Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 1. Napi külpolitikai kommentár Schmidt Moszkvában □ szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó mindig jelentős esemény, most azonban különösen az. Moszkvában nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy Schmidt kancellár személyében olyan ország vezető politikusa érkezett a szovjet fővárosba, amely rendkívül lényeges szerepet játszik Nyugat-Euró- pában, politikai, katonai és gazdasági téren egyaránt. A nyugatnémet kancellár kettős nyomás alatt áll. Egyrészt Washingtonból Carter elnök kívánja minden elképzelhető eszközzel ráerőltetni élesen szovjetellenes politikáját, másrészt odahaza a kormánykoalíció jobboldali ellenzéke. A kancellárnak tehát meglehetősen sok szírt között kel hajóznia, de aligha feledheti, hogy nemcsak kül-, hanem nyomós belpolitikai okai is vannak arra: igyekezzék legalább valamelyest elhatárolni magát és kormányát az egyértelmű tengerentúli hidegháborús áramlattól. A legutóbbi felmérések tanúsága szerint a Német Szövetségi Köztársaság lakosságának mintegy hetvenöt százaléka (!) támogatja Schmidt ezzel kapcsolatos (kísérleteit és ez az október 5-én esedékes választások előtt önmagában is rendkívül komoly tényező. A szovjet fővárosban értékelik a kancellárnak azt a próbálkozását, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben valamelyest megőrizze mozgás- szabadságát. Ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy számos alapvető kérdésben — mindenekelőtt az euróraké- ták ügyében — a kancellár támogatta az amerikai koncepciót. A jelenlegi helyzetben különösen örvendetesnek tartják Moszkvában, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok dinamikusan fejlődnék. Évek óta az NSZK a Szovjetunió legnagyobb nyugati kereskedelmi partnere, az elmúlt tíz évben a két ország közötti árucsere forgalom nyolcszorosára növekedett, s Tyihonov miniszterelnök-helyettes minapi bonni látogatása során újabb nagyszabású gazdasági tervek születtek. A jelenlegi bonyolult helyzetben egyetlen megfigyelő sem tartja vitásnak, hogy rendkívül fontos megbeszélések színhelye most a szovjet főváros. „A szovjet emberek — írja a hétfői Pravda — abban a reményben üdvözlik fővárosukban Schmidt kancellárt és Genscher külügyminisztert, hogy látogatásuk hozzájárul majd a két ország közötti kapcsolatok további fejlődéséhez és ilymódon javára válik mindkét népnek, valamint az európai béke és enyhülés ügyének.” Harmat Endre Az amerikai nukleáris rakéták elhelyezése ellen tartottak tüntetést az angliai Molesworth közelében. A Londontól alig 100 kilométerre levő katonai légi bázisnál az eurorakétákról hozott NATO-döntés értelmében amerikai cirkáló rakétákat helyeznének el. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) ran a könnyebb, kényelmesebb megoldásokat választják. Vállalatainknak egy része a szükségesnél és a lehetségesnél kevésbé keresi egymás közreműködését, gyakran célszerűbbnek tartja, ha maga áll rá olyan termékek gyártására, amelyeket nagyobb sorozatban más vállalat gazdaságosabban állíthatna elő. Természetesen ebben is közrejátszanak olyan tapasztalatok, hogy a megrendelt árut nem mindig kapják meg határidőre vagy a kívánt választékban. A minőség javulása is a lehetségesnél lassabban halad. Óvatos számítások szerint is milliárdokkal lenne növelhető a nemzeti jövedelem a minőség javításával. Egy-egy ismétlődő hiba alaposabb elemzése, s nem utolsósorban a minőségre ösztönző bérezés gyorsabb elterjesztése nagy mértékben gyorsíthatná a javulás folyamatát. A vállalatok azonban gyakran a minőség alakulásának csak egy-egy részkérdésére figyelnek, s nem fordítanak figyelmet a minőséget befolyásoló tényezők egészére. A minőségellenőrzés is többnyire a hagyományos módszereket alkalmazza, sok helyütt nem hozták létre a minőségbiztosítás korszerű szervezeteit, vagyis nem gondoskodtak kellőképpen a kifogástalan munka személyi és tárgyi feltételeiről, a termékek gyártás közbeni ellenőrzéséről. A minőséget rontja a munkafegyelem hiánya, a dolgozó de- koncentráltsága is, az esetek többségében azonban a feltételek hiánya idézi elő a hibákat. Ez az oka annak, hogy a dolgozók az üzemi demokrácia fórumain igen evakran sürgetik a minőségjavítást szolgáló műszaki, szervezési feltételek megteremtését, -a céltudatosabb anyagi ösztönzést. Jogos kívánságaiknak olyan ösztönző bérformák bevezetése felel meg, amelyek jobban elismerik a kifogástalan munka nagy értékét. Több vállalatnál már jó eredményeket hozott a minőségre ösztönző bérezés, például a Taurusnál, a Baromfiipari Tröszthöz tartozó vállalatoknál, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál és több más helyen. Sok azonban még a teendő. Ma még exporttermékeink közül sem mind olyan jó minőségű, mint például a könnyűfém- és épületszerkezeti elemek, hegesztett szerkezetek, a Hajdúsági Iparművek radiátorai, ugyanennek a vállalatnak a mosógépei, a Taurus teher- és személygépkocsi-, valamint a kerékpárköpenyei és tömlői. A tejipar exporttermékei közül a vajra* évek óta nem érkezett reklamáció. A szakszervezetek az illetékes Irányítószerveknél azt szorgalmazzák, hogy tegyék még érdekeltebbé a vállalatokat a minőség javításában, a kooperáció fejlesztésében. A jó minőség legyen érdeke a vállalatnak, a kisebb kollektíváknak és az egyéneknek is. Az elnökség felhívta az ágazati-iparági szakszervezeteket, hogy értékeljék a kooperáció és a minőség területén kialakult helyzetet, s a partner állami szervezetekkel közösen szabják meg a konkrét teendőket. Szorgalmazzák, hogy a vállalatok munkájának értékelésekor mint döntő tényezőt vegyék figyelembe a minőség alakulását és a kooperációs kötelezettségek teljesítését. A SZOT elnöksége további napirendi pontként a szak- szervezeti számvizsgáló bizottságok tevékenységének továbbfejlesztéséről, majd a szakszervezetek megyei tanácsai, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa feladata és hatáskörére vonatkozó korábbi határozat végrehajtásáról tárgyalt. Javaslat hangzott el az SZMT-k szervezetén-Jk módosítására és a létszám csökkentésére is. Eszerint a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, továbbá a Borsod és a Veszprém megyei SZMT létszámát 2—2-vel, a többi megyében — Békés, Nógrád és Vas megye kivételével — egy személlyel kell csökkenteni. Á létszámcsökkentést az SZMT-k, illetve az SZBT-k saját hatáskörükben oldják meg. Szoviet vezetők vietnami kitüntetése Hanoiban nyilvánosságra hozott közlemény szerint a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének Állandó Bizottsága és a VSZK kormánya az Arany Csillag érdemrendet adományozta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének. A legmagasabb vietnami kitüntetésben részesült Alek- szej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Mihail Szuszlov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára is. A szovjet vezetőket — hangzik a közlemény — azért tüntették ki, mert kimagasló módon járultak hozzá a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti testvéri barátság, harci szolidaritás, a sokoldalú együttműködés erősödéséhez és fejlődéséhez. umél. Másfél szoba — Regény — összkomfort 40. „Hát úgy, hogy harminc- negyvenezer forintra mindenképpen szüksége lesz a kis kolléganőnek, a beugróhoz meg a költségekhez ... Ga- vallérabb cégek ilyenkor hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsönt nyújtanak a dolgozóiknak!” „Csakugyan?” — néztem rá meglepetten. Pottornyai- nak, Hartmannak. Bódis Gyurkának van lakása, íbi és a másik kislány gyerek még, a szüleinél lakik — hát honnét is tudtam volna, milyenek az útjai-módjai manap a lakásszerzésnek? Éti fejét ingatta. „O, te naív főnök! Hát eny- nyit értesz a szociális problémákhoz? ! — Mosolygott. — Te, te! Ha én nem vagyok, te életed végéig a mamáddal élsz, kis gyámoltalanom!” Az ártatlanabbik mosolyommal szabadkoztam: „Hát túl sok gyakorlati érzék nem szorult éppen belém ...” „De szerencsére itt vannak a nők! Szóval, szerinted, van reménye az asszonykának a kölcsönre?” „Fogalmam sincs. De ha nem volna: majd lesz! Beszélek az érdekében Starker Gusztival, a gazdasági igazgatónkkal. sőt ha kell, interveniálok az akadémia főtitkáránál is! — Széttártam karom. — A jó vezető mindent a kollektíváért!” Nevettünk, aztán Éti beleszagolt a levegőbe, és hirtelen felugrott. „Jesszusom, a karfiol!” — kiáltotta, és rohant ki a konyhába. Reméltem, hogy azzal a presszóbeli beszélgetéssel vége is mindennek. Finoman pedzettfem, hogy tetszik nekem; ő finoman jelezte, hogy nem volna éppen kedve ellenére a közeledésem. Hetekig ebben maradtunk. A levegő azonban megsűrűsödött közöttünk; valahányszor csak beszélnünk kellett, akár a legszürkébb hivatalos dologról, a tartásán, a szája vonalán. a szeme tág pillantásán láttam, hogy vár valamire. De mire, te jóságos ég? Hogy ajánlatot tegyek neki? Kislányom, hivatali erkölcs is van a világon, s te még sosem hallottad az aranyszabályt: nem lövünk házinyúl- ra? Még az hiányoznék: majd egy negyedszázados feddhetetlen hivatali múlt után azon törjem ki a nyakam, hogy kikezdek egy beosztottammal? Ez természetesen képtelenség. Ha valamit akar, kezdeményezzen ő. Hogy mondta Oscar Wilde? Mindennek ellenállok, csak a kísértésnek nem. Én is így vagyok vele. Ha én kezdeményezek : visszaélek hivatali beosztásommal. Ha ő kezdeményez: az az ő dolga! Végre is a beosztottnak nem tiltja erkölcsi törvény, hogy a főnökét elcsábítsa; ez csak a főnök kezét köti... Volt egy pillanat, amikor már-már azt hittem, megteszi az első lépést. Odakint a laborban odamentem hozzá, és halkan azt mondtam: váljék el minél sürgősebben, azt izeni a feleségem. Mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte: nem kellene-e ezt inkább megint egy presszóban megbeszélnünk? Zavartan bólintottam, s csak annyit mondtam, jó, akkor fél ötkor, a múltkori helyen. Fél ötig nem ér oda, dünnyögte, csak ha megint a kocsimon viszem; ha busszal és villax mossál kell bumliznia a csúcsforgalomban, öt óra is lesz, mire beér a Keletiig. Jó, mondtam bosszúsan, akkor most is megvárom lent, a főkapunál. De kissé arább keressen, semmi kedvem a portás orrára kötni ezt a fuvart. Némán biccentett, hogy jól van, s hajolt vissza a górcsöve fölé, mintha csak egy semleges szakmai utasítást vett volna tudomásul. A presszóban, ahol a múltkor ültünk, ezúttal nem kaptunk helyet. Várjon csak, mondom, van itt a közelben egy eldugott kis söröző, talán ott inkább leülhetünk. Bólintott, és szó nélkül indult a kocsim felé. Nem érdemes, szóltam sietve, a Ba- ross-tér forgalmába beleőrülök. Gyerünk inkább gyalog, a söröző itt van nem messze, talán öt percnyi séta. „Merre?” — kérdezte engedelmesen. „Egyenesen, aztán jobbra. A harmadik keresztutca.” „Értettem, főnök!” — mondta, katonásan, és lépteimhez igazította szép, hosszú lábának lépéseit. „Erre?” — kérdezte, amikor az első mellékutca sarkához értünk. „Erre.” (Folytatjuk) Nyugat-európai terrorizmus Lebukások tavasza A politikai vihart kavart Marco Donat-Cattin. (Fotó: AP — MTI — KS) A „Vörös Brigádok” egyik utolsó áldozata: Prino Anna- to, a nápolyi városi tanács tagja. Rossz idők járnak a leghir- hedtebb nyugat-európai terrorista csoportokra: Olaszországban és Franciaországban márciustól napjainkig több mint félszáz nyugatnémet, olasz, francia és spanyol fegyverest sikerült letartóztatni. A rendőrségi akciók bebizonyították azt, amit korábban csak gyanítottak a bűnüldözés szakértői: a legnagyobb nyugat-európai országok veszedelmes terrorista szervezetei között szoros kapcsolatok vannak. Razziák Franciaországban Az első érzékeny csapás még március végén érte a „politikai alvilág” mindenre elszánt fegyvereseit. A francia rendőrség Párizs környékén őrizetbe vett 18 személyt, akik a „Közvetlen Akció” elnevezésű, francia szélsőjobb- oldali szervezet tagjai. Rejtekhelyeiken kisebb hadsereg számára elegendő arzenált találtak, főként kézi fegyvereket és robbanóanyagokat. A dél-franciaországi Toulonban kisebb, de értékesebb fogásnak örvendhetett a rendőrség: egy bérelt villában elfogtak 5 olasz terroristát, akik közül három a hírhedt „Vörös Brigádok” legtekintélyesebb tagjai közé tartozik. Egyikük az olasz hatóságok információi szerint az a „katonai vezető”, aki egyik fő szervezője volt Moro elrablásának és meggyilkolásának. Két társa ugyancsak közreműködött a kereszténydemokrata vezető két évvel ezelőtti meggyilkolásában. , Ezekhez a kipróbált terroristákhoz képest jelentéktelennek tűnik a nemzetközileg nem túl ismert, még csak most formálódó francia terrorcsoport tagjainak elcsípé- se. Csakhogy a két rajtaütés szorosan összefügg. A „Közvetlen Akció” állítólag a „Vörös Brigádok” mintájára próbálta kiépíteni szervezetét. Az olasz és a francia terroristák közötti kapcsolatot elsősorban az támasztja alá, hogy a párizsi razzia során vagy ezer kitöltetlen olasz személyi igazolványt és útlevelet foglaltak le. Á szálak összefutnak A kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat azonban ennél közvetlenebb bizonyítékok is mutatják. A touloni villához ugyanis a rendőrök egy elfogott basizk terrorista révén jutottak el: őt egy tavalyi rablás után nyomozva fogta él a francia rendőrség. Az akkor elrabolt 16 millió frankból sokat megtaláltak a baszk fiatalembernél, akinek kihallgatása végül is az olaszok nyomára vezette a hatóságokat. Jól feltérképezhető tehát az összekötő szál Nyugat- Európa terrorizmustól leginkább sújtott országai között; így az olasz Vörös Brigádok együttműködése a baszk ETA-val is. Az sem lehet véletlen, hogy éppen Párizsban bukkantak rá májusban két régóta keresett nyugatnémet terroristanőre, Sieglinde Hof- manra és Ingrid Barabásra Az előbbi Jürgen Porto bankár meggyilkolásában, az utóbbi bankrablásokban és Palmer bécsi gyáros elrablásában vett részt néhány esztendeje. A fő menedékhely Ezek a fejlemények megerősítették a nyugat-európai bűnüldöző szervek gyanúját: a nyugatnémet, olasz és spanyol terroristák fő menedékhelye, „hírbörzéje” és utánpótlási bázisa Franciaország — és elsősorban Párizs. Tavaszra azonban ez a menedék is veszedelmesebbé vált, pedig az olasz terroristák éppen most szorulnának rá biztos rejtekhelyekre. A „Vörös Brigádok” egyik letartóztatott tagjának ugyanis alaposan „eljárt a szája”, s a rendőrség hetek alatt több mint harminc „brigadérost” fogott el. Külföldre menekült viszont Marco Donat-Cattin, az Olasz Kereszténydemokrata Párt főtitkárhelyettesének terrorista cselekményekkel vádolt fia. (Egyes feltételezések szerint maga Cossiga kormányfő értesítette az apát, hogy fia ellen letartóztatási parancsot adtak ki — ezért számosán az olasz miniszterelnök lemondását követelték.) A lebukások ellenére az elmúlt hetekben folytatódtak a terrorakciók Olaszországban Lehet, hogy a megmaradtak ezzel igyekeznek bizonyítani: szervezeteik nem gyengültek meg. Az elkeseredett akciók azonban nem változtatnak a tényen: az idei tavasz a lebukásoké volt. S ez jó jel az erőszak veszedelmes apostolai ellen vívott harcban. Avar Károly Választások voltak vasárnap Bolíviában. A képen Lídia Gueiler elnökasszony leadja voksát. (Kelet-Magyarország telefotó)
