Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 27. . Napi külpolitikai kommentár Fejlődő országok R égi közhely, hogy a számok önmagukért beszélnek. Mint a közhelyek zöme, ez is igaz. A számok nyelve valóban egyetemes, logikus és általában cáfolhatatlan. Nos, lássunk néhány kulcsszámot az ENSZ- közgyűlés most megnyílt rendkívüli ülésszakáról. A fejlődő országok óriási problémáival foglalkozó ülésszak megtartását már 1977- ben elhatározták. A javaslatot az úgynevezett „hetvenhetek” csoportja tette, amely éppen a fejlődő országokat tömöríti. A két 77-es számból azonban már akkor is csak az évszám volt pontos. A csoportot azért nevezték el — még jóval 1977 előtt — „hetvenheteknek”, mert megalakulásakor (a hatvanas évek derekán) valóban ennyi fejlődő tagállama volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A csoport neve megmaradt, de a valóságban ma mintegy százhúsz (!) állam tartozik ebbe a kategóriába. (Zimbabwe mostani felvételével a világszervezetnek összesen 153 tagállama van.) Ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődő országok túlnyomó többsége a szegények sorába tartozik, elképesztő és elszomorító adatot kaptunk a számok félreérthetetlen nyelvén. És ez sajnos, még korántsem minden. Vannak más olyan számok is, amelyek felérnek egy-egy félelmetesen komoly figyelmeztetéssel, ha úgy tetszik, egész bolygónkra vonatkozó S. O. S.- jelzéssel. Vezető közgazdászok szerint a — ma már nem homogén — világgazdaság 1930 óta a legsúlyosabb krízisét éli át. A jelenségláncolat egyik oka és egyszersmind eredménye a nyersanyag- árak, elsősorban az energia- hordozók árának robbanása. Ez a folyamat természetesen az egész világot érinti, de a legtragikusabb következményekkel a legszegényebbek számára jár. Ismét a számok nyelvén: az amúgy is elemi gondokkal — súlyos f yarmati örökséggel és neo- olonialista bilincsekkel — küszködő országok ebben a pénzügyi esztendőben egyedül olajvásárlásra pontosan kétszer annyit kénytelenek költeni, mint amennyi segélyt összesen kapnak a fejlett országoktól és a nemzetközi szervezetektől. E segély összege összesen évi húszmilliárd dollár. Ez önmagában sok pénz. De a több mint százhúsz, szinte a nulláról induló, éhséggel, betegségekkel birkózó, minap született államnak édeskevés. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a fegyverkezésre évente 450 milliárd (!) dollárt költenek el a világ államai. A számok szava valóban világos. S fényükben nemcsak a tények válnak egyértelművé, hanem a tennivalók is. Harmat Endre Magas szovjet kitüntetéseket kaptak a szovjet—vietnami nemzetközi űrexpedíció tagjai. A képen Leonyid Brezsnyev Pham Tuan űrhajós kutatónak gratulál. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) Megkezdődött a Széchenyi* emléknapok eseménysorozata Tudományos ülés, közgazdászok párbeszéde az Akadémián Magyarországon a korszerű közgazdasági gondolkodás alapjait megteremtő műnek tartják a szakemberek Széchenyi István „Hitel” című munkáját, amely 150 évvel ezejőtt jelent meg. Az évforduló alkalmából a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság Széchenyi-emléknapokat szervezett, s a program fő eseményeként kedden tudományos ülésszak kezdődött az Akadémián. A háromnapos tanácskozáson az előadások Széchenyi munkásságának méltatásán túl közgazdaság-történeti témákat taglalnak, illetve elemzik gazdaságunk mai kérdéseit és holnapi teendőit is. A tudományos ülésre tucatnyi országból — köztük az Egyesült Államokból és Kanadából is — mintegy harminc magyar származású közgazdászszaktekintély érkezett a Magyarok Világszövetsége meghívására. A megnyitó plenáris ülésen a rendező szervek nevében Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója köszöntötte a több száz résztvevőt, külön is a külföldön élő magyar tudósokat, akik a híd szerepét tölt- hetik-töltik be nemzetközi kapcsolatainkban. Ezután Széchenyi munkásságát és a fő művének tekintett Hitelt méltatta. Széchenyi munkásságával kapcsolatos két szakmai előadás hangzott el ezután. Az egyiket Mátyás Antal tanszékvezető egyetemi tanár tartotta a korabeli Magyarország gazdasági fejlődésének problémáiról, a másikat Kádas Kálmán. profeaszor Széchényi közlekedésfejlesztési koncepcióinak gazdasági motívumairól és perspektíváiról. A továbbiakban Hetényi István pénzügyminiszter vázolta a nyolcvanas évek magyar gazdaságának aktuális, a külföldi közgazdászokat is behatóan érdeklő kérdéseit. A mai helyzetkép előzményeként felidézte, hogy 1950 és 1970 között Magyarországon a nemzeti jövedelem háromszorosára, a fogyasztás 2,7 szeresére nőtt. A hatvanas évek végén lezárult iparosítási program eredményeként Magyarország úgynevezett diverzifikált termelési szerkezetű, a világgazdaságban jó közepesnek minősíthető fejlettségi színvonalú országgá vált. — A gazdaság további fejlődése azonban — mondta a miniszter — gyökeresen új utakat követel. Az 1970-es és nyolcvanas évtized fő fejlődési irányvonala: a gazdaság, a termelés nemzetközi verseny- képességének felzárkóztatása legfontosabb kereskedelmi partnereink színvonalára. Le kell küzdenünk azt a kedvezőtlen körülményt, hogy a termelés hatékonysága nálunk ma is viszonylag alacsony. — 1979—80-ban azt a közvetlen célt tűztük magunk elé, hogy — gazdaságunk jobb versenyképességén alapuló — tartós és szilárd egyensúlyi viszonyokat teremtsünk, következetesen számolva a világgazdasági körülményekkel és országunk reális adottságaival. A szerdai tanácskozási napon az előadások fő témája a világgazdasági korszakváltás és benne a közgazdaság- tudomány helye, szerepe lesz. Elutaztak a kijelölt csapatok az NDK-bantartandi közös gyakorlatra A Magyar Néphadsereg kijelölt törzsei és csapatai, amelyek részt vesznek a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erői által a Német Demokratikus Köztársaság területén és a Balti-tenger csatlakozó vizein szeptember első felében tartandó — Fegyverbarátság ’80 fedőnevű — közös gyakorlaton, felkészültek feladataikra és elutaztak a gyakorlat végrehajtásának körzetébe. 2. — Világos. — Helyes. Akkor azt is meg kell értenie, fiatalember, hogy se az MGB-nek, se nekünk, se a harmadik ügynökségnek nincs igazából saját tevékenysége. Elég, ha ügyesen hasznosítjuk a másik fél által szerzett információkat. Igaz, ő is használja a tőlünk szerzett híreket, de ez nem baj: híreink rendszeresítve, új szempontok szerint csoportosítva kerülnek vissza hozzánk. — Világos. — Akkor miért nem érti hogy egyetlen ügynökség sem mer csak úgy... hogy is mondta?... „Megmozdulni”. Ez nagyon veszélyes. Hiszen számolnia kell azzal, hogy a másik két ügynökség azonnal észreveszi ezt, és szinte kiszipolyozza belőle az új híreket. Egyetlen nap előnyre sem tehetnek szert... azonnal be tudjuk hozni őket. — Világos. De most mégis megmozdultak. — Lehet, hogy csak úgy tettek. Lehet, hogy csak játszanak. Tudja, fiatalember, a felderítés játék is. Szellemi, logikai játék. Póker-arccal kell játszani, és tudni kell blöffölni is. Nézze, milyen szép ez a virág... hogy is hívják? — Magnólia. — Remek. Magnólia akciónk első lépéseként maga ellenőrzi a saját híreit. Ha a hírek igazak, akkor következhet a Magnólia-akció második szakasza. — Lesz tennivalóm abban is? — Nézze, Dan. Ha a maga hírei igazak, akkor maga nagyon fontos dolgot fedezett fel. Ilyenkor két út közül választhatunk : vagy meneszt- jük magát, mint az ellenséges ügynökség hozzánk beépített emberét, vagy bizalmat kap továbbra is. Még nem tudom, mi lesz a döntésem... ne haragudjon meg ezért. — Értem, Főnök. Én nem akarok bizonygatni semmit, de egyrészt: a híreimért felelősséget vállalok, másrészt szeretem ezt az ügynökséget, harmadrészt: tisztelem a maga bölcsességét. Egyébként ön dönt, belátása szerint. — Helyes. Örülök, hogy megegyeztünk. Kérem, holnap ugyanilyenkor hívjon fel, hogy megbeszéljük a Magnólia-akció részleteit. — Köszönöm, Főnök. A viszontlátásra. Jones kezet nyújt a fiatalembernek, aki jólszabott, pompás ruhájában elsiet, Jones jegyzetel, mégegyszer szemügyre veszi az Einstein szobrot, föláll. Odalép a szoborhoz, s a szobor szemesar- kából kiemel egy apró szerkezetet. Nagyítót vesz elő, s a mini-kazetta szélén, fölnagyítva olvasható: MGB. „Legalább ennyi előnyünk legyen” — mondja félhangosan, sóhajtva. Zsebrevágja az apró szerkezetet, a nagyítót, s elindul kifelé a parkból. Míg távolodik, hirtelen tavaszi zápor indul, ernyők bomlanak, a park hirtelen kiüresedik, a szél fenyegetően fúj: mintha a természet is tudná, hogy most a világban valami fontos dolog történik. A pad előtt már egész kis tócsa áll, látszik benne a magnóliabokor virága. A szél összefodrozza a vizet, de a magnólia — törékenyen ugyan — de mégis jól látható. Egy szirom hullik a tócsába. * Jones prüszköl, mint egy ázott kutya. Charlie nevet rajta, a többiek dermedten nézik főnökük szárítkózását, esetlen forgolódását. — Talán fedjük be a Feltalálók Kertjét... — mondja Charlie, és vörös haját olyanra borzolja, mint amilyen most a főnök megázott üstöké. — Idesüss, Charlie... Azért ez mégiscsak valami... — És felmutatja az apró készüléket. — Ócska poloska, Jones. Téged még érdekelnek az ilyesmik? Vannak sokkal korszerűbb módszerek is. — Tudom, Charlie, de most nem a módszer a lényeg. — Hát mi, arany főnököm? — Az, hogy az MGB beindult. Megmozdult. Lépett. Ez a bizonyíték. — Ö... Dán hozta a hírt? — Charlie is megkomolyodik, hiszen hivatásáról, s mellesleg az életéről van szó. — Igen, a hírt Dán hozta. De ez a kis poloska a bizonyíték, hogy az MGB tényleg beindult. Frissek, üdék, dolgoznak, mint az elsőnapos tengerészjelöltek. Azt hiszik, bírják a tempót. De szerencsénk van. Légy szíves, küldess egy üres poloskát a Feltalálók Kertjébe, s tétesd Einstein szemesarkába. Van nekünk is MGB jelű poloskánk? — Van hát, Főnök. Mink nincs nekünk? (Folytatjuk.) Ausztrál őslakók között 2. Az „álomidő" Pyi aranda törzs bölcs, öreg főnökei elárulták „fehér” testvérüknek bűvös táncaik és kultikus cselekményeik titkát — egy feltétellel: a legtitkosabb szertartásokról készült képeket csak az összes résztvevő halála után lehet nyilvánosságra hozni. Halála előtt egy hónappal Strehlow professzor — súlyos szívbeteg volt — azt mondta: „Már nincs sok időm hátra, és még csak a felét értékeltem ki az aranda anyagomnak”. A fehér hajú professzor fáradtnak tűnt, csak éber szemének csillogása volt a régi. Az aranda vallás, mítoszok, drámák és rituálék nagy részét még le kell fordítani az 55 vastag naplóból és a hangszalagok százaiból, 5000 fényképet és kilenc kilométer filmet kell katalogizálni és szöveggel ellátni. Strehlow tudta, hogy erre rajta kívül senki nem képes: „Ha elveszítem a halállal folytatott versenyfutást, az ausztráliai kultúrtörténet fontos része fog feledésbe merülni”. Strehlow a törzs mitológiájában tucatnyi párhuzamot fedezett fel az északi, görög és kelta mondákkal. Az aran- dák hitében is létezik egy Zeuszhoz hasonlatos alak, aki számos fiatal nőt csábított el. Egy másik történet a vak Lear királyéval rokon. A felfedezés meglepte a fiatal tudóst, mivel az arandák kultúrája mindig is elszigetelődött, a többi öt kontinensétől. Soha nem érintkezett más kultúrákkal — ellentétben a korai Európa sok néptörzsével, akik évszázadokon keresztül keveredtek egymással. Strehlow: „Még a véráldozat és a körülmetélés is megtalálható az arandák- nál, mint az ótestamentumban”. A „haragosok” élete teljesen vallásuk és szertartásaik felé fordult. Az aranda mítoszok az ősapákhoz való kötődést fejezi ki, akikről azt hitték, hogy a napégette vidék közepén ők adják a túléléshez szükséges védelmet és erőt. Táncokkal és véráldozatokkal kérték ősapáikat, hogy az európai ember számára elképzelhetetlen szárazság közepette élelmet és vizet küldjenek nekik. Hízott állatokért könyörögtek, nedvdús gyökerekért és esőért, ami ismét megtölti a víztárolókat. Az arandák szerint így kezdődik a föld története: rriielőt a föld életre ébredt volna a sötétségből, sík, szürke, élettelen korong volt. A nap és a hold a földfelszín alatt szundikált. Ezt a kort az arandák „álomidőnek” nevezik. A föld alatt aludtak azok a félig kifejlődött lények is, akik akkor ébredtek fel, mikor a nap kibújt a földből és a hideg sötétségben eluralkodott a meleg fény. Ezek az őslények egy heves nyári eső után jöttek a föld színére és vízforrásokká, sós tavakká, növényekké, állatokká, vagy emberekké változtak. Következik: 3. A kiválasztott. fl VI. ötéves terv irányelvei (Folytatás az 1. oldalról) az alapellátás körében legfontosabb feladat az . önálló lakás iránti igények fokozatos kielégítése, az átlagos lakásterület kismértékű növelése, a felszereltség szinten- tartása. A lakásellátottság színvonalát a felújítás és korszerűsítés arányának növelésével is javítani kell. Az egészséges ivóvízellátás javítása érdekében bővíteni kell az ivóvíztermelö kapacitásokat, megteremteni a közegészségügyi szempontból veszélyeztetett községek egészséges ivóvízellátását. Az új és a meglevő lakóterületek alapfokú egészségügyi ellátása indokolja a körzeti orvosi ellátó hálózat legszükségesebb fejlesztését. Az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani a megelőző egészségügyi tevékenységre. Az általános iskolás korú tanulólétszám növekedése és az oktatás feltételeinek javítása indokolja az általános iskolai osztályterem-ellátás gyorsabb ütemű fejlesztését. Továbbra is fontos feladat a bölcsőde-, óvoda- és napköziotthon-hálózat fejlesztése. A végrehajtó bizottság — beható vita után — a megye VI. ötéves tanácsi tervkoncepcióját elfogadta. X.pj?bek közöft rnégállápította'r’''^' ’tirfegfbg&T- mazott alapelvek, a központi párt-, állami határozatok és irányelvek, valamint a megyei pártértekezlet határozatában megjelölt gazdaságpolitikai célok és a megyei sajátosságok figyelembevételével kerültek kidolgozásra. A konkrét tervezőmunkában még jobban előtérbe kerülnek a minőségi követelmények, a hatékonyság, a gazdaságosság, a takarékosság. Emelrti szükséges a tervezés színvonalát, biztosítani a tervfegyelmet. A végrehajtó bizottság az elfogadott terv- koncepció alapján utasította a vb osztályait a részletes tervek kidolgozására. A végrehajtó bizottság a továbbiakban tájékoztatót vitatott meg a fiatalkorúak bűnözésének, a bűnmegelőzést szolgáló feladatok végrehajtásának megyei helyzetéről. Majd elfogadta a tanácsok 1980. első félévi költségvetési és fejlesztésialap-gazdálko- dásáról szóló jelentést.
