Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

1980. október 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Falun élők S okszor ismételjük: a város vonzza a le­telepedőket, olyan gazdasági, kulturális, szó­rakozási és sportlehetősé­geket nyújt, amelyeket a kisebb településeken nem kaphat meg a lakosság. Még mindig kevésszer hangzott el: a város egy­úttal újratermeli azokat a gondokat, amelyek a fej­lődéséből, a népesség nö­vekedéséből adódnak. Nemcsak a korlátlan le­hetőségek tárháza, hanem gyakori alkalmazkodásra kényszeríti lakóját. Mi hát a megoldás? Or­szágosan is nagy megdöb­benést keltett és elgondol­kodtatta az embereket a Baranya megyei kis falu, Gyürüfü elnéptelenedése. Mi okozza, hogy egy falu­ból az utolsó szálig min­denki elköltözik? Mikor szűnik meg az a kapocs, amely az embereket egy helyhez köti? Piaci napokon meg le­hetne számolni, hány kocsi indul útnak hajnalban a falvakból friss zöldséggel, gyümölccsel, virággal, gombával megrakodva. Igaz, rendszerint több pénzt tesznek a pénz­tárcába ' a háziasszo­nyok a piacra indulva, de a magas kereslet egyértel­műen igazolja, megéri a nagyobb szemű gyümölcs, az ízletesebb saláta, pap­rika. Aztán érdemes egy pil­lantást vetni a másik ol­dalra is. Ha színházi elő­adás, bérletes hangverseny van, vidékről is érkezik a közönség. A sóstói stran­don legalább annyian van­nak nem nyíregyháziak, mint helybeliek. Az orvosi szakrendelők nagyobb for­galmat bonyolítanak le a vidékről érkező betegek ellátásával. így van ez rendjén, hi­szen a több pénzt igénylő beruházásokat csak kon­centráltan lehet megvaló­sítani. Szakközépiskolát, felsőfokú intézményt nem indokolt kis faluba telepí­teni. De a színház, a kon­cert is viszonylag helyhez kötött művelődési forma. „A lényeg nem ebben van — mondta egy falun élő tanítónő, hanem ab­ban, hogy mennyire akar az ember kilépni a kisebb közösség keretei közül. Mert falun is minden el­érhető, ha az akarat meg­van, a városi komfortot itt is bárki megteremtheti. Ugyanakkor az egyén él­vezi is a közösség érdeklő­dését, segítőkészségét. Fa­lun ritkán hallani magá­nyos öregekről. Ugyanak­kor a város káros hatásai, a zaj, a tömeg, a szennye­zettség sem bántja az em­bereket. Soha nem érzem a vidék hátrányát, a szak­lapok itt is elérhetők, egy TIT-előadásra akárki be­mehet a városba. A kirán­dulás, az ország-világ járás pedig ugyanúgy vonz ben­nünket is. Rajtunk múlik, hogy vidékiek vagyunk, vagy vidéken élünk.” A Hazafias Népfront választásaihoz és a HNF-kongresszus- hoz közeledve a lakosság nemcsak a népfrontbizott­ságok elnökeire és tagjaira fog szavazni. Egyúttal igent mondanak arra a politikára is, amelyet a népfront évtizedek óta a lakosság körében végez. A párt politikájából követ­kező elveket a Hazafias Népfront valósítja meg. Az a tény, hogy a népfront­nak nincs szervezett tagsá­ga —, vagyis mindenkire kiterjed a tevékenységük —,■ a legszélesebb társa­dalmi bázissal rendelkező tömegszervezetté avatja ezt a mozgalmat. Vagyis, ami itt elhangzik, min­denki számára fontos. A kis településeken még na­gyobb szervező erőről, kéz­zelfoghatóbb eredmények­ről tesznek tanúbizonysá­got a népfront aktívái. Nem kis szerepük van ab­ban is, hogy megértetik az emberekkel, mit ad ne­kik a falu, s milyen felté­teleket nyújt a szükségle­tek kielégítéséhez. Nem belenyugvást, hanem egy olyan életforma kialakítá­sát, amely az egyénnek és a közösségnek is hasznára válik. Tóth Kornélia Száraz hír egy nedves témáról Tárolás olcsóbban Tapasztalatcsere Vállajon A nedves szemes kuko­rica tárolásának, takar­mányozásának széles körű elterjesztése érdekében I tájegységi tanácskozást szerveztek a vállaji Rá­kóczi Tsz-ben. Itt dr. Szki- ta József a megyei ta­karmányozási és állatte­nyésztési felügyelőség igazgatója adott tájékozta­tást, majd a témával kap­csolatos előadásokra, üze­mi bemutatóra került sor. lalkozni ezzel a gyakorlattal. Ezt követően Szabolcs-Szat- márban 14 termelőszövetkezet mintegy 300 vagon szemes kukoricát tárolt nedvesen. Hogy mit mutatott a gyakor­lat? A fólia alatt prizmákban tárolt nedves kukoricák a szakszerű kezelés után, a technológia betartása mellett nem szenvedtek jelentősebb tápértékveszt.eséget. Hízómarháknak, juhoknak Eddig a hír. S most lássuk, mi is van mögötte. Egyszerű rutintanácskozásról van szó? Vagy valami új dologról? A tanácskozás témájának sum­mája arról győz meg: a ta- karmánygazdákodás egyik legégetőbb kérdését, a kor­szerű, gazdaságos és haté­kony tárolást vették szem­ügyre. Á kezdeményezők Az abraktakarmányok ter­mesztése, mint ismeretes, nem olcsó dolog. Drágítja ezt a betakarítás, a szárítás, a tárolás, az abrakkeverék elő­állításának költsége is. Mind­ez azonban nem szólhat az ellen, hogy a magas színvo­nalú állat- és állatitermék- tenyésztés rendelkezzék a nagy energia koncentrációjú abraktakarmányok igény sze­rinti mennyiségével. Az utóbbi időben az ener­giaárak tetemesen nőttek. Felvetődött országosan is a kérdés: létezik-e a szárítás­nál olcsóbb, gazdaságosabb technológia. Így jutottak el a szakemberek a nedves szemes kukorica tárolásának és az azzal történő takarmányozás gondolatához. Elsőnek a nyír- gyulaji Petőfi kezdett el fog­A szövetkezetek a nedve­sen tárolt tengerit elsősorban hízómarhákkal és juhokkal etetik. Volt, ahol sertéseknek is adták, itt azonban az ered­mények még nem ismerete­sek. Az eddig szerzett üzemi tapasztalatok szerint, melye­ket laboratóriumi vizsgálatok is alátámasztanak, a legjobb a kukoricát 30—35 százalék nedvességtartalom mellett tá­rolni. Az így eltett takar­mányt az állatok nagyon szí­vesen fogyasztják. A beltartalmi vizsgálatok, melyeket gondos tudományos elemzés határozott meg, azt tanúsítják, hogy a tápérték nem csökkent, sőt, jobb ered­mények születtek, mint a szárított esetében, ahol egy kis túlszárítás már jelentősen növeli a szárazanyag-tartal­mat. A vállaji tanácskozáson megfogalmazódott egy fontos vélemény: ebben az évben különösen nagy jelentősége van a kukoricatermesztésnek, a tárolásnak, mivel a tömeg­takarmányokból és a szemes takarmányokból jelentős ki­esés jelentkezik. Megyénkben az idén az lenne a jó ered­mény, ha sikerülne 70 ezer tonna szemes kukoricát ned­vesen tárolni. Húszmillió forint! A kazánfűtő paradicsoma Szeptemberi melegtől ellus­tult szilvák, körték, tömött fürtű szőlők kínálják napnak arcukat. A kerten mézillat ül, a kaptársor előtt nagy a sür­gés. Szemközt málnasor hí­vogat, lugasban sárgadinnye vár sorára, mellette koronás napraforgók ajánlkoznak. Tő kukoricákon hat-hét cső bont­ja fürtjeit, kéklő súlyától ros- kad a szilvafa. — Mindig szerettem a ker­tet. Megvesztem egy fürt szőlőért már ilyenkor. Kó­száltam a kertben, loptam szőlőt, szilvát. Mikor aztán örököltem ezt a kertet, hozzá­fogtam megcsinálni. Volt itt szöly valamikor, régi fajta, mondhatni százéves — ki is pusztult. Felhúztam a házat, aztán jött a kert. Alapvesz- szővel beültettem a szőlőst, azt kellett beoltani. Huszon­nyolcféle csemege-, s legalább annyi borszőlőm van. Szüret­kor négyféle bort készítek. — Járatom a Szabad Föl­det. Ebben van egy „Kertek és Kertbarátok — aki tud se­gítsen” rovat, mindig megné­zem, ki mit kínál cserére, mit szeretne kapni érte. Van olyan nap, hogy nyolc levél vár a postaládában. Még az­nap válaszolok mindegyikre. A legtöbb mag levélben ér­kezik. Válaszborítékot én is küldök, ezt mindenki így csi­nálja. Paradicsomfamag lo­pótökmagért, kolbásztökmag narancsparadicsom-magért. Némelyiket vásárolom. A dél­amerikai lilás paradicsom egy szem magja nyolc forintba került, s ugyanannyit adtam a francia sárgadinnyemag darabjáért is. Ez fiatal korá­ban uborka, de ha hagyom megérni, több kilós sárga­dinnye lesz belőle. De Lebeda János MÁV- kazánfűtő rozsréti kertjében egyéb csodák is teremnek. Van itt fekete paprika, kilós­nál nagyobb paradicsom, tüs- kétlen indájú szeder, lila bo- gyójú keresztezett málna-sze­der — ez a málder —, kuko­rica, melynek minden levele alatt cső is nő, körtefa, négy­féle gyümölccsel, fára futó lopótök, lugasról függeszkedő kétméteres kolbásztök, s ki győzné felsorolni, mi minden még. — Az építkezés előtt az udvaron tizenegy különböző színű dáliám nyílt. Itt a kö­zelben a buszmegálló, de nemegyszer előfordult, úgy leálltak bámulni a népek, hogy lekésték a buszt. Ta­vasszal rózsákat rendeltem. Rózsakért és lugas lesz a húszféle futó- és ugyanannyi bokorrózsából. Az újszegedi kertész — itt a levele — ok­tóber elejére ígérte. Lugasról függeszkedő kol­básztök — A rádiót, tévét, újságot is figyelem. Ha megjelenik egy új gyümölcs, igyekszem megszerezni. A napokban egy szilváról hallottam. Ha nem lehet megvenni, ágat kérek kölcsön, oltani. Most írtam a Kertészet és Szőlészetnek, — mert az is jár nekem, igaz, jó drága, huszonnyolc forint egy hónapra, de nem sajnálom. Van háromfajta szőlő, ami még hiányzik. Talán sikerül megszerezni. Nagyon szeret­ném, hogy minden gyümöl­csöm beálljon, úgy legyen kész az egész kert, ahogy el­terveztem. Cs. Cs. A költségszámítások egyér­telműen azt bizonyítják, hogy ez a tárolási módszer évente több mint húszmillió forint megtakarítást eredményez. És ezt csak 70 ezer tonnára vetítve számították ki! Ha hozzátesszük ehhez, hogy a megyében évente mintegy 400 ezer tonnás a szemtermés, akkor a megtakarítás meg­többszöröződik. A vállaji Rákócziban tar­tott táj tanácskozás részvevői megtudhatták: a nedves sze­mes kukorica tárolásának technológiáját már kidolgoz­ták. Bárki alkalmazhatja, aki vállalkozik arra, hogy az uta­sításokat betartja, s szigorú fegyelemmel tárolja a ter­ményt. Felvillantották a ser­téstartásban történő alkalma­zás nagy lehetőségeit is. Meg­győző volt, amikor a szakem­berek megtekintették a tsz- ben nedvesen tárolt tengerit, s megismerkedtek az ott szer­zett tapasztalatokkal, ered­ményekkel. A hír, amelyet elöljáróban leírtunk rövid volt, s talán száraznak is tűnt, annak el­lenére, hogy nedvességről szólt. Ami mögötte volt, az viszont izgalmas, s a szak­embernek ötletet ad. Tegyük hozzá: haszna nemcsak üze­mi, hiszen az állattenyésztés minden költségcsökkenése, racionalizálódása a fogyasz­tónak is érdeke. B. L. A nagykállói Kallux Ci­pőipari Szövetkezetben lengyel megrendelésre 30 ezer pár férfikiscsizmát készítenek. A meóban Terdik János minősíti a lábbeliket. (Elek Emil felv.) Jó reggelt, idegen! V onatok érkeztek, sokan vagyunk a buszon. — Jó reggelt kívánok kedves utasaink. Kö­szöntjük a Nyíregyházá­ra most érkezőket. Egy perc múlva indulunk. Az ajtónál, kérem, vigyáz­zanak. A busz vezetője, Szál­kái Pál, elmondja még hogyan működnek az automaták. Az már ter­mészetes, hogy később is bemondja az állomáso­kat. Buszvezető ismerősöm­nek, Vékony Istvánnak mondom, hogy érdemes figyelni az utasokat. Jó néhányan vidámabban szállnak le, mint aho­gyan felszálltak, ottho­nosabb érzésekkel állnak meg az (esetleg) idegen város járdáján. Mindez néhány mondat haszna. — Csúfolják is érte a többiek. Rikkancsnak mondják a háta mögött, pedig... Nos, tudom: szomorú lenne, ha megénekelni való témának hinnénk egy autóbusz vezetőjének néhány jólesőn kedves mondatát. (Szólt erről a krónika is már.) Repülő­gépeken ezt a pilótáktól meg is követelik. Nem lelkendezni szeretnék hát, de az ősz nálunk a nagy vendégj árások év­szaka. Százával, ezrével érkeznek, Szgbolcsot, Szatmári Sereget látni a turisták. Látni, és megismerni akarnak minket. Érdekeltek va­gyunk abban, hogy mi­lyen hírünket viszik majd, érdekeltek va­gyunk abban is, hogy szívesen visszajöjjenek. Tudom, hogy nagyon kevés olyan ember él közöttünk, aki bevalot- tan, vagy titokban ne tartaná jó házigazdának magát. Sokak által, sok­szor kimondott igazság az, hogy aki a szolgálta­tás valamilyen területén dolgozik, legyen pincér, szállodaportás, dolgozzék a közlekedésben, annak kötelező módon házigaz­dának is kell lennie. Há­zigazdának, de nem túl­zás azt mondani, hogy még népművelőnek, ide­genvezetőnek is. Javasolhatnám, hogy a Volánnál például tegyék az utasok tájékoztatását, köszöntését kötelezővé, de hiszen ilyen utasítás van is. Akkor? Akkor a csúfolódóknak meg kell magyarázni, hogy a ma­guk elmulasztott köteles­ségét mentegetik a csú­folódással. K isiskolás korom óta tudom, hogy az ilyesmit min­dig egy-két hangadó kezdi el, a többiek közül pedig néhányan csatla­koznak. Hányán? Sokat utazom buszon, tudom hát, hogy nem egy Szál­kái Pál van, de azt is, hogy sok a néma mikro­fon. Érdemes lenne gon­dolkodni erről, hiszen ősz van, és ilyenkor évről évre több a vendég. B. G. Jogi tanácsadó szolgálat Jogi tanácsadó szolgálatot •szervez a megyei művelődési központ felnőttnevelési stú­diója. Minden hónap első hét­főjén a jósavárosi klubkönyv­tárban várják jogi problé­máikkal az érdeklődőket, el­ső ízben október 6-án este hat órától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom