Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 11. Lázár György fogadta Nicolae Constantint Kommentár Közápor Miamiban Több mint tíz esztendeje nem lángoltak Amerika „hosszú forró nyarain” a néger gettók, de a minap Miami Liberty City (micsoda iróniája a névadásnak: magyarul szabadságváros!) nevű négernegyedében a szó pirotechnikai értelmében is fellobbantak a keserűség lángjai.. Tizenhat halottról, négyszáz sebesültről szól a jelentés. A palesztin problémával a tiltakozásból lemondott Vance külügyminiszter gyilkosán kritikus szavainak hatásával, a húsbavágó külpolitikai gondokkal küzdő Cartert Liberty City lángjai figyelmeztették arra, hogy a számára kedvező előválasztási adatok ellenére sem feledheti a maga súlyos belpolitikai, sőt választási gondjait. Ezért döntött úgy az elnök, hogy felhagy a Kennedy által sokat emlegetett „fehér házi elszigeteltségével” és választási beszédet mond — éppen Miamiban, a legutóbbi szociális robbanás színhelyén. Most megjött a hír, amelyből kitűnik, hogy Jimmy Carter nem tudta elmondani ezt a beszédet. Kocsijára kövek és üvegek zápora zúdult. A Secret Service, az elnök biztonságáért felelős különleges titkosszolgálat csak a legnagyobb nehézségek árán tudta kijuttatni az elnöki kocsikonvojt az újra felizzó gettópokolból. Mi volt a minapi zendülés és a kőzápor oka? ■ Beszéljenek helyettünk a számok. Az összamerikai munkanélküliség rátája ma hat százalék, a néger munkanélküliségé ennek több mint kétszerese, 13,4 százalék. (1969-ben még „csak” 7,5 százalék volt.) A fekete „őgyelgők” konkrét számához pedig még hozzá kell venni, hogy a legrobbanékonyabb réteg, a néger ifjúság állástalansági mutatója a nagyvárosi gettónegyedekben meghaladja a húsz százalékot. Ez a iegutóbbi szám önmagában elég olyan detonációhoz, amelynek füstje még novemberben is ott gomolyog majd ... Nemcsak Liberty City, hanem esetleg a Fehér Ház felett is. H. E. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja kedden a Parlamentben fogadta Nicolae Constantint, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, az állami tervbizottság elnökét, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Politikai Végrehajtó Bizottságának tagját. A szívélyes, baráti légkörű megbeLázár György fogadta Nicolae Constantin román miniszterelnök-helyettest, az állami tervbizottság elnökét. (Kelet-Magyarország telefoto) szélésen részt vett Huszár István, a kormány elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint Vidor Bolojan, Románia budapesti nagykövete. (Folytatás az 1. oldalról) bászov és Farkas Bertalan frissen sietett le a repülőgép lépcsőjén az Űrhajózási Állami Bizottság elnökéhez. Az űrexpedíció tagjai nevében Valerij Kubászov, az űrhajó parancsnoka adott jelentést. „Elnök elvtárs! A Szojuz—35 űrhajó személyzete megérkezett az űrutazás befejezése után. A személyzet közérzete kitűnő. Készen állunk arra, hogy végrehajtsuk azokat az új feladatokat, amelyeket pártjaink és kormányaink állítanak elénk.” „Üdvözlöm önöket a nemzetközi program sikeres teljesítése, a £zerencsé£ visszatérés alkalmából4’ — válaszolta az állami bizottság elnöke és meleg szeretettel ölelte át a feladatát példamutatóan teljesítő két űrhajóst. Ezután a családtagok, a barátok köszöntötték Farkas Bertalant és Valerij Kubá- szovot. Skultety József, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet elnöke hatalmas szegfűcsokrot nyújtott át a két űrhajósnak. Valerij Kubászovnak 45, Farkas Bertalannak 31 szál vörös szegfűt küldött a szövetkezet Tyereskova brigádja — annyit, amennyi éveik száma. Nagy-nagy szeretettel köszöntötték az űrexpedíció résztvevőit barátaik, űrhajóstársaik. Hosszú percekig tartott az ünneplés a repülőtéren. Innen a két űrhajós gépkocsival Csillagvárosba ment át. Az űrhajósok szép hagyománya szerint először Jurij Gagarin emlékművénél tették le a megemlékezés virágait. Ezt követően Csillagváros művelődési palotája előtt nagygyűlést rendeztek a magyar—szovjet űrpáros tiszteletére. A gyűlésen a többi között Georgij Beregovoj köszöntötte a szovjet—magyar űrpárost szerencsés visszatértük és nagy kitüntetésük- -alkalmából. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke nyújtotta át kedden délelőtt a Kremlben a magas szovjet kitüntetéseket a szovjet—magyar űrexpedíció két tagjának, Valerij Kubászovnak és Fahkas Bertalannak. Kubászov, aki a Szovjetunió kétszeres hőse, Lenin-rendet, Farkas Bertalan a Szovjetunió hőse címet és az azzal járó Arany Csillag érdemérmet, valamint a Lenin-rendet kapta meg. Másfél szoba — Regény — összkomfort 28. „És ez elég?” — kérdezte valami furcsa, ironikus fintorral. „Ez van. Számot vetettem az életemmel, kedves Judit. A pályám delelőjén vagyok, lényegében mindent elértem, ami ezen a pályán elérhető. Főosztályvezető vagyok — nem akarok igazgató lenni. Akadémiai kandidátus vagyok — nem akarok a tudományok doktora lenni. Kocsim van — nem akarok nyaralót szerezni.” „Itt megáll?” — kérdezte meglepetten. „Megállók.” Azt vártam, megint gúnyolódni fog — de nem! Elismerően bólintott. „No és boldogság?” — És megint a szememet kereste. Fölnevettem. „Maga már elvégezte a nyolcadik általánost, kislányom?” „Jó néhány éve...” mosolygott értetlenül. „Akkor nem tudom, miért használ ilyen szavakat... „Boldogság”?!... Ez egy bakfislány szókészletéből való!” „Miért? — nézett rám ellenségesen. — Talán nincs?!” „De, biztosan! — bólogattam ironikus mosolllyal. — Hisz annyit olvas róla az ember!” „És nem is hiányzik?” — kérdezte halkan. „Nem engedem, hogy hiányozzék! — csattant fel a hangom, kisé az akaratom ellenére. — Érti? Nem engedem!” „Szóval erőszakot tesz magán — mondta színtelenül. — Belülről is öreg fiú lett...” „Nem! De igazgató sem, akadémikus sem, villatulajdonos sem akarok lenni! Nincsenek álmaim, értse meg!” „Az más. — Most már nem nézett rám. — De ez gyávaság!” Hirtelen fáradtság csapott föl bennem. Mit nyavalygok itt ezzel a kölyökkel? Hisz nyilvánvaló, hogy röhög rajtam. És áldottam az óvatosságom: egyszóval, egy mozdulattal, de még csak egy pillantással sem adtam ki magam! Van isten! Fizessünk hát és gyerünk! De Jutka most váratlanul megszólalt. „Ennyire nem bízik magában?” Fányarul mosolyogtam. „Én magukban nem bízom, Judit. A korosztályában!” — S forgatni kezdtem a fejem a fizetőpincér után. Hozzám hajolt; a hangja szinte elhalt. „És ha valaki bebizonyítaná, hogy érdemes bíznia?” ... „Nem lenne könnyű dolga!” — ráztam a fejem nevetve. „És ha az illető mégis megpróbálná? Nem mindenki olyan, mint maga, aki már eleve letesz minden reményről!” Hirtelen elmúlt a fáradtságom; az utóbbi mondat most megint csak úgy festett, mint felhívás' a keringőre. „Maga például...?” — kérdeztem könnyedén, még mindig nyitva tartva a visszavonulás ajtaját. Fejét ingatta. „Én nem olyan vagyok! Én például az olyan szavakat is ismerem, mint a boldogság!” Eh, mit vacakolok annyit?! Ez már csakugyan pocsék gyávaság ... Végeredményben mi történik? Megkapja a skalpom ... Erőszakoljuk csak ki a döntést! Hajoljunk hozzá, és kérdezzük meg búgó hangon: „És megtanítana rá engem is, Juditka?” Egy darabig nem felelt. Aztán határozottan bólintott. „Egyedül magától függ!” (Folytatjuk) TELEX PRAGA Szovjet—nyugatnémet viszony A KGST gépipari állandó bizottságának hétfőn Brnóban megkezdett ötnapos tanácskozásán Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam, Valamint Jugoszlávia küldöttsége vesz részt. Az ülés egyik legfőbb napirendi pontja az 1981—85-ös időszakra kötendő új termelésszakosítási és műszaki-tudományos együttműködési megállapodások előkészületeinek áttekintése. PÁRIZS Teng Jing-csaonak, a néhai Csou En-laj özvegyének, az országos népi gyűlés állandó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével kínai parlamenti küldöttség érkezett hétfőn Párizsba. A delegáció Jacques Chaban-Delmasnak, a francia nemzetgyűlés elnökének meghívására június 19-ig tartózkodik Franciaországban. SZÓFIA „Magyar hímzések a XV— XVIII. századból” címmel nyílt kiállítás a budapesti Iparművészeti Múzeum anyagaiból Szófiában. A tárlatot, amelynek megnyitóján jelen volt Sebestyén Jenő, Magyar- ország szófiai nagykövete is, Emil Alekszandrov, a Bolgár Kulturális Bizottság elnökhelyettese nyitotta meg. NYUGAT-BERLIN Nagy László magyar és Vlagyiszlav Bikov szovjet főkonzul közös koktélt rendezett Nyugat-Berlinben a sikeresen végrehajtott szovjet —magyar űrprogram alkalmából. A koktélon bemutatták a Kubászov—Farkas űrpárosról készült „Irány a világűr” című magyar dokumentumfilmet. PRÄGA Gustáv Husák csehszlovák államfő hétfőn Prágában vacsorát adott Szpirosz Kipria- nu ciprusi köztársasági elnök tiszteletére. A vacsorán részt vett Lubomir Strougal kormányfő és több más magas rangú csehszlovák személyiség. MEXIKÓVÁROS Mexikó észak-nyugati területén a Richter-skála szerinti 6,4 erősségű földrengés okozott hétfőn anyagi károkat. Házak százai rongálódtak meg, a vasúti közlekedés leállt. Egy gyermek meghalt, huszonkilencen megsebesültek. H a valaki három-négy héttel ezelőtt azt mondja, hogy a Szovjetunió és az NSZK rövidesen negyedszázadra szóló gazdasági megállapodást köt, legalább is csodálkozva néztünk volna rá, túlzottnak tartva „a nemzetközi helyzethez nem illő” derűlátást. S' most kellemes meglepetésként mégis így történt. Annál kedvezőbb ez az esemény, mert más egyéb mellett jelzi, reményt nyújt arra, hogy talán túl vagyunk a mélyponton, s ami még fontosabb: Lambsdorff nyugatnémet gazdaságügyi miniszter szavaival élve — a felek tárgyalókészségét mutatja. Tyihonov szovjet miniszterelnök-helyettes — nyilvánvalóan Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár moszkvai látogatását előkészítendő — a közelmúltban Bonnban járt. Részt vett a szovjet—nyugatnémet kormányközi gazdasági bizottság ülésén, s ezen kidolgozták a megállapodás részleteit. Két évvel ezelőtt Leonyid Brezsnyev bonni tartózkodása idején fogadták el a negyedszázadra szóló keretszerződést, most töltötték meg tartalommal és feltehetően a hó végi csúcstalálkozón írják alá. Főbb vonásai azonban már ismertek, és — ez a második meglepetés — az elgondolások nagyvonalúak, fantáziadúsak. Már- már a hetvenes évek elejét, az enyhülés mézesheteit idézik, bár a mai helyzet semmi esetre sem tévesztendő össze az akkorival. A szerződés középpontjában a földgáz áll, de milliárdos nagyságrendű ipari tervek is papírra kerültek. Nyugatnémet részvétellel épül több szovjet vegyi üzem, valamint az oskoli elektrofémkohászati kombinát. Tyihonov miniszterelnök-helyettes sajtóértekezletén elmondta, hogy új lehetőségek nyílnak óriási létesítmények közös építésére, kompenzációs üzletek kötésére, ipari kooperációkra szövetkeznek harmadik piacokon, együttesen dolgoznak ki új berendezéseket és technológiákat. S végül, de korántsem utolsósorban a szovjet politikus külön hangsúllyal szólt a cső- hitel-gáz ügyletről. Ismét szóba hozta a hatalmas szibériai tartalékok témáját, s okkal: mindkét kormány kész arra, hogy közösen hozzálásson az új lelőhelyek feltárásához, kiaknázásához. A nyugatnémetek évek óta nagy átmérőjű csöveket szállítanak, a Szovjetunió földgázzal fizet ezekért. Most még egy ilyen megállapodás körvonalai bontakoznak ki. Tyihonov elmondta, hogy nagyszabású energiaegyüttműködés alakulhat ki a Szovjetunió és Európa között, tehát a keretek immár földrész méretűvé tágulhatnak. A Szovjetunió kész megosztani földgáztartalékait a nyugat-európai partnerekkel, az NSZK-val, Franciaországgal, Belgiummal, Olaszországgal, Hollandiával. Megkérdezték a bonni újságírók: biztosítottak-e a földgázszállítások? A miniszterelnök-helyettes így válaszolt: országa a sok esztendőre szóló együttműködés híve. Miközben szerte a világon megszaporodtak a bizonytalansági tényezők, a kedvezőtlen fejlemények, a Szovjetuniónak senki nem vetheti szemére, hogy nem tartja be a szerződésekben foglaltakat. Kelet—nyugati gazdasági megállapodások kötésekor az újságírók kérdései között, a nyugati kommentárokban mindig ott szerepel a kölcsönösség problémája: kinek előnyös az üzlet? A lendület, amellyel a nyugatnémetek ebbe a megállapodásba belementek, azt mutatja, hogy érdekeltek az együttműködésben, bár kétség- . télén, hogy politikai megfontolásaik is vannak. Fenn akarják tartani a jó viszonyt a Szovjetunióval. E rre utal, hogy a hónap végén Schmidt kancellár Moszkvába utazik, ahol gazdasági és nemzetközi politikai kérdésekről egyaránt tárgyal a szovjet vezetőkké!. Azt is látni kell azonban, hogy látványos politikai eredményekre aligha számíthatunk, a nagy nemzetközi problémák valószínűleg nem oldódnak meg ezen a csúcstalálkozón. Mégis egyet lehet érteni Otto Wolf von Ame- ronggal, a nyugatnémet kereskedelmi és iparkamara elnökével, aki így nyilatkozott: „Bizonyos időszakokban fontosabb volt Washingtonba utazni, mint Moszkvába. Most talán ismét fontosabb Moszkvába utazni”. A kancellár útja bizonyíték erre. . Tatár Imre A Jósaváros, Ungvár sétány 3. sz. alatti „POLILUX" műanyag- és festékáruboltunkba most érkezett import angol, belga tapéták 51,— Ft-tól 201,— Ft-ig. FOTÓTAPÉTÁK 780,— Ft-ért, különböző méretű pvc idomok, vízvezetékszerelési csövek 110-es, 63-as, 32-es méretekben. Közületi megrendelést írásban, vagy személyesen elfogadunk. Nyitva: naponta: 7,30—17,30 óráig, szombaton: 8,00—12,00 óráig. (714) Földgáz és politika
