Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 2. (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb figyelmet fordítha­tunk a népfrontnak a társa­dalomban betöltött helyére, % mozgalmat övező igényekre, összpontosítva egyben a ránk háruló feladatokra. E témá­val kapcsolatban visszatérő gondolat, hogy a hozott hatá­rozatok végrehajtása, e mun­ka segítése a mi teendőnk. De ez csak az egyik felada­tunk. A másik, hogy az álta­lunk összegyűjtött tapaszta-,' latok alapján részt vegyünk a javaslatok, a programok, tervek kidolgozásában is. — Folytatni kívánjuk azt a munkát, amelynek eredmé­nyeként bizottságaink és ak­tivistáink részt vesznek a törvényalkotásban, bekap­csolódnak a törvényterveze­tek vitájába — mondotta a továbbiakban. — Az elmúlt években elhangzott észrevé­telek, javaslatok a meghozott törvényekben testet is öltöt­tek. Tovább visszük az ál­lampolgári jogok és köteles­ségek szemléletformáló is-' mertetését, s kongresszusi re­ferátumunkban, valamint az azt követő időszakban is so­kat kívánunk foglalkozni a szocialista életmód alakítá­sának kérdéseivel, mozgalmi feladataival. Sarlós István ezt követően a munkastílus, a munkamód­szer továbbfejlesztésének szükségességéről szólt, ki­emelve a közvetlen kapcsola­tok jelentőségét, a munkaidő utáni fórumok összehívásá­nak követelményét. A VII. kongresszus jár majd elöl a példával, hiszen a másfél na­pos munka során szabad szombaton, illetve vasárnap tanácskoznak a küldöttek. A népfront legfelsőbb fórumá­nak előkészítése jegyében egyébként — a kormány ta­nácsi hivatalával egyetértés­ben — az idén a szokottnál korábbi időpontra hívják össze a falugyűléseket — mondotta befejezésül a HNF OT főtitkára. Az előterjesztés elhangzása után Kádár János emelkedett szólásra, és áz MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében kö­szöntötte a tanácskozást. A népfrontkongresszusi felkészülésről szólva hangsú­lyozta, hogy népünk nagyra értékeli eddigi eredményein­ket. Ez nagyon sokféle for­mában kifejezésre jut. Töb­bek között megnyilvánul ab­ban a nagyfokú politikai érettségben is, amellyel köz­véleményünk a nehéz fel­adatokat is megérti, s“kész azok megoldására. Majd alá­húzta: egyaránt szükség van arra, hogy népünk, politikánk nagy eredményeit becsüljük, értékeljük, s arra is, hogy gyengeségeinkről, hibáinkról nyíltan, őszintén szóljunk, hogy azokat ki is javíthassuk. 29. Tehát, és ez a lényeg, az em­beriségnek van kollektív em­lékezete. Ez a kollektív emlé­kezet legpontosabban az er­kölcs, a szép, az igazság fo­galmazásakor érhető tetten. És persze, az Isten fogalmá­nak megalkotásában... A professzor megáll a be­szédben, a delfinek medencé­jét bámulja. József és Mária egymás mellett, kicsit össze­bújva hallgatják Foxmant. A rövid szünetet arra hasz­nálják fel, hogy még köze­lebb bújjanak egymáshoz. — Folytatom... most már mindegy meg kell, hogy ért­sék. Fontos, hogy legalább a fiatalok megértsék ... hiszen róluk van szó. A jövő csak a fiataloké... Szóval, azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lesz a mi földi civilizáci­ónkkal, hogy mi lesz velünk. Számításokat végeztem, éjje­leken át számoltam, és szá­moltattam a komputereket. És végül arra jutottam, hogy a Földet nem azért kell majd elhagynunk, mert kihűl a Nap, nem azért, mert elfogy­nak az energiaforrások, nem azért, hogy valamilyen koz­mikus katasztrófát kikerül­jünk, nem azért, mert meg­tetszik egy másik bolygó, ha­nem azért, mert a Földön, ezen a mi kedves Földünkön elfogy az oxigén és elfogy a tiszta víz. Márpedig levegő és víz nélkül az ember nem tud A Központi Bizottság első titkára az elmúlt napok ese­ményeiről szólva emlékezte­tett rá, hogy a múlt héten az országgyűlés megtárgyalta a kormány programját, megvi­tatta a belsőépítés és a nem­zetközi helyzet fő kérdéseit. A hét elején a Vatikán kül­döttségével folyt jó szellemű tárgyalás, amelyen mindkét fél kifejtette alapállását. A tárgyalást méltatva hozzá­fűzte, hogy amikor az állam és egyház viszonyáról beszé­lünk, valamennyi Magyaror­szágon működő egyház és az állam viszonyára gondolunk. Hétfőn ünnepeltük a fegy­veres erők napját, amely al­kalmat adott arra, hogy kife­jezzük megbecsülésünket az egyenruhában szolgálók iránt, akik nem csekély áldo­zatkészséggel, odaadással, fá­radsággal helytállnak, őrzik szocialista társadalmunk tör­vényes rendjét, határaink sérthetetlenségét, népünk biztonságát és békéjét. ' Kádár János ezután rámu­tatott arra, hogy a mi leg­főbb erőnk a szocialista nem­zeti összefogás és egyetértés, amely — nem könnyű utat bejárva — sok-sok év alatt kibontakozott és ma a társa­dalmi élet minden területén elevenen ható fontos tényező. Bármilyen kérdés megoldá­sáról is legyen szó, erre az erőre lehetett és lehet számí­tani, támaszkodni. Szocialis­ta nemzeti egységünk pártál­lásra, világnézetre, hivatás­ra, nemzetiségi származásra való tekintet nélkül minden alkotásra kész, jó szándékú embert tömörít. Ezt a szo­cialista nemzeti egységet és összefogást a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezeté­sével sok erő kovácsolja, de intézményes letéteményese a Hazafias Népfront. E mozga­lom társadalmunk politikai rendszerének, egyik funda­mentális intézménye. Ennek szellemében és ezzel a fele­lősséggel kell mindenkinek dolgoznia, aki a Hazafias Népfront-mozgalomban bár­mit vállal és tesz. Kádár Já­nos ezt követően a munka­stílusról, a munkamódszerről szólva aláhúzta a kevesebb papírt felemésztő, oldottabb, közvetlenebb népfrontmoz­galmi teévkenység jelentősé­gét. A Központi Bizottság első titkára befejezésül üdvözölte a Hazafias Népfront VII. kongresszusának összehívá­sát. Hangsúlyozta: a tanács­kozás előkészítésével, a tö­megeket megmozgató ren­dezvényekkel, s a belpoliti­kai élet kiemelkedő esemé­nyét jelentő kongresszusi munkával tovább erősödik a népfrontmozgalom, növek­szik befolyása, ami egyben népünk szocialista nemzeti egységének további erősíté­sét is jelenti. A Hazafias Népfront, amely nehéz törté­nelmi korszakban született, rendeltetésének megfelelve, minden erejét népünk ja­váért, békésebb, szebb éle­téért és egy biztonságosabb világért mozgósítja. Befeje­zésül a hivatás eredményes betöltéséhez kívánt sok si­kert a szocialista építésért a jövőben is tenni kész nép­frontaktivistáknak. A HNF OT ülésén az elő­terjesztéshez hozzászólt még Pesta László, a népfront budapesti bizottságának alel- nöke, Szabó János, a HNF Zala megyei Bizottságának titkára és Rácz Gyöngyi ag­rármérnök, az OT tagja. Az észrevételeket Sarlós István összegezte: Ezt követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határozatot hozott a VII. kongresszus időpontjára, majd arra, hogy a helyi és a területi népfrontbizottságo­kat 1980. október 15. és 1981. január 30-a között kell újjá­választani. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megrendezendő' kongresszu­son mintegy ezer küldött vesz majd részt. Az orszá­gos tanács elfogadta a VII. népfrontkongresszus napi­rendjét. Az ülés Kállai Gyula elnöki zárszavával ért véget. Fogadás a kínai nemzeti ünnep alkalmából Feng Yujiu, a Kínai Nép- köztársaság budapesti nagy­követe szerdán fogadást adott hazája nemzeti ünnepe alkal­mából a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Ke­serű Jánosné könnyűipari mi­niszter, Házi Vencel külügy­miniszter-helyettes, valamint gazdasági, társadalmi és kul­turális életünk több más kép­viselője. Jelen volt a diplo­máciai képviseletek számos vezetője és tagja is. élni. Sőt, azt hiszem, az álta­lunk ismert állatok és növé­nyek se képesek levegő és víz nélkül élni. — Bocsásson meg, profesz- szor úr... de minden állam a nemzeti jövedelmének tíz százalékát köteles környezet- védelemre fordítani, és ebből az összegből tíz százalékot köteles nemzetközi környe­zetvédelmi szövetségünkhöz benyújtani. — Igen, igen... de kevés, és késő. Már késő... Olyan folyamat ez, amelyet már nem lehet megállítani. A víz még aránylag tiszta... a vi­zet, mint az élet legalkalma­sabb közegét, állandóan tisz­títják bizonyos mikroorganiz­musok ... a víz körforgása a természetben is egyféle tisz­tulási folyamat... de a leve­gőt nem tisztítja senki és semmi. Csak a falevelek... de rohamosan fogy a föld fe­lületén a zöld terület, mintha az emberiség elhatározta vol­na, hogy megfullasztja önma­gát. A felfokozott oxigénfo­gyasztás tudja, mit jelent? Felfokozott oxigénfogyasz­tást. Romlik a levegő, úgy romlik, hogy egyezer eszten­dővel ezelőtt élt parasztem­ber megfulladna városaink­ban ... csak csodálatos alkal­mazkodóképességünknek kö­szönhető, hogy ebből az alig használható levegőből a tü­dőnk, a bőrünk mégis képes némi oxigént kinyerni, előál­lítani. Csoda, egyszerűen cso­da, hogy még mindig léleg- zünk, hogy képesek vagyunk ebből a levegőből lélegezni. — Bocsásson meg, profesz­MUNKATÁRSUNK AZ ÖBÖLBEN (3.) flz imám sírja Iszlám város — így mond­ják az itteniek, ha Kerbalá- ról esik szó. Alig 100 kilomé­ternyire Bagdadtól, az Eufrá- tesz mentén vagyunk, igazi szent helyen. Az utcákon hi­hetetlen nagy a forgalom. Autó és autóbusz áradat min­denfelé, s a hatalmas parko­lóhelyen, a nagymecset mel­lett az egész arab világot jel­képező rendszámparádé. Irán­tól Marokkóig, Abu Dhabitól Líbiáig képviselve van min­denki, aki az iszlám síita ágát vallja. sah uralkodása idején, itt, a síiták között készült későbbi terveire. Az iraki politikai vezetés nem vallási alapon áll. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ország hivatalos val­lása nem élvezi azt a kivéte­les hatalmi helyzetet, mint mondjuk Iránban. Egy baloldalinak mondha­tó iraki ezt úgy magyarázza, hogy számukra nagyon fon­tos az iszlám, ők tisztességes síiták, de jelenüket és jövő­jüket lényegesen racionáli­sabb és praktikusabb gazda­hosszú évszázadok óta árad­nak ide az ajándékok — Iránból. Milliós értékek hal­mozódtak fel a síita vallási központ épületeiben, kincstá­raiban, a mecsetekben. Az iráni polgári és progresszív erők sohasem titkolt gyanak­vással figyelték ezt, s a val­lási mezben jelentkező be­hatolásról beszéltek. Okok, okozatok Ha a mai viszonyokat néz­zük, akkor a háborúskodás számos okát fedhetjük fel. Szerepel ezek között évszá­zados határvita; mindenkép­pen nagyon előkelő helyet kap a kőolaj; a Shatt al Arab Mezítláb a sírnál A főimám és a katonai kor­mányzó kísér be a szent hely­re. Cipőnket gondosan lehúz­zuk, ide csak így engednek be. Nem mozlim csak ritkán kap “bebocsátást. Nem csoda, hiszen ebben az épületben nem kisebb személy sírja ta­lálható, mint Husszein Alié. A Próféta veje volt ő, aki szent háborút viselt a hatal­mi harcok ideién, s a szun- nát magvarázókkal szemben létrehozója volt a síita ág­nak. Fanatikus zarándokok kö­zött lépdelek a márványpad­lón. A hőség rekkenő. s az ódon környezetben ellentét­ként. modern villanyventillá­torok kavarják a meleget. Imakővel a felükön, egyene­sen ülők recitálják a Koránt, járják körül mások a sírt, és csókolják annak ezüstrá­csait. — Nézzen körül — mond­ják kísérőim —, mindenfelé márvány, a huszonhét méte­res kupola tetején aranyle­mezek, a falakon emailbera- kás. Ez az iszlám művészet egyik csúcspontja! És mind­ez igaz. Pompa és ragyogás, s a zarándokhely kis termei­ben hasonló gazdagság. Fel­becsülhetetlen értékű ajándé­kok a szent helynek, a világ minden részéből. Politikai központ? A kerbalai főimám, a zarándokhely előtt. (A szerző felvé­tele) A siiták kemény vallási, s mint Iránban látjuk, hasonló politikai vonalat képviselnek, immáron hagyományszerűen. Kerbala is központi helyet foglal el, nemcsak az iraki, de általában a siitizmus val­lási rendszerében. Ami itt el­hangzik. lehet vallási, de le­het politikai érvényű is. Nem véletlen, Khomeini ajatollah is erre a vidékre menekült a sági és politikai elvekre ala­pozzák. Ma visszagondolva erre, önkéntelenül merül fel a kérdés: vajon itt találha- tó-e a két ország hadakozása mögötti okok egyike? A fa­natikus Khomeini kiszámít­hatatlan lépései mögött mennyire meghatározó a síi­ta forradalom kiszélesítésé­nek szándéka? Kerbalában elmondták: szór úr ... én kezdek álmos lenni... és azt hittem, hogy a delfinekről lesz szó ... iga­zán az hittem. — Jönnek delfinek, Mária, mindjárt jönnek. Csak na­gyon nehéz, nagyon nehéz kimondani, a csupasz, mezte­len végeredményt. Ugyan­olyan nehéz, mint megmon­dani valakinek, hogy meghalt valakije, akit nagyon szere­tett. Nehéz, nagyon nehéz. Szóval... a delfinek. Nézzék meg a delfineket! Hasonlíta­nak ránk valamiben? Nem. Nincs kezük és nincs lábuk. És mégis, szeretnek minket, és mi is szeretjük őket. Mi­ért? — Igaz. Miért? — Mert a delfinek kollek­tív emlékezete őriz valami emberrel kapcsolatos elemet, és mert az ember kollektív emlékezete őriz valami del­finnel kapcsolatos elemet. Arról van szó, hogy ismerjük egymást, úgy, mintha testvé­rek lennénk. Persze, az em­beriség kollektív tudata so­hasem akadályozta meg az egyes embert abban, hogy ne öldösse a delfineket... ahogy az ember öldöste az embere­ket is, ha ez volt az érde­ke... ettől még őrizhette a kollektív tudat a testvériség eszméjét... — Professzor úr, azt akar­ja mondani, hogy a delfin és az ember testvérek? — Má­ria újra éber, újra figyel. Szinte testi izgalom vesz raj­ta erőt, ha a delfinekről be­szél, vagy ha a delfinekről beszél valaki. — Nem. Én ilyet nem aka­rok mondani. Inkább egy hi­potézist szeretnék kifejteni. — Várjuk, professzor úr. Kíváncsian várjuk. — Ezt Jó­zsef mondja. — Az a rögeszmém, fino­mabban: a hipotézisem, hogy a delfinek egy földön kívüli civilizáció leszármazottai. Olyan civilizáció leszárma­zottai, mint amilyen mond­juk 100—200 év múlva a föl­di civilizációnk lesz. — Nem értem. — Én se — mondja Mária. — Tudom. Megpróbálom elmagyarázni. — Foxman új­ra szünetet tart, most is a delfineket nézi. — El tudják képzelni a Földet abban az állapotban, amilyenné 200 év múlva tesszük? Már most is nehéz élni rajta. Olyan, mint egy szemétdomb. De egyelőre inkább csak a csúnyaságát szidjuk, s nem vesszük eszünkbe, hogy mekkora ve­szélyben vagyunk. Gondolják meg: lassan a fejlettebb, vagy inkább így mondanám: a túl- fejlett országokban elfogy a humusz, a termőtalaj. Ami van, az kell a kultúrnövé­nyeknek: és fogy, csak fogy az erdő. De ha az erdő elfogy, akkor elfogy az élet a Földön. (Folytatjuk) folyója és az Öböl, mindkét hadviselő kijárata a tenger felé. De vajon más nem hú­zódhat meg a hadi okok mö­gött egy vallási motívum is, ami a különösen furcsa for­dulatokban gazdag iráni ese-- mények után az egész iszlám világot befolyásolja? Kérdések, megint csak kér­dések. Milyen messze eljut­hatnánk még. Kutatni lehet­ne külső érdekeket is, hiszen itt nem egyszerűen két or­szág, hanem két olajtermelő nagyhatalomról van szó. Fel­borítja-e ez az OPEC rend­jét? Mire kényszerülnek a nagy tőkés és fejlődő olajfo­gyasztók? Nyersanyagár­emelkedés következik újra? Vagy éppen hiány, fontos szférákban? Bővül-e az arab országok beavatkozása, ellen­vagy rokonszenve? Emlékek —árnyakkal A Perzsa- vagy ha úgy tet­szik az Arab-öbölben tett út sok szép élményt adott. Ma, visszapillantva az ott töltött időre, a szép emlékeket ár­nyak borítják be. A filmje­lentésekben viszontlátok vá­rosokat, bombázott állapot­ban. Ismerősök jutnak az eszembe, akik talán már nem élnek. Felvillannak előttem a flamingók, akiket biztosan to­vaűztek a háborús esemé­nyek. És mi lett a pálmaer­dőkkel, az ezeket szorgosan művelő emberekkel? Mint minden összeütközést, háborút, ezt is félőn nézzük. Olyan kívánsággal: oldódjék meg a sok gond az asztalok mellett. Mert minden, szent­nek mondott háborúnál jobb a legprofánabb béke is. (Vége) Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom