Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-28 / 253. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 28. Hagyományápoló fiatalok Amatőr alkotók kiállítása Az október 26-án befe­jeződött megyei ifjúmun­kás- és szakmunkástanuló­napok zárórendezvényei között nyílt meg az a ki­állítás, melyen az amatőr alkotóknak hirdetett kép­ző-, ipar- és népművészeti pályázat legsikerültebb darabjait mutatják be. A KPVDSZ művelődési há­zában látható kiállítást Lendvainé Juhász Gabri­ella, a KISZ megyei bi­zottságának titkára nyitot­ta meg. Meleg szavakkal méltatta a népi hagyomá­nyok ápolására vállalkozó fiatalok tevékenységét, hangsúlyozta, hogy ilyen és hasonló rendezvények­kel is szeretnének segítsé­get nyújtani a tehetséges ifjú alkotók művészi tö­rekvéseihez. Makramécsomózással ké­szített használati tárgyak, ízléses faliképek, virágtar­tók, faintarziák, kisplasz­tikái tanulmányok, grafi­kai munkák, vidám, han­gulatos kerámiák képvise­lik a kiállításon a képző- és iparművészetet. A leg­szebb pályamunkák a népművészeti kategóriában érkeztek, s a gondos zsűri­zés révén ezek közül azok kerülnek közönség elé, melyek hagyományaink to­vábbviteléről tanúskod­nak. A palóc és Tisza-vi- déki keresztszemesek tár­saságában a díszítőművé­szet virágoskertje pompá­zik a kiállított hímzése­ken, a mezőségi, a kalota­szegi, a buzsáki stb. motí­vumok felhasználásával. A legjobb pályamunkák készítői a vasárnapi ered­ményhirdetésen vették át jutalmukat. A képzőművé­szeti kategóriában a kö­vetkező sorrend alakult ki: 1. Szilágyi István (Do­hányfermentálói, 2. Ónodi- né Laza Ildikó (Vendéglá­tói, 3. Kolláth Erika (SZÁÉV1. A díszítőművé­szeti kategória legjobbjai: 1. Orgonán Gyöngyi (Ke­reskedelmi szakmunkás- képzői, 2. A Nyíregyházi Konzervgyár díszítőművé­szeti stúdiója, valamint Borkó Antal (Kisvárda, BEAG1, 3. Oláh Júlia (Mátészalka, BFK), illetve Késmárki Gabriella (Elek- terféml. Különdíjat kapott Újhelyi Zoltánná (KE- MÉV1 és Kovács János (Papírgyári. Szüreti ieMás Kocserden Vasárnap a déli órákban Kocsordon átutazó idegenek el sem tudták képzelni, miért volt egy megbolygatott méhkashoz hasonló az egész falu. Kicsinyek és nagyok, nők-férfiak, távolabbi utca lakói a főút melletti kapuk­ban, vagy egy-egy emeletes ház erkélyén várták a szüre­ti felvonulás színes forgata­gát, a feldíszített, pántliká­zott eszterházi és paraszt­szekeret. Több mint tíz évet kellett várni egy nagyon szép hagyomány újraéleszté­séhez. A menet élén kilenc lovas haladt, majd őket kö­vették a díszes kocsik és sze­kerek, amelyeken a magyar­ruhás lányok és fiúk a szőlő­ből készített koszorút vigyáz­ták. Régi hagyomány, hogy Má­tészalka sem maradt ki a felvonulás látványából, így történt ez most is. A faluban és a városban dobszó útján közhírré tétetett, hogy a fel­vonulás csak a kezdet, és „az a fiatal leány vagy fiú, aki táncolni, vagy szórakozni a mai kornak megfelelően nem tud, megtanítja Csordás György táncmester” — szólt a mókás felhívás, melyre nem is kellett túl nagy biz­tatás. A kultúrházban meg­nyitották a szüreti bált. A szőlőfürtökkel teleaggatott táncteremben a fürtök sértet­lenségét a csőszleányok és fiúk biztosították, de egy-egy csinos lányért még a „lopást” is megkockáztatták a legé­nyek, s ha elfogták a „tol­vajt”, bizony nagy árat — fürtönként 100 Ft-ot — fizetett a merész legény. A bál han­gulatát idősöknek a népi ze­nekar, a fiataloknak pedig a beatzenekar biztosította fel­váltva reggelig. (zsoldos) Dinárral, dollárral próbálkoztak A tervszerű devizagazdál­kodásról szóló törvényerejű rendelet szabályozza, hogy a magyar állampolgárok részé­re kiutalt devizaértéket csak az engedélyezett célra szabad felhasználni. L. Sándorné új fehértói la­kos ezt a rendelkezést szegte meg azzal, hogy az IBUSZ- tól kéthetes időre váltott 5455 dinárt Jugoszláviában egy nap alatt elköltötte. Haza­utazáskor 8960 forint értékű árut foglaltak le tőle a vám­szervek. A bíróság 3500 fo­rint pénzbüntetésre ítélte és a lefoglalt áruk nagy részét elkobozta. A jogszabá’*- . oi is ren­delkezik, hogy csak deviza- hatósági engedéllyel szabad valutát és belföldi fizetőesz­közt forintra szóló utazási csekk kivé' ével behozni. Ezt a tilalr at szegte meg Gy. Árpád nyíregyházi kisiparos, aki Csehszlovákiába utazása­kor 190 dollárt és egy 500 fo­rintost akart az országból en­gedély nélkül kivinni. A bí­róság 6000 forint pénzbünte­tésre ítélte és a külföldi fize­tőeszközök elkobzása mellett kötelezte, hogy az államnak 2554 forintot fizessen meg. Kimondja a jogszabály azt is, hogy belföldinek és külföl­dinek adásvételi, ajándékozá­si és egyéb szerződést csak devizahatósági engedéllyel szabad kötni. Z. Zygmunt lengyel állam­polgár Nyíregyházán a Hat- zel téri piacon a magával ho­zott holmit árusította, s köz­ben a vámszervek dolgozói tetten érték. A bíróság 3200 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint az áruk értékesíté­séből származó 6700 forintot és a még megmaradt 5100 fo­rint értékű árut elkobozta. Az ítéletek jogerősek. <m. f.) „Szőlőédes” szerelem (Fotó: Szilvássy Lajos) Lakás OTP-sagítséggel Kicsi helyett nagyobbat Kitől vásárolják vissza? Sok helyütt gond: megnö­vekedett a család, nagyobb lakásra volna szükség. A ma­gánúton lebonyolított cserék azonban gyakran megoldha­tatlan anyagi nehézségek elé állítják az embereket, mert nem ritka, hogy egy plusz szobáért 150—200 ezer forin­tot is kérnek, ráfizetésként. öt éve egy kormányrende­let a társasházi és öröklaká­sok cseréjét elősegítendő, a lakások visszavásárlásával az OTP-t bízta meg. * Az eddigi tapasztalatokról dr. Kocsis Józsefné, a taka­rékpénztár értékesítési osz­tályának vezetője elmondta: a KISZ-lakótelepeken élő fiatal családok gondjainak megoldására vetődött fel a gondolat, hogy az OTP visz- szavásárolja e lakásokat, s helyettük — ha nagyobb a család, vagy egészségügyi okok indokolják — nagyob­bat kapnak. (Sajnos, ma még kevés az ilyen cserelakás.) Ezt az úgynevezett szervezett cserés megoldást később ki­terjesztették valamennyi olyan lakásra, amely szintén szervezett: tehát vagy a mun­káltató építette, vagy a tanács jelölte ki a tulajdonost. Üjabb rendelkezés alapján már azoknak is segít az QTP, akik szervezett formában nem oldhatják meg lakáscse­réjüket, építeni, vásárolni kí­vánnak — akár magánforga­lomból is. Ezek lehetőséget kaptak arra, hogy régi laká­sukat felajánlják az állam­nak, s bent lakhatnak mind­addig, amíg az új el nem ké­szül. (A régi lakás felajánlá­sának több feltétele van: öt évnek kell eltelnie a meg­szerzéstől, bentlakás esetén az elkövetkezendő építést te­lektulajdonjoggal és építési engedéllyel igazolni kell.) A bentlakás ideje alatt — mint a szervezett cserénél is — lakáshasználati díjat kell fizetni. Egyéb fizetési kötele­zettség is terheli ez esetben a volt tulajdonost: az első év­ben a visszavásárlási ár 2 százalékát, a másodikban a négy, a harmadikban és a továbbiakban hat százalékot kell fizetnie. Az is lehetséges, hogy va­laki az OTP szabad keretéből vásároljon új lakást. Ez eset­ben azonban a régi lakás fel­ajánlása nem jelent előnyt: azt az OTP akkor vásárolja vissza, ha a felajánló a pá­lyázók közül esélyes az új la­kásra. A szabad keret laká­saira ugyanis versenytárgya­lást hirdetnek, s a legna­gyobb előnyt természetesen a teljes vételár kifizetése jelen­ti. A rendeletek szövetkezeti lakásokra való kiterjesztése mindenképpen felső szintű döntésre vár. □kepernyoEED Az elmúlt műsorhét leg­rangosabb, íróilag-művészi- leg legszínvonalasabb ere­deti televíziós produkciója kétségkívül Gyurkó László: Szerelmem, Elektra c. tra­gédiája volt, — a tévés megjelenítés vitára ingerlő hibái ellenére is. Maga a darab a mai irodalmunk legjelentősebb drámai' alko­tásai közé tartozik, amit a Magyar dráma 30 éve soro­zatban való felvétele előre jelzett. A Nemzeti Színház 1968-ban mutatta be, emlé­kezetes előadásban, nagy kritikai és közönségvissz­hangot kiváltó sikerrel. Az Elektra-mítosz (az író mű- sorlapi megfogalmazása) Gyurkó Lászlói feldolgozása kiállta már egy kis idő pró­báját, erre a mostani tévé­változat mindenképpen bi­zonyosságot adott. Ez leg­alább annyira a darab gon­dolati, filozófiai-politikai szövetének, mint az írói fel­dolgozás jellemzésbeli, nyel­vi, drámaszerkesztési eré­nyeinek, művészi erejének az érdeme. Nem véletlen, hogy — a Gyurkó szerint is mindmáig megoldatlan — problémát (ti. a zsarnokság ellen jogosan lázadva „... hol a helye, mi a sorsa a maga igazságát megszál­lottan és maradéktalanul hívő és valló embernek, aki inkább a pusztulást vállal­ja, semmint bármiféle meg­alkuvást, akárcsak a való­sággal való alkut is.”), már a három nagy klasszikus görög drámaíró, Aiszkhü- losz, Euripidész, Szophok- lész is megfogalmazta. S utánuk még annyian, ki-ki a maga módján. A dilemma — Gyurkó László Elektrája tévéválto­zatának láttán is úgy tet­szik — feloldhatatlan. Ép­pen az minden igazi dráma sajátja, hogy a hőseinek a maguk szempontjából, a maguk gondolati szférájá­ban tulajdonképpen igazuk lehet. Az ütközés váltja ki az egyéni tragédiát, s az ítélet a nézőre (vagy a tör­ténelemre) bízattatik... Az alapvető antagonizmus Gyurkó-féle megfogalmazá­sa, Elektra a megdöntött zsarnokság kiszolgálói elle­ni bosszúvágya és Oresztész pragmatikus, a tovább fo­lyó élet normalizálását elő­segítő „megalkuvása” egyet­len személyben való egyesí­tésének lehetetlensége, szükségképpen váltja ki Elektra tragédiáját. És nemcsak azért, mert Oresz­tész és Elektra testvérek voltak, s a vérfertőzés ti­lalma volt közöttük: a két­féle felfogás ütközött itt össze. Az Elektra-történetnek te­hát minden korban — amíg a zsarnokság és a szabad­ság gyakorlásának bármi­lyen formái léteznek — le­hetnek aktualitásai. A prob­léma olyannyira elvont, hogy a játék túlzott, s job­bára külsődleges aktualizá­lása fölöslegesnek tűnt. Vo­natkozik ez a 20. századi rekvizitusok (autó, mikro­fonok, kosztümök stb.) dra- maturgiailag teljesen indo­kolatlan alkalmazására, csakúgy, mint a szintén mo­dern stilizált díszletezésre. (Pl. a lepedők alkalmazásá­ra a városi utcaképekhez.) Enélkül is tudtuk volna, mi­ről van szó... Ettől elte­kintve, Esztergályos Károly rendezése világosan értel­mezte és „kihozta” a gon­dolati mondanivalót. Végül a színészekről. Elektra az Elektra-Oresztész „az Oresz­tész” — hangzott a darab végén. Nos, áttételesen: T. Katona Ágnes főiskolai hallgató eszményi Elektra volt a Gyurkó-koncepció- ban. Nagy ígérete a magyar színpadnak. Bán János — nem volt Oresztész, szerep­osztási tévedés áldozatává vált. Bodrogi Gyula Egisz- tosza a népszerű komikus színész drámai tehetségét bizonyította. Bárha modern külsőségek nélkül játszhatta volna a szerepet. Merkovszky Pál íIrádi óPinnffl Ha lehet történelmi sze- pányi segített a hallgatónak mélyiségeket deheriozálni, oly módon, hogy a mai ma­miért ne lehetne az iroda- gyár nyelvhasználatból ki­lom alkotta figurákkal, hő- fejező fordulatokat, szóké- sökkel megtenni ugyanezt? pékét is alkalmazott. Ha a történelem nagyjai- Mindezek ellenére sem tu- nak nem árt, ha hibáikat, dóm, hogy mi volt a valódi gyengeségeiket iS megisme- célja Kopáhyi Györgynek rí az utókor, nem ront az ezzel az „ellen-Rómeóval”. irodalmi hősökről a köztu- Ügy tűnik, csupán vagy leg- datban alkotott képen sem, főképp a szórakoztatás. Ez ha valaki a fonákjára for- sikerült. Nem kevés érde- dítja történetüket, vagy műk van benne a színészek­éppen az egykori szerző té- nek, leginkább Kállai Fe- makeresésének módjait, rencnek (öreg Rómeó), Bőd- esetleg testi nyavalyáit, a rogi Gyulának (Ugo, az halhatatlan mű megírásá- Öreg szolgája), Sinkovits nak körülményeit mutatja Imrének (Willy, Shakes- be az irónia eszközeivel. peare) és természetesen a Kopányi György A verő- rendező Varga Gézának. nai vén című hangjátéká- Ha lehetne, egyszer ér- ban ezt tette William demes lenne valamilyen Shakes peare-rel és annak a módszerrel lemérni, megál- nagy, sírig tartó szerelem lapítani, hogy egy-egy re- jelképévé lett hősével, Ró- gény rádióbeli dramatizált meóval. Kopányi azonban változata milyen mértékben nem az ifjú Montague-t növeli meg a mű iránti ke- szerepelteti, hanem — resletet a könyvtárakban és Shakes peare-rel ellentétben az üzletekben. Nem hiszem, — hosszú életet adva neki, hogy akadna olyan valaki, öreg emberként űzi Angii- akiben legalább az óhaj fel áig, hogy a „semmirekellő ne merülne a regény elol- drámafoltozón” kérje szá- vasása iránt. Azt gondolom, mon férfiúi becsületét. A A polgármester úr meghall- bizarrá kerekített történet gatása nem csupán a re- ötletes fordulatai és párbe- gény iránt keltette fel az szédei alkalmat adnak a érdeklődést, hanem az író múlt héten bemutatott — Tolnai Lajos — más mű- hangjáték szerzőjének, hogy vei iránt is. Erre maga a hol ironikus, hói szatirikus regény rádiósított formája hangvétellel szóljon általá- éppúgy adja az okot, mint ban az írói alkotói módsze- a színészi játék. Tolnai La- rekről, de speciálisan a nagy jós rendet, közéleti tisztasá- angoléról is, áttételesen got, emberi tisztességet, be­utaljon a mai irodalmi élet- csületet akaró hősei ami­re, kifigurázza azokat, akik lyen naivak, annyira sérü- az irodalomtól a „sült való- lékenyek. Rendre elbuknak Ságot” kérik számon. a múlt század utolsó évtize­Azt hiszem, afelől nem deinek magyar társadalmá- lehet kétség, hogy igazán az nak körülményei között, élvezhette ezt a hangjáté- Gyilkos élű kritikai hang kot, aki jól ismeri a Rómeó jellemzi Tolnai Lajost, és Júliát, de egy kevéssé is­meri Shakespeare-t is. Ko- Seregi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom