Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-22 / 196. szám

1980. augusztus 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Változás Záhonyban Beszélgetés Szabó Bélával, a MÁV vezé^gazgató-helyettesével A közlekedési tárca és a Magyar Államvasutak fel­ső vezetése fokozott fi­gyelemmel kíséri a záho­nyi átrakókörzet sorsát. A munka változásának meg­felelően az irányítás kor­szerűsítésével teszi alkal­massá a nagyobb felada­tokra. Szeptember 1-től üzemigazgatóság irányít­ja a körzet munkáját. A szervezésről, a feladatok­ról kértünk tájékoztatást Szabó Bélától, a MÁV vezérigazgató-helyettesé­től. — Mit jelent az új elneve­zés, hogy a korábbi üzemfő­nökség helyett üzemigazga­tóság irányítja a munkát? — A tévedések, félrema­gyarázások elkerülése érde­kében szeretném közölni, hogy nem egy hetedik vasút- igazgatóságot hoztunk létre. Hadd idézzem az új szerve­zeti szabályzat megfogalma­zását szó szerint: „Az üzem- igazgatóság a MÁV Vezér- igazgatóságának közvetlenül alárendelt, önálló létszám- és bérgazdálkodási jogkörrel, önálló telepi számlával ren­delkező végrehajtó szolgálati egysége.” Tehát ami a leg- fontosabb, az átszervezést azért hajtottuk végre, hogy a körzetben folyó munka, vagyis a végrehajtás jobb minőségben, magasabb szín­vonalon valósuljon meg. — Milyen eredmények jel­lemzik a mostani munkát, s milyen okok indokolták az átszervezést? — Az átrakási teljesítmé­nyek, az áruszállítás évről évre növekszik. Jelenleg mintegy 16 millió tonna áru­ról szükséges gondoskodni. Hatalmas beruházások foly­nak a körzetben. A közeljö­vőben befejeződő IV-es program több, mint 2 milli­árd forint felhasználásáról intézkedett. Ennek ellenére az átrakási teljesítmények nem érték el a kívánt szin­tet. Bár nőtt a gépi átrakás aránya, javult a kocsirende­zés színvonala, azonban pél­dául a vonatfogadás és -indí­tás alacsony szinten moz­gott, a javulás nem állt arányban a megnövekedett követelményekkel. Mindez megkívánta, hogy tovább tö­kéletesítsük az átrakókörzet irányítását, hiszen a körzet ellátása többnyire országos feladat. Azt, hogy mennyi vonatot lehet fogadni, a kör­zetbe hány üres kocsi szüksé­ges az átrakáshoz, csak az országos helyzet ismeretében, központilag lehet meghatá­rozni. Ennek jegyében a ve­zérigazgatóságon egy záhonyi üzemfelügyeleti osztályt hoztunk létre. — Melyek azok a ténye­zők, amelyeknél javulást várnak az új szervezeti for­mában? — Elsősorban a jobb telje­sítményeket említem, de ugyanilyen fontos a munka- fegyelem további szilárdítá­sa, a szovjet vasutakkal való jobb munkakapcsolat kiala­kítása. A vezetőknek még in­kább feladata a körzetben fo­lyó munka irányítása, s na­gyobb felelősséget várunk a végrehajtásban. Ehhez jól igazodik a párt- és tömeg­szervezeti vezetés tervezett, magasabb jog- és hatásköre — Milyen lehetőségek adódnak a jobb munkára? — A nagyobb önállóság természetesen több, a helyi ismeretet felhasználó dön­tést tesz lehetővé. Például most gondunk a gépek ki­használási fokának emelése. Szociális vívmányként érté­keltük, hogy egyes területe­ken megszűnt az éjszakai munka. Azonban a vasút­üzem érdeke megkívánná, ha a több műszakos munkaren­det azokon a területeken is bevezetnék — ha az árufo­gadás úgy kívánja —, ahol most kizárólag nappal dol­goznak. A létszám- és bér- gazdálkodás lehetővé teheti a körzetben a rugalmasabb át­csoportosítást. Egyébként a havi átlagkeresetek megha­ladják a négyezer forintot, ami mutatja, hogy ennek a munkahelynek fokozottabb a megbecsülése. — Az átrakókörzetben fo­lyó munka milyensége erősen függ a partnerektől. Mit vár a szovjet vasutasokkal való kapcsolat alakulásánál? — Az ungvári aligazgató- ság és az üzemigazgatóság teljes jogú partnerként segít­heti elő a vonatforgalom jobb alakulását. A határ két oldalán szép hagyományai vannak a munkaversenynek. A szocialista brigádok is ver­sengenek, az egyes posztokon jó baráti, elvtársi kapcsolat alakult ki a szovjet és ma­gyar vasutasok között. Leg­utóbb, az év első felében végzett munka alapján Zá­honyba került a vándorzász­ló, ami bizonyítja, hogy ké­pesek jó munkát végezni az átrakókörzetben — fejezte be Szabó Béla vezérigazgató­helyettes. Lányi Botond Áz OMÉK-en A Nyíregyházi Konzerv gyárban egy olyan termel­tetési rendszert dolgoztak ki, amelyben az.ipar és a mezőgazdaság egységes el­vek alapján tevékenyke­dik. A számítógépes prog­ram célja egy olyan vetés­terv elkészítése, amely a zöldborsó betakarítási idő­szakában egyenletesen ter­heli a gyár feldolgozó ka­pacitását és az, hogy az érési időszakban a kaszá­lásra váró borsó mennyi­sége egy nappal se lépje túl a gazdaságokban a be­takarító! teljesítőképessé­get. A számítógépes prog­ram készítését bemutatják az OMÉK-en. _______________HÓDIKÖT: 3 M________________ Kudarcok után Tiszátokon Négy éve már, hogy a HÓDIKÖT elhatározta, új szervezési formákat honosít meg gyáraiban, s felkérte a Könnyűipari Szervező Inté­zetet, dolgozza ki azokat a módszereket, amelyekkel leg­gazdaságosabb a termelés. A KSZI ki is dolgozta az általa legjobbnak tartott módszere­ket, s azt a tiszalöki gyárban próbálták ki. Nem sok siker­rel. Az okokról nem akarunk most bővebben szólni, jó két éve írtunk már erről lapunk hasábjain. Érdekesebb az az­óta eltelt időszak eseményei­ről szólni. Elszámolta magát... A KSZI újabb, minden ad­diginál alaposabb, részlete­sebb tervet készített, mely­nek bevezetésére 1978 nyarán került volna sor. Az intézet abból indult ki, hogy az üzem túlzsúfolt, — ami ma is igaz — ezért új géptelepítési ren­det, s létszámcsökkentést ja­vasolt. A gyárban hozzá is kezdtek a terv megvalósítá­sához. Uj kábelcsatornát fek­tettek le, ám amikor a gépe­ket az új, előre kijelölt he­lyükre akarták állítani, ki­derült, így sem férnek el. Hosszas kutatás után jöttek rá, az intézet elszámolta ma­gát, 9 méterrel hosszabbnak A z ártéri töltésen er­ről, ahol ritkásan egy-egy mohás kér- gű fűzfa van, dús füvet növesztett a nyári esőzés. Már úgy látszott, vastag avarnak marad télére, amikor Dudás Mihály egyik reggelen elővette ré­gi kaszáját. Jól megfente a szerszámot és elindult a gazdátlan füves részre. Negyedik éve került nyugdíjba a tsz-től, de nem is vett másnap nyug­ágyat. Kocát igényelt a vállalattól, otthoni sertés- tenyésztésre. Az értékesí­tésekkor egyet-kettőt meg­hagyott saját levágásra. A torra hazajön a két lány családjával a városból, s nem is mennek vissza üres kézzel. Dudás Mihály sze­retett a sertéssel foglal­kozni, a tsz-ben is ott volt gondozó. Most úgy jött, október végén vagy november ele­jén esedékes újra a koca fiadzása. Akkor pedig már hűvösödnek a nappalok, az éjszakák. Jó lesz az a széna a malacok alá. Előre elképzelte, hogy fickán- doznak majd rajta, bújnak bele éjszakára. Széna­hordás A szapora, vastag rende­ket többször forgatni kel­lett az esők miatt. Egy idő­re mégis csak kiszáradt, s az ember apró boglyákba gyűjtötte. Egyik nap meg úgy határozta, mivel ked­vez az idő, hazahordja a szénát és takarosán be­rakja a régi színbe. Olyan kilométer forma a háztól a távolság. Feleségének azt mondta: „Hallod, Irmus, a szénahordásban neked is segítened kell. Ügy sincs most különösebb dolgod. A kertben, a zöldség gyom- lálása várhat egy napot. Ennyi szénáért nem hí­vunk traktort vagy ma­szek fuvarost?!” A harmadik szomszéd­ból kérte el az ember, szí­vességből a kis gumikere­kű kocsit. Ráfér talán egy­szerre egy boglya. Férj és feleség villával mentek a töltés menti fü­ves részre. Mikor megrak­ták a kis kézikocsit, ócs­ka, nyűtt kötéllel le is kötötték, nehogy a rázás­tól lehulljon a széna. Ak­kor Dudás Mihály a rövid vasrudat markolta meg, felesége hátulról dőlt neki taszítani a kiskocsit. Haladtak, egymás után többször fordulva. Mikor meg-megálltak pihenni, kezük fejével törölték homlokukról, arcukról az izzadtságot. Jó lesz a szé­na a malacok alá. Ilyenkor kell különösen védeni a malacokat, mivel most ép­pen a hideg idő beálltára fiadzik a koca. Szép állat, gyönyörű utódokat nevel. Mikor pedig elérik, „meg­ütik” a súlyt, adják érte a szép pénzeket... A z utolsó fordulatra már kevés széna maradt. Az ember maga is bírt vele. Felesé­géhez szólt: „Irmus, te most maradj itthon. Fogjál meg egy jó jércét. Ezek után megérdemlünk egy finom pörköltet.” Asztalos Bálint tüntette fel a csarnokot, mint valójában. A gépek vissza­kerültek hát az eredeti he­lyükre. A másik, már ésszerűbb ja­vaslatukat, hogy a gazdasá­gosabb termelés érdekében csökkentsék a gyár dolgozói­nak létszámát, az üzem veze­tőinek ellenállása hiúsította meg. ök ugyanis nem akar­tak megválni majdnem száz asszonytól. A KSZI erre is ta­lált megoldást, azt java­solta, hogy szervezzék meg a bedolgozói rendszert. A gyár kiadja a gépeket, így meg le­hetett volna szüntetni a zsú­foltságot, s javult volna a gépkihasználás is. Igen ám, ■de ar tiszalöki; gyár gépei Jiá- , rom fázissal működnék, míg a lakásokban csak két fázis található. Tehát vagy átala­kítják, vagy új gépeket vásá­rolnak, vagy három fázist vezetnek a lakásokba. Ez persze milliókba került volna. Elemezték a mozdulatot Ennél már az is haszno­sabbnak Ígérkezett, ha bőví­tik az üzemcsarnokot. Az persze más kérdés, hogy a csarnoknak rég el kellett vol­na már készülni, de hát az építők ... — Nem volt kivitelező, vé­gül a tiszalöki költségvetési üzem vállalta el a munkát — mondja Debreceni József- né, a gyár vezetője. — Nem rajtuk múlt, hogy így elhúzó­dott az építkezés. Ha minden igaz, most ősszel átadják. — Hogyan tovább? — Végre a sok huzavona befejeződött. A múlt év vé­gén a vállalat szervezési osz­tályának útmutatásai alapján bevezettük előbb egy, majd két szalagon a mozdulatelem­zésen alapuló, úgynevezett 3 M módszert. Mit mondjak?... Sikerrel kecsegtet. Sajnos a munkahely ésszerűbb kiala­kítása még nem történt meg, erre a bővítés befejeztével kerül majd sor. A tapasztalatok azt mutat­ják, az új szervezési eljárás — amit máshol már eredmé­nyesen alkalmaznak — nem- csag kecsegtet a sikerrel, hi­szen egy fél év alatt is szem­betűnően javultak az üzem termelési mutatói. A múlt év októberében például egy dol­gozó átlagosan 83 százalékos teljesítményt nyújtott, 1980 januárjában már 102, márci­usban 103, májusban pedig 106 százalék volt ez a szám. Óvatosan fogalmainak — Kétségtelen, e néhány hónapja bevezetett módszer hozott szép sikereket, de ko­rai lenne még egyértelműen dicsérni, — vélekedik Nagy Bálintné művezető. — Csaknem százféle ter­méket készítünk évente a gyárban, de az új szervezési forma alapján csak néhányat, — mondja Binda Béláné, munkamódszer-átadó. — Rá­adásul még a régi normák alapján dolgozunk; a 3 M-nek eddig csak bizonyos elemeit vezettük be. Mindenesetre az eredmények már mutatkoz­nak, de igen hosszú időnek kell még eltelni, hogy bizto­san állíthassuk, bevált az új módszer. A gyár vezetői, dolgozói az eredményekről szólva igen óvatosan fogalmaznak. Nem csoda, hiszen az elmúlt évek­ben annyi kudarc érte őket, hogy ma már a kétségkívül * mutatkozó sikereket is fenn­tartásokkal kezelik. Pedig ma már nyugodtan örülhet­nek egy sereg biztató jelen­ségnek. Annak például, hogy a 3 M bevezetésével az ad­dig 60—65 százalékos telje­sítményt nyújtó asszonyok is 80 százalék fölé tornázták magukat. A korábbiaknál összehasonlíthatatlanul na­gyobb a munkakedv, a mun­kafegyelem, s az új módsze­rek teljes bevezetésével biz­tos, hogy az egész gyárban hasonló sikerekről számolha­tunk majd be. Remélhetőleg nem is évek múlva, sokkal hamarabb. Balogh Géza EGYESÜLT IZZÓ Harminc­millió égd Az Egyesült Izzó kisvár- dai fényforrásgyárában az első fél évben harminc- millió izzólámpát gyártot­tak. Ez 1979 hasonló idő­szakához viszonyítva. 60 százalékkal több lámpát jelent. így sikeres fél évet zártak Kisvárdán. Termelésüknek több mint a felét exportra szál­lították. A tőkés piacon 36 millió forint értékben ad­tak el izzólámpákat, míg a szocialista országokba 13 millió forint értékben szál-! lítottak a Kisvárdán készí­tett fényforrásokból. Emel­lett bőven jutott a hazai szükségletek kielégítésére is. A termékskálát az el­múlt fél évben fényszóró­lámpák gyártásával bőví­tették. Ez iránt, s a többi jármúlámpák iránt máris óriási a tőkés piac érdek­lődése. A második negyed­évben kezdték meg a ka- rácsonytalámpák készíté­sét, ami azt jelenti, hogy időben, november közepéig a boltokba, s a vevőkhöz kerülnek a káresett díszes lámpák. (sípos) Előtérben a károk pótlása Másodvetéshez 105 tonna mag Az idei rendkívüli időjárás károkozásait a megye nagy­üzemi gazdaságai másodveté­sekkel ellensúlyozhatják vagy csökkenthetik. Ez a fő oka, -hogy most korábban kezdtek érkezni a megyei vetőmagter­meltető és -értékesítő válla­lathoz a másodvetésú magvak igénylései. Augusztus 15-ig már 105 tonna ilyen vető­magvakra futottak be a meg­rendelések. Egyik legkorábbi és legtöbb magigénylés — 39 tonna — legelők felújítására vagy új legelők telepítésére érkezett, amit a vállalat gyorsan ki is szállított az igénylő gazdasá­goknak. Az általánostól nagyobb gondot fordítanak most a másodvetésekre, s többet is rendel különösen egynémely szövetkezeti gazdaság. A gá- vavencsellői Szabadság Tsz nagyobb mennyiségű takar­mánykáposzta-magot kért, a jármi Alkotmány Tsz 5 ton­na olajretek, a kemecsei Egyesült Erő Tsz 3 tonna mo- harmagot igényelt. Korai tenyészidejű kerté- szetú magvakból ugyancsak — a megye sajátosságainak megfelelően — számos meg­rendelés érkezett eddig is a vállalathoz. Többek közt a mándoki Uj Élet Tsz 10 kiló őszi feketeretek, a nyírtura— sényői Zöld Mező Tsz 1 kilo­gramm rövid tenyészidejű karalábé-vetőmagot igényelt. A gazdaságok ez idő szerint nem tudnak olyan magot ren­delni, aminek szállítását a vállalat ne tudná gyorsan teljesíteni. A szokatlan nyári időjárás ellenére, jó minőségben rak­tárba került már, az idei mi­nőségi kalászos vetőmag is. Idei őszi vetésre, augusztus 15-ig, a megye szövetkezeti gazdaságaitól minőségi búzá­ból 7500, rozsból 1200, őszi árpából 600 tonna megrende­lése érkezett a vállalathoz. Őszi árpa vetőmagból — az igények szerint — 150 tonnát már útnak is indítottak a gazdaságokba. A minőségi őszi árpa és rozs kiszállítási határideje a termelő gazda­ságokhoz szeptember 10-e, a búzáé október 1. A vállalat e határidőknek mindenképpen igyekszik eleget tenni. A. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom