Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

1980. szeptember 6. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKPOSTA Táborélet és kiállítás Jó néhány levelet kézbesít szerkesztőségünknek a postás, amelyet a táborozásról hazatért úttörők és KISZ-esek írtak. Ta­kács Katalin, a nyíregyházi Zrí­nyi Ilona Gimnázium második osztályos tanulója a bácsai épí­tőtáborban töltött két hetet. Au­gusztus 3-tól 16-ig dolgoztak, hogy mit, azt sajnos, nem írta meg levelében Kati. Ami viszont megmaradt az emlékeiben és be is számolt róla, a délutáni sport- versenyek, a diszkó, a mfozi, a városnézés és a strandolás. Há­romnaponként értékelték a bri­gádok teljesítményét, s a kéthe­tes „hajtás” eredményeként • könyvelhetik el, hogy a jók kö­zött szerepeltek. A rohodi Szentpétery Zsigmond úttörőrajtól is levelet kaptunk. Arról írnak, hogy a vajai múze­umból hazaszállították a Szent- pétery-emlékkiállítás anyagát és az iskolában méltó helyet jelöl­tek ki egy állandó kiállítás szá­mára. Szeptember 1-én nyitot­ták meg, s ezentúl nemcsak a tanulók láthatják, hanem a köz­ségbe látogató idegennek is meg­mutatják a saját gyűjtésű tár­latot. Sérült vörösvércsét találtak a tornyospálcai madártani szakkör tagjai. Mint Danku János és Gyüre János hetedikes tanulók leveléből kiderült, mindent meg­próbáltak a súlyos számysérü- lést szenvedett madár megmen­téséért. Egeret fogtak neki, bő­ségesen ellátták hússal. Eleinte a vörösvércse bizalmatlan volt irántuk, jókorát csípett és kar­molt a kezükbe, de hamarosan megbarátkozott velük. A két ifjú természetbarát mindent el­követett a vörösvércse életéért, de egy reggelre mégis elpusztult a madár. Az eset kapcsán fi­gyelmeztetik a felnőtteket és a gyerekeket, senki ne szedje ki a fiatal madarakat a fészkükből. Nemcsak a természetvédelmi tör­vény megszegése miatt, hanem: óvni kellene a hasznos madara­kat. Teli Vilmos legendás fegyvere Kevés fegyver kötődik úgy egy személyhez, mint a számszeríj Teli Vilmoshoz. Szívszorítóan iz­galmas a legenda szerinti törté­net, amelyben az önkényeskedő helytartó fogságából a svájci szabadsághős úgy szabadulhat, ha fegyverével lelövi fia fejéről az almát. A számszeríj, ez a „korszerűsí­tett” íj jellegzetes középkori fegyver. Puskára emlékeztető agyára. törzsére merőlegesen erősítették fel azt a rövid íjat, amely a nyílvesszőt kirepítette. A nyíl a törzsön kiképzet* veze­tőrésbe került, az íj megfeszített húrját pedig elsütőbillentyűvel lehetett feloldani. A nyílpuska megjelenésének első írott emlé­kei a IV. századból származnak. Azután hallgatnak a krónikák erről a félelmetes eszközről. Új­ra a X. századi Franciaországban tűnik fel. A legjobb számszeríjat az itáliai városállamok mesterei készítették. A XII. században pápai átokkal sújtották azt a harcost, aki keresztények ellen nyílpuskát használt. De az átok sem tudta kiiktatni a harcosok fegyvertárából. A keresztes hadi- járatokban, és a mai Spanyolor­szág területén. a mórok elleni harcokban nagy szereoet játszott. A naevobb teljesítmény érdeké­ben később a fából készült íjat aoélíjjal váltották fel. Az íj fel- ajzása egyro nehezebbé vált, ezért a nyílnuskák elülső végére kengyelszerű akasztót szereltek. A harcos lábbal leszorítva, füg­Középkori harcos számszeríjjal. gőlegés helyzetben húzta fel a szerkezetet. Az erősebb acélíja­kat pedig csak külön készülék­kel tudták felhúzni. Ezeknek jól irányzott nyila közelről a vastag lovagi páncélt is átütötte. R. G. LOGIKA A logika szabá­lyai szerint mi­lyen számnak kell a kérdőjel helyére kerülnie? 0fipoz9idnp3am Sipuiui Sasquoi -njf Homyzs e HA.pB[Bt| ueqeÁu -Bji omnuicjo zv •5fCUUIBZS SB-CC e ísaxrajoawi) GYERMEKVILÁG Gyermekek könyvespolcára MESSZIKE Weöres Sándor bűbájos és rendkívül népszerű gyermekver­seinek indítása nyomán irodal­mi életünk peremvidékéről mint­ha becsültebb régiókba került volna a gyermekköltészet. Kivá­ló költőink is mind szívesebben és színesebben szólnak verseik­kel a gyermekekhez, s ugyanak­kor ritkábbak a gügyögő, trillá­zó és cicuskázó csinálmányok. A közelmúltban újabb színfol­tokkal gazdagodott gyermeklí­ránk palettája. Előbb a Cseh­szlovákiában, s a közelmúltban pedig a Jugoszláviában élő ma­gyar költők jelentették meg — könyvesboltjainkban is kapható — gyermekvers-antológiájukat. Ez utóbbi címe a „Messzike”. A címadás egyúttal a gyermekköl­tészet lehetőségeire is utal. Csak- is ez a líra engedhet meg ma­gának a gyermek csapongó, fan­táziadús gondolkodásmódjához hasonló'ötlet- és nyelvi nyújtóz- kodásokat, kalandozásokat. A kötet 33 költő több, mint száz versét tartalmazza. A szerkesztő nem titkolja, az írások nagyrészt felkérésre születtek. A formai megoldások útkereső sokszínűsé­ge, zamatossága feledteti a meg­értőbb szerkesztést. A kötet élé­re kívánkozik — nem véletlenül a legtöbb verssel jelentkező — Tolnai Ottó összeállítása. „Fel­nőtt szemmel” is mulatságosak és elgondolkoztatóak írásai. Pap József, Ladik Katalin és Fülöp Gábor verseit lehet még elsősor­ban kiemelni. Ismét bebizonyo­sodott a művészetek kortalansá- ga. Illusztrációul óvodások és kisiskolások alkotásai szolgálnak. B. I. Miért túr a malac? Magam sem tudom, hogy igaz, vagy nem igaz a mese, amit hallottam a malacról. De azért elmondom, egy szót sem toldok hozzá. Miért túr a malac? Mindenki azt hiszi, hogy azért, mert enni­valót keres, vagy mert viszket az orra. Pedig egészen más oka van annak. Valamikor a kutya meg a malac elválaszthatatlan jó barátok voltak. Együtt ettek, együtt ittak, együtt csavarogtak, mindent "megosztottak egymás­sal, még a vackuk is közös volt, ahol aludtak. Ha a kutya bolhát szedett össze, a malac vakarózott tőle; ha emez tüskébe lépett, amaz fájlalta a lábát. Egy napon a kutya fényes aranypénzt talált az öreg fa tö­vében. Olyan szépen csillogott a napon a pénzdarab, hogy a sze­mük káprázott tőle. — N“ahát, milyen szerencsénk vanK- örvendezet; a malac. — Elmegyünk a vásárra, és annyi kukoricát veszünk a pénzért, hogy ketten se bírjuk hazaci­pelni, — Azt már nem! — vakkantott a kutya. — Csontra költjük az aranypénzt, én mondom, aki találta! Száz szónak Is egy a vége; alaposan összevesztek azon, hogy mit vegyenek: csontot vagy ku­koricát? Mindegyik mondta a magáét. Már éppen hajbakaptak volna, amikor mentőötletük tá­madt. Keresnek valakit, aki majd igazságot tesz, és megmondja, mitévők legyenek. A kutya kiáll! az országútra, hogy az első arrajárót bírónak hívja, a malac meg ottmaradt, hogy a pénzre vigyázzon. Igen- ám, de a nagy melegben el­nyomta az álom és mire feléb­redt, hült helyét találta az aranypénznek. Megijedt ször­nyen, hogy most miképpen szá­mol el a kutyának? Az meg jött, mert elunta a várakozást az or­szágúton. — Hol van a pénz? — kérdez­te rögtön, amikor meglátta a malac ijedt ábrázatát. — Nem tudom. Elvitte valaki, amíg aludtam. — Kerítsd elő, ha kedves az életed 1 ' — Rögtön ... rögtön — ijede- zett a malac, és azonnal elkezd­te keresni az aranypénzt. Oda­TÖRD A TEJED! VÍZSZINTES: 1. Megrendülő, ijedten meglepődő. 6. Csúfolódó szócska. 7. Talpon van. 8. Bűn része! 9. Skandináv aprópénz. 11. A szik­la. 12. Indítás. 14. Bika betűi keverve. 16. Megfejtendő. 18. Vissza: kerti munkát vé­gez. 20. Nagyon csúnya. 21. Okozatot elő­zi meg. 22. Kör betűi keverve. 24. Fél csokor! 25. Nikkel, alumínium vegyjele. 27. Igen ó, régi. 28. Scotland ... 29. Sze­met bezár. FÜGGŐLEGES: 1. Jelen napra. 2. Libahang. 3. Római 555. 4. Gyilkol. 5. Megfejtendő. 6. Megfej­tendő. 10. EJM. 11. Azonos magánhang­zók. 13. Szélesre nyit. 14. Pusztít. 15. Megfejtendő. 17. A Felső-Tisza mellékfo­lyója. 19. Operadalbetét. 21. Settenkedik, nesztelenül halad. 23. Végtag. 24. Az NSZK kereszténydemokrata pártja (is­mert rövidítés). 26. Római 450. 27. Visz- sza: téli csapadék. Megfejtendő: Magyarországi hegységek (vízszintes 1., függőleges 6., 15.). Múlt heti megfejtés: — LIBIA — IRAK —EGYIPTOM — SZÍRIA. Könyvjutalom: Juhász Beatrix Tarpa, Andrási Sándor Mátészalka, Berecz Já­nos Gávavencsellő, Szűcs Anikó Dögé, Harsány! Tünde Beszterec, Jászter And­rea Nyírbátor, Berezi Ilona Nyfrparasz- nya, Dévai Erzsébet Mezőladány, Szabó Tünde Kisfástanya, Földi Miklós Ko- csord, Tóth Judit Tiszabercel, Kósa Éva Nyíregyháza, Podlovics Zsuzsa Nagyha­lász, Kovács Ibolya Pap és Beke Péter Tiszalök. szaladt minden fához, minden bokrot körülszaglászott, de a pénz csak nem került elő, A ku­tya meg ott csaholt a nyomában. — Ha meg nem találod, a ha­lál fia vagy! — acsarogta a fülé­be. Szegény malac, azt se tudta, mit csináljon. Minden) felforga­tott, orrával a föld alá ásott, túrt egyre a pénz után, és félelmé­ben folyton azt hajtogatta, hogy „Rögtön ... rögtön .. De a ku­tya elvesztette a türelmét, és jól belekapott cimborája oldalába. — Mi lesz már?! — Ni-i-incs! Itt si-i-incs! — vi­sított a malac, és futásnak eredt, a kutya meg utána. Zavarta a fél világon át. Megugatja, zavarja azóta is, a malac meg csak túr, mindenütt az aranypénzt keresi. Én elhi­szem, hogy így volt: És ti? Szente Varga Mária Minden második gyerek táborozott Az úttörőnyár mérlege A nyári táborozásokkal lezá­rult az 1979/80-as úttörőév. A szerzett tapasztalatok, informá­ciók még elég frissek, talán bi­zonyos területeken hiányosak is, arra mindenképp elegendők és alkalmasak, hogy a táborozás tükrében vonjuk meg az úttörő­nyár mérlegét. — Az idén sikerült egy helyen megoldanunk ' gyermekvezető­ink képzését. A Szamos menti Állami Tangazdaság hodászi épí­tőtáborát béreltük erre a célra. Az úttörőtábornak is kitűnő lé­tesítményekben igazán otthono­san érezték magukat a pajtások. Szeretnénk ezt a tábort állandó­sítani, ezzel is jelentősen bővít­ve gyerekeink táborhelyeit. Kursinszky Tünde úttörőtitkár a továbbiakban a helyi szervezé­sű kerékpár- és vízi túrákról be­szélt. '—i Az országos elnökség által meghirdetet: túraútvonalakkal párhuzamosan, szeretnénk, ha minél többen ismernék meg sző­kébb hazánkat. Ezért örülünk annak, hogy 27 csoport közel 700 pajtása kerekezett Szatmár-Be- reg, illetve Szabolcs útjain. Eh­hez képest jóval kevesebb, de ugyancsak lelkes csapat — 80 pajtás — vett részt a „Szamos— Tisza” vízi túránkon, örömmel fogadtuk, hogy 500 szabolcs­szatmári gyerek megyehatáron túli gyalogos vándortáborozásra indult. — Es az állandó táborhelyek? — Ezek befogadóképessége vé­ges. A szinte kivétel nélkül ár­térre épült járási táboraink az árvíz miatt kénytelenek voltak hamar bezárni kapuikat. Az idő­járás egyes turnusokban alapo­san próbára tette vándortáboro­zóinkat Is. — Nem szólt még az önálló csa- pattáborokról. — Az úttörőév legszebb befeje­zése lenne, ha a csapat tagjai együtt táborozhatnának. Ennek a feltételeit a legnehezebb meg­teremteni. Különösen a nagy létszámú csapatoknál jelent meg­oldhatatlan feladatot a kellő szá­mú sátor, konyhai és egyéb fel­szerelés beszerzése. Követendő példának azt tart­juk, ha gyerekeink kerékpáron, csónakkal, vagy gyalog elindul­va ismerik meg megyénk fejlő­dését, új gazdasági létesítménye­inket. A közvetlen élményszer- zés, a falvak és városok életé­nek tanulmányozása mellett nem elhanyagolható szempont a test- edzés, az egészséges életmód iránti igény felkeltése, s mindez romantikus körülmények között. S. J. Lefler György: G Ó LYA H I R Hírül adta gólyahír: látta itt a gólya! faluvégi öreg kémény nyakigláb lakója. Renoválja fészkét, aztán tudja mit fog tenni: Itt van ö! és itt a Tavasz! ki kell kelepelni... Triangulum, csörgődob, cintányér Jubilál a kömörői zenekar Már többen KlSZ-tagok az ala­pítók közül, akik 1970 őszén lét­rehozták a kisközség gyermek- zenekarát. — Szűcs Karcsi édesapja szor­galmazta a zenekart — mondja a hangszeren is kifogástalanul játszó szólóénekes, Juhász And­rea. — A tanító bácsi nagy türe­lemmel foglalkozik velünk — kapcsolódik a beszélgetésbe a 7. osztályos Mórucz Andrea. — A felsősök ugyan már Penyigére járnak iskolába, de este szinte minden kömörői itt van a pró­bán. &^gy segítség,"hogy az is­kolában a kotta alapjaival meg­ismerkedünk, így a próbákon -könnyebb a tanulás. Juhász Bálintné, a szülői mun­kaközösség elnöke rendszeres lá­togatója a hetenkénti szakköri összejöveteleknek, s elkíséri a csoportot a fellépésekre is. — Még a május elsejei zenés ébresztőt is a gyerekek adják. De rendszeresen fellépnek Penyi- ge, Mánd és Kömörő különböző ünnepségein is. Ilyenkor lázas készülődés jellemzi szinte az egész falut. Szívesen áldozunk a hangszerekre, de nagyon jólesik, amikor a járási hivatal művelő­désügyi osztálya értékeli a gye­rekek munkáját, s nem marad el a támogatás (például értékes harmonikákat is kaptak a zene­kar tagjai). A helyi tsz is segít, többször léptek fel közös műsor­ban a kömörői pávakörrel. A sorban óvodásokat is felfe­deztem. Tóth Ervin — már kö- zépsős — ugyan néha-néha még bekapja az ütőhangszerként használt seorűnyéldarabot, azon­ban igaznak látszik a mondás: nem lehet elég korán kezdeni. — Különösen a második szó­lamra nehéz hangszerest lelni — említi Kői Irénke. — Ugyanis a harmonika mellett triangulum, xilofon, cintányér és csörgődob is megszólal. Végh Attila nevelő — az együt­tes alapítója — Debrecenben is­merkedett a zenekar működteté­séhez, irányításához szükséges alapvető „tudományokkal”. Időt, fáradtságot nem kímélve nem csak a legkisebbeket, de szülei­ket is megnyerte a kultúra ügyének. Az 1976-ban megtartott megyei versenyen csak a két nyíregyhá­zi és a mátészalkai zenekar előz­te meg a kömörőieket. A jánk- majtisi versenyen később elsők lettek. Járási és megyei ünnep­ségeken szerepeltek, s legutóbb szovjet delegációt köszönthettek V ásárosnaményban. <M. K.) Muzsikáló kömörői gyerekek Egyforma — nem egyforma? ■ ' 2 13 4 5 6 J|g|7 r 9 ar 12 13 15 P 1 17 M 18 ■20 Jl 22 25 28 A E: A figurák között csak két teljesen egyforma talál­ható. Melyik ez a kettő'! (euuojASa efiuiiS -II HlPemasq ios psiotn ve sä os-13 JOS SHPOSBOI e : sairajoaw)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom