Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 16. Napi külpolitikai kommentár A harmincötödik M a, szeptember 16-án ismét benépesül a New York-i East River partján álló híres üvegpalota nagyterme: megkezdődik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének harminc- ötödik ülésszaka. Az ENSZ a második világháború végén alakult meg, azzal a céllal, hogy segítsen megakadályozni a fegyveres konfliktusokat, és világméretű tárgyalási fórumot nyújtson a népek, nemzetek képviselőinek. A szervezet megalakulása első pillanatától kezdve érzékletesen tükrözi világunk hatalmas változásait. Ez elsősorban a meghatározó folyamatra, az erőviszonyok változására vonatkozik. Nem véletlen, hogy működése kezdetén az Egyesült Nemzetek Szervezete csak nevében volt világszervezet. Ez nemcsak azért volt így, mert akkor a taglétszám a maihoz képest még lényegesen alacsonyabb volt (mintegy ötvenen voltak az alapítók), hanem azért is, mert a tőkés világhatalmak akkor minden gond nélkül rá tudták kényszeríteni akaratukat a tagállamokra. Hogy ez milyen mértékben volt így, arra talán a legjellemzőbb, hogy az emlékezetes koreai háborút a hidegháború amerikai apostolai még a világ- szervezet kék lobogójába csomagolhatták. Később, nem utolsósorban Kongó, a mai Zaire apokaliptikus kezdetei idején, az ENSZ még ugyancsak enyhén szólva felemás magatartást tanúsíthatott. A New York-i üvegpalota a továbbiak során is jó szeizmográfnak bizonyult. Ahogy múlt az idő, úgy váltak mind érezhetőbbekké ebben a palotában azok a változások, amelyek „odakint”, a nagyvilágban végbementek. A Szovjetunió és a szocialista országok erejének növekedése, a szocialista világrendszer kialakulása, a nemzeti felszabadító harc diadalmas folyamata — mind olyan jelenségnek bizonyult, amely éreztette hatását a világszervezetben és lassan, kérlelhetetlenül, megváltoztatta annak arculatát. Ma már elmondhatjuk, hogy a világszervezet igyekszik jól szolgálni az emberiség nagy törekvéseit, a fegyverkezési hajsza korlátozására, a javak igazságosabb elosztására, az országok közeledésére, a béke megőrzésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek élvonalában mindig ott találjuk a szocialista országokat. A jelenlegi ülésszakra a korábbinál bonyolultabb, sok tekintetben veszélyesebb helyzetben kerül sor. Ez any- nyit jelent, hogy az ülésszak résztvevőire a szokásosnál is nagyobb feladatok várnak. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy a most kezdődő rendes ülésszak legfontosabb témáiról a minap befejeződött rendkívüli világgazdasági ülésszakon is óhatatlanul szó esett. Ez a tanácskozás újabb bizonyság volt arra, hogy földünk gigászi gondjai csak egyetemes erőfeszítéssel, a problémák dialektikus összefüggésében oldhatók meg. Hiába volt a rendkívüli ülésszak témája „csak” a fejlődő országok szegénysége (az ENSZ százötvenhárom tagállama közül százhúsz tartozik ebbe a kategóriába!), ezt a kérdést egyszerűen nem lehetett az okok és következmények (klasszikus és újgyarmatosítás, fegyverkezési hajsza, a bizalom hiánya stb.) nélkül tárgyalni. A világon, ahol gyermekek milliói éheznek, évi 450 milliárd (!) dollárt költenek fegyverkezésre. Az új ülésszak egyik legfontosabb feladata, hogy fórumot adjon az ezzel kapcsolatos konstruktív javaslatok megvitatásának. Hasonlóan fontos feladat, hogy a világszervezet megpróbálja egyengetni a veszélyes regionális feszültségek enyhítésének útját: a Közel- és Közép-Kelettől egészen Délkelet-Ázsiáig éppen elég sürgős tennivaló akad ezen a téren. M inden remény megvan arra, hogy az ENSZ ezúttal is teljesíti egy már hosszú esztendők óta hasznosnak bizonyult funkcióját. Arról van szó, hogy a világ magas rangú államfér- fiainak és diplomatáinak ösz- szesereglése eleve kiváló alkalmat nyújt a kétoldalú tárgyalásokra. Máris úgy tűnik, hogy ez most is így lesz, hiszen komolyan lehet számítani — többek között — a szovjet és az amerikai külügyminiszter, Andrej Gromiko és Edmund Muskie találkozójára. Nem frázis az. hogy a mostani, veszélyekkel és reményekkel terhes helyzetben a szokásosnál is nagyobb szükség van minden közeledési felület maradéktalan kihasználására. A nemzetközi közvélemény ebben a nem akármilyen vonatkozásban is érdeklődéssel várja a harminc- ötödik ülésszak eseményeit. Harmat Endre Gromiko Kubába utazott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn reggel a Kubai Kommunista Párt vezetői és a kubai kormány meghívására hivatalos baráti látogatásra Havannába utazott. Gromiko havannai útja közvetlenül megelőzi a szovjet külügyminiszter részvételét az ENSZ-közgyűlés kedden megnyíló 35. ülésszakán. Éppen ezért a szovjet—kubai megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok témakörén kívül nyilván fontos helyet foglalnak majd el a nemzetközi problémák, elsősorban a világszervezet tagállamainak fórumán napirendre kerülő kérdések. Ezekről Andrej Gromiko az elmúlt napokban beható megbeszéléseket folytatott Nguyen Co Thach vietnami, Feleke Gedle Giorgisz etió- piai és Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszterrel. Szovjet segítség Lengyelországnak A lengyel kormány bejelentette, hogy a Szovjetunió által Lengyelországnak nyújtandó segítség keretében a két ország megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió 150 millió dollár értékű pótlólagos árusegélyt juttat Lengyelországnak. Megegyezés született arról is, hogy a lengyel kormány körülbelül 260 millió dolláros hitelt kap tízéves visszafizetésre, alacsony kamatláb mellett. Emellett a szovjet kormány módosította annak a 280 millió dolláros hitelnek a visz- szafizetési határidejét, amelyet Lengyelország tőkés piacokon történő nyers- és alapanyag-vásárlás céljából vett fel. A szovjet segítség összesen 690 millió dollárt tesz ki. Ez a segítség — állapítja meg a lengyel hírügynökség — nagy jelentőségű Lengyelország gazdasági nehézségeinek leküzdése szempontjából. iMHtlfe H FEKETE EÉn TITKA-FANTASZTIKUS REGi 18. — De Bertram! Lilian nem hazudik! Lilian biztos, hogy nem hazudik, ő mindent megtesz az MGB érdekeiért! — Dottore, ezt én is tudom. Nem is azért kérném a vizsgálatot. Arra vagyok kíváncsi, hogy szeret-e. Hogy vonzódik-e hozzám... — Bertram, ez nagyon veszélyes... ebben az állapotban... — Értse meg, Dottore, ezt tudnom kell...' És nem szabad tévednem. Egy hajszálnyit sem. Semennyit sem... Tehát... — Rendben van. Megcsinálom az agyátvilágítást. — Kösz, Dottore. ★ — Látja Mária... zaklatnak. Egész egyszerűen zaklatnak. — És... tudnak... róla? — A Fekete Génre gondol? — Igen. — Nem, nem tudnak róla. Nem tud róla senki, csak maga. — Bocsásson meg, profesz- szor úr... de tulajdonképpen még most sem értem pontosan. Mi ez a Fekete Gén? — A tudomány csodája, a pályám vége, a csúcs. — Igen... igen. De mit tud? — Mindent. A belőle létrehozható utód igen furcsán viselkedne, ha megszületne... — Mit csinálna? — Nem lehet teljes pontossággal kiszámítani. De ennek a földi civilizációnak vége lenne, az biztos... csupa negatív erkölcsi tulajdonság- magas intelligenciahányados mellett, aránylag tisztes, meggyőző külsővel, kifelé irányuló aktivitással... nagyon veszélyes... — Mint egy Antikrisztus... — Pontosan. Nem kellene ugyan elfogadnom ezt a tudománytalan meghatározást, de mit tehetek? Ha maga így jobban érti, hát értse így: igen, Antikrisztus... — Ezért van hát páncél- szekrényben... Most már értem... — És ott is kell maradnia ... Mária, a Fekete Génért ketten vagyunk felelősek. Maga és én ... * — Egy utolsó kérdést professzor úr ... ha megengedi. — Tessék. — Mi szükség volt... rá? — A Fekete Génre? Tulajdonképpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az ember, főleg a tudomány embere: azt hajszolja, ami már a falon túl van. Ami tilos, amit nem szabad. Mert ott vannak a csodák, s a tudományok élén csak az haladhat, aki feltárja a csodákat... Ha akarja, Mária, mindezt fogja fel egy öregedő ember hiúságának, önteltségének ... Ha akarja, tiszteljen: a tudomány egyik lehetséges végpontjára érkezett el... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket. A neutronbomBuschmann bukása „Mindenkit szitává lövetek!” Adóhivatalnokok elképesztő fogása (Folytatjuk) — A Fekete Gén nem a Génbank teremtménye, a Fekete Gén az enyém!... És a magáé, kedves Mária... De senkinek, érti! Senkinek sem szabad a Fekete Gént kiadnia! Esküdjön meg Mária, az emberiségre kérem: esküdjön meg! Ezt a narancssárga kapszulát senkinek nem adja oda! — Esküszöm... — Mária teljesen gépiesen, mereven viselkedik, látszik, hogy egészen máshol jár az esze. kecfvezméd Húszmillió márkás villa a bajoroszági Starnbetger tó partján, Rolls-Royce, nyitott Mercedes, Range Rover és két hatliteres Daimler a garázsban — ez a házaspár gépkocsiparkja. A gyermekek játékai: öt miniautó, két különleges BMW motorkerékpár. A négy gyermeknek ez alighanem elegendő, hiszen a legidősebb is csak kilencéves. A kis motorkerékpárok egyébként 28 ezer márkába kerülnek. A húszhektáros parkban látható még egy gyönyörű istálló, fedeles lovardával és ötven arab telivér; értékük meghaladja a kétmillió márkát. Mindez csupán töredéke Rolf Buschmann vagyonának. Ám a kastélyt, a parkot kettős drótkerítés veszi körül, testőrök vigyázzák, s tucatnyi harapós kutya, míg a kereskedő Buschmann párnája alatt revolvert tart, mert fél. Azaz, hogy csak tartott, mert az ötvenkét esztendős kereskedő nemrég elhagyta birtokát, családjával együtt Svájcba utazott, s aligha áll szándékában visszatérni. Mert elfogatóparancsot adtak ki ellene, ő pedig ismerőseinek és barátainak üzenetet hagyott hátra, amely emigyen szól: „Mindenkit lelövök, aki fecseg!” De hát miről? Ugyan mitől tart Buschmann, a kereskedő? Az adóhivataltól egész biztosan, de ezért még nem kell lövöldözni. Emigrálni sem. Vagy talán ennél többről van szó? Buschmann, ha szó szerint értelmezzük, valóban üzletember, kereskedő. Mintegy tíz esztendeje szabadult a börtönből, majd szolid holmikkal, gyümölcslevekkel és pornófilmekkel kezdett házalni. Tisztes ipar, tisztes kis haszonnal, minimális veszéllyel. Ám Buschmann egy idő után profilt váltott. Bekapcsolódott a nehéz üzletbe, a fegyverkereskedelembe. A fényűző villában egymásnak adták a kilincset a pakisztáni, a dél-afrikai, a líbiai, a szíriai, a kuvaiti partnerek — jobbára civil ruhába öltözött katonatisztek. És Buschmann is útrakelt. Legtöbbször Svájcba, de olykor elrepült Argentínába és Chilébe is. A holland bejegyzésű Oude Delft cégérével speciális fegyvereket szállított a harmadik világ országaiba. Gépágyúkat, kézifegyvereket, páncélöklöket, bát, a különböző vegyi-biológiai hatású kábító bombákat? — Nem ismerem, de hallottam róluk... — A Fekete Gén az emberiség egészére nézve sokkal veszélyesebb, mint a felhalmozott fegyverek együttvéve. Hiszen a fegyver csak fém, csak testetlen energia: de a Fekete Gén ember... a Fekete Gén szellem is; akarata van, és akaratát nem a világ, nem a földi társadalom megmaradásának vágya irányítja, hanem csak ő maga... Egyedül ő maga. — Értem professzor úr, értem ... — Mária elgondolkozva bólogat, szinte oda se figyelve hallgatja a professzor ömlengését, — de ennyi elragadtatással nem lehet mit kezdeni. A „KELET” SKÁLA-COOP Áruház kötött-divat osztályán szeptember 16 -22-ig olcsóbban vásárolhat. AMÍG a készlet tart. Női összecsukhatós ernyő NDK 255,— Ft helyett 179,— Férfi összecsukhatós ernyő NDK 270,— Ft helyett 189,— Férfi összecsukhatós ernyő NDK 300,— Ft-helyett 210,— Férfi flaneling 160,— Ft helyett 116,— Ft Ft Ft Ft Buschmann (balra) kínai üzletfeleivel a svájci MOVAG Fegyverműveknél. speciális fényoptikás készülékeket. Jóllehet az NSZK törvényei igencsak tiltják az ilyesféle fegyverexportot, a titokzatos fegyverkereskedelem elképesztő mértékeket öltött. S itt jön a dolog pikantériája. A múlt évben különös vendégek érkeztek Busch- mannhoz, méghozzá tekintélyes kívánságlistával. A felsorolás a speciális fegyvereken kívül olyan tételeket is tartalmazott, mint a T—59-es páncélos. Ámde az NSZK törvényei külön kitérnek arra, hogy tilos fegyvereket eladni Kínának, márpedig a vendégek Pekingből érkeztek. Buschmann ügyes fogást eszelt ki. Közvetítők beiktatásával, valamint holland illetőségű cégének közreműködésével szállítgatta a fegyvereket. Fölmerült ugyan egy „apró” nehézség, tudniillik, hogy a kínaiak először nem tudtak készpénzzel fizetni, de Buschmann megoldotta. Fizetségképp átvette az elavult kínai fegyvereket, hadászati leírásokat, dokumentációkat, s azokat a harmadik világ országainak adta tovább. így a pénzzel már nem volt gond, sőt, Buschmann dupla nyereségre tett szert. Mindez pedig történt abban az időben, amikor az NSZK kormánya visszautasította azt a kínai óhajt, hogy Leopard tankokat vásárolnának. A Buschmann-cég ekkoriban szállította Pekingnek a francia—NSZK gyártmányú „Milan” és „Hot” típusú páncél- elhárító rakétákat, valamint az ugyancsak párizsi bejegyzésű cég az Euromissil termékeit. Azóta kiderült: a közvetítésért és közbenjárásért tetemes összegek röpködtek. A nürnbergi Erich Müller 350 ezer márkát kapott. Magas jutalomban részesült egy kereszténydemokrata politikus, Heinz Schwartz. Buschmann különben sem verte fogához a garast. Egyik beosztottjának egy nyolcezer márkás bundát ajándékozott, a sofőrjének négyezer márkás ékszert. Ezek apró figyelmességek voltak. Azt egyelőre nem tudni, hogy a chilei fegyverüzletben kik voltak érdekelve és milyen összeg erejéig, de azt már igen, hogy Ausztria algériai nagykövete, Rudolf Torovski hálás levélben köszönte meg a Buschmanntól kapott becses ajándékot, egy különlegesen fölszerelt Mercedest. „Engedje meg — igy a levél, — ennek, a kocsinak az értéke jóval fölülmúlja azt a szolgálatot, amit én önnek tettem”. A nagykövet egyébként osztrák gyártmányú páncélosok szállításában működött közre, s ezek a holland cég útján kerültek ki az országból. Buschmann bukását az adóhivatalnak köszönheti. De amikor a hivatalnokok a birtokra bementek, a kereskedő már Svájcban volt. Feltehetőleg időben figyelmeztették. Mit találtak az adótisztviselők? Mennyi terhelő dokumentumot? — ezt csak sejteni lehet Mégpedig abból, hogy a hatóságok éz ideig negyven szakértőt és nyomozót vontak be a vizsgálatba, s az adatok földolgozásához külön komputerprogramot igényeltek. Közben Buschmann a berni Bellevue hotelben dühöng. Az NSZK rendőrségét szidja. Úgymond, ezek mind kommunisták, és fenyegetőzik: „Mindenkit, aki beszélni merészel, szitává lövetek!” (schiffer) . bp
