Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-28 / 201. szám
1980. augusztus 28. KELET-MAGYARORSZAG 3 JEGYZETEK •» Sorompó vándorlóknak Q anaszfkodik egy ismerősöm. mégiscsak furcsa, hogy az ember nagyítóval sem talál magának egy valamire való állást. Kiegészítésül elmeséli, hogy korábbi munkahelyén összekapott a főnökével, mert az mindennap kifogásolt valamit a munkájában, ezért gondolta, hogy odébbáll egy házzal. Máskor ez simán ment — meilesieg az utóbbi volt az ötödik munkahelye —, de most valami „nincs rendjén” a foglalkoztatásban. így mondja nincs rendjén, és, őszintén hiszi, hogy valóban valami rendellenesség honosodott meg a vállalatoknál. Némi megnyugvással hallgattam ezt a háborgást, hiszen elég régóta várunk már arra, hogy a vállalatok, az üzemek, az intézmények valamiképpen eltorlaszolják a vándormadarak útját. Másként- úgy is fogalmaztunk már, hogy vissza kell szerezni, a munkahely becsületét, rangját; el kell érni, hogy minden . ember ragaszkodjék ahhoz a munkakörhöz, amivel megbízták. Nemrég a megyei pártbizottság megállapította: „Az első fél évben a vállalatoknál megszűnt a létszámnövelésre való törekvés. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma alig nőtt, a termelésnövekedés 90 százalékát a termelékenységi színvonal javulása eredményezte.” Tegyük hozzá nyomban, hogy nem valamiféle felsőbb, adminisztratív utasításra szűnt meg a munkahelyeken a mértéktelen létszámszaporítás, hanem saját magúk döntöttek így a vállalatok. Az új gazdasági szabályozás egyik igen érzékeny pontja, hogy megszabadul-e a házon belüli látszatmunkaerőtől a gyár, az üzem, vagy pedig — félreértelmezett szociális okokból, jószívűségből — a hátán cipeli azokat is, akikre valójában semmi szükség a termelés folytatásához. Igen drága mulatsággá vált az ilyen megoldás, miként rendkívül előnyös, ha a munkahely megtakarítja az ilyen felesleges álstátusokat, s az így nyert bérrel a valóban nélkülözhetetlen, jó szakembereiket fizeti meg tisztességesen. Vannak, persze munkahelyek, ahol központi előírás sürgeti a létszámcsökkentést, különösen a költségvetési szerveknél, az intézményeknél. De itt is gazdasági megfontolások játszanak közre, mert végül is egyszer már hozzá kellett látni e téren is a rendteremtéshez. Városiak a mezőgazdaságért KÉSZÜLNÉK ▲ PAPÍRZSÁKOK Naponta 180—200 ezer darab papírzsákot készítenek a ga- bonaforgalmi és malomipari vállalat részére a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában. Képünkön: Fonal Éva raklapra teszi a kész terméket. (Gaál Béla íelv.) a szabolcsi diákok kelytállásáról Levél érkezett a napokban az MSZMP Szabolcs- i Szatmár megyei Bizottságához a Sárszentmibályi Álla- | mi Gazdaságból, melyet az alábbiakban közlünk: G azdaságunk ez évben központi szervezésű önkéntes \ ifjúsági építőtábort üzemeltetett, amelyben 1285 Szabolcs megyei középiskolás diák vett részt. A diákok ribizke-, meggy- és a kajsziszüret fáradságos munkáját végezték. Meggyből 12 vagon, ribizkéből 12 vagon és kajsziból 77 vagon volt a teljesítményük. A négy turnusban a tábor 1 355 810 forint munkabérnek megfelelő termelést végzett, ami a kitűzött terv 131,53 százaléka. A táborban mindvégig magas volt a fegyelem és a munkafegyelem. Különösen kitűntek a kisvárdai Bessenyei gimnázium diákjai, akik mind a négy turnusban megnyerték a munkaversenyt, és ezzel mindannyiszor elnyerték a KISZ KB zászlaját. A táborvezetőségek jól felkészültek, eredményesen irányították a termelőmunkát és a 'tábori szabad idős programokat, alapvető feladatuknak tekintették a fiatalok mun-» j kára nevelését. E tevékenységet különösen kiválóan látták I el Valent Sándorné, a 107. számú ipari szakmunkásképző I intézet tanára és Sulyok Gizella, a Petőfi kollégium veze- | tője, mint táborvezetők. A nevelési és műszaki vezetők jól hangolták össze a termelőmunkát és a kulturált, tartalmas pihenés megszervezését. A mozgósításért, a létszám biztosításáért, a diákok és vezetőik eredményes munkájáért ezúton mondok köszönését az MSZMP megyei bizottságának, a KISZ megyei bizottságának, s mindazoknak az iskoláknak, amelyek segítették gazdaságunkat az idei bő gyümölcstermés betakarításában. Örömmel vennénk, ha az 1981. évi táborozáskor ismét találkozhatnánk Szabolcs megye diákjaival és pedagógusaival táborunkban. Elvtársi üdvözlettel: Boda Antal "igazgató M ár évek óta országos érdeklődés kíséri a nyíregyháziak őszi vállalkozását: a Nyírség központjának vállalatai, üzemei, hivatalai ekkor - feláldozzák egy-egy szabad szombatjukat, vasárnapjukat, dolgoznak a mezőgazdaság megsegítésére, vagy a saját munkahelyükön, hogy a végzett munkáért kapott ellenszolgáltatást a megyeszékhely gyermekeinek javára ajánlják fel. termékek, a gyümölcs minőségét, hogy minden sürgős munkához jusson elegendő ember. Nyíregyházán a vállalatok, az üzemek, a hivatalok e felhívás szellemében indítják újra az „Együtt. Nyíregyházáért” mozgalmat. A megyei pártbizottság felhívásához csatlakozva segítik az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzését, a termékek Hagyomány ez már a városban: az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalomra szinte valamennyi kollektíva készülődni szokott. Most azonban még fokozottabb jelentősége van ennek a társadalmi ösz- szefogásnak. Legutóbbi ülésén a megyei pártbizottság felhívással fordult Szabolcs-Szat- rnár lakosságához: a mezőgazdaságot ért nagyarányú természeti csapás által okozott károk enyhítésére bontakozzék ki társadalmi méretű összefogás. A felhívás elsősorban a mezőgazdasági üzemek megsegítését kéri azáltal, hogy a torlódó őszi munkák, a betakarítás gyorsabb elvégveszte ségmente s betakarítását. Szeptember és október hónapokban kommunista szombatot, vasárnapot tartanak, hogy társadalmi munkájúikkal elsősorban a kedvezőtlen időjárás következtében nehéz helyzetbe került mező- gazdasági üzemeket segítsék és a vállalatok saját területükön csak akkor szerveznek kommunista műszakokat, ha a mezőgazdaságban erre nincs lehetőség. A nyíregyházi kollektívák társadalmi munkájuk ellenszolgáltatását az idén is a megyeszékhely gyermekei javára ajánlhatják fel: ezúttal a nyári napközis feltételeket szeretnék javítani az összefogás révén. zésével sikerüljön megóvni a A. S. Üj termék gyártását kezdték meg a közelmúltban Nyíregyházán, a vas- és fémipari szövetkezetben. Svédországnak export bérmunkában autódaru-emelő gépszerkezeteket készítenek. Jelenleg az első öt darab, 30 tonna teherbírású darun dolgoznak, majd az év végéig még várhatóan 8—10 darabot készítenek. Képünkön: Szűcs Zoltán fúrógéppel munkálja meg a vasszerkezetet, Losonczki Ferenc üzemvezető ellenőrzi a munkafolyamatot. (Gaál Béla felvétele) Az aranykoszorús brigád Nem sémára dolgoznak j-,rí -»1 -> V'72 CÍClÖ-í kötik, hogy csák szombatigen elcsodálkoztak a vál- ' lalat vezetői, amikor a takarékossági felhívást követően Kohári József villanyszerelő előregyártó szocialista brigádja nem tett semmilyen vállalást. — Arról van szó, hogy nem volt miből takarékoskodnunk —■ magyarázza a brigádvezető. — Az előregyártó műhelyben addig is megfogtunk minden fillért. A hulladékanyagokat a minimumra csökkentettük, selejt nem került ki a kezünk alól. Így pedig nem tudtunk miből kevesebbet felhasználni... Változó feladatok Az aranykoszorús szociar lista brigád a lemezmunkától az elektronikai szerelésig teljesen készen adja át a kapcsolószekrényeket. Komplex brigádról lévén szó, a lakatosok, a villanyszerelők, az elektronikai műszerészek, a hegesztő és a festő egyik munkafázis során sem vár a másikra: mindent úgy adnak ki a külső szerelőknek, hogy azt már csak be kell építeni a létesítményekbe. Ez a kollektíva már ki tudja hányszor bebizonyította, hogy a szakmájában verhetetlen. Pedig egyetlen technológiát sem lehet tipizálni, másfajta berendezéseket gyártottak a Taurus-beruházáshoz, a tejüzemhez, a szennyvíztelephez. De még a vízművek közt is különbség van, más elektromos alkatrészek kellettek a nyírmadai vagy a demecseri vízműhöz. — Tulajdonképpen jó is az, hogy nem egy sémára dolgozunk mindig — folytatja Kohári József. — így valamennyien elmélyedünk a szakmában, újabb megoldásokon törjük a fejünket, nincs lehetőségünk az elkényelmesedésre. A szakmájukat magas szinten művelő munkások, a kívülálló azt hinné, hogy a brigádvetélkedőknek bizonyára mindig ők a győztesei. — A mieink nem is indulnak — szól a brigádvezető —, nem szerénytelenségből mondom,' de nem Tenne igazságos, hogy egy külső szerelővel együtt vetélkedne jó néhány brigádtagunk. Inkább mi elkészítjük a verseny gyakorlati feladataihoz szükséges kapcsolótáblákat vagy éppen, ami szükséges. Baleset kizárva Hogy mennyire valóságos, amit a brigádvezető mondott, a KEMÉV központjában tartott szakmai továbbképzés végén vizsgáztak a résztvevők. Két társuk, Kléninger József és Németi Gyula magasan verte a csoportot a nem kis nehézségű feladatok megoldásában. A szakmáját jól értő, s nem utolsósorban azt szerető emberekből áll a brigád. Igaz, naponta tíz órát vannak együtt, gyakran még a hétvégét is együtt töltik. Ez is a munka szerves része, mert sok létesítménynél kivasarnap mehetnek szerelni, amikor véletlen sem történhet baleset. — Mi is annak örülünk, ha senki sincs a környéken ilyenkor. Mi, villanyszerelők tudjuk, hogy minden kábel lehet feszültség alatt, deinem kell attól tartanunk, hogy hozzá nem értő ember is a közelébe juthat. Természetesen nálunk is a biztonság a legfontosabb szempont, de még soha nem történt a kilenc év alatt baleset. Jeles bizonyítvánnyal szakmára Kohári József öt éve vezeti a brigádot. Szakmájuk, teljesítményük elismerése volt az is, hogy a huszti kompresszorállomás kapcsolódó létesítményeihez ők készítették az előregyártható elektromos berendezéseket. Nem véletlenül kapta meg a brigádvezető tavaly a KGST-emlék- érmet, korábban kiváló dolgozó volt, a városi tanácstól a Városért plakettet vehetett át a társadalmi munkavégzés A^iZ.éPÍtö^íyán pedig Kiváló Munkáért, miniszteri kitüntetést nyújtott át neki az ÉVM miniszterher I vet lese. Jó értelemben vett karriert jelez az iménti felsorolás. — Én csak villanyszerelő akartam lenni. Jeles bizonyítvánnyal mentem a szakmunkásképzőbe, a tanáraim legnagyobb megrökönyödése ellenére. Mai napig is izgat egy-egy probléma, és addig se nem látok, se nerji hallok, amíg nem jövök rá a megoldásra. Szerencsés embernek tartom magam, mert azzal foglalkozhatom a munkaidőben, amit hobbiból is csinálnék. Az ifjúkori szenvedély a felnőtt korban sem csökkent, s ma már a szakma szerete- te, művelése meghozta az elismerést Kohári Józsefnek. A villanyszerelőből megbecsült brigádvezető lett. T. K. A lánc Á laposan rámijesztettek. Most ki vagyok téve annak a kellemetlen szituációnak, hogy megsüketülök, esetleg meghalok. És mindezt a szerencselánc miatt, ami hozzám ért, és amit húsz példányban le kellene másolnom és húszfelé kellene küldenem. Nem másolok és nem küldök, inkább vállalom a következményeket. Inkább jussak Cujza Anna sorsára, de én most láncszaggató leszek. Hogy mi volt Gujza Anna sorsa? 1967-ben megkapta a láncot és nyert a lottón 2 millió forintot. De mivel a láncot nem küldte tovább, megsüketült. Emlékszem, valóban így történt. Hallottam annak idején, hogy Gujza Anna valóban nyert kétmilliót, kértem is tőle levélben kölcsön százezret, de a kérésem süket fülekre talált. De nemcsak Annácska süketült meg, hanem más nyertes is, mert próbálkoztam még néhány szerencsefiával, de válaszra sem méltattak. Vagy megvakultak, vagy bedugult a fülük. Egyébként is, milyen jogon tegez engem egy szerencselánc-reakciós. Mert azt írta: „Figyeld meg a következőt: Don Dotton 4600 dollárt nyert (egy centtel sem többet), szintén lottón és meghalt, mert megszakította a szerencseláncot. Én meg megszakadok a röhögéstől. Hiszen tudott, hogy mindenki meghal egyszer (talán még én is), miért éppen Don Dotton legyen kivétel. Etessenek másokat ilyen marhaságokkal. Ettől függetlenül, fülembe tették a darazsat. Mert benne van az is a levélben, hogy 9 nap múlva meglepetés fog érni. Ugyan, mi lesz az? 9 nap múlva éppen vasárnap, és vendégek jelezték érkezésüket. Meglepődnék, ha nem jönnének. Kellemetlenül érintene, ha nem költhetnék rájuk néhány száz forintot. Más meglepetés nemigen érhet. Bár ki tudja? Megszűnhet a szúnyoginvázió, és én nem hadakozhatok éjjelenként a partvissal, kispárnával ellenük. Pedig már megszoktam. Aztán megérkezhet a nyár. Mert nyár az még nem volt. Meglepetés lenne továbbá, ha soron kívül felemelnék a fizetésemet. Ámbár ez lehetetlen, mert éppen vasárnap lesz, és vasárnap semmit sem emelgetnek. Különben smafu az egész. Fütyülök Gujza Annára, Don Dottonra, meg arra is, aki a levelet küldte. Nem leszek hatökör, hogy húsz példányban lemásoljam, pazaroljam rá a tintát és az időt. Egyébként a levelet azért kaptam, hogy szerencsém legyen. Volt szerencsém. De még mekkora! Ha nem kapom az írást, most szegényebb lennék egy felismeréssel: nálunk nemcsak a szénanátha ragadós, de a butaság is. Seres Ernő
