Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 16. Napi külpolitikai kommentár A harmincötödik M a, szeptember 16-án is­mét benépesül a New York-i East River partján álló híres üvegpalota nagyterme: megkezdődik az Egyesült Nemzetek Szerveze­te közgyűlésének harminc- ötödik ülésszaka. Az ENSZ a második vi­lágháború végén alakult meg, azzal a céllal, hogy segítsen megakadályozni a fegyveres konfliktusokat, és világmé­retű tárgyalási fórumot nyújtson a népek, nemzetek képviselőinek. A szervezet megalakulása első pillanatá­tól kezdve érzékletesen tük­rözi világunk hatalmas vál­tozásait. Ez elsősorban a meghatá­rozó folyamatra, az erőviszo­nyok változására vonatkozik. Nem véletlen, hogy működé­se kezdetén az Egyesült Nemzetek Szervezete csak nevében volt világszervezet. Ez nemcsak azért volt így, mert akkor a taglétszám a maihoz képest még lényege­sen alacsonyabb volt (mint­egy ötvenen voltak az alapí­tók), hanem azért is, mert a tőkés világhatalmak akkor minden gond nélkül rá tud­ták kényszeríteni akaratukat a tagállamokra. Hogy ez mi­lyen mértékben volt így, ar­ra talán a legjellemzőbb, hogy az emlékezetes koreai háborút a hidegháború ame­rikai apostolai még a világ- szervezet kék lobogójába csomagolhatták. Később, nem utolsósorban Kongó, a mai Zaire apokaliptikus kezdetei idején, az ENSZ még ugyan­csak enyhén szólva felemás magatartást tanúsíthatott. A New York-i üvegpalota a to­vábbiak során is jó szeizmog­ráfnak bizonyult. Ahogy múlt az idő, úgy váltak mind érezhetőbbekké ebben a palotában azok a változások, amelyek „oda­kint”, a nagyvilágban végbe­mentek. A Szovjetunió és a szocialista országok erejének növekedése, a szocialista vi­lágrendszer kialakulása, a nemzeti felszabadító harc diadalmas folyamata — mind olyan jelenségnek bizonyult, amely éreztette hatását a vi­lágszervezetben és lassan, kérlelhetetlenül, megváltoz­tatta annak arculatát. Ma már elmondhatjuk, hogy a világszervezet igyekszik jól szolgálni az emberiség nagy törekvéseit, a fegyverkezési hajsza korlátozására, a javak igazságosabb elosztására, az országok közeledésére, a bé­ke megőrzésére irányuló erő­feszítéseket, amelyek élvo­nalában mindig ott talál­juk a szocialista országokat. A jelenlegi ülésszakra a korábbinál bonyolultabb, sok tekintetben veszélyesebb helyzetben kerül sor. Ez any- nyit jelent, hogy az ülésszak résztvevőire a szokásosnál is nagyobb feladatok várnak. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy a most kezdődő rendes ülésszak legfontosabb témái­ról a minap befejeződött rendkívüli világgazdasági ülésszakon is óhatatlanul szó esett. Ez a tanácskozás újabb bizonyság volt arra, hogy föl­dünk gigászi gondjai csak egyetemes erőfeszítéssel, a problémák dialektikus össze­függésében oldhatók meg. Hiába volt a rendkívüli ülés­szak témája „csak” a fejlődő országok szegénysége (az ENSZ százötvenhárom tagál­lama közül százhúsz tartozik ebbe a kategóriába!), ezt a kér­dést egyszerűen nem lehetett az okok és következmények (klasszikus és újgyarmatosí­tás, fegyverkezési hajsza, a bizalom hiánya stb.) nélkül tárgyalni. A világon, ahol gyermekek milliói éheznek, évi 450 milliárd (!) dollárt költenek fegyverkezésre. Az új ülésszak egyik legfonto­sabb feladata, hogy fórumot adjon az ezzel kapcsolatos konstruktív javaslatok meg­vitatásának. Hasonlóan fon­tos feladat, hogy a világszer­vezet megpróbálja egyenget­ni a veszélyes regionális fe­szültségek enyhítésének út­ját: a Közel- és Közép-Kelet­től egészen Délkelet-Ázsiáig éppen elég sürgős tennivaló akad ezen a téren. M inden remény megvan arra, hogy az ENSZ ezúttal is teljesíti egy már hosszú esztendők óta hasznosnak bizonyult funk­cióját. Arról van szó, hogy a világ magas rangú államfér- fiainak és diplomatáinak ösz- szesereglése eleve kiváló al­kalmat nyújt a kétoldalú tár­gyalásokra. Máris úgy tűnik, hogy ez most is így lesz, hi­szen komolyan lehet számíta­ni — többek között — a szov­jet és az amerikai külügymi­niszter, Andrej Gromiko és Edmund Muskie találkozójá­ra. Nem frázis az. hogy a mostani, veszélyekkel és re­ményekkel terhes helyzetben a szokásosnál is nagyobb szük­ség van minden közeledési fe­lület maradéktalan kihaszná­lására. A nemzetközi köz­vélemény ebben a nem akár­milyen vonatkozásban is ér­deklődéssel várja a harminc- ötödik ülésszak eseményeit. Harmat Endre Gromiko Kubába utazott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere hétfőn reggel a Kubai Kommunista Párt ve­zetői és a kubai kormány meghívására hivatalos baráti látogatásra Havannába uta­zott. Gromiko havannai útja köz­vetlenül megelőzi a szovjet külügyminiszter részvételét az ENSZ-közgyűlés kedden megnyíló 35. ülésszakán. Ép­pen ezért a szovjet—kubai megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok témakörén kívül nyilván fontos helyet foglal­nak majd el a nemzetközi problémák, elsősorban a vi­lágszervezet tagállamainak fórumán napirendre kerülő kérdések. Ezekről Andrej Gromiko az elmúlt napokban beható megbeszéléseket folytatott Nguyen Co Thach vietnami, Feleke Gedle Giorgisz etió- piai és Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszterrel. Szovjet segítség Lengyelországnak A lengyel kormány beje­lentette, hogy a Szovjetunió által Lengyelországnak nyúj­tandó segítség keretében a két ország megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió 150 millió dollár értékű pótlólagos árusegélyt juttat Lengyelországnak. Meg­egyezés született arról is, hogy a lengyel kormány kö­rülbelül 260 millió dolláros hitelt kap tízéves visszafize­tésre, alacsony kamatláb mel­lett. Emellett a szovjet kormány módosította annak a 280 mil­lió dolláros hitelnek a visz- szafizetési határidejét, ame­lyet Lengyelország tőkés pia­cokon történő nyers- és alap­anyag-vásárlás céljából vett fel. A szovjet segítség összesen 690 millió dollárt tesz ki. Ez a segítség — állapítja meg a lengyel hírügynökség — nagy jelentőségű Lengyelország gazdasági nehézségeinek le­küzdése szempontjából. iMHtlfe H FEKETE EÉn TITKA-FANTASZTIKUS REGi 18. — De Bertram! Lilian nem hazudik! Lilian biztos, hogy nem hazudik, ő mindent meg­tesz az MGB érdekeiért! — Dottore, ezt én is tudom. Nem is azért kérném a vizs­gálatot. Arra vagyok kíváncsi, hogy szeret-e. Hogy vonzó­dik-e hozzám... — Bertram, ez nagyon ve­szélyes... ebben az állapot­ban... — Értse meg, Dottore, ezt tudnom kell...' És nem sza­bad tévednem. Egy hajszál­nyit sem. Semennyit sem... Tehát... — Rendben van. Megcsiná­lom az agyátvilágítást. — Kösz, Dottore. ★ — Látja Mária... zaklatnak. Egész egyszerűen zaklatnak. — És... tudnak... róla? — A Fekete Génre gondol? — Igen. — Nem, nem tudnak róla. Nem tud róla senki, csak maga. — Bocsásson meg, profesz- szor úr... de tulajdonképpen még most sem értem ponto­san. Mi ez a Fekete Gén? — A tudomány csodája, a pályám vége, a csúcs. — Igen... igen. De mit tud? — Mindent. A belőle létre­hozható utód igen furcsán vi­selkedne, ha megszületne... — Mit csinálna? — Nem lehet teljes pontos­sággal kiszámítani. De ennek a földi civilizációnak vége lenne, az biztos... csupa nega­tív erkölcsi tulajdonság- magas intelligenciahányados mellett, aránylag tisztes, meg­győző külsővel, kifelé irányu­ló aktivitással... nagyon ve­szélyes... — Mint egy Antikrisztus... — Pontosan. Nem kellene ugyan elfogadnom ezt a tu­dománytalan meghatározást, de mit tehetek? Ha maga így jobban érti, hát értse így: igen, Antikrisztus... — Ezért van hát páncél- szekrényben... Most már ér­tem... — És ott is kell marad­nia ... Mária, a Fekete Gé­nért ketten vagyunk felelősek. Maga és én ... * — Egy utolsó kérdést pro­fesszor úr ... ha megengedi. — Tessék. — Mi szükség volt... rá? — A Fekete Génre? Tulaj­donképpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az ember, főleg a tudomány embere: azt haj­szolja, ami már a falon túl van. Ami tilos, amit nem sza­bad. Mert ott vannak a cso­dák, s a tudományok élén csak az haladhat, aki feltárja a csodákat... Ha akarja, Má­ria, mindezt fogja fel egy öregedő ember hiúságának, önteltségének ... Ha akarja, tiszteljen: a tudomány egyik lehetséges végpontjára érke­zett el... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket. A neutronbom­Buschmann bukása „Mindenkit szitává lövetek!” Adóhivatalnokok elképesztő fogása (Folytatjuk) — A Fekete Gén nem a Génbank teremtménye, a Fe­kete Gén az enyém!... És a magáé, kedves Mária... De senkinek, érti! Senkinek sem szabad a Fekete Gént kiad­nia! Esküdjön meg Mária, az emberiségre kérem: esküdjön meg! Ezt a narancssárga kap­szulát senkinek nem adja oda! — Esküszöm... — Mária teljesen gépiesen, mereven viselkedik, látszik, hogy egé­szen máshol jár az esze. kecfvezméd Húszmillió márkás villa a bajoroszági Starnbetger tó partján, Rolls-Royce, nyitott Mercedes, Range Rover és két hatliteres Daimler a ga­rázsban — ez a házaspár gépkocsiparkja. A gyermekek játékai: öt miniautó, két kü­lönleges BMW motorkerék­pár. A négy gyermeknek ez alighanem elegendő, hiszen a legidősebb is csak kilencéves. A kis motorkerékpárok egyébként 28 ezer márkába kerülnek. A húszhektáros parkban látható még egy gyönyörű istálló, fedeles lo­vardával és ötven arab teli­vér; értékük meghaladja a kétmillió márkát. Mindez csupán töredéke Rolf Busch­mann vagyonának. Ám a kastélyt, a parkot kettős drótkerítés veszi kö­rül, testőrök vigyázzák, s tu­catnyi harapós kutya, míg a kereskedő Buschmann pár­nája alatt revolvert tart, mert fél. Azaz, hogy csak tartott, mert az ötvenkét esztendős kereskedő nemrég elhagyta birtokát, családjával együtt Svájcba utazott, s aligha áll szándékában visszatérni. Mert elfogatóparancsot ad­tak ki ellene, ő pedig isme­rőseinek és barátainak üze­netet hagyott hátra, amely emigyen szól: „Mindenkit le­lövök, aki fecseg!” De hát miről? Ugyan mi­től tart Buschmann, a keres­kedő? Az adóhivataltól egész biztosan, de ezért még nem kell lövöldözni. Emigrálni sem. Vagy talán ennél több­ről van szó? Buschmann, ha szó szerint értelmezzük, va­lóban üzletember, kereskedő. Mintegy tíz esztendeje szaba­dult a börtönből, majd szolid holmikkal, gyümölcslevekkel és pornófilmekkel kezdett házalni. Tisztes ipar, tisztes kis haszonnal, minimális ve­széllyel. Ám Buschmann egy idő után profilt váltott. Be­kapcsolódott a nehéz üzletbe, a fegyverkereskedelembe. A fényűző villában egymás­nak adták a kilincset a pa­kisztáni, a dél-afrikai, a lí­biai, a szíriai, a kuvaiti part­nerek — jobbára civil ruhába öltözött katonatisztek. És Buschmann is útrakelt. Leg­többször Svájcba, de olykor elrepült Argentínába és Chilébe is. A holland be­jegyzésű Oude Delft cégéré­vel speciális fegyvereket szállított a harmadik világ országaiba. Gépágyúkat, ké­zifegyvereket, páncélöklöket, bát, a különböző vegyi-bioló­giai hatású kábító bombá­kat? — Nem ismerem, de hal­lottam róluk... — A Fekete Gén az embe­riség egészére nézve sokkal veszélyesebb, mint a felhal­mozott fegyverek együttvéve. Hiszen a fegyver csak fém, csak testetlen energia: de a Fekete Gén ember... a Fe­kete Gén szellem is; akarata van, és akaratát nem a világ, nem a földi társadalom meg­maradásának vágya irányítja, hanem csak ő maga... Egye­dül ő maga. — Értem professzor úr, ér­tem ... — Mária elgondolkoz­va bólogat, szinte oda se fi­gyelve hallgatja a professzor ömlengését, — de ennyi elra­gadtatással nem lehet mit kezdeni. A „KELET” SKÁLA-COOP Áruház kötött-divat osztályán szeptember 16 -22-ig olcsóbban vásárolhat. AMÍG a készlet tart. Női összecsukhatós ernyő NDK 255,— Ft helyett 179,— Férfi összecsukhatós ernyő NDK 270,— Ft helyett 189,— Férfi összecsukhatós ernyő NDK 300,— Ft-helyett 210,— Férfi flaneling 160,— Ft helyett 116,— Ft Ft Ft Ft Buschmann (balra) kínai üzletfeleivel a svájci MOVAG Fegyverműveknél. speciális fényoptikás készü­lékeket. Jóllehet az NSZK törvényei igencsak tiltják az ilyesféle fegyverexportot, a titokzatos fegyverkereskede­lem elképesztő mértékeket öltött. S itt jön a dolog pikanté­riája. A múlt évben különös vendégek érkeztek Busch- mannhoz, méghozzá tekinté­lyes kívánságlistával. A fel­sorolás a speciális fegyvere­ken kívül olyan tételeket is tartalmazott, mint a T—59-es páncélos. Ámde az NSZK törvényei külön kitérnek ar­ra, hogy tilos fegyvereket el­adni Kínának, márpedig a vendégek Pekingből érkeztek. Buschmann ügyes fogást eszelt ki. Közvetítők beikta­tásával, valamint holland illetőségű cégének közremű­ködésével szállítgatta a fegy­vereket. Fölmerült ugyan egy „apró” nehézség, tudniillik, hogy a kínaiak először nem tudtak készpénzzel fizetni, de Buschmann megoldotta. Fi­zetségképp átvette az elavult kínai fegyvereket, hadászati leírásokat, dokumentációkat, s azokat a harmadik világ or­szágainak adta tovább. így a pénzzel már nem volt gond, sőt, Buschmann dupla nyereségre tett szert. Mind­ez pedig történt abban az időben, amikor az NSZK kor­mánya visszautasította azt a kínai óhajt, hogy Leopard tankokat vásárolnának. A Buschmann-cég ekkoriban szállította Pekingnek a fran­cia—NSZK gyártmányú „Mi­lan” és „Hot” típusú páncél- elhárító rakétákat, valamint az ugyancsak párizsi bejegy­zésű cég az Euromissil termé­keit. Azóta kiderült: a közvetíté­sért és közbenjárásért tete­mes összegek röpködtek. A nürnbergi Erich Müller 350 ezer márkát kapott. Magas jutalomban részesült egy ke­reszténydemokrata politikus, Heinz Schwartz. Buschmann különben sem verte fogához a garast. Egyik beosztottjá­nak egy nyolcezer márkás bundát ajándékozott, a so­főrjének négyezer márkás ékszert. Ezek apró figyel­mességek voltak. Azt egyelőre nem tudni, hogy a chilei fegyverüzletben kik voltak érdekelve és mi­lyen összeg erejéig, de azt már igen, hogy Ausztria al­gériai nagykövete, Rudolf Torovski hálás levélben kö­szönte meg a Buschmanntól kapott becses ajándékot, egy különlegesen fölszerelt Mer­cedest. „Engedje meg — igy a levél, — ennek, a kocsinak az értéke jóval fölülmúlja azt a szolgálatot, amit én önnek tettem”. A nagykövet egyéb­ként osztrák gyártmányú páncélosok szállításában mű­ködött közre, s ezek a hol­land cég útján kerültek ki az országból. Buschmann bukását az adóhivatalnak köszönheti. De amikor a hivatalnokok a bir­tokra bementek, a kereskedő már Svájcban volt. Feltehe­tőleg időben figyelmeztették. Mit találtak az adótisztvise­lők? Mennyi terhelő doku­mentumot? — ezt csak sejte­ni lehet Mégpedig abból, hogy a hatóságok éz ideig negyven szakértőt és nyomo­zót vontak be a vizsgálatba, s az adatok földolgozásához külön komputerprogramot igényeltek. Közben Busch­mann a berni Bellevue hotel­ben dühöng. Az NSZK rend­őrségét szidja. Úgymond, ezek mind kommunisták, és fenyegetőzik: „Mindenkit, aki beszélni merészel, szitává lö­vetek!” (schiffer) . bp

Next

/
Oldalképek
Tartalom