Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 19. Bolgár kórus Nyíregyházán Az Alen mák kórus. MÁR NEM NÉPBETEGSÉG Házhoz megy a röntgen Beszélgetés dr. Kemény Lajossal, a megyei tüdőszaklcórház-gondozóintézet igazgató főorvosával Néhány évtizede még pusztító népbetegség volt a tuber­kulózis. A szörnyű kórt sikerült megfékezni, de a megyei tü­dőgondozó intézetek országos hálózata nem maradt munka nélkül. A körzeti orvosokkal és a rendelőintézetekkel együtt szűrik ki az idült tüdőmegbetegedéseket — daganatokat, asztmát, hörghurutot, tüdő- és hörgőtágulatot stb. — me­lyek kezelésével a gondozóintézetek foglalkoznak. A megyei tanács tüdőszakkórház-gondoz óintézet munkájáról dr. Ke­mény Lajos igazgató főorvossal beszélgettünk. A Nyíregyházi városi mű­velődési központ ifjú zene­barátok kórusa a közelmúlt­ban a bulgáriai Blagoevgrád- ban vendégszerepeit, az otta­ni „Alen mák” (Pipacs) kó­rus meghívására. A bolgár énekesek augusztus 19-én és 20-án, viszonozva, a magya­rok nagy tetszéssel fogadott műsorát, Nyíregyházán több­ször koncertet adnak. Au­gusztus 19-én este hét óra­kor a tanárképző főiskola nagyelőadójában kerül sor az „Alen mák” kórus ünnepi hangversenyére, majd 20-án délelőtt 10 órakor a Ság vári Termelőszövetkezetben a munkás-paraszt találkozón, délután 16 órakor az ifjúsági parkban a hagyományos al­kotmánynapi műsorban lép­nek föl. Az „Alen mák” kórust 1923-ban alapították. A nem­zetközileg is jelentős színvo­nalat képviselő bolgár kó­ruskultúra kiváló reprezen­tánsai, az egyik legmagasabb bolgár kitüntetés, a „Cirill es Augusztus 16-án, szomba­ton este folytatódott a nyír­bátori zenei napok hangver­senysorozata. Első számként Corelli: F-dúr concerto grossóját hallottuk. Corelli a bárokk zenekari muzsika stí­lusának alapjait vetette meg. Műveinek maradandó értékét harmóniavilága, dallamossá­ga, ritmikájának klasszikus egyensúlya és világos kifeje­zésmódja biztosítja. A Sza­bolcsi szimfonikus zenekar hivatott az ilyen barokk ze­nére, melyet Kováts Zoltán karmester stílusos átéléssel vezényelt. A következő számokban is­mét azt hallottuk, amit a nyírbátori zenei napoktól el­sősorban várunk: oratórikus műveket. Händel Békeódája hangzott fel második szám­ként, Hándelnél a kórus va­lóságos cselekvő személy, a nép nagy tömegeinek meg­személyesítője. Találóan mondhatjuk oratóriumairól, hogy azok szinte népdrámák. De valóságos drámai hangu­lat uralkodott a hangverseny befejező számában is, Haydn: Nelson miséjében. A Nyír­egyházi egyesített vegyes kar hangtömbjei szárnyalóan töl­tötték be a műemlék temp­lom hatalmas csarnokát a közreműködő kiváló' szólis­tákkal együtt, mint Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Korondy György, Sólyom Nagy Sán­dor. Elismerés illeti Fehér Ottót, a kitűnő vegyes kar karnagyát a mű betanításá­ért, de minden dicséret meg­illeti a kiváló képességű Ko­váts Zoltán karmestert az ének- és zenekar nagyszerű összefogásáért. Másnap, augusztus 17-én vasárnap este hangzott el a sorozat harmadik hangverse­nye a Nyírbátori Nemzetkö­zi Ifjúsági Zenei Tábor ze­nekarának és a debreceni Maróti Kórusnak közremű­ködésével. Műsorváltozás folytán nem volt szerencsés dolog két hegedűversenyt egy műsorba iktatni, még­hozzá ugyanazon előadómű­vész szereplésével, de megol­dotta a problémát az, hogy a Metód” érem birtokosai. Az utóbbi évtizedekben állandó résztvevői a nagy nemzetkö­zi kórustalálkozóknak, ver­senyeknek. A szocialista or­szágokon kívül énekeltek már több nyugat-európai ország­ban is, a lyoni kórusfesztivál nagydíjának nyertesei, Olasz­országban aranydiplomát ér­demeltek ki. Az együttes ve­zető karnagya: Hriszto Velev, a blagoevgrádi egyetem ének­zene fakultásának tanára, aki több éves munkájával nem­zetközileg ismertté tette az együttest. Másodkarnagyuk Dimitrij Kanorov, fiatal te­hetséges muzsikus. A 95 tagú együttes műsorát javarészben a klasszikus és modern bolgár kórusművek alkotják, de szívesen énekel­nek preklasszikusokat is. Bi­zonyár?. nagy tetszéssel fo­gadja majd a nyíregyházi közönség a magyar nyelven elhangzó Bartók- és Bárdos­műveket. hegedűversenyeket olyan kiváló művész játszotta, mint Ruha István, Romániában élő magyar hegedűművész. Első számként Hacsaturján szovjet-örmény zeneszerző 1940-ben irt hegedűversenyét hallottuk. Az örmény s álta­lában a keleti népzene új dallami, ritmikai és hangzá­si szépségeit tárta fel a mű. Második számként Kodály: Budavári Te Deumját adta elő az ének- és zenekar. A budavári hősökre való visz- szaemlékezés, a halál legyő­zésének lassan emelkedő és diadalmassá váló melódiája érzékletes módon hangzott fel az ének- és zenekar, va­Zsarolásért, éjjel és erő­szakkal elkövetett magánlak­sértésért és lopásért ítélte el a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa a 27 éves Istványi András nyíregyházi lakost. A fiatal kora ellenére már idült alkoholista Istványi — saját bevallása szerint napi félliter pálinkát, vagy 10 üveg sört iszik, de előfordult már, hogy egy liter pálinka és egy láda sör volt napi adagja — eddig két alkalom­mal állt a bíróság előtt lopás és kétrendbeli ittas járműve­zetés miatt. Tavaly november 13-án éjjel egy ismerőse la­kására csöngetett be, de mi­vel csak az albérlő volt ott­hon, nem engedte be. Istvá­nyi nem nyugodott bele a ku­darcba, betörte az ajtót, az­tán amikor meggyőződött ró­la, hogy ismerőse valóban nincs otthon, elköszönt. Más­nap — ma már ismeretlen körülmények között — Istvá- nyihoz került ismerőse 1830 forint értékű gyűrűje. Istvá­nyi megüzente neki, hogy csak akkor adja vissza, ha ad — Az 1950-es évek elején, mikor intézetünk megalakult, fő feladatunk a tbc elleni küzdelem volt. Tudtuk, hogy a tuberkulózis gyógyítható, s meg is mentettük a betege­ket. A fertőzés minimális ter­jedésével számolni kell ma is, de az idült tüdőmegbete­gedések mellett az okozza a legkevesebb gondot. Jelenleg 3 tbc-s gyerek van a megyé­ben. Kezelésükre felkészül­tünk: Nyíregyházán 50 kór­házi ágyat tartunk fenn e be­tegségben szenvedő apróságok számára. — Milyen eredményeik vannak az idült tüdőelválto- zások gyógyításában? — Sajnos olyan látványos sikereink nincsenek, mint a tbc-nél. Évente átlagosan 250 új tüdődaganatos megbetege­déssel találkozunk Szabolcs­ban. Ezek fele már nem ment­hető meg, másik negyede pe­dig nem vállalja a gyógyulás egyetlen útját: a műtétet. lamint a kiváló szólisták, mint Péceli Sarolta, Barlay Zsuzsa, Korondy György és Sólyom Nagy Sándor előadá­sában. Utolsó számként Bach: E­dúr hegedűversenyét hallot­tuk. Az egyszerre megszólaló kettősfogások nehézsége mel­lett mégsem technikai próba­tétel lehetett a zeneszerző el­sőrendű célja, hanem az a szellemi erőpróba, hogy a hangzó anyag minimumával a kifejezés maximumát való­sítsa meg. A közönség forrón.^ ünnepelte a hegedűst és a" zenei tábor kiváló karmeste­rét, Jancsovics Antalt. neki ezer forintot, mert meg­büntették és fizetnie kell. A károsult nem fizetett, erre Istványi zsarolni kezdte: ha nem ad pénzt, eladja a gyű­rűt. Fenyegetésével 700 forin­tot kényszerített ki ismerősé­től. Ez év márciusában Istványi a vasutas kultúrotthonban ivott, s fél tíz tájban újból eszébe jutott, hogy megláto­gatja ismerősét. Becsengetett, de mivel senki nem volt ott­hon, Istványi elindult haza­felé. A bejárati ajtó mellett meglátott egy gyermekkocsit, s kárpótlásul hazatolta saját lakására. Az 1500 forint ér­tékű panorámás gyermekko­csit 500 forintért eladta szom­szédjának. A bíróság Istványi Andrást halmazati büntetésül 1 év két hónapi szabadságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte, hogy az ^alkoholisták kényszergyó­gyításának vesse alá magát. A szabadságvesztést börtön­ben kell letölteni. Az ítélet jogerős. Jellemző példa az asztma' is, amely egész életében kíséri a beteget. Ezek a betegségek persze ezelőtt is léteztek. Most azért nőtt meg ugrás­szerűen a számuk, mert tu­datosan keressük őket. Tavaly 1600 új, nem tbc-s és 300 tu- berkulózisos embert vettünk gondozásba. — A megelőzést a rendsze­res tüdöszűrés szolgálja. A községekben szinte házhoz megy a röntgen. A tüdőgon­dozó öt szűrőbrigádja nap­jainkban új rend szerint dol­gozik. — Nem összevissza járják a megyét, hanem egyszerre egy körzetben: augusztusban például a mátészalkai járás­ban — tartózkodnak. Mivel a 45 év alatti lakosságot elég kétévenként átvilágítani, le­hetővé vált az úgynevezett multifázisos szűrés bevezeté­se. Vagyis egyszerre több szűrést is végeznek dolgozó­ink: keresik például a1 nőgyó­gyászati, vagy cukorbetegség­ben szenvedőket is. — Lustaság? Feledékeny- ség? Vajon ki tudja meg­mondani mi annak az oka. hogy a tüdőszűrésre hívó pa­pírt sokan sutba dobják. A behívott lakosság egy része tudtommal nem megy el tü­dőátvilágításra. — A lakosság legalább fele nem jelenik meg hívásunkra! A távolmaradásnak elméleti­leg nincs következménye. De azon érdemes elgondolkodni, hogy tegnap 5 ember közül 2-nél súlyos elváltozást ta­pasztaltunk, pedig panasz- mentesek voltak. Nyíregyhá­zán, a Bethlen utcai tüdőszű­rő állomáson 3 nőgyógyász foglalkozik reggeltől estig rákszűréssel. Ez a vizsgálat nem kötelező, ezért kevesen veszik igénybe. Pedig »-je­lent kezők;>29,'szá2alékánáli( !) felfedeznek valamilyen rend­ellenességet szakembereink. — A közelmúltban új hely­re költözött a megyei gondo­zóintézet Nyíregyházán. A Víz utcai épület virágos, de­rűs helyiségei nem hasonlíta­nak rendelőkre. A tüdőgyó­gyászok mellett dolgozik itt fogászattól kezdve sebészetig számos szakrendelés. — Ezzel részben tehermen­tesítjük a városi, megyei rendelőintézetet, másrészt- nem járatjuk a betegeket. , Gondozottaink sokoldalú vizsgálatára van lehetőség. Már régen nem a röntgene- zésen van a hangsúly! Ehe­lyett részletesen elemezzük a beteg panaszait, laborvizsgá­latokat végzünk (itt helyben), s csak ha feltétlenül szüksé­ges akkor kérünk röntgene- zést. — Hamarosan tovább bő­vül az intézet feladatköre: idővel a szív- és érrendszeri betegeket is itt kezelik majd. — Ezt a döntést az indo­kolja, hogy a szív és az oxi­génellátás szoros egységet al­kot a szervezetben. Egyelőre a hosszabb belgyógyászati kezelést igénylő betegeket veszi át intézetünk a közel­jövőben. Ezek zömmel 70—80 éves emberek, akik gyakran hónapokig tartó kórházi ápo­lásnál szorulnak. E célra 80 ágyat tartunk fenn Baktaló- rántházán. Az idült betegek kezeléséhez azonban újabb helyekre lesz szükségünk. __________NYÍREGYHÁZI EGYÜTTESEK a nyírbátori zenei napokon Vikár Sándor Sok pénz kellett az italra Még a gyermekkocsit is... A A magyar tévéközönség előtt sem ismeretlen Aldo Nicolaj, mint könnyű kezű, rutinos színpadi szerző. Egy­re fokozódó hatásossággal, remekül jelenetezik, jól ki- számítottan elegyít (aktuali­tás, egy kis szex, egy kis ka­cérkodás az abszurditással) és pontosan adagol. Szóval kiválóan tudja, hogy mi és milyen tálalásban adható el a legszélesebb körű nagyér­deműnek ... Legalábbis ez derült ki a hazai ősbemuta­tóként Málnay Levente ál­tal megrendezett Merénylők. című tévéjátékából. A mű gondolati „anyaga” még né­mi mélységet is sejtetett: a mindinkább elharapódzó (esetünkben olaszországi) politikai terrorizmus légkö­rében mindenki gyanús, aki él, illetve tulajdonképpen senkiben sem lehet megbíz­ni. Persze ez így nem igaz, de fogadjuk el — már csak a szórakozás kedvéért is —, hogy lehetnek ilyen, a tévé­játékban felvázolt (meglehe­tősen képtelen) szituációk. De akkor is, a könnyed, szó­rakoztató csevegés valaho­gyan nem illett a téma vé­res komorságához, és társa­dalmi súlyához. Legfeljebb, ha a tévéjáték politikai sza­tírává nemesedett, emelke­dett volna. De erről szó sem volt. így ezután a nem túlságosan komolyra vehető játék társalgási hangnemét leginkább megtaláló Almási Éva, a valódi, „megszállott” terroristát is feltételezhető­en alakító Balázsovits La­jos és a főiskolás Tóth Eni­kő háromféle stílusban igyekeztek meggyőzni a né­zőt arról, hogy a másik a gyanús... Ha mindehhez hozzávesszük a szereplők társadalmi körvonalazatlan- ságát, akkor csupán szóra­koztató színpadi „mutat­ványnak” foghatjuk föl a témájában sokat ígérő tévé­játékot. Régi tapasztalat, hogy in­terjú, meghitt beszélgetés a legélvezetesebb akkor, ha kiemelkedő, „egyenrangú” személyiségek, s még jobb, ha azonos szakmabéliek vesznek részt benne. (Mint pl. az emlékezetes „ötszem­közti” Vitray-műsorok, vagy a rádió frószobám c. soro­zata.) Az „Én is voltam Já­vorfácska”, Keresztury De­zső beszélgetése Megyery Sárival az utóbbi idők talán legjobb ilyen műsora volt. Két igazi tévés személyiség lett általa közeli ismerő­sünk. Keresztury Dezsőt, a költőt, irodalom- és kultúr- történéSzt eddig is jól is­mertük, ám most új oldalá­ról mutatkozott be. Mint beszélgető partner bölcs volt és derűs, kulturált tapintat­tal témaváltó és a műsort célba terelő. Megyery Sárit, az egykori ünnepelt, híresen szép színésznőt („Sacy von Blondel”-t), a Párizsban éló magyar írónőt jószerivel csak az idősebb generáció jó emlékezetű tagjai ismerhet­ték, a honi nagyközönség csak a fenti címen magya­rul is megjelent önéletrajzi írásából. Akármilyen elkop- tatottak a jelzők: a lebilin- cselően, önfeledten csevegő, hallatlanul vitális, finoman önironikus írónő az értel­mes, igaz örömöket adó élet megélésével és szeretetével ragadott magával minket, a tévénézőket. S meggyőződ­hettünk arról, hogy Megye­ry Sári vérbeli magyar író — ha méltatlanul kiszorul­va is a hazai irodalmi köz­tudatból. önéletrajza mel­lett — melynek kereslete a tévéműsor nyomán bizo­nyosan megnő közkönyvtá­rainkban —, jó lenne más, esetleges újabb műveit is kiadni itthon. Merkovszky Pál Irodalmi folyóirat születik — Még ez év októberében tv-irodalmi folyóirat mu­tatkozik be a televízió kép­ernyőjén — számol be a Magyar Televízió legújabb kezdeményezéséről a szer­kesztő, Kuczka Judit. — Sokféle elgondolás és ötlet után műsorunkat végül is „Szép szó” címmel adjuk. — Mivel foglalkozik majd a tv irodalmi folyóirata? — Mindenekelőtt a mai magyar irodalmat kívánjuk bemutatni. A szerkesztő bi­zottság; Baranyi Ferenc, Bata Imre és Koczkás Sán­dor. A jelenlegi elképzelé­sek szerint a kéthavonta je­lentkező programot szaba­don, kötöttségek nélkül akarjuk kezelni. A „számok” ezért várhatóan jócskán kü­lönböznek egymástól szer­kezetükben is. A folyóirat versrovata az élő magyar költészetet szeretné tolmá­csolni. Prózában viszont olyan írásokat szándéko­zunk bemutatni, amelyek esetleg kiszorultak máshon­nan, így többek között a tárcanovellákat. Az írókat ösztönözni szeretnénk, hogy külön nekünk írjanak ilyes­miket. Lesz dramatizált já­tékokkal, egyfelvonásosok- kal foglalkozó rovatunk is, fórumot kívánunk biztosíta­ni ennek az eléggé mosto­hán kezelt műfajnak. — Beszélgetéseket tartal­mazó rovatunkban írók vi­tatkoznak majd a színen, irodalomról, vagy bizonyos szóváteendő jelenségekről, tehát mindarról, amely az irodalmon át a mához kötő­dik. A vitákban részt vesz­nek majd irodalmon kívül­állók is. Azt szeretnénk, hogy bárki szót kaphasson, tehát az olvasó munkás is. — Kiket vonnak be az el­ső szám vitáiba? — Az első összeállítá­sunkban Ádám György bio­lógussal Mezei András köl­tő, Gerevich J. pszicholó­gussal pedig Gellért Kiss Gábor beszélget. Tárgyalá­sok folynak már más is­mert személyiségek, így például Marx György fizi­kus bevonásáról is. Nyil­vánvalóvá szeretnénk tenni mindenki előtt, hogy az iro­dalom nem elszigetelt jelen­ség. — Lesznek-e kuriózumok is? — Külön keretet igyek­szünk biztosítani azoknak az irodalmi örökségeknek, hagyományoknak, tárgyi dokumentumoknak, vissza­emlékezéseknek, amelyek kiestek valamiképpen látó­mezőnkből. Mire gondolok? Például szétnéznénk Szat- márcsekén, Kölcsey Ferenc hajdani rezidenciáján. Emellett tudósítani fogunk a magyar irodalom híréről a nagyvilágban, valamint a nálunk publikált külföldi irodalomból is. Végül lesz egy kritikai észrevételeket megfogalmazó jegyzetünk, amelyben szerkesztőségünk véleményét fogalmazzuk meg egyről-másról. — Az írók tehát újabb publikálási lehetőséghez jutnak? — Célunk valóban az, hogy az írók hozzánk is be­kopogtassanak friss alkotá­saikkal. Ami pedig a néző- közönséget illeti, úgy véljük átlagos műveltségű emberek műsora lesz, olyanoké, akik szeretnek olvasni, és tájéko-' zódni a nagyvilág dolgai­ban, és egyúttal rangos iro­dalmat kapnak. — ízelítő az első, októbe­ri műsorukból? — Egy József Attila-vers- sel indulunk, majd Koczkás Sándor mond rövid beveze­tőt. Képernyőre kerül egy kizárólag számunkra íródott Tatay Sándor-novella, né­hány Weöres Sándor-vers, egy Szakonyi Károly-novel- la dramatizált feldolgozása. Első beszélgetésünk pedig Karinthy Ferenc és Zelk Zoltán között zajlik le ... fi KÉPERNYŐ ÍMIl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom