Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

KELET-MAGYARORSZÄG 1980. július 4. Nemzetközi határ­átkelőhely Csengersimán Fontos tudnivalók utazóknak A nemzetközi forgalom számára is megnyílt — és éjjel-nappal üzemel — ia ko­rábban csak kishiaíármenti személyforgalmat lebonyolító Csengersima—Petea magyar —román határátkelőhely. A szerdai lapunkban megjelent rövid tudósítás nyomán több olvasónk fordult hozzánk kérdéssel, mit jelent az a kife­jezés, hogy „itt is ugyanazok a feltételek érvényesek, ame­lyekkel általában Romániába lehet utazni’'. Ez elsősorban vám- és pénzügyi kérdés, amely fő­leg az autóval utazókat érin­ti. Romániába vámmentesen vihető be 2000 lei értékű, nem kereskedelmi mennyiségű áru. A vám megfizetésével pedig 25 000 lei értékű áru. A vámtisztviselő kérésére minden áruról, amelyet az utas bevinni vagy kihozni szándékozik, szóbeli árunyi­latkozatot kell adni, ellenke­ző esetben a vámkezelhető mennyiséget is lefoglalják. A Romániából történő kiutazás- kov az utas a saját utiholmi- ján kívül engedély nélkül 1000 lei értékű árut hozhat ki vámmentesen. Kihozható ezenkívül, vám megfizetése után, ha az nem tartalmaz kereskedelmi mennyiséget. Csak külön engedéllyel hoz­ható ki bőr- és szőrmeáru (kivéve, ha azt konvertibilis valutáért vásárolták). A gépkocsival utazók sze­mélygépkocsinként 14,40 dol­lárért (vagy ennek megfelelő más, konvertibilis valutáért) kötelesek üzemanyagjegyet vásárolni, amelyért 20 liter üzemanyagot kapnak. Üzem- anyagjegy-vásárlás nélkül a gépjármű belépését a román szervek nem engedélyezik. A romániai oldalon lévő határállomásig Satu-Maréból (Szatmárnémetiből) autóbusz közlekedik — a partner Vo­lán vállalattól kapott infor­mációk szerint kb. óránként. A Volán jelenleg csak a ko­rábbi, kis határmenti forga­lom igényeinek megfelelő já­ratokat közlekedteti a ha­tárállomásig a nemzetközi já­ratok a központi szervek ha­táskörébe tartoznak, erről nem tudtunk beszerezni rész­letesebb információt. A bu­szok jelenleg Csengerből a határállomásra 6,30. 8,10, 11,20 és 13,20 órakor indul­nak. A határállomásról Csen- gerbe 9, 11,50 és 14 órakor indulnak a járatok (munka­napokon). A magyar határállomáson az IBUSZ pénzváltó helyet üzemeltet. (Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét az Országos Ide­genforgalmi Hivatal „Világ­járó ABC” című a napokban megjelent tájékoztatójára, amely 40 oldalon ad prak­tikus. friss információkat a külföldre utazóknak.) Premier Nagylcállóban II Szabin nőh elrablása Színházunk zárva, felújí­tásra vár. Befalazott ablak-» szemekkel bámul a kiszámít­hatóan távoli jövőbe. Sza­badtéri színpadunk megrok­kant elektromos rendszere — no meg a hűvös június — miatt nem lehet forró színhá­zi esték színtere. Kálióba, Kisvárdára kell mennünk él­vezni az élő színjáték pótol­hatatlan örömét, érezni a díszletek fanyar bódító enyv-, s festékszagát s nyugtatni vibráló, hangyás képektől fá­radt szemünket. A debrece­ni Csokonai Színház Nagy- kállóban tartotta a Szabin nők elrablásának bemutató­ját. Izgalmas pillanat, amikor egy darabra „először megy fel a függöny”. Hetek, hóna­pok munkája ölt testet egy csapásra. Paul és Franz Schönthan darabja Szenes Iván zenéjé­vel és Kellér Dezső szellemes átírásában remek nyári ki- kapcsolódás, ha a rendező ko­molyan veszi a színház egyik fontos feladatát — nevezete­sen a színvonalas szórakozta­tást. Orosz György Jászai-díjas rendező imponálóan alapos munkát végzett akkor is, ha „operett kerül a kezébe”, és sok eredeti ötlettel kerüli ki a műfaj buktatóit, a sablono­kat. Karaktereket igyekszik teremteni a hagyomány — merevítette figurákból (pri­madonna, szubrett, stb.) ka­cagtató kibúvókat talál a megcsontosodott szabályok alól, finoman elidegenít anél­kül. hogy idézőjelbe tenne olyan dolgokat, amiket nem érdemes, mert azzal, vagy anélkül is egyremegy. Maga a darab könnyű mint a buborék, meséjét kár vol­na leírni, hiszen ismerjük jól a titokban klasszikus tragé­diát író tanár, és a ripacs vándor-színigazgató mulatsá­gos históriáját. Kellér Dezső érdeme, hogy a cselekményt a magyar vándorszínészet hőskorába illeszti, s ezzel az osztrák szerzőpáros darab­jának jellegzetes sziglige- tis ízeket ad. Az előadás szereposztása impozáns, ki­tűnő egyéni teljesítményeket és kiegyensúlyozott össz­munkát láthatunk ezen a jó­kedvű bemutatón. Bányai Márton kisvárosi tanár és szemérmes drámaíró szerepében ^Sz. Kovács Gyu­la, Rettegi Fridolin szerepé­ben Korcsmáros Jenő. és a Raposa borkereskedőt játszó Sáradi Zoltán három reme­kül kitalált figura. Mindent tudnak a műfajról, egyéni­ségükből fakadó, szeretetre méltó humorral komédiáz- nak. Herceg Csilla, és Börön- di Tamás fiatal szerelmespár­ja is igen megnyerő. Játékuk, kellemes hangjuk és mozgásuk fölösleges kiemelések nélkül is az operett középpontjában tartotta őket. Kállai Boriról már többször írtuk, hogy na­gyon jó színész, és színes egyéniség. Csurka Házmester- siratójában is az egyik leg­jobb alakítást tőle láttuk. Irma szerepében itt is re­mekelt. Zsolnay Andrást Nagykálló közönsége legutóbb a Gellérthegyi álmokban lát­hatta. Most, mint táncosko­mikus aratott szép sikert, ki­tűnő — helyenként virtuóz — mozgásával, kellemes hu­morával. Jó volt Szabó Ibo­lya, mint házisárkány, és anyós. Molnár Éva Retteginé- je a mosolyogtatóan kiérde­mesült tragika figura. Bálint Mari Róza szerepében a mo- íiere-i szobalányok báját és talpraesettségét hozta a szín­padra. Tudjuk, hogy Orosz György zenés rendezéseiben a ponto­san kidolgozott prózai része­ken, a színészi játékon — sőt összjátékon — van a hang­súly, mégis jobban kellett volna törekedni a kiegyenlí­tettebb hangzásra. A színé­szek általában — erősebb, halkabb hanggal — szépen, muzikálisan adták elő dalai­kat. önmagában jó és színe­sen hangszerelt zenét ját­szott Pazár István kiszeneka- ra is. A kiegyenlítettlenség főleg színpadi és a zenekar hangerejében volt érezhető, de a zenekaron belül is, a túl „vékony” vonóskar és a határozottan játszó „nehéz­fúvósok” között. Mester Attila Üde színfolt. Mindig szembeötlik az épülő-szé- pülő Nyíregyházán, ha új formák tűnnek föl a több szintes lakóépületeken. Örültünk, ami­kor a Búza téri munkáslakások erkélyei elkészültek — rit­musuk, érdekes megoldásuk vonzza a tekintetet. A Széna téren épülő házak hasonlóképpen szépek, ám az utóbbi időben a legnagyobb megelégedéssel a Kossuth utcán fel­épült tízemeletes házsort szemlélték a járókelők — no, és persze, az oda költözők. Az épületsor Csomós Jánosné, a NYtRTERV tervezőmérnökének elképzeléseit valósítja meg, és az ő tervei alapján illeszkedik a középmagas há­zakhoz kistestvérük, a négyemeletes, hasonló típusú épület is. Itt azonban újabb szép formai megoldás hívja föl ma­gára a figyelmet: az erkélyek rácsozata, illetve a kecses vonalú térválasztók. Üdítő színfolt ez az újítás az egyéb­ként is szép épületsorban — reméljük; a városban másutt is találkozunk még hasonló megoldással. SZABOLCS-SZATMAR sikere Kórustalálkozó Szombathelyen Országos munkás-dialosta- lálkozón vett részt a KPVDSZ nyíregyházi leánykára júni­us végén. A találkozón a 3300 résztvevő megemlékezett a veterán kórustagok háború- ellenes dalostalálkozójáról Szombathelyen. A történelmi esemény tiszteletére rendezik meg háromévenként a ha­gyományőrző dalosbalálkozót. Az eseménysorozat a kórusok felvonulásával kezdődött, majd a szabadtéri hangver­senyen 3300 dalos énekélte Kodály Fölszállott a pávg című kórusművét. Este ün­nepi hangversenyt rendeztek, ahol fellépett a 100 tagú szófiai Kaval férfikórus is. Az összkari számokban el­hangzott többek között Liszt: Magyar ünnepi dal és Ko- dály-Berzsenyi: A magyarok­hoz című kórusműve is, me­lyet az egyik szakmai bemu­tató színhelyén összkari számként L. Nagy Katalin, a nyíregyházi kórus karnagya vezényelt. A SZOT és a KÓTA által az üzemi ifjúmunikáskórusok Kidobta az apja Lőfegyverrel visszaélésért és maradandó fogyatékossá­got okozó testi sértésért ítél­te el a Nyíregyházi Járásbíró­ság dr. Drégelyvári Imre ta­nácsa Kiss Bálint 22 éves nagycserkeszi lakost. A gyen­ge idegzetű Kiss apja húsvét óta állandóan rettegésben tartja a családot. A fiú meg­unta az állandó családi per­patvarokat és elhatározta, hogy egy pisztolyt barkácsol és azzal fogja apját féken tartani, ha támadni akar. Belövő patronokat még ta­nuló korában szerzett, lég­puskatölténye is volt, s ta­valy augusztusra elkészült a pisztoly is. alakítására meghirdetett pá­lyázat eredményhirdetésén és díjkiosztásán kiemelték, hogy Szabolcs-Szatmár megyében alakult felhívásukra a leg­több fiatal kórus, melyek itt a fesztiválon a nívódíjasok szemléjén szintén bemutat­koztak. A szakmai bemutatókon, melyeket a város 7 különbö­ző intézményében rendeztek, nagy sikert aratott a szak­munkástanulókból másfél éve alakult nyíregyházi le­ánykar. Az elismerés azért is értékes, mert együtt énekel­hettek olyan neves kórusok­kal, mint a Munkásőrség Központi Férfikara és a Ván­dor Kórus. A szakemberek és kórusvezetők a Jurisich- vár lovagtermében Kőszegen „Elkötelezettség és műsor- poltika” címmel országos munkásénekkari konferenci­án vettek részt. A gálaestet a televízió is felvételre rögzítette, így egy későbbi időpontban mi is megismerkedhetünk a kórus sikerével. Igaz emberélet kioltására alkalmatlan volt, de nem is ölni iákart vele, hnem féken tartani apját. A pisztolyt ál­landóan magánál hordta, de sokáig tűrt még otthon, míg január 17-én idegei felmond­ták a szolgálatot, s amikor lapja édesanyját kezdte szid­ni, Kiss védelmére kelt. Az apa kidobta a fiút a lakásból, ekkor vette elő a csőre töl­tött pisztolyt és apja felé tartva elsütötte azt. A két légpuskatöltény az apa jobb kezének egyik uj­ját találta el, s maradandó sérülést okozott. Kiss Bálint nem tagadta cselekményét, mentségére apja tűrhetetlen Megyénk múltjából Mezei grófok és más mesterségek A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg Bartócz József munkája a Mezei grófok és más mesterségek címmel. Ez a kötet számos olyan adatot tartalmaz, amely jelentős for­rásértékkel bír és értéket je­lent mindazok számára, akik gyűjtik megyéjük, Szabolcs és Szatmár megye múltjára, egykori hétköznapjaira vo­natkozó adatokat. Bartócz könyve megismer­tet bennünket a XVI—XIX. század során alakult mező- gazdasági foglalkozással kap­csolatos céhek létrejöttével. Betekintést nyújt könyve a mezőgazdasági céheknek és céhszerű szervezetnek min­dennapi életébe, bemutatja jellegzetes tárgyaikat, szoká­saikat, céhlevelüket, írott és íratlan szokásaikat. Szabolcs és Szatmár megyével több he­lyütt foglalkozik a szerző. Megtudhatjuk, hogy a halban bő megyék korabeli címerei­ben is megtaláljuk az utalást a halászatra. Szatmár megye hat részre osztott címerében a bal felső mezőben rák, a jobb felsőben hal található. Ugyanez a két vízi állat volt Ugocsa megye címerében is. Bereg megye régi címerében a szőlő, a makk és a medve mellett két bal felé úszó hal látható. Szabolcs megye két­felé osztott címerének alsó ré­szén álló halat ábrázol. A cí­merek a Tisza (és lápok) hal­gazdagságára utalnak. A Rétköz és az Ecsedi-láp eredeti alakja volt a pákász — tréfásan nádilaci — nem­egyszer katonaszökevény, az urát otthagyó jobbágy vagy bajba jutott pásztor —, aki jól élt a mocsárban. Csiká- szott, szedett sulymot, madáré tojást,, gyékénytaplót, piócát, daru- és kócsagtollat. A csík fontos népélelmezési cikk volt. Szabolcsból a Kárpátal­jára hordták. Nem súlyra, li­terre (mintegy 10 db) mérték. Á belőle készített ételek közül híres volt a szatmári káposz­tában főtt csík. Krúdy is megemlékezett róla. A nyír­ségiek ma is emlékeznek a mondásra, hogy a templom kisharangja vékony hangon azt kérdezi: „Uram isten, mi­ből élünk?”. S erre a nagy­harang ráfeleli: „Csíkból, nádból!”. Kiemeli a kötet, hogy a Tisza mentén Bereg­szász, Szolnok és Óbecse vá­rosban tudunk halászcéhek­ről. Foglalkozik a kötet egy má­sik ősi mesterség, a fűzfavesz- sző feldolgozásával is. A Ti­sza mentén a vizes területe­ket füzesek borították, ezek anyagot szolgáltattak a fal­vak lakóinák különféle esz­közök készítéséhez. Akadtak olyan falvak is, ahol a lako­sok a saját szükségletükön túl eladásra is készítettek vesszőből különféle tárgya­kat. A piacra való termelés olyan nagymértékű volt, hogy egyes falvak specializálódtak. Voltak, amelyek kosaraikról lettek níresek, mini'pl Ti- szadada, Balsa. A juhászokról szóló feje­zetben megtudhatjuk, hogy sok vonatkozásban szükséges­nek tartották a juhászok rendszabályozását. A XVII. század közepén egy Szabolcs megyei szabályrendelet azt mondja: „A pajkosok pedig, akik kurvákat tartanak és (azokkal) megtaláltatnak, s megfogatnak, erősen hóhérral megveressenek.”. Egy alka­lommal a megkorbácsolt a deresről leszállva két kézzel fogva a farát, sírva így mél­tatlankodott: „Hát már evvel se’ rendelkezhetek?”. A paj­kos asszonyok szívesen mu­lattak na>, juhászokkal,! .mert olyan kedvesen tartották őket, mint a feleségüket — vallották a tettenértek. Til­tották is, hogy a juhászszál­lásokon hajadon tartózkodjon. <o) Jólétet jelez a vesekő? A vesekövek a jólét baro­méterei. Mind gyakrabban jelentkeznek túltápláltság, alkoholfogyasztás és a kevés mozgás esetén. Azonban a versenyszerű sportolás, a fo­gyókúra, vagy a gyakori szaunázás is veszélyes lehet abban az esetben, ha nem veszünk fel megfelelő meny- nyiségű folyadékot. Ezzel a meglepő eredménnyel zárult Bécsben a VII. európai vese­kövekkel foglalkozó szimpo- zion. Egy tanács a jólétben élőknek: naponta másfél-két liter folyadékot fogyassza­nak. Az egészséges vese könnyűszerrel 20 liter folya­dékot is képes feldolgozni. Bécsben az orvosok megál­lapították, hogy a vesekő- képződés egyik további oka a stressz. Egy nemzetközi magatartását és gyenge ideg­zetét tudta felhozni. A bíró­ság öthónapi szahadságvesz- tést szabott ki rá, amelyet börtönben kell letölteni. Eny­hítő körülményként értékel­ték fiatal korát, a súlyos ideggyengesége miatt fennál­ló enyhe mértékű korlátozott­ságát és őszinte, megbánó magatartását. Súlyosbító kö­rülményként vették viszont figyelembe, hogy a házilag készült fegyvert hosszú időn át magánál tartotta és /hogy azzal apjára lőtt, mert a bí­rói gyakorlat szerint az apá­val szemben a kitérés köte­lezettsége áll fenn. Az ítélet nem jogerős. vizsgálat szerint különösen az érettségizők és a vizsgák­ra készülő egyetemisták, va­lamint a munkájukban túl­hajtott és lelkileg labilis em­bereket veszélyezteti a vese­kő. A veseköves betegek 88 százaléka nagy stressz alatt állt röviddel azelőtt, hogy az első panaszok jelentkeztek. George Gasser professzor (Bécs) adatai szerint jelentő­sen megszaporodott a vese­kövek száma az utóbbi 20 évben. Az ipari országokban a férfiak két százalékának és a nők egy százalékának életében legalább egyszer van veseköve. Minden má­sodik vesekőbántalmakban szenvedő férfinél és az ilyen betegségű nők 40 százaléká­nál többször visszatérnek a vesekövek. Az urulógiai be­tegségek 15 százaléka ennek a betegségnek a számlájára írandó. Óriási porszívó Egy óriási porszívóhoz hason­lít az a berendezés, amelyet a szov­jet szakemberek szerkesztettek a szennyezett levegő megtisztításá­ra. A berendezés óránként 330 000 köbméter levegőt szűr meg. Az utóbbi években a Szovjetunióban a 2,5-szeresére fokozódott a tisz­títóberendezések gyártása. Szá­mos ipari centrumban jóval tisz­tább a levegő, mint korábban volt. A szovjet ipar megkezdte az új elektromos szűrő gyártását is, amely egy óra alatt több mint 1 millió köbméter gázt szűr meg. Ha ezt a berendezést megfelelően üzemeltetik, a füstből ki tudja választa'ni a hamu 99 százalékát, amit az építőanyag-gyártásban tudnak felhasználni. KÉPZŐDHET A STRESSZTŐL IS Pisztolyt fabrikált

Next

/
Oldalképek
Tartalom