Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november. 18. Energia a szemétből Nyugat-Németországban a szeméthegy egyre növekszik. Évente minden polgár 300 kiló hulladékot tesz ki az ajtaja elé, hogy elvigye a szemetes. A hagyományos szemételtávolítás 20 millió tonnás háztartási szemétnél már nem megoldás, a szemét újraértékesítése szükséges. A szövetségi kormány 1975- ben elfogadott egy hulladékgazdálkodási programot, a hulladékból származó energia- és nyersanyag-visszanyerés növelésére, valamint új eljárások fejlesztésére. Időközben a háztartási szemét 25 százalékából égetőberendezésekben és hulladékkal üzemeltetett erőművekben áramot és hőt állítanak elő. 1979-ben 1,3 milliárd kWó-t állítottak elő, a teljes áramellátás 0,4 százalékát. Ezáltal 40 000 tonna importolajat takarítottak meg. Az új eljárások még jobb energiafelhasználást és nyersanyag-visszanyerést tesznek lehetővé. Ezek közé tartozik például a sváb Aalenben működő, hulladékkal üzemelő pirolíziserőmű, amelynek építése most van folyamatban. Itt a hulladékot levegő nélkül 450 Celsius-fokon szárazon lepárolják. Eközben tárolható gáz keletkezik, amellyel áram és hő fejleszthető. A hulladék más tüzelőanyag hozzáadása nélkül átalakítható — t még a régi autógumik és a műanyagok is. Az évi 35 000 tonna szemetet évi 18,5 millió kWó elektromos energiává akarják átalakítani. Ezzel egy 5000 lakosú város látható el árammal. A westfáliai Her- tenben egy kísérleti berendezésben égethető hulladékokat porrá dolgoznak fel, amely nem szaglik és tárolható. ivissznasM Pusztuló halak Mit tagadjam, igen elkeseredtem, mikor elolvastam B. G.-nek a Kelet-Magyarország október 23-i számában megjelent Túrsirató című cikkét. Több mint negyven esztendeig éltem azon a környéken, ismerem hát a vidék természeti értékeit, a Túr folyócskát is. A Kis-Túr még negyedszázada is az ország talán legtisztább, halban leggazdagabb folyója volt, s most olvasom, hogy pusztulás fenyegeti az írók, költők által is megénekelt folyócskát. A cikk olvastán ismét eszembe jutnak Szatmár egyik legismertebb halászának, az öreg Lóránt Sándornak a szavai, amiket 1935 nyarán mondott nekem. Meglátja, ötven év sem kell ahhoz, hogy a Kis-Túr elposványosodjon, ha az emberek nem törődnek vele. Sorakoznak bennem a kér- ' dések: Mi lesz víz híján a folyó menti rizstelepekkel? Mi, lesz Európa egyik leg- ' szebb vízimalmával, s mi lesz a sorsa a halaknak, madaraknak? A cikk nem említi ugyan a hivatásos halászok felelősségét, de meggyőződésem, a halállomány ritkulásához az is jelentősen hozzájárul, hogy villamos hálóval halásznak, elpusztítva ezzel a rengeteg apró ivadékot is. 1972-ben magam hordtam a Túrba a Szolnokról hozott 200 ezer süllőivadékot, amiknek nagy része azóta kipusztult. Miért építünk egyik kezünkkel, ha a másikkal rombolunk? Nagyon igaza van a cikk írójának, mikor azt mondja: .ne hagyjuk, hogy így legyen.” De ez nem tőlünk függ. B. G. megírta, kiktől. Talán még időben lépnek az illetékesek, s erről a Kelet- Magyarországban is olvashatunk majd. Hadházy Pál Nyíregyháza Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyárában mintegy kétszázhet- ven-kétszáznyolcvan féle terméket készítenek százharmincmillió forint értékben. Ennek nagy részét exportra szállítják. (MTI fotó: Király Krisztina felvétele) A TRABANTOS ÉLMÉNYEI Kínálja „pertékáját“ Szakállas fiatalember állít be a szerkesztőségbe és könyveket ajánl. Heti országjáró kőrútjának utolsó állomására érkezett, úgy is mondhatnánk, hogy hazaért Nyíregyházára. Hazajött, megrakodva búval és ürömmel. A zsebei mintha sztoriktól duzzadnának. Többszörösen felújított Trabantjával döcögött be a Zrínyi Hpna utcába, aktatáska nélkül. A szürke kis autó horog alakú jelt írt le, amíg a Várpalota—Gyöngyös—Tokaj—Búj útvonalon hazahozta. Üton-útszélen kínálta, jelképesen át is adta portékáját, a hatalmas pénzösszeget is zsebre vágta. Jó kapcsolatot teremt Persze a pénzzel is csak jelképesen tömte degeszre zsebeit. Ütonállóknak, rablóknak nem érdemes feltartóztatni Trabantját, mert csak értéktelen papírokon adja át a könyveket és veszi át a pénzt. A megrendelt könyveket a postás kézbesíti készpénz ellenében. Ebből már ki is találhatták, hogy a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Nyíregyházáról elszármazott könyvterjesztője a szakállas fiatalember. Jó kapcsolatot tud teremteni ügyfeleivel. Fizetése kizárólag a teljesítménytől függ. Közben élményekkel is gazdagodik. Főiskolát végzett, és most tanul az „élet egyetemén”. Szabolcs-Szatmár megye útjain szívesen kanyarog, mert itt gazdára találnak a nem éppen olcsó lexikonok és a vaskosabb kötetek is. Ugyan itt sem köt mindenütt üzletet, de a szabolcs-szatmári porták kapui (egy kivételével) sehol sem csukódnak be előtte. Sokfelé — mint afféle fáradt vándort — még meg is invitálják egy ebédre, egy vacsorára. Lehet, hogy paradox, de útszéli csárdákban, kocsmákban is terjeszti a könyveket. A buji kocsmában például ezer forint értékű könyvet adott el, s egy olyan „barátra” akadt a poharaz- gatók között, aki megmutatta neki a Lónyai-csatorna eredeti tervrajzát. A fehérgyarmati téglagyárban szatmári dalokkal, lakodalmi rigmusokkal szórakoztatták. Egy borsodi község KlSZ-klubjá- ban éppen diszkóműsor volt, amikor betoppant. Megrázta szakállát és beszállt a csoportosan táncolok közé. A szusszanásnyi szünetben a bömbölő magnó mellett csaknem 600 forint értékű könyvet árult. Gyanúsnak minősítették Egy Pest megyei gyárban rendészek tartóztatták fel, az igazgató is gyanús alaknak minősítette, így nem jutott túl a portán. Egy Heves megyei falucskában hamis kutya szabta meg a nadrágja szárát. Egy borsodi bányász étteremben rendőrért akartak telefonálni, amikor elkezdte munkáját. Egyszer Rakamazra pont a Kék fény Jelenleg 32 ezer sertés van a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat hizlaldáiban, ami nagyrészt a háztáji tartóknak köszönhető. Ezért az ott tapasztalható termelési kedv megtartására, illetve fokozására további jelentős lépéseket tesznek. 1981-ben a csenged üzemegység kocaállományát megháromszorozzák, azaz 2200-ra növelik, s így a kistermelők igényelte te- nyészanyag-utánpótlást biztosítják. Ugyanakkor a felsősimái üzemegység is nagyarányú vemheskocasüldő-tar- tást, -nevelést végez. Hogy a termelői biztonság teljesebb legyen, azokat a malacokat, amelyeket a kisüzemek nem tudnak eladni, a húsipari vállalat felvásárolja, s a saját telepein addig hizlalja, amíg a 100—120 kilogrammos súlyt el nem érik, majd levágja. Kukuts Kornél mezőgazda- sági főosztályvezető és Jónis Csaba üzemegység-vezető elSúlyos tesiti sértés miatt ítélte el a Nyíregyházi Járás- bíróság Pogonyi Lajos 33 éves nyíregyházi fuvarost Az eddig háromszor bűncselekmény miatt, kétszer garázdaság szabálysértése miatt büntetett Pogonyi június 20-án este felkereste azt a családot, ahol korábban albérletben lakott. Részeg volt, durván, támadóan lépett fel a neki ajtót nyitó, volt házi nénijével szemben, ezért nem akarták beengedni a lakásba. Pogonyi nem nyugodott bele, hogy kitessékelik, előkapta kését és hátulról megszúrta vele volt szállásadóját, A szúrás szerencsére csak izmot sértett, a gyógyulás időtartama így is 24 nap volt. Pogonyit 1 év 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság és 2 évre eltiltotta a közügyektől. A szabadság- vesztést börtönben kell letölteni. Az ítélet nem jogerős. Nagy Miklós 26 éves nyír- bogdányi lakos játékos kedve miatt kapott súlyos bünteadása utáni napon érkezett. Nem is csodálkozott, hogy az idős néni az igazolványa felmutatása ellenére sem nyitotta ki előtte az ajtót. Beszélgetésünk után Trabantja felé cammog. Magával cipeli gazdag élményanyagát. Ez az élményanyag formába öntve nemcsak egy tenyérnyi tárcát, talán egy vaskos kötetet is megtöltene. Lehet, hogy ezt a kötetet nem is volna nagy kunszt eladni. Nábrádi Lajos mondták, hogy a nemrégen végrehajtott felsősimái beruházás nagyszerűen beváltja a hozzáfűzött reményeket. A takarmány nagy részét a saját keverőüzemükben készítik. Gazdaságos anyagfelhasználásra törekednek. Ennek elősegítésére kapcsolatban állnak egy külföldi céggel. Időnként közlik velük, hogy milyen takarmányfélékkel rendelkeznek, s azoknak milyen a béltartalma. Ott az adatokat számítógépekkel, tudományos alapokon összevetik, feldolgozzák, s készítenek egy olyan recepturát, aminek megtartásával optimális értékű, fehérjetakarékos, egyszóval gazdaságos takarmány készíthető. Emellett jelentős az almalé- sűrítmény gyártásánál keletkező melléktermék szerepe is. Az almatörkölyt állati eledel-» nek hasznosítják. Nemcsak a tápanyagtartalma, hanem egyéb előnyös élettani hatásai is jól kamatoztathatók. (cselényi) tést. A korábban lopásért büntetett Nagy május 6-án délután Kemecséről biciklizett Nyírbogdány felé. Az útburkolaton épp akkor festették fel a felezővonalat, s hogy a friss festéket a járművek ne szedjék fel az aszfaltról a munkát végző vállalat műanyag bójákat rakott ki a felezővonalra. Nagy igen játékos kedvében volt, egymás után rúgdosta le az útról a bójákat, s amikor az egyik dolgozó rászólt, hogy rakja vissza a bójákat, még neki állt feljebb. Előbb vitatkozni kezdett, aztán Nagy felkapta kerékpárját, s hozzávágta a KPM dolgozójához, akinek eltört a keze. A bíróság Nagy Miklóst súlyos testi sértés miatt 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, 3 évre eltiltotta a köz- ügyektől és elrendelte a korábban lopásért kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását is. A szabadságvesztést börtönben kell letölteni. Az ítélet jogerős. A felsősimái példa Hizlalás almatörköllyel? Lerugdosta a bójákat Támadás a felezővonalon Hatásos lenne különféle dicsérő jelzőkkel bevezetni Szegvári Katalin és forgató- csoportjának Találkozások Erikával című dokumentumfilmjét, mert sok jót lehet róla mondani. Hogy mégsem ezzel kezdem, annak az az oka, hogy a film minden kiemelkedő tulajdonsága ellenére fontosabb, ezért sorrendben előbbre való maga a riportalany, illetve azok a gondolatok, amiket a film alkotói a fiatal lány sorsának, élete utóbbi fél évének bemutatásával el akartak mondani a nézőnek. A Találkozások Erikával — interjúsorozat, de még inkább: beszélgetések az életről, a tanulásról, a munkáról, a szerelemről, a családi melegségről, a teljes családban könnyebben megteremthető óvó melegről, amelynek hiányát egész életén át érezheti egy-egy — csonka családban nevelkedett —, érzékennyé vált lélek. E film: beszélgetések a tehetségről, az elhivatottság érzetéről, arról, hogy érde- mes-e küzdeni a kitűzött célért akkor is, ha erőn felüli elszántság kell a harchoz; mi a fontosabb: a művészi vágyak beteljesítése vagy a gyermekkorból hiányzó család és családi harmónia megteremtése felnőttként? Ezt a kislányt nem kényeztette el a sors, mindenért keményen meg kellett küzdenie. Itt-ott arányokat is tévesztett, több energiát fordított a középiskola utolsó évében másra, a későbbi — a művészi — életpálya előkészítésére, és egy nagy szereimre, mint az érettségire való felkészülésre és általában a tanulásra. Sikertelenül. A kudarc utáni életmód- és foglalkozásváltással zárul a film. Kialakulatlan, még nem felnőtt ember, aki azonban már egy érett emberhez illően következetes egy dologban: amíg csak egy kicsi reményt is lát, tovább küzd, hogy elérje a maga választotta célt. Vajon meddig bírja érővel? — kérdezzük mi, felnőttek. Mit lehet erről a filmről, mint dokumentumalkotásról mondani? Mindenekelőtt a légköre, a meghittség, a megnyilatkozás őszintesége, a közvetlensége ragadott meg. Hogy ezt Szegvári Katalin miként érte el, teremtette meg, az a végeredmény szempontjából nem érdekes különösebben a nézőnek, mert az szakmai kérdés. A lényeg az, hogy egy hivalkodás, magamutogatás nélküli kitárulkozásnak voltunk tanúi. A riporter Szegvári Katalinon kívül ez az operatőrnek is (és bizonyára az egész stábnak is) köszönhető. Az operatőr remek gépállásokkal felvett képekkel közvetítette ennek az élettel, mozgással, állandó változással teli arcnak a rezzenéseit, az érzelmeit, szinte a gondolatait is. Egy ilyen mozgékony, az érzelmeket és a gondolatokat egyaránt tükröző arcnak a láttán felmerül bennem a laikus kérdés: ha valaki ennyire sugározni tudja magából mindezt, abban egyáltalán nem létezhet tehetség a színészetre, más sorsok ábrázolására? Bizonyára felmerült ez a film alkotóiban is, talán éppen azért is készítették el ezt az együttérző, de egyben tapintatos kritikát is tartalmazó filmet, amellyel talán — indirekt módon — végül mégis segítenek, segíteni tudnak Erikának. Egy biztos: a televízió nem vállalkozhat arra, hogy — ilyen vagy olyan módon — a fiatalok, az életben a helyüket, a pályájukat kereső fiatalok sokaságán segítsen. Éppen ezért van nagy jelentőségük az ilyen és ehhez hasonló filmeknek : ébresztgetik, olykor felrázzák a felnőttekben a fiatalok iránti felelősségérzetet, s reménykedjünk, hogy tettekre is sarkallnak többeket. Seregi István ílRADioPITTmi Az egyik legizgalmasabb rádiós műfaj kétségkívül a dokumentumjáték, feltehetően a közvetlen, töményre sűrített életszerűsége miatt. Egyik válfaja megtörtént eseteket rekonstruál — ebben az esetben még indokoltnak tetszik a „játék” a műfaji megjelölésben. A másik — szerintem az igazi — az egyidejűleg, „egyenesben” felvett társadalmi érdekű köz- és magánéleti históriák, oknyomozó riportok művészi megszerkesztése, ami annál érdekesebb, minél kevésbé játék. A dokumentum játék alkotójának (vagy alkotóinak) valószínűleg mégsem az „életanyag” megszerkesztése, dramaturgiai felépítése a legnagyobb teljesítménye, hanem a valódi szereplők tapintatosan céltudatos megszólaltása. (Már amennyire egyáltalán lehetséges a kettőt szélválasztani.) Mindez a kiváló dokumentumjátékairól ismert és elismert Borenich Péter csütörtökön, a délutáni Rádiószínház bemutatójaként sugárzott Zsákutca c. újabb dokumentumműsorára visz- szagondolva jutott az eszembe. Bámulatos, hogy Borenich a magánélet mennyire intim szféráit volt képes a mikrofon nyilvánosságába hozni. Az „esettanulmány” egyik — a külső — rétege egy meglehetősen szokványos történet volt. Egy elvált apa ötéves harca a gyerekei (bírói úton ki- kényszerített) havi egyszeri láthatásáért, amit a volt feleség, a gyermekek anyja betű szerint lehetővé tett ugyan, de a lakásból már nem engedte ki az apjukkal a gyerekeket. Mégsem jogos az apa panasza („ ... ilyen téren nekünk, férfiaknak kell kiharcolni az egyenjogúságot ... nő a gyámügyi előadó, nő mindenki, s ők jobban pártolják egymást!”), mert a történet mély rétegében két egymáshoz nem illő ember áldatlan párharca húzódott meg. Hogy miért kötöttek annak idején házasságot, azt egyik fél sem tudta meggyőzően indokolni, bár mindkettő a szerelemre hivatkozott. Ám sokkal inkább az ellentétes érdekek időleges egybeeséséről lehetett szó. A dokumentum játék nem ítélkezett és nem is ítélkezhetett a kölcsönös vádaskodásokban. A volt házastársak, az asszony anyja, s a szomszédok, barátok szenvedélyes felhevültsége, a szögesen ellentétes vélemények a „ki volt -a hibás” megítélésében azonban mindennél jobban bizonyították, hogy persze mindkettő. S a magas hőfokon a szereplők szinte elfeledkeztek a mikrofon nyilvánosságáról. Ez mindenképpen Borenich nagy érdeme. A zsákutca pedig, amelyből nem látszott a kiút, az apjuktól elidegenített gyermekek sorsára, lelkivilágukra gyakorolt hatás, amit az ötéves láthatási, vélt igazságkeresési harc kiválthatott. Ezzel azonban az „ügy” szereplői — sajnos — vajmi keveset törődtek ... Merkovszky Pál
