Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
Élő alkotmány J ó okunk van rá, hogy minden év augusztus húszadikán néhány órára megálljunk ünnepelni, emlékezni. Ezen a napon idézzük fel nemzeti megmaradásunkat: az államalapító I. István király tetteit. Emlékezünk a talán nem is olyan véletlenül ezen a napon megszületett első alkotmányunkra, a dolgozó nép által alkotott alaptörvényünkre, mely a felszabadulást követően szentesítette, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé, .s hogy itt egy új, emberibb élet formálódik. Ünnepeljük e történelmi jelentőségű eseményeket, s közben ízleljük az újbúzából sütött, friss kenyeret. Szerencsés, kifejező találkozás ez: jog és kenyér. A történelem során az ember a jogot valamiképpen tudatában mindig a kenyérrel párosította. A mindennapi kenyérrel, a betevő falattal, aminek hiánya egyet jelentett a jogfosztottsággal s a kenyér mérete, a karéj nagysága jelzése volt az ember megbecsülésének. Persze, ez csak részben igaz — ma már jól tudjuk, hogy a történelem során sült krumpli mellett is több joga volt már az embernek, mint az autócsodák világában. Az állam alaptörvénye mindenkor az uralkodó osztály érdekeit siet körülbástyázni garanciákkal, így volt ez a magyar történelem korábbi századaiban, amikor a Werbőczy-féle Hármas- könyv — mely soha meg nem erősíttetett, mint alkotmány — valóságos imádságos- könyve lett a népet kizsákmányoló, uralkodó osztálynak. Lehetett a sok mítosszal körülfont „ezeréves alkotmány” alapja is, hiszen e szokásgyűjtemény magába foglalta mindazokat a kötelességeket, melyek a szegény népre hárultak, s azokat a jogosítványokat, melyek csak az uralkodó rétegnek nyújtottak jólétet, biztonságot. A felszabadulást követő demokratizálódási folyamatban 1949. augusztus 20. történelmi nap: a nép által választott magyar ország- gyűlés elfogadta és törvénybe iktatta alkotmányunkat, a szocialista építés során nélkülözhetetlen alaptörvényt, mely a jogok és a kötelességek egységét alkotván ma is fundamentuma nemzeti létünknek. Alkotmányunk a nép nyelvén a népnek készülj. Nem manipulál egyetlen passzusa sem cirkalmas jogi fordulatokkal: közérthető, s félre sem magyarázható, mert új rendünk, épülő szocialista társadalmunk igazságát, erejét hirdeti. Az 1949. évi XX. törvényt, népünk alkotmányát azért övezi társadalmi bizalom, mert keletkezése, életbelépése pillanatától úgy ígér jogot, hogy előírja e jogok gyakorlásának alapvető feltételét, a kötelességek teljesítését is. Népünk jól tudja, hogy a dolgozó osztályok alapvető érdeke a jól elvégzett munka, mert csupán ez lehet minden jó forrása. Ezért a mi alkotmányunk azoknak garantálja a jogokat, akik tehetségük és szorgalmuk alapján eleget tesznek a tőlük elvárható kötelességeknek. így volt ez alkotmányunk születése óta, különösen igaz ez napjainkban, amikor a szocialista építőmunka minden eddiginél nehezebb és bonyolultabb feladatokat állít népünk elé. Megújhodott alkotmányunk nem csupán deklarálja a szocialista társadalom magasabb szinten történő építését, hanem a minőségileg változó alapjogokkal párhuzamosan nagyobb követelményeket is támaszt az állampolgárokkal szemben. így van ez rendjén, hiszen a világszerte tapasztalható gazdasági nehézségekkel csak akkor tudunk megküzdeni, ha jobban elvégezzük napi munkánkat. Ma hazánkban törvényes rend és biztonság van; aki becsülettel dolgozik, annak nem kell aggódnia, mi kerül holnap az asztalára. Ha még nem is tökéletesen, de érvényesül a szocialista elosztás elve: aki többet tesz a társadalom asztalára, annak a társadalom is többet ad vissza. Ugyanakkor a mi alaptörvényünk szelleme messzemenően humánus: a közvetett juttatások egész sora könnyíti a hátrányosabb helyzetű családokat. Ha összemérjük múltunkat a jelenünkkel, máris fényes példáját láthatjuk alkotmányunk érvényesülésének. Bátran egybevethetjük a mi állampolgáraink nap, mint nap gyakorolt alapjogait bármely,, önmagát oly tökéletesen demokratikusnak tartó nyugati állam polgárának helyzetével. Nyomban kiderül: a sokat emlegetett alapvető emberi jogok csakis ott valósulhatnak meg, ahol a jogalkotó az a dolgozó ember, aki nem á mások kizsákmányolásával akar meggazdagodni, hanem a maga erejével teremti meg a társadalmi méretű tisztességes megélhetés feltételeit. A lkotmányunk ünnepén ezúttal hatványozottan érezzük mindezt. A mostoha időjárás régen állította már olyan nehéz próba elé a szabolcsiakat, mint az idén. Már látni: álltuk e próbát. Ha több verejték hullott is a még mindig tartó aratásnál, azért megtelnek magtáraink. Ha verte is a jég gyümölcsöseinket, azért lesz szüret Szabolcsban most is. Megyénk lakossága már most készül a nehéz betakarításra, kiki a maga munkahelyén példás» igyekezettel siet pótolni az elemi csapás okozta károkat. összefogással, még fegyelmezettebb, jobban szervezett munkával akarjuk elérni, hogy a jövőben se csupán írott malaszt, hanem élő valóság legyen alkotmányunk minden betűje, minden sora. A. S. MEGNYÍLT az A 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vásár kedden ünnepélyes . külsőségek között megnyílt. A nyitóünnepségen megjelent Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságai r nak tagja, a Központi Bizottság titkára és Marjai Józsej, a kormány elnökhelyettese. Ott volt a vendégek között a kormány több tagja, a diplomáciai testület számos tagja, A megnyitóünnepség vendégei megtekintik a B. pavilonban levő agrárpolitikai kiállítási (Kelet-Magyarország tele- fotó) OMÉK valamint a hazai és külföldi kiállítási részlegek vezetői. A Himnusz elhangzása után Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott megnyitó beszédet. A miniszter köszöntötte a megnyitó vendégeit, majd az OMÉK szerepéről, jelentőségéről szólt. — A most megnyíló kiállítás sokrétűen, gazdag anyaggal érzékelteti a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdő- és fagazdaságban elért eredményeket, jelzi a termelőerőkben, az agrárkutatásban és a szakoktatásban egyaránt tapasztalható fejlődést — mondotta. — Az elmúlt évek eredményei alapján arról adhatunk számot, hogy tovább tart az a lendület, amely különösen a szocialista átszervezés óta jellemző a mezőgazdaságra, a hazai élelmiszer-termelésre. Az egy lakosra jutó 1,2 tonnás gabonatermelés, a 150 kg- os hústermelés olyan tény, ami nemzetközi mércével mérve is az élvonalba tartozik. (Folytatás a 4. oldalon) ■a geigtgppH Magyarország AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII. évfolyam, 195. szám AjfA: 1,20 FORINT 1980. augusztus 20., szerda (Elek Emil fotómontázsa)
