Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-04 / 155. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 198Ö. július 4. (Folytatás az 1. oldalról) nak és átrakásának rendjét, azokat a szervezési intézkedéseket, amelyek meggyorsítják a kocsifordulót. Ehhez igazodnak a vasúti beruházások is, amelyek révén a normál nyomtávú kocsikat úgy rendezik, hogy azokkal minél több árut minél gyorsabban elszállítsanak. A látogatók a helyszínen is megtekintették az egyes létesítményeket. Először Eperjeske rendező pályaudvar munkájával ismerkedtek, majd Eperjeske átrakó pályaudvarra mentek. Itt előbb a szén, koksz és vasérc átrakására alkalmas nyitott ömlesztett átrakót nézték meg, majd a darus átrakón tett látogatás után a fedett ömlesztett átrakón a műtrágya gépi átrakásával ismerkedtek. A látogatás Fényes- litke rendező pályaudvarainak megtekintésével zárult. A kormányközi bizottság tagjai Záhonyban meggyőződtek arról, hogy a gyorsan növekvő feladatoknak jelenleg és hosszú távon is képes eleget tenni az átrakókörzet. A berendezések jobb kihasználása érdekében azonban törekedni kell az ütemes szállításra, a különböző árufajták egyenletes beérkezésére. Ez a külkereskedelmi szervektől nagyobb szervezettséget kíván. Az átrakókörzet folyamatos fejlesztése lehetővé teszi, hogy az import és tranzit szállítások együttes meny- nyisége akár az évi 20 millió tonnát is elérje. A két delegáció tagjai a záhonyi látogatás után megtekintették a határ túlsó oldalán, a szovjet vasutak berendezéseit is, ahol a magyar export- és tranzitáruk íoa gadása és átrakása folyik. A szovjet fél is komoly beruházásokat folytat, hogy fogadni tudja a megnövekedett árumennyiséget. Konsztantyin Katusev és Marjai József záhonyi látogatása a kora esti órákban ért véget. * * Jegyzőkönyv aláírásával csütörtökön véget ért a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 25. ülésszaka. A jegyzőkönyvet a Parlament gobelin termében Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei írták alá. Jelen volt Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A kormányközi bizottság július 1—3. között Budapesten tartotta ülésszakát. Megvizsgálta a két ország hosz- szú távú szakosítási és kooperációs programjából adódó feladatokat, s aláírásra készítette elő a hosszú távú programhoz kapcsolódó számos dokumentumot. Megvitatták a kormányközi bizottság elnökeinek találkozóin történt megállapodások végrehajtásának menetét is. A jegyzőkönyv aláírását megelőzően az ágazatok képviselői — a magyar—szovjet gyártásszakosítási és kooperációs együttműködés márciusban aláírt tíz évre szóló programja alapján — jegyzőkönyvet írtak alá egyes szakágazatok együttműködésének 1990-ig szóló fő irányairól. Ezek a megállapodások az elektrotechnika, a nehéz- és szállítógépgyártás, az orvostechnikai, ipar és az autóipar területére szabják meg az együttműködés fő feladatait. Mivel korábban a gépipar 11 szakterületére már kijelölték a hosszú távú együttműködés közös programját, a mostani megállapodásokkal a gépiparban lényegében befejeződött ez a fontos munka. A nehéz- és szállítógépek gyártásában már eddig is több gyártásszakosítási egyezmény volt érvényben, most újabb szakosításokra kerül sor. A magyar orvostechnikai ipar hat termékcsoportból 13- féle, a szovjet partnerek hét termékcsoportból 34-féle berendezés gyártását vállalták a munkamegosztás alapján. 1981-ig öt, 1990-ig pedig további tíz KGST-szabványt dolgoznak ki az orvosi műszeriparban, néhány területen pedig a két ország külön is egyezteti szabványait. Az együttműködés hosszú távú fő irányait rögzítő jegyzőkönyveken kívül az ágazatok képviselői tíz egyezményt, illetve jegyzőkönyvet is aláírtak, amelyek korábbi egyezményeket meghosszabbítanák, kibővítenék. Ezek szoros összhangban vannak a hosszú távú ágazati főirányokkal, s részleteiben is megfogalmazzák a munkamegosztásból eredő kötelezettségeket. A tíz egyezmény közül nyolc a gépiparban irányozza elő a műszaki együttműködést, a kooperációt és a szakosítást. m A járműiparban két idén lejáró egyezményt hosszabbítottak meg, illetve bővítettek. Az egyik a késztermékek szakosított gyártását szolgálja: hazánkban áutóbuszok, a Szovjetunióban tehergépkocsik, személyautók, motorkerékpárok, mopedek, kerékpárok és targoncák készülnek, s e termékekből kölcsönösen szállítanak egymásnak. Ezekből az árukból és pótalkatrészeikből 1981 és 1985 között várhatóan több mint kétszer akkora forgalmat bonyolítanak le, mint a most záruló tervidőszakban. A másik járműipari egyezmény a fő- és részegységek szakosított gyártását szolgálja: a magyar ipar a hátsó futóművek, a szovjet fél a kardántengelyek különböző típusait gyártja a kölcsönös igények alapján. A vegyipari gépgyártásban három meglevő egyezményt bővítettek: megállapodtak a festőberendezések, a műtrágya- és egyéb vegyi cikkeket csomagoló berendezések, valamint a gumi- és műanyagfeldolgozó gépek kölcsönös szállításában. Egyezményt írtak alá az élelmiszeripari, továbbá a kereskedelemtechnikai berendezések gyártásának szakosításáról is. A szerszámgépipar együttműködéséről most áláírt egyezmény magába foglalja a kutatás-fejlesztést, a gyártást és az értékesítést egyaránt. Vagyis komplex megállapodásról van szó az eddigi gyakorlattal szemben, amikor az együttműködés különböző fázisait részmegállapodások szabályozták. A korábbinál nagyobb súlyt kap a szerszámgépipari vállalatok közötti közvetlen együttműködés is. A magyar vállalatok nyolcféle fémforgácsoló, négyféle kovácsoló és kétféle hid/ raulikus berendezés gyártására, a szovjet vállalatok 64 féle fémforgácsoló, 28 féle kovácsoló, 23 féle öntödei, 6 féle famegmunkáló gép, több fajta mérőszerszám és műszer gyártására vállalkoznak. A szakosított termékek aránya a szerszámgépforgalomban eléri a 80—90 százalékot. Két vegyipari egyezményt is aláírtak. Az egyik a műszaki gumicikkek gyártásszakosításáról és kooperációjáról 1973-ban kötött megállapodást hosszabbítja meg a következő öt évre. Eszerint mindkét fél folytatja a jól bevált szakosítás szerinti szállításokat. Magyarország elsősorban a szovjet bányászat részére szállít mélyfúrót, nagynyomású és injektáló gumitömlőket, a szovjet partner sokféle műszaki gumitermékkel látja el hazánkat. A másik vegyipari megállapodás az 1975-ben kötött gyógyszeripari szakosodást hosszabbítja meg és bővíti. A következő tervidőszakban a két fél több mint háromszorosára növeli a szakosodás alapján szállított gyógyszerek forgalmát. A szovjet fél az antibiotikumok, a daganatellenes szerek, a fájdalomcsillapítók, a vitaminok és a vérpótló készítmények csoportjában összesen 30-féle gyógyszert szállít ha-' zánkba, míg Magyarország 16-féle ideg- és szívgyógyászati szert, fájdalomcsillapítót és chamoterápiás készít-; ményt exportál szovjet partnerének. A következő öt évben a Szovjetunióba exportálandó magyar gyógyszereknek mintegy 30 százalékát szállítják a kibővített szakosítási egyezmény keretében. Látogatásom a béke ügyét szolgálta Schmidt kormánynyilatkozata „Látogatásunk elérte célját. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalások a béke ügyét Szolgálták” — hangsúlyozta a Bundestag előtt csütörtökön felolvasott kormánynyilatkozatban Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. Az NSZK kormányfője rámutatott: bebizonyosodott, hogy feszült nemzetközi helyzetben a közvetlen párbeszéd nemcsak szükséges, hanem hasznos is. — A tárgyalásokon nem arra törekedtünk ,— mondotta —, hogy döntéseket hozzunk, hanem hogy kölcsönösen megismerjük egymás álláspontját a nemzetközi prouiemákban. A kancellár kiemelte, hogy a megbeszéléseken a nemzetközi kérdéseken kívül részletesen áttekintették a kétoldalú kapcsolatok fejlődését, különös tekintettel a két ország közötti gazdasági együttműködésre, ami — hangoztatta — elválaszthatatlan a politikai együttműködéstől. Schmidt nyomatékosan rámutatott: a felek egyetértettek abban, hogy a két ország között korábban kötött szerződések továbbra is a kétoldalú kapcsolatok alapját jelentik, s egyöntetűen sikra- szálltak e szerződések, valamint a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás szigorú betartása mellett. Helmut Schmidt hangoztatta, hogy az NSZK érdekelt az NDK-val fenntartott kapcsolatok további javulásában. Hangsúlyozta, hogy a szov-_ jet—nyugatnémet gazdasági együttműködés — amint azt a Moszkvában aláírt megállapodás is tanúsítja — egyaránt megfelel mindkét ország érdekeinek, Az NSZK ellenzi a Szovjetunió elleni gazdasági megtorló rendszabályokat, — amelyeket az amerikaiak szorgalmaznak — fűzte hozzá. Afganisztánt illetően beszédében a kancellár hangoztatta, hogy változatlanul eltérnek ugyan az álláspontok, de a felek egyetértettek a helyzet politikai rendezésének szükségességében. A tárgyalásokon — mint mondotta — részletesen megvitatták a Kelet és Nyugat közötti biztonság és együttműködés kérdéseit. Hangsúlyozta, hogy az NSZK síkra- száll a fegyverkezési verseny megfékezése, a leszerelés, s ezzel összefüggésben a SALT— II. megállapodás amerikai részről történő mielőbbi ratifikálása mellett. Kitűnt azonban, hogy a kelet—nyugati együttműködés előfeltételének tekintett erőegyensúlyt illetően az NSZK változatlanul a NATO tavaly decemberi fegyverkezési határozatának alapján áll. Miközben szorgalmazta a tárgyalásokat általában a fegyverzetek, mindenekelőtt a közép-hatótávolságú rakéták korlátozására, abból az ismert nyugati nézetből indult ki, hogy a NATO tavalyi rakétadöntésére az állítólagos szovjet fölény kiegyensúlyozása miatt volt szükség. Hangoztatta ugyanakkor, hogy a szovjet vezetők nem zárkóztak el a tárgyalásoktól. Schmidt megítélése szerint Moszkvában egyetértenek e fegyverek szerződéses korlátozásának szükségességével és készek tárgyalásokat folytatni erről a kérdésről. Azt azonban leszögezték — mondotta Schmidt —, hogy mindaddig nem léphet életbe az esetleges SALT—III. megállapodás sem, amíg, nem világos a SALT—II. sorsa, továbbá azt is, hogy a Szovjetunió nem hajlandó semmifajta egyoldalú fegyverkorlátozásra. Helmut Schmidt elmondotta: a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon egyetértettek abban, hogy a Helsinkiben megkezdett folyamatot tovább kell vinni, s ezzel összefüggésben síkraszálltak a madridi értekezlet sikeres megrendezése mellett: Ugyancsak megegyeztek az álláspontok abban, hogy a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásoknak mielőbb konkrét eredményekhez kell vezetniük. Az Atlanti Szövetséghez tartozás változatlanul az NSZK külpolitikájának legfőbb eleme. Ugyanakkor Bonn folytatni kívánja a keleti szomszédok irányában az enyhülés és az együttműködés politikáját — mondotta Schmidt. A második felvonás A klasszikus operett első felvonásában szabályszerűen bekövetkezik a nagy ösz- szeveszés, a tapasztalt néző azonban tudja jól, hogy — a konfliktusokkal terhes második felvonás után — jön a harmadik rész, amelyben minden tisztázódik, s a fináléra helyreáll a harmónia. Az amerikai elnökválasztási küzdelem első felvonása, az előválasztások akadályversenye véget ért, s július 14- én Detroitban kezdetét veszi a második felvonás: a jelölő konvenciók időszaka. Azt persze még korai volna megjósolni, kinek a dallamára éneklik majd a harmadik felvonás végén a finálét november 4-én éjfél tájban, amikor ismeretessé válnak az elnökválasztás eredményei: Nagy tévésiker így tehát a republikánusok detroiti konvenciója (mindig az a párt kezdi, amelyik kívül van a Fehér Házon) még csak a második felvonás látszatait szaporítja. Kétségkívül „nagy tévésiker” lesz a republikánusok párt- kongresszusa, hiszen hogy ki lesz az elnökjelölt, már eldőlt: Ronald Reagan volt kaliforniai kormányzó az idén nagyobb szerencsével pályázta meg a „fődíjat”, mint 1976-*ban Ford ellenében,* s már az elnökválasztások vége előtt megszerezte a konvenció küldött-többségének támogatását. Az egyetlen nyitott kérdés Reagan alelnök jelöltjének személye. Gyaníthatóan az utolsó percig titokban tartják kilétét, legalább így biztosítandó némi feszültséget az egyébiránt csak Reagan ünneplésére kárhoztatott konvencióra. Lévén Reagan hetvenedik életévében, és mert a republikánusok nyugati partvidéki táborát, no meg jobbszárnyát képviseli, az alelnök személye sokban meghatározhatja a párt és persze Reagan jövőjét is. Ha rosszul választ — a második embert ő szemeli ki —, akkor a republi43. Az eljegyzést a következő évben tartottuk, hetvenkettő őszén. , Éppen az előtte való héten hallottam, hogy Ákos bevonult katonának. Egy kicsit elszorult a szívem, egy kicsit meg is könnyebbültem. Most már nem kellett attól tartanom — amitől tudat alatt mindig féltem egy. kicsit —, hogy Ákos egyik este elém áll a házunk előtt, kikönyörgi, hogy üljek be vele a Muskátliba, aztán éjfélig fűzi az agyam, hogy béküljünk ki, kezdjük az egészet elölről... Valami nagyon messzi városba vitték, az ország másik csücskébe; ettől kezdve aztán sokkal nyugodtabban mentem haza munka után vagy szálltam ki este Béla kocsijából. Aztán ez a menyasszonyi év is elszállt. Bélát egy kicsit ritkábban láttam; eszeveszetten tanult szegénykém: a szigorlataira készült. S nem volt boldogabb ember nála, amikor hetvenhárom nyarán kézbe vette végre a diplomáját, s röviddel utána megtartottuk az esküvőt. Sopronba mentünk nászúira. Ehhez én ragaszkodtam; a család fölöslegesnek ítélte, mondván, hogy itt a gyönyörűen berendezett lakás, minek így nászúira menni. De nekem kellett valami illúzió, hiába, Béla kis birodalmát a vasárnap délutánok már rég meghitten ismerőssé tették, s esztendeje — amióta a gyűrűt hordtuk — úgy ölelkeztünk benne, mintha máris a saját otthonunkban ... Előtte bizony voltak problémáink a szerelemmel; télen hónapok is elmúltak, hogy megölelhettük egymást, csak a jó idő hozott enyhülést, no meg nagy ritkán egy-egy hét vége vidéken. Van egy mondás, hogy akik jól megvannak, egymással, úgy élnek, mint a galambok. Hát mi is így éltünk! Anyósom szeretett, kímélt, apósom udvarias volt, kedves, Béla meg egyenesen a tenyerén hordott. Sokáig nem is értettem, mivel érdemeltem meg a szülők ro- konszenvét, hisz, a szerény kis ruhatáramon kívül semmit sem „hoztam”, amikor hozzájuk költöztem, s biztosra vettem, hogy neheztelnek majd miatta, hisz azok a fajta emberek, akikben él még a régi paraszti világ erkölcsi szabálya: suba a subához, guba a gubához! Béla aztán egyszer elmagyarázta; anyja egész életében attól féltette, hogy valami szajha találja majd „befonni”, egy rámenős, léha de nagy igényű és nagypofájú lotyó, aki terrorizálja az egész családot, s aki mellett Béla emberileg lezüllik. Amikör engem megismert — az egyszerű kis alkalmi ruhámban, amit anyámtól kaptam az érettségi bankettra, s amit szinte restelltem fölvenni, amikor Béla felvitt hozzájuk bemutatni, de hiába, más ruhám nem volt —, szinte madarat lehetett volna fogatni vele, mesélte később Béla, és legszívesebben nyomban összeházasított volna bennünket, hogy engem „lestoppoljon” a fiának. De mert félt. hogy állandó együttlétünk akadályozná Bélát a tanulásban, meg kellett ígérnünk, hogy kivárjuk a mérnöki diplomát. Igen, így volt, bármilyen furcsa is ma már: az első időkben szerettük egymást! Esténként együtt vacsoráztunk, utána együtt néztük a tévét az öregekkel; ha apósom megjött estefelé a műhelyből, így is toppant be néha az ajtón: „No együtt a galambdúc?” Tulajdonképp még a mostani állásomat is neki köszönhetem; az igazgatóm villájában ő csinálta a vízhálózat felújítását, s mert pontosan, lelkiismeretesen dolgozott, összebarátkozott Starkerral. Elmesélte neki: a menye vegyésztechnikus, három éve dolgozik egy gyárban, de nem érzi jól magát, szeretne helyet változtatni. (Folytatjuk) kánusok keleti partvidéki, mérsékeltebb szárnya egykönnyen „lelazsálhatja” a kampányt, és hagyja megve- retni Reagant. Igaz, az idén „vérszagot” éreznek a republikánusok táborában, Carter vérének szagát, s ez tö- mörítheti a viszálykodókat. Lám, Henry Kissinger és Gerald Ford is vállalkozott rá, hogy megjelenésével tegye lelkesítőbbé Reagan elnökjelölt Detroitban várható ünneplését. Utóvégre a mostani közvélemény-kutatások szerint Reagan néhány százalékkal vezet Carter előtt, akár belekombinálják a harmadik pályázót, John Ander- sont, akár nem. Anderson, a harmadik Az idén Anderson, a republikánusok közül kivált és független jelöltként induló politikus teszi különlegessé a második, és netán a harmadik felvonást is. Ha az illi- noisi képviselő versenyben marad (tehát leküzdi a választástechnikai akadályokat, amelyek nem is jelentéktelenek: nem kap szövetségi kampánytámogatást, csak utólag téríthetik vissza kiadásait, és csak akkor, ha bizonyos minimális eredményt elér), ha tehát mindvégig háromfős lesz a mezőny, akkor kiszámíthatatlan, kinek okoz nagyobb veszteséget majd: Carternak, vagy Reagannak. A mai felmérések szerint három Anderson- voks közül kettő a Carterral elégedetleneké, és csak egy „bünteti” Reagant. Vagyis fura módon a „független” Anderson: éppeö azt a Reagant juttatná az elnöki székbe, aki miatt szakított a republikánus táborral. Az illinoisi politikus többször kijelentette, hogy nem óhajtja Reagant segíteni, inkább visszalép. Ám ha a harmadik felvonás nyitányán Anderson elérhetőnek fogja látni a bűvös egyharmadot, akkor a konfliktus áttolódik az utolsó felvonás végére. A harmadik jelöltet azonban az szokta visszaszorítani a zavaró tényező, ha úgy tetszik, az intrikus szerepkörébe, hogy hívei a „két nagy” versengését látva voksukat elveszettnek vélik. Vagyis felettébb nehéz ebből a szerepkörből főhőssé válni. Amerikai elnökválasztás iáméi: Másfél SZOBo ■ Regény — összkomfort Reagan-veszély Maga a hivatalban lévő elnök, Carter utóvédharcokat vív Edward Kennedyvel, aki ellenfele küldött-többsége láttán sem adta fel a versenyt. A demokrata pártprogram készítőinek vitáiban Kennedy hívei rendre alul maradtak, és Carter — többségre támaszkodó — felfogása alakította ki a párt választási platformját. Ez a vita látszatra tovább rontotta a viszonyt a demokraták liberálisainak vezére és az elnök között, hiába próbált Carter négyszemközti • beszélgetés során békét kötni Kennedyvel. De gyanítható, hogy a nagy békekötésre mégiscsak sort kerítenek a demokraták augusztusi New York-i konvencióján: egyesítheti őket a Reagan-veszély. Ha jobban meggondoljuk, Edward Kennedy tette eddig a legnagyobb szolgálatot Jimmy Carternak! A szenátor indulásával az előválasz- tási küzdelem fő témája nem Carter elnöki teljesítménye, hanem a harmadik Kennedy fiú „megmérése” volt. Mivel Edward könnyűnek találtatott, Jimmy a maga oldalára billenthette a mérleget. Most Carter van középen, két tűz között, őt támadja „balról” Kennedy és jobbról Reagan. Az amerikai választások aranyszabályai szerint éppen ez volna a nyerő pozíció ... Avar János
