Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 4. A nagy nap programja: Ébredéstől leszállásig Különleges napra ébredt kedden a Szaljut—6 — Szo­juz—35 — Szojuz—36 űr­komplexum négytagú sze­mélyzete. Leonyid Popov, Va-. lerij Rjumin, Valerij Kubá- szov és Farkas Bertalan bu­dapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot — tisztálkodással, reggelivel, az űrkomplexum rendszerei­nek ellenőrzésével. A leszáll- ni készülő páros elvégezte a Szojuz—35 rendszereinek „fel- frissítését”, hiszen ezt az űr­hajót — Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal a fedélze­ten —, április 9-én indították a Földről és a következő na­pon kapcsolódott a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 fordulatot tett meg a Föld körül. Budapesti idő szerint ke­véssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcsolat jött létre az űrkomplexum és a kalinyingrádi repülésirá­nyítási központ között. Ek­korra már megtörtént a szov­jet—magyar űrpáros prog­ramjának végrehajtásáról szóló tanúsítványok aláírása és az átszállás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a ki­tűnő együttműködést a pá­lyán maradó két szovjet űr­hajósnak, sok sikert kívánva nekik. Leonyid Popov és Va­lerij Rjumin meleg szavak­kal vett búcsút a szovjet— magyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folya­matai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó sa­ját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-óceán fölött kilépett a petropav- lovszki követőállomás ható­sugarából, megkezdődött mindkét oldalról a nyílászáró szerkezetek hermetizációjá- nak ellenőrzése. Budapesti idő szerint 16 óra 16 perckor 179 másod­perc időtartamra bekapcsol­ták a fékező hajtóműveket. Ez a művelet, amelyet mint­egy 354 km magasan, az At- lati-óceán fölött, de még az egyenlítőtől délre kezdtek meg, az első kozmikus se­bességről (másodpercenként 8 km körüli sebesség) némi­leg lassította az űrhajót úgy, hogy az elliptikus formájú ballisztikus pályán kezdett ereszkedni, pontosabban zu­hanni a Föld felé. Ugyancsak budapesti idő szerint 16 óra 37 perckor, most már 170 ki­lométer magasban, Szudán fölött a parancsnoki-vissza­térő fülkéről leválasztották az orbitális fülkét és a mű­szeres-hajtómű egységet, s a Kubászov, Farkas páros a visszatérő fülkében folytatta útját. A parancsnoki-visszatérő fülke 3,8 köbméter térfogatú, lekerekített végű, csonkakúp formájú, önálló életfenntar­tó rendszerrel van ellátva. Az űrhajó berendezéseinek, rendszereinek ellenőrzésére szolgáló műszerek mellett itt találhatók navigációs helyzet­meghatározó berendezések, az űrhajó kézi irányító és kormányberendezésének ve­zérlő szervei, két pilótaülés, két oldalt egy-egy ablak, a visszahozandó kísérleti anya­gok elhelyezésére szolgáló konténerek. A visszatérő fülkét hővédő burkolat borítja, amely meg­védi a személyzetet, a kabin belső szerkezetét és a ben­ne levő műszereket a vissza­térés szakaszában fellépő ae­rodinamikai felmelegedés kö­vetkezményeitől. (A visszaté­rő egységre a legnagyobb ae­rodinamikai terhelés a lég­kör sűrű rétegeibe való be­lépéskor hat, a földfelszíntől számított 10—30 km magas­ságban. Ez a borítóelemek több ezer Celsius-fokos aero­dinamikai felmelegedésével jár.) A visszatérő kabin aerodi­namikai siklóképességgel rendelkezik, ami irányítható leereszkedést tesz lehetővé a légkörben. De ezenkívül hat kis rakétahajtómű is van a kabin falán, ezek szintén az irányításban működnek köz­re. A Szojuz—35 fékezőernyő­rendszere mintegy 10 ezer méter magasságban, budapes­ti idő szerint néhány perccel 17 óra előtt nyílt ki. Miután a fékezőemyő lecsökkentette a sebességet, kinyílt a „több lépcsős” ejtőernyőrendszer mintegy ezer négyzetméter felületű főkupolája, amely biztosította a visszatérő egy­ség további ereszkedését. Köz­vetlenül a földet érés előtt, körülbelül másfél-egy méter magasban bekapcsolódtak a sima leszállást biztosító haj­tóművek, amelyek a földet érés sebességét 2—4 méter/sec- re csökkentették. A repülésirányítási köz­pontban kevéssel a sűrű lég­rétegekbe való behatolás előtt közölték, hogy 10 repülőgép, 15 helikopter és 6 kereső­komplexum várja az érkezés térségében a Szojuz—35 le­szálló egységét. A leszállás előtt 18 perccel állt helyre a rádiókapcsolat, amelyet elő­zőleg a visszatérő egység kö­rül képződött plazmaréteg meghiúsított. Az űrhajósok közölték, hogy a túlterhelés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Lenin- renddel tüntette ki Valerij Kubászov szovjet űrhajóst, a Szovjetunió kétszeres hősét a Szaljut—6 — Szojuz tudomá­nyos-kutató űrkomplexum fedélzetén végrehajtott sike­res űrrepülésért és az űr­repülés során tanúsított bá­torságáért és hősiességéért. A kitüntetésről szóló rendeletet Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Mi­hail Georgadze, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének titkára írta alá. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Szovjetunió hőse címet ado­mányozta Farkas Bertalan immár mérséklődik és jól ér­zik magukat. Tervszerűen nyíltak ki az ejtőernyők és budapesti idő szerint 16 óra 54 perckor a szovjet—magyar űrhajóspáros már vette a ku­tató-mentőszolgálat rádiójel­zéseit, majd két oldalú rádió­kapcsolat létesült a Földdel is. Nyolc perccel a leszállás előtt a leszálló egység mintegy 3 ezer méter magasban volt és az egyik keresőhelikopter látóterében ereszkedett lefe­lé. Négy perccel a földet érés előtt közölték a leszállás he­lyének földrajzi koordinátáit: északi szélesség 47 fok 07 perc, keleti hosszúság 69 fok 41 perc. Az űrhajósok stabil rádiókapcsolatot tartottak ek­kor már több helikopterrel. A leszállás időpontja végül is budapesti idő szerint 17 óra 06 perc 40 másodperc volt. Három perc múlva a kutató­mentőszolgálat helikoptere leszállt az „égi vándorok” szomszédságában, majd a mű­szaki szakemberek és az or­vosok is megjelentek a hely­színen. A repülésirányítási köz­pontban kitörő öröm és lel­kesedés fogadta az ütközés­mentes földet érés tényét és az erről szóló rádió jel öntése­ket. A leszállás befejező sza­kaszát a földi irányító köz­pontból követte figyelemmel dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete és Ha­lász Antal vezérőrnagy, a moszkvai magyar nagykövet­ség katonai attaséja. kutató űrhajósnak, a Magyar Népköztársaság állampolgá­rának. A Szovjetunió hőse címmel együtt Farkas Ber­talant kitüntették a Lenin- renddel és az Arany Csillag Érdeméremmel. Farkas Bertalan a magas kitüntetéseket a Szaljut—6 — Szojuz tudományos-kutató űrkomplexum fedélzetén vég­rehajtott sikeres űrrepülésért és az űrrepülés során tanúsí­tott bátorságáért és hősiessé­géért kapta. A kitüntetésről szóló rendeletet Leonyid Brzsnyev, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének titkára írta alá. Valerij Kubászov ás Farkas Bertalan magas szovjet kitüntetése Hoz-e feladatot a matematikusoknak Farkas Bertalan ? R kockajáték titkától az űrhajóig Bereznai Gyula a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskola matematika tanszéké­nek vezetője. Természetesen matematikusként is figyelte az első magyar űrhajós prog­ramját. — Túlzás volna azt állíta­ni, hogy mondjuk a nagy ma­tematikus, Gauss azért kutat­ta a matematika törvénysze­rűségeit, hogy hozzásegítse az emberiséget az űrutazáshoz — fejtegeti a főiskolai tanár. — De a matematika nélkü­lözhetetlen volt az űrutazás­hoz. Nemcsak Farkas Berta­lan repüléséhez, hanem már az első űrobjektumok célhoz juttatásához is. Különben na­gyon kétoldalú a dolog, mert egy-egy sikeres gyakorlati alkalmazás olyan lendületet ad a fejlődéshez, amely nél­kül az elméleti tudomány nem volna képes, legföljebb az elért eredmények töredé­kéhez. Egyszerűen szorítják a matematikát újabb eredmé­nyek elérésére. Természetes igénnyel lépnek fel, hogy er­re és erre van szükségük, mi csak úgy haladhatunk tovább, ha a matematika megoldja a jelzett feladatot. — Milyen gyakorlati pél­dával lehetne ezt illusztrálni? — Az egyszerű dolgokat nem mondom, hiszen minden­ki számára nyilvánvaló, hogy egy űrhajót meg kell tervez- gítségével végezhető el olyan ni, s már ahhoz nagyon sok gyorsasággal, amire az űruta- matematikai ismeretet hasz- zásnál szükség van. Termé- nálnak fel. De például a pá- szetesen kiszámíthatnák ezt lyakiszámítás, az optimális emberek hagyományos eszkö- időpont kiválasztása ma már zökkel is, de nem túlzás, hogy csak a számítástechnika se- ezerszer, tízezerszer több idő­re lenne szükség egy-egy fon­tos, bonyolultabb adat meg­szerzéséhez. — Ha már az elsőknél tar­tunk, itt egy matematikusel­sőt is meg kell említenünk: a matematikának az az ága, amely a legfontosabb az űr­repüléshez, a számítástechni­ka, a számítógép-tudomány. Ennek atyja a magyar szár­mazású Neumann János (egyebek között tudományos egyesület is viseli nevét ha­zánkban). Az ünnepi alka­lommal tehát mondhatnánk azt is, hogy az első magyar űrhajós repüléséhez elenged­hetetlen volt egy magyar ma­tematikus, Neumann János alapgondolata (amelyet ő ma­ga, munkatársai és természe­tesen követői) fejlesztettek to­vább. És ez egyáltalán nem régi dolog: a számítástechni­ka, a számítógép-tudomány a több ezer éves matematika mellett még igen fiatal, mint­egy három évtizedes tudo­mányág. De egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy mai fejlettsége nélkül az űrkuta­tás még csak próbálkozás lenne. Lehetne például raké­tákat fellőni, de az a pontos, precíz munka, ami két, világ­űrben keringő objektum meg­kívánt találkozásához szüksé­ges — elképzelhetetlen lenne. Bereznai Gyula előadást tart. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden délelőtt az MSZMP KB székházában fo­gadta 'Antonin Kapeket, a CSKP KB elnökségének tag­ját, a prágai pártbizottság el­ső titkárát. A szívélyes elv­társi légkörű találkozón részt vett Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. A prágai pártküldöttség dél­előtt a 23-as számú Állami Építőipari Vállalathoz láto­gatott, majd az újpesti.új la­kónegyedet kereste fel. A vendégeket elkísérte Bozsó László, a budapesti pártbi­zottság titkára. A delegáció délután látoga­tást tett a Semmelweis Or­vostudományi Egyetemen. Berci, a diák — Nagy lelkesedéssel és örömmel vettük hírét tanít­ványunk űrutazásának — mondták el a kisvárdai Bes­senyei György Gimnázium­ban. A pedagógusok, akik tízegynéhány esztendeje ta­nították az első magyar űr­hajóst, szinte kivétel nélkül felidéztek emlékeikből egy- egy történést, eseményt, mely Farkas Bercivel kapcsolatos. Nem volt nehéz vállalkozás: az örökké vidám, közvetlen, segítőkész Farkas Bertalan alakja még így, jó egy évti­zed elmúltával is élénken él előttük. — Ki tudja, tán éppen az 1965-ös esztendőben dőlt el Farkas Berti pályájának sor­sa — emlékezik vissza az egykori osztályfőnök, Balogh Frigyes. Akkoriban azzal állt elő, hogy szeretne vitorlázó- gépen repülni Nyíregyházán. — Most ad-e lendületet napjaink űrkutatási sikere a matematikához? — Bizonyára ad, de én másképpen közelíteném meg a választ. A matematikát semmiképpen nem választa­nám külön a többi tudo­mánytól, hiszen az űrkutatás a legkülönbözőbb tudomány­ágakat használja fel, s ezek nagyon sokszorosan összefügg­nek. És az űrkutatás sikerei mindenképpen visszahatnak a felhasznált tudományágak fejlődésére. Ami a matemati­kát, vagy annak egyes új ágait illeti, teljesen váratlan dolgok is történhetnek. Csak egy példa: a kockajáték tit­kát akarták megfejteni, s a csírából kialakult a valószí­nűségszámítás, napjaink szin­te nélkülözhetetlen matemati­kai tudományága. Nem lehet tudni, hogy például Farkas Bertalan űrutazása nem ins­pirál-e valakiben, akár egy mai kisgyermekben egy olyan gondolatot, ami később kor­szakalkotónak bizonyul. Mind­ezek csupán arra jelentenek bizonyítékot, hogy egyetlen matematikai problémára sem szabad azt mondani, hogy ön­célú. Lehet, hogy a megoldás évtizedek múlva sarokkő lesz valamely tudományos feladat megoldásához. — Farkas Bertalan tudo­mányos kutatómunkájához sok sikert, majd sima leszál­lást kívánok. És egyáltalán nem bánnám, ha hozna a Földre olyan feladatot, amely­nek megoldása a matematiku­sokra várna. M. S. Ki az a tanár, aki egyedül meri vállalni az engedély­adás felelősségét. Én sem vál­lalkoztam, így hát a szülők­kel megbeszéltünk mindent. Persze — hiszen valamikor én magam is vitorláztam Óz- don — igyekeztem Berci pártját fogni. Sikerült is megszerezni a szülői bele­egyezést s kezdhette el a re­pülés alaptanulmányait a mi űrhajósunk. — Jön hozzám az egyik fiú a 3. A-ból. Repülős pályára készül. Azt kérdi, mi módon hozhatná' be azt a'Térrtá'fa- dást, amit az elmúlt évi „pi­henés” során szerzett az orosz nyelvből, ö ugyanis — így a pilótajelölt — a televízió adá­saiból rájött: egy repülősnek nagy szüksége van az orosz nyelvre. — Hát ezt külön is köszö­nöm Bercinek — folytatja egykor volt orosz tanárnője, Perzse Szilvia. Mindennél jobb agitáció, meggyőzés volt az a néhány perces, űrből ér­kezett kép, melyben hallhat­tuk Bercit oroszul is beszél­ni. Kedden a még Csillagvá­rosban folytatott riportban szólalt meg tanítványom elő­ször oroszul. Azonnal fel­tűnt, sok egyéb mellett az orosz nyelvet is nagyszerűen elsajátította. Gazdag szókin­cse van. Csak hát a kiejtésé­vel nem vagyok elégedett. Mert például bárhogy is ku­tatok emlékezetemben, én sohasem tanítottam a „folya­mat” szót oroszul így, hogy: tecsényie ... Megvan annak a szépen intonált formája, vagyis helyesen: tyicsényie ... No azért nem rovom meg Bercit, hisz büszke vagyok rá, hogy én vezethettem be a nyelv szépségeinek világá­ba ... Kalenda Zoltán Üdvözlet KárpátontúlrAI Az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli terüle­ti Bizottsága táviratot kül­dött az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsá­gának. Kárpátontúl kom­munistái, dolgozói nevé­ben gratulálnak a nagy­szerű eseményhez, amelyet Valerij Kubászov szovjet űrhajós és Farkas Berta­lan százados kutató űrha­jós, Szabolcs-Szatmár me­gye szülötte teljesített.

Next

/
Oldalképek
Tartalom