Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

1980. szeptember 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3­JEGYZETEK 1. Hamis K ereskedelmi ellenőrzés­sel megbízott ismerő­söm mesélte: -az egyik nyíregyházi ABC-áruházban nem az előírásnak megfelelő­en csomagolták a kenyeret, amelyről pedig belkereske­delmi miniszteri rendelet in­tézkedik. A vásárló a te­nyérnyi papír miatt, ami a kettévágott kenyér felét se fedte be, reklamált. Az eladó nem foglalkozott a jogos pa­nasszal, így az bekerült a vásárlók könyvébe. A bolt vezetője válaszában az ország szűkös papírhelyzetére hivat­kozott, merthogy — „papír­ban szegény ország vagyunk”. Hát meg kell érteni, hogy . .. Egy bolti dolgozó felületes­ségét az ország papírhelyze­tével menteni — önmagában is tisztességtelen. Ez még mind semmi. Amikor a ke­reskedelmi ellenőr is megkap­ta a fogyasztónak írt választ és azt alibi ügyintézésnek ta­lálta, megírta a korrekt vá­laszt a vásárlónak; itt bizony mulasztás történt a bolti dol­gozó részéről és ezért szíves elnézést kért. A boltvezető, amikor tudo­mást szerzett a „második” válaszról, feldúltan állított be a vállalat vezetőjéhez, csak­nem az ellenőr „fejét” köve­telve, aki őt lejáratta. „Ilyen választ már csak a tekintély miatt sem szabad .írni” — ér­velt. Nem nehéz eldönteni, ki védi igazában a kereskedel­mi dolgozók tekintélyét, a hi­bát takargatni akaró boltve­zető, aki kiscsoportosnak né­2. Mi van a E gy művelődési ház az újonnan beállt lakóte­lepen kigyűjtötte az odaköltözött emberek foglal­kozásait, aztán külön-külön, a különböző foglalkozású em­bereknek tervezett rendezvé­nyeket. Ezeket stencilezett meghívón meg is kereste úgy, hogy kinek-lkinek a levélszek­rényébe tette az értesítést. Tény: az előadások nem lettek népesebbek, de a meg­hívók vándorolni kezdtek. Ki­ki a levélszekrény nyitásakor belepillantott a stencilezett meghívóba, és csak a jobbik esetiben gyűrte zsebre. Sokan egy futó pillantást vetve rá, bedobták egy másik levél- szekrénybe. Máskor megkér­ték a lakókat, hogy a levél- szekrényükre írják már oda a foglalkozásukat is, mondván, hogy jó tudni, van-e a lépcső- házban orvos, víz- és villany- szerelő, van-e olyan nyugdí­jas, aki ránézne a gyerekre, amíg a kismama a boltba le­szalad. Az ötletet heves ellenkezés­sel fogadták. Néhány ember írta csak ki a foglalkozását, egy osztályvezető, egy igazga­tó, egy orvos és egy mérnök. Nevekre és kiírt foglalkozá­sokra kíváncsian bejártam most néhány nyíregyházi lép­csőházat. Néztem, ki írja ki a neve mellé a foglalkozását is ? Szánnivalóan kevesen. Egy jogász a „dr.” mellé azért, mert egyszer már felriasz­tották éjszaka, egy művezető, mert örült a kinevezésének, egy orvos, aki rendel otthon és egy kisiparos, aki csak mellékállásban kisiparos. Az egyik tehát a haszonért, a másik a .rangért. És ebben a tekintély zi a vevőt, vagy a felszínes­séget őszintén elismerő ellen­őr, aki rövid válaszlevelében nem csak elnézést kért a hi­báért, tájékoztatta is a fo­gyasztót arról, mit ír elő a kenyér csomagolásáról a bel- ker.-rendelet. Megírta, hogy a kereskedelmi szervek elegen­dő csomagolópapírról is gon­doskodtak, mielőtt a kenyér tisztességes csomagolását el­rendelték. A hamis tekintély védelmé­ről szól egy másik, ugyan­csak boltban történt visszás­ság is. A főszereplője egy li­ter összement tej, amit végül is nem vettek vissza. A boltvezető azt mondta, hogyan vehette volna ő visz- sza a rossz tejet, amikor a be­osztottja már elutasította. Hol a tekintély? — kérdezte. Bár a két példa a hamis tekintélyelvről a kereskede­lemből való, bőven találha­tunk másutt is hasonló ese­teket. Legyen szó hivatali ügyintézésről, hibás döntések megimásíthatatlanságán való fáradozásról, melyek a hely­szín, a szakma, a vita tárgyát képező problémák eltérő vol­ta ellenére — egy tőről fa­kadnak. A „mundér becsü­letét”, a vélt tekintélyt véde­ni nem mellébeszéléssel, fél­revezetéssel lehet, hanem csak őszinte szóval. Tekintélyt a jó munkán kí­vül az is aídhat, ha le merjük írni, ki merjük mondani: „Bocsánatot kérünk kedves vevőnktől, betegünktől, ügy­felünktől. Hibáztunk .. Páll Géza névtáblán? fájdalmas az, hogy a MÁV- főtanácsos a névtábláján fő­tanácsos, de egy főkalauz már véletlenül sem büszkél­kedik a mesterségével. Az a szomorú, hogy nincs egyetlen olyan névtábla sem, Leg­alábbis ott nincs, ahol én jár­tam, amely büszkén hirdetné, hogy X. Y. .szakmunkás. Mesterségesen hizlalok egy gondot? Nem, mert ha na­gyon sok névtáblát olvasok, akkor rájövök, kevesen va­gyunk büszkék a kenyeret adó mesterségre. Sőt, és erre a fentebb említett ház lakóinak heves tiltakozása figyelmez­tet, gyakran szégyelljük is azt. A névtáblákról hiányzó foglalkozásokról írom ezt a jegyzetet, valójában azt hi­szem, lényegesen töhbről van szó. Gyerekeink egymás kö­zött — maszatos, boldog két­lábú kedves kis névtábláink ők — valóságos rangsort állí­tanak fel maguk között és ebben a rangsorban nem az ő képességeik, hanem a szülők foglalkozása szabja meg a helyüket. Ha ezt a rangsort ők találták volna ki, akkor az lenne a legrangosabb gye­rek, akinek az édesapja keze alatt szikrát kínlódik a vas, vagy az, aki csak belenyúl egy gépbe és működni kezd akkor a gép. Ha nem így van, mert nem így van, akkor ebben mi, felnőttek vagyunk a hibásak. Nem a névtáblák­ról hiányzó foglalkozásokat hiányolom, hanem félek, hogy a gyerekeink elöröklik tőlünk ezeket a diszkrét név­tábláinkat. Bartha Gábor Kézi orvosi műszereket csiszolnak a nagyecsedi Rákóczi Ter­melőszövetkezet melléküzemágában. A közelmúltban átadott csarnokban a Medicor Művek debreceni gyárának dolgoz­nak. Bujáki Lászlóné és Papp Lászlóné a csiszolókorong mel­lett. (E. E.) Paprika­szüret Ófehértón Az ófehértói Búzakalász Termelőszövetkezet ker­tészetében szedik a pap­rikát, amelyet a Zöldért­nek értékesítenek. (Elek Emil felvétele) A MOZDONYVEZETŐK MESTERFOGÁSAI Intenzíven indítani így takarékoskodnak a vontatási telepen Ha egy kétezer tonnás te­hervonat megáll a tiltó jel­zőnél, igen csak erőlködni kell a mozdonynak, hogy má­sodpercek alatt ismét lendü­letbe jöjjön a szerelvény. Ter­mészetesen rengeteg energia is szükséges ekkora tömeg mozgásba hozásához. A for­galmisták tehát pénzt és ener­giát takarítanak meg a for­galom legésszerűbb irányítá­sával. Király Ferenc, a nyíregy­házi vontatási telep villamos­mozdony vezetője: Egy indítás 200 forint — Ha feltartóztatnak a jel­zőnél, az ismételt elindulás­hoz, illetve az előírt sebesség eléréséhez csaknem 200 fo­rint értékű energiát fogyaszt el a mozdonyom. Ha Nyír­egyháza és Záhony között öt­ször is mégállítanak fölösle­gesen, már egy ezressel töb­bért továbbítom a vonatot. Ha viszont simán, menet­rendszerűen haladok, sok energiát tudok megtakaríta­ni. A takarékos vezetésben anyagilag is érdekelt vagyok. Volt olyan negyedév, hogy 1600 forint prémiumot vág­tam zsebre a takarékos veze­tés miatt. Hogy mi is a takarékos ve­zetés, arról Frigyik László utazó mozdonyfelvigyazó tá­jékoztat : — Az intenzív indítás, vagyis a hamari felgyorsulás már eleve megtakarítást je­lent. A szerelvény mozgás­energiáját is jól ki kell hasz­nálni, akkor a lejtőkön és til­tó jelzők előtt szinte energia­felhasználás nélkül gördül a vonat. A mozdonyok műsza­ki állapota szintén befolyáso­ló tényező. Itt van ez a sebes­ségmérő szalag, amely re­gisztrálta, hogy a vizsgált mozdonyvezető miként sza­bályozta a sebességet és a vo­nat megállításait. Jól látha­tók a grafikon görbéi, ame­lyek takarékos vezetésről ta­núskodnak. A közlekedés igencsak energiaigényes. A MÁV-nál is nagy lehetőségek vannak a takarékosságra. Nemcsak a le­hetőséget, a szükségszerűsé­get is napirenden tartják a nyíregyházi vontatási telép dolgozói. Ismerik a XII. párt- kongresszus idevonatkozó ha­tározatát is: „További erőfe­szítéseket kell tenni az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az egész nép­gazdaság területén a nyers­anyag- és energiatakarékos­ságra”. Takarékossági prémium Antal Jenő, a vontatási te­lep alapszervezeti párttitká­ra : — Pártalapszervezetünk minden évben beszámoltatja az energetikust a takarékos­ságról. A jövőben még in­kább, vagy gyakrabban napi­renden tartjuk a témát. A műszeres ellenőrzésnél, az időszakos javításoknál felhív­juk dolgozóink figyelmét a fogyasztás pontos beállításá­ra is. Ha a mozdonyvezetők hasznos szakmai információk­kal látják el a műhelydolgo­zókat, akkor még jobb lehet a mozdonyok műszaki állapota. Az úgynevezett futójavítást végzők munkája is fontos, ezért ők is részesülnek a ta­karékossági prémiumból. Nem is kevés ez a prémi­um. A megtakarított energia árának 25 százalékát diffe­renciáltan szétosztják a moz­donyvezetők és a futójavítást végzők között. Alföldi Tamás mozdonyreszortos, a téma egyik felelőse: — A legutóbbi negyedévben 180 ezer forint prémiumot osztottunk szét. A megtakarí­tás tehát háromnegyed millió forint volt. Az eredmény an­nak is köszönhető, hogy a Debreceni Vasútigazgatóság irányelvei alapján helyi uta­sítást készítettünk a vontatá­si energia felhasználására, amely normatáblázattal ki­egészítve külön foglalkozik a villamos és Diesel-mozdonyok nyári, és külön a téli üzemel­tetésével. Körültekintően ké­szült az utasítás, a mozdony- vezetők lelkiismeretesek, de még több energia megtakarí­tására is van lehetőség. Recept helyett gondolkodás Halász Ferenc, a vontatási telep vezetője két hasznos kezdeményezésről számol be: — A forgalmi szolgálatnak értesíteni kell a mozdonyve­zetőt, ha előreláthatóan, fél óránál tovább tartózkodik vo­nalával az állomáson. Mi ezt a munkamódszert már tavaly ősz óta alkalmazzuk terüle­tünkön — tehát egy évvel a központi utasítás megjelenése előtt. Az időben leállított mo­tor és a félórás, vagy több karbantartás megtakarítást eredményez. Nem régiben a telepünkön a térvilágítást és a belső világítást az előírá­sok határain belül átszerel­tük. Meglepő az eredmény, amely szerint 35 százalékkal olcsóbb a világításunk. A nyíregyházi üzemfőnök­ség területén nemcsak a moz­donyvezetők takarékosak. Az idei év első felében az üzem­főnökség dolgozói valamivel több mint kétmillió forint értékű energiát takarítottak meg. Nábrádi Lajos S ajnos egyre ritkábban látogathatok szűkebb hazámba, a lápra. Sem időm, sem erőm, néha pedig az alkalom „se nin­csen” meg hozzá, ahogy Oláh Károly bátyánk határozta meg a maga módján. Éppen ezért tűnik szemembe min­den változás. Községem keleti végén pél­dául, ahol a láp kezdődött va­lamikor, már nem négy fő­irányba szakad az út, hanem csak kettőbe. Legyezőszerűen szerte ágazó mellékcsapások, kerülgetésre, rövidítésre al­kalmas, elhagyott majd újra felkapott mélyvágások nél­kül, s a hídnál most nem kell gondolkozni, mint hajdan a sáros őszökön, vizes tavaszo­kon, hogy melyiken érdemes elindulni, ha célhoz akar ér­ni a fogatos ember. De milyen út ez a régihez mérten! Szemre is, megbízha­tóságra is. Ezért benzinsze­kerünk úgy suhan rajta, hogy attól Rekettye Pila, a hírne­ves boszorkány se különbül a seprűkészségén, az emlege­tés szerint. Megyünk tehát és alig bí­rom figyelemmel követni a látottakat. A távoli nyárfáso­kat, melyek tömött egyfor­maságukkal, alakjukkal rög­tön a hajdani égresekre em­lékeztetnek. Azok emelked­tek így ki, századokkal ez­előtt e tájból és mutatták a vándornak, merre járhatóbb a mocsár. Aztán a mellet­tünk elmacadozó legelő nyű­göz le. Keresem rajta jelleg­zetességét, a zsombéknyomo- kat. Nincsen. Az ősi vízjárá­sokat, az ereket, azokból is csak mutatóban van, a gulya­állásokból szintén. A nagy csordák. helyett birkafalkák mozognak lustán. Dús a fű, kevés dolga van a juhásznak, pulinak. Túl rajtuk viszont sok a gép a táblán. — Ezek bizony — figyel­meztet útitársam, a főagronó- mus — a betakarítás utolját végzik. Azokon a részeken, ahol minden erőfeszítés elle­nére a víz maradt az úr. Fe­lül elvezettük, alul visszaszi- várgott és hiába a lánctalp a gépeken, a szinte megkelt ta­laj így sem bírja a terhet. (Akárcsak a harmincas évek hasonló időjárásakor — fele­lem rá gyorsan.) Van mit nézni közelebbről is munkájukon. Pedig hol vannak már ezek a gépek, az ötvenes évek „kombánataitól” ahogy az öreg Benci Kovács Gábor nevezte tréfásan, szó­ban elmondott Pástillusában! Azoknak elég volt, ha dús lett a szalma, megdőlt vagy össze­vissza kavargatta zivatar. Fúl- ladtak, törtek, akadoztak, vé­gül is újra kézbe kellett venni a kaszát. Ezek viszont morogva, nyögve, olykor lelassulva, de mennek, másznak és ha nem is veszteség nélkül, de men­tik, ami megtermett. Mert hi­ába volt tökéletes a gyomir­tás! Az uralkodó gazfajok el­pusztítása, a megváltozott kö­rülmények, megtették a ma­gukét. Megjelentek az ősho­nosak a vizet kedvelők. Első­sorban a nád. Szállingósan, majd egyre sűrűsödve. A sás, a káka, aztán a kövér levelű folyófű, de olyan mennyiség­ben néhol, hogy maga alá gyűrt mindent. A másik táblán a távolban, két gép erőlködik egyetlen szalmabálázóval. Húzzák, ci- bálják a nagy vágásokon át, de csak haladnak. Kell a szal­ma és a tiszta terület. Mert ahonnan elhordták már a bá­lákat, ott hatalmas traktor vontatja a tárcsát. Nem csi­nál szemre szép munkát, mert alig bírja simára egyengetni a sok összevisza gépnyo­mot, de hasznosat igen. Hisz múlik az idő és újra vetni kell. A folyamat csak lassul­hat, de nem törhetik meg... A tengeritáblákon most a fejlettség a talajszinthez iga­zodott. Akárcsak a víz. így néhol csak alacsony növésű és sárga, máshol egészen apró, foltokban pedig teljesen ki­száradva, ott pállik oldalt a földön. Igen az újra rende­zett, egyengetett, teljesen át­alakított láp, ilyen meglepe­téseket is tartogat bolygató- jának, az embernek. A lentesebb részeken — mint az égések helye — pe­dig még gaz sincsen. Ott ki­pállott még a muharnak ne­vezett kakaslábfű is. Messzi­ről nézve tele van viszont ap­ró, barna zsombékokkal és felfelé hegyesedő cövekekkel. Csak közelebbről derül ki, nem azok, hanem egyforma barna csergőrécék — egyike a kilenc honos fajnak, mely a lápot népesítette valamikor — és magános gémek. Reb­bentek is azonnal. Nem felhő­ként takarva az eget, ahogy még Herman Ottó látta, Lo- vassy meg leírta, de jó csa­patnak mutatta magát. Lát­ványnak szép, a viziszárnya- sokat kihalástól félőknek ör­vendetes, az agronómusoknak gond... Akárcsak a takarmányok betakarítása a felázott része­ken. Erre azonban még kerül megoldás, ahogy láthattam. Elő a kaszákat és neki! És az is örömmel töltött el, hogy farmernadrágos fiúk ott vág­ták az idősebbek nyomában ar háztáji jószág részére kiosz­tott parcellákon. Ugyanolyan szép lendítései, csapásokkal, mint amazok, megadva mun­kájuknak a szépséget is. Szállási László Keresztül a Lápon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom