Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
Holló László- emlékház Debrecenben Debrecenben, a Margit utcában a művész egykori lakóházában emlékmúzeumot rendeztek be Holló László hagyatékából. Olyan művészi érték válik így ismertté, hozzáférhetővé, amely etikai-esztétikai nevelőereje lévén példát adhat hazaszeretetről, emberségről, közösségi áldozatvállalásról. A fogadószoba. Kéveszedők és Putri előtt című festmények. FILMJEGYZET Hazatérés Minden idők legigazságtalanabb hadviseléseinek egyikéről, az Egyesült Államok Vietnam ellen viselt háborújáról — a sokk alatt és közvetlenül utána — az amerikai művészek szinte egyáltalán nem beszéltek. Ök tudják, miért. Mi — innen, a távolból —; csak találgathatunk. Gyanítom, két ok — ■több más mellett — nyilvánvaló. Szinte bizonyos, hogy a hivatalos hatalom nem nézte volna jó szemmel a tárgyilagos, tehát a felelőtlen kalandot elítélő helyzetjelentéseket. Közismert, mennyi baja volt Jane Fondának, a legbátrabb ellenzékinek nyilvános protestálásai miatt... Valószínű az is, hogy az átfogó elemzéshez, az analitikus igényű ábrázoláshoz történelmi távlat szükségeltetett. Akkor még nem rajzolódtak ki olyan egyértelműen bizonyos összefüggések, mint ahogyan ma látjuk az eseményeket. Most — úgy látszik — kedvezőbb szelek fújdogálnak a hollywoodi stúdiókban, mert az amerikai film koncentráltan Vietnamra vetette vigyázó szemét. Hozzánk is eljutott néhány mű a témakörből (az Apokalipszis, most című Coppola-drámát nemrégiben méltattuk e hasábokon). A sorozat folytatódik. A magyar mozik bemutatták a mostanában^ nagyon termékeny Hal Ashby Hazatérését. Mielőtt a filmről érdemben szólnék, arra szeretnék emlékeztetni, hogy a legnépszerűbb művészeti ág az utóbbi időkben örvendetesen progresszív tartalmakkal töltődött meg .az. USA-ban. Megszaporodtak a bíráló tendenciák és a kritikai szellem — szerencsés módon — művészi igényességgel párosult. Megjegyzésünk az amerikai film Veitnam-képére is vonatkoztatható. Annak ellenére, hogy a reakció erői sem tétlenkednek, s A szarvasvadász hazugságai (a filmet Ci- mino rendezte) sokakat megtévesztettek. A Hazatérés — szögezzük le elöljáróban — a tisztességes vállalkozások közé tartozik. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Miért, miért nem, kritikai gyakorlatunkban eléggé lejárattuk a „tisztességes” jelzőt. Ez a szó mostanában a szürkének, a jellegtelennek, a középszerűnek lett a szinonimája. A kifejezést eredeti értelmében használtam. A következőket értem rajta. Hal Ashby elítéli a vietnami háborút. Kimondja — azaz kimondatja hőseivel — az igazságot (jelesül azt,...hogy a szörnyűséges ámokfutás embertelen célokat szolgált, s tengernyi szenvedéssel járt). Azt kutatja, hogyan nyomorította meg a kapcsolatokat a vérontás, s milyen sebeket kaptak azok is, akik esetleg egészségesen tértek haza a írontszolgálatot követően.. Amiről beszéltem: a cselekmény (az eszme, a tézis) tömör foglalata. Mindez természetesen nem választható el a megformálás esztétikai sajátosságaitól. Nos, most már „takarékra” kell fognom lelkesedésem lángját. A Hazatérés — sajnos — amerikanizmusokkal megtűzdelt mű, mely csak néhány jelenetben képes hitelesíteni egyértelműen rokonszenves gondolati tartalmát. Miért? Ehhez mindenekelőtt magát az „amerikanizmus” szót szükséges megmagyaráznunk. Összetevői — ha filmes koktélról van szó — a következők: túlcsorduló érzel' messég, közhelyek kultusza, bombasztikus hatások, a társadalmi és egyéni lét leegyszerűsítése. Elevenítsük fel a történet főbb mozzanatait. Bob Hyde-ot behívó szólítja Vietnamba. Felesége, Sally arra az elhatározásra jut, hogy nem ülhet otthon tétlenül. Hasznossá akarja tenni magát, s tompítani is szeretné a fájdalmat (férjéért őszintén aggódik). Egy katonai kórházban ápolónői állást vállai-. Ezzel kezdődik a bonyodalom. Eleinte csak rokonszenv fűzi a vietnami háború áldozatához, a nyomorék Lukéhoz (aki amúgy szemrevaló fiatalember). Később egymásba szeretnek. Vonzalmuknak nemcsak forró érzelmeik kedveznek, hanem politikai felfogásuk azonossága is. Mindketten megálljt parancsolnának a szennyes indulatoknak; melyek a vietnami gyűlölködés szellemét felkorbácsolták. A fiatalasszony a kórházi állapotokat kritizálja, szerelme pedig látványos okciókkal tiltakozik a népirtás és. az ezt kísérő maszlag ellen. Luke egyik tette országos beszédtéma: fémlánccal köti össze tolókocsiját és a katonai toborzó- állomás kapuját. Aztán hazajön a férj. Különleges szituáció: most ő a „harmadik”. Kavarognak az indulatok. Semmi sem egyértelmű. Bob — érthetően — „kiborul”, amikor tudomást szerez a történtekről. A magyarázkodás nem nagyon segít. A frontharcos — elkeseredésében és tanácstalanságában — nekimegy a tengernek, akárcsak íruffaut felejthetetlen kisfiúja a Négyszáz csapós-ban. Mi lesz vele? Nem tudni pontosan. Nem is fontos. Az a lényeg, hogy ő is vesztese a vietnami háborúnak, akárcsak párja és annak szeretője. Meg az egész amerikai nép. A Hazatérés-ben a giccs- be hajló hangszerelés hitelte- leníti a progresszív indulatokat. Az a plusz hiányzik Ashby művéből, ami a közhelyeket kicsit önmaguk fölé emelné. Mondjuk: erőteljesebb társadalomrajz, izgalmasabb karakterek, különleges szituációk. Az alkotók becsületességéhez — ismétlem — nem fér kétség, Jane Fonda, Bruce Dern és Jon Voight kitűnően játszanak, a film azonban így is csonka képet tár elénk Vietnamról és következményeiről. Olajfestmény, melyen a színeket valamilyen pótanyagból festették. Veress József A művész egyik önarcképe. (Ném eth Ernő felvételei) 1978 végén egy sikeres könyv jelent meg New Yorkban. Műfaját tekintve memoár, azaz visszaemlékezés. A könyv komoly visszhangot váltott ki mind a kritikusok, mind pedig az olvasók körében. Számtalan recenzió méltatta, értékelte, dicsérte. Henry Miller, a nyolcvanas éveiben járó,, félszemére vak amerikai író a szerzőhöz intézett levelében azt ír.ta, hogy abba akarta hagyni már az írást, de a könyv elolvasása után úgy döntött, hogy ismét kezébe veszi a tollat. A könyv írója Isabella Leitner. New Yorkban él, két fia van, férje író és szerkesztő. Isabellának ez az első könyve, de nagy a bizonyossága annak, hogy egyben az utolsó is. Nem kora, avagy egészségi állapota miatt. Ügy érezte, ezt az egy könyAz életbenmaradás könyve vet meg kellett írnia. 35 év elmúltával sikerült csak neki. No nem az írói tehetséggel vagy készséggel volt baj. Magával a témával. Könyve ugyanis töredékeket tartalmaz. Auschwitzból, mert Isabella Leitner zsidó, s ezért kellett végigjárnia a mindaddig minden képzeletet felülmúló emberi poklot. Isabella itt született Magyarországon, Szabolcs megyében, Kisvárdán. Teenager volt, de rossz korban. Épp javában dühöngött az antiszemitizmus, s hogy ez mit jelentett, azt Isabella Katz a saját bőrén érezte. 1944. május 28-án, épp születésnapján vitték el a vagonok a kisvárdai gettóból anyjával és öt testvérével együtt. A végállomás a hírhedt halálgyár, Auschwitz volt. Édesanyja és legkisebb testvére az első napon a „kiválasztottak” közé került. A többi öt testvér kálváriája kilenc hónapig tartott. A könyv rövid epizódokból áll. Tömör szavai, csontvázmondatai egyrészt lidércnyo- másosak, másrészt himniku- sak. Lidércnyomásosak, mert a halálgyár mechanizmusa mindnyájunk számára ismert. A könyv azonban nem Auschwitz történetét írja le. Nem a brutalitásokat, fizikai gyötrelmeket. Ezek csak felfelvillannak. Ilyen értelemben az egyes epizódokat csak a krematórium örökös jelenléte, s a belőle folyton áradó füst kapcsolja össze. A könyv azért himnikus, mert az életbenmaradásróí szól. Testvérek szövetségéről, hihetetlennek tűnő kitartásukról, állati körülmények között sugárzó embermivol- tukról. Kétszer álltak a halál torkában. A hírhedt náci orvos, a még ma is bújkáló Josef Mengele, aki anyjukat gázkamrába, húgukat a máglyára küldte, őket is „kiválasztotta”. Isabella döbbenetes nyugalommal állja végig a krematórium torkában a megváltást hozó új parancsig eltelt 24 órát. Mióta idekerültek, nap mint nap számoltak vele. Auschwitzból a birnbaumi fogolytáborba kerülnek. A változás óriási. Nincs árammal teli szögesdrót, füstölgő krematórium. Egy lépéssel közelebb az elérhetetlennek tűnő szabadság. Isabellát kápónak választják. Két nap múlva leváltják, mert a brutalitást csak színleli. Tífusztól gyötört testében a korábbi sziklakemény akarat is szétporlik. A testvérek segítenek — életet öntenek belé. A Vörös Hadsereg már a közelben lehet, mert továbbhajtják őket. Útközben megszöknek, de egyiküket elfogják. Nem ölik meg. Végez vele az a tudat, hogy a többiek szabadok. Isabelláékra szovjet katonák találnak rá. Ogyesszába mennek, onnan hajóval az USA-ba. Isabella Leitner tavaly Pesten járt. Onnan küldte el könyvének egy példányát a megyei könyvtárnak. Számára kegyetlen valóság az, amit leírt. De azért írta le, hogy óvjon, figyelmeztessen mindnyájunkat. A történelemből tanulni kell! A könyv egyik kritikusa írta: Jó lenne, ha Isabella Leitner könyve magyarul és németül is megjelenne. Jó lenne, mert csak egyetlen árva példány van itthon belőle, s az is angolul. Címe: Fragments of Isabella. (A memoir of Auschwitz.) A. z. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. június 1.
