Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-16 / 165. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 16. Napi külpolitikai kommentár Fordított tükörkép □ rra számítani lehetett, hogy az amerikai republikánusok elnökjelölő kongresszusa hevesen támadja majd a demokratákat, ilyen éles kirohanásokra azonban aligha gondoltak Carter hívei. Az elnökválasztás íratlan szabályai az USA- ban a vetélytársak között persze engedélyezik az „övön aluli ütéseket” is, ezúttal azonban bizonyos mértékig más a helyzet. Sportnyelven szólva, Ronald Reagan a jelenlegi kormányzat hibáiból él. Azokból a baklövésekből, amelyek nemcsak az amerikai közvéleményt, hanem — ilyen vagy olyan előjellel — az egész világot nyugtalanítják. A re- publikánusok választási programja sok tekintetben a demokraták politikai irányvonalának fordított tükörképe, amely — akárcsak a vurst- Iik elvarázsolt kastélyaiban — olykor ijesztően torz képet villant fel. Miben? Mindenekelőtt abban, hogy Carte- rékat elmarasztalja a fegyverkezés elhanyagolásában. Azt állítja, nem szorgalmazták kellőképpen az Egyesült Államok hadikiadásainak szüntelen növelését. Bizonyára elégedetten fogadják majd Amerika konzervatív körei, hogy Reagan elképzelése túlszárnyalja Carter programját is, s a következő öt évre a mintegy ezermillárd dollárnál húsz-harminc százalékkal magasabb hadügyi költségvetést helyez kilátásba. Mi más indokolja ezt a mérhetetlen hadseregfejlesztést, mint a pártprogramban lépten-nyomon ismétlődő, az állítólagos szovjet fenyegetésre hivatkozás? A hajdani színészből esélyes elnökjelöltté előlépett politikus persze nem elégszik meg a katonai kiadások fokozásának szorgalmazásával. Lélektani hadjáratot is sürget a szocialista országok ellen, fölelevenítve a hidegháborús korszak szellemét. És rögtön utána ott van a programban. hogy az Egyesült Államok kész tárgyalásba bocsátkozni a Szovjetunióval. Elvégre a békésebb szándékú választókra is gondolni kell, őket sem szabad kihagyni a számításból. Reagan számukra az erő pozíciójából folytatott eszmecserék perspektíváját villantja fel. No meg azt, hogy a NATO lankadatlan fegyverkezésével egyideTeljes gőzzel folyik az Amerikai Republikánus Párt meglehetősen teátrális választási konvenciója. Képünkön: Ken Cameron a nebras- kai küldött, a leendő honatyák egyike, sombrerójával tesz hitet párthusége mellett. (Kelet-Magyarország telefotó) jűleg megállapodásra törekedne a hadászati fegyverek korlátozásáról. Nemcsak a külpolitikában, hanem a belpolitikai programban is valóságos össztűz zúdul a Carter-kormányzat- ra. A republikánusok szerint — így nyilatkoztak a felszólalók — az USA gazdaságát soha nem sújtotta olyan mély válság, mint napjainkban. Ki más lenne ezért a felelős, mint Carter? A világszerte tapasztalt recessziós jelenségek, az olajválság, a tőkés rend sok egyéb belső ellentmondásából kivezető út keresése nem kapott helyet a programban. Az viszont igen, hogy .a párt a színesbőrűek védelmezőjének tüntesse fel magát. Más kérdés, hogy a kongresszus kétezer küldöttéből a színesek képviselete mindössze két százalék. égül, de . nem utolsósorban talán még az is említést érdemel, hogy a republikánusok színvallását tükröző program, amely Reagan mérsékeltebb híveit is kínos helyzetbe hozta, szembe helyezkedik a négy évtizede következetesen képviselt állásponttal: a nők egyenjogúsága törvénybeiktatásának követelésével. A novemberi választásokon kiderül majd, ki viseli az USA- ban a pantallót. Lehet, hogy éppen ez a látszatra apróságnak tűnő ügy üti el a korteshadjáratban a nők bálványának kikiáltott jelöltet a sikertől? Gyapay Dénes □ Befejeződtek a magyar—jugoszláv tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt Halász József és Milan Veres. Látogatását befejezve Vészeli« Gyuranovics és a kíséretében lévő személyiségek — köztük Dusán llijevics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának tagja, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság jugoszláv tagozatának elnöke, Milorad Pesics, a szövetségi külügyi titkár első helyettese és Milan Veres — kedden este elutazott Budapestről. A jugoszláv kormányfő búcsúztatására a fellobogózott Keleti pályaudvaron megjelent Lázár György, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Hetényi István, pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke és állami életünk több más vezető képviselője. Veszelin Gyuranovics elutazása előtt nyilatkozatot adott. Veszelin Gyuranovics nyilatkozata — Nagyon elégedett vagyok a mostani látogatás eredményeivel — hangsúlyozta bevezetőben a jugoszláv kormányfő. — Kétoldalú kapcsolataink a politikát, a gazdaságot, az oktatást, a kultúrát, a tájékoztatást —, az élet minden területén felölelik. Lázár Györggyel folytatott tárgyalásokon az eddigi fejlődés kapcsán megállapították: — Az elhunyt Tito elnök és Kádár János találkozóin lefektetett elvek alapján reálisak a lehetőségek az együttműködés további szélesítésére. — Jugoszláviában és Magyarországon most a következő ötéves terv kialakításán munkálkodnak, ami jó alkalmat nyújtott kapcsolataink, hosszú távú bővítési lehetőségeink vizsgálatára. — A Kádár Jánossal lezajlott találkozókon ismét megerősítettük a két ország együttműködésének alappilléreit jelentő elveket. Egyetértettünk abban, hogy Jugoszlávia és Magyarország egymástól eltérő gazdasági helyzete nem akadályozhatja együttműködésünk további fejlesztését. Országaink szomszédosak, népeink a szocializmusért, a békéért, Európa biztonságáért hosszú távú együttes érdekek alapján küzdenek. — Köszönetét mondok a jelentős eredményeket hozott látogatásért, a nyílt, őszinte légkörű tárgyalásokért, a szíves vendéglátásért, — mondotta befejezésül Veszelin Közös közlemény a látogatásról Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke 1980. július 14—15-én hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. Veszelin Gyuranovicsot fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A találkozók szívélyes, baráti légkörben zajlottak le. Veszelin Gyuranovics és a kíséretében lévő személyiségek Budapesten ellátogattak a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárba. Lázár György és Veszelin Gyuranovics megbeszélést folytatott a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi KöztársaBárány Másfél szoba — Regény - összkomfort 53. „Tudod te jól! — intettem. — Mióta tart a kettőnk dolga?” Fölvonta a vállát. „Fél éve?” Lassan bólintottam. „És mondtam csak egyszer is ez alatt a fél év alatt, hogy légy az enyém?” „De hol? — nevetett fel. — Hisz a barátai mind nősek!” Nem feleltem a nevetésére. „Mondtam?” — kérdeztem konokan. Ingatta a fejét. „Igazán nem.” „És mit gondolsz, miért?” „Mert nagyon rendes ember!” — mondta és megsimogatta a kezem. Rágyújtottam és a füstöt feléje fújtam. „Ilyesmiben nincs rendes ember! Különösen, ha a nő is bevallja az érzéseit!” „Hát akkor?” — nézett rám kíváncsian. rMert nem akartam visszaélni a helyzetemmel” — mondtam csöndesen. Darabig csend volt. „Ezt nem értem, ne haragudjék! — szólt aztán. — Mit ért azon, hogy visszaélni? Azt hiszi, bármire is rá- kényszeríthetett volna, ha én nem akarom?! — Csúfondá-. rosan nevetett. — Nem élünk a feudalizmusban, őrgróf uram! Hiszen hány helyre mehet ilyenkor oltalomért a védtelen nődolgozó . .. !” Dühösen legyintettem. „Hagyd, nem így gondolom! De értsd meg, még a Látszatát is kerülni akartam annak, hogy...” — És feszé- lyezetten elhallgattam. „Mondja már ki!” — hajolt közelebb hozzám. „ ... hogy ez netán valami feltétel lenne ... Hogy a lakást csak akkor, ha ... — S éreztem, lassan fülig vörösö- döm. — Szóval, hogy hoci- nesze!... Érted már? Mert ezt nem tudtam volna elviselni! Ha azt gondolod: csak azért segítek, hogy cserébe megkapjalak.. Rámnézett. „Ügy nem is kellettem volna?”. A hangom szinte csattant. „Nem! — Megint ittam, mohón. — Ezért is gyönyörű ez a mai nap! A hónapokig tartó pokoli nyomás végre lepattant rólam: nem vagyok többé a jóságos protektor, akit le kell kötelezni, akinek jár valami ellenszolgáltatás... A mai napon független lettél tőlem!” Csak nézett, nézett rám, meghatottam, a szeme valósággal bepárásodott. „Világos? — folytattam. — Független, önálló ember vagy! Ha az enyém leszel, magamért leszel, nem a lakásért! Érted? — S megint kortyoltam a pezsgőből. — Isteni érzés!” Mint a párákból felkelő nap, úgy ragyogott rám a könnyeiből kimosolygó szeme. „Tündéri ember maga, Miklós! Ilyen férfiak ma már egyszerűen nincsenek! Ez az önzetlenség. ..” Fejem ráztam. „A legnagyobb önzés, csillagom! Nőt annyit kap az ember, ahányat csak akar, még az én koromban is! De a szerelem hiánycikk! — Odahajoltam, megcsókoltam a kezét. — Pláne egy fiatal nő szerelme, az én koromban! Hidd el, ez a csoda!” „Ma már a második! — nevetett föl. — Az első a lakás volt, nem?” „És a harmadik?” — kérdeztem kimért lassúsággal. „Nem értem...” — rebbent meg a pillája. „Érted te ezt! — intettem határozottan. Majd könnyedebb hangon: — Nos, hogy dönt tisztelt függetlenséged? „Muszáj döntenem?” — kérdezte nagysokára. „Értsd meg: nem bírom tovább! — robbant ki belőlem. — Mit gondolsz, meddig lehet ezt elviselni? — Merőn néztem az arcát. — Vagy úgy érzed: még nem érdemeltelek ki?! Majd csak akkor, ha megkaptad a lakáskulcsot? — És ezt már csaknem durván: — Mert ami biztos, biztos?” Egy pillanatra düh csapott ki szeméből, aztán elfordult, s halkan azt mondta: „Ma éjjel Teca néninél alszom”. Teca nénit már hírből ismertem: az anyai nagynénje. „És?” — kérdeztem értetlenül, hogy mit akar most ezzel. „És nálam a lakáskulcs”. Biccentettem. „Hogy ne zavard, ha későn mégy haza.” „Nem azért. Teca néni Hajdúszoboszlón van, beutalták a reumájával”. A szívem vadakat vert. „És?” — kérdeztem elfulladva. Az abroszt nézte, a tányérja szélét. „Ha igazán akarod — mondta később —, most meghívhatlak hozzá.. (Folytatjuk) ság sokoldalú együttműködésének helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. Tájékoztatták egymást országaik szocialista építőmunkájának eredményeiről. A kormányelnökök megelégedéssel állapították meg, hogy a legutóbbi kormányfői találkozó óta közös erőfeszítéssel új jelentős eredményeket értek el a kétoldalú politikai, gazdasági, műszakitudományos, kulturális, oktatási és egyéb kapcsolataik bővítésében. Kiemelték, hogy a két szomszédos szocialista ország együttműködése eredményesen alakul az egyenjogúság, a szuverenitás és a be nem avatkozás kölcsönösen elfogadott és mindkét fél által következetesen betartott elvei alapján. A felek kölcsönösen tiszteletben tartják a két ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglévő különbségeket. A két kormányelnök aláhúzta Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóinak nagy jelentőségét, amelyek fontos hozzájárulást jelentettek a magyar—jugoszláv kapcsolatok kiszélesítéséhez és a két ország baráti együttműködésének állandó fejlődéséhez. A kormányelnökök megkülönböztetett figyelmet szenteltek a gazdasági együttműködésnek, különösen a termelési és ipari kooperációnak. Megállapították, hogy az 1976—80. évi árucsere-forgalom előirányzatait túlteljesítették. Méltatták az Adria kőolajvezeték és az országaikat összekötő gázvezeték üzembe helyezésének jelentőségét a két ország gazdasági életében. A két fél elégedetten méltatta az 1981—85-re szóló kerettervet, amely lehetőséget nyit a kiegyensúlyozott árucsere-forgalom és az ipari kooperáció további jelentős növeléséhez. Rámutattak arra, hogy a termelési kooperáció és szakosodás fejlesztésére nagyok a tartalékok a vas- és színesfémkohászatban, a vegyiparban, a gépiparban, különösen a járműiparban, továbbá a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A felek intézkedéseket tesznek a termelési kooperáció és szakosodás előmozdítására. A gazdálkodó egységek közvetlen kapcsolatai a határ menti gazdasági együttműködésben további lehetőségeket teremtenek az árucsere-forgalom bővítéséhez. Megállapították, hogy a két fél további erőfeszitéseire van szükség a harmadik piacon történő közös fellépés elősegítésére. A kormányelnökök hangsúlyozták: a két ország szomszédságából fakadó együttműködési lehetőségeket hatékonyabban kell kihasználni a közlekedésben, a szállításban és az idegenforgalomban. A kormányelnökök jónak ítélték a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság munkáját. Kedvezően értékelték a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szocialista köztársaságainak és autonóm tartományainak együttműködését. A felek megállapították, hogy a magyar—jugoszláv kulturális, tudományos és oktatási együttműködés eredményesen fejlődik. Pozitívan szóltak a két évvel ezelőtt alakult, kulturális vegyes bizottság munkájáról. Egyetértettek abban, hogy célszerű megvizsgálni egy új kulturális, oktatási és tudományos együttműködési egyezmény aláírásának lehetőségét. A kormányelnökök nagyra értékelték a magyarországi horvát, szerb, szlovén, valamint a jugoszláviai magyar nemzetiség szerepét a két ország barátságának és jószomszédi együttműködésének erősítésében. Lázár György és Veszelin Gyuranovics széles körű eszmecserét folytatott a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Mély aggodalmukat fejezték ki a világhelyzet rosszabbodása miatt. A két fél nagy figyelmet szentelt a leszerelés kérdéseinek. Egyetértettek a fegy- verkezési hajsza megfékezésének szükségességében és kedvezően értékelték mindazokat a kezdeményezéseket és konkrét intézkedéseket, amelyek a fegyverzetek kor- Látozására, valamint a tényleges és teljes leszerelésre irányulnak. A két kormányelnök megkülönböztetett figyelmet fordított az európai helyzetre és annak az általános nemzetközi helyzettel való szoros ösz- szefüggésére. Rámutattak arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a helsinki záróokmány valóra váltásáért, a madridi találkozó megfelelő előkészítéséért és sikeres lebonyolításáért. A két fél nagyra értékelte az el nem kötelezett országok Havannában megtartott VI. csúcskonferenciájának jelentőségét és hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett mozgalom a nemzetközi kapcsolatok jelentős tényezője. A kormányelnökök véleménycserét folytattak a nemzetközi válsággócok békés úton történő megoldásáról, az ENSZ-nek a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepéről és más nemzetközi kérdésekről. A kormányfők megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttimteödésé- ről és a nemzetköz^kérdé- sekről folytatott széles körű és felelősségteljes eszmecsere jól szolgálta egymás álláspontjának jobb megismerését, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátságának, együttműködésének, jószomszédi viszonyának erősítését. Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke jugoszláviai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta.
