Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
J. m VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. augusztus 10. Kedves mozdonyvezető ismerősöm! ön megkeresett és a segítségemet kérte: befolyásos vasúti tiszt barátomnál intézzem el, hogy helyezzék vissza mozdonyszolgálatra. Most ugyanis segédmunkásként dolgozik a műhelyben és keveset keres. Csaknem háromszor kevesebbet, mint az egykorú mozdony- vezetők. „Az igazság az, hogy egy szondázás miatt helyeztek alacsonyabb beosztásba” — folytatta panaszát. Később megtudtam, hogy csak a féligazságot mondta el. Nemcsak egyszer figyelmeztették italozásért. Mindenesetre felhívtam barátomat és érdeklődtem: hogy is áll X mozdony- vezető ügye? Csupán azért vettem a telefont, mert meghatott, hogy két pici gyermeke van és új lakásának árát törleszteni kell. Fiatalember lévén, nincs meg a kellő anyagi bázisa, megvan viszont a kellő képesitése, és a mozdony- vezetők létszáma sem éppen telített. Gondoltam, ha csak egy mód van rá, miért ne kerülhetne vissza a mozdonyra? Elvégre nemcsak anyagi okok miatt vágyik vissza, hanem azért is, mert szereti a mozdonyokat. Tudom: lehet is szeretni a modern, füst és korom nélküli masinákat. Már azt is tudom, hogy segédmunkásként 3 ezer forintnál is kevesebbet keres, a mozdonyvezetők 8 ezer forint körül keresnek. Csupán azért válaszolok nyílt levélben, mert esete közügy. Sőtt életbevágóan fontos ügy. Életbevágóan, hiszen a korszerű vonatok jelentős részén a mozdonyvezető egyedül teljesít szolgálatot. Emberek százainak életéért felel, ha te- hervonatot továbbít, több száz milliós értékért vállal felelősséget. Ittasan szolgálatra jelentkezni a legnagyobb felelőtlenség. A kiképzéskor és az időszakos vizsgák előtt tanulta a szabályzatot. . .arnejy .szerint „Szolgálat előtt q órával és szolgálat közben szigorúan tilos szeszes italt fogyasztani”, ön azt hozta fel enyhítő körülményként, hogy szilveszter előtt szondázta meg felettese és ugyebár szilveszter táján mindenki iszik. Valóban majdnem mindenki, akinek szabad és módja van rá. De azt is tapasztalatból tudom, hogy a vasutasok többsége szolgálat előtt 6—10 órával egy cseppet sem iszik. Ihat szolgálat után eieget, van rá pénze és ideje. A pénzt és az időt hangsúlyozom. Hiszen bizonyára nem tudja, hogy a régi gőzösök vezetői havonta 300—350 órát is szolgálatban töltöttek. És a pénz értékét is figyelembe véve kevesebb volt a fizetésük. S összehasonlíthatatlanul nehezebb volt a munkájuk. ön érettségizett fiatalember. Nyakkendőt, elegáns egyenruhát viselt, úgy vezette a mozdonyt. Megbecsült ember volt, ezért is támogatta otthonteremtését a vontatási főnökség. A figyelmeztetések nem használtak, a szilveszter körüli szondázás után azért helyezték át segédmunkásnak. Mint megtudtam, főnökei (nem sokkal panasztevése előtt) méltányos okok miatt és az ön ígéretei nyomán vissza akarták helyezni mozdonyra. El is küldték a kötelező orvosi vizsgára. Fizikailag alkalmasnak találták, de a pszichiáternél megbukott. A pszichiáter egyelőre nem engedélyezi, hogy mozdonyt vezessen. Nyilván azért vannak pszichés zavarai, mert a lefokozás és a háromszor kevesebb fizetés megviselte. Az italról teljesen még most sem mondott le... Javaslom: álljon helyt ebben a beosztásban is, s munka utánra keressen magának hasznos elfoglaltságot. Keressen olyan barátokat, akik nemcsak a kocsmában tudnak „segítőtársak” lenni. Érettségizett lévén, bizonyára hallotta az öngyógyítás fogalmát. Csakhogy jó néhányan visszaélnek ezzel a hiányai, mernek inni, fegyelme- zetlenkedni. Mert azt hiszik, hogy a hiány miatt úgy sem bocsátják el, vagy helyezik át őket. Régebben a vasutat úgy emlegették: a „második hadsereg”. Az átlagosnál most is szigorúbb a munkafegyelem a vasútnál és a jövőben is szigorú lesz. ön, ha meggyógyul, bizonyára ismét tud majd alkalmazkodni ehhez a fegyelemhez. Kívánom, hogy váltson lépést és a pszichiáter megváltozott véleménye után ismét vezesse akár a Hajdú-expressz mozdonyát. Ha megváltozik, én bátran, sőt nyugodtan ülök a mozdony utáni első kocsiba. Varga László INTERJÚ szervezési csoportvezetővel a szervezés hasznáról Mondják, divat ma a szervezés. A rosszmájúak szerint a szervezői apparátusok nagysága nincs arányban a kézzelfogható eredményekkel. — A MOM mátészalkai gyárában nem a divat, hanem a szükségletek hívták életre a szervezési csoportot, és úgy vélem, a jelenleg öt főből álló társaság munkája — az ötből ketten a távadat-feldolgozással foglalkoznak, mert ez is a mi feladatunk —, a gyár eredményein nagyon is jól lemérhető Egyébként hamarosan egy szakemberrel, programozó matematikussal szaporodni is fogunk, de erre egyértelműen szükségünk van. Ha azt mondom, hogy az V. ötéves tervben termelésünk 2,7-szeres növelését írták elő, és a jelek szerint — a létszám mindösz- sze egyharmados növelésével — több mint háromszoros lesz az eredményünk, alighanem igazoltuk létünket, mert egyértelmű: ebben nekünk is szerepünk van. Igaz, korszerű berendezésekkel gyarapodtunk az évek során, de ezek sem dolgozhatnának olyan jól, mint ahogyan dolgoznak, ha nem szervezzük meg a velük való munkát, ha nem azon igyekszünk, hogy ezek a berendezések a lehető legnagyobb hasznot hozzák, a lehető legrövidebb idő alatt. És mivel a termelés mennyiségi felfuttatását említettem az előbb, hadd tegyem hozzá: produktumaink egyhar- mada exportra, jórészt tőkés exportra kerül, ez viszont a munka minőségét bizonyítja. rendeztük át a gépeket. Megrövidítettük az alkatrészek útját. Korszerű szerszámokat állítottunk be, de olyan látszólag kisebb lépésnek is nagy a jelentősége, mint a korszerű hűtőfolyadék alkalmazása. Így ugyanis hosszabb a szerszámok élettartama, kevesebbet kell őket élezni, ez viszont pénz és idő megtakarítását jelenti. Üj technológiákat hoztunk: magunk galvanizálunk, öntünk. Hangsúlyozom, ez korántsem minden. De talán elég, hogy a szervezési munka hasznát igazoljuk. A Itt sok a nagy értékű gép. Ezek feltehetően különleges figyelmet követelnek. —: Ügy terveztük, hogy kihasználtságuk 85 százalékos lesz. A valóság viszont 87 százalék körül jár. 0 Vagyis alig állnak ezek a berendezések? — Igen. Ez persze a karbantartás jó megszervezésének is köszönhető, összesen 21 nagy értékű gépünket „biztosítottuk” be üresjárat ellen. A karbantartók készenlétipótlékot kapnak, ennek fejében viszont, ha kell, éjszakai álmukból riasztjuk őket, és jönnek is azonnal, elhárítani a hibát. Bevezettük azt is, hogy a karbantartók a felújított gépekre háromhónapos garancialevelet adnak, s ha ezalatt nincs hiba, jutalmat kapnak. Előzetesen már elhangzott: 1975 óta él a gyárban a szervezési csoport. Milyen konkrét feladatokat kellett ellátniuk, immár hat esztendő alatt? — Születésünk egybeesik a változással, amikor az új feladatok jöttek, s az élet, és természetesen mások tapasztalatai bizonyították : még st legjobb vezető sem elégséges a megnövekedett tennivalók összehangolására. Akkor, 1975-ben, a gyár műhelyszintű felállásban élt. Vagyis: szinte minden kérdésben a törzsgyár döntött. ^ És ma? — Ez már a múlt: mind több, újabb és újabb hatáskörök kerülnek hozzánk. Milyen lépcsőfokokon jutottak idáig? — Kezdetben volt, hogy megkaptuk a munkát, senki semmit nem kérdezett, és kész. Aztán, az eredmények kedvezőbb alakulásával, már a véleményükre is kíváncsiak voltak a MOM budapesti vezetői. Ma pedig a tervek lebontása, értékelése is nálunk történik, ami természetesen azt jelenti: kíváncsiak arra is, miként látjuk a dolgokat mi itt, Mátészalkán. 0 További tervek? — A tőkés exportra készülő légrugó szelepek 3M szerinti szerelését vezetjük be a II félévben. Gazdaságosabb termelést várunk ettől, hiszen a munkaidő egyharmada látszik ezúton megtakaríthatónak. Mit tart a szervezésben a legfontosabbnak? — Az előkészítést. A japánok például erre fordítják a legtöbb időt, s magyarázni is alig kell, miért. Nálunk — értve ezalatt Magyarországot — erre áll rendelkezésre a legkevesebb idő. Pedig a folyamatos üzemelés alapfeltétele ez. Minél modernebb egy berendezés, annál jobb előkészítést igényel. Ez is szervezési kérdés. A A MOM mátészalkai gyára mit tud fel- ^ mutatni ezen a téren? — Bevezettük a tálcarendszerű adagolást. Ezt szinte szó szerint kell érteni: valóban tálcán adjuk a dolgozóknak mindazt, amire az adott napon az adott munkához szükségük van. Ez a munkaadagoló feladata. A Miben mérhető a haszon? A Ez nyilvánvalóan jelentős szervezési ^ feladatokkal járt együtt. De közbevetö- leg egy kérdés: ez azt is jelenti, hogy a törzsgyárral alapvetően kielégítőek a kapcsolataik? Más szóval, felnőttként kezelik a szálkái gyárat? — Természetesen vannak zökkenők, de a kapcsolat valóban jó. Tudom, sokan sokfelé vetik mostanában fel a törzsgyáraktól való elszakadás gondolatát, és az is biztos, hogy ez nem mindig indokolatlan. Nálunk azonban egyértelmű, hogy a MOM nélkül nem létezhetnénk. Ennek egyik oka a márka, ami évszázada ismert a világban. A másik ok: „fent” olyan Állami díjasokból, Kossuth- díjasokból álló fejlesztő apparátus dolgozik, ami nélkül mi megfulladnánk. Szervezési kérdésekben is szorosan együttműködünk velük. Náluk egy főosztály van erre a célra. Az együttműködésre még visszatérünk, de nézzük, mit csináltunk az évek alatt? Nem egészen időrendben, és talán nem is fontossági sorrendben: felépítettük a gyári szervezetet, ami természetesen az igényekkel, a közgazdasági környezet változásaival együtt maga is változik, hiszen a szervezés az folyamat, lezárt dolgok nincsenek benne. Üj hatásköröket kaptunk, a bér, a létszám, a prémium kérdéseiben is itt döntünk. Ami a közvetlen termelést illeti: bevezettük a 3M módszert, ennek nagy hasznát vettük. Ez a nálunk újdonság, de külföldön már régi gyakorlat a mozdulatelemzésből, munkatanulmányozásból és munkakialakításból áll. 0 Ez technikai felkészültséget is feltételez. — A mozdulatelemzés egy kölcsönbe kapott, „maszek” filmfelvevővel történt... De, hogy érdemes ezzel foglalkozni, egyetlen adat is bizonyítja: idén 100 ezer vízmérő órát készítünk. Egy szerkezet átlagos szerelési ideje 12 perc. Ha egy percet sikerül megtakarítanunk, márpedig ez lehetséges, akkor egy ember, egyéves munkáját nyertük meg. Folytatván a sort, a mechanikai részlegben a műveleti folyamat sorrendjében — Röviden fogalmazva: nagyon ritka a „munkanélküli”. Bővebben kifejtve: korábban a hasznos munkaidő nem sokkal volt több négy óránál. Ma hét és fél óránál tartunk. Ma már a gépekre, az emberekre van lebontva a program, és a dekádtervben nem szerepelhet olyasmi, aminek nincsenek meg a feltételei. Ezt nemcsak a termelés, de az emberek érdekében is kötelesség volt bevezetni. Mert az emberek, ha van mivel, igenis szeretnek dolgozni, és természetesen szeretnek keresni is. öt éve 24 700 forint volt az átlagbér, ma 39 200 forint. Bebizonyosodott, hogy a kampányjellegű munka elnyűvi az embereket, tönkreteszi az idegeiket, még akkor is, ha egy darabig vállalják, talán örömmel is vállalják a túlórákat. De előbb- utóbb ráfizetnek az összevissza dolgozók. Egyenletes munkatempó kell. A vezető felelőssége az egyenletes munkaterhelés feltételeinek megteremtése, mert csak így követelhet, így tarthat fegyelmet. Nálunk aki két napig igazolatlanul hiányzik, veheti a munkakönyvét. ® A tempós munka nyilván kiveti magából a lógósokat. — Így igaz. Tavaly csináltunk is egy felmérést, és hamar ki is buktak a felesleges emberek, a „lázas semmittevők”. Ennek hatására csökkentettük a létszámot, volt, akit elküldtünk, másokat viszont átcsoportosítottunk. És nem vettünk fel senkit a menesztettek helyére. De megjegyzem: az lenne az igazi, ha az elmentek egy részének a bérét megkaphatnánk, hiszen azt ösztönzésre lehetne fordítani. Már szó esett arról, hogy a közgazdasági környezet az elvek, az intézkedések időnkénti felülvizsgálatát, módosítását követeli meg. Ugyanez a környezet miként hat a termelés szervezésére? — Nem gondnélküli ez a viszony. Például, a gyárnak nincs önálló anyaggazdálkodási joga. És az együttműködéssel, szakmai zsargonban a kooperációs környezettel sincs minden rendben. A fővárosi központtól való távolság is nehézségeket okozhat. Néha egészen apró alkatrészek hiányoznak, filléres holmik, de amíg nincsenek, addig nem lehet a légrugós szelepeket szerelni. Nincs minden rendben az alapanyagok minőségével sem, származzanak azok tőkés, netán szocialista országokból, avagy a hazai piacról. Ezen most azzal segítünk, hogy az idegen anyagok átvételét is mi végezzük. Ez fontos azért is, mert tudomásul kell venni, hogy ami a központban igaz, nem biztos, hogy itt is az. 0 Ez fátum? Ez ellen semmit sem lehet w tenni? — De lehet. Először is nem szabad a kooperációs nehézséget kizárólag objektív okként kezelni, különösen akkor nem, ha a nagyvállalaton belüli együttműködésről vati szó. Mi a hónap elején mindig felküldjük, mire lesz szükségünk. Ez eljut az illetékes ügyintézőhöz, akinek a szálkái téma csak egy a sok közül. Persze, a problémák közötti egyenlőségjel nem helyes, de ezen változtatni mi nem tudunk. Egy valamit azonban tehetünk: nem utolsó nap küldjük a telexet arról, hogy másnap alkatrészhiány miatt le- állunk. Ezek előre látható dolgok, tehát idejekorán kell őket jelezni. O Ezek szerint a személyes kapcsolatoknak nagy a szerepe a munkafeltételek megszervezésében, megteremtésében? — Nagy. Végül is két csatorna létezik, egy hivatalos, és egy nem hivatalos. A kettő egyformán eredményes lehet. Mondok egy példát. Az ISG egyik gyárától kellett nekünk egy alkatrész. Sehogy sem tudtuk megszerezni, mígnem a gyár illetékes főosztályvezetőjével egy alkalommal sikerült összejönnünk és meginnunk egy üveg bort. Azóta nincs gondunk. Termelő üzem vagyunk, mindent ennek kell alárendelni. 0 Melyek lesznek a szervezési csoport közeli feladatai? — Meg kell oldanunk a vízmérők teljes összeszerelését, mert a mi feladatunk lesz. Jövőre újabb hatáskört kapunk: önálló elszámolok leszünk. így legalább hivatalosan is tudni fogjuk, valójában mennyi a nyereségünk. A teljesítménybérezést legközelebb az üzemfenntartó forgácsolókra terjesztjük ki. Üj technológiát vezetünk be a szemüveg- lencse gyártásában, ez az üzem teljes átszervezését kívánja meg. Távlatibb terv: a törzsgyár műszerek készítését telepíti hozzánk, készülni kell erre is. Környezetvédelmi feladataink is vannak, s a raktározást át kell szervezni. Ez korántsem a tennivalók teljes felsorolása volt. Ismerkedésünkkor elmondta: eredetileg gépészmérnök, és egy másik gyárban közvetlen termelésirányító volt. Ez, ha a mai munkáját nézi, előny vagy hátrány? Mi a nehezebb? — Meglehet úgy tűnik, a szervezés távolabb áll az élettől, elméletibb munka, míg a termelésirányítás nagyon is kézzelfogható. Az a véleményem, hogy a nagy elméleti — néha elméletieskedő —■ dolgok még nem sokat érnek, szerintem a szakirodalom néha nagyon távol van az élettől. Ennek egyik oka, hogy akik kigondolják, írják ezeket, nagyon keveset töltöttek a termelésben. Ez azon is látszik, hogy időnként olyan elméletekkel jönnek elő, olyan elképzeléseket propagálnak, melyek önmagukban ugyan jók, csak éppen bevezethetetlenek, mert nem a mi valóságunkból, hanem a fejlett ipari országokéból táplálkoznak. Egyébként a mi helyzetünket az jellemzi a legjobban, hogy egy beszélgetés alkalmával valaki azt mondta: „Vegyük elő a jó öreg Pattantyúst, abban minden benne van.” És ez ma, még nagyon igaz, hiszen a legtöbbször evidenciákról van szó; hiszen az, hogy a gépeket műveleti sorrendbe kell állítani, nem a ma találmánya. És a mozdulatelemzés is félévszázados dolog. Először az alapok kellenek, aztán jöhetnek a legmodernebb elvek. Taylor, aki a múlt század végén, e század elején az acéliparban kezdeményezte a szervezési kérdések vizsgálatát, azt kutatta, „miként lehet ezt a munkát a legjobban ellátni, és miből álljon a munka?” Nos, ezek a ma is érvényes alapelvek. Köszönöm a beszélgetést. Speidl Zoltán Vasárnapi 0
