Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 25. A Nyíregyházi Elekterfém Szövetkezet nyírbátori kirendelt­ségén havonta 120 tv-t és 200 darab rádiót javítanak. A képen: Sulyok Lajos tv-javít ás közben. (B. P. A.) Faiskola Nyírteleken Jonatáncsemete Koreába Korszerű tároló és hűtőkamrák Félmillió gyümölcsfaolt­vány a termelési terve eb­ben az évben a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság nyírteleki fais­kolájának. Ebből 350—400 ezer darabot termelnek ki és értékesítenek. Korszerű körülmények között végezhe­tik a munkát a gyulatanyai központban, ahol tavasszal adták át a 700 ezer oltvány befogadására alkalmas cseme­tetárolót és hűtőkamrákat. A faiskolában szinte min­den fajjal és fajtával foglal­■----------;--------------------------------------------------------------—------------------------------------------------­Kismamák klubja Nyírbátorban Bébimenü és makramé Ez év októberében ismét beindult a nyírbátori kisma­maklub. Hetente találkozik itt tizenöt-húsz kismama, hogy problémáikat, gondjaikat őszintén megbeszéljék, kicse­réljék tapasztalataikat a gyermeknevelés mindenna­pos gondjairól, vagy előadá­sokat hallgassanak sok őket érintő, érdeklő témáról. ' -e- JVtJllLst t „Soka ^voltam70 egyedül..Z1 A klub vezetője Sporeth Tiborné, a művelődési köz­pont főelőadója, aki maga is fiatal anyuka. — Éppen a gyermekgon­dozási szabadságon töltött tapasztalataim sarkalltak a klub megalakítására — mondja Katika. — Sokat voltam egyedül, nem volt olyan társaságom, ahol aktu­ális tanácsokat kaptam vol­na, vagy egész egyszerűen ahol hasznosan tölthettem volna el a szabad időmet. Kaposvári vagyok, kevés magamkorabeli asszonyt, lányt ismertem, emiatt is volt sokszor bennem hiány­érzet a jó kis tereferére. El­képzelhető, mennyire örül­tem, amikor lehetőséget kap­tam a klub létrehozására. A helybeli üzemektől kértük meg a gyesesn lévő dolgozók címét, de eleinte kevesen ér­deklődtek. Most ‘ októberre sikerült azonban a klub mag­ját összehozni. A tagság nem állandó, de a munkába ál­lók, vagy közeli szülésük mi­att kimaradók helyét mindig van aki elfoglalja. Célunk az, hogy segítséget adjunk a gyesen lévő asszonyoknak a kisgyermekek helyes étkez­tetéséhez, életmódjának ki­alakításában, és a szabad idejiik hasznos eltöltéséhez. Az anyukák természetesen erre a két-három órára ma­gukkal hozzák a kicsiket is, akiknek^ a felügyeletét a csecsemőotthon KISZ-es vé­dőnői vállalták, s végzik nagy szeretettel. Nem mennek üresen az órák Bacsó Sándorné az egyik anyuka: — A gyerekekről, a csa­ládról, mindannyian szívesen beszélünk. Itt mindenről szó eshet, nyíltan beszélhetünk. Bár gyakrabban találkoz­nánk, mert nemcsak én hal­lok sok érdekességet, de a kisfiam is megízleli a gyer­mekközösséget, ami biztosan hasznos lesz a későbbi óvo­dai légkör megszokásakor. — Mi is szívesen jövünk ide — kapcsolódik a beszél­getésbe Lanter Gyuláné. — Alig volt a kislányom hat­hónapos, amikor először el­hoztam. Hiányzott a jó ki­Alkalmi munkával „menekült"... Fogház az elmaradt lartásdíjárt kapcsolódás. Még makraméz­ni is megtanított Katika, így otthon sem mennek üresen az órák. Ezen a szerdai délutánon dr. Székely Péter szülész­nőgyógyász előadását hall­gatták a szülésre felkészü­lésről, azután filmet láttak a napjainkban egyre több gon­dot okozó problémáról, a ne- ;mi betegségről, s az ellene való védekezés lehetőségei­ről. Az előadó gyakori ven­dég a klubban, számos nő­gyógyászattal kapcsolatos kérdésre adott választ, taná­csot — Szívesen meghallgattam volna ezeket az előadásokat terhességem idején is —, mondja Lukácsáé Szilágyi Ilona —, mert gyakran vol­tak gondjaim. Szövőszéket vásároltak — A klubvezető mondja: — Igyekszünk a meglévő társaságnak a legigényesebb programot összeállítani; az ismeretterjesztő előadásokat manuális tevékenységek be­mutatásával, megtanításával felváltva rendezzük. Ez évi programunkhoz tartozik pél­dául a gyermekruhák szabá- sa-varrása, a játékkészítés. Szövőszéket is vásároltunk, remélem a későbbiekben a szövésre is sort kerítünk. De cember végére készülünk a második kézimunka-kiállí­tásunk megrendezésére, ahol az anyukák legszebb mun káit helyezzük el. N. K. koznak. Az össztermelésük kétharmadát az almás termé- sűek teszik ki, aminek a zö­me alma. Ismét nagy a ke­reslet 3 jonatán iránt a nagyüzemekben és háziker­tekben egyaránt. Emellett a porzás biztosítása érdekében szívesen vásárolják a terme­lők a goldent. Jonatánból öt­hat klón közül válogathatnak a vevők, s leginkább az M— 40 és M—41-est vásárolják, starkingból pedig az Nm—50- est. Nagy vásárlójuk közé tartozik ebben az évben a ro- zsályi Rákóczi Termelőszö­vetkezet, a Miskolci Állami Gazdaság, amelyek 10—10 ezer oltványt telepítenek, sa milotái Uj Élet Termelőszö­vetkezet, amely ötezer olt­ványt' ültet. A csonthéjasok közül az őszibarack fajtái a korai éré­sűtől a későiig megtalálható, minden fajta a vevők ren­delkezésére áll. Őszibarack­ból összesen 14, szilvából hét, kajsziból pedig három fajta közül válogathatnak. Jó hír a meggyet telepítőknek, hogy az újfehértói fürtösből a ta­valyi mennyiségnek a duplá­ját találhatják a faiskolai le- rakatokban. Egyelőre még ez sem elegendő a teljes igé­nyek kielégítésére, azonban jövőre — mivel a faiskola megfelelő mennyiségű sáj- meggyalannyal rendelkezik, — nagymértékben javul a mostanihoz képest az ellátás. A nyírteleki faiskola Sza­bolcs, Hajdú és Borsod me­gyéket látja el gyümölcsfaolt­vánnyal. Az értékesítés hat­van százaléka a nagyüzemek­nek történik, amit a közpon­ti telepen adnak át a terme­lőknek, míg a többit a kis­kerttulajdonosok a faiskolai lerakatokban vásárolhatják meg. Ilyen lerakat Nyíregy­házán kettő található, s a me­gyében Kisvárdán, Mátészal­kán, Vaján, Ibrányban és Fe­hérgyarmaton is árusítanak. Ezekbe folyamatosan érkezik az áru. Már második éve a Koreai NDK is a faiskola vásárlói közé tartozik. A tavalyi al- mafaszállítmánnyal elége­dettek voltak a Távol-Kele­ten, amit bizonyít, hogy az idén 47 ezer facsemetét szál­lítanak Koreába, elsősorban jonatán és golden fajtákat. (sb) Ebben az évben kötelezte a bíróság a 29 éves nyíregy­házi Nyisztor Mihályt, hogy gyermeke után havi 530 fo­rint tartásdíjat fizessen. Nyisztor azóta csak alkalmi munkát vállal, így letiltani sem tudják tőle a tartozást. Az eddig összegyűlt 3700 fo­rint adóssága miatt a bíróság négyhónapi — végrehajtásá­ban felfüggesztett — szabad- ságvesztésrg ítélte. Sztankó György 47 éves nyíregyházi lakost 1978-ban kötelezték két gyermeke után tartásdíj fizetésére, de Sztan­kó eddig mindössze ez év májusában fizetett 1000 fo­rintot. A tartásdíjat az ál­lam megelőlegezte, Sztankót pedig 5 hónapi szabadság- vesztésre büntették. A bün­tetés végrehajtását 1 év pró­baidőre felfüggesztették. Patikás Péter 36 éves ti- szabezdédi lakost a demecse- ri tanács kötelezte 1975-ben, hogy állami gondozásba vett gyermeke után fizessen ha­vonta 240 forint gondozási díjat. Patikás azóta sem fi­zet, már 17 ezer forinttal tartozik, s levonni sem tud­ják tőle, mert nem dolgo­zik. A 'bíróság Patikást 6 hónapi szabadságvesztésre büntette, a végrehajtást azonban kétévi próbaidőre felfüggesztette. Két éve múlt, hogy a most Sajóbábonyban lakó 19 éves Csóka Károlyt havi 440 fo­rint tartásdíj fizetésére köte­lezte a bíróság. Csóka kez­dettől nem hajlandó fizetni, s a tartozás behajtására tett eddigi intézkedések sem jár­tak eredménnyel. Csókát most 6 hónapi szabadság- vesztésre ítélték. A büntetés végrehajtását két év próba­időre felfüggesztették, vi­szont a bíróság elrendelte Csóka pártfogói felügyeletét. Másodszor állt tartás el­mulasztása miatt a bíróság előtt a 49 éves nyíregyházi Szulics András. Neki két gyermeke után havonta 600 forintot kellett volna fizetni, de tavaly december óta Szu­lics nem fizet. A bíróság 5400 forintos tartozása fejében hathónapi fogházban letöl­tendő szabadságvesztésre ítélte, és elrendelte a koráb­ban kiszabott hat hónap vég­rehajtását is. Valamennyi ítélet jogerős. Egy héten át tekinthető meg az a kiállítás, melyet a Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ rendezett a városban. A korszerű táplálkozást ^gítendő bébiételek, konzervek, di­étás készítmények kínálják magukat a KIOSZ székházá­ban, naponta 9—17 óra között. Egyelőre a jő elképzelést és a tiszteletre méltó erőfe­szítést értékelhetjük csupán a televízió múlt kedden in­dult új kulturális hetilapja, a Stúdió ’80 első adására visszagondolva. A kultúra tágabb értelmezésével biz­ton egyet érthetünk: az in­formatív magazinműsor szí­nesebbé teheti, s nagyban kiszélesítheti nézői körét, nem is beszélve a bővebb „merítési” lehetőségekről. Viszont mindenképpen szükségesnek látszik az egyes adások legalább vala­miféle laza tematikai egy­ségben való összefogása, vagy megközelítően egyfor­ma fajsúlyú blokkba szer­kesztése, netán „rovatolá­sa”. Persze,' tanácsot —így általánosságban — igen könnyű adni, ezért nem ta­gadhatjuk meg az elisme­rést az egyórás műsor né­hány jó ötpercétől, de az egésze bizony így nagyon heterogén és szétesőre „tör­delt” volt. Illyés Gyula nemzeti tör­téneti drámája, A különc kétségkívül a felszabadulás utáni drámairodalmunk leg­jelentősebb alkotásai közül való. Fel nem vétele A magyar dráma 30 éve so­rozatba megbocsáthatatlan lett volna. Mint pénteken láthattuk, szerencsére nem így történt. Azon talán le­hetne vitatkozni nagy írónk­kal, hogy 1861 tavasza mennyire volt 1848—49-hez, 1919-hez vagy akár 1867-hez fogható sorsfordító ideje történelmünknek, s azon is, hogy a Teleki Lászlő-féle végletesen és végzetesen következetes, elvhű (kü­lönc?) magatartás mennyi­ben jó történelmi példázat a hatalom és az erkölcs, a pragmatikus megalkuvás és az önpusztító meg nem al- kuvás nehéz kérdéseiről. De azon nem, hogy Teleki kris­tálytiszta jellemű drámai hős, aki — noha tisztában volt azzal, hogy az adott helyzetben egy újabb for­radalom eleve kilátástalan- ságra ítélt nemzeti kataszt­rófához vezet — önmaga számára nem talált kiutat a radikális elveihez való ra­gaszkodás és az azokat bi­zonyos fokig feladásra kész­tető célszerű politikai cse­lekedetek dilemmájából, öngyilkosságával tehát fél­reállt 67 útjából. A mély (és gyönyörű nyelvi köntösű) dráma — mint színpadi mű — azon­ban érdeme szerint még­sem eléggé nagy hatású. A Vámos László által rende­zett tévéváltozata sem volt az. A jellemfestés és a szi­tuációmagyarázat végett túl sok a darabban (különö­sen a második részben) a kor politikai viszonyait tag­laló, hosszadalmasnak tűnő párbeszéd, s a mai néző előtt rejtettebb történelmi utalás, mely indokolja ugyan, de a kelleténél job­ban meglassítja a drámai kifejletei. (De miért nem le­het egy ilyen darabot né­hány mondattal bevezetni a tévében, mikor pl. sokszor érdektelen külföldi filmek bemutatása előtt is igyekez­nek „ráhangolni” a nézőt a produkcióra^)'” Merkovszky Pál jRADIOlMinTl Nemcsak a kisiparoso­kat, hanem mindannyiun­kat érdekelt az a Sajtókon­ferencia — a kisiparosokról, amely a múlt' héten hang­zott el. A beérkezett renge­teg kérdés mutatta, több szempontból is indokolt volt, hogy a témát az or­szág valamennyi érdeklődő, kérdést és javaslatot egy­aránt tenni kész lakosának bevonásával tárgyalták meg. Az biztos, hogy — idő hiányában —> nem lehetett mindenről szólni, tehát azonnali választ nem is kaphatott minden kérdező, az mégis megállapítható: a legfontosabb kérdések sor­ra kerültek. A lakosság közérzetét borzolja, ha a szolgáltatásban fennakadá­sok, zavarok vannak. A kormányzat ezért rendel­kezett úgy a közelmúltban, hogy a szolgáltató tevé­kenység javítása érdekében újabb huszonötezer kisipari engedélyt lehet és kell ki­adni, elsősorban azokban a szakmákban és azokban a helységekben, ahol erre a legnagyobb szükség van. A rádióbeli sajtókonfe­rencia több félreértést vagy félremagyarázást tisztázott a kisiparosokkal, tevékeny­ségükkel kapcsolatban. Eb­ben nagy része volt Rap- csányi Lászlónak, aki tőle megszokott tapintatos erély- lyel tartotta kezében a műsort, a szükséges kitérők után is mindig visszairá­nyítva a válaszadót az ép­pen soron lévő kérdéshez. A könyvek után mi min­denről elmondottuk már, hogy megvan a maguk sor­sa. Ez a tény talán engem is felment az utánzás, az ismétlés szigorú vádja alól, ugyanis most azt kell mon­danom, hogy a dokumen­tumműsoroknak is megvan a sorsuk. S ez nem az, ha drámát írnak belőlük, vagy netán könyv alakban is megjelennek. Sokkal in­kább az az ő jó sorsuk, ha a bennük foglalt segítő szándék eléri célját. Ami­kor Szabó Orsolya csaknem három évvel ezelőtt elké­szítette a Se érted, se elle­ned című dokumentumjá­tékát, bizonyára tudta, hogy nagyon nehéz kérdéskör­höz nyúl, s nem lehet gyors nézetváltozást elérni a me­gyénket sújtó 1970-es ár­víz és az utána megépített védőgáton belül maradt öt község lakosainak kitelepí­tése, illetve megmaradása dolgában. A múlt héten (a két és fél év alatt immár) harmadszor sugárzott ere­deti dokumentumműsorhoz toldott riport végre arról adott számot, hogy talán sikerül összeegyeztetni a helyi lakosság (Komlódtót- falu és a többi érintett köz­ség) érdekeit az ország ér­dekeivel, illetve anyagi le­hetőségeivel. Sumonyi Zoltán drámá­ja, amelynek most hang­zott el a rádióváltozata Pázmány címmel, az érsek életének utolsó tíz évéből azokat a momentumokat sűríti, amelyek azt volná­nak hivatva igazolni, hogy a magyarországi katolikus egyház akkori feje soha nem tartotta megbízható­nak a Habsburgokat az or­szág léte, jövője szempont­jából, s reálpolitikusként, titkos híreivel, a reformá­tus erdélyi fejedelem — Bethlen Gábor és Rákóczi György — tevékenységét segítette a magyarság meg­maradása érdekében. Túl­ságosan erős a Habsburg- párti Pázmányról kialakult kép, semhogy a drámának ez a koncepciója kellő ki­dolgozás híján érvényesül­hetett volna. Seregi István i

Next

/
Oldalképek
Tartalom