Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 TANÁCSAINK HÉT ÉVE (4) w Életformánk tükre H a az iparfejlesztés Sza- bolcs-Szatmár megye fejlődésének dinamiz­musát jelképezi, ha a mező- gazdaság a falu társadalmi és termelési forradalmának színhelye, akkor a kereske­delem életformánk változá­sának általános tükre. Mert hol, ha nem a kereskedelem­ben mérhető leginkább: mennyivel emelkedett jöve­delmünk, mennyivel költhe- tünk többet — bár keveseb­bet kellene — a hasunkra, s mennyivel szánunk nagyobb összegeket olyan iparcikkek­re, amelyek kényelmesebbé teszik otthonunkat, meg­könnyítik a háztartásban töl­tött második műszakot. Hét éve komoly eredmény­nek számított, hogy megyénk minden lakója 13 649 forintot hagyott a boltokban és ét­termekben, az idén pedig már 26 ezer forint körül lesz ez az összeg. Hogy ilyen eredményről szólhatunk, ah­hoz nemcsak egyéni jövedel­münknek kellett nőni, hanem az élelmiszerek, a ruházati termékek és az iparcikkek választékának és a kereske­delmi hálózatnak is. Kevés megye kereskedelme dicsekedhetett azzal,' hogy a másfél ötéves tervet sem ki­tevő időszak alatt több, mint másfélszeresére nőtt az ezer lakosra jutó kereskedelmi hálózati alapterület, s csak­nem ilyen arányban válto­zott az egy boltra jutó alap- terület is. Nem volnának ilyen kedvezőek az adatok, ha a boltok számával mér­nénk a változást, hiszen sok elhanyagolt, korszerűtlen kis boltot, kocsmát kellett be­zárni, mert nem feleltek meg a vásárlók igényeinek, s he­lyettük — igaz, nagyobb alapterületen, de — keve­sebb korszerű bolt, áruház épült. A 72 bisztró helyett ma majdnem 140 van, a 116 presszó és cukrászda helyett majdnem kétszáz fogadja a vendégeket, megduplázódtak a munkahelyi éttermek, vi­szont ötszázról majdnem négyszázra csökkent az ital­boltok, borozók száma. Csak hat éve. hogy Nyír­egyházán két hatalmas áru­ház — a Nyírfa és a Kelet — megnyitotta kapuját, de már jószerint nem is emlékszünk rá. mi volt előtte ezen a he­lyen. Ebben az időben avat­hattuk fel a Szabolcs Szállo­dát, a kisvárdaiak a város főterén épült áruháznak örülhettek, de nem volt a megyének talán egyetlen te­lepülése sem, ahol ne nyi­tottak volna új boltot, ABC-t, áruházat, vagy szórakozóhe­lyet. Mostani ötéves tervünkben körülbelül 700 millió forint jut a kereskedelmi hálózat fejlesztésére, igaz ebből 100-*-110 millió a hitel, amit vissza kell fizetni. De hozzá­járult ahhoz, hogy új ABC- ben vásárolhatnak Nyírbá­torban, Nyírmadán. Tarpán, Tiszalökön, Tyúkodon, Apa- gyon, Nyírbogáton, Ibrány- ban, Nagydoboson, Balkány- ban, Porcsalmán, Dombrá- don, Fehérgyarmaton, Zá­honyban, Tiszavasváriban, Vaján, Rakamazon, Máté­szalkán, és Tiszadadán, ABC és presszó nyílhatott Kisvárdán, Napkoron, étter­met avathattak Rakamazon, Tiszaszalkán és Nagyecseden, bisztrót Tiszadadán. És ez csak a kereskedelmi vállalatok, a fogyasztási szö­vetkezetek hálózatának nö­vekedését jelzi, de nincs ben­ne, hogy ma csupán a sütő­ipari vállalat 45, a tejipari vállalat 82 üzletet működtet a megyében, saját boltjaik­ban kínálják termékeiket a cipőipari szövetkezetek és vállalatok, a Szatmár Bútor­gyár, a Divat Ruházati Vál­lalat és folytathatjuk a sort az állami gazdaságokkal, az Utasellátóval, a húsipari vál­lalattal, vagy a virágjait kí­náló kertészeti vállalattal. Nem múlt el nyomtalanul a hét év megyénk idegenfor­galmában sem. Nemcsak a hozzánk érkezők számának növekedésében mérhető le a változás, hanem abban is, hogy — ha nem is eleget, de — sokat tettek a tanácsok a vendégvárás feltételeinek ja­vításában is. A Szabolcs- szállóval nagyjából egy idő­ben készült el Mátészalkán a Szatmár-szálló, korszerűbb körülmények között fogadja vendégeit Sóstón a Krúdy, felépült a vásárosnaményi Hotel Bereg, Sóstón motel, kempingtábor, bungaló várja a nyaralókat, Szatmár- csekén turistaszállóvá alakí­tották az egykori határőr-lak­tanyát. motel épült Kisvár­dán, s átadás előtt áll a vá­sárosnaményi Tisza-parti kemping. ’ Az eredmények mellett gondok is akadtak, s akad­nak ma is jócskán. Például, hogy évtizednyi idő telt el, míg döntés született: nem lebontani, hanem korszerűsí­teni kell Nyíregyházán a Koronát, ezt kívánja az épü­let műemlékjellege, s gasztro­nómiai múltja, míg össze­gyűlt annyi pénz, hogy hoz­záláthattak a Búza téren a piaccsarnok alapozásához. Hasonlóan régi téma, hogy szállodára-étteremre van szüksége Kisvárdának és Nyírbátornak, de az anyagi feltételek mindkét városban hiányoznak. Kisvárdán meg­kezdték egy önkiszolgáló ét­terem alapozási munkáit, Nyírbátorban milliókat köl­tött a tanács a vendéglátó- hely területének előkészítésé­re. szerelik a demecseri ABC paneléit is, de átadá­sukra még több-kevesebb ideig várakozni kell. S várni kell a következő tervidőszak elejéig-közepéig, míg hozzáláthatnak egy újabb nyíregyházi, a borbá- nyai, a sóstói, a tiszavasvári, a kemecsei, a nagyhalászi és az ajaki ABC-k alapozásá­hoz, a vásárosnaményi áru­ház. a nyíregyházi lakberen­dezési áruház, az autóscsár­da, a nyírbátori önkiszolgá­ló étterem, a sóstói turista- szálló építéséhez és a bakta- lórántházi csárda bővítésé­hez. mert mostani ötéves tervünkben csak az igény volt meg, de a pénz hiány­zott. A kereskedelem fejlesztése, a vásárlók igényeinek kielé­gítése azonban nemcsak a há­lózatfejlesztésen múlik. Jobb piackutató munkával, jobb áruellátással, a vevők szoká­saihoz és igényeihez jobban alkalmazkodó nyitvatártással, a kiszolgálási forma korsze­rűsítésével, a termelők és értékesítők együttműködésé­nek javításával, az áruelosz- -tás finomításával, a kisha- tármenti forgalom lehetősé­geinek jobb kiaknázásával lehet és kell az ellátáson ja­vítani. E gy hét múlva hosszú, hétéves ciklus után új tanácstagokat vá­lasztunk. A régiek szép ered­ményekről adhattak számot, ám az újaknak még nagyobb feladataik lesznek, mert olyan időszakban képviselik lakókörzetüket a tanácsok­ban. amikor szűkösebb anya­gi lehetőségek mellett kell a meanövekedett igényeket ki­elégíteni. Ennek pedig csak megalapozott döntésekkel, s a végrehajtás számonkérésé­vel lehet eleget tenni. Balogh József Földes Pál emlékezete 75 éve született Földes Pál, a munkás- mozgalom kiemelkedő harcosa A századfordulón született, anyakönyvi bejegyzés szerint 1900. június 4-én Mátészalkán. Még életében legendák szövődtek neve mellé. Az első világháború idején ő is berukkolt, 1918-ban a szerbiai hadszíntérről tanulmányi szabadságot kapott szeptemberben. Nem ment vissza a frontra, hanem belépett a szociáldemokrata pártba, majd hazajött Mátészalkára, ahol már a Ká­rolyi-kormány idején, novemberben részt vett a párt alapítási küzdelmeiben. Párt­tisztségként szerkesztette a NÉP című helyi újságot. A Tanácsköztársaság kitörése után, már­cius 22-én alakult meg a mátészalkai járási direktórium, aminek ugyan nem volt tagja, de ő intézte a sajtó-, és kulturális ügyeket. A diktatúra leverése után neki is menekülni kellett. Kisvárdán keresztül Debrecenbe szö­kött, ahol formailag mint jogász jelentkezett az egyetemre. Riporter is volt a Debreceni Független Újságnál. Amikor 1922-ben textil­mérnöki diplomát szerzett, kezdő mérnök­ként egy brnói textilgyárban, később a len­gyelországi Bielitz-Biola nevű kisvárosban dolgozott. 