Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
H ányszor halljuk a dicséretnek szánt elmarasztalást, vagy elmarasztalásnak is beillő dicséretet: elfuserált zseni, derékba tört óriás, torzóban maradt tehetség... Olyan emberekre mondják ezt leginkább, akik nem tudták kibontakoztatni tehetségüket és csak egy-egy nekifutásra telt az erejükből. De ki a tehetséges? Milyen jegyei vannak a kiemelkedő tehetségeknek? Iskoláinkban idejekorán felismerik-e a tehetséges gyermekeket, vagy pusztán az elért érdemjegyek alapján minősítenek? Gyakran elhangzó kérdések ezek iskolában, szülői háznál, gyermekek egymás közötti beszélgetéseinél. Valamikor a tanító, a tanár egyéni felismerésére, lelkiismeretére volt bízva, hogy a jóeszű, kiugró teljesítményekre képes tanulót felkarolja, magasabb iskolába segítse. Sokan köszönhetik hivatásuk sikereit, eredményeiket, a helyesen választott pályát egykori tanáruknak, aki nem csak őket győzte meg arról, hogy vétek lenne nem továbbtanulni, hanem a szülőket is. Ma is vannak ilyen pedagógusok, akik szabad óráikat áldozzák fel, hogy külön is foglalkozzanak az ébredő tehetségekkel. Nem pénzért, nem előírt szakköri munkaként. Mégis mintha az utóbbi években megkopott volna a szubjektív tényezők szerepe a pedagógus és a tehetséges diák kapcsolatában. Túlságosan az intézményesített tehetséggondozás vette át az egyéni segítés szerepét. Nem az a baj, hogy megyénkben is folyamatosan megszervezik az ének-, zenei, sport- és egyéb ágazatokban kiugró tehetségű gyermekek speciális osztályait. Helyénvaló az is, hogy a tantárgyi és tanulmányi versenyeken kitűnt diákokkal — különösen a versenyek előtt — egyénileg, magas színvonalon foglalkoznak a szaktárgyak nevelői. A'kérdés inkább az: mi lesz azokkal a gyermekekkel, akik nem jutnak be a speciális — korábban szakosított tantervű — osztályokba, intézetekbe, nem figyelnek rájuk, pedig magukban rejtik a tehetség csíráját?! Ez a csíra azonban a pedagógus, szülő, sőt maga a gyermek előtt is észrevétlen marad, ha nem változik a tehetség megítélése. Sok éve tartja magát az érdemjegyekkel mért tehetség ma már korszerűtlen, egyben káros szemlélete. Valaki lehet kiváló szervezőtehetség, de nem jeleskedik az elvont tudományokban. Az is előfordul, hogy a kiváló technikai érzék, a kézügyesség nem párosul az irodalom, a történelem iránti érdeklődéssel. Akadnak nyelvi „zsenik”, akik majdhogynem játszi könnyedséggel sajátítják el az idegen nyelveket, de nem boldogulnak más tárgyakkal. Mindenkinél azt kellene fejleszteni nagy buzgalommal, amiben az átlagosnál nagyobb lehetőségeket árul el. A valóságban még- sincs mindig így, mert hogyan merné a szaktárgyában kiváló tehetségű tanulóját tehetségesként „gondozni” egy pedagógus, amikor néhány más tárgyból négyesek, sőt közepesek is becsúsznak a gyermek érdemjegyei közé? De ugyanígy vélekedik a szülők többsége is a gyermek képességeiről, ha netán nincsenek „vonalban” a jó jegyek ... • Véletlenül se gondolunk arra, hogy a tehetséggondozás ürügyén hiányos általános műveltségű fiatalokat neveljünk. Nem lehet lemondani a sokoldalúan művelt emberek neveléséről. De tudőfhásul kell venni, hogy mind kevesebb a polihisztor, a mindenhez értő és mindenben egyformán tehetséges fiatal, az úgynevezett „kis-zseni.” Azt is tudjuk, hogy a pedagógusok körében nem egységes a tehetség megítélése. Előfordulhat, hogy egy valamiben kiugró tanulót — éppen azért, mert a többi tárgyban átlagos — akár tehetségtelennek is vélhetnek. Ez nem pusztán lelkiismereti kérdés; a felnövekvő nemzedék való értékeinek felfedezése és kibontakoztatása társadalmi érdek, egyúttal egyéni érdek is. Ehhez azonban az is szükséges, hogy érdemük szerint ismerjék el — pénzzel, előléptetéssel, kitüntetéssel, anyagi és erkölcsi jutalommal — azoknak a pedagógusoknak a munkásságát, akik különös érzékkel képesek felfedezni a legtehetségesebb gyermekeket, s nem nyugszanak, amíg révbe nem juttatják őket. Ez is külön adottság, tehetség dolga, amit meg kell becsülni. Való igaz, hogy az új oktatási és nevelési tervek a korábbinál nagyobb lehetőségeket adnak a tehetséges tanulók gondozására már az órán és azon kívül is. Vannak különböző szaktáborok a megyében — Tuzsér, Balkány, Nyírbátor —, de a tanár felfedező szeme és lelkiismerete továbbra is nélkülözhetetlen, hogy ne legyenek elfuserált zsenik, torzóban maradt tehetségek... E gyúttal fontos az úgynevezett önjelölt zsenik, vagy a szülők által zseninek gondolt gyermekek rá- ébresztése arra, milyen adottságokkal is rendelkeznek valójában. Mert az elfuserált zseni sor|^ se könnyebb, mint a zseninek kikiáltott — valójában kisképességű — fiatalé, aki akár egy életen át szerencsétlennek, sorsüldözöttnek hiszi magát, mert tehetségét a külvilág nem hajlandó méltányolni. Holott csak vélt tehetségről van szó... Páll Géza 4 zúzákkal teli tál ott állt az asztal közepén. Két kicsi, félha- rapásnyi hellyel a közepétől számított szemközti átlón. — Sokáig voltak — mondta az öregember.'“ ~~ . — ISokáig — mondta az' öregasszony. A szoba másik, rendetlenebb fele elveszett a félhomályban. Ajtóval befelé, szemközt állt a két szekrény, a székek a fal mellé sorakoztak, mintha díszszemlét rendelt volna el valamelyik székgenerális. [ Sámliból átképzett tábor- ; nők? Négy lába van annak f is, mint a többinek... — Táncoltak is — mond- 1 ta az öregember. — És mind eljöttek, pe- \ dig két lakodalom volt... Nézték egymást. Igazából a pap találta ki, hogy az [ aranylakodalmat meg kell | tartaniok. Üj pap volt, üres f templommal, ráért a régi j írásokra. A tanácselnök meg i éppen azt mondta, hogy kell , az ilyen a falunak, hadd vi- i gyék szerte a hírét. A pap [ szép ünnepet, a tanácselnök : anyakönyvvezetőt ígért a j nagy napra, és akkortól a i két ember nem lelte helyét. — Aztán milyen legyen? — Amilyen egy igazi la- ; kodalom — mondta a pap. — Hát olyan, hogy em- • lékeznek a gire. Mert az I szegény volt, úgy tudom... Tagadták haraggal, mert | hogyan is lehetett szegény [ az a lakodalom! ötven év- • vei előtte is minden volt, ha nem is úgy, mint most dukál. No, de ha ötven év- i vei utána emlékezni kell, akkor rangot is kell adni a . dolognak. | oastzj Emlékszel, amikor úgy megvertél a zenész Farkas - flyrffiiatt? Szakad a sóhaj az öregemberből: — A Jani miatt... — Az a Pista volt, a testvére neki. Mán ezt se tudod. Aki ottveszett a háborúba ... Egy^rrdT^l TAbaMJtk Vesznék, a zúzából. Ez maradt az 'aránylakodalomból, meg néhány máj a zúza közt. Vágtak egy malacot is, A ZIJZA hoztak egy fél birkát, vágtak huszonkét tyúkot, nyolc kacsát, de a hús úgy fogyott, ahogyan a bor. Ráadásul két lakodalom volt még aznap este, onnan is átjött minden rokon. Fogyott a hús, a pálinkának vetett ágyat. A zúzás tál, a májjal a nagy felfordulásban maradt érintetlen. — Mind eljöttek — mondta az öregasszony. — Most mind — mondta az öregember. Ültek és nézték egymást. Kezük egyformán mozdult a zúzáért, sót szórtak rá, kenyeret haraptak. Akkor, ezelőtt ötven évvel nem jött el mindenki. Az alvég és a felvég találkozója volt a házasság, úgy is kezdtek, a maguk építette sárfalú házban. Négy évre rá lett az első tehenük. — Emlékszel? A Zsemlye... — Az Riska volt. Foltos, de a hatodik évben elcseréltük ... Előttük a zúzás tál, jónéhány csirkemájjal. — És hogy táncoltak... 1 — Nagyon... Még a pap is milyen sokáig maradt. — Szép volt... — Megérte — mondja az öregasszony, és csak futtában gondol a költségre, nem is kicsire, amibe az aranylakodalom került. Ő jött a felvégről a szegénységbe, neki volt fontosabb ez a lakodalom. — Ha így volt, akkor igen — mondja az öregember, és nyúl a zúzáért. Sózza, nézi, forgatja, mint aki már a kóstolás előtt is örül a szájával az íznek. — Van máj — mondja az öregasszony, pedig felesleges mondania, mert jócskán árulkodik a tál. — Zúza kell... — Hát... Az öregasz- szony nyúl a májért, sózza, nagy élvezettel, mert neki ötven év alatt nem jutott máj sohasem. Az, tyjí volt, az embernek jutott... — Nem szeretem igazából a májat — mondja az öregember. — Mindig csak ettem ... A zúza jobb ... Rebben az öregasszony. Mégsem illenék, hogy az egész falutudottan igaz szerelemről most derüljön ki, hogy valami hibádzott. Ö a májat szerette lánykorában, de nem evett májat, amióta eljött hazulról. Az úgy járt az embernek, hogy még kívánság se férhetett hozzá. Neki mindig a zúza maradt ... — Egyél — mondja az öregember, és veszi a zúzát, f — Futottál eleget... — Eszek én — mondja az öregasszony és veszi a májat, amiről fiatalasszony korában álmodott is néha. Béke van körülöttük. És szájuk megtelik évtizedek óta várt jóízekkel. Bartha Gábor Nem volt diadalút Előszó a beszélgetéshez. Szakemberek jöttek a megye, az ország minden szögletéből, nézték, vizsgálták a vajai határban, hogy mit tud a nyírségi fehérvirágú édes csillagfürt. Volt más főszereplője is az eseménynek; a Borbély házaspár. Valójában ők vizsgáztak. Több mint két évtized kutató munkája, gyümölcs érett be és felcsillant annak a reménye, hogy az elfelejtett, az indokolatlanul mellőzött növény: a csillagfürt végre értékének megfelelő helyet kap a gazdálkodásban. Miért került a csillagfürt nagyhirtelen a figyelem középpontjába? Magyarázat: az ország állatállományának növényifehérje-szük- séglete évente több mint 800 ezer tonna. Hazai termeléssel ennek csak egynegyedét tudjuk biztosítani, hiánypótlásra 600 ezer tonna szójababot importálunk. A szója ára tíz év alatt háromszorosára nőtt és várható, hogy 1985-re egy tonnáért 500 dollárnál is többet kérnek. Helyettesíthető-e hazai növénnyel az egyre megfizethetetlenebb szójabab? Ez a kérdés már korábban eldőlt. Van Magyarországon egy olyan növény, amelynek aminósav- és fehérjetartalma közel áll a szójababéhoz; ez a csillagfürt. De mielőtt erről többet mondanánk, néhány szót a kutatókról. Megszállottak, de nem nehéz emberek. Akik ismerik a Borbély házaspárt, ezt mondják, megszállottjai kutatási témájuknak. Életük része, értelme a csillagfürt. Nem így indultak. Kertésznek készültek. Ezt tanulták Nyíregyházán a szakközépiskolában, később a Kertészeti-Szőlészeti Égyetemen. Az életút regényes része, hogy a két pályakezdőnek sok volt a közös témája, kölcsönös volt a szimpátia és a vonzalom. Ebből lett a házasság. A véletlen hozta úgy, hogy munkájuk is azonos lett. — Én úgy kerültem kapcsolatba a csillagfürttel — mondja Borbély Ferenc —, hogy a Nyírségi Kutatóközpont erre a témára keresett munkatársakat. Középiskolás koromban gyakorlati szakember szerettem volna lenni, gyümölcs- és szőlőtermelő; hogy nem így sikerült, nem bántam meg. Borbély Ferencné véleménye: — Eltelt 22 év, de ha újból kellene kezdeni, ugyanezt csinálnám, pedig nem volt könnyű a munkánk. A nemesítés időigényes. Tudom, hallottam arról, hogy megszállottaknak tartanak bennünket, de ezt nem lehet másként, csak fanatizmussal, hittel csinálni. Nem akarunk mi a nehéz emberekhez hasonlítani, bár a mi harcunk, ha más formában is, de sokban megegyezett az ő küzdelmükkel. Hogy egyenesen tudjunk haladni, egymást győzködtük, biztattuk. — Csak nincs elkeseredve? — kívánkozott a kérdés. t — Nem, dehogy. Csak lehangoló volt egy időben, hogy mi hittük, tudtuk: fontos és szükséges munkát végzünk és ezt csak kevesen ismerték el. A kutatáshoz, a nemesítéshez a minimális feltételeket is alig biztosították. Nem volt például egy kisgép a vetéshez, betakarításhoz, megfelelő eszköz a szelektáláshoz. Egyszóval sok olyan dolog hiányzott, amit elvárhat az ember. Takarmány a javából, energia a levegőből. A nyírségi fehérvirágú édes csillagfürt nemesitől: a Borbély házaspár. Mint fajta, a növény 1976-ban részesült állami elismerésben. Szükséges lejegyezni, hogy az állami elismerés szigorú szabályok szerint általában hosz- szadalmas folyamat. A növénynek előbb fajtajelölt rangon 3 éves fajtaösszehasonlító próbát kell kiállni. A nyírségi csillagfürt kivétel volt. Miután két NSZK-beli, egy-egy szovjet és lengyel fajtával versenyben a legjobbnak bizonyult, azonnali állami elismerésben részesült. Így, ha nem is volt diadalút a nemesítők sokéves munkája, az azonnali elismerés már diadalnak számított. Dehát mit tud a „nyírségi”? — Előbb talán arról néhány mondatot, hogy a csillagfürt más növényekhez viszonyítva miben különbözik? Igénytelen, táp' anyagban'szegény talajokon is sikerrel termeszthető. Sőt, talajjavító hatása közismert. Mélyen gyökerezik és a gyökéren élő baktérium leköti a légköri nitrogént. Ezzel egy-két mázsa nitrogén műtrágyát pótol hektáronként. Ha tudjuk, hogy a nitrogén műtrágya előállítása mennyire energiaigényes, úgy azt is mondhatjuk: a csillagfürt az energiatakarékosság egyik fontos tényezője lehet Ezenkívül a gyökér feltárja a talajban lévő — más növények számára hozzáférhetetlen — makro- és mikroelemeket, így \ ‘ésforgóban kiváló elővetemény. — Mint takarmány, magas fehérjetartalma által szinte teljes értékű. Mint tudott, a teljes értékű fehérje, a tojás 20 féle aminósavat tartalmaz, a csillagfürtben szintén 20 ,féle aminósav található, csak az arányok nem azonosak. A szója fehérjetartalma jobb, mint a csillagfürté, de helyettesíthető. Nem fontos nekünk a drága importtakarmányt etetni, amikor rendelkezésünkre állhat az olcsóbb, a minőségben szinte azonos, hazai körülmények között előállítható abraktakarmány. A csillagfürttel a sertés- és baromfihizlaláshoz eddig használt fe.hérjekoricérrtráBWÜ^íOlsziO százaléka kiváltható!0‘,r' E -orfgßgßifilfd A Nem volt szó a gazdaságosságról, arról, mennyire érdekeltek az üzemek a termesztésben? Nem is a kutatók feladata ennek eldöntése, de a már említett vajai országos tanácskozáson illetékesek közöltek erről is számokat. Országos program, hogy 1985-ig' á csillagfürt termőterületét 270 ezer hektárra fejlesztik. Ebben a vajai termelési rendszernek lesz döntő szerepe. A nyírségi fehérvirágú édes egyik kedvező tulajdonsága, hogy bő termő, jó talajokon hektáronként 20—25 mázsa termést is ad. De nem jó, hanem rossz, illetve gyenge homoktalajokon kívánják termeszteni, hogy a növény talajjavító hatása is érvényesüljön. A termesztés gazdaságosságát ezért árkiegészítés biztosítja. Már a beszélgetés elején elhangzott a nemesítő házaspár hitvallása: a fenntartás nélküli bizakodás abban, hogy értelme, értéke van munkájuknak. Miként dolgozik egy tudományos kutató? Annak bemutatásához kevés a puszta szó. Leszűkítve az évekig tartó munkát: — A nyírségi fajtához az alapanyagot a gyulatanyai törzsből szelektálással nyertük — mondta Borbély Ferenc. — Eléggé aprólékos, hoszadalmas munka, hiszen nemcsak arról van szó, hogy kiválogatjuk a legmegfelelőbb egyedeket, de vizsgálni kell a növény reagálását a különböző időjárási, talajadott- sági tényezőkre! Kísérletezünk a különböző vetési időpontokkal, kutatjuk a legmegfelelőbb növényvédelmet. Egyszóval nagy türelemjáték ez. Vannak dolgok, armkben türelmetlen vagyok; a kutatómunkában a növényekkel szemben nem. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a foxi kutya: amit megfog, azt nem engedi el. Egyébként mi viszonylag gyorsan értünk el eredményt. Az intenzív nemesítés 1969-ben kezdődött, amikor az OMFB a fehérjeprogram keretében jelentősebb támogatást adott. Hét év elteltével már új fajtát adtunk. A csillagfürt több mint négyezer évé ismert növény. Köztermesztésben ma két fajta ismert: a fehér- és a sárgavirágú. A. sárgavirágút szűkebb területen, általában, homoktalajokon termesztik, kiváló zöldtrágya, Fájta szempontjából megkülönböztetik az. édé$ és keserű csillagfürtöt. Takarmányozásra az édes változat a legalkalmasabb. — Termesztésben jelenleg három sárga fajta, egy kereskedelmi fehérvirágú keserű és a nyírségi fehérvirágú édes csillagfürt van. Legnagyobb területen a nyírségivel foglalkoz- nak. Ez utóbbi mondat érthető, hiszen úgy tűnik, hogy a nyírséginél jelenleg nincs jobb fajta Európában. A Borbély házaspár élete egészét adta ehhez. De van még feladatuk. Most a fajtafenntartáson munkálkodnak és azon, hogy kinemesítsenek egy olyan fajtát is, amely a nyírséginél is többet tud. "'•J Seres Ernő KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. november 23. o Önjelölt zsenik és valós tehetségek ml ^RMI S V SS ^RR U ^RMR m
