Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-21 / 273. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 21. Az NDSZ kongresszusának békefelhívása Békefelhívást intézett a világ ifjúságához a Nemzetközi Diákszövetség Berlinben tanácskozó XIII. kongresszusa. A kongresszus csütörtökre virradóra rendkívüli ülést szentelt a béke, az enyhülés és a leszerelés támogatásának. Az európai, ázsiai, afrikai és amerikai felszólalók egybehangzóan korunk legsürgetőbb feladatának nevezték a nemzetközi enyhülés újbóli érvényrejúttatását és a béke tartós biztosítását. Az NDSZ-kongresszus felhívásában — a fegyverkezési verseny folytatódására és a fokozódó nemzetközi feszültségre való tekintettel — világméretű akciókra szólítja fel a diákokat, az NDSZ-hez tartozó nemzeti diákszervezeteket egy újabb pusztító világháború elkerülése érdekében. A felhívás követeli a szovjet—amerikai SALT—II. egyezmény ratifikálását. II mezőgazdaság és élelmezés helyzete a lengyel parlament előtt Kommentár •• Üresjárat azENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka napok óta foglalkozik az afganisztáni kérdéssel. A vitát — amerikai és kínai kezdeményezésre — a törvényes afganisztáni kormány határozott tiltakozása ellenére, az ENSZ alapokmánya elveinek megsértésével iktatták a világszervezet napirendjére. A vita alapjául a Pakisztán által előterjesztett „politikai rendezési” javaslat szolgál, amely sommásan az „idegen csapatok” kivonását követeli. Ennek a követelésnek azonban hiányzik minden jogi, politikai-erkölcsi alapja. Az ENSZ alapokmánya ugyanis módot ad minden szuverén ország kormányának, hogy külső agresszió visszaverésére kérje és igénybe vegye bármely állam segítségét. Az ENSZ-vita, amelytől kezdeményezői azt várták, hogy a vádlottak padjára helyezi a kabuli kormányt és a neki segítséget nyújtó Szovjetuniót, más fordulatot vett. Több felszólaló is visszautasította azt a washingtoni és pekingi kísérletet, hogy a kérdést saját terveik elködö- sítésére használják fel. Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter dokumentumokkal leplezte le az Afganisz- tán-ellenes katonai provokációkat és felforgató tevékenységet. Közölte: jelenleg 30 katonai kiképzőtábor és 50 támaszpont működik pakisztáni területen, ahol már tavaly 30 ezer afgán ellenforradalmárt képeztek ki. Az Afganisztán körül kialakult helyzet feltétlenül politikái rendezést kíván. Olyat azonban, amely az áldatlan helyzetet előidéző okok megszüntetését célozza. Babrak Karmai ismét megerősítette kormányának álláspontját: országa változatlanul készen áll a szomszédaival fennálló vitás kérdések politikai rendezésére, a békés megoldásra. A válasz azonban erre mind a mai napig késik. A magyarázat: az USA-nak és Kínának szüksége van az úgynevezett afgán kérdésre, mint ürügyre az enyhülési politika lefékezésére, a nemzetközi légkör mérgezésére. P. V. Varsóban csütörtökön délelőtt 10 órakor megkezdte ülését a lengyel parlament. A tanácskozáson részt vevő képviselők között jelen volt az ülésen Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski államfő és Jozef Pinkowski miniszterelnök. Az ülésen a kormány tájékoztatást adott a mezőgazdaság és élelmiszer-gazdaság helyzetéről, fejlesztéséről. A napirenden szerepelt a szejm működési szabályzatának módosítása, továbbá egy panaszokkal és javaslatokkal foglalkozó bizottság létrehozása, valamint a szejmbizottságok személyi összetételének módosítása. Pekingben megkezdődött a „tízek pere”. Képünkön: néhány vádlott a különleges bíróság tárgyalótermében, balról a második Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung özvegye. (Kelet- Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) tású vezetők csaknem felének egyetemi, főiskolai végzettsége van, 20 százalékuk viszont még mindig nem rendelkezik középfokú végzettséggel sem. A középszintű vezetők iskolázottsága kielégítő, mintegy 85 százalékuk végzett középiskolát vagy technikumot. A termelés közvetlen parancsnoki karát képező munkahelyi vezetőknél mutatkozik a legnagyobb gond: kevés közöttük a technikusi végzettségű. A mezőgazdasági technikumok megszüntetése, illetve a szakközépiskolai reform — amint az elnökség megállapította — kedvezőtlenül érintette a termelőszövetkezeteket. Annál is inkább, mert jelenleg a termelést közvetlenül irányító dolgozók 45 százalékának még középfokú végzettsége sincs. A forradalmár akadémikus 90 éve született Hevesi Gyula H evesi Gyula 90 évvel ezelőtt, 1890. november 21-én született Ungváron. A századforduló elindította baloldali értelmiségnek volt jelentős, kommunistává váló képviselője. Kiemelkedő műszaki tehetséggel rendelkezett, mint mérnöknek jelentős találmányok fűződnek nevéhez, ö volt az alapítója a világ első szocialista mérnökszervezetének, az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségének. A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918 decemberétől volt tagja, s egyben egyik vezetője. Komját Aladárral együtt megindítója és szerkesztője volt 1918-ban az „International” című lapnak. Hevesi Gyula Varga Jenővel együtt nagy és fontos szerepet kapott a Magyar Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztosaként. Egyik szervezője és irányítója volt az iparágak szocialista átszervezésének. A Tanácsköztársaság leverése után emigrációs évek következtek. Először Ausztriába ment, majd Olaszországba. San Marino, ismét Ausztria és Berlin egy-egy állomás ezen az úton. 1921-től élt és dolgozott a Szovjetunióban, második hazájában. Egyik kezdeményezője és szervezője volt a Szovjetunióban 1929—32 között bevezetett folyamatos ipari munkarendnek, ő szervezte meg Moszkvában a központi műszaki és köz- gazdasági tájékoztató intézetet. A felszabadulás után, 1948-ban tért vissza Magyarországra. Közel hatvanadik életévéhez is fiatalos lendülettel dolgozott. A Találmányi Hivatal vezetője lett, majd később az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia egyik irányítója. Néhány évig a közgazdaság- tudományi egyetemen tanított ipargazdaságtant. A mérnöktovábbképző intézetben is hosszú ideig nevelte az új műszaki értelmiséget. Kezdeményezésére alakult meg az MTA ipargazdasági kutatócsoportja, melynek 1961— 1969 között igazgatója volt. Egyidejűleg aktív munkát folytatott az MTA gazdaság- és jogtudományi osztályában is, ekkor már akadémikusként. Elnöke volt az ipargazdasági bizottságnak és tiszteletbeli elnöke az MTESZ- nek. Kiváló tudományos és közéleti munkásságát Kossuth-díjjal, három ízben pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és számos más kitüntetéssel ismerték el. Az MSZMP VII. kongresszusán 1959- ben megválasztották a Központi Bizottság tagjává. A testületnek tagja maradt 1970. február 25- én bekövetkezett haláláig. Teljes élet volt Hevesi Gyuláé. Kivívta embertársai és elvtársai megbecsülését, elismerését és tiszteletét. Születésének 90. év- forulóján kegyelettel emlékezik rá a szocializmust építő Magyarország, amelynek sikeréért áldozta egész élete munkásságát, emberségét, forradalmi elkötelezettségét. V. S. ERŐPRÓBA ITÁLIÁBAN Fiat kontra szakszervezetek A FIAT MÜVEK TÖBB MINT 250 EZER EMBERT FOGLALKOZTATÓ MULTINACIONÁLIS IPARI MAMMUTCÉG, OLASZORSZÁG LEGNAGYOBB TŐKÉS VÁLLALATA. MUNKÁSAI MINDIG MEGHATÁROZÓ SZEREPET JÁTSZOTTÁK az olasz munkásmozgalomban. Szeptember közepén Torinóban, a vállalat székhelyén bejelentették: tekintettel, hogy pang az autópiac, 14 ezer alkalmazottnak fölmondanak. A Fiat vezetői szerint a munka nélkül maradók Torinóban és a város környékén találnak előbb vagy utóbb megfelelő állást, legföljebb vállalniok kell, hogy más szakmát tanulnak ki. Diego Novelli, Torino főpolgármestere az elbocsátás hírére felhívást tett közzé. Ebben hangsúlyozta: a Fiat elhatározása rendkívül nehéz helyzetet teremt a városban, s a feszültség kedvezhet az újabb terror hullámnak. A torinói üzemekben nyomban a fölmondások bejelentését követően izzó hangulatú munkásgyűléseket tartottak. Umberto Agnelli, a Fiat alelnöke egy sajtónyilatkozatában olajat öntött,a tűzre: a korábbi közleménynyel ellentétben már 15 ezer fő elbocsátásáról beszélt. Egyidejűleg nyilvánosságra hozták a gyár távlati tervét, miszerint a Fiat másfél év leforgása alatt eredetileg 2,2 millió gépkocsit állított volna elő, de mivel a piac visszaesett, 432 ezer járművel kevesebbet szándékoznak kibocsátani. Ugyanakkor tovább szeretnék automatizálni a termelést, hogy a hazai és a nemzetközi piacon növeljék a Fiat versenyképességét. Ennek jegyében október 6-án újabb drámai. bejelentés borzolta föl a Fiat Művek dolgozóinak idegeit: közölték, hogy átmenetileg 24 ezer embertől akar megválni a vállalat, s közülük sokan 1981 után sem térhetnek vissza az Agnelli család által fémjelzett üzemekbe. A szakszervezetek általános sztrájkkal fenyegettek. Figyelemre méltó, hogy nem a Fiat helyi szakszervezeti vezetői ültek tárgyalóasztalhoz, hanem az Olasz Fémmunkások Szakszervezetének Szövetsége központjával képviseltette magát. A három szakszervezeti szövetség: a kommunista többségű CGIL, a szociáldemokrata irányítású UIL és a kereszténydemokrata CISL teljes akcióegységet teremtett. Bekapcsolódott a Fiatügy vitájába a Cossiga-kabinet munkaügyi minisztere. Az eszmecsere elhúzódott, a megegyezés reménye halványult. Válaszul több torinói üzemben tiltakozó sztrájkot hirdettek. Szolidaritásból egy alkalommal, négy órára, valamennyi olasz fémmunkás beszüntette a munkát. A Fiat azonban hajthatatlan maradt. Ragaszkodott a 24 ezer dolgozó átmeneti fölfüggesztéséhez. Ez azt jelenti, hogy átlagfizetésük 80—90 százalékát kapnák kézhez az állami bérkiegészítő kasszából. Még csak kompromisszumra sem volt kilátás, amikor az olasz törvényhozásban 298— A Fiat Mirafiori üzem bejárata 297 arányban leszavazták Francesco Cossiga hárompárti koalíciós kormányát. Érdekes: mintegy varázsütésre, Agnelliék hirtelen módosítottak álláspontjukon. A korábbi hajtha- tatlanságot tárgyalási készség váltotta föl. Addig a kormány sorsa hidegen hagyta őket, most féltek, hogy túlfeszítik a húrt. Itáliában joggal vélték a megfigyelők: a Fiat nagy hatalmú urai addig élezték a vitát az elbocsátásról, amíg az északolasz ipari fellegvárban pattanásig feszült a helyzet, s a munkások már-már gyárfoglalásra készülődtek. Agnelliék érdekeit egyébként bizonyára sértette, hogy a kormányzat beleegyezett az Umberto Agnelli állami Alfa Romeo, és a japán Nissan egyesülésébe, ami a piacon tovább élezi a konkurenciát. Megjegyzendő, hogy a kiélezett harc során a szakszervezetek tekintélye kisebb csorbát szenvedett. Egyesek szerint a Fiat-ügyben túl merev álláspontra helyezkedtek. Sikerült ugyanis a Fiat vezetőinek Torinóban 40 ezer szakmunkást, művezetőt és technikust ellentüntetésre mozgósítaniok. Ezek a sztrájk haladéktalan befejezését követelték, abból kiindulva, hogy mindenkinek joga van a munkához. Hasonló jogcímen a torinói ügyészségen döntés született: az üzemek kapujából a sztrájkőrség akár karhatalommal is -eltávolítható. Olaszországban máig sem csitultak el a Fiat-ügy hullámai. Gy. D. Tüntető Fiat-munkások
