Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-18 / 219. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 18. Magyar—etiópiai közös közlemény A palesztin probléma — közelről (2.) Új helyzetre várva Dél-Libanon: az izraeli légierő „névjegye”. (Fotó: a szerző felvétele - KS) Addisz Abebában közös közleményt adtak ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a szocialista Etiópiában tett hivatalos baráti látogatásáról. A dokumentum szerint a Mengisztu Haile Mariammal, az ideiglenes katonai kormányzótanács és az Etiópiai Dolgozók Pártja megszervezésére alakult bizottságának elnökével, a forradalmi hadsereg főparancsnokával folytatott megbeszélések szívélyes baráti légkörben folytak. ’ A két vezető tájékoztatta egymást országa belső fejlődéséről. Losonczi Pál méltatta az etiópiai népnek az ideiglenes katonai kormányzó- tanács vezetésével társadalmi és gazdasági rendszere átalakításában elért eredményeit és az etiópiai nép harcát, amellyel megvédte forradalmát, megőrizte függetlenségét és területi egységét az imperializmus és a külső és belső reakció támadásával szemben. A magyar nép, párt és kormány elismeréséről és teljes támogatásáról biztosította az etiópiai nép harcát, amelyet a forradalom, a kultúra és a nemzetgazdaság fejlesztése, az írástudatlanság felszámolása érdekében folytat. Nagyra értékelte az Etiópiai Dolgozók Pártja megszervezésére alakult bizottságának létrehozását és első kongresszusát. Losonczi Pál méltatta azt a támogatást, amelyet a szocialista Etiópia nyújt az imperializmus, kolonializmus és faji megkülönböztetés ellen küzdő afrikai erőknek. Elismerőleg szólt a szocialista Etiópia pozitív és aktív szerepéről az ENSZ-ben, az AESZ-ben és az el nem kötelezett országok mozgalmában, valamint az AESZ és az el nem kötelezettek antiimpe- rialista fellépését erősítő tevékenységéről. Mengisztu Haile Mariam őszinte köszönetét fejezte ki azért az igazi internacionalista segítségért, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújtott a szocialista Etiópia kormányának és népének a forradalom eredményei megszilárdításához, az ország egysége és területi sérthetetlensége megvédéséhez. Mengisztu Haile Mariam méltatta a magyar népnek a párt és a kormány vezetésével a fejlett szocializ— Hogyne. Különben hogy van Lilian? — Azt hiszem, kibirta károsodás nélkül. — Lilian nagyon erős. — Igen Bertram, erős. De tudja, ezekkel a mérésekkel az a baj, hogy rengeteg energiát von el az agytól. S az agy sokszor nem képes másként védekezni a károsodás ellen, csak úgy, ha megváltozik. Vagy ha megváltoztat... — Lehetséges volna, hogy hiába... — Ez a mai állapot. Hogy később mi lesz? Ezt pontosan sajnos nem lehet tudni. Különösen egy ilyen beavatkozással járó mérés után. — S ha később újra mérnénk? Ha újra vizsgálnánk Liliant? — Nem lehet. Nem szabad. Tiltja az orvosi esküm. — Értem. Köszönöm, Dot- tore. — Köszönöm Bertram, hogy segített leszerelni. Lilian csuklója, bokája, mellkasa, homloka újra szabad. Kicsit másképp, szabadabban lélegzik, mint a fémek hatalma alatt. Aki jobban megnézi az arcát, azt látja: Lilian szinte mosolyog. Ügy, mint aki győzött. ★ Jones aktákat, lyukszalagokat böngész, jegyzetel. Titkárnője időnként újabb és újabb papírokkal megrakodva érkezik. Jones néha kisfiúsán rágja a ceruzáját. Órámus építésében elért eredményeit, valamint Magyarország aktív és építő külpolitikáját, amely a szocializmus és az internacionalizmus elvein alapul. A tárgyaló felek elégedetten nyilatkoztak a Magyar Nép- köztársaság és a szocialista Etiópia közötti elvtársi kapcsolatokról, és hangsúlyozták meggyőződésüket, hogy a két ország közötti gazdasági, tudományos, kulturális és műszaki együttműködés a jövőben is tovább erősödik. Ennek értelmében aláírták a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, a műszaki-tudományos, kulturális-tudományos és oktatásügyi együttműködési egyezményeket. Megállapodtak kormányközi gazdasági vegyes bizottság létrehozásában is. A két államfő megállapította, hogy nézeteik a nemzetközi helyzet fő kérdéseiben megegyeznek. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított a fegyverkezési verseny megszüntetésének, az általános és teljes leszerelés megvalósításának, beleértve a nukleáris leszerelést is. Továbbá annak, hogy a világ békéje és biztonsága megerősödjék és az egész emberiség haladó irányba fejlődjék. Elítélték a lázas ütemű nukleáris és hagyományos fegyverkezést, a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek gyártását és felhalmozását és a nukleáris fegyverek , Nyugat-Európába való telepítését. Alaposan áttekintve az Afrika szarván kialakult helyzetet, a két fél egyetértett abban, hogy az aknamunka és más ellenséges cselekedetek beszüntetése, a területi követelések feladása és a szuverenitás, a területi integritás, a határok sérthetetlensége és a mások belügyeibe való be nem avatkozás kölcsönös tiszteletben tartása alapvető követelmény a térség békéjének és biztonságának fenntartásához. Megállapították: súlyosan veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát az, hogy Szomália sorozatosan megsérti ezeket az elveket. Ebben az összefüggésben a két fél elítélte az új amerikai támaszpontok létesítését Szomália területén, amely ösztönzi Szomália szomszédai eljára néz, magától felvillan a számlap. — Irina! Hívja Charliet, legyen szíves! A titkárnő bedúgja a fejét a szobába. — Már itt is van — mondja. — Remek. Köszönöm. Köszönöm, Irina. Ha akar, elmehet. Mára végeztünk. — Maguk is? — Mi még nem. — Megint éjszakáznak? Történt valami rendkívüli esemény? — Nem, Irina, legyen nyugodt, nem történt semmi. S ha rajtunk múlik, nem is fog történni semmi. — Akkor én megyek, főnök. Vár a kislányom. — Minden jót, Irina. — Viszontlátásra főnök, viszontlátásra, Charlie. Irina elmegy. A férfiak magukra maradnak. Charlie vörös üstökét rázza, gyűri, látszik rajta, hogy erősen gondolkodik. leni terjeszkedő, területi követeléseit és fenyegeti mind a szocialista Etiópia, mind az egész térség békéjét és biztonságát. Követelik a támaszpontok felszámolását. Mindkét fél támogatja, hogy a Vörös-tenger térségét mentesítsék az imperialista beavatkozástól, és hogy a tengerparti államok a békés egymás mellett élés és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek alapján erősítsék és fejlesszék jószomszédi kapcsolataikat. Az Afrika déli részén kialakult helyzetet elemezve elégedetten nyilatkoztak a zimbabwei nép győzelméről és szilárd támogatásukról biztosították Zimbabwe népét és kormányát a nemzeti újjáépítésért folytatott küzdelmükben. Meggyőződésük, hogy Zimbabwe függetlenné válása további lendületet ad Dél-Afrika és Namíbia függetlenségi harcához. A két vezető elítélte a fajüldöző pretóriai rezsim Angola elleni agresszióját és Namíbiával kapcsolatos mesterkedéseit, és követelte a fajüldöző rezsim csapatainak azonnali visszavonását Angolából és Namíbiából. Mindkét fél aktív támogá- tásáról és szolidaritásáról biztosította a SWAPO-t, a namíbiai nép egyedüli és törvényes képviselőjét és követelte a Namíbia függetlenségével és területi integritásával kapcsolatos ENSZ-ha- tározatok azonnali végrehajtását. Losonczi Pál őszinte köszönetét fejezte ki a szocialista Etiópia népének és kormányának a meleg és testvéri vendégszeretetért, amelyben őt és kíséretét részesítették. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kádár Já- ' nos, az MSZMP KB első titkára és a saját nevében meghívta Mengisztu Haile Mariamot, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzótanácsának és az Etiópiai Dolgozók Pártja megszervezésére alakult bizottságának elnökét, a forradalmi hadsereg főparancsnokát hivatalos baráti látogatásra. A meghívást örömmel elfogadták. A látogatás időpontját diplomáciai úton egyeztetik. — Sikerült megtudnod valamit? — Tulajdonképpen mindent tudok. De úgy érzem, nem megyek semmire a tudományommal. Valami hiányzik. — Hát kezdd el. Ki ez a Mária? — Nemrég fejezte be a főiskolát, nemrég költözött ef a mamájától, és nemrég kérelmezte, hogy visszaköltözzön a mamájához. — Kicsoda ez a mama? — Furcsa szerzet, annyi bizonyos. Színésznőként végzett, hol is? Marosvásárhelyen ... — mondja papírjaiba pislogva. — Az valahol Európában van ... Magyarországon, ugye? — Nem. Romániában. Aztán áttelepült egy házasság útján Magyarországra, majd az apja és a férje barátai segítségével Kanadába. Így került a kontinensünkre ... Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a Kubai Köztársaság államtanácsának és miniszter- tanácsának elnöke Havannában megbeszélést folytatott a hivatalos baráti látogatáson Kubában tartózkodó Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen, amelyet a teljes nézetazonosság jellemzett, Gromiko tájékoztatta Fidel Castrót az SZKP XXVI. kongresszusának előkészületeiről, míg vendéglátója beszámolt a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusát előkészítő intézkedésekről. A tárgyaló felek megvitatták a Szovjetunió és Kuba közötti sokoldalú együttműködés további fejlesztésének kérdéseit is. Véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Ismételten megerősítették országaiknak azt a szándékát, hogy a világ más békeszerető államaival közösen következetesen folytatják a nemzetközi enyhülés folyamatának megőrzésére és erősítésére, a veszélyes fegyverkezési hajsza megfékezésére, a leszerelés területén teendő gyakorlati intézkedések elérésére,- a nemzetközi' élet konfliktusainak igazságos, politikai úton történő rendezésére irányuló erőfeszítéseiket. A tárgyalások résztvevői a Szovjetunió és Kuba szolidaritásáról biztosították a szabad és független fejlődésre való jogukat védelmező népeket. A tárgyalások megerősítették, hogy az alapvető nemzetközi kérdésekben a Szovjetunió és Kuba álláspontja teljes mértékben azonos. — Mária hol született? — Magyarországon. De nem élt ott sokat... Talán néhány hónapot. Azután az anyjával együtt. . . — És a papa? A kedves papa? Vele mi lett? — Sajnos, semmi érdemleges. írt néhány vacak színdarabot ... az egyiket nálunk is bemutatták... de nem jött át, még a bemutatóra sem. Járt ő is Kanadában, de aztán hazament Magyarországra. — És Mária azóta együtt él a mamával? — Igen... illetve csak élt, addig, míg el nem végezte a főiskolát. — A mamából színésznő lett? — Nem, végül is nem. — Európában voltak kisebb sikerei. Aztán, hogy Mária megszületett, egyre inkább csak a gyerek érdekelte. Pedig gyönyörűen beszélt németül, angolul, franciául... Azt mondják, tehetséges volt. — És itt... itt miből nevelte a gyerekét... Máriát? •—■ Nyelveket tanított, órákat adott. Mint zeneszerzőnek elég szép jogdíjakat utaltak át neki Európából. De nálunk ... nálunk valahogy nem jött össze a dolog. — Értem. — Jones elgondolkodva járkált, föl-alá. — És mi az, amit nem értesz, mi az, ami szerinted hiányzik? (Folytatjuk) A tömeges zsidóbevándorlás Palesztinába, amely a harmincas évek elején kezdődött, végképp elmérgesítette a viszonyt a másik őshonos közösséggel, az arabokkal. Pénzzel — az arab tulajdonú földek felvásárlásával — csellel, és nem utolsósorban terrorral, erőszakos gyarmatosítási folyamat zajlott le az országban. A terrorizmust, mint harci módszert, a cionista fegyveres csoportok honosították meg a térségben: a Stern, az Irgun és más szervezetek elűzték földjeikről a palesztinokat, merényleteket követtek el a brit gyarmati hatóságok képviselői, sőt 1947-ben még az ENSZ főmegbízottja, Berna- dotte gróf ellen is. A félelem légköre menekülésre késztette az arab lakosságot. Az angolok kivonulási szándékának bejelentése után az ENSZ megpróbált igazságot tenni: egy zsidó és egy arab államra osztotta Palesztina területét, Jeruzsálem városának pedig nemzetközi státust szánt. Ez a megoldás azonban a felek egyikét sem elégítette ki, s 1948 tavaszán, Izrael állam egyoldalú kikiáltása után kirobbant a fegyveres harc. Egy éven át dúlt az első háború, elsodorva az ENSZ eredeti felosztási tervét. Izrael katonai sikerei nyomán a maga javára módosította a kijelölt határvonalakat. Jordánia magához csatolta a tervezett palesztin arab állam egy részét, a Jordán folyó nyugati partvidékét és Kelet-Jeruzsálemet, Egyiptom pedig a Gázai övezetet. Még jobban elmélyítette a válságot az 1967 tavaszán végrehajtott izraeli agresszió. Izrael megszállta Ciszjordá- niát, Gázát, valamint az egyiptomi Sínai-félszigetet, a palesztinok újabb áradatát kényszerítve menekülésre. Voltak köztük olyanok, akiknek — miután egyszer már eljöttek Izrael területéről — újra el kellett hagyniuk otthonukat. A sok szenvedés és megalázás váltotta ki a palesztinok ellenállását: 1965- ben Jasszer Arafat vezetésével megalakult első, s mindmáig legjelentősebb harci szervezetük, az A1 Fattah. A különböző ellenállási szervezeteket a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet egyesíti, Jasszer Arafat elnökletével. Egyes szélsőséges szervezetek közülük az igaz ügynek csak kárt okozó terrorista módszereket alkalmaznak, de a mozgalom derékhada reális célért, az önrendelkezésért és a független palesztin arab állam megalapításának a jogáért küzd. Miután az egész közel-keleti válság kulcsa éppen a palesztin kérdés, világos, hogy ennek megoldása előfeltétele bármiféle átfogó, tartós és igazságos politikai rendezésnek. Izrael azonban erről hallani sem akar, s fővédnöke, az Egyesült Államok — bár szóban elismeri a palesztinok jogait — támogatja ebben. Az 1978 őszén Camp Davidben megkötött amerikai—izraeli—egyiptomi megállapodások nyomán csu- ■ pán egyiptomi—izraeli különbéke született, a palesztin araboknak nyújtandó mégoly korlátozott autonómiáról szóló tárgyalások pedig zsákutcába jutottak. A Camp Da- vid-i megállapodásokat az arab országok és a palesztinok egyöntetűen elvetik. Izrael pedig a zsidó települések erőszakos létesítésével a megszállt területeken világosan tudtára adja mindenkinek: nem áll szándékában onnan kivonulni. Azt, hogy a palesztin ellenállási mozgalom jelenleg hol tart, az A1 Fattah nemrég megtartott kongresszusa jelezte. Egyik legfontosabb határozata az Izrael elleni fegyveres harc elsődlegességét deklarálta. Vajon ez teljes lemondást jelent a politikai eszközök igénybevételéről? — kérdeztem Bejrútban Abu Szalehtől, a szervezet egyik vezetőjétől. — „Semmi esetre sem” — hangzott a válasz. „Csak hát ki .kész tárgyalni velünk? Izrael történetesen még a Camp David-i formula alapján sem, amelyet mi ettől függetlenül is elfogadhatatlannak tartunk. A válasz erre csak a fegyveres harc fokozása lehet részünkről.” A palesztinok táborában felülkerekedett a meggyőződés, hogy a politikai rendezés előtti út megnyitásához változásokra, új realitásokra és új helyzetre van szükség. S nem tartják kizártnak, hogy ez csak egy újabb közel-keleti háború révén érhető el. A helyzetet igazán veszélyessé az teszi, hogy — más indítékokból — mintha Izrael is így vélekedne: Tel Aviv egyre nyilvánvalóbban a PFSZ-re és Szíriára — Dél- Libanonban mérhető csapás lehetőségét mérlegeli. Következik: 3. Jövőre, Jeruzsálemben Pálfi Viktor 20. KUBA Castro— találkozó
