Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 7. Utazni érdemes Közelebb egymáshoz Aki látta a Kaukázus szikláit, megérti, miért ide láncolták a boszúálló iste* nek a tüzet az égből lelopó Prometheust, akinek „halhatatlan kínját” Vörösmarty kiáltotta a világba. Minden jelző kevés és szegényes érzékeltetni azt, amit ez a táj, ezek az égnek szökő ormok kínálnak, felnyúlván a hóhatárig, sőt túl is azon. Aki végigautózott a grú- ziai Rica tóhoz vezető hosz- szú úton, és volt szeme a látásra, idegenvezetők és prospektusok nélkül is megértett valamit, amit úgy is nevezhetünk: néplélek, az rájött a szoros összefüggésre, ami a táj, és az ott élő ember között létezik. Mert elég figyelő szemmel nézni a vad sziklákat, alátekinteni a mélybeszakadó útról, megfigyelni a szokatlan formájú háziállatokat, a hegyi legelőkön kórincáló disznókat és kecskéket, az alacsonyra nőtt teheneket, látni a magasban kerengő sast, hogy megértsük, egyetlen táj népe sem véletlenül lesz azzá, olyanná, amilyen. Mert mondják: a grúzok kemények, öntudatosak, és vannak helyek, ahol a vérbosszú ma sem ismeretlen fogalom. Igaz, az évtizedek, az új rend, a kultúra és a civilizáció sokat változtatott már ezen, hisz az élet összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint bármikor volt. Senki sincs már úgy kiszolgáltatva a természetnek, mint valaha; a táj az ember kapcsolata a kíméletlen harc helyett együttéléssé szelídült. Miért került mindez papírra? Mert nem más ez, mintegy rövid nyári út tanulsága, bizonyítéka annak, hogy utazni érdemes, látni jó, mert ha tudjuk, miként nézelődjünk, egyetlen szem- pillantással is befogadhatjuk az idegen tájak emberét, közelebb kerülhetünk hozzá, megérthetjük őt. És világunkban lehet-e fontosabb valami, mint megérteni egymást? (speidl) SZÍNHÁZ Évadkezdet Nyíregyházán A múlt héten, mint az országban mindenütt, Nyíregyházán is elkezdődött a színházi évad színházépületünk ismert, s egyelőre még csak reményekre jogosító állapota miatt a tanárképző főiskola nagy előadótermében. Külön tanulmányt érdemelne, hogy ez a terem ilyen célra menynyire nem alkalmas, de más megoldás nem lévén, „ezt kell szeretni”. A műsorválasztékot idén is a debreceni Csokonai Színház kínálja. Ismét találkozhatunk hát a társulattal, melyet már-már magunkénak érzünk, s a színészekkel, akik évek óta ismerőseink, akikkel sok kellemes órát töltöttünk el együtt mi, színháztalan színházrajongók. A meghirdetett darabok szereposztásából sajnos hiányozni fog az idén Dzsupin Ibolya, akire az Arany meg az asszonyból, és a Volponé- ból emlékezhetünk, Barbinek Péter, aki a Figaró házassága Almaviva grófjaként, a Nebáncsvirág Ferdinánd hadnagyaként, és még sok más darabban kedveltette meg magát a nyíregyházi közönséggel. Hiányozni fog Újhelyi Olga kedves, és nagyon tehetséges egyénisége is. (Nebáncsvirág: Denise, Figaró házassága: Chérubin stb.). Ök elszerződtek a színháztól, idei évadjukat már máshol kezdik. De maradtak, akik kárpótolnak. Cseke Péter, Bessenyei Zsófia, Kállai Bori, Markovits Bori, O. Szabó István, Zsolnai András, hogy csak a fiatalokat említsem, véletlen sorrendben, ahogy éppen eszembe jut. És ide szerződött Kerényi László idén végzett jó néhány tanítványa, akik közül Sziki Károlyra — a János király szeptember 26-i debreceni bemutatóját látva — máris oda kell figyelnünk. Az első havi programban A szabin nők elrablása, a Gellérthegyi álmok és Osborne Dühöngő ifjúsága szerepel. Jól megrendezett, élvezhető darabok, néhány egészen kitűnő színészi alakítással. Egyik, az operett, kellemes szórakozás/ Orosz György rendező számos poénra hegyezett kitűnő ötletével, felszabadult lendületével. A másik, a Karinthy-mű, elgondolkodtató, okos darab. John Osborne Dühöngő ifjúsága a hatvanas évek sikerdarabja volt. Az úgynevezett dühös fiatalok nemzedékének e neves írója a személyiség, ezen belül a szerelem szabadságát kutatja egy konvenciókban rögződött társadalomban, máig ható tanulsággal. Ezenkívül a színházhoz is kiválóan ért. Súlyos mondanivalóját briliáns formában tudja tálalni, szituációi szikráznak, dialógusai lenyű- gözőek. A darabból annak idején film is készült, hazánkban is szép sikerrel vetítették. A dráma két főszerepét két igen tehetséges fiatal játssza; O. Szabó István és Bessenyei Zsófia. Rendezője Kelemen Pál. Ugyancsak Bessenyei Zsófia játsz- sza majd Zsolnai Andrással a Gellérthegyi álmokat is, ifj. Halasi Imre rendezésében. Ennyit új évadunk első havi programjáról, a „papírforma” szerint jól fogunk szórakozni, 'S várjuk a folytatást. Mester Attila A tárgyalóteremből Ismert alakja volt a piri- csei italboltoknak Nagy Lajos, a tsz rakodómunkása. Szeptember 22-én este — miután több italboltot meglátogatott — erősen leittasodott. Megfordult a Nyírbéltek és Vidéke ÁFÉSZ kezelésében lévő 8. számú büfében is, ahonnan csak záróra után távozott el. Ittas állapotban az utcán csavargóit és betévedt a büfé udvarára is. Rögtön észrevette, hogy az egyik ablakon a vasrács hiányos. Elhatározta, hogy megpróbál bejutni. Betörte az ablakot, s azon keresztül bemászott a helyiségbe. Bent szintén kellemes meglepetés érte, mert a pulton meglátta a vaskazettát, Az új zenei évad kezdete Nyíregyházán soha nem volt ilyen nehéz, mint most. A városközpontban egyedül a 4. sz. általános iskola díszterme mutatkozott — kis mérete ellenére is — a legalkalmasabbnak. Így itt rendezik a hangversenyeket, addig, amíg a színház el nem készül. A tárgyi feltételekhez igazodva az Országos Filharmónia ebben az évadban Nyíregyházán csak egy bérletsorozatot indít, amely 6 hangversenyből áll. A mennyiségi csökkenés mellett, annál nagyobb figyelmet fordítottak a minőségre, kiváló előadóművészek fogadására, és a színvonalas műsorprogramra. A sorozat november 3-án Perényi Miklós gordonkaművész és Szűcs Lóránt zongoraművész szonátaestjével indul. Ezt követően 26-án, a Szabolcsi szimfonikus zenekart Valentin Kozsin szovjet vendégkarmester vezényli. Közreműködik Kocsis Albert hegedűművész. Az énekes műfajt kedvelők örömére február 16-án Sólyom Nagy Sándor és Péczely Sarolta ária- és dalestjén Mozart, Brahms, Kodály műveit mutatják be. A magyarországi közönség előtt nem ismeretlen Stefán Ruha (Románia) hegedűművész személye. A március 5-i szonátaesten Jan- dó Jenő zongoraművésszel egy műsorban — találkoznak ismételten a nyíregyházi közönséggel. Március 31-én Constantin J. Vovu (Románia) zongoraestje szerepel a programban. A sorozat zárókoncertjét május 11-én rendezik. A Budapesti MÁV szimfonikusok zenekarát Sheldon Morgenstern (USA) vezényli. Közreműködik Szenthelyi Miklós (hegedű) és Kollár Béla (oboa). A felnőtt sorozatra egységes bérleteket bocsátottak ki. A bérletek árusítását a színház pénztárában (jelenleg a múzeum portáján) és a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár gazdasági irodájában megkezdték. Az iskolai zenei nevelés támogatására, kiegészítésére rendezi meg a filharmónia ebben az évben is az ifjúsági bérleti hangversenyeket. Az általános, zenei tagozatos és szakmunkásképző sorozatokban 4—4 koncertet terveznek. Az általános iskolások sorozatában szereplő első hangverseny címe: Magyar népszokások az évszakok tükrében. A műsorban megismerkednek a balázsolás, a zöldágjárás, tűzugrás, aratás, szüret és lakodalmas népszokásokkal. A második hangversenyen Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló című kisoperájával ismerkednek. Ezt követően a régi korok zenéjét mutatják: be történelmi hangszerekkel. Végül: Rossini: A sevillai borbély — operakeresztmetszete lesz műsoron. Az ének-zenei tagozatosok, akik az elmúlt években nagy érdeklődést tanúsítottak a hangversenyek iránt, a 4. sz. iskola dísztermében, önálló sorozatot kapnak, amely négy előadásból áll. A 107. sz. ipari szakmunkásképző intézetben a Kaláka együttes, világjáró előadó- művészek, a debreceni Délibáb együttes és a Szabolcsi szimfonikus zenekar műsorával ismerkedik az ifjúmunkás közönség. Fenyöfiirészáru helyett „PILE-PACK“ A BEAG nyíregyházi Universil gyárában bevezették az exporttermékek csomagolásánál a „PILE-PACK” dobozokat, ami hárommillió forint, csomagolóanyag-megtakarítást jelent évenként. (Jávor László felvétele) alkalom szüli a tolvajt amelyben a napi bevétel volt. Egyáltalán nem került nagy erőfeszítésbe, hogy feltörje, s az abban lévő 41 490 forintot magához vegye. Még ezzel sem elégedett meg, hanem ellopott egy liter pálinkát, s Kerezsi Sándorné vezető zsebszámológépét. Nagy a lopott pénzzel együtt az ablakon keresztül távozott, de ittasságánál fogva az utcán a papírpénzt el- hullajtotta, így sikerült a tettest kézrekeríteni. A Nyírbátori Járásbíróság gyorsított eljárással tárgyalta az ügyet, s Nagy Lajos bűnösségét nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében állapította meg, ezért egyévi szabadságvesztés büntetésre ítélte, s a közügyektől 2 évi időtartamra eltiltotta. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság Nagy alkoholista életmódját, s azt, hogy italozásai miatt a munkahelyén is sok probléma volt vele. A kihirdetett ítéletet a vádlott, a védő és az ügyész is tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett. A bűncselekmény elkövetését nagyban elősegítette a vagyonvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek -sorozatos megszegése. Dr. Szakács Bertalan ügyész Ma már — több évvel a pécsi és a szegedi tévéstúdió létrehozása után — elmondhatjuk, hogy e körzeti stúdióik nélkül szegényebb lenne a magyar televíziózás, kevesebbet tudnánk az ország népéről, a hazai eseményekről. Ezt most a szegedieknek a naiv művészetekről készített filmje, a „Gyönyörű átok ül rajtam" című is bizonyította. Bár csak három megye, Bács- Ktiskun, Békés és Csongrád naiv alkotóit vette szerbe- számba, mégis többet mondott róluk, mint amennyi csak rájuk vonatkoztatható. Ezéknek az embereknek a művészetükről, alkotásaikról elmondott gondolatai részben arról árulkodnak, hogy ők megtalálták az életüket teljesebbé tevő munkát, de úgy is mondhatnánk, az örömforrások egyikét, számukra mindenképpen a legfontosabbikat. Részben azonban arról is vallottak ezek a megnyilatkozások, hogy többen nincsenek közülük tisztában a saját értékükkel, alkotásaik értékével, többnyire alábecsülik. S ennek leginkább az a közfelfogás az Oka, amely nem sokra tartja a naiv művészetet. Annak ellenére, hogy a java szerves része a magyar képzőművészetnek. Ez a film biztosan újabb impulzust fog adni az amúgy is fellendülőben levő naiv művészetnek. Méltó környezetet választott a televízió a zene világnapján sugárzott házi muzsikához. A győri Borsosházat. Itt a zene, az interpretálás és a környezet összhangban volt. Kár, hogy a kamera keveset mutatott meg Borsos Miklós itt levő szobraiból és egyéb alkotásaiból. Még egy megjegyzés kívánkozik ide: lehetséges, hogy több zenét is elbírnának a televízió műsornapjai. Kolozsvári Grandpierre Emil sokat tud az emberekről, de különösképp sokat a női létekről. Például arról is, hogy a magány egyéniségsorvasztó valami, de ä nőket talán jobban kikezdi, mint a férfiakat. Talán azért, mert védtelenebbek vele szemben. Kiszolgáltatottabbak. A Nők apróban című regényében a magány szorításában vergődő, társ után kapkodó nő magatar- tásmodelljét írta meg, szatirikus éllel, de egyben megértő derűvel is, felfedve benne a tragikusát éppúgy, minit a komikusát. A regényből Szálkái Sándor rendezővel a szerző írt tévéfilmet, ahogyan a cím alatti műfajt megjelölik: szatirikus filmkomédiát. A filmet látva némelyik helyzet túlságosan is hihetetlennek tűnt. Azonban ha belegondolunk abba, hogy a szatíra éppúgy, mint a komédia sarkítani szokott, s hogy a tehetetlenség olykor kétségbeesett lépésekre készteti az embereket, akkor elfogadjuk ezeket a filmbeli nőket és a szituációkat. Ä nézőnek ez a hitetlenkedő fenntartása leginkább a két főszereplőre, Misire és Sárikára vonatkozhat, az ő házastársi kapcsolatuk minőségére, pontosabban „szerelmük” hitelére. Az nyilvánvaló, hogy a valóságban — egy az egyben — nem fogadható el normálisnak az a házastársi morál, amit ők képviselnek. Ezt a szatíra szabadsága teszi itt elfogadhatóvá, hitelessé. Ez a szatírába és komédiába való „átemelés” jól érezhető az egész filmen és a színészek játékán is. Seregi István r^ADiorM?TT?ii A századvég egyik legeredetibben gondolkodó írója, a fiatalon elhunyt Justh Zsigmond (1863—1894) első, Ádám c. regényének (1885) megismételt rádióváltozatát halhattuk vasárnap kora este. A korai mű — bár elsősorban ábrázolásbeli fogyatékosságai vannak — erőteljes társadalombírálatával emelkedik ki a hasonló, túl- romantizált, szentimentális szerelmi három- vagy több- szögtörténeteket feldolgozó irodalmi alkotások közül. Ezért volt érdemes (esetleg újra is) meghallgatni. A szellemi igénytelenségbe és erkölcsi posványba süllyedt magyar kisvárosi vezető réteg élesen megrajzolt, jellegzetes figurái adták a leg- hálásabb szerepeket a rá- diőváltozatban: a „kálomista” pap és az új káplánját elcsábító felesége, Leona, továbbá a szívbetegségébe belehaló, s a káplánba természetesen (?) beleszerető leányuk, Margit, valamint a kölcsönös házasságtörésben élő orvos házaspár, Sartory- ék — valamennyien a letűnt világ néptől és tiszta eszméktől, eszményektől elidegenedett tipikus képviselőinek mutatkoztak. A még romlatlan, az életnek hittel nekivágó káplán, Ádám (Fülöp Zsigmond finoman árnyalt alakításában) szükségképpen eltévedt a hozzájuk való alkalmazkodás útvesztőiben, elsősorban a saját gyengesége miatt. Hiába prédikálta a szószékről, hogy „ ... a testi gerjedelem minden bűn oka... és csak a házasság kötelékében szeressünk.. nem tudott ellenállni Leona asszony csábításának. S Leona imigyen oktatta őt: „Járj a falu intelligenciájának kedvében, mert ők sem tesznek mást.” Mikorra Ádám szakítani bírt Leonéval, s rájött, hogy tulajdonképpen a haldokló Margi- tot szereti (!), már késő volt. Egyetlen menekülési lehetőségét látott a mocsárból: áthelyezését kérte. Remélhette-e, hogy másutt másfajta falusi intelligenciát talál? A történet tehát komor és végső kicsengésében sem vigasztaló, viszont éles kormetszetet állított elénk. A gondolati mondanivaló — melyet a rádióra alkalmazó, jó érzékkel tömörítő Szüts László kellően kiemelt — kárpótolt az írói, művészi feldolgozás fogyatékosságaiért, egyes szereplők alig kidolgozott jellemzéséért (pl. Pallós Kelemen tiszteletes alakjához a kitűnő Mádi Szabó Gábornak kellett „kölcsönöznie” bizonyos jellemvonásokat) és az említett érzelmeskedő, némileg túlromantizált hatásvadászatért. Varsányi Anikó rendezésével jó tempót és világosan értelmezhető hangsúlyokat adott a játéknak. A színészek közül rendkívül karakterisztikus alakítást nyújtott még Almási Éva (Leona színes szerepében), Venczel Vera (Margit) és különösen a rövid szerepében (Plébános) is remekelő Deák Sándor. Merkovszky Pál Hangversenyprogram kiváló eloadomuveszekkel
