Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

1980. szeptember 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á munkásmozgalom dokumentumai Beszélgetés Sziics Lászlóval, a Párttörténeti In­tézet archívumának vezetőjével Hogy mit rejtenek a mú­zeumok, levéltárak, sok em­bert foglalkoztat. Még több kérdés vetődhet fel az olva­sóban a kevésbé ismert párt­archívumokról hallván. A legnagyobb iratanyaggal ren­delkező pártlevéltár Buda­pesten a Párttörténeti Intézet egyik osztályaként működik. A nyíregyházi pártarchívum- vezetői tájértekezlet adta az alkalmat, hogy néhány kér­désre választ kérjünk Szűcs Lászlótól, a budapesti archí­vum vezetőjétől. — A Párttörténeti Intézet 1948-ban, a két munkáspárt egyesítése után jött létre. Egyik osztályaként alakult meg a pártarchívum. Emel­lett az intézet szervezetébe tartozik a tudományos osz­tály, a könyvtár és dokumen­tációs osztály, a visszaemlé­kezéseket gyűjtő csoport. A dokumentumok restaurálásá­val, mikrofilmezésével kü­lön technikai részleg foglal­kozik. — Melyek voltak az alaku­lás utáni első feladatok? — A két világháború kö­zött illegalitásban működő kommunista pártnak nem volt hazai irattára. Tevé­kenységére következtethetünk azokból a dokumentumokból, amiket a Belügyminisztérium levéltárában tártunk fel, és amelyek éppen a baloldali mozgalmak elleni küzdelem során születtek. A különböző peranyagok szintén, Jja ellen­séges szemlélettel fogalma- zottak is, a forradalmi mun­kásmozgalom történetének forrásai. — Mit gyűjt a pártarchí- vum? — A forradalmi munkás- ' mozgalom levéltári dokumen­tumait gyűjti, pártok, in­tézmények, szervezetek sze­rinti csoportosításban, ön­állóan kezeli a munkásmoz­galom kiemelkedő személyei­től származó iratokat. A bu­dapesti archívum kétezer fo­lyóméternél nagyobb anyagá­nak áttekintése bizony nem könnyű feladat. Ezért a ter­vek között szerepel közpon­ti katalógus összeállítása. — Kik kutathatják a párt- archívum történeti dokumen­tumait? — A rövid válasz az lehet: mindenki. Mégis a pártlevél­tárak feladata elsősorban az, hogy a pártapparátusokat se­gítse politikai, gyakorlati munkájában. Tudományosan es történetileg megalapozott döntések elképzelhetetlenek a pártarchívumok iratai nél­kül. A gyűjteményt dolgoz­zák fel a tudományos osz­tály munkatársai. Engedéllyel kutathatnak az egyetemeken, főiskolákon szakdolgozatokat készítők, a helytörténettel foglalkozók. — Milyen szerepe van az archívumnak a történeti múlt megismertetésében? — Az iratok gyűjtésén, őr­zésén, feldolgozásán túl for­ráskiadványokkal, önállóan vagy a Párttörténeti Intézet tudományos osztályával kö­zösen készített tanulmánykö­tetekkel bővítjük a legújabb korról szerezhető ismereteket. Feladatunk lehet dokumen­tumgyűjteménnyel egy-egy párthatározat megvalósulásá­nak bemutatása. Például a tudománypolitikai irányelvek, vagy a közoktatási párthatá­rozat megvalósulását követi nyomon két kiadványunk. Ezenkívül gondozásunkban jelentek meg Szabó Ervin iratai, kiadásra várnak a Ta­nácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának jegy­zőkönyvei. — A nyíregyházi tájérte­kezlet egyik napirendjeként a következő ötéves terv irány­elveiről is szó esett. Milyen irányban tevékenykednek ez­után a megyék archívumai? — Az országos értekezletet megelőző két tájértekezleten szót váltunk a következő kö­zéptávú terv feladatairól. A nyíregyházi tanácskozáson részt vett megyékben már ki­alakították a Magyar Dolgo­zók Pártja dokumentumainak raktári rendjét, és egységes elvek szerint hozzáfoghattak ,az MSZMP iratainak rendsze­rezéséhez. A központi archí­vum szakmai irányítással se­gíti a megyei pártlevéltárak e munkáját. Megbeszéljük, milyen jellegű publikációkat tartunk időszerűnek. Többek között az életrajzi feldolgozá­sokat, a munkásmozgalom helyi történetét feldolgozó ol­vasókönyvek születését tá­mogatjuk. Fontosnak tartjuk az egyes megyék, városok pártmozgalmainak feldolgo­zását. örülünk, hogy Sza- bolcs-Szatmárban is megin­dult az ilyen jellegű kiadvá­nyok előkészítése, folyama­tos megjelentetése. Reszler Gábor A BEAG Elektroakusztikai Gyárában a termek hangakusztikájának javítására KCO—05 típusú berendezéseket készítenek. A műszert ellenőrzi Szviridov István csoportvezető meós. (Elek Emil felvétele) „ Á hozam A tanácskozás szüneté­ben az elégedetlenke­dő így szólt: könnyű a takarékosságra inteni, de ne­héz megvalósítani. Ha én 40 mázsa búzát akarok termel­ni jövőre is, nem spórolhatok sem a műtrágyával, sem az energiával, sem a munkabér­rel. Mit lopjak el? A körbenállók helyeseltek és ebből kitűnt, vagy nem értik, vagy nem akarják meg­érteni az intő szót. Az előadó nem arra kérte a hallgatósá­got, hogy munkájukhoz visz- szatérve a ráfordítási költsé­geket adminisztratív módsze­rekkel, radikálisan felével, vagy harmadával csökkent­sék. Csupán jelzett néhány megszívlelendő dolgot. Töb­bek között: a mezőgazdasági termelés egyszázalékos növe­léséhez 5—6 százalék ipari eredetű anyag felhasználása többletráfordítás szükséges. Ezért úgy kell gazdálkodni, hogy a termelési költségek növekedésénél nagyobbak le­gyenek a hozamok. Szó sincs tehát arról, hogy kevesebb ráfordítással kisebb hozamokkal is beérjük. A már elért termésátlagokat nem megtartani, de fokozni szükséges. Nem kis hozamo­kat akarunk alacsony ráfor­dításokkal, hanem nagy ho­zamokat a szükségestől nem nagyobb költséggel. A gazdál­kodásnak ez az elve egyre több megyei mezőgazdasági üzemben érvényesül. Tu- nyogmatolcson mondta a párttitkár: a műtrágya egy részét azzal takarítják meg, hogy a korábbinál jóval több szerves anyagot használnak fel talajerő visszapótlására. Sok anyag, energia takarít­ható meg a technológiai elő­írások pontos alkalmazásával is, ami végső soron szintén költségcsökkentő. Nem ritka, hogy szomszédos üzemek más és más módszerrel termesz­tik ugyanazt a növényt és egyik helyen kimagasló, má­sik helyen alig-alig elfogad­ható az eredmény. Nem árta­na például megnézni, hogy a tiszavasvári termelőszövetke­zetben milyen módszerekkel termesztik a búzát, avagy Napkoron és Rakamazon miért terem több alma, mint másutt. Á napkori termelőszö­vetkezet elnöke mond­ta egy korábbi beszél­getéskor: „Azért van nálunk annyi újdonság, mert nem restellünk elmenni értük a szomszédokhoz. Ha hallunk valami jóról, jobbról, mint amilyen módszert, eszközt mi alkalmazunk, akkor elmen­nek az illetékes szakembere­ink tapasztalatra. Még egy sem jött vissza üres kézzel.” A tudományos, technikai vív­mányok adaptálására, terjesz­tésére nagy szükség van, és ez sokszor nem is pénzkérdés, vagy legalábbis nem több at­tól, hogy kifizetik a szakem­ber útiköltségét, napidíját. Seres Ernő Nyíregyháza határában je­lenleg három termelőszövet­kezet gazdálkodik: a Ságvári, amely már több éve a jelen­legi keretek között működik, továbbá a Vörös Csillag és a Béke, amelyeknél viszont az átszervezésekkel, egyesülé­sekkel a közelmúltban szá­mottevő változások történtek. Ez utóbbi szövetkezetek élén most új vezetők állnak. Gaz­dálkodásukban is lényeges módosulások történnek ezek­ben a hónapokban — így le­hetőség nyílhat arra is, hogy jobban kihasználják a me­gyeszékhely közelségéből fa­kadó adottságokat. Veszteséges volt, bezárták Két és fél, háromezer hek­táros gazdaságok alakultak ki a város északi és déli ré­szén. A korszerű nagyüzemek megalakítása sok gonddal, nehéz indulással járt, ta­valy mindkettő veszteséges lett (eredményeként annak, hogy a jogelőd szövetkezetek szinte mindegyike rossz gaz­dasági, pénzügyi helyzetben volt.) Intézkedések sorozata tör­tént mindkét szövetkezetben, iwnelyek természetesen ko­rántsem teljesek, jó néhány döntés előkészítése zajlik e napokban is. A Vörös Csillag Tsz-ben az új vezetőség a veszteségek okainak elemzését követően számos gyors intézkedést tett. A gazdaságtalan termelési kultúrák egy részét felszá­molták. így nem termelnek csillagfürtöt, viszont egyhar- maddal megnövelték rozste­rületüket és megkezdték a napraforgőtermesztést. Elvé­gezték földjeik tápanyagvizs­gálatát, s az eredmények bir­tokában célszerűbben hasz­nálják fel a sokféle műtrá­gyát, vegyszert. A zöldségtermesztésben szerkezetváltoztatásokat haj­Paradicsomszüret a nyíregyházi Béke Termelőszövetkezet­ben. tottak végre, főként káposzta- féléket termelnek, minthogy leginkább az felel meg a ta­lajadottságaiknak. Intézked­tek az öntözőkapacitás jobb kihasználására, s áttérnek a zöldségfélék helikopteres nö­vényvédelmére. Különböző intézkedésekkel javítják a baromfitenyésztés gazdasá­gosságát. Bezárták a vesztesé­ges konzervüzemet és né­hány, a szövetkezet számára új melléktevékenységet in­dítottak (mérlegjavítás, érin­tésvédelmi, műanyagipari gépkarbantartó csoportokat.) megbeszélést, közös munkát. Öva intették viszont a szö­vetkezeti vezetőket, hogy a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetésének egyetlen megoldása a felszámolás le­gyen. Műszaki, szervezési és takarékossági intézkedések­kel is lehet javítani a gazda­ságosságon — a felszámolás csak a végső eset lehet. Ha­sonló a melléktevékenységek megítélése is. A m mm #jr A jovo körvonalai Takarékossági intézkedések A Béke Tsz-ben az anyag- és bérgazdálkodásban sokféle takarékossági intézkedéssel kezdték a helyzet javítását, s ezek hatása már milliós nagyságrendben érzékelhető: eredményeként a pénzügyi szervektől további kedvezmé­nyekre is számítanak. A ve­tésszerkezetben is kedvező változtatásokat hajtottak végre, átszervezték a vezetés­irányítás rendszerét, szabá­lyozták a közös és a háztáji gazdaság viszonyát. Egyébként sem maradt ma­gára gondjaival a két közös gazdaság: a városi párt- és tanácsi testületek, a felügye­leti hatóság szakemberei többször áttekintették, hogy a fejlődés, kibontakozás irá­nyába haladnak-e a megújí­tott szövetkezetek. Sok intézkedésüket dicsér­ték, elsősorban a veszteség okainak részletes feltárását, a szakmai tanácsok kérését, a tagsággal történő rendszeres A két — hasonló helyzet­ből induló — termelőszövet­kezet jövőjének körvonalazá­sánál többször felvetődött: a távlatok alakításánál még jobban kellene figyelembe venni a nagyváros, a megye- székhely közelségét. Ez ugyanis sok olyan lehetőséget kínál, amelyek távolabbi szö­vetkezeteknek nem annyira előnyösek. Ismertek a nagy­városok mellett működő sa­játos tsz-ek: prímőrtermesz- tésre, dísznövénytermesztésre, és más, a városlakókat ki­szolgáló tevékenységre ren­dezkedtek be. Nyíregyházán is figyelni kellene erre, mi­vel az egyik legfontosabb feltétel — a magasan kép­zett mezőgazdasági szakem­ber — helyben van. (Ezek­ben a szövetkeztekben ará­nyában kétszer annyi felső­fokú végzettségű szakember dolgozik most is, mint a megyei átlag.) Ezt a szellemi kapacitást újszerű, a város számára is kedvező módon kellene hasznosítani. Marik Sándor Fehér tornácon S zép, csendes őszi nap. Az udvaron a nagy diófa megszűri a sugarakat, a kerti pádon néhány öreg üldögél. Az utcán a szeptember csordogál: traktorok igyekeznek a határba, almával megrakott teherautók jönnek a gyümölcsösökből. Tlszaszalkán, az öregek napközi ottho­nában vagyunk. Valamikor bölcsőde volt ez a szép, fehér tornácos, majd 150 eszten­dős kúria, aztán valahogy fogyni kezdtek a csöppségek, s az idősebbek kapták az épü­letet. Az előszobában üldögélünk. Pál Ferenc- né, az otthon vezetője a konyhában a tíz­óraik körül sürgölődik, mellettem idős, megfáradt öregek nyújtóztatják agyonhaj­szolt lábaikat. Trahócki Józsi bácsi, Balá­zsi Mária néni, Udvarhelyi Károlyné, Kál­mán Lajosné... Az ajtó nyitva, ki-be sétál a szeptemberi szél. — Ez kell — sóhajt Udvarhelyiné — hadd szárítsa a földeket. Csúnya idő járt mifelénk, még szeptember elején is arattak. A többiek bólogatnak. Bizony-bizony, nyolcvan nyarat éltek már meg majd mind­annyian, de ilyen aratásra ...! Kész a tízórai. Az öregek átvonulnak az ebédlőbe, Pálnét kérdezem: hányán van­nak. — Tizenkilencen, a többségük innen Ti- szaszalkáról, de járnak a parányi szomszé­dos községekből, Tiszavidről, Tiszaadony- ból is. Nagyon megverte ezeket az idős em­bereket az élet ostora, s most, nem is tudja elképzelni, hogy örülnek minden parányka jónak. Kérdezze csak meg például Balázsi nénit, milyen élete volt? Nem fogja elhinni. Befejezték a tízóraizást. A fotelben ülve hallgatják Balázsi néni szavait, az általuk is megélt sorsot. Cseléd volt itt majd min­denki, nekik sem volt egy kapányi földjük sem a múlt rendszerben. Aztán elmúlt — hál’ istennek, mondják — az a világ, s Balázsi néni felkerült Pestre. Az építőknél volt segédmunkás, ahol megismerkedett mostani élettársával, Trahócki Józseffel. Harminc éve élnek már együtt. Akkor sem voltak már fiatalok, s hazajőve Szálkára, házat építettek. Mint a fecskék, sárból. Ma is áll a paticsfalú házacska, igaz, megkop­tatta az idő, akárcsak gazdái egészségét, de élnek, s ma már gondoskodnak róluk. Udvarhelyinének, Piroska néninek — nyolcvanegy éves egyébként — ha lehet, még nehezebb volt talán a sorsa. Hét gyer­meket nevelt fel, de hogy! — Nem volt nekünk földünk — mondja — dehogy volt! Jártunk napszámba, har­mados földet fogtunk, de hát nem boldo­gult a szegény abban a világban. A nap­számból meg kenyérre is alig jutott, ráadá­sul hét pulya volt rá! Az uram itt a jegy­zőnél, Tamás Aladárnál volt kerti munkás, hát megyek hozzá egy alkalommal, hogy nem tudna előre adni egy kis búzát. Azt mondta, van elég pulyám, süssem meg az egyiket, fogjam be vele a többi száját... Hideg szél csap be az ajtón, megbor­zongunk. Hiába erőlködik a nap, érezni már, hogy ősz van, s hűvösek a délelőttök. Az úton két öreg, feketébe öltözött né­niké araszol. Felénk tartanak. A büszke kú­riához, ahonnan egykor kenyeret vártak, de sokszor hiába. Dél van, harangoznak. Tálalják az ebé­det, húsleves van, meg töltött káposzta. Balogh Géza Városellátó termelő­szövetkezet — ma még szokatlanul hangzik ez a kifejezés, ha Nyíregy­házáról beszélünk. Pedig a százezres nagyváros határában működő me­zőgazdasági nagyüze­meknek más feladatai is lehetnek, mint a falvak hasonló gazdaságainak, de az adottságokban is lehetnek eltérések. VÁROSI TSZ-EK Lehel egymillióval olcsóbban ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom