Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
VASÁRNAPI MELLÉKÚT 1980. szeptember 7. Mii IE3DEDQDQI Szombat esti láz Szombat este, Nyíregyháza. A buszmegállóban egyre többen leszünk, főleg fiatalok, megyünk a Sóstóra. Két fiú jön egy lánnyal. Vizes a pad, a szőke fiú, aki zsebkendőt szorít a szájára — elesett, vagy verekedett? — farmerdzsekijét a padra teríti, a lány arra ül. — Éhes vagy? — kérdezi a szakállas. Szép, fehér paprikát vesz elő a szatyrából, s a lánynak nyújtja. Az harap belőle, majd továbbadja. Jár körbe a paprika, a szakállas már a torzsát szemelgeti. Megjött a busz, a belseje már tömve, ázott farmerszag keveredik az erdő illatával. Az iménti lány szemezni kezd egy „digó”-val, fiúja, a szőke, közel hajol hozzá: — Pofon húzlak! — mondja szelíden, és megszorítja a nyakát. A Krúdy-szállónál kiürül a a busz. A terasz zsúfolt, tarka sereg várja, hogy üresedjen egy asztal. A zenekar a Rasz- putyint játssza, tetőfokán a hangulat. A terasz hátulján pohár csörren, ki törődik vele! Lassú, lírai szám következik, — meglepően jó a zene! — a párok összebújnak. A tömeg csak nő, egyre reménytelenebb asztalt találni. — Haver, gyertek ide! — int felénk egy selyemingés fiú. — Van itt hely. Mint kiderül, a gumigyárban dolgozik, segédmunkás. Megvan a havi négy-ötezre, el kell hát fogadnunk meghívását egy sörre. Mint mondja, a nője elment valami kra- pdkkal táncolni, a haverok meg a mellékhelyiséget keresik. — Mennyit isztok esténként? Végigmér, ingerülten kérdez vissza: — Azt hiszitek, mi melósok csak inni tudunk? — Nyugi Béluci, nyugi! — Visszajöttek a haverok, és csillapítják BéLucit. — Mi a baj, a nő miatt pattog? — fordulnak felénk, s mikor mondjuk, hogy azért, legyintenek: mindig azon jár az esze. Négyen vannak. Fehér, rövid újjú ing, bársonyfarmer, sárga, hegyes orrú papucs a viseletűk. Egyikükön aranylánc, mindőjü'kön kvarcóra. Ápoltak, jólfésültek. — Ez a legjobb hely — állítják. — Jó a zene, tűrhető a társaság. Meg tudnák ugyan fizetni az első osztályú Szabolcs árait is, de minek menjenek oda Bánatos cigányzenét hallgatni? Szünet. A zenekar az étterembe vonul, a gitáros a friss levegőn szellőzik. — Nagyon vegyes társaság jár ide — mondja — különösen most, hogy bezárták a Koronát, ahol köztudomásúan nem a város krémje gyűlt össze. így most már ők is itt gyülekeznek, de hova is mehetnének? A hátunk mögött megszólal a doib, egy félmeztelen legény püföli kegyetlenül. Rohan a fél zenekar, de a botcsinálta dobos pillanatok alatt illegalitásba vonul. — Beisznaik, és csinálják a balhét — bosszankodik az orgonista, aki a Canon együttes énekese is. — Persze, a többségükkel azért semmi gond nincs. ' Pár száz méterrel arrébb az ifiparkban már jóval kisebb a tolongás. Este kilenc, a park ajtaja tárva-nyitva. Kemény diszkózene szól, a parketten — ilyet sem láttak még! — egyetlen pár táncol. — Azt hittük, a Beatrice jön, de lemondták a szereplést -— mondja egy lány._ — A többiek át is menték a teraszra, mert az élőzenét csak jobban szeretjük. Pedig ez a mi diszkósunk remekül csinálja. — Sajnos, az eső elriasztotta a fiatalokat — mondja Pankotai István, az ifipark vezetője. — De nézzétek majd meg, mi lesz itt az Qmega-koncerten. Legalább ötezer fiatal. Hát Itt nem sok látnivaló volt! Irány: Vissza a teraszra. Mire visszatérünk, már elcsendesedett minden, a zenekar pakol, néhányan a számlát törlesztik. Fél tíz és a teraszon vége a dalnak. Nemsokára nyit a bár, de azt már nem a fiataloknak találták ki. A buszmegállóban tolong a tömeg, többnyire kispénzű, farmeres tinik. Megjön a busz, felszállunk. Pillanatok alatt összerázódunk, a felüljárónál már nyugtató a csend. Holnap vasárnap, elmúlt a szombat esti láz. Tetőfokon a hangulat TESSÉK KÉRDEZNI Az ifjúsági bizottságokról Válaszol Lakatos József, a TESZÖV ifjúsági bizottságának elnöke Tizenötezer harminc éven aluli termelőszövetkezeti tag dolgozik Szabolcs-Szatmár megyében. Ez jelentős szám, hiszen az aktív-dolgozók több mint egynegyede tartozik ebbe a csoportba. A termelőszövetkezetekben ifjúsági bizottságok működnek, amelyek képviselik a fiatalokat, s egyben véleményezési és javas- lattevő jogkörrel is rendelkeznek. Hogyan működnek ezek az ifjúsági bizottságok a megye termelőszövetkezeteiben? Erre válaszol Lakatos József, a TESZÖV ifjúsági bizottságának elnöke. — Ifjúsági bizottság a termelőszövetkezetek kétharmadában működik. Ez nem kötelező, viszont ahol nincsen, ott ifjúsági felelőst választanak, s a szövetkezet KISZ- szervezetével közösen végzik munkájukat. Azt már sikerült elérnünk, hogy minden termelőszövetkezetben az alapszervezeti KISZ-titkárok képviselik a fiatalokat a termelőszövetkezeti fórumokon. Ok a szószólói az ifjúság gond- jainák, problémáinak, de ők mozgósítják az ifjakat a feladatok megoldására is. a rájuk háruló feladatokra, döntenek az őket érintő kérdésekben. Véleményezési és javaslattevő jogkörrel rendelkeznek, s a fiatalok felvételénél, munkába állásánál, a bérrendezésnél, az elismerések és jutalmak adásakor minden esetben megkérdezik őket a vezetők. Természetesen az ifjúsági alappal való gazdálkodás is a feladataik közé tartozik. — Milyen segítséget nyújt a TESZÖV? — A szövetkezeti ifjúsági bizottságok elnökeinek rendszeresen szervez a TESZÖV továbbképzést. Ezek egyhetes bentlakásos tanfolyamok. Itt magas szintű előadásokat hallhatnak a fiatalok, megkapják a legfrissebb információkat. A TESZÖV ifjúsági bizottsága ajánlásokat ad a szövetkezeti bizottságok számára. Ezeket egyben eljuttatjuk a szövetkezetek vezetőinek is. Hogy mik ezek az ajánlások? Leginkább a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítása kerül előtérbe, a szakmunkásképzés, és egyáltalán a fiatalok foglalkoztatása a termelőszövet— Hogyan segítik a nagyüzemek a bizottságok munkáit? — Ezek a bizottságok a feladatuk magaslatán állnak. Egyaránt ismerik a kötelességeiket és a jogaikat. Így szinte minden termelőszövetkezetben, hogy úgy mondjam, jó viszony alakult ki a vezetőséggel. Mindenben támogatják a fiatalokat, sőt nagyon sóik helyen ők kezdeményeznek. Inkább az jelent problémát, hogy a fiatal agrárértelmiség nem vesz részt kellő mértékben a bizottságok munkájában. Erre már a választásnál kellene odafigyelni. Minden réteg képviselje magát a bizottságban. Persze ez nem jelentős gond, az ered— Milyen szavuk van az ifjúsági bizottságoknak? — Mindenütt komolyan veszik a fiatalokat'. Ez érthető is, hiszen nem lehet közömbös egyetlen téeszvezetőnek sem, mennyi a tagok átlagéletkora. Ezek a bizottságok összefogják, mozgósítják a fiatalokat kezetekben. Az üléseinket rendszerint valamelyik termelőszövetkezetben tartjuk, így a központi témák mellett mód van arra is, hogy megismerjük, megtárgyaljuk az adott gazdaságban folyó ifjúsági munkát, s ha szükséges, segítséget is adjunk. menyeink mellett eltörpül. Ha csak azt veszem, hogy a szocialista brigádmozgalomban az aktív dolgozók 36 százaléka vesz részt, míg a fiataloknak 40 százaléka, úgy gondolom, érzékelni lehet az akarást, a tennivágyást. Ezzel pedig nincsen baj. BESZÉLNEK RÓLA Á város fölött Alattunk á város. Csaknem tven méter magasan állunk, Nyíregyháza legmagasabb épülete, a tizenöt emeletes toronyház tetején. Eltörpülnek mellettünk a tízszintes lakótömbök is, az utcán sétáló emberek játékbabáknak tűnnék. Hideg északi szél fúj. Lent a földön még csak szellőnek érezni, itt fent már viharos erejű. — Ilyen magasságban szinte mindig van már légmozgás — mondja Verba Ottó, a SZÁÉV brigádvezetője, akinek kedvéért megmásztam a meredek lépcsőiket. Még alig múlt 27 éves, de a vállalat legjobb épületszerelői között emlegetik. Huszonnégy éves korában már brigádvezető, s azóta a megyeszékhely minden jelentősebb építkezésénél jelen volt — Jósa város, a Széna tér, a Kun Béla utca, a Szamuely lakótelep — sorolja. — S most itt, a Kossuth utcán. Két és fél hónapja kezdtük a munkát, s már az utolsó paneleket szereljük. — Dolgozott már ilyen magasban? — Még csak egyszer. Ott voltunk az ungvári szálloda építésénél is, az is tizenöt emeletes. Hát... nem volt könnyű megszokni az ekkora magasságot, de itt már nem volt semmi gond. — Tudja-e, hogy Nyíregyházán maguk talán most a legnépszerűbb emberek? — Ezt nem tudom, de tényleg sokakat érdekel ennek a háznak a sorsa. Mégiscsak a legmagasabb lakótömb lesz a megyében, s valóban látványos munka. A védőkorlátig sétálunk. Messze, nagyon messze látni innen. Verba Ottó északra néz, s mutatja: ott az erdőn túl, az a két fehér torony már Kótaj. — Hazáig látok innen — mondja nevetve. — Kótaj ban élek ugyanis a családdal. A szomszéd faluban, Nyírszőlőben nőttem fel, de Kótaj ha nősültem, s oda is építettünk egy szép háromszobás, összkomfortos lakást. A kőporozás még hátravan, de az idén azzal is végzünk. Igaz, a fiatal brigádvezető könnyű helyzetben van. Apja, testvérei mind az építőiparban dolgoznak, — egytől egyig a SZÁÉV-nél — s ő maga is kőműves eredetileg. Egyik bátyja mérnök, a másik a villanyszerelők brigádvezetője, az öccse festő, az apja meg darus a Tünde utcán, összejön hát a család egy hét végén, s két nap alatt végeznek egy házzal. — Az öregem hozott engem is ide a vállalathoz, de azt szerette volna, ha gázszerelő lennék. Már el is intézte a papírokat, de én a felvételin szóltam: inkább kőművesnek mennék. Annak is vettek fel. Igaz, mikor az öregem megtudta, nagyon mérges lett. De aztán látta, hogy ezt szeretem, hát beletörődött. S ami a legfontosabb, én sem bántam meg a választásomat. — Melyik érdekesebb? A hagyományos építkezési módszer, vagy ez, a házgyári? — Az utóbbi látványosabb, gyorsabb, de a kislakásoknál több mindenhez kell érteni. Dolgoztam az eredeti kőmü- vesszakmámban is, de valahogy az új már közelebb van hozzám. Négy épületszerelő brigád dolgozik a vállalatnál, mi végezzük az egész megyében az ilyen jellegű munkákat. Itt is három műszakban dolgozunk, most vasárnap is reggel fél 7-kor fejeztük be a munkát. — Mikor szebb Nyíregyháza? Nappal, vagy éjszaka? — Nappal is szép a város, de éjszaka igazán. A rengeteg fény, a csend. Mégis a hajnalt szeretjük talán a legjobban, amikor ébred a város. Elindulnak a tejes-, meg a kenyeresautók, megtelik a piac... — Nem félnek itt a magasban? — Miért félnénk? A szükséges biztonsági előírásokat megtartva, elképzelhetetlen a baleset. A mi brigádunkkal még semmi gond nem volt eddig. Reméljük ezután sem lesz. Persze, ilyen magasságban azért jóval nagyobb óvatosságra van szükség. — Féltik otthon? — Mint mindegyikőnket. De nem kell aggódniuk, mi holnap és holnapután is haza akarunk menni. Csak rajtunk múlik, hogy haza is érjünk. Az oldalt írta: BALOGH GÉZA és sípos Béla Fényképezte: GAÁL BÉLA sípos béla o
