Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. október 2. Társadalmi probléma az állami gondozott gyermekek ügye, közös érdek, hogy minél többen megtalálják helyüket az életben. A megyében csaknem 3 ezer állami gondozott gyermeket nevelnek, közülük nagyjából minden harmadik nevelőszülőknél él. Az lenne a jó, ha még több gyermeket fogadnának magukhoz a gyermeket felelősséggel szerető és vállaló családok, köztük olyanok is, akiknek már van saját gyermekük. Vannak is jócskán ilyen példák megyeszerte munkás-paraszt, értelmiségi családok — de zömében munkáscsaládok — keresik meg az állami gyermekotthonokat, hogy kiválasszák a fogadott gyermeküket. Humánus érzések vezetik a nevelőszülőket, akik vállalják az anyagi terheket is. Kapnak ugyan támogatást az államtól — ruha és egyéb juttatásokat — de az esetek többségében, az emelkedő ruházati árak miatt, bizony a nevelőszülőknek kell megtoldani a saját pénzből az új ruha árát. Egy év alatt a megyében 3,2 millió forintot költött a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet a nevelőszülőknél élő gyermekek ruháztatására. Egy gyermekre átlagosan 2800 forint jutott, ami a legtakarékosabb vásárlás mellett is kevéske... Mégsem az anyagiak miatt kevés viszonylag a nevelőszülőknél élő — és ott a család melegét élvező gyermek — van más ok is. Sajnos, a megyében élő állami gondozott gyermekek közül viszonylag sok, csaknem minden ötödik szellemi fogyatékos. A megyei intézet pszichológiai csoportja által végzett vizsgálatok szerint az állami gondozott gyermekek intelligenciaszintje alacsony, „amelynek hátterében az elmaradott szociális, kulturális helyzet, a gyermek pszichés elhanyagoltsága, avagy az óvodai, iskolai foglalkozások hiánya is közrejátszik.” A figyelmeztető tények az iskolaérettségi vizsgálatoknál is nyomon követhetők. A megvizsgált állami gondozott gyermekek 50 százaléka volt iskolaérett, 25 százaléka iskolaéretlen, s mintegy 25 százaléka szellemi fogyatékos, akiket kisegítő, illetve foglalkoztató iskolákban kellett elhelyezni. A szakemberek igyekeznek már a csecsemőkorban felfigyelni a gyermekek testi, vagy lelki rendellenességeire. A pszichológiai csoport munkatársai minden évben elvégzik az állami csecsemőotthonokban élő óvodás korú gyermekek szűrővizsgálatát. Nem öncélú a vizsgálat, hanem annak a megállapítása, ki érett az óvodába járásra, kit lenne jobb nevelőszülőkhöz elhelyezni, vagy kik kerüljenek egészségügyi, illetve speciális intézetbe. Hogy mennyire nagy körültekintést kíván ez a munka — amelynél a hallásfogyatékosok kiszűrésében az orvosok is részt vesznek — arra jellemző: nem egy esetben egészségügyi otthonokból is elhoztak gyermekeket —, a gyermek- és ifjúságvédő intézet szakemberei, — mert a vizsgálatok kiderítették, hogy képezhetők. Vagyis, a régi környezetükben, az egészség- ügyi gyermekotthonokban esetleg elkallódtak volna, így pedig testi és szellemi fejlettségüknek megfelelő gyermekintézményeknél, illetve nevelőszülőknél kaptak otthont. Érthető talán, hogy a gyermekszerető nevelőszülők többsége testileg és szellemileg egészséges gyermeket vállal szívesebben, mint szellemi fogyatékost. Az ideális az lenne, ha már egészen kicsi korban családokhoz kerülnének a kis állami gondozott gyermekek, mert ekkor van a legnagyobb szükségük a család érzelmi kötődésére. Mégsem gondtalan nevelőszülőt találni minden pici gyermeknek, mert a gyermekvédelmi szakemberek tapasztalatai szerint: az új állami gondozott óvodás korú gyermekek túlnyomó része nem járt óvodába, családi környezetük sem megfelelő, így természetesen retardáltak, a fejlődésben visszamaradtak. „Sok az olyan gyermek, aki akkor lát először ceruzát, amikor mi a kezébe adjuk...” — mondják az intézet munkatársai. Aligha lehet anyagiakkal, erkölcsiekkel „megfizetni” az állami gondozott gyermekek nevelését, legyen szó az otthonokban dolgozókról, vagy a nevelőszülőkről. Nem létezhet olyan magas juttatás, kitüntetés, amely arányban állna a fogadott gyermek nevelésével járó fáradozással, gondoskodással. Egyetlen elismerés lehet az állami gondozott gyermekek emberré formálásának, ha a közvélemény a szó igazi értelmében felnéz azokra, akik úgy nevelik az „idegen” gyermeket, mint a sajátjukat. Még sokat kell tenni, hogy az ilyenféle erkölcsi elismerés általánossá váljon. Páll Géza Csalódott betörő ■ ■ Üres kézzel távozott a postáról A tettes — Szűcs István 36 éves, vásárosnaményi lakos már többször volt elítélve erőszakos és fosztogató cselekmény miatt, most újra szembekerült a törvénnyel. A betörők rendszerint nem válogatósak, nem is szégyenlősek, így volt ez Szűcsnél is. Neki 1980. július 17-én italozás után jött meg az étvágya. Ballagott hazafelé és amikor a szemetesdombhoz ért, talált egy vasdarabot. Felvette és arra gondolt, hogy jó lesz majd valamire. Ezután elment a Vásárosnamény II. kerületében lévő postahivatalhoz. A hátsó udvarról jutott az épülethez, az ajtón lévő keresztpántot leszakította, majd egy másik ajtó üvegét kitörve jutott tovább. Egy harmadik ajtót benyomott és végül egy tömör ajtót feszített ki, mire az áhított pénz közelébe jutott. A hivatalban az íróasztal fiókjait is kifeszítette, s pénz után kutatott. A posta lemez- szekrényében 124 000 forint lapult, de ezt a szekrényt már reménytelennek tartotta kinyitni. Végül' is csalódottan, üres kézzel távozott a betörő. Ezúttal a posta vagyona nem cserélt gazdát. Szűcs így vélekedett erről: „Azt tudtam, hogy kell lenni ott pénznek. Nem tudom, hogy mit kezdtem volna azzal a pénzzel, amit az íróasztalban találtam volna.” Ha nem is tudjuk, talán sejteni lehet. A bűncselekmény elkövetése után Szűcs a bockereki erdőben rejtőzött és ott kóborolt, de a rendőrség felkutatta és elfogta. A meghallgatás során Szűcs azt vallotta; „azért követtem el ezt a bűn-> cselekményt, mert a környezetemből el akarok kerülni.” Ez most sikerült, de talán más módon is lehetett volna ezt csinálni. A betörési kísérletért a Vásárosnaményi Járásbíróság 2 évi szabadságvesztést és 4 évi közügyektől való eltiltást szabott ki. Az ítélet jogerős. Dr. Koplányi Mihály, városi-járási vezető ügyész Szólásmondátok, közmondások almáról, szőlőről, szüretről, borról Italbolt kontra ivóvíz a község apraja-nagyja nekilátott. Körülkerítették a temetőt, kutat ástak, rendbe- tették a sírokat, még az elhagyottakat is gondozzák azóta. Két év telt el, a népfront rangot szerzett magának. Évek hosszú sora óta sérelolyat ócsárolunk, becsmér- lünk, amit valamiért nem tudunk elérni. Ugyanakkor ősi derűlátás árad a „Lesz még szőlő lesz még lágy kenyér” szólásból. „Megadod még a szőlő árát” — mondják annak, akit azzal fenyegetnek, hogy meglakol valamiért. „Ügy maradt mint a megszedett szőlő” — teljesen elszegényedett. „Eladta a szőlőt, pincét vett az árán”. Ezt arra szokás mondani, aki valami szükségesen túladott, s olyasmit vásárolt, ami semmire se jó neki. Aki nagyon is szereti a boritalt, arra azt mondják, hogy „Hámozva szereti a szőlőt”. A szőlő művelésével járó sok hajlongásra, görnyedésre utal: „A szőlő a görbe embert szereti” mondás. „Akkor: szüret!” — mondják ha minden rendben van, remekül sikerült a dolog. „Jókor jössz, elkelt a szüret” — vagyis alaposan lekésett valamiről az illető. „Szűk szüret, szűk aratás: egész házbomlás”. Ez annyit jelent, hogy nagy baj éri azt, akinek nem terem bora, gabonája. „Szomorú, mint a megszedett szőlőben az elhagyott kunyhó — szüret után” — lehangoló látvány a szőlős kertet nézni. Ennek a mondásnak az édestestvére így hangzik: „Ügy áll a szája, mint szüret után a kunyhó”. „Ennek a bornak sem kerepeltek”, vagyis hamisított borról van szó, nem szőlőből való, tehát szőlő korában nem riasztották róla a seregélyeket kereplővel. „Borban az igazság!” — tartja egy másik nagyon gyakori szólás. Aki ugyanis beszeszel, azt is kimondja, amiről különben hallgatna. A „vagy bor vagy víz” — azt az igényt fogalmazza meg, hogy lássuk tisztán, döntsünk végre. Egy szépen rímbe szedett jókívánság: „Bort, búzát, békességet, szép asszony feleséget”. „Borral mosdik, kolbásszal törülközik”: dúskál minden jó-, ban, mindennel el van látva bőségesen. „Ahol a bor az úr, az ész koldulni jár” az ittasság elveszi az ember józan eszét. „Jó bornak, jó embernek eredetét ne keresd”. Ez annyit jelent, hogy ha jó a bor, nem fontos, hogy hol termett, ha becsületes az em- tjer nerrr’fontos, hogy milyen származású. Az ivócimborák állhatatlanságát bírálja a „Borbarát van, de bajbarát nincsen” mondás. Egy antialkoholista jelmondatnak is beillő mondás „Többen halnak borban, hogysem a tengerben” — több ember halálát okozza az iszákosság, mint a hajótörés. O. Sz. Nyíregyházán, a tanácsi építőipari vállalat korszerűsíti a belváros járdahálózatát. Felvételünk: a Dózsa György utcai felújításnál készült. (Jávor L. felv.) A legismertebb almás mondás: „Piros mint az alma”. Ennek magyarázat sem kell, világos, érthető. Az viszont magyarázatra szorul, hogy „Almát szed a száraz fáról is” vagyis minden sikerül neki amihez csak hozzáfog. „Beleharap a savanyú almába” — mondják arról, aki kénytelen, kelletlen belefog valamely kellemetlen feladatba. „Szereti más almáját enni” — szeret másokon élős- ködni. A „Későn érő alma tovább tart”. Ez annyit jelent, hogy annak a munkának az eredménye értékes, tartós, amelyet alaposan végeznek. „Szelíd almának van becsülete” — vagyis a szelídséget többre becsüljük, mint a vadságot, a durvaságot. Klasszikus állatmeséből származik, de a nép száján is él a „savanyú a szőlő? kitétel. Arra figyelmeztet, hogy Kemecsén évek óta szoros kapcsolatot ápol a népfront a többi tömegszervezettel, s mindennek a lakosság látja hasznát. Nem véletlen esett a választás erre a településre, sok mindenben példát mutatnak a városoknak, nagyközségeknek. Mennyit ér az ötven forint? Sajátos problémáik a település földrajzi helyzetéből fakadnak. Alig húsz kilométerre fekszik Nyíregyházától, a dolgozók többsége a megyeszékhelyen, Demecserben és Nagyhalászban vállal munkát. Az állami gazdaság mellett komolyabb ipari bázis híján a szocialista brigádok önkéntes támogatását sem élvezhetik, összevont termelőszövetkezet ad elfoglaltságot a falu egy részének, így aztán, ha valamit el akar érni Kemecse, rendszerint saját erejére támaszkodik. — Az anyagi forrásokat a tenniakarás pénzben ki nem fejezhető értéke egészíti ki — fogalmaz dr. Pásztor Benjámin állatorvos, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke. — Sikerült elhitetnünk, jobban mondva megértetnünk az emberekkel, hogy a gondjaink megoldásával nem kell mindig másra várni. Hogy csak egy példát említsek. Az első komolyabb megmozdulásunk az volt, amikor az egyháztól átvettük a temető kezelését. Elhanyagolt, piszkos, gondozatlan sírokat találtunk. A huszonöt fős népfrontbizottság és a negyvenkilenc tanácstag felosztotta egymás közt a falut. Két-három utca jutott egy- egy szervező párosra. Bekopogtak minden házhoz: a munkákhoz pénzt és az elvégzéshez segítséget kértek. Volt olyan idős néni, aki ötven forintot ajánlott fel. hozzáállását, az ágazaton belül fel nem használt pénzekből juttatott a falunak. Á jó szó ereje Nehéz lenne egy ember jó munkájára visszavezetni a Hazafias Népfront eredményeit. Pedig igazából akkor kezdődött a pezsgés, amikor az állatorvos hat évvel ezelőtt beköltözött a faluba. Hozzátartozik a Jtsz és a háztáji állatállomány, s nincs Kemecsének olyan lakója, akit ne ismerne személyesen. Akárhogy is igyekszik előre köszönni, már messziről meg- süvegelik. Nem a beosztás, hanem a tisztelet miatt. Hallgatnak Pásztor Benjámin szavára. Tanácstagnak választották, párttag, a megyei népfrontbizottságban is tevékenykedik. — Most már nehezebb feladatokat is magunkra vállalunk. A garázdákkal szemben nehéz csak a körzeti megbízottnak eljárni. Sikerült elérnünk, hogy az italboltban nem adnak a 14 éves gyerekeknek alkoholt. A bíróság határozata mellett mi a szülőket is megkeressük. A jó szó, a beszélgetés meghozza gyümölcsét. Sokkal inkább, mint a pecsétes határozat. S talán innen ered a népfront tekintélye Kemecsén. Tóth Kornélia a sorból. Pásztor Benjámin azzal a meglepő ötlettel állt elő, mi lenne, ha ők maguk kezdeményeznék a vízmű telepítését. Ez már nem egyenlő a közéleti fórumokon elhangzó, egyébként teljesen jogos igény hangoztatásával. Több annál, mert felajánlották, hogy vállalják a költségeket. Kiszámították, hogy körülbelül 15 ezer forint jut egy családra tíz év alatt. Ha azt is figyelembe vették, hogy minden hónapban egymillió forintot (!) költenek el a ke- mecsei italboltban, hát így az évi másfél ezer forintot nem megerőltető kiadni senkinek a vízvezetékre. 1979. december 21-én alakították meg a vízműtársulatot. A megyei tanács, látva a kemecseiek „Akkor: szüret!" A NÉPFRONT RANGJA KEMECSÉN Akinek előre köszönnek Járdaépítés mezték az emberek, hogy minden környékbeli falu vizet kap, csak ők maradnak ki Egy- és kétrészes női ruhákat készít a BÁRU-cég megrendelésére a Baktalórántházi Vegyesipari Szövetkezet konfekcióüzeme. Lengyel Györgyné raktárvezető a szállításra kerülő ruhákat ellenőrzi. (E. E. felv.) Állami gondozottak
