Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 1. Napi külpolitikai kommentár Schmidt Moszkvában □ szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó min­dig jelentős esemény, most azonban különösen az. Moszkvában nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy Schmidt kancellár személyében olyan ország vezető politikusa érke­zett a szovjet fővárosba, amely rendkívül lényeges szerepet játszik Nyugat-Euró- pában, politikai, katonai és gazdasági téren egyaránt. A nyugatnémet kancellár kettős nyomás alatt áll. Egy­részt Washingtonból Carter elnök kívánja minden elkép­zelhető eszközzel ráerőltetni élesen szovjetellenes politiká­ját, másrészt odahaza a kor­mánykoalíció jobboldali el­lenzéke. A kancellárnak te­hát meglehetősen sok szírt között kel hajóznia, de alig­ha feledheti, hogy nemcsak kül-, hanem nyomós belpo­litikai okai is vannak arra: igyekezzék legalább valame­lyest elhatárolni magát és kormányát az egyértelmű tengerentúli hidegháborús áramlattól. A legutóbbi fel­mérések tanúsága szerint a Német Szövetségi Köztársa­ság lakosságának mintegy hetvenöt százaléka (!) támo­gatja Schmidt ezzel kapcso­latos (kísérleteit és ez az októ­ber 5-én esedékes választá­sok előtt önmagában is rend­kívül komoly tényező. A szovjet fővárosban érté­kelik a kancellárnak azt a próbálkozását, hogy a jelen­legi bonyolult helyzetben va­lamelyest megőrizze mozgás- szabadságát. Ugyanakkor em­lékeztetnek arra, hogy szá­mos alapvető kérdésben — mindenekelőtt az euróraké- ták ügyében — a kancellár támogatta az amerikai kon­cepciót. A jelenlegi helyzet­ben különösen örvendetesnek tartják Moszkvában, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok dinamikusan fej­lődnék. Évek óta az NSZK a Szovjetunió legnagyobb nyu­gati kereskedelmi partnere, az elmúlt tíz évben a két or­szág közötti árucsere forga­lom nyolcszorosára növeke­dett, s Tyihonov miniszter­elnök-helyettes minapi bonni látogatása során újabb nagy­szabású gazdasági tervek születtek. A jelenlegi bonyolult helyzetben egyetlen megfigyelő sem tartja vitásnak, hogy rendkívül fontos megbeszélések színhe­lye most a szovjet főváros. „A szovjet emberek — írja a hétfői Pravda — abban a re­ményben üdvözlik főváro­sukban Schmidt kancellárt és Genscher külügyminisztert, hogy látogatásuk hozzájá­rul majd a két ország közöt­ti kapcsolatok további fejlő­déséhez és ilymódon javára válik mindkét népnek, vala­mint az európai béke és eny­hülés ügyének.” Harmat Endre Az amerikai nukleáris rakéták elhelyezése ellen tartottak tüntetést az angliai Molesworth közelében. A Londontól alig 100 kilométerre levő katonai légi bázisnál az eurorakétákról hozott NATO-döntés értelmében amerikai cirkáló rakétákat helyeznének el. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) ran a könnyebb, kényelme­sebb megoldásokat választ­ják. Vállalatainknak egy része a szükségesnél és a lehetsé­gesnél kevésbé keresi egymás közreműködését, gyakran cél­szerűbbnek tartja, ha maga áll rá olyan termékek gyár­tására, amelyeket nagyobb sorozatban más vállalat gaz­daságosabban állíthatna elő. Természetesen ebben is köz­rejátszanak olyan tapasztala­tok, hogy a megrendelt árut nem mindig kapják meg ha­táridőre vagy a kívánt vá­lasztékban. A minőség javulása is a le­hetségesnél lassabban halad. Óvatos számítások szerint is milliárdokkal lenne növelhe­tő a nemzeti jövedelem a mi­nőség javításával. Egy-egy ismétlődő hiba alaposabb elemzése, s nem utolsósorban a minőségre ösztönző bére­zés gyorsabb elterjesztése nagy mértékben gyorsíthatná a javulás folyamatát. A vál­lalatok azonban gyakran a minőség alakulásának csak egy-egy részkérdésére figyel­nek, s nem fordítanak figyel­met a minőséget befolyásoló tényezők egészére. A minő­ségellenőrzés is többnyire a hagyományos módszereket alkalmazza, sok helyütt nem hozták létre a minőségbizto­sítás korszerű szervezeteit, vagyis nem gondoskodtak kellőképpen a kifogástalan munka személyi és tárgyi fel­tételeiről, a termékek gyár­tás közbeni ellenőrzéséről. A minőséget rontja a munkafe­gyelem hiánya, a dolgozó de- koncentráltsága is, az esetek többségében azonban a felté­telek hiánya idézi elő a hi­bákat. Ez az oka annak, hogy a dolgozók az üzemi demok­rácia fórumain igen evakran sürgetik a minőségjavítást szolgáló műszaki, szervezési feltételek megteremtését, -a céltudatosabb anyagi ösztön­zést. Jogos kívánságaiknak olyan ösztönző bérformák bevezeté­se felel meg, amelyek jobban elismerik a kifogástalan mun­ka nagy értékét. Több válla­latnál már jó eredményeket hozott a minőségre ösztönző bérezés, például a Taurusnál, a Baromfiipari Tröszthöz tar­tozó vállalatoknál, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál és több más he­lyen. Sok azonban még a te­endő. Ma még exporttermé­keink közül sem mind olyan jó minőségű, mint például a könnyűfém- és épületszerke­zeti elemek, hegesztett szer­kezetek, a Hajdúsági Iparmű­vek radiátorai, ugyanennek a vállalatnak a mosógépei, a Taurus teher- és személygép­kocsi-, valamint a kerékpár­köpenyei és tömlői. A tejipar exporttermékei közül a vajra* évek óta nem érkezett rekla­máció. A szakszervezetek az ille­tékes Irányítószerveknél azt szorgalmazzák, hogy tegyék még érdekeltebbé a vállalato­kat a minőség javításában, a kooperáció fejlesztésében. A jó minőség legyen érdeke a vállalatnak, a kisebb kollek­tíváknak és az egyéneknek is. Az elnökség felhívta az ága­zati-iparági szakszervezete­ket, hogy értékeljék a koo­peráció és a minőség terüle­tén kialakult helyzetet, s a partner állami szervezetekkel közösen szabják meg a konk­rét teendőket. Szorgalmazzák, hogy a vállalatok munkájá­nak értékelésekor mint döntő tényezőt vegyék figyelembe a minőség alakulását és a koo­perációs kötelezettségek telje­sítését. A SZOT elnöksége további napirendi pontként a szak- szervezeti számvizsgáló bi­zottságok tevékenységének to­vábbfejlesztéséről, majd a szakszervezetek megyei taná­csai, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa feladata és hatáskörére vonatkozó koráb­bi határozat végrehajtásáról tárgyalt. Javaslat hangzott el az SZMT-k szervezetén-Jk módosítására és a létszám csökkentésére is. Eszerint a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, továbbá a Borsod és a Veszprém megyei SZMT létszámát 2—2-vel, a többi megyében — Békés, Nógrád és Vas megye kivételével — egy személlyel kell csökken­teni. Á létszámcsökkentést az SZMT-k, illetve az SZBT-k saját hatáskörükben oldják meg. Szoviet vezetők vietnami kitüntetése Hanoiban nyilvánosságra hozott közlemény szerint a Vietnami Szocialista Köztár­saság Nemzetgyűlésének Ál­landó Bizottsága és a VSZK kormánya az Arany Csillag érdemrendet adományozta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége elnökének. A legmagasabb vietnami kitüntetésben részesült Alek- szej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának elnöke és Mihail Szuszlov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára is. A szovjet vezetőket — hangzik a közlemény — azért tüntették ki, mert kimagasló módon járultak hozzá a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság kö­zötti testvéri barátság, harci szolidaritás, a sokoldalú együttműködés erősödéséhez és fejlődéséhez. umél. Másfél szoba — Regény — összkomfort 40. „Hát úgy, hogy harminc- negyvenezer forintra minden­képpen szüksége lesz a kis kolléganőnek, a beugróhoz meg a költségekhez ... Ga- vallérabb cégek ilyenkor hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsönt nyújtanak a dolgo­zóiknak!” „Csakugyan?” — néztem rá meglepetten. Pottornyai- nak, Hartmannak. Bódis Gyurkának van lakása, íbi és a másik kislány gyerek még, a szüleinél lakik — hát honnét is tudtam volna, mi­lyenek az útjai-módjai ma­nap a lakásszerzésnek? Éti fejét ingatta. „O, te naív főnök! Hát eny- nyit értesz a szociális prob­lémákhoz? ! — Mosolygott. — Te, te! Ha én nem va­gyok, te életed végéig a ma­máddal élsz, kis gyámoltala­nom!” Az ártatlanabbik moso­lyommal szabadkoztam: „Hát túl sok gyakorlati ér­zék nem szorult éppen be­lém ...” „De szerencsére itt vannak a nők! Szóval, szerinted, van reménye az asszonykának a kölcsönre?” „Fogalmam sincs. De ha nem volna: majd lesz! Be­szélek az érdekében Starker Gusztival, a gazdasági igaz­gatónkkal. sőt ha kell, inter­veniálok az akadémia főtit­káránál is! — Széttártam ka­rom. — A jó vezető mindent a kollektíváért!” Nevettünk, aztán Éti bele­szagolt a levegőbe, és hirte­len felugrott. „Jesszusom, a karfiol!” — kiáltotta, és rohant ki a konyhába. Reméltem, hogy azzal a presszóbeli beszélgetéssel vé­ge is mindennek. Finoman pedzettfem, hogy tetszik ne­kem; ő finoman jelezte, hogy nem volna éppen kedve elle­nére a közeledésem. Hetekig ebben maradtunk. A levegő azonban megsűrűsödött kö­zöttünk; valahányszor csak beszélnünk kellett, akár a legszürkébb hivatalos dolog­ról, a tartásán, a szája vona­lán. a szeme tág pillantásán láttam, hogy vár valamire. De mire, te jóságos ég? Hogy ajánlatot tegyek neki? Kis­lányom, hivatali erkölcs is van a világon, s te még so­sem hallottad az aranysza­bályt: nem lövünk házinyúl- ra? Még az hiányoznék: majd egy negyedszázados feddhetetlen hivatali múlt után azon törjem ki a nya­kam, hogy kikezdek egy be­osztottammal? Ez természe­tesen képtelenség. Ha vala­mit akar, kezdeményezzen ő. Hogy mondta Oscar Wilde? Mindennek ellenállok, csak a kísértésnek nem. Én is így vagyok vele. Ha én kezde­ményezek : visszaélek hiva­tali beosztásommal. Ha ő kezdeményez: az az ő dolga! Végre is a beosztottnak nem tiltja erkölcsi törvény, hogy a főnökét elcsábítsa; ez csak a főnök kezét köti... Volt egy pillanat, amikor már-már azt hittem, megte­szi az első lépést. Odakint a laborban odamentem hozzá, és halkan azt mondtam: vál­jék el minél sürgősebben, azt izeni a feleségem. Mélyen a szemembe nézett, és megkér­dezte: nem kellene-e ezt in­kább megint egy presszóban megbeszélnünk? Zavartan bólintottam, s csak annyit mondtam, jó, akkor fél ötkor, a múltkori helyen. Fél ötig nem ér oda, dünnyögte, csak ha megint a kocsimon vi­szem; ha busszal és villa­x mossál kell bumliznia a csúcsforgalomban, öt óra is lesz, mire beér a Keletiig. Jó, mondtam bosszúsan, akkor most is megvárom lent, a fő­kapunál. De kissé arább ke­ressen, semmi kedvem a portás orrára kötni ezt a fu­vart. Némán biccentett, hogy jól van, s hajolt vissza a górcsöve fölé, mintha csak egy semleges szakmai utasí­tást vett volna tudomásul. A presszóban, ahol a múltkor ültünk, ezúttal nem kaptunk helyet. Várjon csak, mondom, van itt a közelben egy eldugott kis söröző, ta­lán ott inkább leülhetünk. Bólintott, és szó nélkül in­dult a kocsim felé. Nem ér­demes, szóltam sietve, a Ba- ross-tér forgalmába bele­őrülök. Gyerünk inkább gya­log, a söröző itt van nem messze, talán öt percnyi sé­ta. „Merre?” — kérdezte en­gedelmesen. „Egyenesen, aztán jobbra. A harmadik keresztutca.” „Értettem, főnök!” — mondta, katonásan, és lép­teimhez igazította szép, hosszú lábának lépéseit. „Erre?” — kérdezte, ami­kor az első mellékutca sar­kához értünk. „Erre.” (Folytatjuk) Nyugat-európai terrorizmus Lebukások tavasza A politikai vihart kavart Mar­co Donat-Cattin. (Fotó: AP — MTI — KS) A „Vörös Brigádok” egyik utolsó áldozata: Prino Anna- to, a nápolyi városi tanács tagja. Rossz idők járnak a leghir- hedtebb nyugat-európai ter­rorista csoportokra: Olaszor­szágban és Franciaországban márciustól napjainkig több mint félszáz nyugatnémet, olasz, francia és spanyol fegyverest sikerült letartóz­tatni. A rendőrségi akciók be­bizonyították azt, amit koráb­ban csak gyanítottak a bűn­üldözés szakértői: a legna­gyobb nyugat-európai orszá­gok veszedelmes terrorista szervezetei között szoros kap­csolatok vannak. Razziák Francia­országban Az első érzékeny csapás még március végén érte a „politikai alvilág” mindenre elszánt fegyvereseit. A fran­cia rendőrség Párizs környé­kén őrizetbe vett 18 személyt, akik a „Közvetlen Akció” el­nevezésű, francia szélsőjobb- oldali szervezet tagjai. Rej­tekhelyeiken kisebb hadsereg számára elegendő arzenált ta­láltak, főként kézi fegyvere­ket és robbanóanyagokat. A dél-franciaországi Toulonban kisebb, de értékesebb fogás­nak örvendhetett a rendőr­ség: egy bérelt villában el­fogtak 5 olasz terroristát, akik közül három a hírhedt „Vörös Brigádok” legtekinté­lyesebb tagjai közé tartozik. Egyikük az olasz hatóságok információi szerint az a „ka­tonai vezető”, aki egyik fő szervezője volt Moro elrablá­sának és meggyilkolásának. Két társa ugyancsak közre­működött a keresztényde­mokrata vezető két évvel ez­előtti meggyilkolásában. , Ezekhez a kipróbált terro­ristákhoz képest jelentékte­lennek tűnik a nemzetközileg nem túl ismert, még csak most formálódó francia ter­rorcsoport tagjainak elcsípé- se. Csakhogy a két rajtaütés szorosan összefügg. A „Köz­vetlen Akció” állítólag a „Vö­rös Brigádok” mintájára pró­bálta kiépíteni szervezetét. Az olasz és a francia terro­risták közötti kapcsolatot el­sősorban az támasztja alá, hogy a párizsi razzia során vagy ezer kitöltetlen olasz személyi igazolványt és útle­velet foglaltak le. Á szálak összefutnak A kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat azonban ennél közvetlenebb bizonyítékok is mutatják. A touloni villához ugyanis a rendőrök egy elfo­gott basizk terrorista révén jutottak el: őt egy tavalyi rablás után nyomozva fogta él a francia rendőrség. Az akkor elrabolt 16 millió frankból sokat megtaláltak a baszk fiatalembernél, akinek kihallgatása végül is az ola­szok nyomára vezette a ható­ságokat. Jól feltérképezhető tehát az összekötő szál Nyugat- Európa terrorizmustól legin­kább sújtott országai között; így az olasz Vörös Brigádok együttműködése a baszk ETA-val is. Az sem lehet vé­letlen, hogy éppen Párizsban bukkantak rá májusban két régóta keresett nyugatnémet terroristanőre, Sieglinde Hof- manra és Ingrid Barabásra Az előbbi Jürgen Porto ban­kár meggyilkolásában, az utóbbi bankrablásokban és Palmer bécsi gyáros elrablá­sában vett részt néhány esz­tendeje. A fő menedékhely Ezek a fejlemények meg­erősítették a nyugat-európai bűnüldöző szervek gyanúját: a nyugatnémet, olasz és spa­nyol terroristák fő menedék­helye, „hírbörzéje” és után­pótlási bázisa Franciaország — és elsősorban Párizs. Ta­vaszra azonban ez a menedék is veszedelmesebbé vált, pe­dig az olasz terroristák éppen most szorulnának rá biztos rejtekhelyekre. A „Vörös Brigádok” egyik letartóztatott tagjának ugyanis alaposan „eljárt a szája”, s a rendőrség hetek alatt több mint har­minc „brigadérost” fogott el. Külföldre menekült viszont Marco Donat-Cattin, az Olasz Kereszténydemokrata Párt főtitkárhelyettesének terro­rista cselekményekkel vádolt fia. (Egyes feltételezések sze­rint maga Cossiga kormányfő értesítette az apát, hogy fia ellen letartóztatási parancsot adtak ki — ezért számosán az olasz miniszterelnök lemon­dását követelték.) A lebukások ellenére az el­múlt hetekben folytatódtak a terrorakciók Olaszországban Lehet, hogy a megmaradtak ezzel igyekeznek bizonyítani: szervezeteik nem gyengültek meg. Az elkeseredett akciók azonban nem változtatnak a tényen: az idei tavasz a le­bukásoké volt. S ez jó jel az erőszak veszedelmes aposto­lai ellen vívott harcban. Avar Károly Választások voltak vasárnap Bolíviában. A képen Lídia Gueiler elnökasszony leadja voksát. (Kelet-Magyarország telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom