Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5. o Tájegységek találkozója Sóstón — Gyűjtemények, emlékszobák Múltidéző művészet Múzeumi séták A múzeumi hónap alkalmából, mikor ha lehet, még szélesebbre tárulnak a kapuk a látnivalókat kínálva, egy-egy szép őszi hét végi kiránduláshoz, múzeumi sétához szeretnénk kedvet csinálni. A Sóstói Múzeumfaluban új házat nyitnak meg, megyénk múzeumaiban új kiállítások várják a látogatókat. Tíz éve kezdődött meg a Sóstói Múzeumfalu építkezése és hazánk negyedik szabadtéri gyűjteménye is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A Nyírség, Szatmár, a Rétköz, a beregi Tiszahát: megyénk nagyobb néprajzi tájegységeinek találkozója a múzeumfalu. Az építkezés megkezdése előtt „feltérképezték” a megyét, kiszemelték azokat az építészeti értékeket, amelyek egy-egy néprajzi egység jellegzetességeit hordozzák. A fényképezés, a pontos részletrajzok után megkezdődhetett a bontás — nem egyszer az utolsó, a 24. órában. Itt, átépítve, konzerválva megmenekül az enyészettől. Falaik között az eredeti, vagy ahhoz hasonló berendezés. Minden tárgy egy-egy üzenet rég elporhadt lakóitól... Az első építkezési területen három szatmári porta áll összesen harminc objektummal. A szatmári szegényparaszti porta lakóháza eredetileg Tiszabecsen állott. Kis- naményból került mellé az ól, Nagyhódosról a disznóól, Garbóiéról a mélésgóré, Ti- szacsécséről a méhes, Nagy- arról az aszaló. A másik portán, a jánkmajtisi középparaszti ház mellett az egyik legszebb épület, a túristvándi csűr. Kisnemesi lakóház áll a harmadik portán, Nagyhódosról költöztették ide. Előtte valóságos mestermunka az ötrészes disznóól, illetve a tulipános gémeskút és kapu. A rétközi tájegységet a földbesüppedt paszabi félig A főutca a Sóstói Múzeumfaluban kunyhó-félig ház képviseli. Megdöbbentő látvány. Elképzelni is nehéz, hogy nem is túl régen még laktak benne. A Rétköz népi építészetének jellegzetességei figyelhetők meg a besztereci lakóházon, illetve a portán álló gazdasági épületeken. A legújabban elkészült épületek a nyírségi, illetve a beregi népi építészet jegyeit mutatják. Az anarcsi úgynevezett bálványosház jellegzetességei a széles bálványfák, melyek a tetőszerkezetet tartották. A mostani múzeumi hónap alkalmából átadásra kerülő tarpai kisnemesi ház pedig vaskos tornácoszlopaival, rédelyes tornácával hívja fel magára a figyelmet. Máris van mit nézni a múzeumfaluban, amely oktató, tudományos és idegenforgalmi célokat tölt be. Ha végképp elkészül, 10 év múlva összesen 90 tárgyával, templommal, iskolával, temetővel — akkor lesz valóságos múzeumi falu. Megyénkben hét múzeum várja gyűjteményeivel a látogatókat. Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban az állandó kiállítások vonzzák a legtöbb érdeklődőt — elsősorban a megyeszékhely neves személyiségei előtt tisztelgő bemutatók: a Jósa András- illetve a Krúdy-em- lékkiállítás, valamint a város múltjáról való fotók, dokumentumok, egyéb tárgyak. A mostani múzeumi hónap eseményeire a régi pénzek kedvelőinek figyelmét hívjuk fel: lesz kiállítás a forint em- lékpénztervezeteiből, illetve numizmatikai rendezvény is. Leglátogatottabb múzeumaink egyike a nyírbátori. A minoria kolostor boltívei sajátos hangulatukkal, mintegy keretet adnak az itt sorakozó páratlan értékeknek. A Bát- hori család emlékei, a várostörténeti, a gyártörténeti beA Kabay-gyűjtemény patikája. (Elek Emil felvételei) mutató, a könyvtár ritkaságai után érdemes bepillantani a kőtárba is. Vajára is az menjen, aki nemzeti történelmünk dicső emlékeivel óhajt találkozni. A Rákóczi-hagyo- mányokat őrző gyűjtemény mellett különlegesség az a történelmi „arcképcsarnok”, mely az udvaron állva fogadja az utókor hódolatát. Ebben a hónapban újabb személyiségek szobrai foglalják el itt helyüket. A kisvárdai vár ódon, egyéni hangulatával kapja meg a látogatót, gyűjteményében pedig értékes régészeti leletek, vagy a híres Krucsay-pallos társaságában a Várday család és a város történetének beszédes ereklyéi találhatók meg. A vásárosnaményi Beregi Múzeumot és a mátészalkai Szatmári Múzeumot azoknak ajánljuk, akik befejezvén a termekben a sétát, nem sajnálják az időt a raktári készlet megtekintésére sem. Mert van látnivaló bőven a kiállítótermekben is — a Beregi Múzeumban régészeti, néprajzi, népművészeti tárgyak, a Szatmári Múzeumban a villamosítás történetéről, illetve Zalka Máté életéről rendezett kiállítás — ám valóságos kincsesbányát rejtenek a naményi fiókok és a szálkái pince. Naményban a keresztszemes gyűjtemény tartalmaz ritka értékeket, a szálkái múzeumban pedig a szatmári lápvidék már rég elfeledett használati tárgyait mutatják meg bizonnyal szívesen a kíváncsi látogatóknak. Viszonylag kevesen utaznak azzal a céllal, hogy Tiszavasvári múzeumát megtekintsék, sokan nem is tudják, hogy van itt múzeum. Legérdekesebb darabjait a régészeti leletek között találjuk, de különleges értékű a hatalmas salétromfőzőüst is. A Tiszavasváriba utazó csoportok általában összekötik ezt a múzeumi programot az Alkaloidában berendezett gyári múzeum megtekintésével, ahol a tudós gyógyszerész, Kabay János életművével találkozhatnak. Októberben Nyírbátorban népi kismesterségeket mutatnak be az új kiállításon, Vásárosna- ményban iskolatörténeti állandó kiállítás nyílik, Tisza- vasváriban bőrművesek, Kisvárdán fazekasok munkáit láthatják az érdeklődők. Valamivel nehezebb bejutni a kisebb gyűjteményekbe, emlékházakba, emlékszobákba, de megéri a fáradság. (A teremőr általában a szomszédos házban lakik, csak be kell kopogni a kulcsért.) Nagykállóban a Korányi-emlékházat, Tarpán a tájházat, Szatmárcsekén a Kölcsey- emlékeket, Tiszacsécsén a Móricz-házat érdemes megnézni. A bátorligeti ősláp előzetes engedéllyel látogatható. Baraksó Erzsébet Lakatos József kiállítása a Benczúr-teremben Lakatos József 1972 őszén került Nyíregyházára, ahol egyéni és kollektív kiállításaival tevékenyen bekapcsolódott a kelet-magyarországi művészcsoport munkájába. Sajátos látásával, másoktól élesen elhatárolható technikai készségével folyamatosan továbbvitte az egyéniségének megfelelő tematikát, elsősorban a szabolcsi és hajdúsági táj néprajzi hagyományiban. Folklorisztikus érdeklődését, kíváncsiságát már egészen fiatalon sok-sok utazással, egyéni élmények keresésével mélyítette. Vállalta a megye népművészeti és építészeti értékeinek, a múlt megőrzésének feladatát. Min-r den tartózkodási helyén bőven merített a múltból s a festészet nyelvére adaptálta mindazt, amit a nemzedékek egymásra halmoztak. Aki lakásán, vagy műtermében meglá tógát ja, tanúja lehet annak a fanatizmusnak, ahogyan Lakatos József, a korhadó kopjafákat, a szúette népi bútorokat ritmikus, vagy geometrizáló festői rendszerbe állítja; Ahogyan Lakatos e mértanias, gyakran csak két dimenzióban megoldott képekbe az emberi kéz munkáját, sőt a népi gondolkodást és hangvételt is beleötvözi, az vitathatatlanul az ő látása. Hangsúlyozza a sárvári vár erős szerkezetű boltíveit, felidézi az ősi magyar hitvilág légkörét. Megcsodáljuk transzformáló, átíró erejét, ahogyan a kopjafák, a haranglábak, a lombtalan, égreemelt ágak grafikus vonalíveiből, a tornácos házak és tanyák látványából építkezik. Embert ritkán szerepeltet, de az ember jelenléte mindenütt nyomon követhető. Ha mégis, figurálisán is elénk állanak, szobrászian rajzolja ki egy-egy idős asz- szony, vagy férfi alakját. Ősi babonák hangulata, misztikuma ébredezik fejfáiból (Csekei fejfák). A Vízpart télen, a Téli táj, a Fák szinte megelevenedett facsonkok matemorfózisai. A Tükröződések fénysávjai, az Udvar felvöröslő, formákat abroncsoló vonalai színskálájának örvendetes bővülését jelzik. A holtágban élő fűzfák, a fából faragott tornácok, a Tanya a sziken, a haranglábak döbbenetesen anyagszerű kimunkálása bizonyítja, hogy Lakatos nagyon szereti a fák textúráját, évgyűrűit, háncsait, a deszkákat, a karókat, de tud impresszionista hangulatot is teremteni. A nyíregyházi Benczúr-teremben látható tárlat igazolja, hogy újabb éveiben megragadták képzeletét a víz tükröződései s ilyenkor feladja képeinek szigorú szerkezeti elveit. Néhány kép őrzi erdélyi utazásának emlékét is, így a gyimesi tájak, faházak, a székelyföldi kapuk, fej fák, haranglábak, fatemplomok, de megragadták érdeklődését a Hortobágy szépségei is, hiszen éveken át látogatta Hajdúböszörménynek a nagy puszta közelségében lévő művésztelepét. E tárlat elemzésekor megállapítható, hogy Lakatos József piktúrája ol- dottabbá, témaköre változatosabbá, színvilága élénkebbé vált. Festői magatartása ma is egységes, tömör sodrású, még akkor is, amikor fel- felizzik színvilága s így nyilván líraibbá válik hangvétele. Lakatos József válogatott műveinek értékeit a kiállítás gondos rendezése kiemelte, s a felsorakoztatott festmények egymás értékeit vizuálisan hangsúlyozták és fokozták. Dr. Tóth Ervin műtörténész TRENCSÉNYI IMRE: ffX ■■ ■■ | # IWW Korty okv ed o Ma is üres kézzel ment haza a prémiumosztásról. A felesége már nem is szólt, csak ránézett, és legyintett. Rég érezte ő, hogy ez így nincsen rendjén, de olyan áldott jó természet volt, hogy el sem tudta képzelni, mit tehetne az érvényesüléséért. — Hivatalnok vagyok, és nem moziszínész — tárta szét a karját, ha úgy érezte, hogy hitestársa elmarasztalja családapai minőségében. Szerencsére’ most az ünnep után szabad szombat következett, így nem sokáig kellett hallgatnia az asszony sóhaj tozá- sát. Fogta reggel a gyerekeket, és elindultak a múzeumba. Gépiesen hümmögött a gyerkőcök csivitelésére, közben önkéntelenül többször vissza-visszatért ahhoz a lovagi páncélzathoz, amelyik nyitott sisakrostélyával árulta csak el, hogy üres, különben teljesen emberformán állt egy ajtó mellett. — Ez milyen bácsi? — kérdezte a legkisebbik. Hiába válaszolta, hogy nem bácsi, csak páncél, a kisfiú tovább firtatta, hogy miért nincs arca ... Közben már a középsőre kellett figyelnie, aki az iránt érdeklődött, hogy régen mindenkinek ilyen ruhája volt-e? — Dehogy volt, fiam! — sóhajtott ő, és arra gondolt, ha akkor él, bizonyosan mad- zagos gatyában járt volna... Tapintatosan kérdezni csak a legnagyobbik tudott. Csupán a páncélruha részeit kérdezgette, és megpróbálta párhuzamba állítani azokat a mai ruházkodás darabjaival. Amikor a könyökvédőnél tartottak, az apa előtt hirtelen megnyílt egy másik világ, amelyben minden lehetséges. Elképzelte magát, amint efféle könyökvédőben jelenik meg a munkahelyén. — Mi van abban! — rántotta meg a vállát. — Egészen modern lenne! Ma nem a zakó ujját kell védeni, mint öregapánk idejében... — Az boldogul, akinek keményebb a könyöke — csendült a fülébe, és keze önkéntelenül ökölbe rándult. Majd két fürge vadászlegény ámuldozó hitestársa íábaihoz vonszolja a pompás prémiumot, hogy a következő pillanatban mély meghajlással köszönjék meg az odavetett ezüstöket, amelyeket ő hanyagul lök nekik vaskesztyűs kezével. Hites- társ mosolyog, büszkén, és végre egyszer elégedetten mosolyog ... Ekkor ő leoldaná a bűvös páncélholmit, átölelné gondjaitól megszabadított asszonykáját, és fel sem öltené a páncélt másnap reggelig, amikor ismét még kell jelennie a csatatéren, az elszánt könyöklők közt. Odabent — mármint a csatatéren — először senki sem venne észre semmit. Egészen addig, amíg valaki — a könyöklők hamis mosollyal leplezett konok erőszakosságával — félre nem akarná tolni őt az útból. Ekkor ő csupán kifelé fordítaná a könyökét, és a törtető' fájdalmas szissze- néssel kapna az oldalához. Ö pedig őszinte, tiszta mosoly- lyal lépne a főnök szobájába, és zavartalanul adhatná elő legújabb elképzeléseit... Lassan aztán elterjedne, hogy van itt egy kolléga, akit nem lehet félretolni, mert noha szelíd és előzékeny, jaj annak, aki összeakasztja vele a könyökét!... Miért is ne?! Hisz viselhetne ilyet az ember, legföljebb ráhúzna egy afféle fekete, buggyos alkalmatosságot, amilyent régebben az idősebb hivatalnokok viseltek... De minek is takargatná?! Akinek nem tetszik, vigyázzon az oldalára!... Azon morfondírozott, hogyan szerezhetne egy ilyen könyökvédőt. Annyi bizonyos volt, hogy ehhez semmiképpen sem nyúlhat. Ámbár ... Miért ne? Hogyan is csinálják a képrablók, akik a festKM VASÁRNAPI MELLÉKLET
