Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-09 / 186. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1980. augusztus 9. Kommentár Szomorú körülmények között „ünnepelték” Bolíviában az ország függetlenségének évfordulóját: a júliusban hatalomra jutott katonai junta betiltotta a tervezett rendezvényeket és a hagyományos felvonulásokat. Luis Garcia Meza tábornok, aki a hatalomátvétel után magát Bolívia elnökének nyilvánította, egyben figyelmeztetett: „A szigor és az áldozatvállalás” korszaka következik. A mostani hatalomátvétel nem illeszkedik a megszokott, menetrendszerű bolíviai puccsok sorába. Garcia Meza a baloldal teljes lefejezését akarja véghez vinni, s nem is ígéri a mérsékelt, polgári kormányzáshoz való visszatérést. Khomeini ajatollah felhívására a „Jeruzsálem napja” alkalmából milliós tömegtüntetést tartottak Teheránban a palesztin területek izraeli megszállása ellen. A képen: a tüntetők egy csoportja Cartert és az egykori sahot ábrázoló bábuval. (Kelet-Magyarország telefotó) Dühöng a terror Salvadorban A puccs teljesen chilei mintára zajlott le, s Garcia Meza lépései kísértetiesen hasonlítanak Pinocheték rémtetteire. Bizonyítottnak vehetők azok a sajtójelentések amelyek szerint a hatalomátvétel segítői között a környező diktatúrák — elsősorban Argentína és Chile — is megtalálhatók. Az Egyesült Államok számára a jelenlegi időszakban mindenképpen kényelmetlen a bolíviai helyzet alakulása. Nicaragua után egy másik baloldal felé tartó rendszert ugyan Washingtonban sem néztek volna jó szemmel, de Carter számára a polgári játékszabályokat ily nyíltan felrúgó, fasiszta junta támogatása nem jó pont a választások előtt. Nem megy simán a katonai uralom konszolidációja. A bányászvidékek sztrájkjait a junta erőszakkal le tudja ugyan törni, a belföldi ellenállás mégis jelentős. A fegyveres erőkön belül sem sikeTöbb mint negyven áldozatot követelt csütörtökön Salvadorban a féktelen jobboldali terror. Salvador északkeleti részén egy félkatonai banda 28 parasztot mészárolt le, kilenc parasztot San Salvador egyik kerületében gyilkoltak meg. A nemzeti gárda és a szélsőjobboldali szervezetek terrorakciói következtében öten haltak meg az ország különböző részein. fl nyugatnémet gazdasági miniszter Kínában Kéthetes hivatalos látoga- gatnémet gazdasági vegyes tásra Kínába utazott pénte- bizottság ülésére. Lambsdorf- ken Otto Lambsdorff nyugat- főt elkísérte Rolf Rodenstock, német gazdaságügyi minisz- az NSZK ipari szövetségének tér. Pekingi tartózkodása ide- elnöke és számos nagyválla- jén kerül sor a kínai—nyu-- tgit vezetője. Carter népszerűtlenségi csúcson rült teljesen eltávolítani azt a réteget, amely ellenzi a katonai kormányzást. A politikai pártok legtöbb vezetője elrejtőzött. Siles Zuazo néhány napja jelentette be, hogy nemzeti egységkormányt alakított, és harcra hívott fel a puccsista vezetés ellen. Sz. G. A Gallup-intézet legújabb közvélemény-kutatásának eredményei szerint az Egyesült Államok elnöke abszolút népszerűtlenségi rekordot döntött meg. A jelentés, amelyből elsősorban a választóknak a kormányzat bélés külpolitikájához fűződő viszonyára, nem pedig az elnök újjáválasztási esélyeire vonatkozóan vonnak le következtetéseket, azt állítja, hogy Carter politikai és közéleti tevékenységét a megkérdezett állampolgároknak mindössze 21 százaléka helyesli. TELEX A KULIKOVOI CSATA ÉVFORDULÓJA A kulikovoi csata közelgő 600. évfordulója kapcsán szombaton az egykori csatamezőn felavatják az orosz történelem szempontjából nagy jelentőségű ütközet múzeumát — jelenti a Szovjet- szkája Kultúra. Az orosz győzelemmel végződött kulikovoi csata 1380. szeptember 8-án zajlott le a Dmitrij Donszkoj moszkvai nagyfejedelem vezette orosz csapa tok és a tatár aranyhorda között. . KIVÉGZÉS LUANDÁBAN A luandai népi forradalmi bíróság ítéletete alapján kedden az Unita ellenforradalmi szervezet 16 tagját végezték ki — jelentették be hivatalosan az angolai fővárosban. A szervezet tagjai a pretoriai fajüldöző rezsim utasításai alapján követtek el bomba- merényleteket Luandában és más városokban. A merényleteknek több tucat áldozata volt. KITÖRT A SZENT ILONA VULKAN Több mint 13 ezer méter magas füst- és hamufelhő kíséretében ismét kitört a Washington állambeli Vancouver közelében levő Szent Hona vulkán. A mostani kitörés az ötödik volt a május 18-i, 31 ember halálát okozta nagy erejű vulkánkitörés óta. ALKU AZ EMBERRABLÓKKAL Kilenchónapi fogva tartás után ismét szabad a tizenötéves Leonardo Rossi. A fiúért elrablói eredetileg ötmilliárd líra váltságdíjat követeltek. Hosszas tárgyalások után a családnak sikerült a kért összeget 500 ezer lírára lealkudni, s végül a rendőrség is engedélyezte a váltságdíj kifizetését. KÜLÖNLEGES REPÜLÉS Csütörtökön Kaliforniában első ízben sikerült mintegy három kilométert repülni egy különleges elektromotorral felszerelt repülőgéppel, melyet üzemanyag helyett napenergia táplál. II múmia titka Roiráhíf a fáraó sírjánál □ Azon a bizonyos napon, egyenruhások tucatjai vonultak fel Tutenkámen sírjánál. Tíz óra körül megjelent a középmagas, nagy bajuszú ember, aki az „elfelejtett fáraót” megtalálta: Howard Carter. Egy rendőrtiszt állta el az útját. „Állj! Itt senki nem mehet át!” Carter felvonta a szemöldökét. „Ez az én sírom. Enyém a licencia”. „Tudom, ki ön, Mr. Carter. A tilalom azonban éppen önre vonatkozik”. Az archeológus haragosan szitkozódott, mielőtt megfordult volna, ö fedezte fel a sírt. Nem hagyott magának pihenőt, éjjel-nappal dolgozott, hogy preparálja a leleteket, és napfényre hozza. És most a rendőrök akadályozzák meg abban, hogy belépjen a „saját” sírjába. 14 óra körül delegáció érkezett, élén Pierre Lacauval, a kairói Ökori Intézőség vezetőjével. A királyi sírbolt bejárata előtt Pierre Lacau egy levelet vett elő a zsebéből. A tartalma: amennyiben Carter vonakodik átadni a sír kulcsát, fel kell törni az ajtót. Intésére mesteremberek léptek elő. Elkezdték szétfűrészelni a nehéz lakatokat, melyekkel, az a két _ vasaj.tó volt lezárva, amelyek á' 'TÚ- tenkámen nyugvóhelyének belsejébe vezető utat biztosították. Ebben az órában az archeológia történetének legnagyobb leletének a sorsa a híres „selyemzsinóron” függött. A selyemzsinór ebben az esetben az a két vastag kötél volt, mellyel Carter és segítői a fáraó sírjának tonnás súlyú fedőlapját felemelték. Mielőtt azonban a fedelet eltávolították volna, hogy a múmiához férhessenek, kitört a botrány. 1924. február 13-án, kilenc nappal a különítmény megérkezése előtt, Carter meghívta a vállalkozásban részt vevő amerikai és angliai tudósok feleségeit, hogy tekintsék meg a sírboltot. A kormányképviselőknek, akik a sírbeli munkákat felügyelték, nem volt kifogása ellene. Nem így az újonnan kinevezett közmunkák miniszterének. Megtiltott." Carter- nek, hogy bemutatót tartson a hölgyeknek. Az archeológus és munkatársai, akiknek a feleségei éppen akkor érkeztek meg a Királyok völgyébe, annyira felháborodtak ezen, hogy „sztrájkba” léptek. Mérgükben azt is elfelejtették, hogy a nehéz kőfedél köteleken függ. Carter és Kairó haragos leveleket váltottak. Amikqr Carter elutasította a tilalom akceptálását, megvonták Lord Carnarvon özvegyétől a licenciát, mely Carterre is érvényes volt. Kimondták, hogy nem léphet be a sírba. A király arany szarkofágja fölött azonban még mindig ott függött a tonnás súlyú ko- fedél. A kötelek minden percben elszakadhattak volna, és a fedél szétzúzhatta volna a múmia aranyburkolatát. A két vasajtón folyó fűrészelő munkálatok, melyre .Pierre Lacau felügyelt, végtelenül elhúzódtak. Csak késő délután szedték le a lakatokat. Amikor a második ajtó is kinyílt, Lacau előrontott Lélegzet-visszafojtva rohant be a sírboltba. Tartanak még a kötelek? Már pár pillanat múlva visszajött. Semmi sem történt. A kötelek azonban úgy megereszkedtek, hogy a fedőlap már majdnem a szarkofágon feküdt. Következik: V. A festett szobor A nemzeti mozgalmak 4. A térség népeinek többségénél a múlt század derekára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a modernizált vagy frissen megteremtett irodalmi nyelv és a művészetek elsődleges funkciója a nemzeti célok szolgálata volt. így fokozatosan létrejött és a társadalom széles rétegei között is elterjedt az etnikai azonosságon alapuló modem nemzettudat. A folyamat kiteljesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, meg kellett nyerni az állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez legföljebb úgy volt elképzelhető, ha az egyes nemzeti csoportok területi önkormányzatra tesznek szert, és ez az önkormányzat a nemzeti célokat megfogalmazó és propagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) kezekbe kerül. A nemzeti ébredés kulturális szakasza így törvényszerűen egy politikai szakaszban folytatódott, és megindult a küzdelem az államhatalom befolyásolásáért, a benne való részesedésért. 1848 tavaszán a belső társadalmi és politikai feszültségek, a hatalomnak az engedmények és a merev ellenállás között váltakozó politikája és a külső példa robbantotta ki a népek forradalmi föllépését. A liberális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megvalósítása volt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új néptri- bunok mögé fölsorakozó tömegeket a fölébredt nemzeti tudat járta át. A minden összehangolás nélkül egy időben jelentkező hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyors engedményekkel próbálta lefékezni a forradalmi lendületet. A pánikból fölocsúdva a manőverezés mellett kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A német- országi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai sikerei és a prágai megmozdulás leverése a nyár végére megteremtette az általános ellenforradalmi föllépés lehetőségét. Egyedül Magyar- országon végződött e kísérlet első menete kudarccal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembekerülés természetszerűleg radikalizálta a célokat és a politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és társadalmi követelésekkel álltak elő Magyar- ország nem magyar népei is. Önálló nemzetként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magyarok nemzetfogalmával és állameszméjével, amibe a mindenkire kiterjedő szabadságjogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában támadt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türelmetlenség a szerbek majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki, és a rövidesen nyílttá váló Habsburg —magyar konfliktusban létrejött a föderalista álcát öltő dinasztikus abszolutizmus szövetsége a magyarországi dél- szlávokkal, a románok zömével és a szlovákok kisebbségével. Nincs értelme számolgatni, kit terhel mindezért a nagyobb felelősség s hogy miért végződtek kudarccal a tragikus szembenállás időben történő fölszámolására tett kísérletek. A kölcsönösen elkövetett hibák végzetességét csak az demonstrálta mindenki számára egyértelműen, hogy az orosz segítséggel végül győzelmet arató császári hatalom a magyarországi nemzetiségeknek „azt adta jutalmul, amit a magyaroknak büntetésül”, alkotmányosság nemzeti jogok és föderalizmus helyett a centralizált, bürokratikus, mindenkit elnyomó rendőrállamot. A monarchiabeli forradalmak vívmányaiból egyedül a jobbágyfelszabadítás maradt fönn — s talán a legjobbak- ban az egymásrautaltság némi fölismerése. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és kiterjedése, az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet módosulása rövidesen újabb kísérletekhez, a nemzeti átalakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezetett. 1859 és 1871 között megoldódott az olasz és a német egység ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, demokratikus) formában. Ez közvetlenül érintette a középkelet- európai térséget, elsősorban az itt ható nemzeti erők megváltoztatásával. Egyes nemzeti mozgalmak, legalábbis rövid távon, előnyösebb helyzetbe kerültek (például a magyarok), mások — csehek, lengyelek — nehezebb föltételekkel találták magukat szemben. A korábban is létező orosz fenyegetéshez hozzátársult a német terjeszkedés vagy asszimilálás veszélye, s az érintett kisebb népekben mindez erősítette a nagyobb államkeretbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1860-as években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai konföderáció lesz (amivel ugyan sokan kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a hatalmon lévők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő Habsburg- monarchia. Az 1867-es kiegyezés három erő, a dinasztia, az ausztriai németek és a magyarok politikai elitjének a kompromisszuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a határokon túl élő rokonai is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A következő évtizedekben valamennyi keletközép-euró- pai nép csalódott várakozásaiban, mert még korlátozott nemzeti céljai sem valósultak meg. 1914-ig azonban a politikai helyzetükkel, súlyukkal elégedetlen nemzeti vezető rétegek nem adták föl a belső szerkezeti reform, az adott kereteken belüli jobb érvényesülés reményét. Határváltozásról, teljes önállóságról legföljebb álmodozni lehetett, hiszen az évtizedek óta szilárdnak mutatkozó állam- rendszerben a német, az orosz vagy"a Habsburg-biro- dalom fölbomlása és a bennük élő népek szabaddá válása legföljebb valamiféle általános európai háború esetén látszott elképzelhetőnek, márpedig e kis nemzet ábrándjai kedvéért egyetlen nagyhatalom sem volt kész kirántani kardját. A legkedvezőtlenebb helyzetben élők, így talán a németországi lengyelek és mindenképpen a Balkán török járom alatt élő népei viszont várták a fölszabadulást hozó háborút. A nemzeti újjászületés a délszlávoknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles népi bázisa lett a nemzeti mozgalomnak, mert a szociális, vallási és nemzeti téren egyaránt erős törökországi elnyomás szinte semmi teret sem kínált számukra az érvényesülésre. A liberális és keresztény Európa, vagy az ortodox és szláv Oroszország nem is tagadhatta meg követeléseik legalább részleges támogatását. Fölkelésük eredménye 1878-ban Törökország jelentős visszaszorulása lett: Szerbia, Montenegro és Románia elnyerte a teljes függetlenségét, Bulgária egy része ténylegesen függetlenné vált (formálisan csak 1908- ban). A Balkán teljes fölszabadulása csak 1912—13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögök — Oroszország aktív közreműködésével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán hatalom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonban a nacionalizmus természetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsákmány elosztásán össze is vesztek a győztesek és Bulgáriát közös erővel (Románia támogatásával) jelentős mértékben megcsonkították. Előrevetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önmagában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, könnyen válik új konfliktusok forrásává. Jeszenszky Géza (Folytatjuk) MA * ■ ■ ■ w ■ reiuaiiepifn Pinnrhpt I III Uvllvft
