Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
1980. július 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Parkinson-törvény ? Q elszedték egyszer valahol a járdát. Mindennapi dolog ez, mint ahogy az is, hogy a csatornamunkák elvégzése után nem hozták rendbe. És — sajnos — még abban sincs semmi rendkívüli, hogy a jelzés nélkül hagyott úthiba balesetet okozott. Ne firtassuk ezúttal, hogy hol történt — szinte bárhol történhetett volna, városban vagy faluhelyen. Még a folytatása is: a balesetet szenvedő kártérítést követelt, s a közmű az útfenntartókra. azok a tanácsra, ott megint valaki másra mutogattak. A felelőst csak bírósági úton lehetett megtalálni. Oldalakon át sorolhatnánk tovább a példákat. Nemhogy szokás vagy divat — Íratlan törvény lett lassanként az, hogy egy-egy helyi érvényű rendelkezésnek egész sereg gazdája van. Ami egyben azt is jelenti, hogy egyáltalán nincs gazdája. Hiszen, mire az igazi felelőst sikerülne megtalálni, az már árkon- bokron túl van, nyugdíjba ment, vagy az ország túlsó felébe helyezték, felelősségre vonni semmiképpen nem lehet. Való igaz, hogy némelyik hivatalt ma is csak onnan vesz észre az állampolgár, hogy itt-ott találkozik rendelkezéseivel. Néha csupán akkor értesül erről is, amikor megszegi a nem is ismert rendelkezést — például valamelyik házkezelőség sokadszor módosított házirendjét. Ám az is igaz — s mi tagadás, legtöbbször ez az érem másik oldala —, hogy takarékos korunkban nemegyszer az önmagát is feleslegesnek tartó hivatal akarja így bizonyítani létjogosultságát. Néhány hónappal ezelőtt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondta el: nem új jogszabályokra van szükség, hanem a már korábban kiadottak pontos és lelkiismeretes megtartására. Amit egyszer közérdekből írásba foglaltak, annak van. és kell, hogy legyen hatása, eredménye. Ha tisztességesen végrehajtják, semmi szükség a megismétlésére. Ám a másodszor, harmadszor, sokadszor ugyanarról kiadott intézkedés — lett légyen az egyébként básmilyen fontos —, semmit nem visz előbbre. Csak a papírt, no meg a felelőtlen felelősök számát szaporítja. Vajon nem lehetne-e megszüntetni az olyasféle értesítéseket, mint amilyenek naponta száz, ha nem ezer számra mennek ki a címzettekhez, s amelyben mindösz- sze azt közli az illetékes hivatal, hogy az állampolgár tartozása, vagy követelése 0 forint 0 fillér? Vagy — ami ennek fordítottja látszatra —, hogy X vállalat tartozik ennyivel, meg annyival, miközben a szomszédos íróasztalon fekszik a befizetést igazoló postai értesítés? Legkevésbé sem kitalált esetek ezek — még erősebb példákat is felhozhatnánk. Az ország — vagy azon belül egy megye, egy város, egy község, egy vállalat — fejlődését elősegítő rendelkezésekre természetesen szükség van, ezt senki sem vitatja. De azt sem lehet kétségbe vonni, hogy ma mindenféle szintű, fokú és rendű — nemegyszer párhuzamos — intézkedéseknek olyan tömege van érvényben, amit a legképzettebb jogászok sem tudnak átlátni. Felső szinten most készül a jogszabályok összevonása, egyszerűsítése. Ennek azonban csak akkor lesz igazán foganatja, ha a sok helyi érvényű rendelkezés között is rendet csinálnak az illetékesek. S minden- nekelőtt: ha az intézkedések világosak, érthetőek és egyértelműek lesznek, ide értve azt is, hogy megnevezik a végrehajtásukért és annak ellenőrzéséért felelősöket is. Ez mindjárt garantálja, hogy nem kell ugyanarról még egyszer, kétszer, vagy többször is újabb intézkedést hozni. Nem utolsósorban: így mérhető a hivatali munka „termelékenysége”, vagyis az, hogy mennyire operatív. Szűk gazdasági kereteink között pedig nagyon meg kell gondolni, hogy mennyi és milyen hivatali apparátust tartson fenn az ország: csak annyit és olyat, amennyire és amilyenre a valódi munka elvégzéséhez van szükség. Parkinson világhírű „törvénye” azt mondja: „Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt.” És: „ a hivatalnokok száma és a munka mennyisége semmiféle kapcsolatban nem áll egymással”. Nálunk — kell hogy meglegyen ez a kapcsolat. Kétségtelen, hogy sok az „intézkedést önmagáért szülő” íróasztal, s hogy olyan időket élünk, amikor minden eddiginél jobban takarékoskodnunk kell a munkaerővel, a szellemi energiával is. S amikor a lényeges kérdésekre kell összpontosítanunk az erőket, ennek érdekében közérdekű, felelős intézkedéseket kell kiadni és végrehajtani. B árhuzamos intézkedések, jelentéskérések, soha sehol nem hasznosítható kimutatások elkészítése és határidőre beküldése fölöslegesen terheli az állami, tanácsi, tömegszervezeti, vállalati apparátusokat — nemegyszer több hivatalt, intézményt ugyanazzal a papírmunkával. Nincs semmiféle csodaszer mindezek megszüntetésére, az ésszerű munkaszervezésre — s az inkább tetézné a túlburjánzó adminisztrációból származó gondokat, ha most szervezési tanácsadókkal és hasonló újabb intézményekkel próbálnánk az egyszerűsítéseket. Ha van biztos sikerrel kecsegtető módszer, az csak egyetlenegy lehet: az ésszerű gondolkodás. Mindig azelőtt, hogy a teendőket írásba foglalnák. V. E. Hagyomány már, hogy a középiskolás diákok közül sokan munkával töltenek két hetet a nyári szünidőből, a KISZ építőtáboraiban. Az idén közel négy és fél ezren vállalkoztak az önkéntes munkára. Az egyik nagy építőtábor, amelyben a szabolcs-szatmári fiatalok dolgoznak, Fejér megyében van. A Sárszentmihályi Állami Gazdaság bodakajto- ri üzemegységében a gyümölcskertészetben dolgoznak a fiatalok. Itt készült képriportunk. Zászlófelvonás. >'• Kiváló eredményeket értek el a ribizliszüretelő szabolcsi diáklányok — a gyümölcs jelentős részét exportra szállították. Az értékelésnél a legjobbak tortaszeleteket is kaptak jutalmul. (Kabáczy Szilárd felvételei) A bodakajtori építőtábor ebédlője. 130 milliós Lev Korszunszkij; A hazugságvizsgáló SéP melioráció megyénkben jeeppel egy nagy vasdo- hozzál állítottam, be a hivatalba. Ez egy úgynevezett hazugságvizsgáló gép — magyarázom a kíváncsiskodó kollegáknak —, a motorbiciklimből bütyköltem. Aztán hogy működik? — élénkülnek fel a munkatársak. — Pofon egyszerűen. A vezetékeket rá kell kapcsolni a vizsgálandó fejére. Ha igazat mond az illető, a zöld lámpa gyullad ki, ha nem, akkor a piros. Kipróbáltam minden ismerősömön. Hibátlanul működik. — Petya — fordul hirtelen a férjéhez Gavrilina —, szeretném, ha megvizsgáltatnád magad. — Ugyan, kedves — ellenkezik bátortalanul Petya. — Ez azt jelenti, hogy hébe-hóba megcsalsz? — tudakolja Gavrilina. — Rendben van — sóhajt lemondóan Petya, azzal beül a székbe és a fejére csatolja a vezetékeket. — Hol voltál tegnap este? — kérdi Gavrilina. — A planetáriumban. Kigyullad a piros lámpa. — Hol voltál?! — ismétli meg izgalomtól remegő hangon Gavrilina. — Hát izé ... a moziban. Újból kigyullad a piros lámpa. Gavrilina könnyes szemmel rohan ki az irodából. — A mennykő csapna a találmányodba, meg beléd is! — sziszegi. — Én Drozdovot akarom megvizsgálni — jelenti be Grisa. — Nem sül ki a szemed! — háborodik fel Drozdov. — Aztán majd te vizsgálsz meg engem — inti Ze Grisa. Drozdov kelletlenül ül be a székbe. — Mondtál rólam valamit az igazgatónak? — kérdezi Grisa. — Nem. Kigyullad a piros lámpa. — Jó, mondtam... Azt mondtam, nagyszerű munkaerő vagy. Kigyulladt a piros lámpa. Egész héten vizsgálgatják egymást. S mindannyian gratulálnak a zseniális találmányhoz. Kíváncsi vagyok, rájön- nek-e valamikor, hogy a készülékben csak piros lámpa van? Ford.: Antal Miklós Ebben az esztendőben Sza- bolcs-Szatmár megyében 131 millió forint áll rendelkezésre meliorációs munkák végzésére. Az összegnek jóval több mint a fele, állami támogatás. Az államilag is támogatott, szükséges rekonstrukciós munkálatok mindjárt az év első hónapjaiban a régi telepítésű almáskertek korszerűsítésével és új gyümölcsösök telepítésével kezdődtek. Erre 38 millió forintot irányoztak elő, amely összegből 22 millió az állami dotáció. S ilyen munkálatok a megye 23 termelőszövetkezetében indultak meg. S ezek között mint jelentősebbek: vajai II. Rákóczi Ferenc, nyírmeggyesi Petőfi, Nyírtassi Dózsa és a tornyospálcai Rákóczi nagyüzemi gazdaságok. Nagy jelentőségű megyénk gazdaságfejlesztése szempontjából, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az Országos Vízügyi Hivatal egyeztetésében Sza- bolcs-Szatmár három fő térségére általánosan komplex meliorációs kivitelezést tervez. E három térség: Felső- Szabolcs, Bereg tájegység és a Tisza—Szamos közi terület. A komplex beruházási terv- pályázatot az AGROBER vállalat nyíregyházi kirendeltsége végezte el. Az országos főhatóságok a tervet augusztus hónapban bírálják el, s jóváhagyásuk esetén, a VI. ötéves tervben megyénk komplex meliorációs gondjai szinte teljes mértékben megoldódnak. Sőt a pályázat jóváhagyása előtt az OVH olyan létfontosságú objektumokat készített el megyénkben, mint a tiszaszalkai szivattyútelep, s készül a besztercei szivattyútelep is. A. B. Olcsóbban N em mindegy, hogy az utak mennyibe kerülnek, illetve felújításuk mennyi idő alatt végezhető el. Éppen ezért mindenütt megfeszített erővel keresik, kutatják azokat az anyagokat és építési technológiáikat, amelyekkel legalább a hagyományos eljá- rásóikkal épített utak minőségéit elérő, vagy attól jobb közlekedési pályák létesíthetők, nyilván aiz eddigiektől jóval szerényebb beruházási költségekkel, rövidebb idő alatt. E széles körű munkába bekapcsolódott a KPM Nyíregyházi Közúti Igazgatósága is és figyelemreméltó eredményeket ért eL Ezekről kértünk tájékoztatást Merza Péter osztály vezető-helyettestől. A megyében alapvető feladat az utak szélesítése. Az építésnél az egyik leghatalmasabb munka az utak alapozása. Az ott használt kő- bányászati termékek nagyon drágák, s mivel a kőbányák megyénktől távol vannak, a szállítási költségek még csak tetézik a kiadásokat. A Közúti Tudományos Kutatóintézet sugallatára olyan anyagokkal kezdtek kísérletezni, amelyek közel találhatók és olcsón beszerezhetők. A homok, folyam- kavics, bányameddő, továbbá az úgynevezett másod- lläkos ipari nyersanyagok — például a kohósalak^ pernye —, illetve egyes műanyag textíliák képezik ezeket az anyagoikat. A folyamkavics felhasználásával 1975-ben Mátészalkától keletre, főleg a Tisza közelében kezdtek kísérletezni, de Lemondtak róla. Ugyanis a homok-, valamint a magas agyag-iszap tartalma miatt a minősége is, rossz volt. Egyre több homokot kevertek közé, s ma már ott tartanak, hogy cementtel stabilizált homokból készítenek útalapokat. Már több tíz kilométernyi útszélesítést alapoztak így, s ennek révén mintegy 60 ezer négyzetméterrel növekedett az útfelület, amihez kereken 10 ezer köbméter homokot használtak fel. Ez az útala- pozási mód a megyében már széles körűnek tekinthető. Elsősorban a Nyíregyházától keletre eső útépítéseknél játszik szerepet a kohósalak alkalmazása — melyet Ózdről és Diósgyőrből szereznek be. Ez az anyag azért is előnyös, mert vízzel érintkezve a szemcsék ösz- saekötődnek, megszilárdulnak, s e tulajdonsága az utak állékonyságát nagyban javítja. Azonban nemcsak útalapok céljára, hanem a szemcséket megfelelő méretűre zúzva az aszfaltburkolatú utak felsőbb rétegeinek adalékanyagául is szolgálhat. A szakemberek fényes jövőt jósolnak neki. A kellő mennyiség könnyen beszerezhető, mert a kohászati üzemek örülnek, ha szabadulnak tőle. A Nyíregyházától nyugatra eső útépítéseknél a kőbányászati melléktermék, a bányameddő hódít egyre nagyobb teret. Olcsón megvásárolható. Sőt, a bányák környékéről való elhordásá- i val az építők az eredeti tér- ! mészeti környezet helyreál- I likasában is segítenek. R égebben óriási gondot j okozott a lápos, kis teherbírású talajon való útépítés. A KPM nyíregyházi igazgatósága a Nagyecsedet Tyúkoddal ösz- szekötő úton tavaly kipróbálta a műanyag textíliát. A földre fektetett textilre készítették az úttestet A módszer eddig kitűnően vizsgázott: megakadályozta az útpálya süllyedését és egyéb károsodását. Az említett anyagoknak, technológiáknak nagy előnye az is, hogy az útépítő vállalatoknak semmilyen új gépet nem kell vásárolniuk az alkalmazásukhoz. Ugyanakkor rengeteg munka, energia, építési idő takarítható meg. Cselényi György ErlTŰTHBORBIIN
