Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-11 / 239. szám
1980. október 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mit fizetnek? K ét asszony beszélget mögöttem, az eszpresszóban. A szemközti tükörben látom, amolyan „befutott” negyvenesek lehetnék: külföldi cipő, vallódi bőrretikül, szép ékszerek. Mindez jól kereső férjet, gondtalan életet sejtet. Azt mondja az egyik: gondolhatod, mit éreztem Az embernek megáll az esze! A világon mindene megvan, külön szoba a nyaralóban, motorcsónak, motorkerékpár, mire betölti a tizennyolcat, meglesz a Ladája is ... És mivel hálálja meg mindezt a drága fiúcska a szerető szüleinek? Jegyekkel üzérkedik az Uránia mozinál! Az en fiam, akinek először volt színes japán mini vizor ja Budapesten! Aki nyolcéves korában kinn volt velünk a montreali olimpián ! Te érted ezt ? ! A Jendrassikrő'l elnevezett szocialista brigád vezetője keservesen legyint, amikor egy kissé so kallóm a brigádtagok átlagéletkorát: ha mi nyugdíjba megyünk, brigád se lesz. Próbáljon csak beszélgetni a fiatalokkal. Akármit kémek tőlük, az az első kérdésük: mit fizetnék? A mi gyárunkban élég sok színesfémhulladék keletkezik. A visszanyerése, újbóli felhasználása nemcsak gyári, hanem népgazdasági érdek is. Kértük a fiatalokat, szervezzenek őrjáratokat a színesfémek ősz- szegy űjtésére, Szívesen, mondták; évente kétszer a kommunista műszakon. Kettő szerepel az évi tervükben: egjfcaz első, egy a második fél évben. És mi lesz a többivel ? ! Ha eladhatják a MÉH-nek, és az ára az övék lehet, beszélhetünk a dologról, felelték. Érti ezt? A gyár tőkés importból beszerzett nyersanyagának hulladékát forintért adnák el a MÉH-nek! Tíz közül legalább hétnek van másodállása. És balekoknak gúnyolnak bennünket, ötveneseket, hogy ingyen csinálunk udvari játékokat a községi óvodának, hogy társadalmi munkával tartjuk rendben a játszóteret, s hogy máig is elsőik vagyunk, ha ilyen-olyan szakmai továbbképzésre kell jelentkezni. Panaszkodnak a pedagógusok, hogy a szülőik Í elrontják a gyerekeket: minden jobb jegyért pénzt, a jó | bizonyítványért értékes j ajándékot adnak nekik. A KERAVILL-bolt kira- j kaitában öles plakátok hir- j delik, hogy két hónapig 30 ] százalékKal olcsóbban kap- ; hatok elektromos najsütőva- f sak, kenyérpirítók, villanyfő- zők, hajszárítók es szeletelő- gepek. Egy bőrszoknyás, hímzett főkötps menyecske „kokmzot” kert a pult mögött unatkozó elárusítótóL Az ifjú — mihelyt megfejti a hajsütővas tájnyelvi titkát — megjátszott szomorú- ■ Sággal közli, nogy ha mil- ; liószor annyi lett volna, az is rég elfogy. Ámbár félretett egyet az édesanyjának, azt esetleg odaadja, ha a né- í nmek megér egy plusz öfcve- ■ nest. A „néni” — aki legfeljebb harmincas — tétován kotorja elő az ötvenest, ám az „üzlet” meghiúsul, egy másik vevő — szerencsére — közbelép. A felsoroltak természetesen nem eshetnek azonos elbírálás alá. | Némelyikük megengedhető, ,1 vagy elviselhető, ha nem is örvendetes, .másikuk teljesen jogtalan, sőt üldözendő. Annyi lény, hogy példának okáért erősen megcsappant a lakótelepi házak körül ásó, planirozó emberek száma és megszaporodott az ilyen-olyan pénzhajhászóké. Nem is értem, hogyan tudott a térítés nélküli vér- adómozgalom megerősödni. Csak nem a pozsonyi diéta példájára: életünket és s vérünkét, de szénát nem ? __ Ny. £. Gondok a felvásárlás körül Alma az ég alatt Panaszos levél nyomán Varsánygyürén MONDHATNI MENETRENDSZERŰEN ÉRKEZETT ID. JENE BÉLÁNÉ PANASZOS LEVELE VARSÁNYGYÜRÉBÖL, HISZEN NINCS ÉV, PONTOSABBAN ŐSZ, AMIKOR AZ ALMAFELVÁSÁRLÁS GONDJAIT NE VETNÉ PAPÍRRA VALAKI. Mi a véleménye Ecsedi Andrásné Horváth László Sziky Ferenc Az ipari szövetkezetekről A levél A levél tartalma röviden: hétszáz láda almát szedtek le és csomagoltak be október 3- ig, mert az ÁFÉSZ-átvevőte- lep ütemzése szerint ekkor kellett volna a gyümölcsöt átvenni és természetesen elszállítani. A szállítás csúszott, az alma minősége romlott, egyértelmű, hogy kár érte a termelőt. Ez a lényeg, mert ami még a levélben foglaltatik nem egyéb, mint az ilyenkor szokásos — és nem is alaptalan — vádaskodás a protekciósokról, akiknek nem okoz nehézséget almájuk fel- vásároltatása. Idősebb Jene Béláné udvarában láda láda mellett áll, de jut bőven a leszedett gyümölcsből a kazal tövébe fektetett ponyvára is. Míg az almát hámozza — a mennyiséget nézve alighanem sziszifuszi munka — panaszkodik okkal és joggal. — Hatvanéves vagyok, a férjem beteg, a család tagjai szabadságot vettek ki almaszedésre, napszámost is fogadtunk, és most kárbavész a. sok fáradság és a pénz, amit az idén az almába öltünk. A hétszáz ládát végül elvitték, négy nap késéssel, de itt van még kétszáz láda leszedve, és a fán további 100—150 ládára való. Ezzel mi lesz? Mint kiderült, a válasz megszerzése nem is lett oly könnyű, sőt, már itt előrebo- csátható, hogy válasz végül is, nem született. Dávid Lajos, az ÁFÉSZ-fel- vásárlótelep vezetője: — A késés igaz, az ok — sajnos egyszerű — nem volt és nincs is elegendő vagon. Az ígért heti nyolc vagon helyett azokban a napokban csak egy érkezett, mára (október 9-re) két vagont ígértek de egy sincs. A jelek szerint, a hétre ígért tízből, csupán három érkezik majd. Higgye el, a termelők nyolcvan százaléka épp olyan elégedetlen, mint a panaszos köztük én is, mert a félreértések elkerülése végett: az én almám is a kertemben van. Senkitől sem vásároltuk fel egyben a teljes termést, aki ezt állítja, téved, maximálisan napi 100 ládával veszünk át egy termelőtől. A napló És bizonyságként, a napi felvásárlást rögzítő naplót mutatja. Ez őt igazolja. A szállítás csak a kérdés egyik oldala. Mert megfelelő tárolók sincsenek, a varsány- gyürei sem egyéb, mint egy minden oldalán nyitott szín, ahol a mennyiség csak egy része fér el. A többi áll az udvaron, az időjárás kegyeit lesve. — Az alma egy része tavaly is tönkrement, idén pedig, eddig 209 mázsa ment a léüzemnek. Tároló kellene, de miből? Probléma: a raktározás Mándokon, a vasútállomáson néhány mondatot váltunk Horváth Ferenc forgalmi szolgálattevővel. — Évek óta visszatérő gond a vagon — mondja —, mindennapos probléma. — Van almája? — kérdem. — Van. — És elment? — Ha innét se menne el, az azért már szégyen volna — feleli ravaszkásan mosolyogva. A vágányhiány aligha köny- nyen megoldható feladat, de lehet-e a tároláson segíteni? A Vásárosnaményi ÁFÉSZ felvásárlási osztályának vezetője Antal János mondja: — Az ÁFÉSZ tárolásra nincs berendezkedve, a mi feladatunk a felvásárlás. Mi a ZÖLDÉRT-tel szerződtünk, előre ütemezve, hogy miből, milyen célra, mikor és menynyit szállítunk, ez azonban az ismert okok miatt, alig tartható. A raktározás nagy probléma: idén például a HUNGAROFRUCT is csökkentette tárolóterét, de nem kell messzire menni. — Ha előre ütemezik, miért nem veszik át, hiszen a szállítás, nem lehet a termelő gondja. A válasz, alighanem vitatható: — Mert az a néhány ezer forintos kár, ami a termelőt éri, sokkal kevesebb, mint ami az ÁFÉSZ-nél halmozottan jelentkezik. Ez már nép- gazdasági Veszteség. Hamis érv Ez utóbbival — tudva, hogy valóban akad gond — vitatkozni kell. Többek között azért, mert nehezen elfogadható elv olyan ok miatt veszteséget okozni a termelőnek, amiről végül is, nem lehet. Továbbá megkerdőjelezhetők a tárolótérről mondottak is. Hiszen nem lehet cél az étkezesre, sót exportra is alkalmas gyümölcsöt léalmává degradálni, mert csak az „égiek” jóindulatától függ, hogy a szanad téren lévő gyümölcs elromlik-e, vagy sem? Talán jó lenne, ha az érdekeltek, a HUNGAROFRUCT-tól a ZÖL- DÉRT-en keresztül egészen az ÁFÉSZ-ig, közösen törnék a fejüket a megoldáson, hiszen almát termelni nem haszontalan dolog. Speidl Zoltán „A szövetkezetek fontos helyet töltenek be gazdasági életünkben.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából). ECSEDI ANDRÁSNÉ, a Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet munkásnője : — A termelőszövetkezetben dolgoztam 16 évig, de nem bírtam tovább a nehéz munkát. Először a cipőüzembe mentem, mert gondoltam, hogy ott könnyebb lesz. A munkával nem is volt baj, de az akkori bánásmód miatt sokan otthagytuk az üzemet. — Ebben a szövetkezetben, a gumiüzemben, nehezebbek a munkakörülmények, de olyan a társaság, a vezetők, hogy szívesen marad az ember. Megszoktam a két műszakos munkát, sőt még örülök neki, mert a férjem beteg, így jobban tudom ápolni. — Igaz, hogy a központunk nem Csengerben, hanem Porcsalmán van, itt csak a szolgáltató üzem és a gumiüzem működik, azonban mégsem vagyunk hátrébb. Amikor valamit el kell mondani, akkor a vezetők kijönnek ide, a kisgyűlése- ket az üzemben tartjuk meg. Közgyűlésre pedig elvisznek bennünket Porcsal- mára, így ott is tudunk mindenről. HORVÁTH LÁSZLÓ, a szolgáltató részleg vezetője, a szövetkezet párttitkára: — Én belenőttem ebbe a szövetkezetbe. Az édesapám a korábbi kis csengeri szövetkezetnek volt az elnöke, én is itt kezdtem a munkát. Amikor megindult a szövetkezet, akkor a szolgáltató jelleg volt az első, a falusi mestereket fogta össze. Ehhez jött az építőipar, a dohány pajtától az almaosztályozóig mindent építettünk. Községünkben most is mi adjuk az építőipart, Csengerben számos épület a szövetkezet dolgozóinak keze nyomat viseli. — Mivel ezen a környéken jóformán nincs ipar, ezert indult el a gumiüzem, hogy 40 embernek munkát adjon. A nyíregyházi gumigyártól a labdák gyártását vettük át, befőző gumikat készítünk. Azonban itt is tovább kellett lépni, ma már inkább műszaki gumiárukat gyártunk, hiszen amennyire lehet, alkalmazkodnunk kell a piaci viszonyokhoz. Ehhez nagyobb rugalmasság szükséges, új partnerek, megrendelők jönnek, akiknek gyártunk. SZIKY FERENC, a szövetkezet főkönyvelője: — Húsz éve vagyok a szövetkezet tagja. Akkor még kicsi volt, azóta nőtt a létszám, a termelési értékünk pedig 50 millió fölé emelkedett. A kezdetben szinte minden nagyobb községnek volt egy ipari szövetkezete. Ezek túl kicsik voltak ahhoz, hogy jól működjenek. Ezért került sor az egyesülésekre, így gyarapodtunk mi is a volt ökö- rítói és csengeri szövetkezetekkel. — A kezdeti javító, szolgáltató munka mellett alakult ki a termékgyártás, elsősorban a helyi igények kielégítésére. Tulajdonképpen most is az a cél, csakhogy már nagyobb területen. Ugyanis a faipari részlegünkben a TÜZÉP megrendelésére gyártunk húszezres nagyságrendben ablakokat. — A Taurussal felvett kapcsolat után kezdtük meg a pvc csecsemőnadrágok gyártását. Ez már újfajta munka, a fóliafeldolgozás lehetőségét teremtette meg. Ez az a váltás, amikor a szövetkezeti termék- gyártás már a nagyipar kiegészítőjévé válik, hiánypótló szerepet vállal. Mivel a konzervgyár tyukodi telepe, a csengeri cipőüzem már sok embert foglalkoztat, így nekünk sokkal inkább az ilyen kiegészítő munkát kell vállalnunk, ezzel lehetünk hasznára a több, mint kétszáz tagunknak és az ipari fejlődésnek. Természetesen a hagyományos szolgáltató tevékenységet sem hanyagoljuk el, hiszen ebben a térségben mi vagyunk azok elsősorban, akikbe a lakosság számíthat. Lányi Botond A HAFE nyíregyházi gyárában NSZK-licenc alapján elkészült az elektrosztatikus gyors színváltó rendszerű porszóró festőberendezés prototípusa. A berendezés nagy biztonsággal üzemeltethető, elektronikus egységgel vezéreit. A sorozatgyártást még ebben az évben megkezdik, hazai és szovjet exportra 8t berendezést készítenek. (Jávor László felvétele) Boriska, az automata O lvasom, hogy Ausztráliában antialkohol-auto- •matát találtak fel. Az okos masinát gépkocsikba szerelik, és ha a vezető mar túl sokat ivott, akkor fényjellel figyelmezteti, hogy: „no, no", A szabadalom lélektani műremek, ugyanis nem elégszik meg a neveléssel. A kocsit se lehet ilyenkor elindítani. • A készülék neve BORIS. Ez nem főhajtás asz- szonyaink szépsége és a magyarországi szeszfogyasztás adatai előtt, hanem a készülék teljes nevének betűszóvá rövidítése: a Breathe On Recirculation Ignition System. Bevallom, a készülék híre úgy megrázott, mint egy ismerősömet a tizedik fél rum. Belém döbbent a felismerés: BORIS-t honosítani kell. Felszerelhető lenne nemcsak gépkocsikban, hanem igazgatósági épületek főnöki előszobáiban, telepítetlen munkahelyek faházaiban, végül a modern lakások előszobáiban is. A nevét persze bővítenünk kellene, részben, hogy a. találmány ettől magyarabb legyen, részben, hogy közéleti alkalmazását (KA) jelezzük. így lenne belőle Boriska. A fényjelzést természetesen hangjelzéssel is helyettesíthetnénk. Tessék csak elképzelni: hazamegy az illuminált férfi és hiába veszi le a cipőjét már a liftben, Boris(ka) sikoltozni kezd. (Nyilvánvaló, hogy ezzel egy időben a házassági mechanizmus is kikapcsol.) Ugyanígy: a nagy főnöki előszobákban, a gyári portákon, a munkahelyeken is megszólalnának a magyaros bonskás sikítások minden második féldeci után. Ha a termékszerkezet alakítása lehetővé teszi, Boriskákból készülhetnek Piroskák, Mariskák, Erzsébetek, stb is. Mellékesen jegyzem meg, hogy a dallamosra hangszerelt sikoltozással egyes munkahelyeken a műszakváltást jelző szirénák hangját is megtakaríthatnánk. És megtakarítanánk természetesen energiát is, hiszen jó néhány munkahelyen el se kezdődhetnék a munka. Javaslatom különben nem új: már szűkebb hazánkban is kísérleteznek Boriskákkal. Lévén a készülékre lehelni kell, gyártó is akadna a jászberényi Lehel, amely vállalná, hogy 1999-ben gyártani fogja a készüléket. Utóirat: telexen kapott értesítés szerint az első kísérleti Boriskák nem működnek. Valamennyien rászoktak az alkoholra. És akkor sikoltoznak, ha nincs. Bartha Gábor Ú| festőberendezés a HBFE-ből