1925-ben Bécsben egyik megindítója volt Wiener Schfwollenfabrik nevű finomposztó­gyárnak. Már korábban kapcsolatot talált az emigráns szervezetekkel, név szerint Garbai Sándorral, Böhm Vilmossal, Lukács György- gyel. A KMP bécsi külföldi bizottságánál illegális pártmunkát vállal. Először 1926-ban jött Magyarországra, ahol a fővárosban ta­lálkozott a párt hazai vezetőivel, így Sallai Imrével, Fürst Sándorral. Ekkor lett a KMP tagja. Különös helyzet adódott. Felkérték, hogy vegye át a Magyar Posztógyár Rész­vénytársaság irányítását. Illegálisan Horthy- Magyarországon tartózkodó vezető kommu­nista, ugyanekkor tőkés gyárigazgató! Elvál­lalta; ekkor a párt technikai apparátusának vezetője, összekötő a budapesti illegális tit­kárság és a külföldi bizottság között. Az em­lékezetes 1930. szeptember 1-i tüntetésre egy röpiratot szerkesztett, mely a párt Batthyány utcai pincenyomdájában készült. Árulás tör­tént, Oancz János nevű rendőrspicli „segéd­letével” lebukott. A bíróságon, ahol Vámbéry Rusztem védte, négy és fél évet kapott. Eb­ből 3 évet a szegedi Csillagban töltött. Amikor szabadult, hibás pártutasításra út­levelet kért, hogy külföldre utazhasson. Újra bebörtönözték, ahonnan 1940. augusztus 29- én szabadult, néhány nap múlva átlépte a magyar—szovjet határt. Üj fejezet kezdődött életében. 1941. júniusában munkába állt, a Moszk­vától nem messze levő monyinoi fésűsgyap­jú textilkombinátban. 1944. december köze­pén pártutasításra átvette a krasznogorszki antifasiszta iskola magyar szekciójának ve­zetését. Csak 1946 őszén tért haza Magyar- országra. A felszabadult Magyarországon az MKP III. kongresszusán már küldött. 1953- ban munkatársaival együtt Kossuth-díjat kapott. Textilipari tankönyvet írt, amit a főiskolákon használtak. Élményeit Partinázemlékek c. könyvében, az európai antifasiszta harcok történetét Így kezdődött, Szőnyi Mártonról, Két ugrás az ismeretlenbe c. műveiben örökítette meg. öt éve halt meg. Ny. K. Képviselőjelöltjeink Bizalom sokadszor A fővárosból Nyíregy­házáig a fél országot átutazva — bár a fő­útvonal nagyon ésszerűen, többnyire elkerüli a települé­seket — fel-felbukkannak az emlékek. Olyanok' is, hogy mi volt e tájon azelőtt, miféle falvak, városok, micsoda em­beri sorsok. Meg az is, hogy fiatalon — amikor úgy mond­ják, az álmok a legmerészeb­bek — ilyennek álmodtuk-e a hazát. Bíztunk persze a nép alkotó erejében, az új társadalomban. Az igenlő vá­lasz mégsem hangzik egészen meggyőzően. Mert képzelte-e, képzelhette-e egy szabolcsi parasztember, egy, az ország­ban vándorló kubikos, vagy az éppen csak létező helybé­li ipar munkása, hogy itt, így fog élni? Biszku Béla saját tapaszta­latából is merített, amikor a fenti szavakat mondta leg­utóbbi, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában meg­tartott választási nagygyűlé­sén. A kis beregi faluban, Márokpapiban született, s abban az' időben volt felcse­peredett gyermekember, ami­kor az e tájon élő kétkezi munkás számára munkából és kenyérből soha nem jutott elég. Emiatt fogták a kezük­be szülei is a vándorbotot — a húszas, harmincas évek nagy világválsága közepette, s mentek a fővárosba azzal a reménnyel, hogy ott majd jobbá válik a sorsuk. Emberi és politikusi pályá­ja is így kezdődött. Szerszám- lakatosnak adták óda szülei Angyalföld egyik üzemébe. 1938-ban szabadult, az az év a munkásmozgalomba kerü­lésének időpontja is. 1944- ben lépett a pártba, Angyal­földön a fegyveres ellenállás egyik szervezője volt. A fel­BISZKU BÉLA szabadulás után különböző pártfunkciót tölt be. 1951-ig dolgozott a\ nagybudapesti pártbizottságon. Két évig volt a párt kőbányai bizott­ságának, majd ugyancsak két évig az angyalföldi pártbi­zottságnak a titkára. Angyal­földön az ellenforradalom el­leni fegyveres harc vezetője. Az ellenforradalom után részt vesz a párt újjászervezésé­ben. 1956 novemberében vá­lasztották az MSZMP Poli- litikai Bizottságának tagjává. 1957-től belügyminiszter, 1961. és 62. között a Minisz­tertanács elnökhelyettese. 1962-től nyugalomba vonu­lásáig az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A leg­nehezebb helyzetekben bizo­nyította példamutató helyt­állással osztály hűségét, tett- rekészségét. Mintegy húsz éve már, hogy újra sokat jár Szabolcs- Szatmár — a szűkebb szülő­föld — tájain. Több ciklus­ban volt megyénk, városunk képviselője, s személyesen is sokat tett azért, hogy a Poli­tikai Bizottság másfél évti­zede született, megyénk fej­lesztését gyorsító határozata megvalósuljon. Segítette a szabolcsi ipartelepítést, nagy­ban hozzájárult a szabolcsi megyeszékhely nagyarányú fejlődéséhez. „Örömeink, ünnepségeink résztvevője, gondjaink meg­értője, a helyi politika alakí­tásának sok színű véleménye­zője, 1974 óta Nyíregyháza díszpolgára. Biszku elvtárs önzetlen munkájával, egész életével bizonyítja, hogy méltó a nép, Szabolcs-Szat- már 2. számú nyíregyházi választókerülete lakosságá­nak bizalmára.” — szóltak e szavakkal róla, mostani jelö­lésekor. Szívesen jár megyénkbe, hiszen haza jön. Szívesen se­gít annak megszerzésében, ami megyénket megilleti. Mint a Központi Bizottság tagja, képviselői munkássá­gát is annak az útnak a szolgálatába állítja, amelyen haladva együtt boldogul az országgal a mi megyénk, Nyíregyháza népe is. Prog­ramját ebben foglalta össze: „Most öt esztendő dolgairól beszélünk, öt esztendő volta­képpen belátható, még az emberi életben sem túlságo­san hosszú időtartam. Céljai­ról, programjáról, hetek, hó­napok óta gondolkodik, vitá­zik az ország. A leendő ta­nácstagok, képviselők felada­ta lesz, hogy erejük, képes­ségeik szerint tegyenek e program megvalósításáért együtt választóinkkal. A cse­lekvő támogatást, az egvütt- munkálkodást kérem Nyír­egyháza lakosaitól, választó- polgáraitól. Termékeny évtized n^em csupán olvasta, de I k | közvetlen közelről is- LAJ merte és élte Veres Péter szűkebb szülőföldjének, a balmazújvárosi Gyepsor lakóinak életét. Itt született 1926-ban, s alighogy felcse­peredett, a család kenyeré­hez neki is keresnie kellett. Tizenhárom éves volt, amikor gazdasági cselédnek szegő­dött. 1944 októbere. Mint sok száz ezer agrárproletár tár­sának, neki is ez a dátum je­lenti a történelmi sorsfor­dulót. Újvárosban megala­kult a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. Ott volt első tagjai és szervezői kö­zött. Megérkezett a faluba az első toborozási felhívás: harc a fasizmus ellen! — az első jelentkezők között volt. Tizennyolc évesen a deb­receni Pavilon laktanyából, a hatodik önkéntes hadosztály katonájaként indult a front­ra, fegyverrel a kezében küzdeni népünk szabadságá­ért. Egy olyan új világért, amelyben már nincs úr és cseléd, emberi körülmények közé kerül a föld munkása is. Harminc esztendeje sok ezer társával együtt Tar Imre is Ausztriában, a hazánkat felszabadító szovjet csapatok oldalán ünnepelte a győzelem első napját. Azután a békés évek jöt­tek: az ország újjáépítése, ál­lamhatáraink, új rendünk vé­delme. Miután e megbízatá­sokat teljesítette, hazaindult a szűkebb szülőföldre, amely mindig is fontos bázisa volt az agrárproletárság mozgal­mának. Dolgozott a részére is osztott kicsiny földön, kubi­kostalicskával járta a vidé­ket, a kevéske szabad idő­ben agitált, énekelt a közsé­gi dalárdában, hogy betelje­sedjen az új világ szép Ígé­rete. A kommunisták soraiban töltött 35 év során sok min­den történt az életében. A 3 hónapos pártiskola elvégzése után, 1949-ben tanársegéd lett a zsámbéki, majd a gödöllői mezőgazdasági akadémián. DR. TAR IMRE Pártfőiskolára küldték és ott maradt tanárnak. Az ötvenes évek elején hazahívták a Hajdúságba a megyei párt- bizottság osztályvezetőjének. Az ellenforradalom napjai­ban elvtársaival az MSZMP-t szervezte, az Ideiglenes Inté­ző Bizottság tagja. Osztály- vezető ismét, majd a Hajdú- Bihar megyei pártbizottság titkára. Moszkvába küldte tanulni a pórt. Az SZKP Társada­lomtudományi Akadémiáján lett a közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa. A moszkvai három év alatt, de később is, amikor az MSZMP Központi Bizottsá­gán kapott beosztást — első­sorban a mezőgazdasággal foglalkozott. Járta az orszá­got, politikusokkal, szakem­berekkel, és a tsz-ek paraszt­ságával váltott szót a készü­lő földtörvényről, a párt ag­rárpolitikájáról. Tizenegy éve dolgozik Sza- bolcs-Szatmár megyében. Ma már e tájhoz, az itteni em­berekhez is úgy kötődik, mint a Hajdúsághoz. Nincs ebben különös, hiszen az itt töltött évtized e terület leg­termékenyebb tíz éve volt. Olyan évek, amelyek alatt sok tíz ezer ember jutott kor­szerű munkahelyhez, az új gyárak, üzemek avatása, a mezőgazdaságban létreho­zott szakosított állattenyésztő telepek átadása, a nagy erejű gépek munkába állítása egy­úttal a szabolcsi ember éle­tének, munkájának könnyí­tését, a táj épülését, szépülé­sét hozta. Ez méltán kelt örömet egy vezetőben, aki­nek sok köze volt a forradal­mi változáshoz. Csengerben, amikor me­gyénk 13. számú választóke­rületében nemrég újra kép­viselőnek jelölték, sok fel­szólaló hozta szóba szűkebb környezete nagy változásait, a képviselőjelölt ezt mondta: „Minden, amit a megyében elértünk, a jó pártpolitiká­nak és a szorgalmas lakos­ságnak köszönhető”. Újra gazdag programot ka­pott. Sok mindenre szükség van még ahhoz, hogy eltün­tessük a történelmi örökség ma is jelenlévő árnyait. Hogy csak megemlítsük: az isko­lák egy része elavult, a ma­gasabb szintű termeléshez szükség van a lápi vízrende­zésre ... A képviselő sok mindent tehet. Előre láthatja a követ- kéző éveket, részt vehet éle­tünk tudatos tervezésében, megoszthatja az örömöket és a gondokat választóival, kér­heti az emberek igyekvő szorgalmát, tevékeny közre­működést. A 13. számú választókerü­let képviselője eddig is ezt tette. Ha megválasztják, a következő öt évben sem tesz kevesebbet, mint ami képes­ségeiből telik és amire lehe­tőségeink adottak lesznek. Azt mondja: „A jövőben talán nem lesznek olyan lát­ványosak eredményeink, a munka viszont nem lesz ke­vesebb. (Ám nagyon sokat tehetünk azzal, ha okosabban gazdálkodunk, ha jól hasz­nosítjuk a legnagyobb kin­cset, az embert. Ezen az ala­pon lehet bármilyen nehéz feladatot megoldani”. Kopka János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom