Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. november 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 N aponta többször vezet el az utam a ház végé­nél a virágoskerten át a gémeskútig. Általában ap­ró virágok teremnek itt ta­vaszelőtől nyárutóig; az éle­tük igen rövid, nem olyan, mint a veteményes nagy kertbe telepített őszi rózsáké s dáliáké. Az ember nem is nagyon figyel rájuk, amikor látványosan pompázni sze­retnének ők is, minek? Ott vannak a nagyok! Hanem ilyenkor már a nagyok feje is megbukik, s a földet nézik, mint a bottal járó öreg em­berek; szirmaik megsusinká- sodnak s lehullnak lassan, mint a dércsípte falevelek. Holott hát hol van még a dér?! Ilyen kis rőzsegondolatok jártak bennem, míg felhúz­tam a dögnehéz vödröt, majd combomra támaszkodva meg­pihentem kissé. Akkor pillantottam meg a virágot. Mintha csak tavasz lenne, oly pompázatosán hi­valkodtak a szál szelídibolya szirmai. Hagyván a vizet, le­téptem a szál virágot, sietvén siettem véle anyámhoz. — Ezt tessék nézni! — Hol szerezted? — Itt a virágoskertben. — Minek tépted le? — Vízbe tesszük, a jó me­leg szobában elél majd ve­lünk sokáig. — Nem él meg. Holnapra elhervad, Tövestől kellett volna kivenni, cserépbe ten­ni, úgy talán elhúzta volna két-három hétig. Nem hittem. Ügy tűnik, az ÖRÖKÖLT VESZTESÉGGEL RAJTOLTAK Hústermelés olcsóbban Á vásárosnaményi példa háttere Ifjú Kóta Bertalanná s gondozottal (Fotó: Jávor L.) Uj név — nagyobb ered­mény: az iparszervezők talán legrózsaszínűbb álma. Mert milyen egyszerű lenne, ha meg tudnánk oldani: egy gyengécske, jobbára vegetáló vállalatnak új nevet adunk, s már jönnek is az eredmé­nyek, mindenféle erőfeszítés nélkül. Ha nem is pontosan ilyen, de valami hasonló zajlott le nemrég Vásárosnaményban, a hosszú nevű Sertéstenyésztő és Hizlaló Szövetkezeti Közös Vállalatnál, amelynek 1979-ig közös vállalkozás volt a ne­ve. Ettek, de nem híztak De kezdjük az elején. A kö­zös vállalkozás 12 szabolcs- szatmári termelőszövetkezet tulajdonaként 1970-ben kezd­te meg működését, s tevé­kenykedett majd tíz évig ezen a néven több-kevesebb sikerrel. 1973-ig inkább ke­vesebbel. Ekkor vette át a te­lep irányítását Karácsony Ti­bor, aki jelenleg is vezeti a vállalatot. Nem volt irigylés­re méltó helyzetben, két és fél millió forintos veszteséget örökölt az előző vezetői garni­túrától, és nem sok jóval ke­csegtetett a 73-as esztendő sem. Magas volt a malacok elhullási aránya, a felhasz­nált táp mennyisége. A ma­lacok ettek, de nem igen híztak. — Ezeket kellett sürgősen megszüntetnünk, — mondja az igazgató, akinek több mint két évtizedes állattenyésztési múlt van már a háta mögött. — Ha tudom akkor, hogy ilyen darázsfészekbe nyúlok, nem hiszem, hogy elvállal­tam volna. De ha már bele­vágtam, nem léphettem le az első kudarc után. Később meg kezdtek jönni az ered­mények, így maradtam. A csúcsot 1977-ben érték el. Majdnem 20 millió forint termelési értéket valósítottak meg, s ami a legszembetű­nőbb; a nyereségük 1,8 millió forint volt. A következő két évben aztán ismét megtor­pantak. Belekezdtek a mes­terséges megtermékenyítés­be, az „eredmény”: jelentő­sen csökkent a szaporulat, a termelési érték és természe­tesen a nyereség is. A múlt évben például már csak 8 ezer malac született, és a ter­melésük is 17,5 millióra esett ezer darabbal emelték meg. Megvolt ennek vajon a reális alapja? Hétezer malac kilenc hónapra — Ha nem lett volna, bele sem kezdünk, — kapcsolódik a beszélgetésbe Mándi Gyula főállattenyésztő, aki a diplo­májának megszerzése óta dol­gozik itt Naményban. — Visz- szatértünk a hagyományos megtermékenyítéshez, s az év első kilenc hónapjában már több, mint hétezer malacunk született. Jól állunk az érté­kesítéssel is, a tervezett 6500 mázsából 4900 mázsa hízót szeptember 30-ig elszállítot­tunk, s az élő szállítmánya­inknak 40 százaléka exportra ment. A korábbinál sokkal job­ban — egyébként az idei ter­veknek megfelelően — ala­kult a takarmányfelhasználá­suk is. Az idén a malacok egykilós súlygyarapodásához 390 dkg takarmányt használ­tak fel, s a malacok előállítá­si költsége alig haladta meg kilónként a 40 forintot. A hiz­lalásnál még ennél is muta- tósabbak az eredmények: 360 dkg takarmányt ettek meg a sertések, miközben egy kilót híztak. (A megyei átlag egyébként ennél jóval rosz- szabb, egy kiló gyarapodás­hoz 450 dkg takarmány kel­lett a szakosított telepeken). S hogy még mindig a szá­moknál maradjunk, egy kiló sertés előállításának szűkített- önköltsége még a 25 forintot sem érte el. Jól szervezett munka Minek köszönhető mindez? A technológiai fegyelem, az egészségügyi előírások foko­zott megtartásának, a tervek szigorú, pontos teljesítésének. Azaz: az irányítók és az állat- gondozók fegyelmezett mun­kájának. Szó sincs tehát arról, hogy az új név változtatta meg gyökeresen a naményi válla­lat gazdálkodásának eredmé­nyességét. Az okosan szerve­zett, jól végrehajtott munká­nak köszönhető ez. Balogh Géza Kukorica­szár O ** t-hatszáz ezer tonna takarmányozásra alkalmas mellék- termék keletkezik évente a megyében. A legnagyobb tömeget a kukoricaszár adja, de mellékterméknek számít a gabona és borsó­szalma, a leveles répafej és mint ipari hulladék az almatörköly, a cukorrépa­szelet. Az idei kedvezőtlen szá- lastakarmány-termés mi­att a figyelem most a szalma, a kukoricaszár iránt újra élénkült. A napokban Fehérgyar­maton a Győzhetetlen Bri­gád Termelőszövetkezet­ben a melléktermék-hasz­nosítás jelentőségéről, új módszerekről tanácskoztak a megye szakemberei. Sok hasznos és figyelemre méltó javaslat, már meg­valósított ötlet hangzott el. Különösen a kukorica­szár az, ami a téli takar­mányozásban — mint hi­ánypótló számításba jö­het. Vagy a juhokkal le­geltetik, vagy pedig be­takarítják és silózzák. Ez utóbbiról Fehérgyarmaton bemutatót is tartottak. A megyében évente 200 —300 ezer tonna kukorica­szár terem és ebből eddig alig ötvenezer tonnát hasznosítottak, főleg a kis­termelők. A Fehérgyarmaton lá­tottak lényege: a tengerit magas szárral, közvetlenül a cső alatt kombájnolják. Az arató-cséplőt az úgy­nevezett Dronninborg nagy teljesítményű beta­karító, szecskázógép kö­veti. Az aprított kukorica­szárból siló készül. A siló­nál, hogy az erjedést _ (érési)- meggyorsítsák- As minőségileg kifogástalan takarmányt nyerjenek, egy új Silafermnek nevezett fermentáló szert alkal­maznak. Hagyományos módon kezelt és készített silónál a tejsavas erjedés ideje két-három hét, a Si- laferm alkalmazásával ez két-három napra rövidül. (Ezzel a szerrel jelenleg a megye 10 termelőszövet­kezetében kísérleteznek jó eredményekkel.) A kukoricaszár hasz­nosításával az éven­te szükséges, drá­gább takarmányok 25—30 százaléka megtakarítható. Ez nemcsak azért fontos, mert most kevés a széna, drága az abrak, hanem azért is lényeges, mert milliós értékek menthe­tők meg a haszontalan el­enyészőstül. vissza. Ennek ellenére a vállalat idei terve 23,6 millió forint termelési értéket irányzott elő, és a szaporulat számát is ember még deres fejjel is csak abban hisz igazán, amit saját maga megtapasztal. Vízbe tettem a virágot s nyugtalanul vártam a más­nap reggelt. Már reggel ötkor villanyt gyújtottam. A lát­vány szomorú volt, a szirmok a melegen mind lehulltak. — Hát ez megesett — dünnyögtem. — De nem nagy baj, maradt még néhány bimbó azon a tövön. Reggel gyökerestől cserépbe teszem őket. — Teljen a kedved — mondotta anyám rezignáltan mosolyogva. S az áttelepítés napkelte­kor megtörtént. Mindhiába. Estére minden bimbó fejet hajtott, a levelek megsusin- kásodtak s hullani is kezdtek. — Vajon miért? — kérdez­tem. — Nincs már példa előt­tük. Ki után menjenek? Egész estig szomorú voltam az őszi nap alatt. Uj gyártmány Sényőről Űjabb részegységek gyártását kezdték meg a sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet elektrotechnikai melléküzemágában. Hegesztőberendezések huzalelőtoló paneljeiből öt­ezer darabot készítenek a TERMINÄL-nak. (Jávor L.) Párfmunka a lakóterületen Kapcsolat a lakossággal A LAKÓTERÜLETI POLI­TIKAI MUNKA mindig fontos szerepet töltött be a párt tö­megkapcsolatának erősítésé­ben. Ez teremt többek között lehetőséget arra, hogy a párt céljait közvetlenül megismer­je a lakosság, ennek révén jut el a háztartásban dolgo­zó, a gyesen lévő nőkhöz, a szabadfoglalkozásúakhoz, a nyugdíjasokhoz. A lakóterületi tömegpoliti­kai munka irányítói, össze­hangolói a körzeti pártszer­vezetek. Az elmúlt öt évben erőteljesen fejlődtek, szám­szerűleg is gyarapodtak. Fél évtizede tíz, jelenleg huszon­hat körzeti pártszervezet mű­ködik a megyében, amelyek több, mint ezerhatszáz párt­tag munkáját fogják össze. . Sokat változott az utóbbi években a lakóterületi párt- szervezetek munkája. Ebben közrejátszik, hogy a megyé­ben megvalósított iparfejlesz­tési politika hatására felgyor­sult az urbanizációs folyamat, a városok száma hatra nőtt, s mintegy 180 ezren élnek a városokban, köztük sok nyugdíjas és háztartásbeli is. Üj lakótelepeink, amelyek szinte önálló városrészek élet­módváltozást is eredményez­tek: csökkent a szomszédság szerepe (az itt lakók élete jó­részt a lakóhelyen kívül fo­lyik), de az időseknél, magá­nyosoknál, nőknél ez ma is fontos szerepet játszik. Fi­gyelemreméltó, hogy sokan, akik a munkahelyen aktívak, közéleti emberek, a lakótele­pen csak pihenni kívánnak; egyesek otthon máskéDpen viselkednek, mint a munka­helyen. E SAJÁTOS VISZONYOK KÖZEPETTE emberi-kapcso­latok, életmódtípusok, társa­dalmi-politikai magatartás- formák bontakoznak ki. Ezek befolyásolása, társadalmi céljainknak megfelelő alakí­tása fokozott felelősséget, feladatot ró a körzeti párt- szervezetekre. A lakóterületi pártszerve­zetek számára is különösen fontosak a taggyűlések, ame­lyek — egyebek mellett — a közös tennivalók meghatáro­zásában is fontos szerepet töltenek be. A párt belső éle­tével összefüggő napirende­ken kívül rendszeresen fog­lalkoznak a lakóterület leg­fontosabb politikai, gazdasá­gi, kulturális kérdéseivel, s gyakran tűzik napirendre a ' szociális, kommunális ellá- 1 tást, az üzletek, a kereskedel­mi, vendéglátóegységek hely­zetét, de a közrend, közbiz­tonság kérdését is. Ezek a la­kosság közérzetét, de a lakó- területi politikai munkát is alapvetően befolyásolják. Jó tapasztalat, hogy a megbeszé­lésekre rendszeresen meghív­ják az érintett vezetőket, s az esetek többségében az in­tézkedés sem marad el. Egy­re több helyen vált gyakor­lattá, hogy nem elégednek meg csupán a beszámolók el­fogadásával, hanem feladato­kat is meghatároznak, s ké­sőbb menetközben is figyel­met szentelnek a megvalósí­tás mikéntjére. Nyíregyházán már kialakult annak módsze­re is, hogy a javaslatot te­vőknek, kérdést felvetőknek menetközben jelzik, hogy intézkedtek az ügyben, vagy illetékes állami, gazdasági szerv vezetőjének segítségét kérték. A körzeti alapszervezetek pártcsoportjainak is sokrétű feladataik vannak. Ezek a la­kosság tájékoztatásában, a vélemények összegyűjtésében valamint a vezetőségek és a beteg, nyugdíjas, felmentett párttagok közötti kapcsolat- tartásban, az egyéni gondok megoldásában töltenek be fontos szerepet. Több, mint 150 ilyen pártcsoport műkö­dik, amelyek sokat tehetnek a lakóterületi politikai mun­ka fejlesztéséért. A LEGTÖBB HELYEN gazdag kapcsolatokkal ren­delkeznek a körzeti pártalap- szervezetek. Legeredménye­sebb az együttműködés a népfrontbizottságokkal, s ezek eredményeként a lakó­területen számos helyen fel­gyorsult a tájékoztatás, nőtt a lakosság aktivitása a köz­életben, a lakóterületen is élénkebb közösségi élet ala­kult ki. A lakóterületi ifjúsá­gi munkában azonban a leg­több helyen még csak a kez­deti lépéseknél tartanak, hol­ott a fiatalok szabad idejének értelmes eltöltésében éppen a lakóterületen kellene új lehe­tőségeket teremteni. A körze­ti pártszervezetek egyébként csaknem mindenütt az isko­lákkal alakították ki a leg­eredményesebb kapcsolatot: a párt veteránjai, régi harco­sai gyakori vendégek az úttö­rő-foglalkozásokon. De to­vábbi lehetőségek még itt is vannak: a szülői közösségek­kel, a pedagógusokkal együtt­működve többet lehet tenni az iskolai és a családi neve­lés összhangjának fejleszté­séért. AZ EDDIGI MUNKA jó alapot teremt feladataik még igényesebb ellátásához. Az irányító pártbizottságok most azt kívánják elérni, hogy a körzeteket olyan központok­ká fejlesszék, ahol a párttag­sággal együtt dolgoznak a ta­nácstagok, a fiatalok, a nép­front- és a Vöröskereszt-aktí­vák, ahol segítséget kapnak teendőik ellátásához az or­szággyűlési képviselők. Aho­vá mindezek eredményeként az emberek szívesen mennek, mert tudják, hogy az ott szer­zett információk helytállóak, jogos panaszaik megoldásra kerülnek. M. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom