Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1980. november 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Politikai könyvnapok Napjainkban szélesedik a közéleti érdeklődés és ugyan­akkor nő a társadalmi-poli­tikai jelenségeket és problé­mákat közérthetően tudomá­nyos alapossággal feltáró, elemző művek iránti igény. E tény nap mint nap új feladatokat állít a politikai könyvkiadás és terjesztés láncolatában dolgozók elé. Politikai munka ajánlani, kézbe adni is e köteteket, hi­szen nélkülözhetetlen eszkö­zei a műveltség emeléséért, a szocialista életmód kialakítá­sáért és fejlesztéséért folyta­tott eszmei, ideológiai mun­kának. Ezt fejezi ki a húsz­ezer politikai könyvet ter­jesztő aktivista legjobbjainak megjutalmazása az idei poli­tikai könyvnapok alkalmából. A november harmadikától tíz napon át tartó rendez­vénysorozaton minden me­gyében lesznek könyvkiállí­tással egybekötött ünnepsé­gek, de a kis településeken, és az üzemekben is megem­lékeznek a politikai könyvek szerepéről. Huszonegy újdonságot ad ki a Kossuth Könyvkiadó er­re az alkalomra, hatszázezer példányban, de ez a mennyi­ség csak töredéke a tárgy­körben évente megjelenő munkáknak. Szükség van a bővülő ajánlatra, hiszen a politika összetett jelenség; napjaink megértéséhez például a múlt jobb megismerésén át vezet az út. E felismerés je­gyében, társadalmunk előtör­ténetének jobb megismerésé­hez járul hozzá Pintér Ist­ván a Magyar Szociáldemok­rata Párt története 1933— 1944 című tanulmánya. Sze­mélyesebb hangú * vallomás ugyanerről a korszakról Kállai Gyula Életem című könyve, amely az esemé­nyekkel együtt, irodalmi színvonalon mutatja be a orténesek főszereplőit is. Aligha érthetjük a politika kérdéseit úgy, hogy ne utal­nánk kölcsönhatásaira a kul­túrával. Ezt az izgalmas, so­kakat foglalkoztató témát dolgozza fel a Pozsgai Imre 1968 és 1980 között megjelent tanulmányaiból, beszédeiből, interjúiból összeállított gyűj­temény, Demokrácia és kul­túra címmel. A marxizmus klasszikusai­nak újrakiadása és újraolva- sása is időszerű elhatározás. Napjaink változásai még mé­lyebb tartalmat adnak érvé­nyes gondolataiknak, lehető­séget nyújtva értelmezésük­höz, újragondolásukhoz is. A társadalmi élet jelensé­geit időben és térben elhelye­ző, a tudati élet összefüggé­seit vizsgáló művek az új, cselekvőén politikus maga­tartás kialakításához járul­nak hozzá. Ezért, az eligazo­dást segítő könyvek, és a könyvnapi rendezvénysoro­zat a korszerű politikai gon­dolkodás, a marxizmus—le- ninizmus propagandája is egyben. A NEB VIZSGÁLTA Csirketáp méretleniil Kielégítő-e a szemes takarmányok és tápok minősége és választéka, megfelelő-e az árakra vonatkozó intézkedések megtartása, egyáltalán milyen a tápértékesítés megyénkben? — ezt vizsgálta az elmúlt hetekben a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság, s ennek tapasztalatait vitat­ták meg egyebek között csütörtökön a NEB ülésén. Bizonylat nélkül A 46 elárusítóhelyen vég­zett vizsgálatból a sok eltérő vonás mellett egy közös meg­állapítást tehettek: a boltok vezetői sem az átvételkor, sem az eladáskor nem mérik a tápot, elfogadják, később pedig a vevővel is elfogadtat­ják, hogy egy zsákban annyi van, amennyi az előírás sze­rint belefér. Az már nem tel­jesen azonos, de a legtöbb helyen gyakorlat, hogy a vevő semmilyen bizonylatot nem kap, így a boltos tevé­kenysége szinte nem ellen­őrizhető, a tsz-boltok közül pedig egyik sem rendelkezik működési engedéllyel, pedig a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat a bizományi szerződésben felhívja a fi­gyelmet a takarmányboltok működéséhez szükséges enge­dély beszerzésére. Gyakorla-' tilag az engedélyek hiányá­nak tudható be, hogy a bol­tok kereskedelmi tevékeny­ségét szabályozó előírásokat nem tartják meg. Á választék Nem voltak elégedettek a népi ellenőrök a takarmány­tápok választékával sem, en­nek oka pedig abban keres­hető, hogy a megrendelése­ket nem az igények, hanem a kialakult gyakorlat alapján teszik meg a boltok és azok gazdái. Nem mindenütt felel meg a követelményeknek az értékesítés kulturáltsága, az eladók szakmai ismeretei a gyakorlati alapismeretekre korlátozódnak, s nem biztosí­tott a vásárlók érdekvédel­me sem. Ez nemcsak abból származik, hogy mérés nélkül veszik, s adják a boltosok a tápot, hanem ahol van mér­leg, ott sem működik ponto­san. Gondok vannak a pénzügyi fegyelemmel is: Tiszavasvá- riban két ÁFÉSZ-boltban az eladók összegyűjtik a napi bevételt és 4—5 naponta szá­molnak el, Tiszalökön is az asztalfiókban gyűlik a pénz, Demecserben sem szabályoz­ták a bevétel elszámolásának rendjét, a felsősimái boltve­zető is hó végén adja postá­ra bevételét és ez nem csak Megyénk nagyüzemei évente 12—13 millió forint támogatást kapnak a takar­mánygazdálkodás fejlesztésé­re, de ez az erő szétforgácso- lódik. Viszonylag olcsó E— 280 típusú járvaszecskázókat vásárolnak, amelyek nem vágják elég apróra a kukori­caszárat, ebből aztán nem is készülhet jó minőségű szi- lázs. E gépek alkatrészellátá­sa — hasonlóan az IFA te­hergépkocsikéhoz — akado­zó. — Maradnak tehát az áldatlan állapotok — kérdez­tük Szabó Sándortól, a BOSCOOP Szarvasmarhatar­tási Rendszer kelet-magyar­országi kirendeltségének ve­zetőjétől. a pénzügyi szabályokat sérti, de a tulajdonvédelem szem­pontjából sem engedhető meg. Lejárt a szavatossága... Hiányoztak az ártábláza­tok, sok helyen találtak le­járt szavatossági idejű tá­pot, pedig a gabonaforgalmi ezeket visszaveszi, s — amint a tapasztalt hiányosságok már előrejelzik — nem volt kielégítő, sok esetben telje­sen elmaradt az ellenőrzés. A tapasztalatok alapján a megyei NEB eljuttatta javas­latait a tápok előállításában és forgalmazásában részt ve­vő vállalatoknak, szövetke­zeteknek és felügyeleti szer­veiknek. Járvaszecskázó a fehérgyar­mati határban. — A jövő útja a takar­mánygazdálkodási mikrokör- zetek kialakítása. A fejlesz­tési támogatást és a saját erőt koncentrálva, több egy­mással szomszédos gazda­ságnak segítettünk nagy tel­jesítményű, optimális szecs­kaméretet előállító silókom­bájnt beszerezni. Ilyen gépe­ket kaptak a Rakamaz, Nagyhalász, és Fehérgyarmat környéki tangazdaságaink, de Napkor, Nagykálló és Kál- mánháza térségében is ha­sonlókat tervezünk. É. S. Á JÖVŐ ÚTJA: Takarmánygazdálkodási mikrokörzetek Mi a véleménye? Szeles Béla Kalikin János Vajda Géza A jobb gyártmányokról „A gépiparon belül kapja­nak nagyobb súlyt az elekt­ronikai és vákuumtech­nikai termékek ...” (Az MSZMP XII. kongresszusá­nak határozatából.) Szeles Béla, az Egyesült Izzó kisvárdai gyárának fő- technológusa: — Ahhoz, hogy a vá­kuumtechnikai termékek, vagyis közérthetőbben: a nálunk gyártott fényforrá­sok az eddigieknél is na­gyobb súlyt kapjanak, hogy kelendőbbek legyenek a mostaninál is, két alapvető feltétel szükséges. Olcsóbb­nak, és jobbnak kell lennie ezeknek a termékeknek, mint eddig voltak. — Az olcsóság is legalább két feltétel megléte mellett lehetséges. Alacsonyabb le­het az ár, ha kevesebb munkát fordítunk az előállí­tásra, vagy kevesebb anya­got használunk fel a gyárt­mányainkhoz. A munka­erő megtakarításához mű­szaki fejlesztés szükséges, az automatizálás fokozása, mert így, ami eddig kézzel készült, most a gépekre lesz bízható. Azonban az .a^ort;atizätäsna(i,|s(Xän,egy alapfeltételé: nem" ' szabad, hogy több anyagot igényel­jen, mint kézi megmunkálás esetén kellett, hiszen ellen­kező esetben amit a réven nyerüpk, elveszítjük a vá­mon. — A munkaerő kiváltá­sának nemcsak egyetlen út­ja a beruházások, a nagy értékű gépsorok munkába állítása — természetesen ez nagyon fontos —, hanem nagy szerepet tölthet be sa­ját szellemi energiáinknak a felhasználása. Kalikin János művezető: — Az anyagellátásnál ma­radva még: időnként nem jó a nagyvállalati belső koope­ráció, és ide tartozik az is, hogy a minőségi kérdéseken túlmenően alapvető fontos­ságú feltétel: mindenből időben és elegendő legyen. — Nem győzöm ennek a fontosságát hangsúlyozni, mert ameddig ezen a téren gondok vannak, addig túl­ságosan is sok a hivatkozá­si alap, a mutogatási lehe­tőség. Továbbá: az ösztön­zési rendszernek egyre job­ban a minőséghez kell kö­tődnie. — Úgy tudom, munkánk­kal egyre inkább elégedet­tek magasabb szinten is, de ez nem lehet elég, mert a VI. ötéves terv műszaki fejlesztésében alapelv az anyagtakarékosság, és a mi­nőség további javítása. Biz­tos, hogy nehéz dolog lesz ez, de máris vannak bizta­tó jelek. Például az, hogy a nagyvállalati versenyben, mely pontosan az anyagta­karékosságot és a minőség javítását jelölte célként meg, a mi, II. Rákóczi Fe­rencről elnevezett szocialis­ta brigádunk vezet. Vajda Géza műszerész, csoportvezető: — Ügy érzem, bebizonyí­tottuk, tudunk lámpát gyártani. Az is biztos, hogy a dolgozók döntő többsége ma már nemcsak dolgozgat­ni és a fizetését felvenni jár a gyárba. Szinte kivétel nélkül érzik az érdekeltsé­get, mert aki kilóg a sorból, azt a többiek vagy meggyő­zik, vagy ha ez nem sike­rül, kiközösítik.-^Rajtunk,- -csoportveze- ' tőköm meglehetősé rí sok Mú­lik, feladatunk és kötelessé­günk, hogy a munkára, a minőségre fokozottan ügyel­jünk, vigyázzunk a gépek műszaki állapotára. Ez a műszerészek felkészültsé­gétől is függ. — A jelenlegi állapotot nézve azonban úgy érzem, hogy a tmk nem mindenben felel meg feladatainak, mintha az ott dolgozók egy része szakmailag nem len­ne eléggé felkészítve. Ezen feltétlenül változtatni kell, hiszen berendezéseink egyre magasabb színvonalat kép­viselnek, munkánkkal szemben az igények egyre nagyobbak, és ez természe­tes is. Azonban az itt gyár­tott világítótestek csak ak­kor lehetnek még jobbak, akkor lesznek továbbra is versenyképesek a világon, ha az említett külső és bel­ső feltételek közül minél több valósul meg. Speidl Zoltán Á hegyen Mit tagadjam, nem ilyen­nek képzeltem az idei tarpai szüretet. Jártam én már itt máskor is, s akkor bizony jó­val vidámabbnak tűnt a mun­ka. Hamisítatlan őszi kép. A nyár meg a fűz csupaszon ácsorog már, s fent a hegyen hullajtja a levelét a tölgy, a szil, meg a vadcseresznye is. Akárcsak egész nyáron, az idő most sem igen kedvez a szőlőre. Az egyik táblán szüretelők is az esőre panaszkodnak; — Esett, mintha sosem akart volna megállni — bosz- szankodik az egyik tőke mel­Telik a kád. (Jávor L. felv.) lett Simon Alajos, aki a ma­ga hetven esztendejével a legidősebb talán a szüretelők között. — Kevés volt a nap­fény, gyenge persze a must cukorfoka is. Szekér érkezik közben, a gazda, Szász Árpád hajtja a teheneket. A szekéren szőlő­daráló, kád, hordó, puttony. Együtt a szüret minden kel­léke. — Lesz vagy négyszáz li­ter, eltart valameddig. A mennyiséggel nincs is baj, de a minőség... — legyint le­mondóan. — Szagos izabella ez itt mind, nagy szemű, s hálás fajta. Nem kíván nagy munkát, s ha jó az idő, bő­ven fizet. A tőkék alatt fonott kosár, megrakva sörösüvegekkel. Csodálkozva kérdezem: — Szüret idején sört isz­nak? — Mit csináljunk, — ne­vetnek — a gazdának elfo­gyott az óbora. A bolti meg valahogy nem igazi. S hiába mondják, hogy magyar em­ber bort iszik, változtak itt is a szokások. A fiatalabbak csak a sört viszik, s az időseb­bek közül is egyre többen pár­tolnak el a bortól. — Pedig a jó bornak nincs párja — jelenti ki határozot­tan az öreg Simon, majd ne­vetve hozzáteszi még: — Én csak tudom, harminc éve már egy korty sem volt a számban. De korábban ... ! — s elhallgat sokatmondóan. A szomszéd parcellákon is, fel egészen a csúcsig, minde­nütt szüretelnek. Néha még a nap is ki-kikukkant a felhők mögül. Ez — vagy inkább a pincék óbora? — visszahozza az emberek jókedvét is. Va­lahol dal csendül, száll, száll a nóta, mint nyáron a fecs­kemadár : „... már én töb­bet nem, nem nem iszom, tor­komat a csapra akasztom.” ősz van, szüretelnek a he­gyen. B. G. Baráti segítség almabetaka­rításhoz Az almabetakarításhoz je­lentős segítséget kapott a nábrádi és a méhteleki tsz. A korábban teljesített köte­lezettségén túl a fehérgyar­mati Zalka Máté Gimnázium és a Petőfi Sándor szakkö­zépiskola több osztálya Méh­teleken dolgozhatott újabb két napot, a többiek Nábrá- don. Október 27-től a vásá- rosnaményi középiskolások is Nábrádon segítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom