Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 23. Románia ünnepe R ománia népei ma ünnepük a fasiszta uralom alóli fel- szabadulás 36. évfordulóját. A kommunisták vezette román hazafiak 1944. augusztus 23-án megdöntötték a fasiszta katonai diktatúrát. Felkelés söpörte el a népellenes Anto- nescu-rendszert. Az előrenyomuló szovjet csapatok oldalán Románia másnap harcba szállt a fasiszta Németország ellen. Az augusztusi események tették lehetővé Románia népei számára, hogy elinduljanak a társadalom szocialista átalakításának útján. A történelmileg szükségszerűvé vált változásokat az ország reakciós erői, a kizsákmányoló osztályok nem tudták meggátolni. 1945. március 6-án megalakult Petru Groza kabinetje, amelynek sikerült megoldania a népi demokratikus forradalom antifeudális és antiimpe- rialista feladatait. Több mint egymillió hektár földbirtokot sajátítottak ki és osztottak fel a föld nélküli parasztok között. 1946—47-ben éles osztály- harc közepette további lépések következtek: államosították a Nemzeti Bankot, állami ellenőrzés alá helyezték a hitelrendszert, a termelést és az elosztást, bevezették az állam külkereskedelmi monopóliumát, és pénzügyi reformmal vetettek véget az inflációnak. Az elmúlt 36 esztendő alatt Románia — kommunista pártjának vezetésével — számottevő sikereket ért el a szocialista építésben. Az elért eredmények egyik záloga a szocialista országok közösségének ereje. Gazda- i sági szervezetünk, a KGST Románia számára is lehetővé teszi gazdasága fokozott fejlesztését. Közös védelmi szervezetünk, a Varsói Szerződés — amelynek a szomszédos szocialista ország is tagja — Románia nemzeti függetlenségét, az építés eredményeinek biztonságát is szavatolja. H azánk és Románia egyaránt a szocializmust építi — a két ország népeinek alapvető céljai azonosak. A Magyar Népköztársaság, ahogy eddig, a jövőben is, a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a proletár internacionalizmus szellemében kívánja fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat. Ezek jelentős állomása volt az 1977 nyarán Debrecenben és Nagyváradon tartott találkozó: Kádár János és Nicolae Ceauses- cu eszmecseréje. Az akkori megbeszéléseken Kádár János kifejtette: „Közös érdekünk, hogy nemzetiségeink összekötő kapocsként járuljanak hozzá népeink barátságának erősítéséhez”. A három éve lezajlott találkozón elfogadott megállapodások végrehajtása azóta is tart, következetes megvalósításuk hozzájárulhat országaink, népeink barátságának és együttműködésének javításához. A felszabadulás ünnepén e gondolatok jegyében köszöntjük Románia népeit. Tasnád. Szatmár megye legkisebb, de korántsem elmaradott városa, ahol éppen úgy hódít az új, mint Románia- szerte mindenütt. „Barátság11 pionírtábor Szatmáron 1980. augusztus 4-én reggel ünnepélyes keretek között nyílt meg Szatmáron a Barátság pionírtábor, amelyben 60 pionír nyaralt Zakarpatia tartományból (Szovjetunió), 30 úttörő Szabolcs-Szatmár megyéből (Magyarország) és 60 pionír Suceava megyéből. A megnyitó ünnepségen részt vettek a megyei tanfelügyelőség, a pionírszervezet megyei tanácsa, a szakszervezetek municípiumi tanácsa képviselői és meghívottak. Az augusztus 4—18. közötti időszakban érdekes tevékenységeket szerveztek a táborban : városlátogatás Szatmáron, kirándulásokat a megye festői szépségű helyeire. A Barátság pionírtáborban tapasztalt élményeket feledhetetlen emlékként őrzik meg a gyermekek. Több száz éves hagyomány él, éledt újjá az avasi Vámfalun keramikusok keze alatt, akiknek alkotásai immáron nemcsak Szatmár megye határain belül, de Románia határain kívül is igen keresettek. ARATÓK KÖZÖTT Az erőfeszítések egyesítése Kilenc hónap előny A szatmári Vegyipari Pót- alkatrész- és Felszerelésgyártó Vállalat munkaközössége is, a tervmutatók teljesítésében elért kiemelkedő eredményeivel, a szocialista erkölcsi vonások kialakításával igazolja a „Kommunista módon élni és dolgozni” felhívás meghonosításában a helytállását. A pártszervezet irányításával mindent elkövettek, hogy a felhívás tömeg- mozgalommá szélesedjen. — A kezdeményezés hatása hogyan tükröződik a dolgozók tevékenységében, a munkában? — kérdeztük Lapuste Nicolaetól, a vállalat pártbizottságának titkárától. — Erőfeszítéseink egyesítésének eredményeképpen a mostani ötéves tervünket március 20-án, vagyis kilenc hónappal határidő előtt teljesítettük, éS vállaltuk, hogy az év végéig 350 millió lej értékű terven felüli terméket adunk a nemzetgazdaságnak. A felhívás jelentős változást eredményezett a dolgozók tudatában, erkölcsi tulajdonságaikban, a munkával, a feladatokkal szembeni magatartásukban. — Konkrétan, melyek ezek a változások? — Az utóbbi időszakban javult a munkafegyelem, felszámoltuk a késéseket, az igazolatlan hiányzásokat és erős közvélemény formálódott a fegyelemmegszegők ellen. Elmélyült a segítőkészség s a mindenki egyért, egy mindenkiért alapelv meghonosítása a munkatársi kapcsolatokban fontos tényezője az általuk elért eredményeknek. Az eltelt fél évben a vállalat dolgozói említésre méltó eredményt értek el a fűtőanyaggal és az energiával való takarékosságban, miáltal 200 tonna konvencionális fűtőanyagot, 680 megawattóra villamos energiát, valamint a másodlagos anyagok újrafelhasználásával 474 000 lej értékű nyersanyagot takarítottak meg. Az exportra gyártott termékek mennyiségét 2 millió lejről, 3 millió lejre növelték. Az eredmények egy összeforrott munkaközösség erőfeszítéseit érzékeltetik, akik kommunista módon élve és dolgozva* továbbra is kemény akarattal váltják valóra terveiket. Mandula Tibor Egy művész Nagykárolyból Gnandt István sokat dolgozó grafikusaink közé tartozik, 1978 óta minden esztendőben egyéni kiállítást rendez, sőt ebben az esztendőben már másodszorra, a ko- lozsvár—napocai Korunk Galéria után a nagykárolyi városi múzeumban. Gnandt István Nagykárolyban él és dolgozik, viszont ha azt próbálnánk megválaszolni — képeit nézve-kérdezget- ve — mennyiben „nagykárolyi” ez a grafika, van-e egyáltalán valami helyi íze, sajátossága s ha igen, miben nyilvánul ez meg, akkor arra a következtetésre kell jutnunk: azon túl, hogy rajzaiban itt-ott felbukkan egy- egy helybeli motívum, Nagykároly történelmi nevezetességű épületeinek jellegzetes sziluettjei — témavilágában és kifejezési módjában egyaránt azok a törekvések uralkodnak, amelyek általában fellelhetők napjaink grafikájában, helytől, etnikumtól függetlenül. S ez persze sem nem hiba, sem nem erény — napjaink művészetével kapcsolatban általában az „egyetemes” jelzőt szoktuk használni, ami konkrétan azt jelenti, hogy előtérbe kerülnek és gyakran ismétlődnek azok a bizonyos kedvelt témák és kedvelt kifejezési eszközök, megjelenítési módok. Az meg áthatja például napjaink művészetét a nosztalgia, nosztalgikus hangulatokkal, érzésekkel, elvágyódásokkal találkozunk mindenfelé. Másrészt egyfajta „szenvtelen- ség”, távolságtartás is megnyilvánul a dolgokkal szemben, amit intellektuális és szemlélődő alkotói magatartásnak szoktunk nevezni. Emellett — ugyancsak napjainkban — észrevehetően megnőtt az érdeklődés a tárgyak világa iránt, a művészek s dolgok közti titokzatos kapcsolatok sugallására törekszenek — a képek, rajzok tele vannak bizarr képzet- és gondolattársításokkal, az egyértelműség, a szűkszavúság nem „sikk” többé. Természetesen a dolgoknak végtelen variációi vannak, s hogy ki mit lát meg bennük, hogyan tudja egymással jelentésteljes kapcsolatba hozni mindezeket, mit és mennyit tud általuk a nézőkkel közölni, az már egyéniségén, látásmódján és művészi hozzáállásán múlik. Gnandt esetében a nosztalgia hordozói a lovak — ősi kapcsolatot, egymásra találást és egymásra utaltságot fejez ki vele ember és állat között, azon felül, hogy a ló szép idomaival, s nemes tartásával minden korban izgalmas művészi feladat elé állítja ábrázolóját... Ahogyan azonban a grafikus „beállítja” formáit, elrendezi a képtárban, lehetséges variációit keresi egy-egy modellnek az alapos megfontolásról tesz tanúbizonyságot. Ezért is mondhatjuk Gnandtról, hogy gondolkodó típus, nem lírai, ösztönös alkat, „meggondolja” képeit és továbbgondolásra akar késztetni velük minket is, nézőket. EZT AZ OLDALT ROMÁNIÁI TESTVÉRLAPJAINK, A SZATMÁRI HÍRLAP ÉS A CRONI- CA SATMÄREANA MUNKATÁRSAI KÉSZÍTETTÉK. Szatmár régi főtere, mely patinás szépségében őrzi az ezeréves város ódon hangulatát. De épül már a megyeszékhely új városközpontja, ahol a XX. század építészete kapott teret. Minden percet kihasználnak Az árnyékban 30 Celsius- fok meleget mutat a hőmérő, a livadai határ mégis hangyabolyhoz hasonlít. Gombás alatt mintegy kétszázan kaszálnak* gyűjtik a szénát. Kell a takarmány, mert a helyi mtsz több ezer szarvasi ószággal és juhval rendelkezik. Eddig mintegy ezer tonna szénát kazlaztak, 2500 tonna zöld takarmányt silóztak be, és 400 tonna takarmányrépára számítanak, szalmából pedig 4000 tonnát raktároznak el. — Szénából ezerhétszáz tonna lesz a készletünk, zöldtakarmányból hatezer tonnát silózunk — adja meg a felvilágosítást Moga loan, a livadai mtsz mérnök-elnöke, akivel, a hét bármely napján mindig a határban találkoztam. Legutóbb Adorján alatt beszélgettünk az aratás menetéről. Húsz kombájn körözött a 480 hektáros búzatáblán, Andreica Ghe- orghe, Vintu Nicolae, Erdődi Ferenc, Podolyák János és Csintalan Ferenc kombájnos ügyesen irányította a Glóriát, melyet a szakemberek önjáró cséplőgépnek neveznek. — Háromezer-ötszáz kiló a hektáronkénti átlagtermés — tájékoztat a gazdaság elnöke. — Mit mondjak — válaszolja a feltett kérdésre —, az idei időjárási viszonyokra hivatkozzam? Az igazság az, hogy mi erről a területről is há- romezer-nyolcszáz—négyezer kiló átlagtermésre számítottunk . . . Távolodnak a kombájnok, a búzatábla hossza ugyanis közel három kilométer. Helyüket a Pataki Imre, Medve Miklós, Hornyák Antal, Breban Francisc és a többiek által irányított présgépek veszik át. Tizenkét présgép dolgozik itt. Tíz tehergépkocsi a búzát, öt traktor pedig a szalmát szállítja állandóan. Eddig a begyűjtött hétszáz tonna búzából ötszáz tonnát szállítottak az átvevő központba. Figyelem az emberek mun-r káját. Szervezetten, ütemesen dolgoznak, arcukról cseppek- ben hull a veríték. Nem csoda, hiszen reggeltől estig dolgoznak hosszított műszakban. Aztán másnap ott folytatják a munkát, ahol azelőtt este abbahagyták. Igyekeznek a jó időjárás minden percét kihasználni. Hogy fáradtak-e? Azt elhiszem, de mint maguk vallották: ha a mindennapi kenyérről van szó, nem ismernek fáradságot . „ Varga Aranka Az idei időjárás viszontagságai nagy erőpróbára állították a Szatmár megyei mezőgazda- sági dolgozókat is. A nagyfokú gépesítés éh a mezőgépészek áldozatos munkája nyomán azonban ennek ellenére sikerrel zárult a kalászosok aratása.
