Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. június 29. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Az erdő új arca Néztem a baktai erdő nagy tölgyét és csalóka érzetem ’ támadt; az erdő felett megállt az idő. Itt ez a fa: generációk láthatták hatalmasnak és mozdulatlannak, pihentek, hűsöltek lombkoronája alatt. Valóban semmi sem változott? Morozov írta: „A természetben minden mozgásban van és változik, az idő vasfoga mindent megőröl, ami a természetben élő és nem élő. Ez az erdő is — bármennyire is maradandó egyes alakjaiban és megnyilvánulásaiban — ezek alá a törvények alá tartozik, szintén mozgásban van.” Az erdőre társadalmi, természeti jelenségek,, események mérik csapásaikat, de olykor áldás is az emberi beavatkozás. A baktai erdő a megye egyik legnagyobb és legszebb gazdasága. Csak néhány szót az erdőt érintő társadalmi változásokról: 1525-ben a Baktay családé volt, később Báthory István birtokolta. A felszabadulásig gyakran cserélt gazdát, eladták, örökölték, gyarapították és megrabolták. * A természeti változásokból leginkább azt tartják számon, hogy a talajszerkezetben történt módosulások, a talajvíz besüllyedése, a bolygatott talajok gyors kiszáradása uralkodó fafajok pusztulását, esetleges gyér fennmaradását eredményezte. A pusztai tölgyesekből például hírmondó sem maradt, eltűntek a mély fekvésekből a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a jellegzetes rezgő- és szürkenyár-csoportok- kal. Természet és ember közös bűne ez. A szilfákat az úgynevezett szilfavész pusztította el, más fafajokat pedig a talajvizek lecsapolása, a kellően át nem gondolt víz- elvezetés ítélte halálra. Azért még maradt valami. Kozma Károly, a baktai erdészet vezetője említi: van egy 325 hektáros védett terület, gyertyános-kocsányos tölgy. Valapnikor ez volt a több, ma mint a hímestojás- ra, úgy vigyáznak minden egyes fára, mert szinte lehetetlen az újratelepítés, nincs makktermés és hát a fa értékes, szép. Egyszóval igazi erdő. De hát milyen is a gyertyán és főleg milyen fa a kocsányos tölgy? A gyertyán az országban a harmadik legelterjedtebb fafaj. Vannak akik nem szeretik. Mondják, hogy túlzottan elszaporodott és értéktelenebbnek tartják más fafajokkal szemben. Egy biztos, a gyertyán hallatlanul életerős és haszna volt abban, hogy helyenként a rossz erdőgazdálkodás ellenére nem pusztult el az erdő, másrészt hibája, hogy elnyomja a bükk és a tölgyek újulatát. Egyébként a gyertyán hosszú ideig jórészt csak tűzifaként jöhetett számításba, újabban a cellulózgyártásnak fontos alapanyaga. A .kocsányos tölgy a síkságok, a lapályok fája, a legértékesebb fafajaink családjához tartozik. Jól bírja a nyári meleget, érzéketlen a téli hideg iránt, kiváló bútoralapanyag, ipari fa. Szövetszerkezete, szilárdsága, színe miatt mindig sokoldalúan dolgozták fel, valamikor a hajópadlók is kocsányos tölgyből készültek. A baktai erdőben százévesek a fák. Most évente 10—20 hektár a telepítés, kisebb-nagyobb sikerekkel. E kissé hosszúra nyúlt bevezető után most mór lássuk, milyen is a baktai erdő és főleg milyen a napjainkra kialakult új arca. A baktai erdészethez 6,5 ezer hektár erdőterület tartozik. Az erdők harminc község határát érintik. A központi mag a baktai —ófehértói rész, 2,5 ezer hektár. A fafajok aránya: 70 százalék akác, 10—15 százalék kocsányos tölgy, 10 százalék fenyő és egyéb. Az erdő termőhelyi lánca évről évre, lépésről lépésre változik. Most olyan törekvés van, hogy az akác területi arányát jobb, értékesebb fafajok telepítésével 50—55 százalékra visszaszorítják. Az akác Amerika felfedezése után Pennsylvániából került Franciaországba. Bizonyos Jean Robin kertész, vagy a fia (eltérőek a vélemények) ültette el díszfának a párizsi növénykertbe. Hazánkba és Szabolcsba a XVIII. század végén került. Nagy szolgálatokat tett. Elsődleges szerepe a homokfogásban volt, de jó tűzifának, a paraszti naturális gazdálkodásban jó szerfának és kiváló mézelőnek bizonyult. És igénytelen, kemény, kitartó, mint maga a paraszt. Az akácot nemigen kell ajnározni, ha hagyják, sarjad és nő, teszi a dolgát. Váci Mihály „Akác” című költeményében ezt írta róla: „Sivár vidék hűséges fája. / A menekülő porszemek elé / veti magát, megállva / elfolyó barázdák felett”... és a vers befejező szakasza: „Ahová hullt, azt a világot / összemarkolja odalent, / s széthulló rögökből virágot, / értelmet és rendet teremt.” Egyébként az akác előnyére írják, hogy gyorsan növekszik, 30—40 év alatt jelentékeny fatömeget termel. Miért bántják hát az akácot? Mert némiképp legenda az igénytelensége, az akác is tápanyagokban dús talajt kíván, és ha csak sarjról szaporítja önmagát, rontott erdő lesz belőle. Tehát kell az akácnak is a gondos művelés és ha ez így van, akkor az akácra fordított energiával értékesebb fafajokat, a végső hasznosításban jobb eredményeket mutató csemetéket kell telepíteni. Az országnak, az iparnak van erre szüksége, annak a 350 tercia ágazatnak, ahol a fát hasznosítják. Az akác iránti figyelem tehát csökken, annál nagyobb érdeklődés kíséri napjainkban a komplex erdőgazdálkodást. Ez részben az energia- válság miatt van, de nemcsak ezért került előtérbe az erdő. A baktai erdészet vezetője az erdő hármas funkcióját idézte: mint üzem energia- és nyersanyagbázis, mint növényi társulás a föld, a városok és falvak tüdeje, és végül az erdő az emberek gyógyítója, üdülő- és kirándulóhelye. A baktai erdő mint üzem, évi 45—60 ezer bruttó köbméter fát ad, ennek 50—55 százaléka ipari fa, a többi tűzifa. Az erdészet 400 dolgozót foglalkoztat, fakitermelőket, erdei munkásokat, faipari munkásokat. Az erdészet saját fafeldolgozó üzemeiben parkettát, gyümölcsösládát, raklapokat, szőlészeti anyagokat, szőlőkarókat, hordódongót és még számos árut termel. Változás az elmúlt években a fakitermelés, szállítás gépesítése, a munkások buszos utaztatása, lakókocsik, ebédlők üzemeltetése. Ma már az erdőművelés is 60 százalékban gépesített, alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást. Mit ad még az erdő? Számottevő a vadállomány. A vadgazdaság területe 27 ezer hektár és 300 őzet, négyezer fácánt, 2500 nyulat, foglyot és más vadakat tartanak nyilván. A vadállomány fejlesztése szakadatlan munka, évi 4000—5000 fácáncsibét eresztenek szabadon. Etetőkkel, sózókkal gondoskodnak a téli takarmányozásról. A baktai erdészet területén 6—7 ezer kaptár méh gyűjti a mézet, évi 140—150 tonnát. (Sajnos, a méhcsaládok száma az elmúlt években erőteljesen csökkent.) Ad még az erdő gombát, gyógynövényt és ennek hasznát főleg a begyűjtő lakosság élvezi. Az erdő — jelentette ki Kozma Károly — társadalmi tulajdon. De vajon a társadalomtól elvárt megbecsülés milyen? Sajnálkozott az erdészeti vezető, hogy ezt megkérdeztem, mert amit az erdő művelői fáradtságos munkával elérnek, azt sokan semmire nem becsülik. Sok a tördelés, a fészekfeldúlás, a so- rompóelfűrészelés, tűzgyújtás, és nagy a szemetelés. Hiába van a szép környezetben a berendezett tűzrakó- és pihenőhely, hiába vannak a hulladéktároló helyek. A vandálok pusztítanak, tönkreteszik, rontják az erdő esztétikáját. És mit tesz az erdészet? Elhelyeztek például 500 mesterséges odút, fészkelőhelyet, mert egyébként a technikától, a kémiai szerektől is pusztul az élővilág és ha ezt a fészekrablók, fészekrontók is tetézik, megbomlik az egyik nagyon fontos életközösségi egyensúly. A pintyek, cinkék, feketerigók, sármányok, fenyőrigók, örvösgalambok száma csökken, gyarapodnak viszont a fákat pusztító kártevők. A kirándulók egy része önző. Ügy gondolja, csak érte, pillanatnyi szeszélye kielégítésére van az erdő. Szerencsére az erdészek, az erdőgazdaság dolgozói szorgalmasan munkálkodnak. Főleg az iskolás gyerekekkel igyekeznek megszerettetni, megismertetni az erdő hasznát. Az idei „madarak és fák napján” 800 gyereket láttak vendégül a tölgyesek, fenyvesek, vadvirágos tisztások. Volt rajzpályázat, vetélkedő és jutalmat is kaptak azok a gyerekek, akik a legszebb madarakat, fákat rajzolták. Most a bak- talórántházi erdészet Zrínyi Ilona Szocialista Brigádja, a műszaki dolgozók, a pedagógusok segítségével „Ismerd meg az erdőt” címmel szervezett versenyt a kisiskolásoknak. Kidolgoztak egy túravonalat és a gyerekek okosan játszanak. Fészkeket keresnek, de nem azért, hogy kirabolják, hanem hogy tudják, milyen madár költ benne, miért hasznos, miért szép. így fedezik fel a virágok, aljnövények, a fák hasznos és szép világát. Szabolcs-Szatmár az erdőterületeket tekintve nem tartozik a megyék sorában az elsők közé. A közel ötvenezer hektár — 15 éve 46 ezer hektár volt — a területnek mintegy 8 százaléka. Ez a nyolc százalék viszont hatalmas vagyon, nagy érték és jól kell gazdálkodni vele. Van ilyen törekvés, mert egyre többen tudják és hiszik: a fát lehet helyettesíteni, pótolni az ipar bizonyos területein, de nélkülözni sohasem lehet. És végképp nem nélkülözheti a fát, az erdőt, az ember. Seres Ernő A nyíregyházi barát visszaemlékezése Emlékkos zord Lehár mesternek Száztíz évvel ezelőtt, 187Ö- ben született Komáromban Lehár Ferenc, hazánk világhírű zeneszerzője. Az évforduló alkalmából Ausztria köztársasági elnöke, dr. Rudolf Kirchschläger; leplezte le a carrarai márványból készült impozáns Lehár-emlék- művet Bécsben. Erre az ünnepségre kapott a bécsi Le- hár-társaságtól meghívót e sorok írója is, akit régi barátság fűz Lehár Ferenchez. Negyven esztendővel ezelőtt, 1940. április hó 1-én, Lehár Ferenc 70. születésnapja alkalmából rendezte az akkori Műegyetem Közgazdaságtudományi Karának Ifjúsági Egyesülete — a mester tiszteletére — - nagyszabású díszhangversenyét, amelyet Lehár, neves énekművészek szereplésével, maga vezényelt. A hangverseny előkészületei során kerültem közelebbi kapcsolatba a világhírű zeneszerzővel, aki — a nagy korkülönbség ellenére — barátjává fogadott. A díszhangverseny remekül sikerült. Műsorán Lehár Ferenc legszebb melódiái szerepeltek, szám szerint tizenhét. A Cigányszerelem és a Víg özvegy nyitánya, valamint az Arany-ezüst keringő az Operaház zenekara, a Tatjána Szent György kórusa pedig az Operaház énekkara előadásában. A Mosoly országából a belépőt, valamint a Cárevicsből a Volga-dalt Laurisin Lajos tolmácsolta. Szűcs László a Mosoly országából a Vágyom egy nő után és a Giudittából a Fény, lelkemnek fénye című dalokat énekelte; Udvardy Tibor pedig a Friderikából az Oh lányka, oh lányka elnevezésű dalt. Ezen a szép sikerrel zárult díszhangversenyen, a Festi Vigadóban adtuk át a képen látható emléktárgyat a mesternek: az aranyozott ezüst babérkoszorút, „Lehár Ferenc mester 70. születésnapjára a Műegyetem ifjúságától” felirattal. Legközelebb 1945-ben találkoztunk. A második világháború során Lehár Ferenc is sok viszontagságon ment keresztül. Jómagam is, de mint hadifogoly, olyan szerencsés helyzetbe jutottam, hogy az 1945-ös esztendő vé- ,.ge felé Bad Ischlben !frtég egyszer találkozhattam a mesterrel. Ekkor kedves nejével, Sophie asszonnyal meglepetéssel, de meleg szeretettel fogadtak és megkínáltak uzsonnával, én meg egy féltve őrzött, aranyszo- pókás doboz Memphis-ciga- rettával tudjam kedveskedni, amellyel igen nagy örömet szereztem Lehár Ferencnek, mivelhogy akkoriban nehezen és drágán lehetett csak szívnivalóhoz jutni. Villájában — Bad Ischlben — 1948. október 24-én bekövetkezett halála után múzeumot rendeztek be. Ebben a múzeumban ma is megnézhető az ezüstből készült, arannyal bevont babérkoszorú. A Lehár Ferenc-emlékmű leleplezésére a bécsi Stadt- parkban került sor. Több százan vették körül az emlékművet és izgatottan várták az állam, a kormány és Bécs városának képviselőit. A Le- hár-társaság elnöke, dr. Josef Guhswald köszöntötte a megjelent magas rangú vendégeket és az ünneplő közönséget. Kari Dönch kamaraénekes, udvari tanácsos tartotta ünnepi megemlékezését Lehár Ferencről, majd a köztársaság elnöke emelkedett szólásra. Dr. Kirchschläger ünnepi beszéde után leplezte le a Lehár Ferenc-emlékmű- vet; a fedőlepel eltávolítása után felmorajlott a nagy számú ünneplő közönség, mert a carrarai márványból készült gyönyörű szobor lenyűgöző hatással volt mindenkire. Ezek után került sor az emlékmű átadására Bécs város polgármesterének. Ebből az alkalomból Leopold Gratz mondott, majd a Lehár-társa- ság elnökének, dr. Josef Guhswaldnak zárószava következett. Végezetül felolvasták Lehár unokaöccsének, dr. Franz Papházay Lehárnak a levelét. Az utókor nem feledkezett meg Lehárról és Bécs városa példamutató hozzáállást tanúsított az emlékmű elhelyezését illetően. Jómagam csak azért vagyok szomorú, mert. Budapest ez ideig megfeledkezett a világhírnek örvendő zeneszerzőnek méltó emléket állítani; pedig már rég megérdemelt volna legalább egy utca-, tér-, vagy parkelnevezést a magyar fővárosban, hiszen magyar állampolgárságához haláláig hű maradt. Dr. Orbán József nyugdíjas közgazdász Nyíregyháza 40 éves fotó az emlékezetes eseményről. A képen balról a második a cikkíró Orbán József, amint átadja Lehárnak a babérkoszorút. KM Pál Gyula: Utca fákkal
