Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Szolgáltatás — közérzet Ha összevetjük a foglalkoztatottsági grafikonokat, a következő derül ki: az intenzíven fejlődő iparral rendelkező országokban csökken az iparban dolgozók létszáma. Gyorsan, már-már exponenciális sebességgel nő viszont a szolgáltatásban és az információs szektorban foglalkoztatottaké. Logikusan adódik az okozati összefüggés: a korszerű szolgáltatásokra és ezek gyors ütemű fejlesztésére is csak az anyagi termelés meghatározott szintjén kerülhet sor. Magyarország szolgáltatási helyzetének változásaira néhány adat: a lakosság részére végzett javító, karbantartó és személyi szolgáltatások teljesítménye 1975 és 1979 között ötvenegy százalékkal növekedett. Négy év alatt 92 százalékkal nőttek a lakáskarbantartási, 72 százalékkal a motorizációs, 46 százalékkal a háztartási gépekkel és az elektroakusztikai berendezésekkel kapcsolatos, 17 százalékkal a tisztítóipari szolgáltatások. Ez a tendencia érvényes megyénkre is. A növekedés gyorsítása azonban szükségszerű. Ezt így fogalmazta meg a XII. pártkong- reszus határozata: „Az életkörülmények javítása megköveteli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégítését. A minisztériumok, tanácsok, a vállalatok, a szövetkezetek fordítsanak nagyobb figyelmet e fontos tevékenység fejlesztésére. Közgazdasági eszközökkel ösztönözzék, rugalmasabb szervezeti formákkal mozdítsák elő, hogy bővüljön a szolgáltatások köre, és javuljon minősége.” A megyei pártértekezlet határozatából: „A szolgáltatás növekedésének mértéke évi 6—7 százalék legyen. Erőteljesebben kell szorgalmazni a városok és az ellátatlan területek igényeinek kielégítését”. Lévén most szó a fogyasztási szolgáltatásról, a jobb érthetőségért fogadjuk el a KSH minősítését, amely szerint ide tartozik a lakosság és a közületek használatában lévő fogyasztási cikkekben (berendezési tárgyakon) végzett szerelési, javítási-karbantartási munkák összessége; az építőipari javító-karbantartó tevékenység; a teherszállítási, a kereskedelmi és a személyi szolgáltatások, amelyek a végső fogyasztást szolgálják. • A szolgáltatások közül senki nem ússza meg a fodrászt. Ezen a téren megyénkben kétségtelen nagyhatalom a nyíregyházi szövetkezet. Vajon mérhető-e a kor változása, számítanak-e változásokra a jövőben? Nagy Lajos főkönyvelő: — A szokások változása döntő. Szinte teljesen megszűnt az, hogy a sátoros ünnepek jelentik a csúcsforgalmat. Az emberek sokkal többet járnak fodrászhoz. A korábbi évi 800 ezer vendéggel szemben ma 2,2 millióan keresik fel szalonjainkat, üzleteinket. A kozmetikát a régebbi napi 70—80 vendéggel szemben 3—500 fő veszi igénybe. Itt is megjelentek a férfiak. Tudomásul kellett venni, hogy a női fodrászatban nem a szombat, hanem a péntek lett a legfrekventáltabb, és csúcsot jelent a hétfő. A nők munkába állása hozta ezt, a csinos megjelenés kívánatos. Döntően változott a technológia is. A hagyományos módszerek mellett gépek, vegyszerek sokasága tört be hozzánk is, nem beszélve a divatról. Ma már ott tartunk, hogy igen rövid időn belül Nyíregyházán is tudjuk nyújtani a legfrissebb európai színvonalat. • Döntő a változás — amint ez Sajdik Andrásné műszaki vezető és Heves Ferencné főkönyvelő szavaiból kiderül — a Patyolatnál is. — Látszólagos monopolhelyzetünk megszűnt. Nagy konkurrencia a háztartásokban szinte mindenütt megtalálható mosógép és automata. Sok intézmény saját mosodát tart fenn. Így aztán alkalmazkodni kell az igényekhez, s újat kellett kitalálni. Rendkívüli sikere van a megyében az ágynemű cserének. A korábbi 500 garnitúrával szemben ma 15 ezer áll az ügyfél rendelkezésére, s ez lassan kevés is lesz. A szőnyegtisztítás is új szolgáltatás, a rojtozás és a szegés is. A vasalás, mely országosan is egyedülálló és semmihez nem hasonlíthatóan népszerű, éppen az otthon mosók köny- nyebbségére született. A ho- zom-viszem akció 28 községet kapcsolt be a tisztításba. Az irha terjedése, a szőrme reneszánsza ezek tisztítását is megkívánja. Érdekes ugyanakkor, hogy az otthoni mosások miatt teljesen visszaesett a vegytisztítás, s az anyagi jólét növekedésével szinte kiment a divatból a festés. A robbanásszerű változás a magánkisipart sem kerülte el. A kis létszám nagy rugalmassága révén sikerült az igényekkel — ha nem is meny- nyiségileg, de a szolgáltatás megszervezésével — lépést tartani. Az érdekes változásokat Nagyfeő Gábor, a kisiparosok megyei titkára ösz- szegezte: — Külföldön-tanult, aki a digitális órák javítását végzi, megjelent a takarító, a szőnyegpadló-tisztító és -ragasztó szakma, konjunktúrája van a nosztalgiával kapcsolatos stílbútorosnak, fafaragónak, népitányér-festök- nek, mint igény jelentkezett a biztonsági berendezést készítő és szerelő, korlátlan a piaca a sírkultusz növekedése óta a sírkövesnek, új szolgáltatás a szögbelövő, a kertigépjavító. A sok főiskolás szakdolgozata, a megnövekedett levelezés kivirágoztatta a leíróipart. Mind több elektronikus szerelőre van szükség, de az automobilizmus növekedése is kitermelte az új szakmák sokaságát. || Szabolcs-Szatmár megyében a lakosságnak végzett szolgáltatások értéke 1979- ben 683 millió 466 ezer forint volt. Ebből a szocialista szektor megközelítően 45 százalékot képvisel. A magániparosok száma 1980-ban több mint 5200 volt. Hetven- három százalékuk vidéken dolgozik. Míg ebben a szektorban a létszám nőtt, a minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti szolgáltatásban némileg csökkent. Az arányok változásában sokféle intézkedés eredménye megtalálható. A kisipar adóztatása, a jövő évtől lehetséges munkaközösségek kialakítása, a magánipar társadalmi megítélése éppúgy hozzátartozik, mint az: a kisipar nem spontán módon alakul, hanem a társadalmi szükségletet szolgálja. Erről a szövetségük megyei titkára így beszél: — A szakmai képzés, a sok különböző vizsga azt célozza, hogy ne egyszerűen hiánypótlásról legyen szó, hanem magas minőségnek tudjon megfelelni a kisiparos. Döntő, hogy a várható létszámnövekedésnél ügyeljünk arra: ne kerüljenek olyanok a sorainkba, akik a bizalmat eljátsszák. Az emberi tényezők növekvő szerepét említi Nagy Lajos, a fodrász ksz. főkönyvelője: — Tudjuk, hogy a vendégek többsége ragaszkodik állandó fodrászához. A mi munkaterületünkön a kulturált magatartás, a munka minősége, a vendég igényének szem előtt tartása a további előrelépés döntő eleme. Sajdik Andrásné a Patyolattól: — Fő gondunk, hogy az üzletekben, átvevőhelyeken olyanok dolgozzanak, akik nem csak beveszik, kiadják a ruhát, hanem kapcsolatot tudnak teremteni a vevővel. Informáljanak, minden szakmai kérdésben otthonosak legyenek. lényegében szervezőivé váljanak a forgalomnak. Ez még ma gyenge pont Nagyfeő Gábor a KlOSZ-tól: — Az emberek ma nem érnek rá. Azt kell elérni, hogy olyan iparosok legyenek, akikre rá lehet bízni a lakáskulcsot, a járművet, bármit. A fejlődést társadalmi igény, sőt mi több, lehetőség szorgalmazza. Ez a folyamat azonban nem ellentmondás nélküli. A fodrászok Nyíregyházán például egyetlen szalonról álmodhatnak a következő öt évben, a sorra épülő lakótelepek — Szamuely, Buj- tos, jósavárosi második ütem — ellátatlanok maradnak, hely, üzlethelyiség hiánya miatt. Vidéken is csak két helyen, Tiszavasváriban és Nyírbátorban tudnak terjeszkedni. A Patyolat vidéki hálózatának egyik akadálya a helyi tanácsok értetlensége, melyek nem tudnak helyiséget adni felvevőbolt számára. Anyagi okok torpedózzák meg a korszerű felvevő-autóbusz beállítását. A szolgáltatási fejlesztések legfeljebb a szin- tentartást teszik lehetővé. A legjobb helyzetben viszonylag a magánipar van. Kis beruházás, saját rezsis létesítmények, rugalmas bérletek több mozgási lehetőséget biztosítanak városokban, falvakban egyaránt. Megyénk lakossága fejenként és évente átlagban 800 forintot költ szolgáltatásokra. Ez az összeg állandóan növekszik. Túlzás lenne azt mondani, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők maradéktalanul elégedettek. Sokszor nem is a létszám, hanem a területi eloszlás, gyakorta nem a munka minősége, hanem a vállalási határidő borzolja a kedélyeket. Egyes szolgáltató ágazatokban a nyitvatartás nem alkalmazkodik a lakosság munkaidejéhez, más esetekben a gyártó ipar alkatrészhiánya, gondatlansága csapódik le a javító, karbantartó szektornál. Mindez — és sok minden más — felveti azt: nem elég a szolgáltatás számbeli, esetleg nagyobb mérvű minőségi fejlesztése, sürgető kényszer a gyártó ipar és a szolgáltatás kapcsolatának, koordináltabb tevékenységének szervezése is. Ahogy a mezőgazdaságban a háztáji, úgy a szolgáltatásban a magánkezdeményezés a jövőben nagyobb teret kap. Biztos, hogy a kisiparos részesedése a szolgáltatások összértékében nőni fog. Ez nyilvánvaló versenyt eredményez a lakosság hasznára. Kár lenne ettől a folyamattól szocialista alapelveinket félteni. A magas színvonalú anyagi termelés tulajdonviszonyait mindez nem érinti, ugyanakkor éppen hangulati, politikai eredményei révén jól hat vissza a dolgozó ember közérzetére. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Miß-:-.;... .'^■■■■■■■ii Bürget Lajos Feltserek, chirurgusok, hites bábák Doktor és prélikótor Diószegki Orvosi emlékek Csengerből Csenger község egykor város és jelentős kereskedelmi, egyházi, valamint közigazgatási központ volt Éppen ezért nem meglepő, hogy orvosi emlékekben is nagyon gazdag. Hídvámot szedhetett, vásárjoga és — Szir- may adatai szerint — 123 vízimalma volt a Szamos mentén. Átmenetileg központja is volt a régi nemesi Szatmár vármegyének (1426), s Méliusz Juhász Péter püspök vezetésével 1570-ben itt ülésezett a református zsinat Diőszeghi István orvosi disszertációja latin nyelven 1727-ben Utrechtben került kinyomtatásra. Az I. kötet címlapja. A mai Szabolcs-Szatmárban élt első orvos, akiről biztos tudomásunk van: 1622-ből Ceyl János ecsedi orvos volt Ezután következik a XVIII. sz. első felében Csengerből Diőszeghi István orvosdoktor és prédikátor, akiről viszonylag elég sokat tudunk. Debrecenben született 1699-ben és iskoláit a kollégiumban végezte. 1725-ben egyetemre Utrechíbe került Orvostudományt és theológiát tanult, s 1727-ben avatták orvosdoktorrá. A washingtoni Orvostörténelmi Könyvtárból 1973-ban sikerült hazahoznom Utrechtben kinyomtatott kétkötetes latin nyelvű orvosi disszertációjának másolatát Az I. kötet címe: De hydrope (a vizenyőről), a II. köteté: De cu- ratione hydropis (a vizenyő gyógyításáról). Ebben az időben még külföldön is csak elvétve jelent meg nyomtatott munka magyar orvostól. Megyénk orvostörténelmében ez a legelső nyomtatott orvosi könyv! Sajnos már országosan is teljesen feledésbe ment. Diőszeghi 1728. évi hazatérése után 2 évig a lyceum igazgatója volt Máramarosszigeten. Innen Csengerbe ment, s a csengeri iskolát tette jóhírűvé. Elsősorban prédikátor volt, de OrA csengeri patikaház (1841) udvar felőli képe. Ma egyszerű lakóépület a Rákóczi u. 9. sz. alatt. vostanhallgatókat is oktatott Tervei és anyagi hozzájárulása alapján készült az 1741— 45 években a középkori csengeri gótikus templom gyönyörű kazettás famennyezete. E templomban helyezték örök nyugalomra 1749-ben. Ebben az időben a lelkészek orvosi képesítés híján is foglalkoztak hivatalukból kifolyóan egészségügyi kérdésekkel. Csengerben volt hites bába 1787-ben idősbik Bélteki Jánosáé, szül. Szabó Borbála, aki az egyháznál így tett esküt: „Én szentül esküszöm és fogadom a tellyes Szent Háromság Istenre ki Atya, Fiú és Szentlélek, hogy a bábahivatalban, amellyre most a szent eklésiának elöljáróitól állíttattam, híven és lelkiismerettel eljárok, gyermek vesztésre vagy a szülő anyának romtására kezed ki nem nyújtod szánt szándékkal; a vajúdó és beteg asszonyokhoz szegényekhez, gazdagokhoz midőn hivatol, minden dolgaidat félre tévén azonnal, akar éjjel, akar nappal el menj, mind a született kisdedeknek, mind a beteg anyáknak rendes időig minden személy válogatás nélkül hűségesen gondjokat viseled. A szent keresztség kiszolgáltatásakor vagy az előtt vagy az után is minden babonát és rendetlenséget eltávoz- tatsz, részegeskedésre ki nem ereszkedel, külső belső elöljáróidnak hivatalodban illendő dolgokban engedelmeskedel, szemérmetesség- gel viseled magad. Mind ezekben, amint a tehetség engedi híven és jó lelki ismerettel eljársz, Isten tégedet úgy segéljen.” 1789. évi tanúvallomások utalnak a feltser házára, amely a mai plébánia körül lehetett. Tudjuk, hogy 1790-ben Csengerben Tamási Ferenc volt a felcser. 1812-ből Fekete nevű chirurgusról maradt fenn adat. Értékes a pestisre vonatkozó közvetett adat 1820-ból. Erről Molnár József 1948-ban, Csenger történetével foglalkozó tanulmányában így írt: „A város elöljárósága strázsát is tartott... A vármegye elrendeli, hogy a Bessarábiában kiütött pestisre s az elszökött desertorokra nézve a helységek elöljárói úgy nappalra, mint éjjelre strázsát (Bactert) fogadjanak. A parantsolat teljesítésére egy hónapra megfogadjuk Gál Józsefet éjjeli és nappali bacter- nek 5 fr-ért s feladata, hogy az utzákon, udvarokon alá s fel járkáló szabad pipásokat A templom mennyezete 59. kazettájának latin szövege utal Diőszeghi Istvánra. tekintet nélkül 12 X rokig hevenyébe megbüntethesse, pipájokat confiscálhassa, azon esetbe, ha kiszabott büntetésnek nem engednek, azokat a nemes hadnagynak kedvezés nélkül feljelenteni tartozik.” 1841- ben Brandt János gyógyszerész emeletes házat építtetett Csengerben engedély nélkül, amiért 2 pengő forint büntetést kellett fizetnie. 1842- ből adat van arra, hogy Striz József a baromorvos és Ferentzi Ignác a megyei sebész. Csengerben volt 1849-ben megyei orvos Schönwald Zsigmond, aki később Cserey-re magyarosította nevét, s Debrecenben főorvosi állást töltött be. Jelentősebb orvos volt fia: Cserey Zsigmond, aki 1849. dec. 14-én Csengerben született és 1916 márc. 25-én Szegeden halt meg. A fiatal Cserey középiskoláit Debrecenben, az egyetemet Bécsben végezte. Az orvosi munkán kívül foglalkozott szépirodalommal is. Szinéri György álnevet használt. Orvosi cikkei a Gyógyászat (1863) és Orvosi Hetilap (1888) c. szaklapokban jelentek meg. Fontosabb munkája: „A cholera gyógykezelése dr. Koch elmélete alapján.” 1888-ban jelent meg Szegeden. Csenger sohasem volt nagy lélekszámú település: 1891-ben 3109, 1910-ben 3522 és 1930-ban is csak 4941 lakosa volt. Szép műemléktemploma jól érzékelteti azonban ma is Csengernek a község voltát jóval meghaladó történelmi jelentőségét. Csenger orvosi emlékei az egész Szabolcs-Szatmárnak becses értékei. Dr. Fazekas Árpád 1980. november 23.