Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

1980. október 19. KELET-MAGYARORSZAG 3 Beszámoló taggyűlések □ z elmúlt közel egy évtized alatt az éves beszámoló taggyűlések egyre inkább a pártélet szerves ré­szévé váltak. E fórumok szerepének növekedését jelzi, hogy ma már vezetőségek beszámoltatásán és a kö­vetkező évi feladatok meghatározásán túl a pártélet fej­lesztésének és a tagsággal folytatott aktív politikai eszme­cserének kiemelkedő jelentőségű eseményei. Mindezek azt jelentik, hogy az irányító pártszervek és alapszervezeti vezetőségek jó alapról, mintegy tíz év tapasztalatainak birtokában kezdhetik meg felkészülésüket a — KB titkár­sága 1979. szeptember 22-i határozata alapján — a no­vember 15. és december 15-e között megtartandó éves be­számoló taggyűlésekre. Az előző évek gyakorlatától eltérő — korábbi — idő­ponttal is alapvetően azt kívántuk biztosítani, hogy tovább emelkedjék a taggyűlések előkészítésének és lebonyolítá­sának tartalmi színvonala és a párttagság is cselekvő ré­szese legyen ennek a munkának azáltal, hogy az alapszer­vezetek a korábbinál érdemibb módon tudnak foglalkozni egyrészt a párt- és ezen belül szervezeti élet legfontosabb kérdéseivel, másrészt pedig a következő időszak legfonto­sabb feladataival. A beszámoló taggyűlések politikai tartalmát elsősorban az a tevékenység adja, amelyet az alapszervezetek ebben az évben a XII. kongresszus határozatainak a megismer­tetése, értelmezése és végrehajtása érdekében folytattak. Tehát a vezetőségeknek elsősorban arról kell beszámolni- ok, hogy hogyan sikerült a párttagságot és a pártonkívü- lieket a kongresszusi határozatok megvalósításáért mozgó­sítani, illetve jobb munkára serkenteni, és melyek azok a feladatok, amelyeket e cél érdekében a következő időszak­ra meg kívánnak határozni. A pártvezetőségek beszámolója az alapszervezet jelle­gének megfelelően kiemelten foglalkozzék az 1980. évi gaz­dasági munka főbb tapasztalataival. A vezetőségek beszá­molója szóljon az alapszervezeti pártélet napjainkban ak­tuális minden fontos kérdéséről, tükrözze annak gazdagsá­gát és sokszínűségét, de ugyanakkor ne markoljon sokat, ne akarjon a kongresszusokat megelőző — öt év munká­ját összegző — beszámolóhoz hasonló „tételes leltárt” ké­szíteni, csak a leglényegesebb kérdésekről szóljon. Nagyon fontos, hogy a beszámoló valóban a politikai tevékenység értékelése legyen és reálisan tükrözze a kom­munisták munkáját és magatartását, valamint politikai helytállását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy csak akkor éri el célját, ha tárgyilagos kritika és önkritika jellemzi. A beszámoló taggyűlések előkészítésének folyamán — a korábbi évekhez hasonlóan a KB 1977. június 22-i ha­tározatának megfelelően — első lépcsőként kerüljön sor az egyes párttagokkal folytatott személyes beszélgetésekre. Az elmúlt évek tapasztalatai — bennük kongresszusi elő­készületek vitái — ismételten és egyértelműen bizonyítot­ták, hogy a párttagság igényli ezeket a beszélgetéseket. Emiatt rendkívül fontos azok alapos előkészítése és lel­kiismeretes lebonyolítása. A beszélgetések több alapvetően fontos követelménynek kell hogy megfeleljenek. Jelentőségük elsősorban abban van, hogy a pártegység erősítésének nagyon fontos eszközét képezik. Egyben alkal­mat, lehetőséget jelentenek arra, hogy okos szóval, türe­lemmel, esetenként emberséggel kiigazítsák azokat a hely­telen nézeteket, amelyek a pártegység — ezen belül első­sorban a cselekvési egység útjában állnak. Ahhoz, hogy a beszélgetések minden vonatkozásban elérjék céljukat, el­engedhetetlenül szükséges: azok nagyon nyílt, őszinte lég­körben, valóban emberi közelségben kerüljenek lebonyolí­tásra. Érezzék az egyes párttagok, hogy a pártalapszerve- zet aktívan részt kíván vállalni, segíteni akar egyéni gond­jaik, nehézségeik megoldásában. Csak is így érhető el, hogy a párttagok felszabadultan, teljes energiával részt vállaljanak közös társadalmi feladataink végrehajtásában. A személyre szóló felkészülés elengedhetetlen része a beszámoló taggyűlésekre való felkészülésnek, de ugyanígy nagy jelentősége van annak is, hogy pártcsoporton belül is megvitassák a legszűkebb pártkollektíva sajátos gondjait és feladatait. Az elbeszélgetésekre épülve — azok tartal­mát felhasználva, elsősorban a csoport — ezen belül pedig az egyes párttagok magatartásának, tevékenységének az értékelését végezzék. Ennek során vizsgálják az egyes párttagoknál: a kapott megbízatások teljesítését; a köz­életi és társadalmi tevékenységet, ezáltal környezetére gyakorolt hatását; a párt politikája melletti nyílt kiállá­sát; a párt normáinak a betartását és a munkaterületén való helytállását. □ mint ismeretes, 1981-től a pártszervek és pártalap- szervezetek nem készítenek éves gazdaságpolitikai feladataikat magában foglaló cselekvési progra­mot. Szükséges azonban, hogy ezt a termelés területén, il­letve a gazdálkodó egységekben működő alapszervezetek munkaterveikben dolgozzák ki. A munkaterv készítésénél vegyék figyelembe: a beszámoló taggyűlések tapasztalatait; a KB — későbbi — 198Q, decemberi határozatát; az irá­nyító pártszervek év végi állásfoglalásait és a gazdasági egységek 1981. évi tervét. Váradi László, az MSZMP KB PTO munkatársa Zsák, zsák... Export Nagyhalászból Sikeresen dolgozott eddig a Kender-Juta és Politextil Gyár nagyhalászi gyára. Ere­detileg ugyanis kétmillió da­rab zsákot kellett volna ké­szíteniük, azonban az év má­sodik felére, további 1,4 mil­liós rendelés érkezett be hoz­zájuk. Általában a feszítettség jel­lemzi munkájukat, hiszen a soproni szőnyeggyárnak elő­állított 150 tonnányi fonalat is öt hónap alatt készítik, mi­vel a hazai fonal minősége nem volt megfelelő és az im­port alapanyag csak az év második felére futott be. No­vember 30-ig ezzel is készen kell lenniük, hiszen a sopro­ni gyárat is szorítják az ex­portkötelezettségek. Az év eddig eltelt szaka­szában 66 millió forint érté­kű árut vittek a tőkés orszá­gokba, jóval többet, mint az egész évre számított 57 mil­lió forint, és ráadásul a IV. negyedévben további 16 mil­liós értéket szállítanak még el. Legnagyobb vevőik Olasz­ország, Hollandia és Belgium. Á BEÁG olimpiai sztorija Fehér kesztyű, aranyérem — Amikor Bogáti János, az üzemvezetőnk, azt mond­ta: „No fiúk, ezt a munkát fehér kesztyűben kell végez­ni”, azt hittük, hogy viccel — kezdi a beszélgetést a BEAG kisvárdai gyárában Sipos László asztalos. — Hamar kiderült, ez nem vicc, hanem nagyon is ko­moly valóság. Az olimpiára készülő kommentátoraszta­loknak világszintet kell kép­viselni, ezt hamar megértet­tük, — teszi hozzá Király László, aki ugyancsak aszta­los. — Én már a fehér kesztyű előtt leizzadtam — veszi át a szót Bogáti. Amikor kide­rült, hogy alig két év alatt 1400 asztalt kell gyártani, nem is hittem el, hogy lehet­séges. NÉVJEGY A VILÁGPIACON Szó ami szó, a BEAG vál­lalkozása nem volt kockázat- mentes. Rövid idő alatt, vi­lágszintű minőségben, üteme­sen leszállítva, üzembe he­lyezve, működés közben szer­vizt biztosítva kellett garan­tálni, hogy a moszkvai olim­pia idején a rádió- és tévé­közvetítő kommentátorok ki­fogástalanul dolgozhassanak. Az üzlet milliárdos nagyság- rendű volt, s komoly feltéte­lek szabályozták a szállítandó berendezések minőségét, tu­dását. Több mint 17 ezer da­rabból állt a leszállított be­rendezések összessége. Saját kidolgozású, önálló fejlesztés során kialakított rendszere­ket kellett átadni. — Hadd folytassam ott, hogy Királlyal négy és fél hónapot töltöttünk Moszkvá­ban. Szereltünk majd a szer­vizszolgálatnál dolgoztunk. Száznegyvennyolcan voltunk összesen. Tapasztalatból mondhatom: sikert aratott a BEAG. Mind a szovjet szak­emberek, mind a kommen­tátorok dicsérték a terméke­ket, benne a mi általunk ké­szített 1400 kommentátorasz­talt is. Sipos László gondolatát Király László folytatja: — Furcsa, de azt kell mon­dani, a siker fő jele az volt, ihogy az ügyelet alatt nem volt munka.- Mi is minden sporteseményt megnéztünk, jártunk a 26 közvetítő hely­színen. Úgy hiszem, a gyár névjegyét letette a világpia­con. Jó érzés volt BEAG-os- nak lenni Moszkvában. Ami­kor a végén mi is kaptunk emlékérmet, úgy éreztük, ez is egy volt a magyar győzel­mek között. Nyíregyháziak, budapestiek, kisvárdaiak közös sikere volt tehát a kommentátorberende­zés bemutatkozása. Már a szovjet spartakiádon is lát­szott, a kifejlesztett berende­zés kiváló. Lake Piacid is azt mutatta: a bátor kezdemé­nyezés jó termést hoz. A ren­dezett belső élet a BEAG-nál, a termék- és termelési szer­kezetváltoztatás, az ütemes munka, a fiatalítás beváltot­ta a reményeket. A KÖZÖS CSELEKVÉS — A kisvárdai gyárra nagy feladat hárult — mondja Tóth Sándor igazgató. — A fa­ipari munkát kaptuk, lénye­gében azt a keretet kellett készíteni, ami az egész mű­szaki, elektronikus részt ma­gába foglalja. Amikor meg­beszéltük az üzemben, mi is vár ránk, a kezdeti meghök­kenés után jött a lelkesedés. — Negyvenöt asztalosunk van — folytatja Bogáti. A két legidősebb 48 éves, a töb­bi mind fiatal. Bár ami azt illeti, a két „öreg” meghara­gudna, ha hallaná, hogy őket nem sorolom a fiatalok közé. Mi tagadás, nagyon meg kellett magyarázni ne­Igy készültek a két kommentátor számára kényelmes, min­dent tudó asztalok Kisvárdán (archív fotó, Kelet-Magyar- ország) kik, hogy ami most követ­kezik, az még nálunk eddig nem volt. — Ha kezdetben mohog- tunk is amiatt, hogy a mun­ka egészen más, a fegyelem kemény, a követelmény már- már hihetetlen, menetközben rájöttünk, hogy ez nem is rossz — mondja Sipos. — A végső meggyőződés viszont Moszkvában alakult ki bennünk — így Király —, ott jöttünk rá: másként nem is szabad dolgozni, csak úgy, ahogy az olimpiai berende­zés esetében történt. Tervező, műszaki, asztalos, fejlesztő mérnök együttes munkája így hozta létre a kommentátorhelyeket, az el­lenőrzőpontokat, a helyszíni alközpontot, az interjústú­diót, a nemzetközi és felvéte­li zajstúdiót. MARADANDÓ TANULSÁGOK A BEAG Moszkvában és Budapesten értékelte a vég­zett munkát. Támaszkodhat­tak a szovjet fél dicséretére, észrevételére, a külföldi kom­mentátorok, riporterek véle­ményére, a közvetítések köz­ben tapasztaltakra, a műsza­ki megfigyelésekre. Minden­képpen lelkesítő, hogy adás­kiesés a berendezés hibájá­ból nem volt. Kezelési hiba miatt is csak 300 másodperc volt a kiesés. Jól vizsgáztak a berendezések a szabadban, még akkor is, ha a vízben állt a riporter és a készülék. — Ma viszont azt vizsgál­juk, hogy mit adott nekünk, Kisvárdán a kommentátor­asztal. Nem az anyagiakról van szó — magyarázza az igazgató. Van ennél több. Először is kikovácsolódott egy kiváló, minden feladat elvég­zésére alkalmas gárda. Rend­kívüli módon megjavult a munkafegyelem. Ma a világ­szint elérése, tartása minden üzemrészünk célkitűzése. — Ügy vagyunk ezzel — mondja Király László, —, hogy rájöttünk arra: se bel- se külpiacra nem szabad csak a legjobbat gyártani. Amikor elmondtuk moszkvai tapasz­talatainkat, azokban is ez alakult ki, akik talán eddig nem így vélekedtek. Az olimpiai siker után a kisvárdai gyár 40 ezer hang­sugárzó megrendelését telje­síti, szovjet partnernek. De hírlik, hogy több más jelen­tős külföldi érdeklődés is befutott a BEAG-hoz. A kommentátorberendezések üzemelési tapasztalatai érté­kes segítséget nyújtanak a további gyártáshoz, fejlesz­téshez, ami azt jelenti: al­kalom van arra, hogy újabb frontokat törjenek át a BEAG-osok. — Számunkra a legna­gyobb tanulság — mondja Tóth Sándor —, hogy bátran kell vállalkozni. A mai piac­viszonyok közepette a jó mi­nőség, a pontosság átütő si­kert hoz. A BEAG vezetése és munkáskollektívája, benne a kisvárdaiak is, ma képesek ilyen feladat megoldására. Az olimpiai siker kötelez, mai munkánkban éppúgy, mint a jövőben. Fehér kesztyű — arany­érem. Fegyelem és világszín­vonal. Siker és új lendület. Tudás és lelkesedés. Vállal­kozás és siker. Egymás mellé kívánkozó fogalmak. A BE­AG felsőbb osztályba lépett. Bürget Lajos OKTÓBER 16: ajándék a fény, a tavaszt idézgető, ka­bátot gomboltató meleg. Még a verébhad is úgy zsi- vajog, olyan parádés csete­patét rendez, mintha most készülne a szerelmes nyár­ra. Megy a két öregember. Parányi lépéssel előbb az asszony, ő a frissebb, neki könnyebb a járás. — Menjünk a parkon át! — Ej, te... Lucskos az már. Jártunk eleget... Bottal segíti magát az ember, de mondja újra a parkot. Dohog az asszony, veszekszik, kicsit csak, ha­rag nélkül, sok-sok évtized megszokásával, de a szín­háznál a park felé tér. — Most kelt fel az ágy­ból és már legénykedik... — Pihenjünk! — áll meg az ember a padnál. — Hideg az már! Nedves. Ej, te ... — emeli a hang­ját, de, mert az ember már leülni készül, a tele bevá­sárló szatyrából újságot va­rázsol elő. Teregeti. Azon ülnek ketten. Lábuknál a szatyor, a csomagok tetején gyümölcs. Az öreg ember kilop egy szemet. Kóstolja. — Édes! Rosszallón néz az asz- szony, de elfogad egy kínált szemet, és dicséri is. Ülnek. Szemelgetik a sző­lőt, pedig mosatlan az, né­zik a parkot, távolabb szí­nes melegítős gyerekek ját­szanak, akár virágok is le­hetnének. Aztán, hogy sze­gényedik a meglopott szőlő­fürt, mélyebbre kell nyúlni érte. Hogyan is van ez a ta­vaszt idézéssel? Nem eszik tovább a szőlőt, ott pihen a pádon megcsendesülten a két nyolcvan év mintázta kéz. ratóÚTcxaíái fräsä /•*:«. — Éj, te! — mondja az asszony, de nyoma sincs a torzsalkodásnak már e fed­désben. Ülnek. Nem kellenek ne­kik már semmire sem a szavak, arcukat tartják a napnak. Később, mert sokáig ül­dögélni csak hideg már az október vége, látom őket az Omniában. Hosszú, jól fel­gőzölt duplát kér az öreg ember. És süteményt. A ki­választásával hosszan baj­lódik, mert meg kell ter­vezni minden ünnepet. — Te, te vénember te — mondja az asszony, és az asztal alatt dugja a pénz­tárcát, mert ha már így esett ez a nap, akkor úgy illik, hogy a férfi fizes­sen ... Bartha Gábor A» kommenció APÁM, falusi kommenciós kovács volt. A kommenciós munka az ősi hagyományok szerint, a megszámlálhatatla­nul sok ekevas élezését jelen­tette, amit úgy dobtak be korán reggel-késő este a fa­lubeli parasztemberek a ke­rítésen. Apám mindig tudta, melyik kié, mikor jönnek ér­te. ősszel szedtük az ekevas élezéséért járó kommenciót, egy véka búzát, egy kosár szilvát és egy fej szöszt. Targoncával jártuk a fa­lut, perelve a veszettül ugató kutyákkal. Többnyire öreg­asszonyokat találtunk ott­hon. Vagy egyébként is ők voltak a hivatottak arra, hogy kiadják a mesternek já­ró kommenciót. Minden por­ta, minden kamra különös rejtelmeket tartogatott szá­momra. A hombárok olykor nemcsak búzát, gabonát őriz­te! a tavalyi és idei termés­ből, hanem tyúk vagy ga­lambtojást, mézízű körtét. A jobb szívű gazdasszony egy- egy körtével is megtoldotta a járandóságot. Voltak persze fukarok is, akiknek jobban esett, ha ördögi ügyességgel úgy simították le a teli vé­kást, hogy a tetején egy kis mélyedés is maradt. Mások a silány fej szösz közül is ki tudták választani a legsat­nyábbat, amit a mesternek szántak. Gyermekszemmel tanul­mányoztam az embereket, ki mennyire bőkezű, tiszta sza­vú és szándékú és kinek resz­ket a keze, amikor a megdol­gozott munkáért fizetni kell. Apám, csendes szavú, kedé­lyes ember volt, soha nem szólt az ocsuval teli búzáért, a parányi fej szöszért, a hul­lószilváért. Egy-egy anekdo­tát is el-elmondott, amit na­gyon szerettek a falubeliek, mert a ,mesterúr” még a kis­gyermekkel is szót váltott. Büszkeség és szégyen ka­vargóit bennem, amikor apámmal jártuk a falut, ilyenkor ősz táján. Büszke­ség, mert tudtam, hogy apám valósággal művésze a vas­nak, gyönyörű vasalásait még ma is őrzik a fészerek mélyén nyugvó szekerek. A legrúgó- sabb lovat is úgy patkolta meg, hogy egyedül fogta erős kezében a ló patáját. Jó en­gedelmességre bírta a legrú- gósabb katonalovakat is. És szégyelltem is magam, amikor toltuk a targoncát és házról házra jártunk, mintha koldulnánk. Ezért, ha tud­tam, inkább belebújtam a könyveimbe, inkább segéd­kezetem a ráfhúzásnál, már amikor erre szükség volt Ilyenkor — mint jó ötven éve minden ősszel — apám fogta a targoncát és szégyen­kezés nélkül elindult a ta­vasztól őszig végzett munka járandóságáért. Ma már köny- nyű bevallani, a szégyen erő­sebb volt nálam, s akkor is kihúztam magam a kíséret­ből, amikor nagyon is ráér­tem volna. MÉG MA IS ELŐFORDUL, hogy álmomban toljuk a tar­goncát és viaskodunk a ha­ragos kutyákkal. Nemrég a fa­luban járva, ki tudja, milyen viszontagságok után, a kezem­be került a fekete palatábla, amire apám szép, szálkás be­tűivel mindig felírta, kiknél kell kopogtatni a kommen- cióért. Ma már csak az emlé­kek kopogtatnak. Páll Géza Őszi fény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom