Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 16. Napi külpolitikai kommentár Fordított tükörkép □ rra számítani lehetett, hogy az amerikai re­publikánusok elnökje­lölő kongresszusa hevesen tá­madja majd a demokratákat, ilyen éles kirohanásokra azonban aligha gondoltak Carter hívei. Az elnökválasz­tás íratlan szabályai az USA- ban a vetélytársak között persze engedélyezik az „övön aluli ütéseket” is, ezúttal azonban bizonyos mértékig más a helyzet. Sportnyelven szólva, Ro­nald Reagan a jelenlegi kor­mányzat hibáiból él. Azokból a baklövésekből, amelyek nemcsak az amerikai közvé­leményt, hanem — ilyen vagy olyan előjellel — az egész vi­lágot nyugtalanítják. A re- publikánusok választási prog­ramja sok tekintetben a de­mokraták politikai irányvo­nalának fordított tükörképe, amely — akárcsak a vurst- Iik elvarázsolt kastélyaiban — olykor ijesztően torz képet villant fel. Miben? Minde­nekelőtt abban, hogy Carte- rékat elmarasztalja a fegy­verkezés elhanyagolásában. Azt állítja, nem szorgalmaz­ták kellőképpen az Egyesült Államok hadikiadásainak szüntelen növelését. Bizonyá­ra elégedetten fogadják majd Amerika konzervatív körei, hogy Reagan elképzelése túl­szárnyalja Carter program­ját is, s a következő öt évre a mintegy ezermillárd dol­lárnál húsz-harminc száza­lékkal magasabb hadügyi költségvetést helyez kilátás­ba. Mi más indokolja ezt a mérhetetlen hadseregfejlesz­tést, mint a pártprogramban lépten-nyomon ismétlődő, az állítólagos szovjet fenyegetés­re hivatkozás? A hajdani színészből esé­lyes elnökjelöltté előlépett politikus persze nem elégszik meg a katonai kiadások foko­zásának szorgalmazásával. Lélektani hadjáratot is sür­get a szocialista országok el­len, fölelevenítve a hideghá­borús korszak szellemét. És rögtön utána ott van a prog­ramban. hogy az Egyesült Ál­lamok kész tárgyalásba bo­csátkozni a Szovjetunióval. Elvégre a békésebb szándékú választókra is gondolni kell, őket sem szabad kihagyni a számításból. Reagan számuk­ra az erő pozíciójából folyta­tott eszmecserék perspektí­váját villantja fel. No meg azt, hogy a NATO lankadat­lan fegyverkezésével egyide­Teljes gőzzel folyik az Amerikai Republikánus Párt meglehetősen teátrális vá­lasztási konvenciója. Képün­kön: Ken Cameron a nebras- kai küldött, a leendő hon­atyák egyike, sombrerójával tesz hitet párthusége mellett. (Kelet-Magyarország telefotó) jűleg megállapodásra töre­kedne a hadászati fegyverek korlátozásáról. Nemcsak a külpolitikában, hanem a belpolitikai prog­ramban is valóságos össztűz zúdul a Carter-kormányzat- ra. A republikánusok szerint — így nyilatkoztak a felszóla­lók — az USA gazdaságát so­ha nem sújtotta olyan mély válság, mint napjainkban. Ki más lenne ezért a felelős, mint Carter? A világszerte tapasztalt recessziós jelensé­gek, az olajválság, a tőkés rend sok egyéb belső ellent­mondásából kivezető út ke­resése nem kapott helyet a programban. Az viszont igen, hogy .a párt a színesbőrűek védelmezőjének tüntesse fel magát. Más kérdés, hogy a kongresszus kétezer küldöt­téből a színesek képviselete mindössze két százalék. égül, de . nem utolsó­sorban talán még az is említést érdemel, hogy a republikánusok szín­vallását tükröző program, amely Reagan mérsékeltebb híveit is kínos helyzetbe hoz­ta, szembe helyezkedik a négy évtizede következetesen képviselt állásponttal: a nők egyenjogúsága törvénybeik­tatásának követelésével. A novemberi választásokon ki­derül majd, ki viseli az USA- ban a pantallót. Lehet, hogy éppen ez a látszatra apróság­nak tűnő ügy üti el a kortes­hadjáratban a nők bálványá­nak kikiáltott jelöltet a si­kertől? Gyapay Dénes □ Befejeződtek a magyar—jugoszláv tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) helyzet, a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Lá­zár György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt Halász József és Milan Veres. Látogatását befejezve Vé­szeli« Gyuranovics és a kísé­retében lévő személyiségek — köztük Dusán llijevics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának tagja, a magyar—jugoszláv gazda­sági együttműködési bizott­ság jugoszláv tagozatának el­nöke, Milorad Pesics, a szö­vetségi külügyi titkár első helyettese és Milan Veres — kedden este elutazott Buda­pestről. A jugoszláv kormányfő bú­csúztatására a fellobogózott Keleti pályaudvaron megje­lent Lázár György, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Hetényi István, pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke és állami életünk több más ve­zető képviselője. Veszelin Gyuranovics el­utazása előtt nyilatkozatot adott. Veszelin Gyuranovics nyilatkozata — Nagyon elégedett va­gyok a mostani látogatás eredményeivel — hangsúlyoz­ta bevezetőben a jugoszláv kormányfő. — Kétoldalú kapcsolataink a politikát, a gazdaságot, az oktatást, a kultúrát, a tájékoztatást —, az élet minden területén fel­ölelik. Lázár Györggyel foly­tatott tárgyalásokon az eddi­gi fejlődés kapcsán megálla­pították: — Az elhunyt Tito elnök és Kádár János találkozóin le­fektetett elvek alapján reáli­sak a lehetőségek az együtt­működés további szélesíté­sére. — Jugoszláviában és Ma­gyarországon most a követ­kező ötéves terv kialakításán munkálkodnak, ami jó alkal­mat nyújtott kapcsolataink, hosszú távú bővítési lehető­ségeink vizsgálatára. — A Kádár Jánossal le­zajlott találkozókon ismét megerősítettük a két ország együttműködésének alappil­léreit jelentő elveket. Egyet­értettünk abban, hogy Ju­goszlávia és Magyarország egymástól eltérő gazdasági helyzete nem akadályozhatja együttműködésünk további fejlesztését. Országaink szom­szédosak, népeink a szocia­lizmusért, a békéért, Európa biztonságáért hosszú távú együttes érdekek alapján küzdenek. — Köszönetét mondok a jelentős eredményeket hozott látogatásért, a nyílt, őszinte légkörű tárgyalásokért, a szí­ves vendéglátásért, — mon­dotta befejezésül Veszelin Közös közlemény a látogatásról Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének meghívásá­ra Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke 1980. július 14—15-én hivata­los, baráti látogatást tett Ma­gyarországon. Veszelin Gyuranovicsot fo­gadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A talál­kozók szívélyes, baráti lég­körben zajlottak le. Veszelin Gyuranovics és a kíséretében lévő személyisé­gek Budapesten ellátogattak a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárba. Lázár György és Veszelin Gyuranovics megbeszélést folytatott a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­Bárány Másfél szoba — Regény - összkomfort 53. „Tudod te jól! — intettem. — Mióta tart a kettőnk dol­ga?” Fölvonta a vállát. „Fél éve?” Lassan bólintottam. „És mondtam csak egyszer is ez alatt a fél év alatt, hogy légy az enyém?” „De hol? — nevetett fel. — Hisz a barátai mind nősek!” Nem feleltem a nevetésé­re. „Mondtam?” — kérdeztem konokan. Ingatta a fejét. „Igazán nem.” „És mit gondolsz, miért?” „Mert nagyon rendes em­ber!” — mondta és megsi­mogatta a kezem. Rágyújtottam és a füstöt feléje fújtam. „Ilyesmiben nincs rendes ember! Különösen, ha a nő is bevallja az érzéseit!” „Hát akkor?” — nézett rám kíváncsian. rMert nem akartam vissza­élni a helyzetemmel” — mondtam csöndesen. Darabig csend volt. „Ezt nem értem, ne hara­gudjék! — szólt aztán. — Mit ért azon, hogy visszaél­ni? Azt hiszi, bármire is rá- kényszeríthetett volna, ha én nem akarom?! — Csúfondá-. rosan nevetett. — Nem élünk a feudalizmusban, őrgróf uram! Hiszen hány helyre mehet ilyenkor oltalomért a védtelen nődolgozó . .. !” Dühösen legyintettem. „Hagyd, nem így gondo­lom! De értsd meg, még a Látszatát is kerülni akartam annak, hogy...” — És feszé- lyezetten elhallgattam. „Mondja már ki!” — hajolt közelebb hozzám. „ ... hogy ez netán valami feltétel lenne ... Hogy a la­kást csak akkor, ha ... — S éreztem, lassan fülig vörösö- döm. — Szóval, hogy hoci- nesze!... Érted már? Mert ezt nem tudtam volna elvi­selni! Ha azt gondolod: csak azért segítek, hogy cserébe megkapjalak.. Rámnézett. „Ügy nem is kellettem vol­na?”. A hangom szinte csattant. „Nem! — Megint ittam, mohón. — Ezért is gyönyörű ez a mai nap! A hónapokig tartó pokoli nyomás végre lepattant rólam: nem vagyok többé a jóságos protektor, akit le kell kötelezni, akinek jár valami ellenszolgáltatás... A mai napon független let­tél tőlem!” Csak nézett, nézett rám, meghatottam, a szeme való­sággal bepárásodott. „Világos? — folytattam. — Független, önálló ember vagy! Ha az enyém leszel, magamért leszel, nem a la­kásért! Érted? — S megint kortyoltam a pezsgőből. — Isteni érzés!” Mint a párákból felkelő nap, úgy ragyogott rám a könnyeiből kimosolygó sze­me. „Tündéri ember maga, Miklós! Ilyen férfiak ma már egyszerűen nincsenek! Ez az önzetlenség. ..” Fejem ráztam. „A legnagyobb önzés, csil­lagom! Nőt annyit kap az ember, ahányat csak akar, még az én koromban is! De a szerelem hiánycikk! — Odahajoltam, megcsókoltam a kezét. — Pláne egy fiatal nő szerelme, az én koromban! Hidd el, ez a csoda!” „Ma már a második! — ne­vetett föl. — Az első a lakás volt, nem?” „És a harmadik?” — kér­deztem kimért lassúsággal. „Nem értem...” — reb­bent meg a pillája. „Érted te ezt! — intettem határozottan. Majd könnye­debb hangon: — Nos, hogy dönt tisztelt függetlenséged? „Muszáj döntenem?” — kérdezte nagysokára. „Értsd meg: nem bírom tovább! — robbant ki belő­lem. — Mit gondolsz, med­dig lehet ezt elviselni? — Merőn néztem az arcát. — Vagy úgy érzed: még nem érdemeltelek ki?! Majd csak akkor, ha megkaptad a la­káskulcsot? — És ezt már csaknem durván: — Mert ami biztos, biztos?” Egy pillanatra düh csapott ki szeméből, aztán elfordult, s halkan azt mondta: „Ma éjjel Teca néninél al­szom”. Teca nénit már hírből is­mertem: az anyai nagynénje. „És?” — kérdeztem értet­lenül, hogy mit akar most ezzel. „És nálam a lakáskulcs”. Biccentettem. „Hogy ne za­vard, ha későn mégy haza.” „Nem azért. Teca néni Hajdúszoboszlón van, beutal­ták a reumájával”. A szívem vadakat vert. „És?” — kérdeztem elful­ladva. Az abroszt nézte, a tányér­ja szélét. „Ha igazán akarod — mondta később —, most meg­hívhatlak hozzá.. (Folytatjuk) ság sokoldalú együttműködé­sének helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről, valamint az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Tájékoztatták egy­mást országaik szocialista épí­tőmunkájának eredményeiről. A kormányelnökök meg­elégedéssel állapították meg, hogy a legutóbbi kormányfői találkozó óta közös erőfeszí­téssel új jelentős eredménye­ket értek el a kétoldalú po­litikai, gazdasági, műszaki­tudományos, kulturális, okta­tási és egyéb kapcsolataik bő­vítésében. Kiemelték, hogy a két szomszédos szocialista or­szág együttműködése eredmé­nyesen alakul az egyenjogú­ság, a szuverenitás és a be nem avatkozás kölcsönösen elfogadott és mindkét fél ál­tal következetesen betartott elvei alapján. A felek köl­csönösen tiszteletben tartják a két ország belső fejlődésé­ben és nemzetközi helyzeté­ben meglévő különbségeket. A két kormányelnök alá­húzta Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóinak nagy jelentőségét, amelyek fontos hozzájárulást jelentettek a magyar—jugoszláv kapcsola­tok kiszélesítéséhez és a két ország baráti együttműködé­sének állandó fejlődéséhez. A kormányelnökök megkü­lönböztetett figyelmet szen­teltek a gazdasági együttmű­ködésnek, különösen a ter­melési és ipari kooperáció­nak. Megállapították, hogy az 1976—80. évi árucsere-for­galom előirányzatait túltelje­sítették. Méltatták az Adria kőolajvezeték és az orszá­gaikat összekötő gázvezeték üzembe helyezésének jelen­tőségét a két ország gazda­sági életében. A két fél elégedetten mél­tatta az 1981—85-re szóló ke­rettervet, amely lehetőséget nyit a kiegyensúlyozott áru­csere-forgalom és az ipari kooperáció további jelentős növeléséhez. Rámutattak arra, hogy a termelési kooperáció és sza­kosodás fejlesztésére nagyok a tartalékok a vas- és színes­fémkohászatban, a vegyipar­ban, a gépiparban, külö­nösen a járműiparban, to­vábbá a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A felek intézkedéseket tesznek a ter­melési kooperáció és szako­sodás előmozdítására. A gazdálkodó egységek közvetlen kapcsolatai a ha­tár menti gazdasági együtt­működésben további lehető­ségeket teremtenek az áru­csere-forgalom bővítéséhez. Megállapították, hogy a két fél további erőfeszitéseire van szükség a harmadik pia­con történő közös fellépés elősegítésére. A kormányelnökök hang­súlyozták: a két ország szom­szédságából fakadó együtt­működési lehetőségeket ha­tékonyabban kell kihasználni a közlekedésben, a szállítás­ban és az idegenforgalom­ban. A kormányelnökök jónak ítélték a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bi­zottság munkáját. Kedvezően értékelték a Ma­gyar Népköztársaság és a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság szocialista köztársaságainak és autonóm tartományainak együttmű­ködését. A felek megállapították, hogy a magyar—jugoszláv kulturális, tudományos és ok­tatási együttműködés ered­ményesen fejlődik. Pozitívan szóltak a két évvel ezelőtt alakult, kulturális vegyes bi­zottság munkájáról. Egyetér­tettek abban, hogy célszerű megvizsgálni egy új kulturá­lis, oktatási és tudományos együttműködési egyezmény aláírásának lehetőségét. A kormányelnökök nagyra értékelték a magyarországi horvát, szerb, szlovén, vala­mint a jugoszláviai magyar nemzetiség szerepét a két or­szág barátságának és jószom­szédi együttműködésének erő­sítésében. Lázár György és Veszelin Gyuranovics széles körű esz­mecserét folytatott a nemzet­közi élet időszerű kérdéseiről. Mély aggodalmukat fejezték ki a világhelyzet rosszabbo­dása miatt. A két fél nagy figyelmet szentelt a leszerelés kérdé­seinek. Egyetértettek a fegy- verkezési hajsza megfékezé­sének szükségességében és kedvezően értékelték mind­azokat a kezdeményezéseket és konkrét intézkedéseket, amelyek a fegyverzetek kor- Látozására, valamint a tényle­ges és teljes leszerelésre irá­nyulnak. A két kormányelnök meg­különböztetett figyelmet for­dított az európai helyzetre és annak az általános nemzetkö­zi helyzettel való szoros ösz- szefüggésére. Rámutattak ar­ra, hogy további erőfeszítése­ket kell tenni a helsinki zá­róokmány valóra váltásáért, a madridi találkozó megfelelő előkészítéséért és sikeres le­bonyolításáért. A két fél nagyra értékelte az el nem kötelezett orszá­gok Havannában megtartott VI. csúcskonferenciájának je­lentőségét és hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett mozgalom a nemzetközi kap­csolatok jelentős tényezője. A kormányelnökök véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi válsággócok békés úton történő megoldásáról, az ENSZ-nek a nemzetközi kap­csolatokban játszott szerepé­ről és más nemzetközi kérdé­sekről. A kormányfők megelége­déssel állapították meg, hogy a két ország együttimteödésé- ről és a nemzetköz^kérdé- sekről folytatott széles körű és felelősségteljes eszmecsere jól szolgálta egymás állás­pontjának jobb megismerését, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság barátsá­gának, együttműködésének, jószomszédi viszonyának erő­sítését. Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke jugoszlá­viai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökét, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom