Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
1980. október 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 I Közéleti emberek M it tekintsünk napjainkban közéleti cselekvésnek, kiket tarthatunk közéleti embereknek? Nemcsak teoretikus vagy terminológiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdései ezek társadalmi életünknek. Méghozzá olyan kérdések, amelyek aligha tekinthetők egyértelműen tisztázottaknak. A közfelfogás bizonytalanságait, illetve egyoldalúságát jelzik egyes szociológiai felmérések is, melyek tanúsága szerint sokan hajlamosak a közéletet a politika „magas régióival” azonosítani, a mindennapoktól távol eső szféraként felfogni. Ebből eredően közéleti embernek is csak azt tekintik, aki az említett magas régiókban mozog: az országos vagy megyei vezetőt, a központi testületek tagját, a képviselőt. Mások szélesebben húzzák meg a kört, de a közéletiség az ő szemükben is jobbára valamilyen funkcióhoz, tisztséghez kötődik: közéleti ember e szerint a párttitkár, a tanácstag, vagy — újabban immár a szakszervezeti bizalmi. Minden olyan ember közéleti embernek tekinthető, aki — a politikai tudományok szakértő művelőjének szavaival élve — „szűkebb vagy tágabb közösségben hangadó és így befolyásolásra, irányításra képes: nemcsak érdekli az, hogy mi történik körülötte, hanem meggyőzni és móz- gósítani, képviselni és tárgyalni is tud közössége érdekében; nemcsak együtt cselekszik a többiekkel, hanem szervezni tudja e cselekvést, s a cselekvés lehetőségeinek a kereteiért is tud érvelni és tenni valamit”. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a cselekvő közösségek sokaságában mindenütt találhatók közéleti emberek, s a közéleti cselekvésnek jóval tágabb a szférája, mint az úgynevezett „magas politika”, vagy mint akár a politikai-mozgalmi szervezetek és népképviseleti szervek intézményesült működése. A közéletiség mindenekelőtt és legtömegesebben a politikai, társadalmi szervezetekben és mozgalmakban, az érdekképviseleti, népképviseleti szervekben, fórumokon nyilvánul meg, az itteni vitákban, elhatározásokban, kezdeményezésekben, szervező és mozgósító tevékenységben ölt testet. Szervezett keretek és formák nélkül a közélet eleven áramlása kicsapna medréből vagy else- kélyesedne; az egyéni szándékok nem állnának össze közösségi törekvésekké, a tettrekészség nem alakulhatna tevőleges aktivitássá avagy pedig a sokféle egyéni tett nem forrhatna össze a közös cselekvésben. Közéletünk szervezettsége tehát nem valamiféle negatív jelenség, hanem éppenhogy biztosítéka a szocialista demokrácia tartalmi érvényesülésének, más szóval annak, hogy a dolgozó emberek érdemben részt vehessenek a közügyek eldöntésében és intézésében. A lazább keretek között folyó tevékenységi formáknak is lehet és van közéleti jelentősége, tartalma. Hiszen miért ne minősülne közéleti cselekvésnek pl. a szocialista brigád közösségi életének szervezése, fejlesztése? Vagy miért ne lenne közéleti jelentőségű a (termelő-, fogyasztási vagy lakás-) szövetkezet önkormányzati életében való tevőleges és kezdeményező részvétel? Miért ne tartanánk közéleti embernek, aki egy sportegyesület, amatőr művészeti csoport, ifjúsági klub, értelmiségi társulat vagy más hasonló közösségek soraiban tölt be hangadó, mozgósító, irányító szerepet? Avagy netán nem része-e a közéletnek mond juk a szülők iskolai megbeszélése gyermekük osztályközösségének fejlődéséről és gondjairól? Ha mindezt számba vesz- szűk, joggal mondhatjuk, hogy nálunk igazán nem csekély a közéleti emberek száma. Ez a kör a fejlődés során természetesen tovább bővíthető és bővítendő. De legalább ilyen fontos, hogy a közélet cselekvő részeseinek mindegyikében tudatosuljon tevékenységének társadalmi jelentősége, tartalma, hogy pontosan értsék önnön szerepüket, lehetőségeiket. S nem kevésbé lényeges az is, hogy a társadalom kellőképpen építsen erre a széles körű aktivitásra, s a legjobb hatásfokkal hasznosítsa azt. Ha ebből a szempontból átgondoljuk teendőinket, többféle és több irányú szükségletet érzékelhetünk. Egyrészt szükségesnek mutatkozik közéletünk bizonyos mértékű túlszervezettségének megszüntetése, az ebből adódó — Kádár János országgyűlési beszédében is szóvá tette — formális, bürokratikus jelenségek leküzdése. Az üresjáratok, a rutin és megszokás őrizte kiüresedett formák eltüntetésével csak nyerne közéletünk, tartalmasabbá, elevenebbé válna. □ izonyos területeken viszont éppen a szó igazi értelmében vett szervezettség erősítése lenne kívánatos, a munkánk olyan megszervezésével, mely biztosítja a közéleti fórumokon születő elhatározások, kezdeményezések érdemi valóra válását. Ez is tartalmi követelmény, hiszen enélkül a közéleti eszmecserék lényegi magva vész kárba: a közösségek életére gyakorolt valóságos hatásuk. A közéletet a cselekvő emberek sokasága alakítja ki és formálja folytonosan tovább. Az ilyen emberek, s az általuk végrehajtott hasznos tettek számának állandó gya- rajSodása társadalmi fejlődésünknek egyik legfontosabb megnyilvánulási módja, s egyúttal egyik legfőbb hajtóereje. Gy. L. Olasz gépek Nagykállúban A Magyar Posztógyár nagykállói üzemében nyolc darab olasz szövőgépet állítottak munkába. Ezeknek a gépeknek a teljesítménye any- nyl, mint a régebbiekből húsz gépé. Emellett minőségben is jobb anyagot szőnek vele. Riss Ilona két olasz gép kezelője. (Elek Emil felvétele) ALKALOIDA: TELJESÍTIK TERVÜKET Versenyképesnek maradni Milliárdos értékű erőfeszítések Az egészségügyieknek szerte a világon kétségtelenül jó hír: nem volt jelentősebb maláriajárvány az utóbbi években. Ugyancsak nem baj, hogy van annyi fájdalomcsillapító morfinszármazék, hogy mindenüvé jut belőle. Gyógyszerekről beszélve ezek után talán morbidnak tűnik, hogy ami jó az egyiknek, az gondot okoz a másiknak, nevezetesen a gyógyszert előállító vállalatoknak. A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár ugyanis éppen azzal a gonddal küszködik, hogy a két legjobban keresett termékcsaládjánál a kereslet visszaesett, ám ennek ellenére a termelési terveket teljesíteni kell. Dinamikus iparág — Az exportunk aránya változó. Most a gyár kétmilliárdos termeléséből a nagyobbik rész a belföldi ellátást szolgálja — tájékoztat Mándoki István igazgató. — Számításaink szerint az év közben jelentkező termelési és értékesítési gondok ellenére termelési tervünket 104,5 százalékra teljesítjük. A magyar gyógyszeripar kétségkívül nehéz időszakban van. Miután a termelés nagyobbik fele exportra kerül, így a világpiac változásai érzékenyen érintik a gyárakat. Mindez azonban nem jelenti, nem jelentheti, hogy belenyuSe eleje, se vége R eggel. Felkelek, felöltözöm. Elindulok. A megállónál tömeg. Állok. Autóbusz sehol. Megjön. Mindjárt kezdődik. Elkezdődik. Besodornak. Elindulok. Bárcsak mielőbb vége volna! Vége van. Rohanok a gyárba. El fogok késni. Elkésem. Mindjárt kezdődik. — Petrov! Már megint tíz percet késett. Hányszor megmondtam... Bár mielőbb vége volna! Vége van. Dolgozom... Tíz óra. Mindjárt sürgetni kezdenek a velem együttműködő szaktársak. Sürgetnek. Bárcsak 13 óra volna! 13 óra. Rohanok a büfébe. Micsoda tömeg !... Befurakodom a sorba. Állok. Hőség, tolakodás, éhes vagyok. Bárcsak már vége lenne! Vége van. És megint: nem teljesítjük a tervet, nem tartjuk meg a szavunkat. Érzem, dorgálást kapok. Megdorgálnak. Mindjárt kezdődik újra. Kezdődik. Bárcsak mielőbb vége volna! Vége van. Felszedelőzködöm. Indulok. A megállónál tömeg. Állok. Autóbusz sehol. Megjön. Mindjárt kezdődik. Elkezdődik. Besodornak. Elindulok. Bárcsak mielőbb vége volna! Vége. Hazaérek. Ennék valamit. De nincs mit. Meg kell várnom a feleségemet. Fekszem. Várok. Mikor lesz már vége? Csengetés. Szatyrokkal teliaggatva bebotorkál a feleségem. — Megint heverészet, naplopó? Kezdődik! Bárcsak mielőbb vége volna! Vége. Megvacsorázom. Mindjárt kezdődik. Bekapcsolom. Nézem. Micsoda balek! Hát mégis beszedték! Még egyet! Veszítettünk. Nem érdekes. Kikapcsolom. Ideje aludni. Felizgattak, nem tudok aludni. Fekszem, kínlódom. Bárcsak mielőbb vége volna! Vége. Alszom ... Regei, kezdődik!... A. Hurgin (Ford.: Gellért György) godjanak a rosszabb helyzetbe. Igaz, hogy jóval nagyobb erőfeszítések szükségesek, azonban a termelés az utóbbi hónapokban gyorsult, s továbbra is a gyógyszeripar a vegyiparon belül a legdinamikusabban fejlődő iparág. — Az ötéves terv első három évében kiugróan jó eredményt ért el az Alkaloida. Ez az a bázisszemlélet miatt ami a mostani pozícióját rettenetesen rontja — vélekedik Hargitai Ferenc, a Magyar Gyógyszeripari Egyesülés műszaki főosztályvezetője. Kevesebben többet Az Alkaloida ugyanis rugalmasan alkalmazkodott a tőkés piacon a kereslethez, így 1978-ban története legmagasabb exportárbevételét érte el. Az erősödő konkurenciában csak jó minőségű termékkel, pontos szállításokkal és versenyképes árakkal tudnak a piacon eredményesen helytállni. Mindez megkívánja a technológia állandó korszerűsítését, az önköltség csökkentését. Ennek tudható be, hogy kisebb létszámmal képesek nagyobb termelésre, az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték negyedével magasabb a tervezettnél. — Termékszerkezetünk bővítésén belül legjelentősebb a növény védőszer-gyártás fejlesztése — folytatja Mándoki István. Ugyanis a harmadik — legfontosabb —, s egyre nagyobb helyet követelő gyártmány az Alkaloidában a növényvédő szer. Az elhatározott fejlesztés lehetőséget teremt a szocialista export fokozására, így az optimális gyártó kapacitás létrehozására. Várható, hogy a hazai igények is emelkednek, ami ugyancsak a gyártás szorgalmazását erősíti. — A kutatás és fejlesztés igen fontos a gyógyszeriparban — mondja a gyógyszer- ipari egyesülésben Fray Ágoston főosztályvezető-helyettes. — Erre az Alkaloidának — földrajzi fekvése miatt — nincs annyi lehetősége, mint a pesti gyáraknak. Az egyesülés ilyen szempontból is segíti a gyárat. Élenjáró gyártási mód Az élenjáró gyártási eljárások meghonosítását licen- cek vásárlásával is elősegítették Tiszavasváriban. Miután az ellentétéit az export fokozásával kell biztosítani, így a következő években ennek alapján folytatják az új eljárások megvételét. A január elsején életbe lépett szabályzómódosítások azt célozzák, hogy a nyereség nagyobbik részét központosítsák. Ennek érződik a hatása a gyógyszeriparban is. Az ellensúlyozására a takarékos létszámgazdálkodás, a munka termelékenységének emelése az egyik út. Az Alkaloidában a termelőüzemeknél olyan bérezési, prémiumfeltételeket dolgoztak ki, amely az önköltség csökkentését segíti elő. A megtett intézkedések a technológiai és a munkafegyelmet egyaránt erősítik. Az idei eredmények alapozzák meg a következő évek fejlesztési lehetőségeit is. Rövidesen a kormány elé kerül a gyógyszer-, intermedier- és növényvédőszer-gyártás központi fejlesztési programja. Ez hatással van Tiszavasváriban is a termékszerkezet korszerűsítésére. — A következő tervidőszakban két új gyógyszer- alapanyag, 11 új gyógyszerspecialitás, 8 új növényvédő szer gyártásba vételét és forgalomba hozatalát tervezzük — adja az adatokat Mándoki István. — Az új termékek forgalmazása öt év alatt árbevételünket — terveink szerint — három és fél. milliárd forinttal növeli. Keresik az újat Az új keresése állandó feladat az Alkaloidában. A fejlesztések azt eredményezik, hogy a növényvédő szerek a mainál fontosabb helyet foglalnak el a gyár életében. A már jól bevált gyártmányok mellett a fokozatos megújulás teheti versenyképessé továbbra is a vállalatot. Lányi Botond Szója Nagyecsedröl Megkezdték a szója betakarítását megyénk legnagyobb szójaterületével rendelkező gazdaságában, a nagy- ecsedi Rákóczi Termelőszövetkezetben. A szatmári szövetkezet már a múlt évi eredményeivel is meggyőzte a kételkedőket, akik azt állították, hazánkban nem érdemes ezt a melegigényes növényt termeszteni, hiszen csak ráfizetni lehet. Tavaly 100 hektáron termesztették ezt a fehérjékben igen gazdag növényt, s hektáronként húszmázsás átlagot értek el. Az idén 180 hektárra növelték a vetésterületet, s annak ellenére, hogy rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, az eddigi hektáronkénti hozamok elérik a tizennyolc mázsát. TÁRSADALMI MUNKÁBAN IS Túlteljesít a KEMÉV Jelentősen túlteljesítette társadalmi munkavállalásait a tervidőszakban a Kelet-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Az évenként tervezett összeget — a 400 ezer forintot — még mindig nagymértékben túlszárnyalták, s így az eltelt négy év alatt— csak Nyíregyházán — 4 millió 155 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Az ebben az évben szervezett kommunista műszakok bére is jóval meghaladja már a félmillió forintot. A teljesítés mértéke így a tervidőszakban jóval felül lesz a kétszáz százalékon. A HAFE nyíregyházi gyárában a szovjet gomeli kombájn- gyár részére festőberendezéseket gyártanak. Ambrusz Mihály a vegyszer-előkészítő tartályokat minősíti kiszállítás előtt. (Jávor László felvétele)
