Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

1980. július 6. HAZAI TÁJAKON % Híd a Tárnán Jászdózsáról nem mond­hatni, hogy forgalmas főutak mentén fekszik: mindig is félreesett, de azért ritka köz­lekedési emlékkel dicseked­het ez a takaros Zagyva-par­ti falu. Kőhídja a folyócskát öt szépen ívelt boltozattal ke­resztezi idestova százhetven éve. A Jászság székhelyétől, Jászberénytől még húsz ki­lométernyire sincs ez a köz­ség, mégis félreeső hely. Vagy a Jászárokszállás felé északra, vagy a Jászapáti felé nyu­gatra vezető útról lehet meg­közelíteni: e két útvonalat köti ősze a Jászdózsán — s ott hídunkon — át vezető mellékút. A falu neve XV. századi oklevélben mint Dósa szé-» repelt. Ezt az elnevezést a nyelvészek a Dózsa személy­névből vezetik le. Erről per­sze leginkább Dózsa György­re gondolunk. De más neves történelmi személyek is vi­selték e nevet. Így első An­jou királyunk, Róbert Ká­roly hatalmának megerősíté­sében, az elhatalmasodott nagyurak megrendszabályo- zásában nagy része volt a király sikeres hadvezérének: Debreceni Dózsának. A jászdózsai hídról egyéb­ként részletes beszámolót ad dr. Gáli Imre tíz évvel ez­előtt megjelent kitűnő köny­vében, a Régi magyar hidak­ban. Megtudhatjuk, hogy a kőhíd építésének tervét 1807- ben vetették fel a Jászkun kerületi közgyűlésen, Így aztán 1808-ban elké­szült a terv. Magorányi Jó­zsef egri kőműves tervezte a hidat hat nyílással. Tervét még az év végén fölterjesz­tették jóváhagyásra a nádor­hoz. i A nádor az építési főigaz­gatóságnak továbbította a tervet, az pedig új tervet ké­szíttetett. Ez után tárgyalták a község képviselői és a jász­kun kerületi kapitány — akit mellesleg ugyancsak Dósá­nak, Dósa Józsefnek hívtak — a kőművessel. Az azonban nem vállalta a megváltozta­tott terv kivitelezését. Így ju­tottak aztán egy gyöngyösi mesterhez, Róbei Károlyhoz, aki 1813-ig megépítette a hi­dat. A híd öt íves nyílással épült, ezek közül a két szélső 3 öl, 2 láb egyenként, a közbensők, 3 öl, 5 láb hosszúak. Az egész híd Iközel 40 m hosszú s pár lyateste 3 öl széles a gyalog- úttal — a kocsiút maga 510 cm. Szép formájú, egyszerű és masszív építménye nagy idő­ket ért meg. N. F. A Mágnás Miska muzsikusa Szirmai Albert centenáriuma Ki ne ismerné Magyaror­szágon a Mágnás Miska című operett melódiáit? A Cintá- nyéros cudar világot, a Csi­ribiri kék dolmányt, vagy Hoppsza Sárit? Ki ne hall­gatta volna szívesen a Szív küldi szívnek szívesen dalla­mát, amelyet a század egyik legfelkészültebb színpadi ze­neszerzője dr. Szirmai Albert írt? Születésének századik évfordulóján, július 2-án rá emlékeztünk. Egy híres osztály Szirmai Albert Budapesten született. Első gimnazista volt, amikor szülei beíratták a zeneakadémiára, mely ak­kor még az egykori Andrássy úton, a mai Népköztársaság útján működött. Szendy Ár­pád növendéke lett a zongo­ra tanszakon, később pedig Koessler Jánosé a zeneszer­zés területén. A zenetörténet jól ismeri ezt az osztályt, hi­szen hírességek serege került ki belőle. Szirmaival együtt járt Weiner Leó, Jacobi Vik­tor, Meszlényi Róbert, Léná­val Ervin, s egy osztállyal feljebb Bartók Béla és Ko­dály Zoltán. A növendék Szirmait azonban baleset ér­te. Túlgyakorlás következté­ben bal karja izomsérülést szenvedett, amelyet .akkori­ban még nem tudtak gyógyí­tani, ezért a zongorázást ab­ba kellett hagynia. Közben egyetemre járt, kritikákat írt h Pester Lloyd című német nyelvű napilapba, majd a Polgár című újságba, amely­nek szerkesztőségében megis­merkedett későbbi szerzőtár­sával, Gábor Andorral. A ze­neszerző eleinte a komoly muzsikával jegyezte el ma­gát. (Az Operaházban is elő­adták egyik balettszvitjét.) Aztán a daljáték, az operett kezdte vonzani. Együtt írt velencei témájú darabot We­iner Leóval, de ez sohasem került színre. Sárga dominó Zeneakadémiai évei után Szirmai Albertre felfigyelt Máder Raoul, a Népszínház- Vígopera igazgatója, és meg­hívta korrepetitornak, majd felszólította, komponáljon színpadi művet. Választásuk egy korabeli író Sárga domi­nó című szövegkönyvére esett. 1907-et írtak akkor, s a fiatal muzsikusnak már dok­tori diplomája is volt. Sorra születtek darabjai: Táncos huszárok, Mágnás Miska, Gróf Rinaldó, Alexandra, Mézeskalács, A balerina, A kalóz. Valamennyiért kap­kodni kezdtek a külföldi színpadi ügynökségek. Euró- pa-szerte hamarosan színpa­dokhoz jutottak. Amerikában Egy napon Szirmai Albert átrándult az Egyesült Álla­mokba, mert idehaza inflá­ciós világ volt, és a színházi tantiémekből nem lehetett megélni. Pesti lakását meg­tartotta. New Yorkban pró­bált elhelyezni darabokat. Ajánlatot kapott a Chappel and Cornpany nevű híres ki­adóvállalattól, szerződjék hozzájuk. Alig néhány év alatt Chappel fő lektora, ze­nei ' irányítója lett. Ebben az állásában dolgozott haláláig. Amerikai élete folyamán egész sor kiváló zeneszerző­vel került kapcsolatba, pél­dául Stravinszkyval, Prokof- jevvel, Kreislerrel. Közeli barátai lettek New York­ban a'jeles musical-szerzők, Richard Rodgers, Cole Por­ter, később Leonard Berns­tein. Megérezte George Gershwin zsenijét, amikor mások még nem voltak haj­landók elismerni tehetségét. Szirmait ugratták, gúnyolták, azért, mert jó előre hitt a „Porgy és Bess” sikerében. A hangszerelés terén tanácsok­kal látta el kollégáját. Kapcsolat Bartókkal Szirmai Albert tekintélye mind jobban erősödött, és ítéletére sokat adtak. De számunkra mindezeknél fon­tosabb, hogy annál a szerve­zetnél, ami az amerikai szer­zői jogvédő hivatalnak felel pieg, igyekezett egykori isko­latársának, Bartók Bélának pénzbeli juttatásokat szerez­ni. Aránylag ritkán találkoz­tak New Yorkban. Anélkül, hogy Bartók tudta volna, Szirmai a háttérben marad­va sokat érdeklődött beteg­ségi állapotáról. Medgyaszay Vilma, llos- vay Rózsi, Lábass Juci, Pet- ráss Sári, Honthy Hanna vol­tak Szirmai dalainak legjobb tolmácsolói, és Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Gábor Andor, Szép Ernő és Ernőd Tamás leghűségesebb íróbarátai. Há­borúellenes sanzonjaira ép­pen úgy emlékezhet a ma­gyar közönség, mint a világ­színpadokat bejárt operett­jeire. A felszabadulás után a nyolcvanon túl levő Szir­mai visszaálmodta fiatalsá­gát: még két művel gazdagí­totta műveinek számát. Az egyik a Tabáni legenda volt a Déryné Színház, a másik a Tündérlaki lányok a Főváro­si Operettszínház számára. Nyolcvanhét éves korában hunyt el. , Kristóf Károly FILMJEGYZET • Nők a kamera mögött Vannak tipikusan női fog­lalkozások. A tanárok, taní­tók túlnyomó része szoknyát hord. Valljuk meg őszintén: mi, férfiak jobban szeretjük, ha csinos hölgyek mosolyog­nak ránk a presszó kávéfőző pultja mögül, s az is meg­szokott, hogy a telefonköz­pontok munkatársai lányok- asszonyok, a gyengébb nem képviselői. (Ezt az utóbbi ki­fejezést magam is sűrűn használom — lásd Hernádi Közhelyszótárá-nak megfele­lő passzusát —, pedig vaskos értelmetlenségnek tartom. Méghogy gyengébb nem? Hi­szen többet bírnak el az élet­ből. Hosszabb ideig élnek, jó­lenne már egyszer revideálni kedvenc szóvirágainkat. Kezdjük a sort ezzel a zöld­séggel.) A művészetben is kialakult valami hasonló munkameg­osztás, ami más szavakkal azt jelenti, hogy a nőket egyes múzsák szentélyeiből — illetve a múzsák egyes szentélyeiből — kirekesztet­ték. Verset bárki írhat, ma­gánéletük viharait hajadonok és feleségek is költészetté transzformálhatják, ezzel szemben a női karmester ritka, mint a fehér holló. Ösz- szehasonlíthatatlanu! több férfi szobrászról, festőről tu­dunk, mint nőről. Lámpással kefl-'Kweshl ’ egy Brookhoz, Ljubimovhoz hasonló formá­tumú női színházi rendezőt. A filmművészetben ugyan­csak mereven elválnak egy­mástól bizonyos „státuszok”. A szereplők — színészek — sorában természetesen mind­két nem képviselteti magát (a nők talán még foglalkoz- tatottabbak, mint a férfiak)^ az operatőri, zeneszerzői stb. mezőnyben azonban felbillen az egyensúly. A rendezői pályán szintén. Tessék mondani egy eizen- steini, chaplini, bergmani szintű nőt, aki a legeslegna- gyobb filmalkotók sorába emelkedett volna. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy régebben is beengedtek egy-egy hölgyet a filmgyári szentélybe, de Eszfir Subbá, vagy Leni Riefenstahllá csak kevesen nőtték ki magukat (utóbbi Hitler vércseszárnyait választotta a repülésre). Mostanában mintha meg­változóban lenne a helyzet. Nem vagyok feminista, de örülök a nőrendezők térhódí­tásának. Azonnal részletezem, miért. Előbb néhány adalék. A Hajadon feleség című szovjet filmet Natalja Tros- csenko, a Világvége közös ágyunkban című olasz—ame­rikai produktumot — említést tettünk róla a Kelet-Magyar- ország hasábjain — Lina Wertmüller, Az egyik énekel, a másik nem című francia— belga újdonságot pedig Agnes Varda „jegyzi” mint első szá­mú munkatárs. Hadd szögezzem le elöljá­róban: a Hajadon feleség, a Világvége közös ágyunkban és Az Egyik énekel, a másik nem legjobb indulattal is csupán átlagos színvonalúnak ne­vezhető alkotások. Egyik sem pályázhat közülük az „örök , életre”. Júniusban-júliusban több jobb film kapott helyet a magyar moziprogramban, mint Troscsenkóék drámái. Akkor hát mi az oka a lel­kesedésnek? Elsősorban és főképpen az, hogy a sajátos módon gon­dolkodó és érző nők végre el­mondhatták véleményüket a világról (s annak legégetőbb konfliktusairól: a közérzet alakulásáról és a férfi—nő kapcsolatának változásairól). Magam hiszek abban, hogy létezik specifikus női szemlé­letmód. S ha létezik: specifi­kus női rendezői ' látásmód­nak is kell lennie. Mindez azonban már sok­kal bonyolultabb jelenség annál, hogysem bizonyos fel­tételek, eszközök stb. jelen­létéhez kössük csupán. Szá­molni kell a női tehetség, a pszichikum, a problémaérzé­kenység különleges jegyeivel is. Amivel nem azt állítom, hogy a nő szívét legjobban a női rendező ismeri. (Ebben a témában lásd még a Mágnás Miska slágerét, melynek szö­vege blőd ugyan, de igaz.) Ingmar Bergmannál alapo­sabb boncolást a női lélekben senki sem végzett. Ennek persze ugyancsak megvan a maga magyarázata: a kiváló svéd rendező alaposan tanul­mányozta a témát — s hiába no: a nő a hobbija, kvalitásai pedig elsőrangúak. De térjünk vissza az ere­deti kérdéshez. Mindhárom hozzánk elju­tott „női lenyomatban” az a közös, hogy a rendezők szin­te egyes szám első személy­ben közlik velünk vélemé­nyüket a figurákról és a helyzetekről. Nem mutogat­nak ugyan ki a filmből, de az kétségtelen, hogy a vé­dőügyvéd talárját egy kicsit magukra öltik. Mindez álta­lában kárhoztatandó, ezúttal mégsem zavar. Vardáék egyes finomságokra fogékonyabbak, mint férfikollégáik: a nüan- szok valósággal „csillognak”. Igaz, a szerkesztésben gyen­gébbek. Kisebb területet ké­pesek átfogni a világból, s a műalkotás elrendező elveit sem következetesen alkal­mazzák­* "Különben nálunk is impo­náló biztonsággal törnek elő­re a női rendezők. Mészáros Márta nevét említjük első­nek: róla mint jelenségről vi­táznak Európában és más kontinenseken:^. Fontos érde­meket szerzett az ugyancsak elsővonalbeli Gyarmathy Lí­via. Aktív játékfilmes Elek Judit, a dokumentum- és ri­portfilm műfajában pedig Kolonits Ilona számít rangos tehetségnek. Két alapszabály, melyet a nők filmjeivel kapcsolatban mindig érvényesíteni kell: 1. Jóindulatú vállverege- tés helyett objektív mércével bíráljuk a teljesítményt. 2. Ne legyenek előítélete­ink. A filmrendezői pálya (vagy szakma, vagy hivatás) nem férfiak privilégiuma. Veress József ; HP Az „Isten a szekéren” cí­mű novelláskötet tanúsága szerint Sánta Ferenc a pró­za magas rendű művelésében, minőségi és mennyiségi sú­lyában véli fölfedezni a nem­zeti irodalom nagykorúságát. A „3p év” nevet viselő könyvsorozat köteteként megjelent Zelk Zoltán-mű gazdagon áradó, egyszerű és kristálytiszta, minden cifra­ság nélküli sorai, a szuggesz- tió erejével ható költeményei ugyanakkor a líra minden más irodalmi műfajjal szem­beni primátusát sugallják. Az utóbbi három és fél évtized hazai verstermésének közel négyszáz darabja váltja ki ezt az érzést. Zelk Zoltán alkotásai a lé­tet a maga totalitásában ér­zékelő költőről árulkodnak. E sokszínű poézis ihlető je az ember és a história megany- nyi élménye: a civilizációt pusztító háború (Madarak vi­galma; Menekülők), a felsza­badulás (Egy vöröskatona sírjánál; Parancs; Szabad­ság), a személyi kultusz és az ellenforradalom (Fölforrt az ég) éppúgy, mint a szociális­y~ ..—-————— Á szegények szava Zelk Zoltán: Reménytelen győzelem. Bp., 1979. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó. 470 p. ta építés (Negyven és száz­ezer), vagy az egyéni sors (A cigányról, aki nem bandában húzta; Kamaszkorom verselő vidéke; Sirály). Ám Zelk Zoltán többre hi­vatott a szeizmográf szere­pénél. Ö nemcsak regisztrál — annál nagyobb költő —, hanem feldolgoz, következtet, feladatot vállal és ró ki. A hidegháború idején a közel­múlt borzalmaira figyelmez­tette az emberiséget, s az újabb katasztrófa megelőzé­sének módozatait kutatta. „Elméd s karod / munkáld erősnek: / nem marnak ab­ba, / ki erősebb” — írta a „Párbeszéd”-ben. A történe­lem végső mérlegét vonta meg egy másik költeményé­ben. „Légy pártos, ki vi­gyázza / a tüzet, aki őrzi, / melyet gyújtott s vigyázott / Dózsa, Táncsics, Petőfi!” — olvashatjuk költői felelősség­től áthatott művészi megnyi­latkozását „A pártos éneké”- ben. Jellemző sok irányú érdek­lődésére, hogy még a békés munkában leélt életben is felfedezi a költőiséget. Egyik Verse éppen ezáltal fordítja önmaga felé, s készíti fel az öreg korra az olvasót. „Nyis­suk ki néki ajtónk, / hidd el, csak úgy lehet szép, / ha nem hívatlan nyit ránk, / de mint­ha kedves vendég” — vallja a „Szép öregség dicséreté"- ben. Az emberi élet végső határát megpályázókat, a fe­lé közeledőket és a még jó­val előtte állókat egyaránt •azzal a megszívlelendő és hasznosítható útravalóval lát­ja el, hogy csak „Az félje az öregkort, ~) ki ifjúnak is gyá­va”. Éppen sokoldalúságukkal, mindenki számára mondani­valót tartogató voltukkal vál­nak e kötetbe foglalt műre­mekek élettelivé, Zelk Zoltán őstehetségének, teremtő ere­jének igazolásaivá, a Radnóti Miklós által már ötven évvel ezelőtt felismert formai ele­ganciájának, a „Ha kérdik egyszer” című versének sza­vaival szólva az „alkony s pirkadó nap”, „a szegények szavá”-nak hírnökeivé. Magvető és Szépirodalmi Kiadó Tidrenczel Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom