Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. szeptember 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A holnap élelmiszer­T öbb mint két héten át az ország szeme előtt volt — az Országos Mezőgazdasági Élelmiszer- ipari Kiállításon — a ma­gyar élelmiszer-gazdaság. Láttuk, mit értünk el öt év alatt. A legjobbak hozták el eredményeiket, hiszen nem az átlageredményekre kíván­csi sem a szakember, sem az egyszerű érdeklődő, hanem arra, mit produkálnak ma az élenjárók. Az élelmiszer-gazdaság szerteágazó területéről a kő­bányai vásárvárosba össze- sereglett legjobbak így a holnapot is elénk vetítették. A seregszemle ilyen tekintet­ben — és ez a lényeg — a tapasztalatszerzésnek, a vé­leménycseréknek olyan gaz­dag tára volt, amilyenre öt­évenként csak egyszer van alkalom. Jókor jött ez az or­szágos tapasztalatcsere, hi­szen az üzemek most készítik VI. ötéves terveiket. A min­dennapi gondokból egy ki­csit ki kell emelkedni és irányt szabni, meghúzni a fő Vonalat öt évre. Ezekben a hónapokban kell választ ad­ni: merre, hogyan, meddig. Ehhez igen jó „segédeszköz” az országos kiállítás tapasz­talata. Minden okunk megvan ar­ra, hogy reméljük: a sza­bolcs-szatmári szakemberek -— mind a termelésben, mind az irányításban dolgozók — nyitott szemmel, tapasztalat­gyűjtő szenvedéllyel járták a kiállítást. Személyesen is meggyőződtem róla, hogyan vizsgálgatták, tanulmányoz­ták a szabolcsi szövetkezeti vezetők a Rába legújabb kö­zépnehéz traktorát, amely igen sok előnnyel rendelke­zik a korábbiakkal szemben. Megyénk mezőgazdasága az V. ötéves terv első négy évében példásan teljesítette feladatát, 24 százalékkal adott többet a múlt eszten­dőben, mint a terv kezdetén. Az idén a rendkívüli rossz időjárás, vihar, jég, belvíz­károsítás miatt sok gonddal kell megküzdenünk. Mind­ezek ellenére az őszön, első­sorban az alma gondos beta­karításával, még nagymér­tékben csökkenthetjük a veszteségeket, összességében ötéves tervünk teljesíthető. A következő tervciklust tehát jó bázisról, megfelelő felkészültséggel indíthatjuk. Jelentős eredményt értünk el az elmúlt években a gyü­mölcsrekonstrukcióban. Nagy lépést tettünk előre a két gyümölcstermelési rendszer létrehozásával. A biztonsá­gosabb almaértékesítést jól szolgálja az almatárolók, hű­tőházak kapacitásának növe­lése, de ennél is jelentősebb a 150 ezer tonna ipari alma feldolgozására alkalmas lé­üzemek létesítése. Az elmúlt öt évben létrejöttek me­gyénkben a napraforgó, bur­gonya, dohány, csillagfürt, rozs — tehát a táj termelé­sünk minden fontosabb nö­vényére — a gyorsabb fejlő­dést előmozdító termelési rendszerek. Fontos bázisa a baromfitenyésztésnek a HUNNIACOOP kisvárdai üzeme. Nagyot fejlődött az elmúlt öt évben a gabona - és a tejipar. Mindez azonban csak le­hetőség. Az intenzívebb mű­ködtetés még a következő évek feladata lesz. Vannak területek, mint á takarmány­termelés, ezen belül is a rét- és legelőjavítás, ahol még csak az első lépéseknél tartunk. Igen sok tartalé­kunk van a melléktermékek hasznosításában, a megter­melt áruk szakszerűbb beta­karításában, raktározásá­ban. Jobban kell hasznosíta­nunk a tudomány eredmé­nyeit az állattenyésztésben, a takarmányozásban. A ta­karékosság, a szakszerűség az üzemanyag-felhasználás­tól a műtrágyán és növény­védő szeren át a gépalkatré­szekig mindenre vonatkozik. A VI. ötéves terv kezdetén a közgazdasági környezet, a népgazdaság egyensúlyának tovább javítása az eddiginél is nagyobb követelmény elé állítja az élelmiszer-gazda­ság dolgozóit. A már ismert jövő évi mezőgazdasági ár­rendszer is ezt példázza. Megszoktuk már és a jövő­ben is várjuk a élelmiszer­bőséget, a széles választékot, exportálni is többet akarunk a fölöslegből. A már felso­roltakon túl is fannak tarta- lékaifiK: első helyen említen­dő annak a több mint 1200 egyetemi, főiskolai végzettsé­gű szakembernek a tudása, a szakmunkások hozzáérté­se, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. A napokban zárult Or­szágos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Ki­állításon szerény létszám­mal, tisztes eredményekkel és megfelelő értékeléssel vet­tünk részt. A megyénk élel­miszer-gazdaságát reprezen­táló szövetkezetek, üzemek három arany-, hét ezüst- és több bronzéremmel, oklevél­lel tértek haza. Bízunk ben­ne, hogy az idei nagy tapasz­talatcsere tanulságait jól hasznosítva öt év múlva még ennél is szebb eredmények­kel büszkélkedhetünk az ak­kori kiállítás zárása után. (Cs. B.) Az őszi vetés alá szántanak a Balkányi Állami Gazdaságban. (E. E. felv.) Iz akarat megvan... A művezető véleménye az éves tervről Görbe eső veri a földet. A párttitkár asszpny, Fodor Sándorné tartja fejünk fölé esernyőjét. Megyünk a laka­tosokhoz, de közben beszél­getünk. Bent az irodában már megtárgyaltuk: a fehér- gyarmati mezőgépesek nehéz évvégének néznek elébe. Nem mintha az elmúlt hóna­pok a munkát tekintve köny- nyűek lettek volna, sőt! — Most már kezd rendbe­jönni a dolog — állítja Ke- rekesné. — Talán teljesítjük a tervet. Ahhoz viszont ha­vonta 11 millió forintot kell hozni. 1980-ra 114 millió fo­rintos feladatot kaptunk és az első fél évben csak 43 milliót sikerült teljesíteni. Kin, vagy kiken múlik leg­inkább a havi 11 millió? — elhangzott ez a kérdés is. Ezért megyünk most a laka­tosokhoz. Ök a végszerelők és ha ők bírják „szuf- lával”, elkészülnek a terve­zett gépek. Kiken múlik? A műhelyben az idegen számára semmi külső jele annak, hogy nagy gondban lennének. Mindennapi kép, hogy az egyik ember rajz fölé hajol, a másik lemezt egyenget, a harmadik he­geszt. Villódzó ívfények, zaj és zörej, ez tölti be a teret. Tóth Gézával, az üzem veze­tőjével ezért is keresünk a beszélgetéshez csendesebb he­Honfoglalók A hatéves Tardi Tibi, egyhetes iskolás, kollégis­ta megmagyarázza, hogy mi a jó: jó itt, van má­szóka is az udvaron, amit az otthon nem kínál. Estók Károlyné, peda­gógus: — A 209 gyerekünkből 31 az elsős. Tibornak pél­dául itt van nálunk a harmadikos nővére, Erika is. Nem jött hát idegen­ként, de különben is, sok családból vannak itt test­vérek ... A káliósemjéni diákott­hon, tanyasi gyerekek kollégiuma, 1964 óta mű­ködik. Van gyerek, aki harminc, van, aki csak két—három kilométer tá­volságban lakik. Az év­kezdésről mondta Király József, az iskola megbí­zott igazgatója: — Jókedvűek, nyugod­tak a gyerekek, még az elsősök is. Az igazság: megelőz már minket a hí­rünk, a /nagyobb testvé­rek, ismerős gyerekek me­sélnek a kollégiumról. Nemcsak az oktatás felté­telei jobbak így, hanem jó néhány gyerek egészsége­sebb, jobb körülmények között él itt, mint otthon. Sportolhatnak, most lett készen egy bitumenes pá­lyánk, játszhatnak, nem is csoda, ha visszavágynak. — És a szülők? — Most már szívesen küldik a gyerekeket Nyolc nevelőnk, öt gyer­mekfelügyelőnk van, utób­biak képesítés nélküliek. A szülőkkel is tartjuk a kapcsolatokat, megláto­gatják otthon is a gyere­keket, megismerik a csa­ládokat. Jó az is, hogy az iskola és a kollégium, no meg a napközi egy intéz­ményként dolgozik,. Nem azt mondom, hogy nincs gondunk, mert különösen így, év elején akad gond is elég, de a megyétől és a helyi tanácstól is ka­puink segítséget, ha kell. Én azt hiszem, hogy a gyerekek játékán is lát­szik, hogy — bár év ele­jén vagyunk — felszaba­dultak, jókedvűek. Ez a legfontosabb... Néző Hajnalkát az édes­apja látogatta éppen: — Két gyerekünk van itt, Hajnalka és Ildikó. Mi dolgozunk, és nagy meg­nyugvás, hogy jó helyen tudjuk a gyerekeket. A harmadikos Prinda Miklós egyedüli gyerek: — Itt a jobb — mondja tömören. — Itt lehet ját­szani, mert van sok gye­rek. A tanyán mindig csak magam voltam. Meg hinta is van ... A nagyok, a felsősök már azt is számontartják, hogy a volt kollégisták közül hányán, hol tanul­tak tovább, és nemcsak a játék a jó: — Nekem már itt van minden barátom ... S. Tóth Csaba gyermek- felügyelő kalauzol a kas­télykertben. Rámutat a színes melegítőkbe bújt mászókaostromlókra: — Hát nem szép? Eszembe jutnak az osz­tatlan tanyasi iskolák sze­gényes tantermei, a dülő- utakon vonuló gyerekek, és tudom, hogy az. Bartha Gábor lyet. A kalitkából — én ne­veztem el így a tető alatt lé­vő művezetőirodát — rálátni a munkacsarnokra. Meg is kérdem: — Innen nézi a:; embe­reit? — Inkább közöttük járok. A munkám nekem is ott van. Mondom a fiatalembernek a párttitkár asszony vélemé­nyét, rajtuk lakatosokon, a végszerelőkön áll vagy bukik a havi 11 millió. Tiltakozik: — Lehet, hogy rajtunk sok múlik, de én azt mondom, legalább annyira fontos a forgácsolóüzem munkája, mint a mienk. Vagy mást ne mondjak, ha nincs anyag, hi­ányzik néhány kereskedelmi áru, akkor mi mit tehetünk? — Tehát nem kaptak meg, nem kapnak meg mindent időben? — Előfordult, előfordul. — És akkor állnak? — Azt már nem. Anyag- és alkatrészhiányra mi min­dig számítunk. Jómagam úgy szervezem a munkát, hogy egyszerre két-három termék legyen gyártásban. Ha egyik­hez nincs alkatrész, akkor van a másikhoz. Így aztán a csoport mindig dolgozik. Nincs állásidő, nem is lehet. Az üzemben 34-en dolgoz­nak, többségük lakatos, he­gesztő, de van .közöttük ,né- • hány más szakmabeli , is. Tóth Géza''Hegy éve irányít­ja a gondjaivá bízott embe­reket. Az elmúlt években nemegyszer értek el szép si­kereket, voltak gondok is, de most, külső okok miatt pa­rázs a helyzet. A beruházási stop, az új szabályzók, a megrendelők óvatosabb és mérsékeltebb igénye minden termelési programot felborít. De van munka és ez a lé­nyeg. Ez nincs a kisujjukban — Egyedi- darabok. Most például a Csepeli Egyedi Gépgyárnak daraboló és ha­sító gépsort készítünk. A Székesfehérvári Könnyű­fémmű részére rendelték eze­ket a gépeket. A darabolót már leszállítottuk, most a hasító gépsoron dolgozunk. — Nehéz egyedi munkát végezni? — Nagyon. Az egyedi gyártásoknál a szakmát szin­te újra kell tanulni. Ezzel szemben a hagyományos gé­peink gyártási technológiá­jának ismerete az emberek­nek már szinte a kisujjuk­ban van, a nagy sorozatokat behunyt szemmel szerelik. Most rajzot kell olvasni, új, a gyakorlatban eddig nem ta­pasztalt feladatokat kell végrehajtani. — Miért baj ez? Hiszen az új, a különleges munka nö­veli az emberek szakmai is­meretét. Minden szerelés után még többre, még bo­nyolultabb feladatok teljesí­tésére lesznek képesek. — Ez ' igaz. Csakhogy az ilyen gépek mind sürgősek, a minőségi követelmények na­gyok, a rendelkezésre álló idő viszont kevés. És hót az emberek sem egyformák. Annak ellenére, hogy jó gár­da van itt együtt, a kapacitá­sok eltérőek. — Talán olyan lakatos is van, aki nem tud rajz után dolgozni? — Akad. Ha most osztá­lyozni kellene az embereket, azt mondanám, hogy a laka­tosok közül tíznek a tudása, szakmai ismerete, helytállá­sa kiváló. Tíz viszont ilyen elbírálás alapján csak köze­pes, és vannak olyanok is, akiknek mindent meg kell magyarázni, akikre mindig oda kell figyelni. — Ezek a különbségek je­lentkeznek a bérezésben ? — Csoportelszámolás van. A differenciálást a személyi órabér jelenti. A nagyobb tu­dású, többet teljesítő lakato­soknak eleve magasabb az órabérük. Hí lesz a 11 millióval? ■ Hossízúrá nyúlt a műveze­tővel a beszélgetés. Egyre mélyebbre ástunk a kérdés­feleletekkel a műhely dolga­iban. Néhány személyre szóló vallomás: a 29 éves, üzem­mérnök képesítésű művezető előbb termelőszövetkezet­ben volt üzemágvezető, az ott szerzett tapasztalatokkal került a Mezőgéphez. Még nem valósult meg élete ál­ma, többre képes, de a vég­szerelőben eddig is becsüle­tére váló munkát végzett. Tóth Géza érdeme is, hogy amióta a műhely élén van — ennek már négy éve — szi­gorú a fegyelem, eredményes a szocialista brigádmozga­lom. A brigád 77-ben, 79-ben is aranyérmet nyert. Mind­ezeket kibeszéltük és követ­kezett az utolsó kérdés. — Mi lesz a havi 11 mil­lióval? Teljesíti-e a gyáregy­ség és természetesen a vég­szerelőé az éves tervét? — Nem tudom pontosan megmondani, hogy melyik hónapban mit és mennyit adunk ki. Ha csak rajtunk múlik — ha lesz anyag és al­katrész — akkor a tervet tel­jesítjük. Az akarat megvan bennünk. Igen, az akarat, az sok mindent eldönt. Az akarat és jó szándék, — ha szükséges — egyet jelent az áldozatválla­lással és ha erre készek az emberek nincs olyan gond, amit meg ne oldanának. Seres Ernő Próbatétel Kényszerűségből került há­romszáz tehén szabad legelő­re jó néhány hétig a Balkányi Állami Gazdaságban, mivel mindkét istállójuk felújításra szorult. Ez a munka immár két esztendeje tart. így aztán joggal gondolhatja az ember, megsínylik a szükségállapo­tot az emberek is, jószágok is. Csökkenhet a tejtermelés, s több fáradozást igényel a gondozók részéről az állatok: ellátása. Erre gondoltam, amikor az igazgatóhelyettestől és a párt­titkártól az iránt érdeklőd­tem, mondják már meg őszin­tén: csökkent-e ez idő alatt a tejtermelés? Kissé csodálkoz- tak. Jómagam meg a vála­szon, amikor azt magyaráz­ták, a tejtermelés nem csök­kent! Nem első eset, amikor a nehézségek próbára tesznek embereket, s vizsgázni kell helytállásból. Ez esetben is ez történt. Ez a kis gondozói kollektíva megmutatta most mire képes. A tapasztalt, ál­latokat szerető tehenészek, állatgondozók talán jobban, még jobban gondoskodtak a tehenek pontos etetéséről, ita­tásáról, gondozásáról, mint azelőtt. Nem lehet mérni, ki­nek mennyi az érdeme ab­ban, hogy nem csökkent a tejtermelés átlaga. Azt elis­merik; itt dolgozó néhány párttag jó példát mutatott. Ez jó hatással volt a töb-. biekre. Ebben is értékelhető, mire képes egy pártcsoport, ha nehéz és váratlan helyzet elé állítja az embereket az élet. Van bizonyos kohézió, összetartó erő egy pártcso­portban is, ha meg kell mu­tatni, mire képesek. Termé­szetesen csak akkor, ha tag­jaik példaadóak és képesek több áldozatot vállalni egy­másért és a közösségért, szükség esetén. Ez pedig a tehenészekre jellemző. Hat pártcsoportban 85 párt­tag végez képességeinek és tudásának megfelelő párt­munkát a Balkányi Állami Gazdaságban. S hogy ma már ennyi a pártszervezet létszáma, arról a fiatalok párttaggá nevelésével sokat tettek a KlSZ-szervezetek- kel együtt a pártcsoportok is. Néhány hónap óta tagja a pártnak Pellei Mihályné, Szá­raz Mihály, Tálas Mihály és Halmos János. Valamennyien fiatalok. Egyik ajánlójuk az ifjúsági szervezet volt. Olyan tapasz­talt kommunisták készítették elő őket a párttagságra, mint Balku József személyzeti és oktatási felelős, Barna János pártvezetőségi tag, szerelő és mások. Gondoskodik a párt- szervezet arról is, hogy ne maradjanak megbízatások nélkül a jövőben sem. Többségük elsősorban most is a KISZ-ben végez párt­munkát. Igaz viszont az is, hogy a fiatal párttagoknak a nevelése kissé több figyelmet kíván. Elsősorban azt, hogy ne terheljék őket túl munká­val. Ne legyen oly sok meg­bízatása egyiknek-másiknak, mint Pellei Mihálynénak, mondván: bírja ő. „Kétség­telen: egyelőre nem panasz­kodik”, de öt-hat megbízatás azért csak sok egy fiatal em­bernek. Még akkor is, ha di­csérik, hogy „ez az asszony­ka aranyat ér”. Később elfá­rad, esetleg közömbössé vál­hat. S ez nem lenne jó. Erre is kötelessége figyelni az idő­sebbeknek, a pártvezetőség­nek. Bár van egy jó módszere a pártvezetőségnek. Eseten­ként rákérdeznek a pártmun­kát végző fiatal párttagokra: boldogulnak-e a feladattal? Ha nem, akkor segítenek. Nem árt azonban, ha levesz­nek egy-egy „terhet” azok válláról, akiknek sok van, s igyekszenek arányosan a ké­pességeiknek megfelelően el­osztani a pártmegbízatásokat, így lesz még hatékonyabb a pártmunka és szerez örömet az egyéneknek is. F. Ökrös Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom