Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. szeptember 28. I Kedves nővérke! Megjegyzése, amelynek véletlen fülta­núja voltam, azóta se hagy nyugton. Ha nem szó szerint is, a lényeget tekintve azt mondta ismerősének: ezután meg­gondolja, hogy jó szóval, szívességgel is j közeledjék a betegekhez. Említett egy szociális otthonból jött. idős nénit, akinek soha nem volt láto­gatója, senkii nem kérdezte meg tőle, mit kíván, mit szeretne enni legszíveseb­ben. ön, a mindenkin segítő, érző ember, aki nem vált közömbössé a sok emberi szenvedés láttán, a sokszor már élő-ha­lott emberekhez is úgy közeledik, aho­gyan hivatása ezt megkívánja. Sőt, azon túl, emberi érzésekkel, lelikiismerettel igyekszik segíteni magányosságukon, árvaságukon. Így történt, hogy a szociális otthonból hozott néninek is enyhíteni akart az el- hagyiatottságán, hol néhány almát, ba­rackot hozott neki otthonról, hol pedig saját főzésű teát, mert a néni nem tudta inni — állítólag a műanyag kancsók mellékíze miatt — a kórházi teát. Miért vált mégis hűtlenné az idős né­nihez és a has omló egyedülálló betegek­hez? Ahogyan szavaiból kivettem, né­hány nővértársa valósággal kényszerí­tette arra, hogy hátat fordítson az idős betegeknek. Eleinte csak suttogásokkal, később élcelődő megjegyzésekkel kísér­ték önzetlen fáradozását. „Talán egy magányos milliomosnőt fogtál ki, azért jársz-keísz annyira körülötte?” — mond­ta az egyik nővér epésen. Aztán figyelő szemek kísérték — mondta az ellesett beszélgetésen. — Oly­kor még a táskájába is belenézték, mi­lyen ajándékot kapott „az öreg asszony- tói”. Az ön becsületére legyen mondva, eleinte nem sokat törődött a rosszindu­latú megjegyzésekkel. A főinővérhez is eljutott az idős nénit istápoló igyekezete, s ő, ahelyett, hogy megvédte volna a gyamúsítgatásoktól, ál­talában felhívta a rügyeimet arra, hogy nem lehet helye a kivételezésnek, min­den betegről egyfornj^ip. k§U gpajdoskod- ni. ön ekkor elhatározta, nem megy be többet az idős nénihez, csak ha muszáj, ha megszólal a hívó csengő... Kedves nővérke! Akik önt azzal gya­núsították, hogy nem önzetlenül, hanem valamilyen ajándék, jutalom .miatt volt gondolkodóbb az idős nénihez, azóta megnyugodtak. A pletyka elhallgatott, legalábbis időlegesen, Ármányikodó nő- vértársaá, mint ez .más esetekben is len­ni szokott, úgy látszik, miagukból indul­tak ki. Ügy gondolják, tenni másokért, emberi pluszt is nyújtani a hivataloson túl rögtön gyanús. Jól tudom, hogy a kórházi nővérek többsége nem ilyen. Inkább hasonlítanak Önhöz, önzetlenek és segítőkészek. Na­ponta szembenéznek a szenvedéssel, a halállal, mégsem váltak érzéketlenné, számítóvá. Hallottam olyan nővérről, aki betegként feküdt a saját kórházi osztá­lyán, s amikor segíteni kellett, mert ke­vés volt a nővér és sok a beteg, felkelt az ágyából és ugyanúgy elátta a betege­ket, mint azelőtt. És, amit mór inkább szomorú szívvel írok le, társai, főnö­kei olyan természetesnek vették ezt, mintha másként nem is történhetett vol­na. Igen, mert ismerték, tudták, hogy be­tegen is a hivatását teljesítő nővérke ma­rad. De legalább észre kellett volna ezt venni feletteseinek, egyetlen szóval, amely így hangzik: köszönj ük . . , Kedves nővérke! Bízom benne, hogy meggondolja magát és továbbra is me­legséggel, emberséggel közeledik minden beteghez. Különösen azokhoz, akiknek nincs hozzátartozójuk, akik hiába vár­ják szerdán és vasárnap a látogatókat. Tudom, hogy a gyanú, a hátunk mögötti suttogás olykor erősebb a legerősebb mé­regnél. Felszívódik az emberben és ki­fejti kártékony hatását. De, ön is tudja, az egyenes, tiszta cselekedetnek is lehet kockázata. S ilyenkor vállalni kell a san­da szemek gyanúsításait, mert ha hozzá- j juk igazodnánk, az 6 erkölcsi normáik szerint tennénk dolgunkat, semmi jó nem születne bennünk. Gondoljon aura, hogy ugyanezek a gyanúsítások bárkit érhetnek, az orvost, a hivatali ügyintézőt, a tanárt — min­denkit. De ők, Önök vannak többségben, s kell lenni annyi erőnknek, akaratunk­nak, hogy ne a rosszak formálják a saját képükre a jókat, hanem fordítva. I Sziiasi Ferenccel a tiszaberceli tsz elnökével az időjárás okozta károk csökkentéséről Amikor telefonon felkértem a mai be­szélgetésre, előrebocsátotta, nincs sok ideje, mert délután egy hosszabb útra indulnak, ami összefüggésben van az időjárás okozta károk enyhítésével is. Szólna erről? — A legkisebb alkalmat is megragadjuk, hogy csökkentsük a kedvezőtlen időjárás okozta károkat. Hiányunk van a takarmány- mányból, az őszi betakarításhoz, elsősorban a silózáshoz szeretnénk gépeket szerezni, vagy sajátot átalakítani, ilyen ügyben is me­gyünk tapasztalatcserére; másrészt köteles­ségünknek tartjuk, hogy az aratásban se­gítséget nyújtó gazdaságoknak megköszönjük a vendégkombájnokat. Űtba ejtjük a Szarva­si Állami Gazdaságot, ahonnan rizskombáj­nok érkeztek, valamint a Szolnok megyei cserkeszőlői és zagyvarékasi tsz-eket, ame­lyek szintén segítettek az aratásban. Lánc­talpas gépeik ott is arattak, ahol a mi kom­bájnjaink már elsüllyedtek. A károk érzékeltetése miatt néhány ál­talános adatot kérnék. Milyen terüle­ten, milyen művelési ágak és vetésszer­kezet szerint gazdálkodnak? — Termelőszövetkezetünk két község, Ti- szabercel és Paszab határában gazdálkodik. Kerekítve 3000 hektár területen. Ebből 2200 a szántó, a többi rét, legelő és erdő. Legjelen­tősebb volt az idei tervünkben a kukorica vetésterülete: 760 hektár, a búza 600 hektár, a rét, legelő szintén mintegy 600 hektár és közel 200 hektár pillangós terület. Önöknél a víz okozta a legnagyobb ká­rosodást. Ügy tudom, az egész megyét érintő július 21-i orkánszerű felhőszaka­dás előtt is volt már jelentősebb vesz­teségük. Összesen mekkora területen ká­rosított a víz? — Május elején még úgy látszott, hogy sikeres évünk lesz. Jól mutattak az őszi veté­sek, idejében elvégeztük a tavaszi vetést, a. palántázást, a rét-legelőnk sem völt vize-, sebb az átlagosnál.' A* májUsi; de'külöftöSen: a júniusi esőzések nálunk már jelentős ká­rokat okoztak. Már az első fél évben 860 hek­tár belvízkárt mért fel az Állami Biztosító. A Tiszántúlon lévő területünk alacsony fek­vésű, más esztendőkben is problémás, az idén mind a 600 hektárt elvitte a víz. A július második felében és az augusztus elején le­hullott csapadék tovább rontotta helyzetün­ket, összesen 1440 hektár szántó és rét-lege­lő károsodott. Mivel a búzaterületnek több mint felét elvitte a víz, mennyit sikerült megmen­teniük. — A bevetett 600 hektárból 324 teljesen ki­pusztult. Ez területben is több mint 50 szá­zalékos károsodást jelent. Termésben azon­ban ennél is jóval többet. Tervünkben 36 mázsás hektáronkénti terméssel számoltunk. A megmaradt területről 31,5 mázsát sikerült betakarítani hektáronként. Sajnos a legjobb területek, ahonnan 50—55 mázsát vártunk, kipusztultak, illetve teljesen tönkrementek a víz alatt. A gyengébb területeken is meglett volna a 36 mázsás átlag, de részben ezek is károsodtak. Búzából az összes veszteségünk 3 millió 600 ezer forint. önöknél a legjelentősebb növény a ku­korica, különösen ha ehhez a silónak ve­tettet is hozzászámoljuk. Jelentős az ál­latállományuk, hogyan pótolják a nagy- mennyiségű takarmányt? — Az abraknak vetett kukorica 760 hek­tár, amelyből 480 kipusztult. A 347 hektár silókukoricának közel 45 százaléka ment tönkre. A legérzékenyebb veszteség ezen a területen ért minket. A szarvasmarha-állomány tömegtakarmány igénye silóból nyolcezer tonna. A megmaradt silókukorica legjobb esetben is ennek felét biztosítja, mivel a betakarítható területen sem lesz meg a tervezett hektáronkénti 250 mázsa. Ezért úgy döntöttünk, hogy az abrak­nak termelt kukorica egy részét is besilóz- zuk. Ez furcsán hangozhat, hiszen a szemes­kukorica vetésterületének kétharmadát is el­veszítettük. A legjobb megoldásnak azt tart­juk, ha a tömegtakarmányt helyből biztosít­juk. Ugyanis ezer tonnákat más megyékből nem szállíthatunk. Az abrakot könnyebb megvásárolni és kevesebb költséggel lehet ideszállítani. Mivel szemeskukoricából mint­egy 1200 tonnára számítunk (a 4200 tonna helyett), a kukorica betakarító kombájnja­inkat érés idején külcsön tudjuk adni más gazdaságoknak. A kombájnokat szemester­ményért szeretnénk bérbe adni. A száritónk sem lesz a tervezettnek megfelelően leter­helve, bérszárítást tudunk vállalni. Ugyan­csak bérbe tudjuk adni a kukorica betakarí­tására tervezett szállítóeszközöket. Ezzel az intézkedéssel a hiányzó abrak egy részét meg akarjuk szerezni. Természetesen jócskán kell vennünk is, hiszen a jelenlegi felméré­sek szerint háromezer tonna a hiányunk. A Milyen kilátásaik vannak a sitótakar- mány időben való betakarítására? — Mint már említettem, a silózandó meny- nyiség nem csökken, mert szemeskukoricát is silóvá minősitünk át. A nyolcezer tonna siló betakarításához a jelenlegi gépparkunkat fi­gyelembe véve 35—40 munkanapra van szük­ség. Sajnos, szeptember közepén tartunk és silózásra mindössze még hét munkanapot fordítottunk. Félő, hogy a tervezett géppar­kunk nem lesz-elegendő, ezért műhely dolgo­zóink egy olyan átalakításon dolgoznak, amely után traktorvontatással is működtet­hető a silózó. A mostani tapasztalatcsere- utunkon is keressük a megoldást, lágy talaj­ról hogyan lehet betakarítani a takarmányt. Ä termelőszövetkezet közel 600 hektár rét-legelővel és 160 hektár pilangóssal rendelkezik. Tudomásunk szerint eb­ből is jelentős a veszteségük. — Igen, a rét-legelőnek több mint felét, a pillangósnak pedig egyharmadát veszítettük el. Mindössze 1200 tonna fűszenást készítet­tünk az első kaszálásból és 340 tonna pillan­gós szénánk van. A második kaszálást a jú­niusi állandó esőzés teljesen tönkretette. Eb­ből kaptak volna szénát a háztáji gazdasá­gok, így nemcsak a közöst érte veszteség. Látva a csapadékos időjárást, vásároltunk egy rendkezelő gépet, amellyel meggyorsít­juk a szénaszárítást, de sajnos az idén ennek nem sok hasznát vesszük. t Hogyan oldják meg a háztáji gazdasá gok tömegtakarmány-ellátását? — Amit tudtunk, a közös területbe eső árokpartokat, útszéleket, vízből kimaradt há- tasabb részeket odaadtuk a tagoknak, de saj­nos sem mennyiségben, sem minőségben nem elegendő ez a háztáji szarvasmarha téli ta­karmányozásához. Most járjuk a cukorgyá­rakat, hogy mintegy 600 tonna nedves répa­szeletet szerezzünk, sajnos eddig még kevés sikerrel. tlgy tudom 100 hektárra konzervparadi- csom-szerződésük van. Erről milyenek akilátások? " — Május elejére mind a 100 hektárt kiül­tettük. Május végére a tavaszi belvíz már el­vitt 14 hektárt, majd később újabb 6 hek­tár pusztult ki. A paradicsom májusban fagykárt is szenvedett, amire az Állami Biz­tosító 30 százalékos kárt állapított meg. Saj­nos a csapadékos időjárás miatt tizenhárom­szor kellett permetezni, közben helikopterrel is, mert a területre nem tudtunk rámenni. Az érés mintegy 3—4 hetet késik, szeptem­ber közepéig a tervezett mintegy 2000 tonna paradicsomléből mindössze kétszázat tudtunk leszállítani. A jelenlegi állapot szerint örü­lünk, ha a tervezett lémennyiségnek a felét megnyerjük. Már májusban láttuk: a para­dicsommal baj lesz, ezért kieséspótlásra egy hektár heterózis paradicsommag-termelésre szerződtünk. Ezzel a bevételeinket előrelát­hatólag 1 millió 300 ezer forinttal tudjuk nö­velni. Termelőszövetkezetük a területükhöz kepest igen nagy állatállománnyal ren­delkezik. A bevételi tervük is kétszer akkora, mint a növénytermesztésből; hogyan látják ennek teljesítését? — A növénytermelésből 33 milliós terme­lési értéket terveztünk, az állattenyésztésből 66,5 milliót. Mint már a takarmánytermesz- tésnéi említettem, mindent elkövettünk, hogy az állattenyésztésben ne kelljen csökkentést végrehajtani. Mi a 14 ezer darab hízót az idén is le akarjuk adni. A legelő- és a ta­karmányhiány miatt ugyan a tejtermelésünk nem éri el a tehenenkénti 3300 litert, mint­egy 10 százalék kiesés lesz. Ennek pótlására vásároltunk 30 darab tejelőtehenet és hízó­marhát. is terven felül akarunk leadni. A tervezettnél ugyan magasabb költséggel, de az állattenyésztésben a 66,5 millió forintot hozni fogjuk. t Részletezve már szóltunk az egyes nö­vényeknél, ágazatoknál a kiesésről és arról is, mivel próbálják csökkenteni a károkat, összesítve mennyi a vízkára a szövetkezetnek és mennyi megtérülés várható az Állami Biztosítótól? •— A növénytermelést ért összes kár felül van a 19 millión. Ebből az Állami Biztosító előreláthatólag mintegy 7 milliót térít' meg. Továbbra is azon törjük a fejünket, hogyan tudnánk csökkenteni a veszteségeket. Jfe Önök jelentős melléküzemággal rendel­keznek. Ez mennyire tud besegíteni a károk csökkentésébe? — A fafeldolgozó fűrészüzemünk és az építőbrigádunk éves terve 14 millió forint. A júliusi nagy vihar után a vezetőségünk el­sősorban részükre próbált pótlólagos munkát keresni. Sikerült egy 5 milliós munkát szerez­ni, a gabonaforgalmi vállalatnak 12 darab favázas gabonatároló színt építünk meg eb­ben az esztendőben, a megye különböző ré­szein. Ehhez a saját alapanyag, az akác és a nyárfa megvan, a hullámpalát megvesszük és a segédüzemünk készre építi a szükség­tárolókat. Augusztus eleje óta megszerveztük a kettős műszakot. Az őszi munkáknál vagy egyéb terüle­ten munkaszervezései, takarékossággal tudnak-e valamit enyhíteni a vesztesé­gen? — Sajnos, ilyen megtakarításról nem be­szélhetünk. Sőt, az eddigi tevékenységünk során a tervezettnél több gépimunkát, tehát üzemanyagot és alkatrészt használtunk fel. A korábban elfogadott őszi kampánytervünk teljesen felborult. A múlt évihez hasonlóan idén is 600 hektár kenyérgabonát kellett volna vetnünk, sajnos csak 400 hektárhoz tudunk területet biztosítani. Kalászost ott vetünk, ahol lehet. Azok a területek, ame­lyeket őszi kalászossal kívántunk bevetni, jó­részt még víz alatt vannak, vagy megköze- líthetetlenek. A kukorica és a paradicsom ké­sőbbi érése miatt szintén nem tudunk idő­ben vetni. Eddig 250 hektár tarlót készítet­tünk elő vetésre. A vegyszerezés is behatárol­ja, hová vethetünk búzát, hiszen első éves vegyszerezés után búzát nem vethetünk. Gondot jelent a vetőmag is, hiszen a ter­vünkben saját vetőmagellátás szerepelt, ez­zel szemben mintegy 140 tonna kalászos ve­tőmagot vásárolnunk kell. Ezért tervszerűségről keveset beszélhetünk. Egy-egy táblát is szakaszosan tudunk mű­velni és vetni is, ahogy szikkad a föld. Ezért a határunk igen csúnya képet fog mutatni. Megtartjuk a heti megbeszélést, de most a napi operatív terv a döntő. Sajnos néha még napközben is változtatni kell a munkán az időjárás miatt. Ilyen körülmények között szervezéssel, üzemanyag-, vagy alkatrész­megtakarítással az éves tervben szereplő összeghez viszonyítva nem számolhatunk a károk csökkentésénél. Mivel kevesebb a termésük, a betakarí­tásnál kevesebb munkaerőt kell igénybe venniük, bizonyára lesz munkabér-meg­takarításuk? Kedvező képet erről sem adhatunk. Szö­vetkezetünkben a munkabér nagyobbik há­nyadát az állattenyésztők, a gépészek és a melléküzemágban dolgozók viszik el. Őket pedig a tervezettnél is több munkanapon foglalkoztatjuk. Másrészt a mezőgazdasági betakarítás nálunk nem kézimunkaigényes, mert a kukoricát, a gabonát, a szénát géppel takarítjuk. Jelentősebb kézimunkaerőt csu­pán a paradicsomtermesztésben és a néhány hektáros almásunkban alkalmazunk. Az év folyamán eddig 9 esetben kellett ár- és bel­vízvédekezésre embereket, gépeket kirendel­ni. Így nemhogy munkabérmegtakarításról, hanem túllépésről adhatunk számot. Az éves munkabértervünk 17 millió 800.ezer forint, eß az előre látható tény mintegy 18,5 millió fo­rint lesz. A Önök májustól kezdve állandóan a víz­zel küszködnek. A külső szerveknél, o partnervállalatoknál milyen megértésre találtak? — Csak megelégedéssel szólhatunk a segítő szándékukról. Itt van például a már említett gabonaforgalmi vállalat, amelytől az 5 milliós pluszmunkát kaptuk. De ez's mondhatnám el az AGROKER-ről az anyag- és gépellátás terén, minden káresemény után időben kijöttek az Állami Biztosító emberei és a szerződésben foglaltak szerint jártak el. Külön említhetném az állatforgalmi vállala­tot, ahonnan a júliusi vihar után már más­nap felhívtak bennünket, nincs-e veszélyben a hízóállatunk, nem kell-e soron kívüli átvé­telt tartani. Hasonló példákat mondhatnék el az irányító szervekről Is. És a szövetkezet gazdája, a tagság ho­gyan állt helyt a nehéz napokon, mikén:: látják a jövőjüket? — Megértéssel vannak, látják a bajokat, tudják, hogy a károk nem a vezetés hibá­jából keletkeztek. Azt is tudják, hogy az idén kevesebb jut, mint olyan esztendőkben, amikor az időjárás nem ilyen mostoha. Türelemmel dolgoznak, többet vállalnak, mint más években. Így volt ez az aratás idején, amikor kézikaszát fogtak, de most is, a paradicsomszedésben, vagy egyéb munkáknál; nem a naptárt nézik, hogy milyen nap van, hanem az időjárást, hogy lehet-e dolgozni. Ez nemcsak a növényter­melésben dolgozókra, hanem a gépészekre, az állattenyésztőkre, a melléküzemben dolgo­zókra éppúgy vonatkozik, mint az irányító szakemberekre. Egy biztos, az idén vesztesé­gesek leszünk, de mindent elkövetünk, hogy ez a veszteség a legkisebb mértékű legyen és azon dolgozunk, hogy a jövő évet megala­pozzuk a szántóföldön, gazdag állatállomá­nyunkat pedig hiány nélkül megtartsuk. £ Köszönöm az interjút. Csikós Balázs ^asárnapn LíINTERJÚJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom