Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

1980. szeptember 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Politika emberközelben A Politikai Bizottság 1971. április 21-én hozott határozatot arról, hogy az ak­tuális politikai eseményeket vitafóru­mokon kell megtárgyalni. A határozat értelmében járásunkban 1973 őszén kezdő­dött meg a politikai vitakörök működése. A párt napi politikájának magyarázása, egysé­ges értelmezése, a korábbinál színvonalasabb és szervezettebb formát igényelt. E feladatot töltik be városunk, járásunk területén is a po­litikai vitakörök: tájékoztatnak, értelmez­nek, mozgósítanak. Tapasztalataink szerint az első két funkciónak általában megfelel­nek, mert időben tájékoztatnak és magya­ráznak, közös, pártos állásfoglalást alakíta­nak ki egyes politikai eseményekkel kapcso­latosan. Érveket adnak a szóbeli agitációra. Mozgósító, kisugárzó szerepük — a javulás ellenére — elmarad az igényektől és lehető­ségektől. Vitaköreink száma 1974-ben 25 volt, je­lenleg 63. A létszám 950—1000 fő, a részt­vevők fele párttag. Vitaköreink a pártalapszervezetekre épülnek. Helyesnek bizonyult az a szervezé­si elv, hogy egy-egy vitakörben maximálisan tizenöten vehetnek rész; a város-járás terü­letén általában vitaköreink létszámát így alakították ki. Vitaköreink száma, megoszlá­sa elfogadható, de javítani szükséges a párt­tagok és a nők arányát. A vitakörök ered­ményességét növeli, hogy esti egyetemet, középiskolát végzetteket, középszintű és első számú vezetőket is bevontak munkájukba, s a résztvevők többsége képes arra, hogy a vitában részt vegyen és a kapott érvanyagot a szóbeli agitációban felhasználja. pott diafilmeket, amelyből 3—4 filmkockát bemutatva indították a foglalkozást. Ez elő­segítette az aktivitást és a jobb megértést. Külön összehívtuk a városban dolgozó politikai vitakörök vezetőit és megbeszéltük a várospolitika, városfejlesztés, a vitakörök ezzel kapcsolatos feladatait, témajavaslatot adtunk a foglalkozások megtartásához. Az a tapasztalatunk, hogy a vitákat nyílt­ság, őszinteség és jó légkör jellemzi. A meg­jelentek érdeklődése a politikai események iránt jelentős mértékben növekedett. A politikai vitakörökben folyó eredmé­nyes tartalmi munka elősegítette, hogy terü­letünkön a politikai hangulat jó, a hatéko­nyabb gazdálkodás, a minőségi termelés kö­vetelményével lakosságunk egyetért és cse­lekvőén támogatja azt. A vitakörökben sok olyan nemzetközi és belpolitikai kérdést tisztáztak, amelyről ad­dig sok különböző vélemény volt. A közpon­ti anyagot a vitakörök többségében helyi tényekkel, tapasztalatokkal egészítik ki és a dolgozókat leginkább érdeklő helyi feladato­kat is megvitatnak. Például üzem, tsz gaz­dálkodásának helyzete, a helyi beruházás feladatai, üzem- és munkaszervezés kérdései, város, község fejlődésének tennivalói, tsz- egyesülések gondjai, problémái, iskolai de­mokratizmus érvényesülése, háztáji gazda­ságok helyzete, szerepe, költséggazdálkodás gondjai. Tapasztalataink szerint a kapott anyagok kedveltek, könnyen érthetőek, tartalmuk gazdag és időszerű. A vitaköri foglalkozáson hallottakat a résztvevők eredményesen hasz­nosítják a helyi agitációs munkában. Ez azonban nem általános. Az agitációt tovább kell szélesíteni, erősíteni, tudatosítani, az er­re való felkészülést a vitakörvezetők részé­ről is javítani kell. A vitaköri foglalkozásokat meghívóval és személyes munkával szervezik. A vitakörök többségében a szervező munkát és a témák kiválasztását nem a pártvezetőség, hanem a vitakörvezető végzi. A pártvezetőségek ez- jrányú kollektív munkájára az előrelépés érdekében az eddigiektől nagyobb szük­ség van. Általános tapasztalat, hogy azokban a vi­A vitakörön felvetetteket felhasználjuk a tömegpolitikai munkában: pártnapokon, pártcsoport-megbeszéléseken, tömegszerve­zeti rendezvényeken, információs munkában. Azokban a vitakörökben, ahol a párt-*, álla­mi, tömeg- és társadalmi vezetők is rend­szeresen részt vesznek, aktív tevékenységük­kel gazdagítják, munkahelyükön jól haszno­sítják a tapasztalatokat. takörökben folyik gyümölcsöző beszélgetés, amelyekben a résztvevő száma nem ha­ladja meg a 10—15 főt, a vitaindító bevezető rövid, 10—15 perc, a vitavezető összegzi a kialakult álláspontokat, s nem hagy válasz nélkül kérdéseket. Az ilyen foglalkozásokon gyakran szinte minden jelenlevő kérdez, vé­leményt mond. Sok jó példáról számolhatunk be. A cé- génydányádi pártvezetőség területén mind­három vitakörben a helyi vezetőkkel talál­koztak a résztvevők és kérdezz-felelek formá­jában, fórumszerűen beszélték meg a helyi politikai kérdéseket. Ez nagyban elősegítet­te, hogy komplexen lássák a három község helyzetét és megismerjék a résztvevők a társközségek előtt álló feladatokat is. Több vitakörben a témában jártas szak­embert kértek fel, hívtak meg előadónak. Csegöldön például a gyömölcstermesztés helyzetéről, feladatairól a főkertész tartotta a foglalkozást. A témához annak megfelelően választot­ták a résztvevőket. A Fehérgyarmati Áfész- nél például az ifjúságot, a nőket, az egyes munkaterületeket érintő kérdéseket az érde­keltekkel tárgyalták meg — eredményesen. Szamossályiban az állattenyésztés körében dolgozók részére tartottak foglalkozást, ahol javasolták a premizálás módosítását, mely­nek bevezetése a tejtermelés növekedését eredményezte. Méhtelek, Rozsály, Tisztaberek, Nagyhó­dos vitaköreiben az ifjúságot érintő kérdések vitájához a fiatalokat is meghívták, akik bátran mondtak véleményt, folytattak vitát az idősebbekkel. Ez elősegítette az egységes szemléletet, a nemzedéki ellentétek csökken­tését. A pedagógusok alapszervezeteinél le­vő vitakörökben írásvetítőt és más korszerű eszközöket is alkalmaznak. Több vitakör­ben felhasználták a politikai oktatáshoz ka­Gopdot jelent, hogy néhány alapszerve­zetben'még mindig a pártoktatást akarják a vitakörökkel helyettesíteni. Ezért továbbra is szükséges magyarázni, hogy a vitakör nem pártoktatási forma, nem helyettesíti azt. A résztvevőket nem beiskolázni, hanem tobo­rozni kell. A politikai vitakör nem lépcsőfo­ka a pártoktatásnak. □ itaköreink még nem mindenütt tájé­koztatnak rendszeresen a helyi politi­kai, gazdasági, kulturális élet kérdé­seiről, a foglalkozások nem folyama­tosak. Az alapszervezetek vezetőségei még nem mindenütt ismerték fel a vitakörök munkájában rejlő nevelési, mozgósító lehe­tőségeket. Nem mindenütt kísérik folyama­tosan figyelemmel tevékenységüket, segítik, ellenőrzik kellően működésüket, elemzik munkájuk tapasztalatait, lépnek fel a hul­lámzó működés ellen. Néhány vitakörben gyenge a szervezeti és tartalmi munka, és még mindig soknak tartjuk a közepesen mű­ködő vitaköreink számát. A témák kiválasztásánál eltolódás ta­pasztalható a gazdasági kérdések, a helyi gazdasági gondok, feladatok felé. Kevesebb ideológiai, kulturális témát dolgoznak fel. A vitakörök eredményességének fokozása érdekében jó néhány szervezési, módszerbeni javaslatot tettünk. Azt kívánjuk elérni, hogy minden politikai vitakörünk folyamatosan és tartalmason működjön. Csepelyi Tamás, a fehérgyarmati városi-járási pártbizottság első titkára Rokonszakma A z utóbbi időben üldöz a balszerencse. Azt hiszik, valami betegségbe es­tem? Ez lenne a kisebbik baj, mert orvoslására ott vannak az egészségügyiek. Igaz, nem mindig segítenek, de legalább elérhetők. Egészen más a helyzet, ha lakásunkban meg­hibásodnak az ajtók vagy az ablakok, probléma van a par­kettel vagy folyik a csap. Le­gény legyen a talpán, aki el tudja érni a javításra hivatott szakembert, még ha a házke- zelőség tőszomszédságában la­kik is. Nehogy azt gondolják, hogy az illetékesek megtagadják a kért szolgálatot. Dehogyis! Megígérik, hogy feltétlenül el­jönnek ... ha majd a meste­reknek lesz egy kis idejük, lesz megfelelő anyag, alkat­rész stb. Hiába minden rábe­szélés, könyörgés udvariasság vagy udvarlás ... azt a bi­zonytalan majd-ot egy vi­szonylag belátható dátumra változtatni semmivel sem le­het. És ekkor a türelmet vesz­tett, barkácsolástól távol álló ember valahonnan szerszámo­kat kerít elő, és hozzáfog a munkához. A fent vázolt előzmények után jómagam is neki estem a rosszul záró, megvetemedett ajtóknak és ablakoknak. E munka közben csengetett be hozzánk egyik barátom. Még a szája is tátva maradt a meglepetéstől. Jó ideig tar­tott, míg felocsúdva, némi iróniával megjegyezte: — Mi az, rokonszakmát ta­nulsz? Előbb a szeget tartó balke­zemre sandítottam, amelyen négy ujjam be volt fáslizva (a legkisebbet a sors megkí­mélte a csapástól), majd a kalapácsot tartó jobbra, és viccel próbáltam kifogni a SZERKESZTŐSÉGI BESZÉLGETÉS Ki vállalkozzék az újra? Szerkesztőségi beszélgetésünk résztvevői: S. Tóth József, Hegedűs Attila, Tibor Károlyné és szerkesztőségünk mun­katársa. ...A molnár azt mondta: marad. Mármint a régi he­lyén, s nem nyúl az új ma­lomüzem addig álomszámba menő gépeihez. Egy hét múlva el sem tudták volna választani tőlük. ... Lehet, hogy drágább a könnyűszerkezet. De mind­egy lenne, hogy hat hónap vagy két év múlva termel­het az új üzem, kínálhat­ják az árukat az új üzlet­ben? ...Volt, aki megkérdez­te: ezentúl a nyíregyházi ruhagyári varrónők is tőkés módszerek szerint dolgoz­nak? Aztán megelégedetten vették fel a magasabb fize­tést. ‘ Azonos célokért más-más úton Három — önkényesen kira­gadott — gondolat ez abból a kerekasztal-beszélgetésből, amelyet szerkesztőségünkben tartottunk a napokban, s a kommunista műszaki értel­miségiek beszéltek arról, mit tesznek, mit jelent munkahe­lyükön a műszaki fejlesztés. Beszélgető partnereink vol­tak: Tihor Károlyné csoport- vezető, a VOR nyíregyházi gyárának újítási előadója, Hegedűs Attila főtechnoló­gus a SZÁÉV-től és S. Tóth József a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat főmér­nöke. A következő években kulcs­kérdés lesz a minőség: Eh­hez elengedhetetlen az igé­nyes munka, amelynek pedig feltétele a korszerű gép, az új műszaki eljárások beve­zetése, az újítás, ésszerűsítés. Mi a helyzet beszélgetésünk résztvevőinek vállalatánál — ezzel indítottuk az eszmecse­rét. Kitűnt: azonos célokat nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni. — Az építőipar rengeteget változott az elmúlt egy évti­zedben. Nyíregyházán alig tíz esztendeje emelték be az első házgyári elemeket, s nem régi az alagútzsalus építkezés sem — amelyek egyaránt sokat változtattak az építőiparról kialakított ha­gyományos képen. De azóta már itt a könnyűszerkezet, tágabb értelemben a rend­szerszerű építkezés — amely szintén egy megújuló építő­ipart jelez. És persze renge­teg erőfeszítést takar. (Hege­dűs Attila.) — Könnyebb is, nehezebb is a gabona- és malomipar­ban, hiszen itt többnyire ha­sonló feladatokat kell megol­dani, mint évszázadokkal ez­előtt: jó liszt kell a kenyér­hez, pékáruhoz. De persze ná­lunk is csak egy rész, a ma­lomipar a régi, a gabona­ipar, a keveréktakarmány­gyártás éppenhogy mai fel­adat. (S. Tóth József.) — Sokan ismerik a VOR munkaszervezési dolgait. Két éve nálunk, a nyíregyházi gyárban is NSZK-beli szer­vezők dolgoztak, s a cél nem volt kisebb, mint a 23 száza­lékos termelékenységnöveke­dés elérése. A fenntartások ellenére kiderült: a mi gyá­runk arcához tudtuk alakí­tani a külföldi szervezők el­képzeléseit; a szervezéssel, fejlesztéssel elértük a kitűzött célt, és két év tapasztalatai alapján elmondhatjuk: most már senki sem érzi idegen­nek, az embertől távolinak az új módszert. (Tihor Károly­né.) Hasonló gondokkal kell te­hát szembenézni: blokk- és házgyári elem váltja fel a téglát, automatizált malmok a régi kisüzemeket, mozdu­latelemzés az otthoni varró­női hagyományokat. Kétség­telen, hogy az újtól, sőt, a merőben újtól mindig ide­genkedik az emberek több­sége. Milyen emberi felada­tokat kell nap mint nap meg­oldani? — látványosan il­lusztrálták beszélgetőpartne­reink. Ne legyen meglepetés — A meglepetés sohasem jó, legalábbis ritkán, kivétel­képpen célravezető. Mi is az embereknél kezdtük, mielőtt a műszaki fejlesztéseket meg­valósítottuk volna. És tucat­nyi jó ötlet, kezdeményezés került a végső elhatározásba a varrónők ötleteiből. Egy egyszerű munkafogás, egy kosár áthelyezése jobbról bal oldalra, egy bevált módszer átadása apróság talán, de rengeteget könnyíthet a mun­kán. És megsokszorozza az eredményt, ha a munkás ma­ga is résztvevőjének érzi ma­gát, tehetségét egy nagy szer­vező munkában. (Tihor Ká­rolyné.) — Én is egy példát emlí­tenék. Amikor a betontech­nológiái gépláncot bevezet­tük, majdnem mindenki félt tőle. Nagy lesz a gépköltség: mi lesz, ha gyorsabban jön a beton, mint kellene, jobban elő kell készíteni a munkate­rületeket — hangzottak a főbb ellenérvek, s persze, többletmunka várt az építés- vezetőkre. Most nemcsak a nagyobb építkezésekhez, ha­nem már egy „foghíjmunká- hoz” is mixerkocsit kérnek. (Hegedűs Attila.) — Én is a bátorságot em­líteném. Nem szabad megelé­gedni a régi dicsőségek fé­nyével. A Nyíregyházán kéf szült mellényes öltönyök, nadrágok keresettek Hollan­diában, Líbiában, hogy csak a legismertebb kapcsolatain­kat említsem. Vállalkozó­kedv nélkül, hagyománytisz­teletből aligha kerültünk vol­na ki a világpiacra. (Tihor Károlyné.) Lehet hibátlanul? A minőség javítása alap­vető mindenütt. Fontos a gyorsaság is, a kedvező ár. Hogyan kapcsolódik ehhez a korszerű technológia, a mű­szaki fejlesztés, az újítás, szervezés? — ezek voltak be­szélgetésünk további fő gon­dolatai. — A minőségről és a gyor­saságról is szólnék, mert az építőipart tekintve mindket­tőről előítélet is akad. Nyír­egyházán a Széna téren nem­régiben átadtunk egy olyan tízemeletes lakóházat, ahol az átadásnál nem volt minősé­gi hiba, nem kellett javítani semmit — ez is elérhető. Fe­gyelmezett munka, egymás megbecsülése, felelősségteljes együttműködés — ez volt a jellemző, s ez nemcsak egyet­len munkára mondható el, bár még ritka. Ami a gyorsa­ságot és a korszerűséget il­leti — gyakran mondják: pluszpénzben kell megfizet­ni. Lehet, hogy a korszerűbb drágább, de nem egyszerűen a számlát kell nézni — ha­nem azt, hogy határidőre, jó minőségben megvalósulhat az, ami hagyományosan alig­ha épült volna fel. (Hegedűs Attila.) — Nem szabad misztifi­kálnunk a műszaki fejlesz­tést, korszerűsítést, mint ahogy általánosítani sem sza­bad. Én egy ellenpéldát mon­danék. A vásárosnaményi keverőüzemünk új módsze­rekkel, a ma ismert legújabb fejlesztési, újítási módszerek és újdonságok alkalmazásá­val épült fel. Az eredmények meglepőek: egy hatszáz vago- nos siló nyolc hónap alatt készült el (lényegesen rövi- debb idő alatt, mint a koráb­bi módszerek szerint.) Az óránkénti tíz tonna kapacitá­sú keverőüzem pedig 30 mil­lióba került, — másutt, „be­vált” módszerekkel 80 millió­ért is építettek ugyanennyit tudó üzemet. (S. Tóth József.) Tucatnyi kérdés került még szóba — a vállalkozó- kedvű fiataloktól az újításo­kig, a vállalati kollektívák megnyeréséig, a munkások alkotó részvételéig. Három, egymástól merőben eltérő iparág példái is bizonyítják: bátran kell az újhoz nyúlni, az alkotó kollektívák képesek a jobb minőségre, az ismé­telt megújulásra. Marik Sándor szelet barátom gúnyos meg­jegyzésének a vitorlájából: — Rokonnak rokon,' de nem túlságosan közeli. Ügy szegről, kalapácsvégről... Irónia ide, irónia oda, az igazság az, hogy már egészen jól megy a munka. A rosszul csukódó ablakot jó erősen a kerethez szegeztem (tavaszig a felső kisablakot fogom használni szellőztetésre), a folyó csap problémáját is fé­lig megoldottam: már lezá­rult, kinyitni egyelőre még nem lehet. Az utóbbi napokban a kala­pács már egészen jól simul a tenyerembe, akárcsak hűsé­ges, tíz éve használt Parker golyóstoliam, és egyre gyak­rabban találom fejen a szeget is. Megrokkant ujjaim szin­tén rendbe jönnek lassan. El­végre semmi sem megy áldo­zat nélkül. Ezzel szemben milyen na­gyot nőttem ... a saját sze­memben. Mit nekem házkeze- lőség embere! A minap talál­koztunk, és nem kaptam le előzékenyen a kalapomat, csupán hűvösen és önérzetesen biccentettem. Az elhervadt technikusnőnek sem mondom már, hogy világszépe és mi­lyen üde, fiatal. Elég volt az alakoskodásból! Inkább ma­gam alakulok át... asztalos­nak, lakatosnak, festőnek. Még vízvezetékszerelőnek is, ha lehetne. Akkor lennék csak igazán nagyfiú! L. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom