Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. Oktober 19. MÚZEUMI SÉTÁK Szoborpark, tájház Vaján Az ország egyetlen községében sincs annyi kuruc kort idéző emlékmű, mint Vaján. A kuruc szabadságharcra emlékeztető műalkotásokat korábban is helyeztek el a várkastély környékén. Az első emléktábla 1896-ban éppen az épület falába került szövegével tanúsítja: a nagyságos fejedelem itt tanácskozott, a császári megbízottal. Pálffy János tábornokkal a békekötés lehetőségeiről. 1906-ban hazakerültek a Lengyelországban elhalt Vay Ádám, a fejedelem udvari marsalljá- nak hamvai. Vaja templomkertjében temették eL A sírbolt fölé a síremléket Holló Barnabás készítette. Az obe- liszk nyugati oldalán Vay Ádám bronz mellképe látható, az oszlop tetejét turulmadár díszíti. A síremlék északi oldalán a Vay család nemesi címerét vésték be. Az obeli szk szövege „az igaz hűség örök mintaképének”, Vay Adómnak legfontosabb életrajzi adatait tartalmazza. 1961-ben a restaurált várkastély falába helyezték el azt a kőtáblót, amelyről a látogatók megtudhatják, hogy II. Rákóczi Ferenc, a magyar szabadságharc vezérlő fejedelme 1703. július 19-én és 1711. január 31-én ebben az épületben fontos tárgyalásokat folytatott a haza sorsáról. A vajai tájház Vaja. 1975-ben o Thököly- emlékünnepség során leplezték le a művelődési ház kertjében Martsa István Kuruc talpasok című kétfigurás bronzszobrát. A kuruc kor hőseiről mintázott alkotások adták tehát az ötletet: létesítsenek a Vay Ádám Múzeukancellária-vezetőj éneik bronz mellszobra pedig Cs. Kovács László alkotása. Szintén országos ünnepség részeként került 6or 1979. október 4-én Bercsényi Miklós, a Rákóczi-szabadságharc fő- generálisa és fia Bercsényi László, a Rákóczi-szabadság- harc kapitánya, Franciaország marsallja emlékére állíA fonás-szövés eszközei a tájházban 1969-ben, Vay Ádám halálának 250. évfordulóján a múzeum parkjában két kőportrét állítottak fel: Kovács Ferenc szobrászművész Rákóczi- szobrát és Marton László Vay Ádám kőbe faragott portréját. Néhány évvel később újabb szoborral gyarapodott mot körülölelő szoborparkot. Első szobrait 1978. októBer 1-ón, az országos múzeumi hónap megyei megnyitóján leplezték le. Thököly Imre „ikurudkirály” portrészobrát Antal Károly készítette, Ráday Pál, Rákóczi Ferenc Vaja egyetlen népi műemléki lakóháza is október 12-től várja vendégeit. A Damjanich utcai ház külső megjelenésével is rabul ejti a Vajával ismerkedő tekintetet. Mindkét végén kontyolt nádfedelével, faragott tetőnyársaival, nagyméretű téglából rakott ívesen záródó kéményével a múlt megjelenítője. Az újrameszelt szobákat a téli állapotnak megfelelően bútorozták be. A nagy szobában az úgynevezett „nagy házban” hagyományos paraszti bútorzat található: középen asztal székekkel, két oldalon bevetett ágyak, komód, a sarokban. kemence. A pitvarban a főzésnél használatos edényeket, konyhai felszereléseket vehetik szem ügyre a belépők. A berendezések a Vay Ádám Múzeum és a Sóstói Múzeumfalu gyűjteményeiből kerültek ki. A szobákba látogatók Xnűködés közben láthatják a szövés-fonás néprajzi tárgyi emlékeit is. A ház két „lakója” sző, fon, készít tájjellegű mintákkal díszített törülközőkendőket, kisebb törlőkendőket, abroszokat. A látogatók a tájház megtekintése után vásárolhatnak belőlük. tott dombormű leleplezésére, amelyet Rátonyi József szobrászművész készített. Az idei múzeumi hónapban két újabb szoborral bővült a galéria. Október 12-én avatták fel Bakos Ildikó szobrász Zrínyi Ilonáról, a hőslelkű asszonyról és Nagy Géza Béri Balogh Ádám kuruc brigadérosxól készített szobrát. A következő években még újabb alkotások találnak otthonra a várkastély történelmi levegőjű parkjában. Már készül Esze Tamás és Vak Bottyán szobra. Utolsóként pedig Rákóczi lovasszobrát és a fejedelem seregébe állt vajaiak nevét őrző emlékoszlopot leplezik le. Jövőre folytatja a Sóstói Múzeumfalu építőbrigódja a porta rendbetételét. Befejezik az istálló javítását, az udvaron felépítenek egy disznóólát, elkészítik az utcai kerítést. Utána is gondját viselik a tájháznak, hogy falai között sokáig fennmaradjanak népi kultúránk emlékei. Zrínyi Ilona mellszobra Béri Balogh Ádám (Jávor L. felv.) Reszler Gábor Hagyományápolás: hazafias nevelés Nyomtatott emlékezet A szőkébb pátria tájainak, történetének és az ott élő ember tevékenységének ismerete a mai ember számára éppoly kívánnivaló, mint nemzete sorsfordulóinak, kora társadalmának mélyebb megismerése. A szülőföld, a haza szeretetének hatásfokát munkánk, magatartásunk, valamint az ifjúság neveltségi szintje mutatja. Pátriánk múltjának, jelenének az ifjúsággal való megismertetésében és megszerettetésében sok még a tennivalónk. A szocialista hazafiságra nevelésben fontos szerepet kapnak a haladó történelmi hagyományok és a kor társadalmi-gazdasági valóságának bemutatása. A hazafáság jegyeinek meghatározásában a társadalmi tartalomból kiindulva keressük az összetevőket: vonatkozik ez a szőkébb haza szeretetére is. Honnan erednek hiányosságaink? A kollektív (élő) emlékezet az ifjúság nevelésében egyre inkább perifériára szorul. A mai ötven-hetven évesek jól emlékeznek a fel- szabadulás előtti évekre, eseményekre. Szüleiktől és másoktól hallottak alapján még a századfordulóról és a múlt század utolsó évtizedeiről is vannak információik. Konkrét élményeiket azonban már nem, vagy csak 'hiányosan, csorbítva adják át a ma ifjúságának. A mai ifjúság is kevés hajlandóságot mutat a „bezzeg az én időmben” meghallgatására Az ismeretek és tapasztalatok generációk közötti élőszóban történő áramlását semmi más nem helyettesítheti, nem pótolhatja. A technika fejlettségének eredményeként nyomtatásban sok mindent megőrziink, de közel sem őrzőnk meg minden hasznosat. Ráadásul nemcsak az ismeretek átadása, hanem az érzelmi nevelés is fon Jós számunkra. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy szabolcsi falunak száz — több száz földrajzi neve, dűlőneve van. Az ott élők emlékezetében még élnek ezek a nevek, mert az őrző nemzedék él. De mi lesz később? A neveket a kihalás veszélye fenyegeti. Az ifjúságnak való átadás már nem történik meg, vagy alig történik meg, s a nevek — használat híján — a közösséget alkotó egyének tudatában halványodnak. S ha gondolná bárki, hogy miért baj ez, annak csak azt mondhatjuk: ezek a nevek a múlt eseményeiről, a táj változásairól stb. árulkodnak. 1607-ben Szabolcs megye megparancsolta a községeknek, hogy az elszaporodott tol- vajlások, garázdaság, gyújtogatás és egyéb gaztettek miatt, minden település határában akasztófát állítsanak fel. így természetes, hogy a megyében sok Akasztóhegy nevű táj- rész van. A nevekben megjelenik előttünk a táj, a település, a település múltja. A nevek gyűjtése és az ifjúság tudatában való megőrzése lényeges része a hagyományápolásnak, a múlt feltárásának, a jelen megismerésének. Az oktatás dokumentumai (tantervek, tankönyvek, tanmenetek) adnak lehetőséget —ha keveset is! — a szőkébb haza jelenének és múltjának tanulmányozásárai megismerésére is! A Megyei Levéltár honismereti táborozásai, továbbképzései, kiadványai bizonyítják, hogy szép számmal vannak oktatási intézmények, ahol sok formában ismerkednék a fiatalok a szőkébb táj, a pátria történetével. Igaz, mindez inkább tanítási órán kívül történik, s csak a tanulóifjúság egy része érintett a dologban. Számtalan kiadvány jelent meg az évek során, amelyek a megye múltjának, jelenének egy-egy szeletét mutatják be. Az ifjúság érzelmi nevelése szempontjából négy kiadványt említek meg. A Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv első kötete 1970-ben jelent meg. A kötet igyekezett minden történelmi időszakot bemutatni. A Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyvnek eddig két kötete látott napvilágot. A természeti, gazdasági, településföldrajzi és néprajzi cikkek egy dinamikusan fejlődő, szüntelenül változó megye múltbeli képét, jelenét, s hellyel-közzel a jövőjét is vázolják. 1972-es kiadású a Szabolcs-Szatmár megye történetietimológiai helységnévtára című kiadvány. Abban minden település szeretjei, amely a megye területén az Árpád-kortól napjainkig felbukkant Mező András A baktalórántházi járás földrajzi nevei című könyve az egykori baktalórántházi járás falvainak földrajzinóv- anyagát gyűjtötte össze és adta közre. Szaporíthatnánk még a kiadványok sorát például a Nyíregyházi Kiskönyvtár sorozat dolgozataival, vagy a Tanárképző Főiskola Közleményeivel De úgy hisszük, a felsoroltak is mutatják: jelentős eredmények vannak a megye múltjának és jelenének feldolgozásában. Nem vallunk szégyent a megyék sorában. Nem valósult meg viszont a megye földrajzi neveinek gyűjteményes kiadása. A múlt eseményeinek feltárásában, a megye tájrészeinek bemutatásában elért megyei kiadású eredmények a jelenleginél nagyobb lehetőséget biztosítanak a szőkébb pátria megismerésére és megszerettetésére az iskolai oktató-nevelő munkában is. A lehetőségekkel való élés minden pedagógus, minden népművelő kötelessége. Az új iskolai dokumentumok megjelenése és bevezetése idején aktuális a kérdés felvetése, ilyen jellegű feladataink szem előtt tartása. A hazának része a szőkébb szülőföld is. A szőkébb pátria ismerete és szeretető is fontos erőforrás szocialista társadalmunk építésében. Minden közvetítő kötelessége azzal lelkiismeretesen törődni. Tóth László ' MUNKÁCSI MIKLÓS: Monológ Nem fogja elhinni, amit most mondok, de ebben a helyiségben, ezen az estén én vagyok az egyetlen ember, aki nem vezet félre senkit!... Ugye, csodálkozik? Akarja, hogy bővebben kifejtsem? ... Nos, nem lep meg az érdeklődése. Az első perctől fogva láttam, hogy tapasztalt és mélyen gondolkodó ember, akiből nem hiányzik az a humor és bátorság, hogy olykor felülvizsgálja az ismereteit, illetve egyszerűen: befogadjon. Miből láttam? Természetesen a tekintetéből. És higgye meg, nagy adomány ez bizonyos koron túl!... Hogy öregnek tartanám? Ó, nem. Csak egyszerűen túl van azon, amikorra végképp hozzáformálódunk ahhoz az életszerephez, amely nélkül már nem tudnánk biztonsággal mozogni. Mire gondolok? Nos, talán éppen a méltóságra, ami tetteink elvi megalapozottságából fakad. És ez, bizony, sokunkat jóvátehetetlenül késszé tesz, uram! De, ha megbocsát egy percre: szót kell váltanom valakivel !... ... Már itt is vagyok. Tehát, mire alapozom állításomat — erre kíváncsi? Nézze például azt a csöndes fiatal házaspárt. Amint látja, egymással sem beszélnek. Némán, elegánsan hallgatnak, derűs fölénnyel figyelik a többieket, és ebben az a félrevezetés uram, hogy — félnek! Mindenekelőtt attól félnek, hogy valaki netán észreveszi rajtuk azt a halálos és kétségbeejtő unalmat, amit egymás társasága jelent számukra. Fél évvel ezelőtt, sokéves ismeretség után házasodtak össze, majd a bolgár tengerparton töltötték nászútjukat, amelynek során bebizonyosodott, hogy soha, de soha semmiféle örömük egymásban nem lesz. Csakhogy a házasságot a négy szülő szorgalmazta, és a lány apja, aki művezető és amolyan „ezermester” is, szobát rendezett be nekik a házában, és ebből a szobából nem hiányzik sem a bárszekrény, sem a vasból készült könyv- állvány, sem a Videoton tévékészülék. A másik oka, hogy félnek, a gépkocsi. Tudniillik, mivel gyűjtenek rá, pontosan ki van számítva, hogy napjában hány forintot és hány fillért költhetnek el. s az a nyomasztó érzés ül rajtuk, hogy ezt most valaki észreveheti a viselkedésükön. Honnan tudom mindezt, ugye? Természetesen a tekintetükből, uram, azaz főként onnan, de ha megengedi erre később térek rá. Vegye szemügyre inkább azt a beszélgető csoportot az ablaknál! öten vannak: három nő, két férfi. Nem olyannak tűnnek, mint akik most éppen becsapják és kijátsszák egymást; igaz? Pedig, bizony, ez történik — kacagás ide, felhőtlen csevegés oda. Elmondom, miért. Az egyik férfi, a szőke, harminc körüli, kopaszodó, titokban viszonyt folytat a tőle balra ülő tizennyolc körüli lánnyal, aki — az unokahúga! Mármost a felesége, a tőle jobbra ülő vörösesszőke nő, mint látja, féktelen jókedvet színlel, hogy elleplezze ambivalens érzéseit, miszerint gyanakvás gyötri a mondott viszonnyal kapcsolatban, másfelől viszont rendkívül erős érzéki hatással van rá férje ismerőse, a tőle jobbra ülő, hatalmas termetű, kiöregedett vi- zilabdázó, aki mellesleg épp élménybeszámolót tart, és most — érthető okokból — különös ihletettséggel pufog- tatja begyakorlott poénjait. S végül: az a vakító szőke asszony, az öreg csatár és a barna kislány között... nos, neki egyikükhöz sincs köze. Azzal csapja be a többieket, hogy feltett szándéka megközelíthetetlen és titokzatos kívülállónak látszani, holott minden gondolatát leköti a göndör csatár, valamint az, hogy jókora friss örökséggel és egy alig észrevehető testi hibával rendelkezik. A póló- zót — ha tudna róla — ez aligha hagyná hidegen. Gyermektartási pert akasztottak KM VA8ÁRNAPI MELLÉKLET
