Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 21. Nemzetközi tudományos konferencia nyílt Berlinben Kommentár Urnák a kontinens­országban Ausztrália kilencmillió vá­lasztásra jogosult polgára — minden 18 esztendősnél idő­sebb lakos számára kötelező a szavazás — az urnák elé járult, hogy döntsön a 124 tagú parlament képviselőinek személyéről és a 64 tagú sze­nátus mandátumainak felé­ről. A világ egyetlen — és nem akármilyen méretű, hiszen 7 és fél millió négyzetkilomé­ternyi — földdarabjáról van szó, amely egyszerre konti­nens és állam. Ausztrália brit gyarmat (kezdetben egyszerűen: brit fegyenctelep), később brit dominium volt. Kapcsolatuk ma gyakorlatilag annyit je­lent, hogy Ausztrália állam­fője II. Erzsébet angol ki­rálynő, akit főkormányzó kép­visel a szigetország „mes­terséges” fővárosában, Can­berrában. (A ..mesterséges” jelző indokolt, hiszen a bra­zil, a pakisztáni, a kanadai példához hasonlóan, nem egy létező nagyvárost tettek meg kormányzati székhellyé, ha­nem terveztek és építettek egy újat.) Az angol életforma — és politikai hagyományok — gyökerei mélyek Ausztráliá­ban: mindkettő meglehetősen konzervatív töltésű. Ott is van munkáspárt, amely azon­ban harminchárom esztendőn át megszakítás nélkül a ki­sebbségi ellenzék szerepét játszotta. A fordulat 1972-ben következett be. Akkor Gough Whitlam vezetésével a mun­káspárt alakíthatta meg Ausztrália kabinetjét. E kor­szak nem sokáig tartott. A világgazdasági i krízis éreztet­te áldatlan hatását' és' a munkáspárt taktikai és tar­talmi hibákat követett el. mégis. 1975-ös bukásának nem ez volt a fő oka. Ausztráliában rendkívüli erőt képvisel az ipari és fi­nánctőke, valamint a hatal­mas farmok urainak szövet­sége. Ennek, a külföldi mo­nopóliumokkal is összefonó­dott erőnek a politikai meg­jelenési formája a liberálisok és agrárpártiak pártkoalíció­ja. E befolyásos és rutinos gyülekezet minden alkalom­mal „betartott” a munkás­párti kormánynak, sőt, 1975- ben — egy költségvetési vita lehetőségét kihasználva — a híres „alkotmányos puccsal” megbuktatta a kormányt és azóta maga kormányoz. Most a választáson ez a koalíció az eddigi kényel­mes. 48 mandátumos többsé­géből vagy harmincat elvesz­tett. de kormánvon marad. Az eredmény arról beszél, hogy a munkáspárt választási kampánya, amely a növekvő szociális szakadékot, az inf­lációt és a munkanélküliséget vette célba, a tömegekben visszhangra talált, de nem akkorára, hogv az elég le­gyen a frontáttöréshez. H. E. Kínai atomfelhö az USB felett Az október 16-án végrehaj­tott kínai légköri atomrob­bantás következtében kelet­kezett radioaktív felhő elérte az Egyesült Államok nyugati partvidékét. Az amerikai környezetvédelmi hivatal ál­landó légköri megfigyelő szolgálatot tart. Figyelmez­tették az érintett körzetek la­kosságát — elsősorban a far­merokat —, hogy egy esetle­ges esőzés a talajba és a le­gelőkbe moshatja a „kínai felhőt”. A Csendes-óceán fö­lött közlekedő repülőgépek kénytelenek módosítani út­vonalaikat. A San Francisco-i repülőtéren különleges intéz­kedéseket léptettek életbe az óceán felől érkező repülőgé­pek fogadására. Berlinben hétfőn — a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Bé­ke és Szocializmus című fo­lyóirat közös rendezésében — 116 kommunista és mun­káspárt, más forradalmi párt és nemzeti felszabadító moz­galom küldöttségeinek rész­vételével nemzetközi tudo­mányos konferencia kezdő­dött. Az ötnapos tanácskozás témája a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító moz­galom közös harca az impe­rializmus ellen, a társadalmi haladásért. A Magyar Távirati Iroda megalapításának 100. évfor­dulója alkalmából az MTI dolgozói hétfőn ünnepséget tartottak a Magyar Néphad­sereg Művelődési Házában. Király Ferencnek, az MTI pártbizottsága titkárának üd­vözlő szavai után Lakatos Er­nő, az MTI vezérigazgatója mondott beszédet. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára átadta a Köz­42. Mária biccent a Génbank portásának, fölrohan a lép­csőkön. Laboratóriumokon siet át, ajtókat csapdos. Egy­általán nem úgy viselkedik, mint egy besurranó kis tol­vaj. Energikus, céltudatos, mozgása új lendületet kapott. A páncélszekrény előtt megáll, egy pillanatig mint­ha elbizonytalanodna. De az­tán előveszi a kulcsot, ki­nyitja a széfet, és magához veszi a narancsszínű kap­szulát. A páncélszekrény tel­jesen üres és fehér. Olyan mint egy kifosztott hűtő- szekrény. Mária bezárja az ajtót, a táskájába ejti a kulcsot és a narancssárga kapszulát, bol­dogan mosolyog, megpördül a sarkán. „Ó”, kisfiam, édes kisfiam ...” sóhajtja, és ma­gához öleli a táskáját. Le­vágtat a lépcsőkön, a portás bóbiskol, láthatóan nem vett észre semmit. # — Megint megpróbálom felhívni Jonest... — Hát, csak próbáld. — Erzsébet és Dan a Kék Piszt­ráng előterében állnak, egy­máshoz bújva. — Csak siess, mert kell lassan mennem dolgozni az intézetbe. — Sietek. Dán telefonál, várakozik, de most sem tud beszélni fő­nökével. Visszamegy Erzsé­bethez. Dühös, de uralkodik magán. — Gyere, kedves. Elkísér­A nagyszabású összejövetelt az NDK-főváros köztársasági palotájában, a népi kamara tanácstermében Hermann Axen, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára nyi­totta meg. A konferencia be­vezető beszédét Erich Honec- ker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke tartotta. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak a tanácskozáson részt vevő delegációját Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára vezeti. Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének^ üd­vözlő levelét Bajnok Zsolt ál­lamtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke ismertette és átadta a kormány jubileumi oklevelét. Ezután az Országos Béketanács elnökségének emlékplakettjét, majd társa­dalmi és tömegszervezetek kitüntetéseit és ajándékait nyújtották át. I. N. Medve- gyev elnökhelyettes az APN lek a Génbankba. A Főnök, úgy látszik, elfelejtette visz- szakapcsolni magát. — Vagy alszik ... — Ugyan, még sohasem aludt ennyit. Majd személye­sen próbálom keresni, amíg te dolgozol. — Jó. — Csak nagyon vigyázz magadra ... És a kicsire is ... — Jó. — Mi bajod? Mi bánt? — Semmi. — Nem szoktál ilyen „bő­beszédű” lenni. Megmondod, mi bánt? — Lilian. — Az a régi nő? Ugyan, ne butáskodj... Siessünk, mert elkésel. # József szobája. József bor­zasztóan ügyetlenül csoma­gol, egyre nagyobb méretű dolgokat próbál belegyömö­szölni utazó bőröndjébe. Ed­dig is nagy volt itt a rendet­TELEX HAJÓKATASZTRÓFA Hatvankilenc halálos áldo­zata volt egy a Banda-tenge­ren (Indonézia) bekövetkezett hajószerencsétlenségnek: a „Tolmerna” nevű hajó elsül­lyedését a fedélzetén tartóz­kodott 75 személy közül mindössze 6-an élték túl. Qk egy mentőcsónakon négy napi hánykolódás után érték el a partokat. ENGEDÉLYEZTÉK A MONOKINIT Egy legfelsőbb bírósági döntés alapján engedélyezték a monokini viselését az itá­liai tengerparton fürdőző nők számára. Mindeddig azokat a nőket, akiket „rajtakapták”, hogy fedetlen felsőtesttel strandolnak,, három hónapi elzárással, vágy 80 ezer lírás bírsággal sújthatták. GYÉMANTLOPAS A világ egyik legnagyobb gyémántját lopták el az ausztráliai Sydneyben. A 95 karátos drágakövet a 17. szá­zadban bányászták Indiában és „Golgonda aranya” néven él a köztudatban. A rendőr­ség szerint a tolvajok nem­igen tudnak túladni zsákmá­nyukon, hiszen a gyémántkő nagyon ismert. Tulajdonosai jutalmat ígértek az 585 ezer dollár értékű drágakő nyom­ravezetőjének. ŰRHAJÓSOK KUBAI KITÜNTETÉSE A Kubai Köztársaság ál­lamtanácsa Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrha­jósoknak a kozmoszkutatás eddigi leghosszabb űrrepülé­sének sikeres teljesítéséért a „Vörös Csillag” és a „Playa Giron” érdemrendet és a Kubai Köztársaság Hőse ki­tüntető címet adományozta. HAJSZA A BALOLDAL ELLEN A salvadori kormányerők szombaton hajszát indítottak a baloldal ellen, miután előző éjszaka félóránként pokolgé­pek robbantak a főváros déli kerületeiben. Az éiszaka fo­lyamán összeszámolt legalább tucatnyi merénylet egyebek közt a kormányzó párt irodá­it, erőműveket és a városból kivezető egyik főutat rongálta meg. A Közép-amerikai Emberi Jogi Bizottság becslése sze­rint a salvadori zavargások­ban legalább hatezren pusz­tultak el az idén. lenség, de most már szinté fokozhatatlan. József a föl­dön kotorászik, üveglombi­kokat rakosgat félre, az egyik eltörik, megpróbálja összeil­leszteni. Belép Mária. A haján a már ismert vörös paróka. — Hát te, édes Józsefem ... hogy állsz? — Nem állok. Mászkálok négykézláb össze-vissza, de nincs sok köszönet benne. — Összetört valami? — Igen. Szinte minden. — Idenézz... Voltam a mamánál, tudod, Algernon miatt, és hoztam egy bőrön­döt. És voltam otthon is, on­nan is hoztam egyet. Alger­non és a mama egész jól ösz- szebarátkoztak. — Köszönöm. De mi az a vacak a fejeden? — Paróka. Vörös paróka. Hogy nehezebben ismerjenek fel. — Még csak az hiányzik... (Folytatás az 1. oldalról) európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia össze­hívásával kapcsolatos kérdé­seket. A kiadott közlemény szerint a külgyminiszterek többek között egyhangúlag meg­állapították: az európai és a világpolitika legutóbbi esemé­nyei alátámasztják, hogy a politikai tanácskozó testület 1980. május 15-i varsói nyi­latkozata megalapozott és helyes értékelést adott a nem­zetközi helyzetről és még időszerűbbé teszik a nyilat­kozatban megfogalmazott ja­vaslatokat a nemzetközi fe­szültség csökkentésére. A miniszterek államaik ne­vében aggodalmukat fejezték ki, hogy az imperialista erő­politika további aktivizálódá­sa, a konfrontáció és a hege- mónizmus, az államok füg­getlenségének és szuvereni­tásának megsértése, a bel- ügyekbe való beavatkozás, a nemzetközi problémák rende­zetlensége és az új konflik­tusok keletkezése következté­ben fennmaradt a nemzetközi feszültség. Hangsúlyozták azokat a veszélyeket, ame­lyeket a fegyverkezési ver­seny újabb felerősödése Euró­pában és a világon, a katonai fölényre való törekvés, a bé­két fenyegető katonapoliti­kai doktrínák és koncepciók hordoznak magukban. A miniszterek ugyanakkor megállapították, hogy mind több állam, a társadalom szé­les rétegei, a demokratikus erők, a világ népei határo­zottan fellépnek a nemzetkö­zi feszültség ellen, az enyhü­lésért és a béke erősítéséért, a népek jogának tiszteletben tartásáért, hogy maguk dönt­senek saját sorsukról. Az ülés résztvevői meg­erősítették, hogy államaik határozottan törekszenek a fegyverkezési verseny meg­szüntetésére, az enyhülés ki- terjesztésére a világ vala­mennyi térségére, a minden állam függetlenségének, szu­verenitásának és területi ép­ségének tiszteletben tartására irányuló politika folytatására, az erő alkalmazásának, vagy az erővel való fenyegetésnek a kizárására, a belügyekbe való be nem avatkozásra, az államok közötti kapcsolatok azon elvei szigorú betartásá­ra, amelyeket az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmánya tartal­maz. Az ülés résztvevői úgy vé­lik, hogy a mostani bonyolult nemzetközi helyzetben növek­szik az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői november 11-én kezdődő — És a repülőjegyek ... — Megvannak. Megvan mind a kettő, ott vannak a kabátzsebemben. Segítesz? — Hát persze. Eszeveszett tempóban cso­magolnak, Mária megkérde­zi: — Mennyi van még az in­dulásig? — Egy órával korábban kint kell lennünk a repülő­téren. Délben indul a gép. Most van tíz óra. — Már el is múlt. Sies­sünk, édes Józsefem... — Siessünk. Amit tud, még gyorsan be­dobál a bőröndjébe. Ami ma­rad, az egy romhalom, egy elhagyott csatatér. József kö­rülnéz, sóhajt, majd Máriá­nak férfiasán csak ennyit mond: — Mehetünk. * A már látott és ismert komputer belseje. Ugyanaz az ibolyaszínű, steril fény, ugyanaz a berregésre emlé­keztető folyamatos hang. Az ismeretlen férfi egy vetítővá­szon előtt ül, a képen Jones agyának képei láthatók: fel­villan a vásznon Charlie, Li­lian, Dan, Foxman, a delfi­nek, az egyik képen egy kis­fiú telefonál, vagy próbál telefonálni. A kisfiú dühösen lecsapja a kagylót, szétszedi a berendezést, a fülhallgató­részbe egy női arcot ábrázoló fényképet szerel be, majd újra tárcsáz, azt mondja: (Folytatjuk) madridi találkozójának je­lentősége. Amellett foglalnak állást, hogy a madridi találkozóval megnyíló lehetőségeket fel­használják az európai hely­zet alakulása fő irányzatá­nak, az enyhülési politikának az alátámasztására, és hogy a találkozón állapodjanak meg az európai kontinens biztonságát és az együttmű­ködés erősítésének valameny- nyi fő irányát érintő további gyakorlati lépésekben. Az ülésen képviselt álla­mok ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy a madridi talál­kozó sikere az összes részt­vevő politikai akaratától függ. A jelenlegi körülmények kö­zött a katonai feszültség csök­kentésének döntő jelentősége van abban, hogy az államközi kapcsolatok a béke és az eny­hülés irányában fejlődjenek. A tanácskozás résztvevői úgy vélik, hogy a madridi talál­kozón kellő figyelmet kell fordítani az európai bizton­ság katonai kérdéseire és olyan konkrét intézkedések­nek a megvizsgálására, ame­lyek — a záróokmány rendel­kezéseinek megfelelően — megvalósíthatóak. Az ülésen képviselt államok megerősítik, hogy a konfe­rencia szakaszonkénti le­bonyolítása mellett foglalnak állást, tehát amellett, hogy a konferenciát az egyik szakasz­tól a másikig a folytonosság jellemezze. Az első szakasz­ban a konferencia munkáját a bizalomerősítő intézkedések kibővítésére kellene össz­pontosítani, úgy, hogy a to­vábbiakban a konferencia hozzákezdhesen az európai katonai szembeállás szintjé­nek és koncentráltságának csökkentését szolgáló intézke­dések egyeztetéséhez, beleért­ve a katonai tevékenység kor­látozását, a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését is. A konferencia feladatairól számos más ország álláspont­jában többé-kevésbé azonos elemek körvonalazódnak. A miniszterek újból kije­lentették : országaik támo­gatják azt a javaslatot, hogy az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia színhelye Varsó legyen. Az ülés résztvevői megerő­sítették államaik szándékát, hogy a madridi találkozón a záróokmány valamenyi feje­zetében hozzájárulnak a meg­állapodások eléréséhez. Az ülés résztvevői kívána­tosnak tartják, hogy a madri­di találkozón a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a kapcsolatépítés területén is lépjenek előre a helsinki meg­állapodások megvalósításá­ban — azon elvi alapon, ame­lyet a záróokmány, mint egy­séges egész, meghatározott. A Varsói Szerződés tagálla­mai — a nukleáris háború veszélyének elhárítása és az európai népek békés életé­nek biztosítása érdekében — támogatják a Szovjetunió ja­vaslatát az európai közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verekkel és egyidejűleg, azok­kal szerves kapcsolatban, az előretolt bázisú amerikai nukleáris eszközökkel foglal­kozó tárgyalásokra. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon résztvevő szocialista államok 1980. július 10-i javaslataik­kal újabb nagy lépéseket tet­tek a nyugati országok állás­pontjának irányában. Ilyen körülmények között annak érdekében, hogy a bécsi tár­gyalásokon előrehaladás tör­ténjen a kölcsönösen elfogad­ható megállapodások felé, szükséges, hogy a tárgyaláso­kon részt vevő nyugati or­szágok is tanúsítsanak poli­tikai akaratot a vizsgált kér­dések megoldására. A külügyminiszteri bizott­ság ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés légkörében zajlott le. A Varsói Szerződés külügy­miniszteri bizottságának ülé­sén részt vett külügyminisz­terek hétfőn délután, illetve este hazautaztak. Hazaindult Varsóból a Púja Frigyes kül­ügyminiszter vezette magyar küldöttség is. flz MTI dolgozóinak kitüntetése ponti Bizottság üdvözletét és szovjet sajtóügynökség ne- Kádár Jánosnak, az MSZMP vében gratulált az MTI dol- Központi Bizottsága első gozóinak. Többen kaptak Ki­titkárának jókívánságait, váló munkáért kitüntetést, majd kitüntetéseket nyújtott illetve vezérigazgatói dicsé- át rő oklevelet. Abadan közelében iraki katona figyeli a harcot a Khorrams- har—Abadan országúton, a Karun folyó átkelőhelyén. (Ke- let-Magyarország telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom