Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-15 / 242. szám

1980. október 15. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Óvjuk őket Levélírónk — Szilágyi Márton nyíregyházi lakos — egy szomorú statisztika ol­vastán fogott tollat. Mint írja, sajnos a lapok hasáb­jain is naponta tapasztalja, hogy a megnövekedett gép­járműforgalomban emel­kedik a gyalogosgázolások száma. Többségét a jármű­vezetők szabálytalansága okozza, de jelentős számú a gyalogosok hibájából tör­tént baleset is. A sérültek között pedig a legtöbben idős korúak. Levélírónk arra int: „... óvjuk az idősebbeket a rohamosan növekvő forga­lomban, amelyhez nehezen tudnak alkalmazkodni. Já­rásukban, térérzékükben, a veszély felmérésében már bizonytalanabbak...” Igaz, ma már fényjelző készülékek, felfestett sávok szabályozzák a forgalmat, de az emberek figyelmessé­gét, felelősségérzetét semmi sem pótolja. A gépkocsik száma állandóan növek­szik. A gyalogjáróknak nem kell ugyan KRESZ-vizsgát tenni, viszont néhány fon­tos, biztonságot és épséget óvó szabályt — mindenki­nek saját jól felfogott érde­kében — el kell sajátítania. Nem elég arra gondolni, hogy a gyalogátkelőhely biztonságot nyújt. Ott is az átkelés előtt köteles a gya­logos meggyőződni minden esetben, hogy biztonságosan áthaladhat-e, nem teremt-e veszélyhelyzetet, váratlan elhatározásával, bizonyta­lan magatartásával. Nagyon előrelátó dolog az, hogy ma már az óvo­dákban, és az iskolákban még inkább oktatják a gye­rekeket a szabályos közle­kedésre, a közlekedési sza­bályok megismerésére, elsa­játítására. A gyerekek — az idős korúak mellett — a legféltettebbek, a legtöbb­ször veszélyhelyzetet terem­tő személyek. Óvni kell őket, hogy álló jármű mö­gül ne lépjenek az úttest­re. Ha az autóbuszról le- szállnak, várják meg, amíg elindul, és véssük az agyukba: a lánckorláton ti­los átlépni stb. A gyerekek fogékonyak a jóra, megtanulják a szabá­lyokat, csakhogy játékosak, pajkosak, rájuk emiatt le­selkedik nagyobb veszély, de mégis nagyobb az idő­sekre, a levélíró által is említett okok miatt. Sokuknál nem árt, ami­kor utcára lépnek, ha tár­sul hívják a családtagokat, a szomszédokat, vagy éppen az utcán a járókelőket, hogy átsegítsék őket biztonságban egy-egy forgalmas útke­reszteződésben. Sorolni lehetne azt is, milyen hónapokban vagy napszakokban gyakoribbak a balesetek. Számba lehetne venni, milyen járműtípusok, vagy milyen életkor a leg­veszélyesebb. A számok mö­gött mindenképpen ott áll a lehangoló valóság: valami jóvátehetetlen történt fi­gyelmetlenségből, könnyel­műségből. A gépjárművezetők foko­zottan kötelesek ügyelni a gyerekekre, az idős korú- akra. A gyalogosok viszont a maguk testi épsége mel­lett ügyeljenek azokra, akik segítségre szorulnak. Soltész Ágnes KABÁT ÉS DZSEKI KERESTETIK Az iskolás gyermekek őszi kirándulásának gyakorta az a vége, hogy elvész egy fon­tos ruhadarab, vagy kedves játékszer, használati tárgy. A gyerekek játékát, teljes ki- kapcsolódását jelzik ezek, de az elveszett dolgok miatt a. vidámság, a jókedv sokszor szomorúságba torkollik. Sze­retnénk ezt a gyerekek ar­cáról elhessegetni, lelkűkből kitörölni segélykérő soraik közreadásával. Legutóbb Páskay Ildikó Nyíregyháza Északi körút 2. IV. em. 18. szám alatt lakó második osz­tályos tanulótól kaptuk a kö­vetkező sorokat: „Nemrég olvastunk az újságban egy kisfiú szerencsésen megke­rült órájáról. Most én is se­gítséget kérnék. Október 8-án délelőtt az osztályunk kisé­tált az erdei tornapályára. A nagy játékban kimeleged­tünk, a kabátjainkat levetet­tük. Sajnos nagyon figyel­metlenek voltunk, és ketten ottfelejtettük a kabátunkat. Az osztálytársamé egy barna orkán dzseki, az enyém egy piros ballonkabát és egy kék­fehér csíkos kardigán volt. Nagyon szépen kérjük azt a kedves nénit, vagy bácsit, esetleg gyereket, aki megta­lálta. hogy juttassa vissza ré­szünkre ezeket, mert bizony most ősszel nagv szükségünk lenne rájuk. Nagyon köszö­nöm a segítséget.” VIZ A PINCÉBEN Hat évvel ezelőtt költöz­tünk a Krúdy Gyula utca 42. számú épületbe. Azóta vár­juk, hogy a lakóház előtti útszakaszt megcsinálják. Bi­zakodtunk, melyet a kapott ígéretre alapoztuk. A hely­zet időközben csak rosszab­bodott, ugyanis esős időben a járdán sem lehet már közle­kedni, mert áll a víz. A csa­padékelvezető csatorna hiá­nya miatt az épület pincéjé­ben gyűlik össze sokszor. A ház előtti aknatetők hiányo­sak és balesetveszélyesek. Jó lenne, ha az illetékesek e hibákat mielőbb elhárítanák, és rendeznék lakóházunk környékét. Vad Emil a lakóbizottság elnöke Nyíregyháza Krúdy Gyula utca 42 b. GOND A SZÁLLÍTÁS A kerékpártulajdonosok panaszához — hogy hónapok óta nem tudnak hozzájutni külső gumihoz — a három­kerekű, szállításra alkalmas járműtulajdonosok is csatla­kozhatunk. Ehhez ugyanis 26-os méretű gumi szükséges, melyhez szintén nehéz hoz­zájutni az utóbbi időben. Nálunk például — a Mün- nich Ferenc Kollégiumban a konyhai beszerzéshez nélkü­lözhetetlen a tricikli, mely­nek gumijai már megvisel­tek. elavultak. A jármű hasz­nálhatatlansága esetleg több száz gyermek ellátását ve­szélyeztetné. Milyen bosz- szantó volna, ha ez, egy ap­ró tartozék hiánya miatt kö­vetkezne be. F. M. Nyíregyháza Vöröshadsereg utcai lakos A BETEGEK ÉRDEKÉBEN Nyíregyházán, a nagy SZTK-val szembeni autó- buszmegállóban (a városba induló autóbuszok megálló­helyéről van szó) néhány pi­henőpad igazán elkelne. So­kan betegen, vagy anyák kisgyermekkel várakoznak itt és kimerítő az esetenkénti 10—15 perces várakozás. Tud­juk, hogy ez a megállóhely elkerülhette az illetékesek fi­gyelmét, azért tesszük szóvá, hogy segítsenek. Tóth Mihályné nyugdíjas nyíregyházi lakos SOSTÖHEGYIEK KÉRÉSE Nagyon sok Sóstóhegyről bejáró' kismama és gyermek érdekében kérem a segítsé­güket. A Sóstóhegyre közle­kedő 14-es jelzésű autóbusz 1980. májusától csak a Töl­gyes csárdáig közlekedik, az­előtt a Jókai téren volt a végállomása. Mivel a 14-es buszról átszállással jutunk el a központba, ahová gyerme­keinket hordjuk óvodába, is­kolába, ezt követően újból buszra szállunk, hogy eljus­sunk a munkahelyünkre. Hazafelé szintén munkahe­lyünkről a gyerekekért ro­hanunk, aztán ki a Tölgyesig a 14-es autóbuszhoz. Nagyon sokszor 2—5 perc miatt ma­radunk le a 14-es autóbusz­ról, mivel 16,30-kor van a csúcsforgalom a 8-as és a ' 8 A-as autóbuszokon is. Ha lemaradunk a 16,45 órakor induló 14-esről, a következő járat 17,30 órakor megy és addig a szabad ég alatt ázunk, fázunk a gyerekekkel, mivel itt váróhelyiség sincs. Te­kintettel, hogy itt az esős, hi­deg ősz, majd a fagyos tél, szeretnénk, ha a 14-es autó­busz ismét a Jókai térig köz­lekedne. Kecsraár Józsefné - - ­Sóstóhegy, Vadász u. 11. sz. GYEREKCIPŐ A KOCSITETÖN Sokszor a felnőttek is fe­ledékenyek, és így volt ezzel az a fehér színű személvgép- kocsi-tulajdonos is, aki a múlt héten a kocsi tetejére helyezte a Tanácsköztársaság téri gyermekruházati boltban vásárolt gyermekcioőt és út­nak indult. Mondani sem kell az alig 23-as nagyságú cipőcske azonnal lerepült, de szerencsére a két figyelmes fiúcska gondozásba vette. A közeli Irodaház egyik szobá­jába leadták, és így jóvoltuk­ból az elhagyott cipő a Ke- let-Tüzép Vállalat közgazda- sági osztályán átvehető. (Ta­nácsköztársaság tér 9.) T. S.-né a történtek egyik szemtanúja BIZONYTALAN KÖZLEKEDÉS Mióta az autóbusz és min­dennemű gépjárműforgalmat a Bessenyei térre tereltek, a tér mindkét oldalában a for­galom rendkívüli módon megnövekedett. Ezért indo­kolt volna a tér mindkét vé­génél, vagy a szokásos átjá­róknál a gyalogátkelőhe­lyek megjelölése. Elsősorban a gyalogosok védelmében, de nem utolsósorban a gépjár­művezetők biztonságos átha­ladásáért. Tormai Miklós Nyíregyháza, Színház u. lakos Szerkesztői üzenetek Kovács Lászlóné ököritó- fülpösi, Kozák Endréné nyírcsászári, Kasnyóczki Mihályné tiszadadai lako­soknak levélben válaszol­tunk. Soós Zoltánná csengeri. Szabó Erzsébet mátészalkai, Nagy Mihály ibrányi, özv. Türh Józsefné gávavencsel- lői, ifj. Varga Ferencné ti- szavidi, Patikás Károlyné kótaji, Keresztúri Béla új- kenézi, Oláh László ibrányi, Lipcsák Antalné sóstógyógy­fürdői, özv. Juhász Béláné nyíregyházi, Majkó József ibrányi, Babos Györgyné balsai, Kassai Bertalanná kisvárdai, Pankotai Mária leveleki, Hornyok József ti­szadadai, Székely Mihályné kemecsei, Hamza Andrásné kisvárdai, Dobó Sándorné mátészalkai, Németh József nyírteleki, Gyerák Pálné gávavencsellői olvasóink ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Sitku Józsefné pócspetri, Molnár József nyíregyházi, Pálur András dombrádi, Kemény Jánosné geszterédi és Márton István hetei la­kosok kedves köszönő so­rait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Ecsedi Bertalanné márok- papi olvasónknak az I. fo­kú orvosi bizottság által való újbóli felülvizsgálatát a társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztálya elrendelte. Mezei Bertalanné keme­csei lakost az illetékesek értesítették, hogy a vízgaz­dálkodási társulatokról szó­ló rendelet kimondja, hogy a társulati jogszabályok al­kalmazása során érdekelt­nek kell tekinteni az érde­keltségi területen lévő in­gatlan tulajdonosát, vagy az ingatlant, bármilyen egyéb jogcímen ténylegesen hasz­náló személyt. Szolyka Lajosné tiszavas- vári olvasónk reklamációja jogos volt, a férjét elhalálo­zása napjáig megillette a táppénz, melyet a szükséges orvosi igazolások alapján levélírónk részére számfej­teni fognak az üzemi kifi­zetőhelyen. A Nyíregyháza, Ungvár séfányi homokozó ügyében szerkesztőségünkhöz érke­zett több aláírásos levélben foglaltakkal kapcsolatosan a városi tanács műszaki osz­tályán érdeklődtünk, ahol elmondták, hogy a jövő év tavaszán visszatérnek e té­mára, és a lakosság meg­elégedésére rendezni fog­ják. A NYÚL ÁTVÉTELI SÚLYÁRÓL , ,„A- nyúl. zsálya” címmel a közelmúltban megjelent cikk­ben Kiss István tyukodi la­kos — társai nevében — szó­vá tette a nyúlátvétel alsó ha­tárát. Tájékoztatásul elmond­juk, hogy vállalatunk kizáró­lag élőexport útján értékesíti a felvásárolt nyulakat. Part­nereink — az olasz cégek — az élő nyúl egyedenkénti al­só súlyhatárát 2,40 kg-ban je­lölték meg. E súlyhatáron aluli állatokat nem veszik át, telepünkön hagyják. Ezzel számolva, az 1980. évi ter­mékértékesítési szerződés­ben valamennyi ÁFÉSZ-szel, termelőszövetkezettel, illetve szakcsoporttal ennek értel­mében állapodtunk meg. Vállalatunk közvetlenül a termelőktől felvásárlást nem végez. A cikkből is kitűnően lehetséges, hogy a felvásárló­szervek a szerződésben fog­laltakat nem hozzák a ter­melők tudomására. A birto­kunkban lévő adatokból ki­tűnik, az esetenként felkínált kis súlyú állatokat nem tud­tuk átvenni, és ezután sem áll módunkban. Fontosnak ' tartjuk a termelők széles kö­rű tájékoztatását a piaci helyzetről, a lehetőségekről, valamint az érvényben lévő szerződések tartalmáról. Ezt a tájékoztatást a felvásárlást közvetlenül bonyolító szer­veknek kell megadniuk, itt még vannak hiányosságok. Véleményünk megegyezik a tyukodi nyúltermelőkével, hogy a nyúltartás fontos és jövedelmező a népgazdaság számára, ezért fontos, hogy mind a termelők, mind pe­dig a felvásárlószervek kor­rekt és segítőkész magatar­tást tanúsítsanak. HUNNI ACOOP Szabolcsi Baromfi-feldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat, Kisvárda Táppénz kórházi kezeléskor A nyíregyházi társadalombiztosítási igazgatóság válaszol: — Egyedülállókat megillető gyermekápolási táppénz — A beteg gyermekek családi pótlékának az igénylése Mráz Istvánná ibrányi levélírónk a közelmúltban több hétig kórházi kezelés alatt állt. Érdeklődik, hogy az intéz­ményben tartózkodása idejére milyen összegű táppénz il­leti meg. A 42/1976. (XII. 18J MT. sz. rendelet, amely a táppénz- rendszerünk módosításáról intézkedik, 1977. január 1-től a kórházi ápolásban részesülő biztosítottak táppénzét is fel­emelte. A kórházi ápolás alatt álló biztosított az ápolás idejére az egyébkénti 65, vagy 75 százalékos napi táppén­zének a hetven százalékára jogosult. Ha eltartott hozzá­tartozója van a biztosítottnak, úgy a kórházi ápolás idejé­re kilencvenszázalékos táppénzt kap. A kórházi ápolás utolsó napjára viszont a teljes táppénz jár. További kedvezmények illetik meg a gümőkór miatt szükséges kórházi ápolás'ban részesülő biztosítottakat, anyagi támogatásként napi 10,— Ft-tal legfeljebb napi 50,— Ft-ra kell kiegészíteni; eltartott hozzátartozó esetén pedig napi 15,— Ft-tal legfeljebb napi 100,— Ft-ra kell ki­egészíteni a táppénzt. így a kiegészítéssel a gümőkóros be­teg biztosított a kórházi ápolás idejére magasabb táppénzt is kaphat, mint az egyébkénti napi 65, vagy 75 százalékos táppénze. Az a szülő nő (biztosított) aki szüléssel kapcsolatosan részesül kórházi vagy szülőotthoni ápolásban, az az ápo­lás idejére a terhességi-gyermekágyi segély napi összegé­nek a 90 százalékára jogosult, az elbocsátás napjára a ter­hességi-gyermekágyi segély teljes összegben jár. Fazekas Illésné mátészalkai olvasónk írja, hogy előbb az a gyermeke lett beteg, amelyik esetében az éves táp­pénzkeretet már kimerítette. Viszont pár napon belül má­sik gyermeke is megbetegedett, aki után viszont jogosult volt gyermekágyi táppénzre. Levélírónk szeretné tudni, hogy az előbb említett gyermeke után is nem illeti-e meg a táppénz, mivelhogy gyermekét egyedül neveli? Az 1975. évi II. törvény 19. §-a alapján az egyévesnél idősebb, de három évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolá­sa címén évente és gyermekenként 60 napon át jár a táp­pénz. Háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása esetén évente és gyermekenként 30 na­pon át jár a táppénz, egyedülállók esetében itt is évente és gyermekenként 60 napon át. Ha mindkét gyermekre jo­gosult a biztosított gyermekápolási táppénzre, és a gyer­mekek egy időben betegek, úgy a szülő bármelyik beteg gyermek után igénybe veheti a gyermekápolási táppénzt. A levélíró kérelme jogos volt, tévesen járt el az orvos, amikor a korábban megbetegedett gyermek esetében nem vette táppénzes állományba. Ugyanis, — mint a levélből is megállapítható — olvasónk egyedülálló, így az egyedül­állókra ^pnatkozó szabály alapján kell a gyermekápolási táppénzre való jogosultságát elbírálni, melynek alapján háromévesnél idősebb és hatévesnél fiatalabb beteg gyer­mek ápolása esetén évente és gyermekenként 60 napra jo­gosult táppénzre. Kállai Mihályné nyíregyházi lakos két gyermeke kö­zül az egyik testi és szellemi fogyatékos. Kérdezi, hogy őket magasabb összegű családi pótlék' illeti-e meg, s ha igen, hol kell és hogyan kell azt igényelniük? A Minisztertanács rendelete szerint 1980. július 1-től emelni kellett a tartósan beteg, illetve testileg, vagy szel­lemileg súlyosan fogyatékos gyermeket eltartók csa­ládi pótlékát. E gyermekek nevelése fokozott terhet ró a családra, ezért a esaládipótlék-emelés összege ezeknél a gyermekeknél lényegesen magasabb. Esetükben 810,— Ft a családi pótlék összege. Ha a családi pótlékra jogot adó két gyermek közül az egyik tartósan, illetve tes­tileg vagy szellemileg súlyosan fogyatékos, a két gyermek után összesen 1470,— Ft a családi pótlék összege. A társa­dalombiztosítás azokban az esetekben, amikor ismert, hogy a dolgozó gyermeke beteg vagy fogyatékos, az emelt ösz- szeget hivatalból utalja. Vannak azonban olyanok, akik nem jelentették, hogy gyermekük beteg, hiszen eddig egyenlő ösz- szegű családi pótlék járt 3 vagy több gyermek esetében úgy az egészséges, mint pedig a beteg gyermekük után, ezért ezeknek a családoknak a figyelmét a társadalombiztosítási igazgatóság felhívja a beteg gyermek utáni családi pótlék igénylésére. Az igényléshez orvosi igazolást kell csatolni. A gyermek egészségi állapotát az egy évnél nem régibb kór­házi leletek alapján a 16. életévüket még be nem töltött gyermekek esetében az illetékes körzeti gyermekorvos, ennek hiányában a körzeti orvos igazolja. A 16. éven felüli beteg vagy fogyatékos gyermekről továbbra is szakorvosi igazolás szükséges a gyermek egész­ségi állapotának igazolására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom