Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-19 / 220. szám
1980. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Lazítani? NEMRÉG HASONLÍTOTTUK ÖSSZE az első fél év termelési eredményeit a múlt év első félévének eredményeivel. Kiderült, hogy igazi fejlődés csak a villa- mosenergia-termelésben és az építőanyag-iparban volt. Az élelmiszeripar nagyjából ugyanannyit állított elő, mint egy évvel korábban, az ipar többi területén a termelés csökkent. Mivel pedig kevesebb termeléshez kevesebb importanyag kell, adósságállományunk növekedési üteme is jócskán lelassult, s ez jó dolog. Nincs-e itt a lassítás körül valami félreértés? Hiszen a növekedést kellett volna lassítani, nem pedig csökkenésbe átmenni. A lassítást én úgy értelmezem, hogy annak főleg a belső átrendeződés az oka és indítéka. A vállalatok nagy része kénytelen átállni új termékekre, át kell csoportosítania gépeit, embereit, át kell rendeznie készleteit, partneri kapcsolatait, kisebb beruházásokat kell végeznie. így átmenetileg nem jut annyi ereje a termelésnövelésre, mint korábban. Úgy tűnik, sokan a „lassítani” követelményt úgy értelmezték: hát ha nincs sokkal többre szüksége a népgazdaságnak, akkor nem kell sokkal többet termelni. Ha egy vállalat úgy lassít, hogy nemcsak a termelése csökken, hanem a jövőt előkészítő szervező, átrendező tevékenysége is, az nem lassít, hanem lazít. Az a népgazdaság, amely nemcsak a végső árukibocsátás növekedési ütemét fogja vissza, hanem az átrendező, előkészítő, igazodó tevékenység növekedési ütemét is, saját jövőjét teszi kockára. Most kell a gyártmányfejlesztéseket elvégezni, új piacokat felkutatni, okos ármunkát végezni, szerződéseket előkészíteni, gépeket újra felszerszámozni, munkásokat átképezni, átcsoportosítani, elavult termékek helyére újakat Keresni, egyszóval sorainkat rendezni. Ez persze azzal jár, hogy a vállalat — kifelé — az eddiginél kisebb mértékben képes teljesítményét növelni, hiszen a bevetett erőtöbblet nagy része az átrendezésre megy. Az képtelenség, hogy a teljesítménynövekedés is lelassul az átrendeződés is elmarad. NÉPGAZDASAGUNKAT KORÁBBAN évente mintegy 5—6 százalékos növekedés jellemezte. Az elkövetkező néhány évben valószínűleg csak 3—4 százalékot mutathatnak ki a statisztikák. De ehhez társulnia kell a gyorsabb fejlődés előkészítésének is! P. O. Vállalják? Nem vállalják? Tovább kell lépni Svéd céggel alapít közös vállalatot a nyíregyházi vasipari szövetkezet Az üzletkötés telefonon történt. Vállalják, vagy nem vállalják — szólt a kérdés. Az igen egyszerre felelősséget és milliókat jelentett. S Hajdú László, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnöke kimondta az igent. Ennyi a története annak az öt darunak, amelyet az idén egy svéd vállalattal kooperálva gyárt a szövetkezet. A jövő viszont jóval több, mert az együttműködés hosszabb távra szólhat, még egy közös vállalat megalapítását is tervezik. Megfontolt kockázatvállalás — Megnéztük a darugyárban, hogyan csinálják. Ügy érzem, mi bonyolultabb dolgokat is meg tudunk csinálni, így vállalkoztunk — magyarázza Hajdú László. Az említett üzlet az egyik legszebb példája a gyors és mégis átgondolt döntéseknek, a bátor kockázatvállalásnak. Csakhogy a telefonon kimondott igennek az alapjai sokkal régebbiek. Tíz-tizenöt évre lehet visszanyúlni, amikor a város központjában dolgozó szövetkezet kialakította magának azt a profilt, amely hosszabb időre megalapozta a jövőjét. A Vasvári Pál utcáról a Derkovits utcára kerültek, s olyan transzformátorházakat gyártottak egyiptomi exportra, hogy mindenki csak a jót mondhatta. A körülményekkel, a felkészüléssel pedig nem dicsekedhettek. Valamikori istállók helyén rendezték be a gyártást, többet számított az emberek lelkesedése, szakértelme és nyers ereje, mint a gépesítés. Tíz évvel ezelőtt egy 18 millió forintos beruházással indult el a fejlődés útján a szövetkezet. Támogatókra lelt a KISZÖV-ben, a tanácsban, azonban a legfontosabb az volt, hogy megfelelő partnereket találjon, amelyek a termékeket megveszik. Az energetikai gyártmányok közül transzformátorállomásokat, olajedényeket készítenek. Hosszú távú kapcsolatot alakítottak ki a Ganz Villamossági Művekkel és a Villamos Berendezés és Készülék Művekkel. A nyíregyházi termékek nemcsak szűkebb hazánkban, hanem szerte a világon nevet szereztek a szövetkezetnek, hiszen a nagy partnerek egyben jelentős exportőrök is. Megbízhatóság, minőség — Egy valamivel lehet leg-'' jobban bizonyítani a fejlődést — folytatja az elnök. — Megváltozott a termékekben az anyag szerepe. Amíg korábban a bevételünk 70 százaléka attól függött, mennyi anyagot építünk be, addig ma már ez csak 40 százalék, a nagyobb hányadot a munka adja. A Derkovits utcai telep szinte állandóan épült. A kezdeti színeket szinte már meg sem merik mutatni a látogatóknak, hiszen az utcafronton új. csarnokok üveg- és vasvázos képe mutatja a nagyüzemet, emeletes szociális épület hirdeti, hogy a szövetkezet a tagjairól sem feledkezett meg. S ha kellett, akkor az elnöktől a takarítóig mindenki feládozta a hét végét, hogy építsenek, hogy gyarapodjanak a jobb munkakörülmények reményében. — Nem annyira pénz kérdése sokszor az előrejutás, Hegesztik a daru elemeit. (Jávor László felvételei) hanem az alkotási lehetőség kihasználása. Olyan gépeket vettünk, ami másutt nem kellett. A mi szakembereink felújították őket, s minőségi munkát végeznek — mondja erről Hajdú László. Az energetikai berendezéseknél áz egyik legfontosabb kívánalom éppen a megbízhatóság, a minőség. Ezt kellett megértenie minden munHajdu László elnök kásnak, a hegesztőtől a festőig, hiszen csak jó és becsületes munkával lehet ennek eleget tenni. Étvágy — evés közben Ahogy teltek az évek, úgy vállalkoztak mind bonyolultabb termékek gyártására. Nem torpantak meg egy percre sem, törték a fejüket a meglévő gyártmányok korszerűsítésén, újak bevezetésén. Kialakult egy olyan törzsgárda, amely nemcsak akar, hanem tud is újat adni, jobban dolgozni. Az idén a megye ipari szövetkezeteinek termelése kisebb volt, mint egy évvel korábban. Nem így a vas- és fémipari szövetkezetnél, ahol hatodával növelték a termelést. Pedig a partnerek kisebb megrendeléseket adtak. Csakhogy volt alap, amire vállalkozhattak az újra. A svéd Persöner-céggel létrejött megállapodás éppen a kapacitás kitöltését célozta. Csakhogy úgy látszik, evés közben jön meg az étvágy. A piackutatás azt mutatja, hogy a hazai építőipar is szívesen venné a modern darukat, amelyhez a speciális acélokat, egyes részeket a svédek adnák, míg a gyártás nagyobbik felét a szövetkezet vállalná. így az illetékes külkereskedelmi vállalat azon bábáskodik, hogy egy magyar- svéd darugyártó vállalkozást hozzon létre. — Exportra küldjük kétszázas szériában a Szovjetunióba a vasvázas transzformátorokat. Egy tőkés export — amit a darugyártás jelent — újabb feladat, amit vállalhatunk — vélekedik Hajdú László. — Mert úgy érezzük, s a vezetőségünk is ebben erősített meg, tovább kell lépni a mai helyzetben. Sok helyre tartottuk a vasat, izzik mindenütt, most már csak kalapálni kell. Vasas üzem. Vannak, akik megfogják a kalapács nyelét. Lányi Botond A VOR vásárosnaményi gyárában nagy gondot fordítanak a szakmunkásképzésre. Az üzem saját tanműhellyel rendelkezik, ahol szakemberek segítségével sajátítják el a fiatalok a szabás-varrás fogásait. (Jávor L. felv.) Memória A cikket szinte egy szuszra elolvastam. „Ez kell nekem!” — lelkendeztem. Az utóbbi időben egyre gyakrabban értek szemrehányások, hogy szórakozott vagyok, megfeledkezem az otthoni dolgokról, a háztartásra vonatkozó megbízatásokról. Az első olvasás után alaposan belemélyedtem a memória edzésével foglalkozó cikk tanulmányozásába. Hosszan eltűnődtem egy- egy passzuson, igyekeztem a legapróbb részletekig emlékezetembe vésni a tudós szerző javaslatait. Az utána következő napokban pedig egész tevékenységemet ezeknek a javaslatoknak vetettem alá. A cikk hatása alatt voltaim reggeltől estig, szinte minden lépésemet ellenőriztem: úgy jártam-e el, ahogy azt a cikkben ajánlják? Mindez annyira lekötötte figyelmemet, hogy a megszokottnál is szórakozottabb lettem, sokszor a legelemibb dolgokról is megfeledkeztem, még az olyanokról is, amelyek már úgyszólván szokásommá váltak. Szinte az egész életrendem felborult. Csák azzal vigasztaltam magam, hogy a szerző is figyelmeztette olvasóit; ne várjanak azonnali eredményeket, a türelem rózsát terem. A hatás fokozatosan fog jelentkezni. „Ha várni kell, hát várok” — gondoltam magamban. Szerencsémre a természet különben is nagy türelemmel áldott meg. Amikor eltelt egy hónap, elhatároztam, itt az ideje, hogy kipróbáljam, mit is eredményezett az edzés. Szombat volt, és mint mindig ilyenkor, bevásárló körútra menesztettek. A lista ezúttal a szokásosnál is hosz- szabb volt, mivel vendégeket vártunk. Szerepelt benne vagy húsz tétel. — Végy elő papírt és jeEgy tucat ötlet Gyorsfénykép egy újítóról Kőszegi László, a nyírbátori dohánybeváltó karbantartó csoportvezetője negyven felé járó, határozott arcú ember. — Amikor, vagy öt éve idekerültem, mondta a telepvezető, hogy csinálni kellene valamit, mert a kampányszerű fellángolásoktól eltekintve, nincs újítás, főleg mozgalom nincs. Csoportomban szinte minden szakma képviselteti magát, szóltam a fiúknak, csinálni kellene valamit, természetesen ki-ki a maga területén. Nos, azóta már ott tartunk, hogy ezt a kicsi telepet, ebből a szempontból, a vállalat legjobbjai között tartják számon. Kőszegi László tavaly nyolc, idén, eddig pedig, négy újítást nyújtott be. De, még messze az év vége... — Jelenleg hat, vagy hét újításom van elbírálás alatt. A kérdésre: miért újít? — nehezen válaszol, olyan ember módjára keresi a szavakat, mint aki még sosem próbálta megfogalmazni azt, ami számára természetes. — Miért? Mert jó dolog az, ha az ember valamivel hozzájárul a környezet jobbításához. A pénzről nem is faggatom, hiszen néhány száz forintról, inkább csak keresetkiegészítő összegekről van szó. Ez pedig, semmikép sem sorolandó a nagy hatású ösztönzők közé. Egyébként érettségizett ember Kőszegi László. Eredeti szakmája központifűtés-szerelő, de aztán elvégezte a gimnáziumot is. Azt mondja azért, mert jobb karja olyannyira „izületes”, hogy kénytelen volt a fizikai munka megkönnyítésének módozatán törni a fejét, s előző munkahelyén ez volt az út ahhoz, hogy művezető lehessen. De, meghallgatva másokat, és figyelve őt, kiderül: a szükségen kívül a tudásvágy is közrejátszott ebben. — Másként igazodik el az ember a világ dolgaiban — mondja —, ha nemcsak a szakmájával van tisztában... Aztán más cáfolat is akad. Mert az igaz, hogy bizonyos tanfolyamok elvégzése munkahelyi kötelezettség is, de mondjuk jelesnek, vagy éppenséggel kitűnőnek lenni, senki számára sem írható elő. Pedig Körösi László a legutóbbi szakmai továbbképzésen a két jeles egyike lett, kazánfűtésből pedig kitűnően vizsgázott. Egyébként Nyírbátorban lakik, egy nagy, már érettségizett és egy hetedosztályos lánya van. Kérdem: — Üjít-e otthon is? — Á... van egy kis szőlőm, szórakozásnak, időtöltésnek kiválóan megfelel az is. Nem mondta, de feltételezem róla: kötözés, metszés közben is eszébe jut egy-egy jó, kipróbálásra érdemes ötlet S. Z. Pótkocsik a mezőgazdaságnak. A MEZŐGÉP mátészalkai gyárában a hét közepén 90 darab vontatópótkocsit adtak át az AGROKER-nek. Felvételünk a műszaki szemléről készült. (Elek Emil felv.) gyezd fel, amit mondok — javasolta a feleségem. Abban a tudatban, hogy egy álló hónapig szorgalmasan edzettem a memóriámat fölényesen legyintettem: megleszek feljegyzés nélkül is. És elindultam a két szatyorral. Legfon tosabb a rendszeresség, idéztem fel emlékezetemben a cikk alapvető tételét. Ennek megfelelően kijelöltem a bevásárlás legoptimálisabb útirányát. Az élelmiszerüzletben minden úgy ment, mint a karikacsapás. Vaj, kolbász, sajt ásványvíz stb. A szatyor telt a pénztárca ürült. Az üzletből kijövet találkoztam egyik barátommal. — Szervusz! — örvendezett és karon ragadott. — Kísérj el egy darabig. Sok újságom van számodra. Meg se várva a beleegyezésemet, már vonszolt is maga után. Csak egy fél óra múlva eszméltem rá, hogy bizony jócskán eltértem a kitűzött. útiránytól. Most már találomra, kapkodva tértem be hol ide, hol oda. Sietve, lihegve tértem haza. A tót nehéz szatyort letettem az asztalra, és diadalmasan kijelentettem: — Megvan! A feleségem csak egy futó pillantást vetett a szatyrokra, és máris nekem szegezte a kérdést. — Tejfelt miért nem vettél? — Hát az is kellett? — dadogtam zavartan. Hogy elkerüljem a további, feltehetően kellemetlen beszélgetést, máris futottam az üzletbe. És utána ismét, majd megint. Kiderült ugyanis, hogy nemcsak a tejfelről feledkeztem meg. A kudarcért a barátomat okoltam. A módszer jó, hitegettem magam. Csakhogy eltérítettek a helyes útiránytól! A következő héten ismét megbízást kaptam. A lista most jóval rövi- debb volt. De mégis meg- adóan papírt, tollat ragadtam, és mindent szóról szóra feljegyeztem. Ami biztos, az biztos! L. K.
