Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
1980. augusztus 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kettőn áll a vásár Vajon a tényleges árakon a lakosság nem tudná megvásárolni a szóban forgó iparcikkeket? De, minden bizonnyal meg tudná. Csakhogy az áremelkedésnek lélektani hatása is van. Amikor egyszerre drágul meg több áru, akkor mindenki jobban meggondolja, mire adja ki a pénzét, nem veszi meg gondolkodás nélkül, ami éppen megtetszik a kirakatban. Halogatja a vásárlást. Emellett a múlt év végén, a várható áremelkedések hírére, sokan olyasmit is vettek, amire nem volt azonnal szükségük,' vagyis előrehozták vásárlásaikat. Mindez együtt vezetett a kereslet idei mérséklődéséhez. Tegyük hozzá: ez a mérséklődés sem egyértelmű. Nem vásárolunk kevesebbet, mint tavaly, csak arról van szó, hogy a forgalom növekedésének üteme mérséklőH irdetésdömping az újságokban, a rádióban, a televízióban: a legkülönfélébb kis- és nagykereskedelemi vállalatok, szövetkezetek hívják fel figyelmünket árengedményes akcióikra. Magnót, öltönyt, szobafestést, tányért, sportszert és sokféle ruházati cikket, hol ezt, hol azt kínálnak olcsóbban. Sajátos akciókat hirdet a 38 Skála Áruház, valamelyest hasonlókat szerveznek a Centrum áruházak. Ez utóbbiak — hogy fokozzák a hatást — a hirdetésekben nem is árulják el, melyik napon mit adnak olcsóbban: menjen csak be a vevő, nézzen körül, majd megtalálja. Es — nem titkolt vágyuk — talán mást is vesz, nem csupán az átmenetileg leszállított árú terméket. Hogyan egyeztessük össze ezt a jelenséget azzal a ténnyel, hogy az idén számos iparcikk árát felemelték, másokét — ruhaneműekét — csökkentették? Az idén az egész árrendszer reformja, kezdődött meg, vagyis módosultak azok az árak, amelyeken a termelők kereskednek egymással, illetve amelyeken a termelők a viszonteladókat kiszolgálják. A termékeknek aa eddiginél szélesebb körében a vállalatok kezébe került az ármegállapítás joga. Természetesen, bizonyos szabályok tiszteletben tartása mellett, bizonyos nép- gazdasági célokat szolgáló elvek szem előtt tartásával kötelesek az árakat kalkulálni. Az árszínvonal tendenciája — mint azt tapasztalhatjuk — emelkedő, még akkor is, ha több termék árát hatóságilag csökkentették. Az áremelkedés hatására azonban valamelyest csökkent a kereslet, és alighanem ez a tény készteti most a kereskedelmi vállalatokat vevőcsalogató árcsökkentésekre. Sőt, nem is csupán a kereskedelmi vállalatok járulnak hozzá anyagilag az árcsökkentésekhez, hanem olykor a termelők is. Sok esetben közös érdekük a vásárlási kedv felkeltése, a forgalom növelése. És előveszik a régi, jól bevált gyakorlatot, amely azt mondja: nagy forgalom — szerény haszon. Vagyis: akár alacsonyabb áron, de fogyjon több termék! Jobb olcsóbban eladni valamit, mint egyáltalán nem, mint a raktárakban tárolni. dött. A végeredmény azonban az, amivel kezdtük e cikket: most engedményes vásárokat hirdet a kereskedelem. S ez egyértelműen jó jel. Egyrészt, mert élhetünk a lehetőséggel, olcsóbban szerezhetünk be ezt-azt. Másrészt — és alighanem ez a fontosabb — kibontakozóban van egy olyan kereske- delmi gyakorlat, amely az eddiginél jobban megbecsüli a vásárlót, amelynek fontos, hogy eladjon. Q z árak kétirányú mozgása — emelés és a csökkenés — egyúttal segít kialakítani a kereslet és a kínálat összhangját. Ez a vevő számára azt jelenti, hogy könnyebben megtalálja a keresett árukat, bár vásárlásainak természetesen határt szab a pénztárcája. Előnyös folyamatnak vagyunk tanúi abban a tekintetben is, hogy a kereslet és a kínálat közelítése egymáshoz visszaszoríthatja a spekulációt. Ha van áru, ha a kereskedő el akar adni, akkor nem dug semmit a pult alá. Ellenkezőleg; hirdeti, hogy mi olcsóbb. így alakulhat ki lassan az a helyzet, amelyben ismét a vevő lesz az úr, akit a kereskedő kiszolgál. G. Zs. — Tessék! — hangzik bentről az alig hallható kopogásra a válasz. Magas, sötét bőrű, ápolt külsejű fiatalember lép be. Zavarában az ajtót sem tudja kilincsre zárni. — Mit akar? — dörren a kérdés a fényes íróasztaltól. — A személyzetist keresem — mondja gyámoltalanul, egyik lábáról a másikrá állva. — Én vagyok. Mi járatban? aam: : — Felvételre jöttem. — Sarus, kocsirendező, váltókezelő, vonatkísérő munkakörökre van felvétel — sorolja lélegzetvétel nélkül. — Személyi igazolványa van? — I... igen ... Belelapoz. Kettőt kell hajtani, hogy az utolsó munkahelyet megtalálja. — Amolyan vándormadár, ugyebár... — Szeretnék vasutas lenni... — Nekem ilyet ne mondjon! Kilenc munkahely után jött rá? — Nem kérem, de a ... — folytatná, de a személyzetis ingerült, lenéző legyintése belé fojtja a szót: — Ha az orvosi vizsgán megfelel, sarusnak fel tüdőm venni. Az oktatóterem előtt öten várakoznak. Egymás után gyújtanak cigarettára, élénk taglejtésekkel, gesztikulálva magyaráznak, időnként a kezükben levő utasításba lapoznak. Az oktatótiszt az idegeskedő csoportra köszön. — Jó reggelt! Nos, fiúk, remélem sikerül a vizsga? — Balog ne izguljon, fog ez menni — nyugtatta az oktatótiszt. Ettől megköny- nyebbült, s azt is elfelejtette, hogy vizsgázik. — Elméleti felkészültségét négyesre értékelem, jelentkezzen a vezénylőtisztnél. Jó munkát kívánok! Az ajtón kilépve legszívesebben cigánykereket vetett volna örömében. A mai és a holnapi nap szabad vagyok, villant át a fiatal vasutas agyán. A vizsga örömére lehajtott egy kupica pálinkát az állomás szomszédságában levő italboltban, aztán hazament, hogy a telepen naplopó barátainak beszámoljon a sikeres vizsgáról. A sarus — Fiúk, fiúk, sikerült! — kiáltotta messziről az egyik putri szélvédett oldalán kártyázok felé. — Megérkezett a Géza! — felugrottak és a kezükben levő lapokat ledobálva rohantak elé. — Holnap éjszakára már megyek is dolgozni — mondta lelkendezve. — Éjszaka is dolgozol? — így az egyik. — Ünnepeken is? — érdeklődött a másik. — Csávó, teljesen meghülyültél — nyugtázta a harmadik. Nem ilyen fogadtatásra várt, s csak ténfergett a telepen, egyik putriból ki, a másikba be. A bandát nagy ívben elkerülte. Úgy érezte, valami nagy-nagy szakadék keletkezett ő és a többiek között. Az első szolgálat tiszteletére olyan faragott zászlónyelet készített, amilyet még nem látott senki az állomáson. Váltás előtt egy órával már a pályaudvar közelében őgyelgett, s próbálta az arcokból kitalálni, kik azok, akik éjszakára érkeznek dolgozni. Az eligazítás névsorolvasással végződött. Mindenki gépiesen mondta az igen, vagy jelen válaszokat. — Balog Géza? — Igen. — Üjabb cigány — hangzott a megjegyzés úgy, hogy mindenki hallja. Géza szájában keserűvé vált a nyál, a gyomrában enyhe remegést érzett. „Már itt is így kezdik” — jutott eszébe a többi munkahelyen elszenvedett sok-sok megaláztatása. Elkeseredéséből egy csöndes hang zökkentette ki: — Kövér Kálmán tolatás- vezető vagyok. Az éjszaka csak mellettem legyen és a többire ne hallgasson — mutatott a munkatársakra és barátságosan megszorította az új felvételes" kezét. Géza pulikutya módjára követte felettesét, s figyelte mozdulatait, próbálta kitalálni gondolatát. Egyre több lett a munka, s a tolatásvezető úgy tett, mintha ügyet sem vetne Gézára. Egyszer csak hozzáfordult: — Géza fiam, ott egy saru, tegye gyorsan a vagon elé. Egy villanás volt az egész, amint a sarutartó ládához ért, majd a nehéz sarut gyors mozdulattal a sínre tette. — Gratulálok! — dicsérte meg a tolatásvezető. — Gyakorolhatom a saruzást? — kérdezte, s izgalommal várta a választ, amely egy kicsit késett, mert a tolatásvezető egy guruló kocsicsoportot figyelt. — Gyakorolhatja, csak a kezére vigyázzon! — hangzott a beleegyezés. Három év óta Balog Géza személyi igazolványában nem szaporodtak a munkahelyi bejegyzések. A családhoz érkező rokonságnak büszkén mondják, hogy a Géza vasutas Zsoldos Barnabás A LEGFIATALABB PÁRTSZERVEZET flz első kristály - Seregből Az ünnepi asztalokra teszi le névjegyét Vásásrosnamény. Fiatal, még csak épülő üzemében csiszolt poharak, később ólomkristály vázák készülnek — a pompás teríték részei. Egy új iparág honosodik meg Beregben. Az első munkások vizsgaremekei, a betanulás utáni minták már szépek, szemre tetszetősek. November 1. az alapítás dátuma, ekkor került ki az új felirat a forgácslapgyár láda- és fagyapotüzemének bejáratához: az Üvegipari Művek gyára. Az alig féléves üzem pártszervezete tehát egyben Szabolcs-Szatmár egyik legfiatalabb kommunista kollektívája. Talán a legszebb feladat az övék: a gyáralapítás, a majdani nagyobb kollektíva megalapozása, úttörő munkát végeznek. Láda szegezőbői üvegcsiszoló — Rengeteg tennivaló van, a januári választások óta, amikor önálló pártszervezetünk megalakult, egy percre sem voltunk munka nélkül — mondja Sánta István alapszervezeti titkár. — Szerencsére nem nulláról kezdtünk, mert amikor összeállt a gyáralapító stáb, tizenhárom olyan párttag volt, aki a forgácslapgyár telepén dolgozott. Velük indultunk. Van, aki azóta helyben dolgozik, épít, szerel, szervez, mások viszont betanulni indultak, s fél évet húztak le más üveggyárakban, Ajkán, Salgótarjánban. Nemcsak az alapozás, hanem a komoly szakmaváltás segítése is az egyik legfontosabb , feladata a helyi párt- szervezetnek. A környéken nincs hagyománya az üveg- művesség'nek. Az első munkásnők is a ládaszegezők közül kerültek ki — nagy vállalkozás volt az övék. (De van a közelben jó példa: sokáig emlegették, hogy Mátészalkán a kukoricaföldre telepítették az optikai művek gyárát, — s ma már milliós tételben szállítanak keletre, nyugatra.) Tóth Nándor Ottóné, az egyik pártcsoport vezetője is ládaszegező volt és a féléves salgótarjáni betanítás után már szakavatottan magyarázza, mi kell ahhoz, hogy az első mozdulatra ne szakadjon át a csiszolásra szánt pohár. — Amíg távol voltunk, az együtt-tartás, a betanulás gondjainak leküzdése volt a legnagyobb feladata a pártcsoportnak — mondja —, most viszont úgy segítjük egymást, hogy minél előbb teljes értékű munkát végezhessen mindenki, huszonötén, akik tanultunk. Pártmegbízatás mindenkinek Mindkét feladat nehéz, hiszen zömében családos asszonyok buszoztak 24 héten át Vásárosnamény és Salgótarján között, most pedig bizonyítani kell a csiszolóknak, s a többi dolgozónak. Az idén már kb. nyolcmillió forint értékű termék is viseli az új gyár címkéjét. A hazatérés után az első pártcsoport-meg- beszélés is a termeléshez kapcsolódott: nem ment úgy a munka, ahogy szerették volna. Minőség, munkaidőkihasználás, egymás segítése — ezek szerepeltek legtöbbször a felszólalásokban. — Az első fél évben nagyjából kiépült a pártszervezetünk is — folytatja a titkár. — Minden kisebb részlegnél dolgozik párttagunk — már tizennyolcán vagyunk. Két pártcsoportot szerveztünk. Elosztottuk a munkát, mindenkinek bőven van pártmegbízatása, amelyek főként a munkához és a tömegszervezetekhez kapcsolódnak. Májusban tárgyaltunk először tagfelvételt: sok tehetséges munkás léphet be még sorainkba, az első kettő az építNagy figyelmet, pontosságot kíván az üvegcsiszolás. Képünkön Győri Jánosné. (Elek Emil felvétele) kezéseket is végző tmk-ból került ki: Hajdú Tibor villanyszerelő és Kiss Sándor lakatos. A tmk dolgozói egyébként kitettek magukért a gyáralapítás eddigi munkáiban. Az itt dolgozó párttagok kezdeményezésére vállalták, hogy a csiszolóműhelyt egy hónappal a határidő előtt, már május 1-re átadják. Ennek eredménye, hogy már termelhetnek az új üzemrészben. A nagy munka egyik szervezője volt Kiss Sándor, aki nem utolsósorban ennek a sikeres akciónak köszönheti, hogy a legnagyobb egyetértéssel vették fel a párt soraiba. Winkler János termflési osztályvezető volt az előadója a májusi pártvezetőségi ülés fő napirendjének. Maga is párttag, és a kezdetektől az új üzemben dolgozik. Hagyományt teremtenek — A munkaerő-gazdálkodás a szakmai képzés tapasztalatait és feladatait vitatta meg a vezetőség — mondja —, s jó néhány hasznos javaslat született. Főleg az átállás megkönnyítése volt a cél. Az új üzem gondjain kívül itt gyakran kerültek szóba az emberek egyéni problémái, amelyek jó részét éppen a pártvezetőség ajánlásai alapján igyekezett megoldani a gazdasági vezetés. Nem mindegy az sem, kik kerülnek az új üzembe. Az idén 180 lehet a létszámunk, most 135-en vagyunk. Sok felvételre jelentkező van. — De nemcsak az új felvétel, hanem a meglévők képzése, továbbképzése is foglalkoztat bennünket — fűzi hozzá Tóth Nándor Ottóné, aki levelező úton az idén érettségizett három gyermek édesanyjaként. — A csiszolók most betanított munkások, szeretnénk ha miharabb minél többen megkezdhetnék a szakmunkásképzőt, ez a gyár és saját érdekünk is. Rengeteg tehát a terv. A csiszoló mellé már épül az üvegolvasztó kemence és a hűtőszalag, a tmk, a raktár, a szociális blokk — mindez az év végéig elkészül, de a fejlesztés jövőre folytatódik. A csiszolt üvegek, ólomkristályok mellett mikroüveg- gyöngyöt készítenek majd, amelyet fényvisszaverő prizmákhoz a közlekedés, más célra pedig az olajbányászat használ. Mindkét termékükből jelentős exportkilátásaik vannak. — Fő célunk most, hogy felnőjünk a nagy feladathoz — foglalja össze a titkár —, s a pártszervezet is kezdeményezője legyen a gyár alapítás, a termelésindítás nagyszerű feladatainak, a hagyomány megteremtésének. Marik Sándor Vetőmag NÉLKÜLÖZHETETLENÜL FONTOS megyénkben a minőségi vetőmagtermelés. A mostoha időjárásra való tekintettel kértünk tájékoztatást Czomba Antaltól, a vetőmagtermeltető és értékesítő vállalat nyírségi központjának főmérnökétől. Megtudtuk, mint az első „kezdeti” jó eredményt: jú- lis 21., az idei legtragikusabb nap előtt már befejeződött a repcgpfiag betakarítása. 1300 tonna repcevetőmagot adtak át a termelő gazdaságok a vállalatnak, ami jó termés- eredménynek számít. Az utóbbi gyakori esőzés miatt több napos betakarítási hátránya van viszont mind a gazdaságok, mind a vállalat szempontjából nagyon fontos borsóbetakarításnak. Sok helyen a mélyen vizes, ázott talajokon tehetetlenek ez időben a gépek. Elsőnek a megyében a nyírtura—sé- nyői Zöld Mező Termelőszövetkezetben szerveztek kézi borsóbetakarítást. Jó eredménnyel: hektáronként 20 mázsa magot takarítottak be. Hasonló módszerrel és eredményességgel takarították már be a borsót a varsánygyürei Tisza Tsz-ben. Nagy szüksége látszik annak — a vállalat is ajánlja —, hogy az érdekelt gazdaságok mielőbb az említett példák szerint szerveznék meg a borsóbetakarítást. Elővenni a kézikaszákat ott, ahol a gépek tehetetlenek. Idén a megyében 1800 hektáron termeltek vetőborsót, s pótolhatatlan kár volna a termést veszni hagyni, felelőtlen könnyelműséggel csakis a bizonytalan idejű gépi betakarításra hagyatkozni. Vetőmag céljára 9980 tonna búzát, 2000 tonna rozsot szerződtek átadásra a megye gazdaságai a vetőmag vállalatnak. A jobb vetőmagnyerés érdekében helyesen járnak el a gazdaságok, ha a magasabb, dombosabb részeket előnyben részesítik, ahol akadálytalanul dolgozhatnak a gépek. Ahelyett, hogy az egységes, de több helyen elázott, sáros talajú tábiák teljes aratását kivárnák. A TÁJÉKOZTATÁS SZERINT, a pillangósok kivételével — ha az időjárás ezután kicsit is kedvezne — 35 növényfaj közepes termésű betakarítása válna lehetővé a megyében. S még arra is remény nyílna, hogy a korábbi évekhez hasonló exportot teljesítsen a vállalat. S ezek közt különösen értékes a paradicsommag, a karós bab, kender, tavaszi bükköny és a dinnyemag. (A. B.)
