Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 12. TELEX Kommentár Kezdeményezés Becsből Befejeződlek a francia- nyugatnémet konzultációk n francia államfő hazautazott Egy újabb, nagy horderejű javaslat bizonyítja: a szocia­lista országok minden alkal- • mat megragadnak a jelenle­gi feszültség' csökkentésére, az enyhülés vívmányainak megmentésére. A javaslat lényege a követ­kező : az első szakaszban — a tényleges haderőlétszám­nak megfelelően — a Szov­jetunió 20, az USA pedig 13 ezer fővel csökkentené a Kö- zép-Európában állomásozó egységeinek létszámát. Mind­ez nem érinti azt az egyolda­lú szovjet lépést, amelynek értelmében az NDK területé­ről 20 ezer katonát és ezer harckocsit kivonnak. Egy­szersmind kompromisszumos megoldást tárt a plenáris ülés elé Taraszov szovjet nagykövet a Varsói Szerző­dés és a NATO Közép-Euró- pában állomásozó haderői közös felső szintjének meg­határozására. Az úgyneve­zett kollektív plafont az első és a második csökkentési fá­zis eredményeként állapíta­nák meg. Kompromisszumról van szó, olyan megegyezési alap­ról, amely az eddig tett ja­vaslatokat messzemenően fi­gyelembe vette. Hosszú hur zavona előzte meg már azt is, hogy kölcsönösen tájéko­zódjanak »a haderők létszá­máról. Most a szocialista országok ismét azt javasol­ják: az adatokat újból cse­réljék ki. Mint az már a múltban is világosan beiga­zolódott, a két katonai szer­vezet térségben állomásozta- tott haderőinek létszáma meg­közelítőleg azonos. Az új, fontos kezdeményezés is ezen alapul, vagyis az erőegyen­súlyt teljes mértékben figye­lembe veszi. A bécsi tárgyalásokon részt vevő szocialista országok kezdettől fogva az egyenlő biztonság elvét tartották szem előtt, s ennek rendel­ték alá valamennyi javasla­tukat. A legfrissebb kezde­ményezés ugyancsak ebből indul ki, s magában foglalja a NATO álláspontjának is több elemét. Híven bizonyít­va a megegyezés iránti kész­séget, a leszerelésért érzett felelősségtudatot. Remélhető­en a tárgyalópartnerek is eb­ben a szellemben tanulmá­nyozzák majd a javaslatokat. Gy. D. Bonn, (MTI) — A francia —nyugatnémet együttműkö­dés szükségességének hang- súlyozásával, az együttmű­ködés céljaiban való egyet­értés demonstrálásával ért véget pénteken Bonnban a két ország közötti rendszeres kormánykonzultációk 36. for­dulója. A kétnapos csúcsta­lálkozóra — mint ismeretes — Giscard d’Estaing hivata­los NSZK-beli látogatásának keretében került sor. Schmidt kancellár egyetér­tett vendégével abban, hogy az együttműködés célja Nyu- gat-Európa egységének meg­szilárdítása, s — amit Gis­card d’Estaing annyira szor­galmazott — sajátos világpo­litikai szerepének biztosítá­sa. A kontinens és a világ békéjének szavatolását a nyugatnémet kormányfő ugyancsak a kétoldalú együttműködés céljai között említette, bár e cél elérését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a béke megszilárdítá­sához szükség van a két or­szág közötti katonai együtt­működés fokozására, ami — mint mondotta — az „erő- egyensúly” megteremtésének biztosítéka. Schmidt üdvözölte a közel­múltban bejelentett francia Richard Queen 28 éves amerikai konzulhelyettest — akit a többi amerikai tússzal együtt nyolc hónapja tartot­tak iráni fogságban — az irá­ni hatóságok betegségére va­ló tekintettel kiadták a sváj­ci hatóságoknak és a beteget a Swissair légitársaság gépe pénteken reggel elszállította Teheránból. Queent néhány nappal ez­előtt szállították kórházba. Az orvosok azzal a javaslat­tal fordultak Khomeini aja- tollahhoz, illetve Baniszadr államfőhöz, hogy a fiatalem­bert vigyék olyan helyre, ahol jobb orvosi ellátásban részesülhet. Noha a kór természetéről csak célzások hangzottak el, a jelek szerint Queen pszichi- kailag betegedett meg. fegyverkezési terveket, ezen belül a neutronfegyver gyár­tásának Párizs által kilátás­ba helyezett lehetőségét, s úgy vélekedett, hogy ez a francia program — akárcsak a NATO tavaly decemberi fegyverkezési határozata — az egyensúly helyreállítását szolgálja. Giscard d’Estaing és Hel­mut Schmidt több alkalom­mal utalt a béke megőrzésé­nek szükségességére. Nem említették ugyan sem az eny­hülés, sem a kelet—nyugati kapcsolatok kilátásait, Gis­card d’Estaing egy kérdésre válaszolva mégis utalt a Var­sóban és Moszkvában folyta­tott megbeszélések „szüksé­gességére és hasznosságára”. A nemzetközi kérdések kö­zül a felek kiemelték Afga­nisztánét, s ezúttal is elfo­gadhatatlannak minősítették az afganisztáni kormányzat kérésére nyújtott szovjet ka­tonai segítséget. A konzultációk befejezését követően a francia elnököt Karl Carstens nyugatnémet köztársasági elnök ünnepé­lyesen búcsúztatta. A fran­cia államfő és kísérete kora délután hazarepült a nyugat­német fővárosból. Az iráni hatóságok szabadon engedtek egy amerikai túszt. A képen Richard Queent hordágyon szállítják el a zürichi repülőtérről. (Kelet- Magyarország telefotó) SZTRÁJK MONTE-CARLÓBAN Szokatlan csönd honol a világhírű monte-carlói ka­szinó sok mindent látott ter­meiben. Kedd este óta bezárt a játékpalota, mert sztrájkba léptek a játékvezetők és a kaszinó más alkalmazottai, s példájukat követték a mon- te-carló-i sportklub alkal­mazottai is. A krupiék és társaik azt követően nyúltak a sztrájk fegyveréhez, hogy az igazga­tóság nem volt hajlandó új­ra alkalmazni két kollegáju­kat, akik most fejeztek be egy amerikai szakmai to­vábbképző tanfolyamot. A MAFFIA . GYILKOSSÁGAI A maffia 405 embert gyil­kolt meg Calabriában az el­múlt másfél év alatt — kö­zölte UGO Pecchioli olasz kommunista szenátor, miután visszatért Dél-Calabriából, ahol a közelmúltban a meg­szaporodott gyilkosságok ál­dozatául esett két kommunis­ta politikus is. Pecchioli rá­mutatott, hogy a kormány nem látja el a rendőrséget megfelelő felszerelésekkel. TÜNTETÉS ROMÁBAN Több ezer nápolyi munka- nélküli vonult fel csütörtö­kön Rómában, munkát kö­vetelve. Küldöttséget me­nesztettek a parlamentbe, hogy előterjesszék követelé­seiket a pártvezetőknek. Olaszországban jelenleg éles politikai vita folyik a munka- nélküliség fokozódásával fe­nyegető takarékossági kor­mányprogramról. KÁNIKULA Áldozatokkal Száznyolcvanegy halálos áldozata van az Egyesült Ál­lamok középső és délkeleti részén 15 napja pusztító ká­nikulának. Tizennyolc szö­vetségi államból jelentettek legalább 38 Celsius-fokos hő­mérsékletet, de Kansasban szerdán 43 fokot, Texasban pedig a század eleje óta a legmagasabb hőmérsékletet, 42 fokot mértek. A hőhul­lámmal egy időben Indiana és Iowa szövetségi államokban szerdáról csütörtökre virra­dóra hatalmas erejű tornádó tombolt, melynek következ­tében hárman vesztették éle­tüket. Erősödő magyar—szovjet kapcsolatok A kárpátontúliak és a Szabolcs-Szatmár me­gyeiek között szoros szálak szövődtek, — mondta az APN munkatársának Nyikolaj Szemenyuk, a me­gyei pártbizottság titkára. — Jó hagyománnyá vált a ta­pasztalatcsere a párt- és a gazdasági munkáról, a köz­vetlen kapcsolatok az okta­tási és tudományos, kulturá­lis intézmények között. Ma­gyarország felszabadulásának évfordulóját együtt ünnepel­tük testvérmegyénkkel, kül­döttség utazott Nyíregyházá­ra április 4-re Jurij Ilnyickij első titkár vezetésével. A csopi és a záhonyi vasutasok kezdeményezésére a két me­gyében sikerrel tartották meg a lenini kommunista műszakot. Jelképesnek tarthatjuk a határon lévő Barátság almás­kertet, amelyet 20 év óta együtt gondoznak a két or­szág kertészei, s közös ku­tatásokat folytatnak a kertek védelmére. A kárpátontúliak hasznosítják a legjobb sza­bolcsi gazdaságok tapasztala­tait, s gyakran látják ven­dégül magyar barátaikat. Az alkotói kapcsolatok ér­dekes formája a két határos megye festőművészeinek együttműködése. Rendszere­sek az amatőr és hivatásos együttesek vendégszereplései és kiállítások kölcsönös cse­réje. * A Litván szovjet köztársa­ság 10 év óta ápol kapcso­latokat Hajdú-Bihar megyé­vel, — mondta Olga Tamasa- uskene, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság litván tago­zatának felelős titkára. — Debrecen és Klajpeda kikö­tőváros 1970-ben küldte el egymáshoz első pártmunkás­küldöttségét, s ezek megje­lölték a kapcsolatok fejlesz­tésének útját. Elképzeléseik rendre megvalósulnak. Sok litván vállalatnak van­nak kapcsolatai a hajdúsági­akkal, mint például a vilniuszi vasúti csomópont és a Ganz- MÁVAG kollektívája között. Termelési gyakorlatot vé­geznek egymásnál. De em­líthetjük a klajpedai és a debreceni húsipari vállala­tot, az autóközlekedési válla­latokat is. A köztársaságban április 4-én ünnepségeket, baráti ta­lálkozókat tartottunk. A ma­gyar kulturális napok alkal­mából kiállítások nyíltak, magyar darabokat tűztek műsorukra a színházak. Rendszeressé váltak a vetél­kedők „Ki tud többet Ma­gyarországról” címmel, ezek különösen sok érdeklődőt vonzottak az idén. A vilniuszi Kapsukas Állami Tudomány- egyetem sok hallgatója tett képzeletbeli utazást Magyar- országra. * — Moldáviában most ma-, gyár szakemberek dolgoznak egy automatizált talajvizs­gáló laboratórium szerelésén — mondta Konstanytiny Po- povics professzor, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság köz- társasági tagozatának elnök- helyettese. — Ennek segítsé­gével széles körű talaj- és nö­vényelemzési programot lehet megvalósítani, s ennek alap­ján 1980-ra már a köztársa­ság szinte minden termőföld­jére sikerült pontos műtrá- gyázási programot kialakíta­ni. Köztársaságunk sokszínű, különféle területekre kiter­jedő kapcsolatokat ápol ma­gyar kollégáinkkal. A Krupszkaja könyvtár­ban Kipróbált és helyes úton címmel nyílt könyvki­állítás a Magyarországot be­mutató és egyre szorosabbá váló kapcsolatainkról képet adó művekből. Ott voltak Petőfi, Zalka, Móricz köztár­saságunkban kiadott _ kötetei csakúgy, mint a moldáviai írók Magyarországon megje­lent munkái. Magyarország felszabadu­lásának 35. évfordulójára a kisinyovi sajtóházban fotó- kiállítást rendeztünk, s köz- társaságszerte megemlékez­tünk április 4-ről. H íres táncegyüttesünk, a Zsok, amely bemutat­kozik az olimpia vendégei előtt is, magyar táncszvittet is műsorára tű­zött. Ennek betanítására Bu­dapestről érkezett Létai De­zső koreográfus. Nagyon elé­gedett volt a moldavai tánco­sokkal, s az is segített, hogy néptáncaink jellege közel áll a magyar néptáncéhoz. Kö­zös munkájuk így eredmé­nyes volt. (APN) Tamás*: Másfél SZObd — Regény — összkomfort 50. • „Már nem! — ráztam a fe­jem. — Mert azóta még az álmaimba is bevetted ma­gad! Mindig attól reszketek, mikor találom egyszer ál­momban a nevedet kiabálni otthon!” Nyílt az ajtó; Sári lépett be odakintről. Halkan jöhe­tett, mert nem hallottuk a léptei koppanását. Most ál­dottam csak igazán az eszem, hogy ide húzódtam, a sarok­ba... „Maguk még itt, főnök?” — kérdezte Sári meglepet­ten. Aztán a szekrényéhez lépett, kivett az aljáról egy esernyőt, s már indult is ki­felé. — Nem tudom, mi lesz Ibi sítúrájával — mondta fakó hangon. — Esik! Visz­lát! Szia, Jutka!” Judit lángvörös arccal né­zett utána. „Ez nem volt véletlen!” — sziszegte gyűlölködve. „Azt mondod?” „De azt ám! Minden épel­méjű nő a szatyrában hord­ja az esernyőjét! Pláne ilyen időben! — Rám nézett, s ré­mülten láttam, hogy szinte reszket. — Ezek figyelnek bennünket, Miklós! — Oda­ugrott hozzám, átölelt, szinte mint az életmentőt a fuldok­ló. — Sokkal jobban kell vi­gyáznunk! Nem hozhatjuk hírbe magunkat! Képzelje, ha a férjem, vagy a maga fele­sége megsejt valamit!” Határozottan nemet intet­tem. „Kizárt dolog, szívem! Sem a férjed, sem a feleségem nem ismeri a lányokat!” „De Pottornyai! — intett kétségbeesve. — öt ismeri, hisz összejárnak! És ő is gya­nakszik!” Legyintettem. „A jó öreg Andris!... Nagy tisztelője ugyan az asz- szonynak, de inkább a nyel­vét tépetné ki, mint hogy beszéljen. Férfiszolidaritás is van a világon!” Még szorosabban bújt hoz­zám, a szemem kereste. „Ügy félek, Miklós!” Megnyugtató mosollyal mondtam: „Luxus, amíg engem látsz! — Megpaskoltam a vállát, puszit nyomtam az arcára, s órámra néztem. — De most már készülj, vár a férjed. Beviszlek és valahol a közel­ben leteszlek. Hol találkoz­tok?” „Ne fáradjon — mondta kedvesen. — De busszal me­gyek. Lehet, hogy Béla a megállóban vár!” „Akkor végképp indulnod kell! Kellemes hétvégét!” Rám nézett, mintha a nap sütött volna ki váratlanul, olyan fény ragyogta be a vo­násait. „Köszönöm. Remélem, meg­lesz!” Hirtelen még ä szívem is elszorult. Istenem, de szereti a gyerekét, mondtam ma­gamban meghatottan, s egy kissé tán még féltékenyen is. A tavasz első napja volt, emlékszem, március huszon­egyediké. A Dekamil-prog- ram már hetekkel ezelőtt megindult, többet kellett bent lennem az intézetben, s szabadabban bánhattam az időmmel. Így aztán többet lehettünk együtt Jutkával. De most, hogy szívfájdí- tóan lágy szellők kezdtek ka­varogni a megkékült ég alatt, egyszer-egyszer távolabbi utakra is merészkedtem vele kettesben. Egyszer például Vácott uzsonnáztunk, más­szor meg Gödöllőn. Ezen a napon azonban vacsorázni hívtam, s nem is messzire, csak egy kedves budai ven­déglőbe. Korán érkeztünk, még a vacsoravendégek előtt. Ha­tig voltunk bent a laborban, s bizony zúgó fejjel ültem be a kocsiba: alig vártam, hogy kiszellőzzék kissé a friss le­vegőn. Odabent az étterem­ben konokan leszegett fejjel mentem oda az egyik üres asztalhoz, mindjárt magam elé vettem az étlapot, s csak annak fedezéke mögül néz­tem körül. „Ismerős?” — kérdeztem halkan Jutkától. „Senki!” „Az intézetből?” Mintha türelmetlenül csat­tant volna a hangja: „Senki!” „Biztos?” „Nem vagyok vak!” Szusszantam egyet. „Akkor nézzük, miből élünk! Rántott borda, jó lesz?” „Jó — biccentett. — És in­ni mit iszunk?” Rámosolyogtam. „Ezúttal én döntök. He­lyes?” Megint bólintott. „Csak tessék!” Kevés- vendég volt, - mon­dom, már jött is a pincér. Megrendeltem az ételt, az­tán megkérdeztem, milyen pezsgőjük van. -A Reservé mellett döntöttem. „Na! — nyílt rám a sze­me, amikor a pincér elment —, hát mi van ma? Szüle­tésnap?” „Majd novemberben. Most március van.” Elmosolyodott, tündérien. „Akkor a tavaszra iszunk?” — És az asztal alatt megsi­mogatta a kezem. „Ihatnánk arra is! — szo­rítottam meg a simogató ke­zét. — Amilyen tavaszt va­rázsoltál körém ... De az nem most kezdődött, mint ez a hivatalos, a naptárban ...” „Hanem? — csillant meg a szeme. — Prémium?” — S fölemelte poharát, mert a pincér közben kihozta a pezsgőt, kibontotta és töltött. „Följebb!” — mondtam ti­tokzatosan. Rámnevetett. (Folytatjuk) Iskoiafiizet-vásár r a Centrum Áruházban július 14-től augusztus 2-ig. Füzetcsomagok, általános és középiskolások részére 40% ENGEDMÉNNYEL! Egyes iskolatáskák 50,— Ft-tal olcsóbban! Vásárolja meg időben — kényelmesen a szükséges iskolaszereket! Nagy választékot talál a Centrum Áruház félemeleti papír-írószer osztályán. Kínai farmernadrágok és egyes méteráruk 30—40% ENGEDMÉNNYEL! Keresse fel a Centrum Áruház méteráru- és konfekcióosztályát — amíg a készlet tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom